Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

8 «W Mteilt XlCírian 1962. NOVEMBER 25, VASÁRNAP TANUL A FALU így héttel ezelőtt ünnepélyes keretek között megnyitották a megyei tanács nagytermé­ben tartott gyűlésen az idei mezőgazdasági szakoktatási idényt. Bár az ünnepség hivatalosan csak az ezüstka­lászos tanfolyamok tanév­nyitója volt, mégis jóval többet jelent, s nagyobb horderejű, mint egy okta­tási forma évnyitója. Több, mint ahogy a mezőgazdasági szakoktatás is sokkal na­gyobb arányú, szerteágazóbb, semmint hogy csupán az ezüstkalászos tanfolyamokra korlátozódna. A falusi lakosság tanulási kedve az utóbbi két-három esztendőben nőtt meg jelen­tősen. s tagadhatatlan, hogy ennek fő oka a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás álta­lános megteremtése. A pa­raszt emberek jó része már egyéni koráiban is felismer­te a továbbtanulás ■ szüksé­gességét, s ez a felismerés most fokozottabb, s köve­tőkre talált azok között is, akik eddig csak a maguk tudására, tapasztalatára, mun- . kaszeretetére támaszkodtak. iMind többen jönnek rá a, termel őszövetkezeti gazdalko_ dás erősödésével és a mező- gazdasági termelés erőteljes , szakosodásával, hogy ma már f kevés a munkaszeretet, s az • ősöktől öröklött termelési ismeret. A szakosodó nagy- 1 üzem tagjaitól is azt ki-. j vánja, hogy az univerzális,; ! de kevéssé képzett parasztok- j ! ból „szakparaszt”-tá válja- < j nak, egy-egy szakterületet j j alaposabban megismerjenek, s < ■ ott felelős, önálló munkát j ' tudjanak végezni. A terme- j lés is sikeresebb így, mert j csak alapos szaktudás ered- ; ményezheti a termésátlagok < növekedését, az önköltség j csökkenését. Hogy a felismerés nem\ csupán felismerés, s a tanú- ! lási kedvnek kézzel fogható \ „következményei” vannak, < azt bizonyítják a „sziáraz”, de ! sokat mondó statisztikai ada- S tok is. Az elmúlt évben pél- í dóul 2823 termelőszövetke- \ zeti tag vizsgázott 159 szak- ; munkásképző ezüstkalászos; tanfolyamon. Több, mint ezer- ; négyszáz termelőszövetkezeti; tag és gépállomási dolgozó; tanult a gépészeti szakmák alap. és haladó tanfolya-; main. ötszázhúsz termelő- \ szövetkezeti brigád- és mun- / kacsapat-vezető képezte ma- í gát szakosított tanfolyamo-; kon, 480 számviteli dolgo- í zó pedig a könyvelési tan-; folyamok képesített és mér- < legképes fokozatain bővítet-; te tudását. Ezenkívül igen \ sokan tanulnak az állami ok- \ tatás különböző formáiban. í Például csupán a mezőgaz- dasági technikumok levelező ! tagozatán 860 fő vizsgázott a \ múlt évben, közülük két- j száznyolcvanán termelőszö- í vetkezeti tagok. A közös ! gazdaságok elnökei és mező- ! gazdászai közül négyszázöt- j vénén vettek részt tovább- ; képzésben és mintegy nyolc- ! száz termelőszövetkezeti tag j végzett speciális (baromfi- ! tenyésztői, növényvédelmi, ! öntözési stb.) tanfolyamot. \ k elmúlt evek komoly ala-; pozó oktatása lehetővé teszi, j hogy évenként mintegy ezer- : ötszáz termelőszövetkezeti tag \ tegyen szakmunkásvizsgát, s; szerezze meg a szakmun-; kás-oklevelet a mezőgazda- j \\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ sági termelés több, mint húsz szakágéban. Jelenleg a megyében ezer képesített szakmunkás dolgozik mező­gazdasági munkaterületen Az idén télen újabb ezer ember szakvizsgájára kerül sor. Rajtuk kívül még négy­ötezer tsz-tag tekinthető valamelyik speciális szakmá­ban betanított szakmunkás­nak. A mezőgazdasági szakokta­tást irányító megyei Szer­vek korábban alapos fel­méréseket végeztek. Megál­lapítást nyert, hogy a ter­melőszövetkezetek minimális szakmunkásigénye tizenkét­ezer ember. Kiképzésüket 1967-re meg kell és meg le­het oldani. Ez azt jelenti majd, hogy a termelésben ténylegesen részt vevő termelő­szövetkezeti tagok egyne­gyede képesített szakmunkás lesz. Nem kielégítő a szakmunkás- képzés a női dolgozóknál és a fiataloknál. Megyénkben a termelőszövetkezeti tagság 43 százaléka nő, de a szak­munkásképző ezüstkalászos tanfolyamok hallgatóinak mégis csak 22 százaléka a nő. A baromfitenyésztés, a zöldség- és gyümölcsterme­lés, s még néhány szak bát­ran mondható speciális női szalmák, ezért helyes lenne több bátorítást, ösztönzést adni a továbbtanulásra a szövetkezeti lányoknak, asz- szonyoknak. Kedvezőtlen a fiatalok me­zőgazdasági érdeklődése is. Bár az elmúlt évihez viszo­nyítva az idén jóval több a mezőgazdasági tanuló, mert négyszázötven mezőgazdasá­gi és hatvan ipari tanulót tarthatunk ez évben nyilván a szövetkezetekben, ez