Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

rtsr

ME CVEI

f£

1962. NOVEMBER 4. VASÁRNAP

Senki sem jön botfiiliel a világra

Nagykőrös minden száz lakosára három zeneiskolás jut

Falu Tamás:'

W

Színhá;

B

álint Ferenc, a nagykőrösi zeneiskola igazgatója, a népes előkészítő osztályban, leüt egy hangot a zongorán.

— Ki tudja megmondani, hogy melyik nóta kezdődik ezzel a hanggal? — teszi föl a kérdést.

Negyvenöt ragyogó szempár függ rajta és kilencven rózsaszínben izzó fülkagyló neszei a gyorsan tovazengő hang után. Néhány pillanatnyi néma csönd, majd egyszerre vagy húsz parányi gyerekkéz lendül a magasba.

— Na Pisti, melyik nóta kezdődik ezzel a hanggal? — és ismét leüti a zongora fehér billentyűjét.

— Igazgató bácsi kérem — feleli csengő hangon az apró legényke, lehet vagy hét esztendős —. egy hangról nem lehet tudni, mert nagyon sok nóta kezdődik evvel a hanggal.

— Nagyon jól van, Pisti. Most jól figyeljetek: két hangot ütök le egymás után, ki tudja megmondani, hogy ezzel a két hanggal melyik nóta kezdődik?

Hegyesednek az apró fülek és szinte izzadnak a figyelő szemek.

Így folyik a zeneóra a nagykőrösi zeneiskola égjük tantermében, ahová az unalom sohasem kap belépőt. Csupa izgalom, csupa érdekesség minden másodperc.

A fekete táblán két krétával rajzolt csillagcsoport látható. Az egyik a fiúké, a másik a lányoké. Ha a válaszadásra önként jelentkező fiú jól felel a feltett kérdésre, a fiúk csillagcsoportja szaporodik egy- gyel, ha nem helyes a válasza, akkor megfogyatkozik. A lányoknál ugyanígy megy. A verseny állandó. Hol a lányok vezetnek, hol a fiúk csillagcsoportja szaporodik.

Az igazgató furcsa hókuszpókuszokat mutogat kezefejé- vel, mire egyszerre vagy nyolc gyerek ugrik föl és szinté kórusban énekli:

Egj’szer volt egy kemence... Vagy pedig apró fakalapács- csal pengeti ki a mutogatott dallamot az előtte fekvő xilofonon.

— Most pedig játsszuk el a Kisbencét, — indítványozza az igazgató bácsi. — Na. gjTere- kek, ki vállalkozik erre a szí- nészkedésre.

R

engeteg a jelentkező. Az igazgató kiválaszt közülük egy búzavirág szemű, szőke hajfonatú kislányt és egy borzas üstökű legénykét. A szekrény a kormos kemence, abba bújik nótakísérettel a borzas Kisbence, kismamája pedig, amikor meglátja és nem ismer maszatos fiára, jól kiporolja a nadrágját.

Keserű szívvel gondolok arra. hogy én kívülrekedtem ebből az országból, amelj'ben ezek a csöppségek már kiérdemelték a polgárjogot. Még csak a hangjegyeket sem ismerem, ezek pedig már tudósai a szolfemizálás nevezetű bűvészkedésnek is. Kezük egy- egjr mozdulatával jelzik az eaves hangokat és tolmácsolják az egész dallamot.

— A mai zenepedagógusok már tudják — magyarázza később Bálint igazgató —, hogy

senki sem jön botfüllel a világra. Ha idejekorán bevezetik a zeneországba, mindenkinek kifejlődik a zenei hallása és az énekhangja. Azért persze, művész nem lehet mindenkiből. A ml iskolánk legfiatalabb növendékei háromévesek, van olyan is köztük, aki még az óvodáskort sem érte el. a legidősebbek pedig harmincévesek.

Átnézek a picikhez is. Olyanra is akadok köztük, aki még nem is beszél tökéletesen, de a zongora ütemére mar pontosan lépked, leguggol, felugrik és nem véti el a taktust pici dobverőjével, vagy aprócska cintányérjával sem. Még szólóznak is. Az óvónéni felszólítására hol egy kislány, hol egy kisfiú lép elő a gyűrűből, bájosan meghajtja magát és az áriájába kezd. A tavaszi pacsirtaszó nem lehet szívhez- simulóbb. mint ezek a csilingelő gyerekhangok.

A tanítási idő után sokáig eldiskurálunk a nevezetes nagykőrösi zeneiskola örökké lelkesedő vezetőjével. Bálint Ferenccel, aki nyolc esztendővel ezelőtt vette át az akkor még gyerekcipőben botladozó iskolát.

