Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

1962. NOVEMBER 4, VASÄRNAP FKST MEcrr.i \S i mint már arról korábban A is beszámoltunk, a Mű­velődésügyi Minisztérium ren­delkezése alapján 1963. január 1-töl az ország valamennyi, ötezer lakosnál többet szám­láló nagyközségében függet­lenített, főhivatású könyvtár- vezető áll munkába. Ez a ren­delkezés az ország valameny- nyi megyéje közül talán ép­pen Pest megyét érinti legjob­ban, hiszen több mint húsz ilyen nagyközségünk van. Eze­ken a helyeken, ahol a könyv­forgalom már eddig is figye­lemre méltó volt, bár a könyvtárak zöme kevés köny­vel rendelkezik, a további fejlődés és a differenciáltabb könyvtárszolgálat alapjait te­remti meg az önállósítás. A leendő könyvtárak helyi­séggondjainak megoldása ezekben a hetekben történik, a megfelelő személyek kivá­lasztásával egy időben. A Pest megyei könyvtártól kapott tá­jékoztatás szerint az előké­szítő munkák jegyében ko­moly intézkedés történt a nagyközségek könyvállomá­nyának emelésére. Az év fo­lyamán a Művelődésügyi Mi­nisztérium erre a célra négy- százezer forintot juttatott, amelyből többek között Duna­keszi 25 ezer, Budaörs 20 ezer, Budakeszi, Gyál, Főt, Pomáz, Pilis, Albertirsa, Pécel, s még több nagyközség 10—10 ezer forintot kapott. Indokolja ezt a sürgős könyvvásárlást az a tény, hogy a megye 22 nagy­községében átlag 192 könyv jutott ezer lakosra, de pél­dául Dunakeszin csak 90, Bu­daörsön 100, Budakeszin 150, Üllőn és Gyálon 170, Albert- irsán és Pécelen 190 kötet. Ezekben a községekben álta­lában még alacsony is az ol­vasók száma, tehát az olva­sók szervezése is fontos fel­adatot jelent, s itt elsősorban Apa a láthatáron ÚJ ZENÉS VÍGJÁTÉK A PETŐFI SZÍNPADON Tánc Varsó háztetői fölött den mondata pontosan ér­telmezett. A szereplők közül első­nek Kollár Líviát említjük. Kislányosan naiv, aki a sze­münk láttára válik szerel­méhez ragaszkodó, véglege­sen dönteni akaró nővé. Szé­pen, finom színekkel raj­zolja szerepét. Az első fel­vonás néhol még fellelhető tempó tlanságát nagyszerűen oldja fel. Pergő ütem, jó ritmusérzék jellemzi szerep­formálását. Az anya szerepében Antal lla. jelenetei nagyon szépen sikerültek. A felidéződő régi bécsi szerelem, a kislányát, nagyon szerető anya, a be-: tegeit gondosan ápoló or-í vosnő színpadravitelében sok! emlékezetes percet szerez a í nézőknek. Hídvégi Lajost a í zeneszerző szerepében ismét! szívesen láttuk a színpadon. í Rokonszenves, robbanékony, j dinamikus alakítás az övé. i Izig-vérig vígjátéki figurát i teremtett. A fiatal szerelmes — apát-j lan Sanyi — szerepében Ba- ‘ logh Győzőt láttuk. Egyen-j letes, jó alakítás, szerepmeg-j oldása szép állomás színészi i pályáján. Rákos Kati remek: érzékkel, mértéktartó humor- • ral kelti életre a kis újság-j írónő szövegkönyvileg is, ze-j neileg is nagyszerűen meg-; írt figuráját. A sofőr szere- i V\\\\\\\\Vv\\\\\\Vv\\\\V««»\\\\\^^ Fuggerth Ferenc: Téglagyárban Nehéz, fojtó, párás nyári nap, oly meleg van, szinte megharap. Néha kissé fáradt szél seper, pilledt szárnyán száll a poriepe!. Mint