Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
1962. NOVEMBER 25, VASÄRNAP ”%}£ívími 9 Kiállítás előtt IMiért maradt el a harmadik előadás? Raktár a kultúrhásban Gebora László: Krumpliszedők közgazdasági technikumot, erdőmérnöki főiskolát, műszaki egyetemet, különböző tanfolyamokat végeznek, összesen hetvenhetén tanulnak az állami oktatás keretében. Dicséretes szám. A művészeti és egyéb kulturális rendezvényekről érdeklődöm ezután. Az üzemben régebben működtek öntevékeny művészeti csoportok, ma már azok a városi művelődési ház munkájában vesznek részt. Irodalmi előadások, filmvetítések? Nincsenek. Miért? A filmvetítésekről az üzemi bizottság gazdasági felelőse azt mondja, hogy a kölcsönzési díj megemelése miatt. A kölcsönzési díj 170 forint, addig nem is lesz filmvetítés, amíg a régi nyolcvan forint körüli összegre nem csökkentik. Tovább kíváncsiskodom: mekkora a kultúrterem, milyen a berendezése? Kérésemre megmutatják. Háromszáz főt is befogadna, egyelőre azonban raktárnak használják. A főmérnök azt mondja, elsősorban azért, mert nem volt rendeltetésszerűen kihasználva, kulturális célra. Valóban, utoljára januárban volt egy bál. Igenám, de székek sincsenek a kultúrteremben. Kezd megvilágosodni a munkásakadémiai előadás elmaradásának oka. Még tisztábban látok, amikor megtudom, hogy az általános iskolai előadásokat az üzemben tartják. Azok is pénteken vannak, meg a technikumi foglalkozások javarésze is. A munkásakadémia hallgatói viszont jórészt vagy egyik, vagy a másik tanulásban is részt vesznek. Ezért hát az első két előadás iránti „érdektelenség”. A harmadik előadás — ez a munkásvédelmi — valójában pedig amiatt maradt el, mert nincs megfelelő helyiség s ha a kultúrteremben nem lenne raktár, akkor se volna benne ülőhely. Az üzem azonban újabban székeket is kezd gyártani, kap majd belőlük a kultúrterem is. Mikor? Tjrigádvezetőkkel, akadé-*-* miai hallgató szakmunkásokkal váltott vélemények- . re is támaszkodva nyilvánvaló, i hogy a Szentendrei Kocsigyár- ; ban, a munkásakadémia formális megszervezésén túl, nem gondoskodnak a folyamatos működés előfeltételeiről. Ütköznek az időpontok a különböző oktatási formák között, a kultúrterem igénybe vétele pedig raktározási célra, helyiséghiányt idéz elő. Az üzemi és szakszervezeti költségvetésben biztosított kulturális célú összegek megadnák a lehetőséget egy élénk üzemi kulturális élet kialakítására, az állami oktatásban való részvételen kívül azonban ennek semmi nyomát nem találtuk az üzemben. A dolgozókban van tanulási kedv, az előfeltételeket kellene biztosítani hozzá, s akkor a munkásakadémia nagyszerűen összeállított és igen hasznosnak látszó tananyaga iránt is nagyobb lenne az érdeklődés. Ferencz Lajos elfordultak az alkotó embertől, mint élményanyagtól. Most újra felfedezték, de nem úgy, mint tették azt tíztizeinkét évvel ezelőtt, leegyszerűsítve, szinte lombik-alakok formájában — a most készülő képeken úgy mutatják be az embert, amilyen. Örömével és gondjával, harcában és pihenésében, Dániel Koméi: Várakozás be alkotásaikat a megye közönségének. Mintegy hatvan képzőművész kapott meghívást a kiállításra, csakúgy, mint arra a pályázatra, amit a Pest megyei tanács hirdetett. A művek beküldési határideje december 10, a zsűri két nappal később, december 12-én dönt majd a beérkezett pályamunkák és a kiállításra kerülő képek felett. Már most, egy hónappal a kiállítás előtt, elmondhatjuk: jó dolog volt a pályázat míg művészeink az elmúlt esztendők kiállításain elsősorban tájképekkel, csendéletekkel szerepelték, a decemberben megnyíló kiállításon a bemutatásra kerülő művek több mint fele figurális kompozíció lesz. Azaz: képzőművészeink többsége — ha