— Jövőre lesz tízéves az iskolánk — mondja. — Annak idején ötven tanulóval nyílt meg. Tanulóink száma ma már ötszázötven. A tízéves jubileumot méltó módon megünnepeljük jövőre. Már készülünk is rá. Száz tagú zenekarunk van, a nyáron már szerepelt is a nyilvánosság előtt. Ez fogadta a nagykőrösi zenei ifjúsági találkozóra érkező muzsikustestvéreket. Nem vallottunk vele szégyent.

Kilenc év alatt tehát megti- zenegyszereződött a zeneiskolások száma Nagykőrösön, ami? azért is nagy szó, mert azt je-J lenti, hogy a város minden] száz lakójára majd három ze- \ neiskolai tanuló jut. Országos! viszonylatban is gyönyörű 1 arány. Hátha még arra gon- j dől az ember, hogy 1953-ig J egyáltalában nem volt zeneis-J kola ebben az erőtől duzzadó,! nagy alföldi városban.

— A zeneoktatás új, korsze- í rű módszereit alkalmazzuk —j magyarázza a megkapóan szép! eredményeket az igazgató. —í Bartók és Kodály útmutatásai szerint, az ő szellemükben.! Arra ügyelünk legfőképpen! hogy intézetünk ne kapjon is-] kola jelleget. Nem tanítjuk, ha-j nem zenére neveljük tanítva-] nyainkat. Nem magoltatunk ] be velük lélektelenül egyes da-! rabokat, hanem játék, ver-1 seny. vetélkedés formájában í vezetjük be őket a zene biro- \ dalmába. A gyakorlati ered-, menyek bizonyítják, hogy ez a ] módszer elősegíti az emberré-] válás folyamatát. Tanítvá- ] nyaink vérévé válik a fegyel-1 mezettség. Tanítási sziszté- ", mánk alapja a szolmizáció, \ amelynek korszerű szabályait] Kodály dolgozta ki és amely- ] nek nagyszerű eredményeire ] mér az egész világ fölfigyelt.] Büszkék lehetünk rá, hogy a ] zeneoktatás területén hazánk ] világviszonylatban is élen jár. ]

A körösi iskola növendé- > keinek túlnyomó többse-] ge konzervgyári dolgozók és] tsz-tagok gyereke. Zenei óvó-]

\\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ í

A nagy függöny ámul és bámul.

Nem látható seholse frakk.

Dolgozók ülnek elöl, hátul.

Hol vannak hát a jó urak?

Nem ragyog a zsöllye és páholy.

Nincs itt estélyi toalett.

Asszonyok ülnek itt a gyárból.

A sok-sok dáma hova lett?

A színészek remekül játszanak.

A díszlet is új és remek.

És végén minden felvonásnak Tapsolnak kérges tenyerek.

Ajánlás:

Remélem, ez a véleményed,

S ezt vallja mindenki fia:

Ha soknak vígjáték az élet,

Az kevésnek tragédia.

Névtelen katona

Nem a dicső hadvezért zengem,

Ki tervezte a háborút.

Kinek nevét örök hír őrzi.

Kitől a világ lángra gyűlt,

Én az egyszerű embert zengem.

Kit mozgósított a plakát.

Akit a riadt állomásra Sírva kísért a kis család.

Kit géppuska várt, s lövészárok,

S figyelte röpülök neszét,

Kit bomba ért egy vad rohamban.

S ezer darabra tépte szét.

Akinek ezer darabjából Ezer felé csörgött a vér,

Akinek sírját egyszerűen Csak úgy hívják, hogy: csatatér.

Kinek özvegye férjhez ment már,

Üj apát kapott gyereke.

Aki nélkül meg nem zökkenve Forog a világ kereke.

Kinek neve elhalványult már Sok hivatalos iraton.

Én azt, kit senkisem sirat már,

A siratatlant siratom.

Az ember addig éljen

Az ember addig éljen.

Ameddig élni kíván,

Amíg foglyul nem ejti A régi ágy, vagy díván.

Amíg két Iába két láb,

Amíg két keze két kéz,

Míg szereti az embert.

Ha a világba szétnéz.

Az ember addig eljen.

Míg terve van holnapra,

Míg vágya, remény kevélyei; Ridegen el nem hagyja.

Míg örülni tud kissé A nyárnak és tavasznak.

De menjen el szép csöndben Ha már bús tele van csak.

November 2-án Ráckevén mutatják be az Angyalok földje című új magyar filmet. Két fiatal főszereplője: Győry Franciska és Végvári Tamás

Történelem

Az idő ege Dörgött, míg éltünk,

Könnyünk patakzott,

Hullott a vérünk.

Történelemben Ha újkor érik.