a szél így felfrissítene, szürkeséggel hinti most tele és az behatol a bőr alá, minden apró pórust megtalál. Sós verejtékcseppek tűfeje csillan, hogy a porfelhőt egye, falja és a bőr estére már . , ? csikós, csörgő, maró, szürke sár. /j A GÉPTITKÁRNŐ A szovjet film ünnepi hetén kerül bemutatásra a megye mozijaiban az Iván gyermekkora című nagysikerű szovjet film ki Zsuzsi száján, de aztán maga is nevetett a kérdésen. Lassabban mentek tovább, s hogy bújjanak a perzselő sugarak elől. megkerülték az egyik csarnok oldalát. Amikor az épület végéhez értek, nem állhatta meg, s a szemben magasodó csar­nokra mutatott: — Látod? Ez az én építke­zésem. — Ez? Jó nagy. — Látnád csak belülről! Akkor csodálkoznál igazán. Azt remélte, hogy Zsuzsi rááll, nézzék meg belülről is. De hallgatott. Maga sem tudja hogyan, de mérges lett rá, s nyers hangon folytatta: — Látom, nem nagyon ér­dekel téged! Zsuzsi rácsodálkozott, meg­érezte a hang nyerseségét, s a karjára tette a kezét: — Minden érdekel, amit te csinálsz. — Hát... — Jól tudod. De hát ha nem értek hozzá... — Nem érted? Megmagya­rázom én! S hadarva, számokkal do­bálózva mesélte, hogy ilyen és ilyen nagy a fesztáv, hogy a pillérek terhelése ennyi és ennyi tonna, s hogy szemléle­tesebbé tegye, mintha a ma­ga fenséges nagyságában ter­peszkedő csarnok erre nem lenne elég, egy fadarabká­val a homokba rajzolta. Csak akkor kapott észbe, amikor pillantása rátévedt Zsuzsi lá­bára, aki a félórás áildogálás­ban már váltogatta elfáradt lábát. — Jaj, de fafejű vagyok, gyere! Elkapta . Zsuzsi derekát, s mint valami tolatómozdony, tolta maga előtt, még utá­nozta is a vasparipát: — Sssss ... sssss ... sssss... Amikor benn, az irodáiban leültek, egy pillanatra ma­gára hagyta Zsuzsát. Át­ment a szomszéd szobába, vödörbe rejtve, ott hűlt két üveg sör, azt hozta át: — Leisszuk magunkat! A poharakra harmatot raj­zolt a hűs ital, jóízűen kor­tyolták. Hallgattak néhány pillanatot, s Feri, hirtelen elkomorodva, megkérdezte Zsuzsát: — Mit mondott anyukád? Nem szidott, hogy kijössz hoz­zám? — Nem mondott semmit. — De biztos nem örült neki. — Lehet. Tudod, egyedül nevelt, ilyenkor kétszeresen félt is az ember ... — És te? — Én? Mi van velem? — Te is csak udvariasság­ból jöttél ki? Meg sem t árta a váiaszt, ölbekapta Zsuzsát, körbe- forgott vele a szobában, köz­ben rázta, nyúzta, s azt kia­bálta: sós-zsák, sós-zsák, sós­zsák. Zsuzsi kacagott, s ami­kor az ablak mellett talpra állította, (hogy biztosabban álljon a lábán, a vállára tá­maszkodott. Kifelé mulatott az ablakon, távolabbra, ahol most csak két-három deszkabódé állt: — Látod azokat a bódéirat? Ott épülnek majd a laká­sok! — Sok? — Sok hát. Száz. — Az sok? — Persze. Aligha kell több. Ez már szinte ember nélkül dolgozó gyár lesz. — Ne beszélj butaságot. — Nem butaság. Automata sorok, bejön a disznó, kimegy a kolbász... — Mint Amerikáról mesél­ték ... — Csak itt nem kolbász megy ki, hanem traktor- és kombájnalkatrész! Az ám. És alig nyúl hozzá ember. El­hiszed? — Én neked mindent elhi­szek! Zsuzsa ezt olyan halk, mély