szabad így mondani: végre! — felfedezte az embert, s alkotása középpontjába állította. Nagy dolog ez? Kétségtelen, A sematizmus évei után művészeink bizonyos mértékben Gál Imre: Színházi próba munkájában és szórakozásában. Dániel Koméit erdőkertesi műtermében találtuk, munka közben. Várakozás című ké- í^n' végzi''az utolsó ecsfelvo- násokat. Másik három képe: Jelmezbál az iskolában, Opera és a Gondolkodó. Ismerve tavalyi munkáit, mind a négy új képe jelentős előrelépésről tesz tanúbizonyságot Gál Imre Vácott dolgozik. Három képpel készül a kiállításra: Színházi próba, Határaz asszony, de ezzel ő is kifogyott a szóból. A NEVEMET IS TUDJA _ mor_ fondírozott magában Mihók. Én meg nem emlékszem az övére. Igaz, a gépek zajában nem hallottam jól, de akkor nem. is tulajdonítottam különösebb je’entőséget annak, hogy megértsem. Röstelte a dolgot, de ugyanakkor tanácstalan is volt: hogyan fo’ytas- sa tovább a beszélgetést? Pedig mondania kell valamit. Most rögtön, különben elszáll a maradék bátorsága is. Furcsa valami az ember. Tegnap, a taggyűlésen az igazgatónak is a szemébe vágta a hibáit, s még csak arra sem gondolt, hogy megválogassa a szavakat. Úgy mondta a magáét, ahogy a szájára jött: őszintén, kertelés nélkül. Most pedig, az asszony mellett, arra sem futja a szóból, hogy az időről, vagy éppen a mai ebédről beszéljen. Csak lépked az oldalán, lázasan kutat a gondolatai között, de semmi okos dolog nem jut. az eszébe. Hogy ez negyvenkét éves korában megtörténjen az emberrel! Mi van velem? — vallatta , önmagát. Megbabonázott ez az asszony? Ugyan .. . nem vagyok már gyerek. Szerelem lenne? Az én koromban? Butaság — állapította meg. Hiányzik a nő — ennyi az egész. De ha ígv van. miért éppen őt kívánom? Akadna talán csinosabb is, fiatalabb is. Az egy- esti szerelem nem kavarhatja fel ennyire az embert. Miért nézem már napok óta? Milyen erő taszít felé? — Mit csinál ma este? — mondta ki hirtelen, anélkül, hogy az okát tudta volna. Csak amikor már elhangzott a szó és ismét a csönd vert éket közéjük, döbbent meg a kérdésétől. Az asszony még félreérti... Ha férje van, családja van, sarkonfordul és faképnél hagyja. — Ma este? Nem is tudom... — töprengett hangosan az asz- szony, s a mellettük elsiető embereket bámulta. Mindenki tart valahova ... Idősebb asz- szony jött velük szembe, karján kosár. Biztos várja a család, azért siet. hogy megfőzze a vacsorát. Mögötte az a magas, fiatal férfi, vajon hova iparkodik? A kezében kis csomag és egy csokor virág. Talán éppen születésnapja van az asszonyának, de az is lehet, hogy egyszerű hétköznapi figyelmesség a csokor. Mikor is kaptam virágot utoljára? Három éve már, csak a nőnapon ... És ott, az a csinos, teltkarcsú lány, aki siettében is a haját igazgatja? Várják ... Lehet, hogy az első randevúra siet.«.. Mindenkit vár valaki. Csak engem nem. És a férfit, aki itt lépked mellettem? Mit akar tőlem? öt sem várja senki? A legjobb lesz. ha a legkö- ze’ebbi megállónál felszállók a villamosra. Alig tudok valamit a férfiról. A nevén kívül legfeljebb azt, hogy ügyes, gyorskezű ember. Ez alig több a semminél. Akkor miért megyek mégis vele? Miért érdeklődött. hogy mit csinálok ma este? Vagy csak zavarában kérdezte, hogy mondjon valamit? — NE HARAGUDJÉK a kíváncsiságomért ... — kérte a férfi félszegen. — Csak olyan furcsa .. Két hete már, hogy egy műhelvben dolgozunk, egymástól alig néhány lépésnyire, s még a nevét sem tudom. — Anna... közölte nagy hirtelen a férfival, de megbánta, ahogy kimondta. Csak így: Anna, túl bizalmasan csengett. Hozzátette: — Földesné ... A férfi várta ezt a bejelentést, ugyanakkor valami csodát is remélt. Nehezen forgott a nyelve. — A család, biztosan