Az ember nem él,

, Hanem történik.

í ‘Szeretettel köszöntjük a nyolcvanegyedik születésnapját < ünneplő költőt.

,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\\\\\\\\v,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

AZ ÜGYELETES

zik azzal a nagy, barna szemével, s magában biztos megállapítja, nem akármilyen munkát végez Feri. S akkor már nem fogja olyan kölyök- nek tartani, mint eddig.

Vagy éppen ennek az ellenkezője történik? Meglátja, hogy a kettesen kívül még három ilyen hatalmas csarnokot építenek, s semmi rendkívülit nem talál abban, hogy rámbízták? — okoskodott.

\ isszalépetl &z ablaktól, s kicsit elszontyolodott. Hiszen tényleg, csak neki olyan nagy dolog, hogy rábízták egy egész, hatalmas csarnok felépítését. Csak neki olyan nagy dolog, hogy hozzá jönnek az emberei, s azt mondják: „Mérnök elvtárs, tessék már megmondani..

S ő olyankor rendelkezik, kiadja az utasítást, hogy a vasbetonszerelők melyik részre menjenek át. hogy Ká- csorék, akik a gépalapokat ön- tik, hová milyen betont használjanak ... Zsuzsának ez semmi! És nem Zsuzsának van igaza? Ez a munkája. Nincs benne semmi rendkívüli.

Arcával közel hajolt a ventillátorhoz, s lehunyt szemmel élvezte' a hűsítő légáramot. Zsuzsi biztosan a fehér ruhájában jön ki. Abban a fehérben, amin semmi más dísz nincs, mint az a finom, az övnél elhelyezett piros szalagcsokor. Tudja, hogy szeretem ezt a ruhát — mondta ki félig hangosan, s arra gondolt, hogy legszívesebben nem is engedne felvenni Zsuzsinak más ruhát.

— A Magyar Nemzeti Bank kirendeltségének szépségkirálynője — így mutatták be neki Zsuzsát, amikor ide- érkezése után először a városba ment. Talán éppen Zsuzsa volt az, aki átsegítette a kezdet keserűségein. Az albérlet-keresésen, a koszton való morgolódáson, sok máson, ami egy új munkahellyel, új emberekkel,1 új környezettel együttjár. Vajon hozzámjön-e? És a mamája, aki nem különösebben örült neki, amikor találkoztak. Már akkor úgy nézett rá, mint aki elrabolja a lányát. És vajon miket mondhat Zsuzsinak?

Megint az ablakhoz ment. Ha kicsit leguggolt, akkor két hosszmerevítő között kilátott a buszmegállóhoz. Ötvenöt volt. de a busznak se híre, se hamva.

Egy pillanatra riadalom öntötte el, de azután leintette magát. A busz késik, eny- nyi az egész. S hogy rögtön igazolódjék, amit gondolt, a csendben messziről motorzaj hallatszott, s a farmotoros Ikarus apró hangyaként feltűnt az ég aljával ölelkező úton.

Rágyújtott, s gyors léptekkel a megállóhoz indult. Egy kémény takarásában megvárta. míg Zsuzsi tétován erre-arra indul, majd nevetve lépett elé:

— Kit keres, kisasszony?

— Te szemtelen — mosolyodon el Zsuzsi, s belekarolt.

— A birodalmam — mutatott széles mozdulattal körül, s kicsit megszeppent, teátrális- ra sikerült a mozdulat.

Zsuzsi óvatosan lépkedett a dömpervágta úton. a tű- sarkú cipő ilyen helyre nem a legjobb viselet. Maga is érezhette, mert tréfásan magya rázkodott:

— Nehogy elbízd magad, hogy ennyire belédkarolok. Csak az út miatt.

Maga felé fordította, megcsókolta. Zsuzsi durcásan meglegyintette:

— Meglát valaki, te szamár!

— Valaki? Hacsak s szi- vattyúházbói Babos Józsi bácsi nem. Különben egy lélek sincs itt.

— Senki?

— Senki se!