meggyőződésű hangon mond­ta, hogy meghökkent egy pil­lanatra. Két ujjával felemel­te az állát, s úgy kérdezte: — Azt is, (hogy szeretlek? — Ha ... ha nagyon sze­retsz! Kacagásuknak csak a csók vetett véget, s most Ferin volt a tréfa sora: — Elvtársnő, ha nem tud­ná, én itt ügyeletes mérnök vagyak. Teljhatalommal fel­ruházva! Ért engem? Telj­hatalommal! Tehát: azonnal megfogja a poharát, koccint velem, arra, hogy amit az előbb mondtunk, mindig úgy legyen! Ittak a sörből, de jóked­vük nem illant el. új titkárnőm! — mutatott rá széles mozdulattal. C sak bámult rá, mint az a bizonyos, közmondásbeli élőlény az újkapura. — Nem hiszed? — nevetett Benő. — mindjárt bizonyí­tom! — s már kapcsolta is a megnetofont. — Tisztelt ügyfél! Hivatko­zással legutóbbi levelükre... zengett fel a szalagról egy mélytónusú bariton. — Ez Tódor! — magyarázta Benő. — Ö már napok óta így diktálja a leveleit. Mától kezd­ve pedig én is. — Csodálatos ember vagy, Benő! — borult megbocsátv­án a férje nyakába, bár ho­mályosan felrémlett még ben­ne az előszobában trónoló telt idomú Giziké. — Te, íe .., Öreg.:. — csókolta meg két- oldalról. — Ugye, így hívnak idebenn? — Ez már a tekintéllyel jár! — húzta ki magát Benő, mi­közben viszonozta a cuppanós csókokat. A magnetofon pedig tovább beszélt: — ... ennek következtében kérem a címzettet.. Mondja csak Klárika, igaz. hogy az öreg dobta az Arankát? Mire egy éles női szoprán: — Nem is tudja. Tódorba? Mióta Gizi az új titkárnő ... * folytatásról már hallgat a fáma. Egv azonban bi­zonyos: a géptitkárnö egyszer s mindenkorra befelezte so­kat Ígérő pályafutását. Prukner Pál Az Esős vasárnap című új magyar film megyei bemutatója november 19-én lesz Monoron. Két főszereplője: Polonyi Gyöngyi és Mécs Károly Új önálló községi könyvtárak bokros háziasszonyi teendői idejének jelentős részét elra­bolják (nem kis feladat a há­romszoba összkomfort rend- bentartása!), de azért sem, mert férje kerek-perec kije­lentette: semmi keresnivalója a hivatalban. rézért fogadta olyan hihe­*-/ tétlenül az iménti tele­fonhívást: jöjjön azonnal a hi­vatalba! Erre még nem volt példa Benő háromévi főosz­tályvezetői múltjában. Taxiba vágta magát, hogy egyetlen percet se késsen. — ön a főosztályvezető kar­társ felesége? — mérte végig a legújabb telt idomú. Sértődötten bólintott, s az­zal kopogás nélkül lépett az irodába. Amikor a férje meg­pillantotta, széles mosollyal sietett elé. — Parancsolj, szivikém! — kínálta hellyel. , Gyanakodva mustrálgatta ! emberét: mi ütött belé? Utol­jára a tizedik házassági év­fordulójukon volt ilyen szívé­lyes, de akkor még csak fö- \ előadó volt a hivatalban, i — Bemutatom a legújabb Jtechnikai csodát! A géptitkár- l nőt! — szavalt nagy hangon f Benő. — Kholmayer Tódor | újítása. Nincs többé féltékeny­ig ség és családi vervatvar! \ — Uavan már! — bámult \ rá hitetlenül. í — Pedig így igaz! Nincs \ többé Giziké, nincs többé bi- falm.ts ő.iktálás kettesben'. — húzott elő az asztal mönül egv (. magnetofont Benő. — íme, az í ....