lesik már az ajtót... én meg feltartom ... — szabadkozott, és elhatározta, nyomban elköszön. — Nem vár senki... Csak sokára fogta fel az asszony erőtlen szavát. Alig fél órája, odabenn, a gyárban, még milyen erősnek, magabiztosnak tűnt! Most pedig ... Ujjongani szeretett volna, de csak azt monta: — Két éve halt meg a feleségem ... Megfázott, későn vettük észre... — s ha szűkszavúan is, de elmesélte a történteket. Miért? Mi bátorította erre? Jó volt végre valakinek elmondani. MOST FUTOTT BE a villamos a megállóba. Az asszony pillantása átsiklott fölötte, de a sarkon megtorpant: ha balra fordul, arra közelebb ... aztán mégis ment tovább. Egyszerre koppant a cipőjük az egyenetlen kövezeten. Lehet, hogy mégsem olyan öreg, mint ahogy hiszi már évek óta? Nem megy egyedül. Valaki hozzáigazítja a lépteit. Talán megtetszett neki? Vagy csak a magányosságát fedezte fel és most... Gondolni sem akart erre, de a kérdés már ott bujkált benne: lehet meglesni a magányosságot? Ha igen, akkor ő is azért nézte olykor a férfit. Megérezte, hogy egyedül van? Nagyon rossz egyedül... Milyen ember lehet? Ahogy meghalt asszonyáról emlékezik — becsületes a szándéka. Az vibrált a szavai mögött: belefáradtam a magányosságba, még élni volna jó! Élni, igen. És szeretni; nem forró, vak szenvedéllyel, ahogy a déli szél korbácsolja a tenger vizét, csak úgy, ahogy a szellő cirógatja a végtelen víztükör hátát... Hol is olvasta ezt? Mindegy. Az eszébe jutott. S az jó jel, ha ilyen dolgokra is emlékezik az ember. Ez már más élmény, nem a régi, a rossz. Tartozni újra valakihez, ahogy tartozott azelőtt Erőt áldozni rá, munkát, könnyet és nevetést, megértést és szeretetet. És kapni is cserébe valamit. Nem sokat, félig sem any- nyit, mint amennyit adni érdemes ... csak morzsákat, de kapni... kapni valami keveset, hogy újra adhasson. Megeredt a nyelve, beszélt, beszélt, olyan dolgokat mondott el, amiről már három éve mélységesen hallgatott, s talán hallgatott volna továbbra is, akár a sírig is, ha a férfi őszinte -szava fel nem kattintja a rég lepecsételt zárat. Mint a mesében a kis tolvajfiú. A szellem ki- röppent a palackból s nincs hatalom, ami visszazárja? — Tizenkét évig asszonya voltam egy férfinak. A tizenkettőből tíz boldog volt. Kettő boldogtalan. Egyre élesebben tört föl az emlék, mint mikor a megduzzadt folyó a gátat ostromolja. — Jó ember volt, törekvő. Amikor megismertem, lakatos volt. Akkor még nyolc- százán dolgoztak a gyárban, ma négyezren. Megkért, hozzá mentem, boldogok voltunk. Még én biztattam: tanuljon, jövője van. S hogy könnyebb legyen az életünk, továbbra is a gyárban maradtam. Lemondtunk a gyerekről is, csakhogy neki köny- nyebb legyen... A gát átszakadt. — Mérnök lett. Megérdemelte ... éjjel-nappal tanult, míg idáig eljutott. Különös JANE FONDA módon az elröppent évek rajta nem hagytak nyomot, de én megfáradtam, elnyűttem magam mellette. Elhallgatott, mintha valami belső erő hirteien-hamar- jában gátat emelt volna a szavak árjának. A férfi megfogta a kezét, úgy mondta: — Két ember könnyebben viseli a terhet... A szó újra rohamra indult a gyönge gátak ellen. — A mérnökké avatás bankettjén egész este rosszkedvű volt. Azt hittem, fáradt, de ma már tudom: akkor szégyellt először a többiek előtt... Két év múlva elváltunk. A felesége tizenkét évvel fiatalabb. Csinos, okos asszony. Diplomás ... Megállt egy magas, régi bérház előtt, a kezét nyűj tóttá. — Én már itthon vagyok ... És köszönöm, hogy elkísért... — a hangja újra határozott volt, mint amikor először hallotta odabenn, a gyárban. — Ng... Ne még! — tiltakozott a férfi, s nem engedte el a meleg, asszonyi kezet. A tekintetét kereste a szemével, de az asszony nem nézett