— És nem félsz? — szaladt

Most

a képzőművészeken a sor j

Képzőművészeink már évekj óta várják, hogy Pest me- \ gye is tegyen végre valamit \ annak érdekében, hogy pezs- \ gőbb elevenebben ható kép- < zőművészeti élet bontakoz- \ hasson ki. (A megyei kiállí- \ tások ennek a folyamatnak; a meggyorsítását csak bízó- ( nyos mértékben segítették í elő.) Megszületett a pályá- ] zati felhívás, nem csekély ] anyagi tartalommal. Az el-J só díj hétezer forint, a máso- ] dik ötezer, a harmadik pe- ] dig háromezer. Most a kép- ] zőművészeken a sor. A me- ] gyei tanács vezetői már be- ] bizonyították, hogy nem ka- ] zömbös számukra a megye- ] ben élő képzőművészek mun-', kássága. Most képzőművé- ] szeinknek kell bizonyítaniok ] — műitekkel. Olyan mű- ] vekkel, amelyek napjaink ] emberéről napjaink embe- ] reihez szólnak. A minden- ] napok élete sok színű — tág ] teret biztosít a művészi ] megfogalmazásra. Félreértés ] ne essék; nem sematikus áb- ] vázolásra gondolunk, de nem ] is valamiféle elvont, abszt- ] rakt műveket szeretnénk lát- ] ni a zsűrizés alkalmával. Mi ] biztosak vagyunk benne: ] nem múlik el eredmény nél- ] kill a megye vezetőinek se- ] gítökészsége — szocialista ] életünket híven bemutató ] művekben tükröződik majd. ]-P- |

VWWWWWWWW' .

",

— Gyömrőn az Erzsébet- ] telepi iskola úttörőcsapata ] akadályversenyt rendezett. ] A cél Leányvár volt. A meg- ] érkezés után számháborút ] folytattak, majd az ered- ] ményhirdetéssel győztesnek ", kiáltották ki a Winnetou-őr- sőt. ]

\\\\\\\\\\\\\\v\\v\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ í

dósok, általános iskolások, gimnazisták. De vannak felnőtt zenediákok is, vagy negyvenen. Konzervgyári munkások. tsz-tagok és az állami gazdaság dolgozói leginkább. A legtöbbje fúvós hangszert tanul és — ellentétben a kicsiknél mutatkozó aránnyal — férfi. Az iskolának tizenkét kinevezett és nyolc óraadó tanára van, köztük olyan is, például dr. Arnold Csabáné — Szabó Edit. aki a zenetanulást ebben az iskolában kezdte és most tanárként tért vissza. Húsz tanszakon folyik a tanítás. Vannak fúvós, vonós, ütös tanszékek. A legnépszerűbb a zongora. Az iskola arra is büszke lehet, hogy végzett tanítványai közül évente egyre többet küldhet a magasabb- fokú zenei szakiskolákba.

— Csak egy a hiba — mondja kicsit restelkedve Bálint; igazgató —, az, hogy nem na-; ^gyon fejlődhetünk tovább,; mert hiszen ma is ugyanabban! az épületben tanítjuk ötszáz-: ötven növendékünket, mint: amelyikben tíz évvel ezelőtt: ötven volt a tanulók száma.: Már régen kinőttük ezt a haj-i lékot. Húsznál több tanulót; tulajdonképpen nem is sza-; badna összezsúfolni egy-egy; terembe, mégis van úgy, hogy; negyvenöt a létszám. Ez pedig; nagyon megnehezíti a munkát: és veszélyezteti az ered-j ménj’t. Nagyon jó lenne, ha...:

B

izony, jó lenne. Sőt: in-; dokolt is. A zeneoktatás; ma már nagyon fontos szere- \ pet játszik a nevelésben, azj emberré nevelésben. Mint a: példa mutatja, Nagykőrösön is.! Talán lehetne találni lehető-í séget a kinőtt hajlék bővítésé-! re... !

Magyar László j

Körülnézett még egyszer a szobában. Már vagy tízszer megtette ugyanezt. Mosú már nem talált semmi igazítani valót. Az ablakhoz ment, a végtelenbe vesző utat nézte. A forróságtól remegett a levegő, s a szürke betanvázak, az ég felé nyújtózó kémények éles vonalakkal váltak ki az ég vakító kékjéből.

Valahorunét gerlepár buruk- kolását hozta az alig érezhető szellő, de ez volt az összes h^ng a máskor oly zajos mezon.

Most először volt ügyeletes. Hat hónapja, hogy ide került az építkezésre, friss diplomával a kezében, s ez az első vasárnapja, ami nem akarata szerint telik el. Megnézte a falon függő órát: háromnegyed kettő, ötvenötkor ér ide a busz, azzal jön Zsuzsa. Nem akarta, hogy kijöjjön hozzá, este úgyis leváltják, találkozhatnak akkor is, de Zsuzsi erősködött. Úgyse láttam még. mit csináltok ti ott — mondta, s őt elöntötte a büszkeség. Megmutatja majd neki a kettes műhelycsarnokot: — Látod Zsuzsi, ez az én reszortom. Itt dolgoznak az én embereim.

Zsuzsi majd rácsodálkoMÉSZÁROS OTTÓ:

Daiiah Lavi és Jean-Pierre Cassal a Gandide című francia film két főszereplője. A filmet november 2-án Dunakeszin mutatják be a megyében először