___ __________________ J a kubcsákné halálosan fél­tékeny volt a férjére. ; Tette ezt joggal, mivel Jakub- ícsáfc Benő főosztályvezető a ;hivatalban. Egy főosztályveze­tőnek pedig titkárnő dukál. : Lehetőleg, fiatal, csinos és telt-- '.idomú. (fizeiiöióvi házasságuk :alatt fnegtanúlta: ilyen nő a : Benő zsánere.) Érthető, ha í gyanút fogott már az első. ha- isonló küllemű titkárnőnél, s \gyanúját csak fokozta az a . tény, hogy az említett pontos '•.mása volt a( második, a har- \ madik, sőt, a napokban szol- Igálatba lépett a negyedik is. 1 Ha tehette Volna, mindenü- \vé elkíséri férjét, de légió­iképp a hivatalba, hogy egész í nap el se mozduljon az író­iasztala mellől. Erre azonban (még a szocializmusban sem ladódott lehetőség (talán ezért tis várja nap mint nap a kom- Imunizmus jövetelét, hátha ak- ' kor ...), nemcsak azért, mert ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w> pét Bihari Zoltán alakítja őszintén. hitelesen, tiszta eszközökkel. Nagyon sok já­tékos ötlet, a színpadot el­árasztó humor árad Bihari alakításából s nagyon sok alá­zat a színpad iránt. Bercsényi Tibor találó, jó díszletei között tehetségesen, temperamentumosán, minden álpátosztól mentesen rende­zett előadást láttunk, melyet nagyon segített Szőlős; Agnes ügyes tánckoreográfiája. A zenekari kíséret — Maros Jó­zsef vezetésével — dicséren­dő munkát végez. Ladányi István ! A Petőfi Színpad íegutób- : bi bemutatója is bizonyítja, I hogy a zenés vígjátékok te- ; rén egyre több eredmény \ születik. Ságodi József—Fü- : lop Kálmán—Schamburg Pál: \ Apa a láthatáron című ze- • nés vígjátéka igazolja ezt az : állítást. A zenés vígjátékok ; terén mindig a muzsika az ; első tényező, és Ságodi szö- ; veglcönyve minden lehetösc- : get megad a zenének. Egy I percig sem terhelte nehéz i mondanivalóval a játékot. ; A történet mindössze any­; nyi, hogy a két szerelmes, j Judit és az apátián Sanyi i apát keresnek, mert a szi- i gorú anyósjelölt orvosnő nem i akarja lányát feleségül adni : Sanyihoz addig, míg nincs I ..becsületes” apja. Apát ke- : resnek s az apa meg is jele- ; nik a láthatáron a híres kar- j mester személyében, s mel- ; lette nyomban feltűnik a : „valódi” apa. Szerelem s az ■élet szeretete vetítődik előt- ; tünk a színpadon, az orvos­nő s a karmester sikereinek : emlékeivel összefonódva. ! ötletes, szellemes fordula- : tokkal találkozunk, s mind- ! ez elég arra. hogy egy egész : estét betöltő játékot adjon, : s lehetőséget a zenének a : színpadi ötletességhez, a ]í- ; ra, a vidámság fokozására. : A szerző vigyázott a darabra, í minden buktatót igyekezett ; elkerülni. Napjainkban ját- ; szódik a történet, mai em- í berek, mai problémáiról szól. I : Szenvedélyek, hit a szere-i | lemben, az igaz érzésben, i ■ melyek a szerencsés találko- j ! zás folytán a lélek biztos : ! fogódzóját, az élet szép értei- j í mét jelentik. \ Schamburg Pál sok zenei l ötlettel, kedves lírai szá- ! mokkái gazdagította az elő- \ adást. Muzsikájának érdeme J az önálló dramaturgiai funk- \ dó. Nem betétekkel talál- í kozunk, a prózai mondatok \ folytatása a zene, amit