rá, s a repedezett fájú kaput bámulta mereven, azt is éppen úgy elkoptatta az idő, akárcsak őt. Lassan kivonta kezét a férfi tenyeréből, egy villanásnyira végigsímogatta a tekintetével, aztán elfordult, úgy tárta szélesre a kaput, egyetlen széles mozdulattal. — Szeretném, ha megvárna holnap délután ... Anna — szólt utána a férfi, s melege lett, hogy először szólította ígyA KAPU BECSUKÓDOTT ^ aszszony mögött, neki mégis úgy tűnt, mintha most nyílt volna ki. A szép Jane Fonda-t Marilyn Monroe utódaként emlegetik S zó nem érheti a ház elejét - a munkásakadémia megszervezése a legnagyobb rendben történt a Szentendrei Kocsigyárban. Megalakult az öttagú akadémiai tanács, mely kidolgozta a tananyagot az üzem termelési sajátosságainak megfelelően. Helyet kapott benne a fa- és fémmegmunkálás korszerű technológiája, a műanyagok és a korszerű gépek alkalmazásának módja, a munkavédelem, a belső anyagszállítás. A szakmai ismereteken kívül programba iktattak színházlátogatást, az egri vár megtekintését, összekapcsolva egy-egy faipari és vasipari üzem meglátogatásával. Hatvanhárman iratkoztak be az akadémiára, főleg szakmunkások, több, mint tíz százaléka az üzem létszámának. A szerződést megkötötték a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, mely az egyes szakmai problémák legjobb ismerőivel tartatja meg az előadásokat. Ezek után azt várná az ember, hogy a már megtartott el- ; ső két előadáson teljes létszámmal részt vettek a beiratkozott hallgatók. Az első elö- ; adáson azonban mindössze ti- i zenöten, a másodikon huszon- \ öten jelentek meg. A harma- ; dik előadás pedig, amelynek ; meghallgatására jöttem — el- i maradt. Nem érdektelenség | miatt, hanem azért, mert az í üzem vezetősége úgy döntött, i hogy azt későbbi időpontban ; tartják meg. az üzem vala- i mennyi dolgozója részvételé- ; vei. A gépipari munkavéde- • lemről szólna, tehát általános ! érdeklődésre tarthat számot. ! De miért nem tartják a mun- : kásakadémia tantervében meg- í jelölt időpontban? Erre a kér- i désre kerülő úton kapom meg i a választ ezen a beszélgetésen, ; melyet Matyus Ferenc főmér- ; nőkkel, az akadémiai tanács ; elnökével, Túri László üzemi ! bizottsági kulturfelelőssel és j Miló Ferencné szervezővel I folytatunk. A z üzemben folyó népművelési munka egész to-ü- : letét kellett előbb szemügyre • vennünk. Mindenekelőtt az i egyéni tanulásról esik szó. í Harminchármán tanulnak az ! általános iskola különböző osz- j tályaiban. Tizenhatan gépipari i technikumot, többen faipari, \V'C>>XWC'^C>XVX\VV^CgV\XXXY>XXXXXXXVVVVVVV\. vVi utat tett meg. Három képe kerül most a zsűri elé. Két olaj: Krumpliszedök és a Csépilés, valamint A megszépült Déli pályaudvar című akvaxellje. Iglay József öt képpel készül. Nehéz lenne választani a képek között: Fagylaltárus, Kenyérsütő, Presszó a Duna- parton, Bámészkodók, öregség — melyik sikeresebb. Egy bizonyos: Iglay József nagyon közel került művészetében az emberekhez. Iglay József: Kenyérsütő ban és a Kertben című alko- ^ tásokkal. Érdekes egyéniségű ^ művész, munkái mindenkép- ^ pen figyelemre méltóak. ^ Sződligeten két festőművész ^ is él: Gebora László és Iglay % József. Gebora „civilben” ta- ^ nárember, a sződligeti iskola- ^ ban tanít. Mindössze néhány í éves művészi múltra tekint- £ hét vissza, de ezalatt jelentősí í Egy hónap múlva, december 22-én nyílik a Pest megyei képzőművészek IX. kiállítása. Ezúttal nem Budapesten — ahogy tettók az elmúlt két esztendőben —, hanem Szentendrén mutatják meghirdetése. Hasznos dolog, amely kétségkívül pezsgőbbé, elevenebbé tette megyénk művészeti életét. S túl ezen: előrelépést is jelent művészeink alkotómunkájában. Bizonyítja ezt az a tény, hogy