Fü- í lop Kálmán, a szövegíró 5 szintén kitűnően oldott meg. £ A színvonalas előadást ( Csongrádi Mária rendezte. I Már a vállalkozás is dicsé- \ ri őt. Úgy tűnik, ez az es- | téről estére tájoló kis „szín- ház” nem kisebb feladatra \ vállalkozik, minthogy igazi £ alkotóműhelyként sorra mu- £ tatja be az új darabokat. í Csongrádi a rendező szere- f pébsn nagy színpadi isme- \ rettel irányítja az előadást. A két és félórás játék min­a könyvbarátmozgalom sike- í rés akciója hozhat számotte- J vő változásokat. Az 1962. jú-; Husi adatok szerint Gyálon a ; lakosság 1,2 százaléka, Üllőn \ 2,2 százaléka. Dunakeszin és ; Pomázon 2,3 százaléka volt j könyvtári olvasó. Ezekben a \ községekben tehát ugyancsak \ nagy reményekkel nézünk az \ önállósítás elé. , ■ , ,5 a z önálló községi kónyvta- í ■ni rak megnyitása helyiség-; gondokkal jár. A nagyközsé-; gek zömében ugyanis nincs; megfelelő helyisége a jelen-; légi könyvtárnak se, a bőví- j tés és a szabadpolcos átszer- $ vezés pedig még újabb szűk- ségletet is jelent. A megyei; tanács még a tavasz folyamán; 400 ezer forintot szavazott '■ meg a könyvtárak felújítása- \ ra, s ebből az összegből mint-1 egy 100 könyvtár kap szép új ( helyiséget: Törökbálinton, ■ Budaörsön és Örkényben a J művelődési ház helyiségeiből l alakítanak át a könyvtár cél-; jaira. Dömsödön, Kiskunlac- házán is a művelődési házban j kap helyet a könyvtár. A; könyvtárak berendezésének; bővítéséhez pedig még a Mű- j velődésügyi Minisztériumtól! várhatunk további segítséget, i Az új, függetlenített könyv-! tárosok kiválasztása is folyik. í Mivel a korábbi tiszteletdíja- ( sok zöme pedagógus, s füg- í getlenítést nem vállalnak, új j munkaerők beállítására kerül! sor úgy, hogy a régi, kipróbált j könyvtárosok tiszteletdíjas \ munkájára továbbra is számi- \ tanak. Az új könyvtárosok > tanfolyamon sajátítják majd ( el a legfontosabb tudnivaló- í kát. j a nagyközségekben meg- í A* nyitandó önálló könyvtá-! rak igen fontos szerepet töl- \ fenek majd be megyénk ol- \ vasúmozgalmában. <tm) ! — Kérjek lakást? — Lakást? — Azt. — Minek? — Hogy legyen. — Itt? — Persze! — Adnak is neked! — De adnak! Odaállok és ; azt mondom: kérem tiszte- j lettel, én szeretném elvenni Zsuzsát, a legaranyosabb lányt, de az fütyül rám, míg nincs egy lakásom. Tehát könyörüljenek meg rajtam, elvtársaim, s adjanak ennek a szegény Fehér mérnöknek egy lakást! — Te bolond! Még, hogy neked adnak lakást! — Adnak! Csak feleség is legyen. Az a nehezebb. Kihallgattak. Nézték egy­mást, aztán zavartan kitekin­tettek az ablakon, mintha most a napfényben fürdő be­tonkolosszusok lennének a legérdekesebbek. Zsuzsa szólalt meg végül: — Szóval ott — bökött a messze kuporgó bódék felé — ott adnának lakást? — Ott. Ott épül fel öt, húsz lakásos ház. Két szoba össz­komfort! — Két szoba ... — Kettő. Nézd, én már ki is gondoltam, hogyan rendeznénk be azt a két szobát... Papírért kotort, s még a leszálló estét sem vették ész­re, olyan hevesen vitatkoztak azon, hogyan is rendezzék be azt a két szobát...

Next

/
Thumbnails
Contents