a szám még mindig kicsi. Éven­ként ugyanis két-háromezer nyolc általánost végzett fia­tal hagyja abba a továbbta­nulást. A termelőszövetkezeti tanulóképzésnek, mivel a megtanulható szakmák kellő felvilágosítás mellett von­zóak, ez lenne az igazi tar­taléka. Bár az idei szakoktatási időszakban a tavalyinál jó­val többen kezdenek tanul­ni, mégis érdemes elgondol­kozni azon, elegendő ösztön­zés-e a tanulás szükségessé­gének felismerése? Vélemé­nyünk szerint ma már el­jött az ideje, hogy megkü­lönböztetést tegyünk a szak munkás és a nem szakmun kás termelőszövetkezeti ta­gok között a betölthető mun­kakört és a keresetet ille­tően. Ez feltétlenül hozzá- y járulna a szakoktatás be- 'y csületének növeléséhez, rang- fy jának emeléséhez, s a tanulás \ arányainak bővítéséhez. (tm) jjj \ Andrej Voznyeszenszkij :* A gépek lázadása Fuss! — magadba, Hawayba, a mennybe, a szennybe, egyiptomi földre, akárhova juss — fuss! Gép-milliók hörögnek, bömbölnek, nyöszörögnek: „Húst!" Leigáztak minket a gépek, a vad, Batu kán-sötétek. Cinkosaik bíró-talárban firtatják rendületlen, hogy ki vezette Angliában a lázadást a gépek ellen... Fuss — akárhova juss! A robotgép elindul éjjel, alkotójára rároban kibernetikus bömböléssel: „Add ide — bőgi — add feleségedet! Esetem a barna, a harmincas. Add ide, add, míg szépen kérlek!” Ó ragadozó tárgyak, gépek! Vétó alatt szorong a lélek. Menekültünk hegy tetejére, szakáll sűrűjébe, meztelenül vizek hűvösébe. De folyó, patak folyvást apad, mélyén a halak haldoklanak ... Az asszonyok RoLls-Royce-ot szülnek ... Sugarak ölnék ... A lélek rémült eb-kölyök, nyakán szakadt kötél... A város-díszletek között lohol szűkölve — fél. S fut az idő a tűz-habos. Tennessee mély vizén, halkan fütyül. Titokzatos, mint hűvös fém-szirén. (Rab Zsuzsa fordítása) * Az Európa Könyvkiadónál a közeljövőben megjelenő Mai : orosz líra című kötetből. sének segítése. Ennek a szak- fy bizottságnak a munkatervében fy külön fejezetet kupcxtt a kö- ^ zönségszervezés, s többek kö- f zött Nagymaroson új és hatá- -í sosabb közönségszervezési for- í mákkal kívánnak kísérletezni, y Ezenkívül a már eddig is ha- 'y tásos közönségszervezést vég- ^ zett művelődési házaikban tu- 'y pasztalatcseréket szerveznek % majd ebben az ügyben. A ja- ^ vaslat tehát megértésre talált, y s nyilvánosságra hozatala nem f maradt pusztába kiáltott szó. 'y Lapunk nem kaphat nagyobb 'y elismerést, mint azt a tudatot, $ hogy szerény közvetítő szere- % pünk hozzájárul a megye mű- 'y velődési házaiban folyó közön- (. ségszervezés megjavításához. * Ketten a Germinal szereplői közül Ws Etienne — Jean Soréi Chaval — Claude Brasseur PATAKI PÁL: UlfjinclenLit var vaíalú Bara Margit a Kertes házak utcája című magyar film főszerepében fel újra a kérdést, de most csak önmagámaik. Miért fi­gyeli mór napok óta? Tet­szik talán? Nem szép túlságo­san. Szót is alig váltottak az elmúlt két hét alatt, hogy az asszony az üzembe jött. Ak­kor? — tűnődött, miközben újra beindította a gépet. Ta­lán azért nézi, mert a fele­ségére emlékezteti? Alakra ilyen volt Magda is. Nyú­lánk, talán egy gondolattal magasabb. És csöndes, szóta- lan. Szegény... Ha élne, most töltené a negyvenedi­ket. Két éve már. Hogy repül az idő! Mintha csak teg­nap állt volna ott tehetetle­nül az ágya előtt. Hol Mag­da fáradt, vértelen arcát néz­te, hol az orvosra bámult, mint aki csodát remél. Va­jon ez az asszony is olyan csöndes megadással tűrné a szenvedést? Megrázta bozontos fejét. Két éve már. Ki ez az asszony és miért vonzza a tekintetét? Beszél­ni kell vele — határozta el. — Hallani a hangját, lesni a szá­ját, ahogy a szavakat for­málja. S nézni a szemét, mo­solyogná rá... Hangtalanul felnevetett. Vén bolond! — kacagott ma­gán. Ábrándozol, akár egy kamasz, ha megérzi az orgo­na illatát. Látszik, hogy rég volt dolgod nővel! Mit akarsz attól az asszonytól? Egy ilyen rendes nőnek férje van... gyerekei vannak ... Boldog, nem úgy, mint te. Ha hazamegy a gyárból, az otthon melege veszi körül, megértés és szeretet. Téged meg ki vár? Üres lakás, mo­satlan edények, vetetten ágy. Emberi hangot egyedül a rá­dió sugároz feléd, s csak az emlékeiddel beszélgethetsz... Mit várhat még az élettől az ember, ha elmúlt már negy­venkét éves és olyan egyedül áll a világban, mint a ma­gányos fa a sziklák között. Asszony kellene — többször megfordult már fejében az elmúlt két év alatt. Csakhogy túl a negyvenen, háromszor is meggondolja az ember, mielőtt döntené. Az egyik túl puc­cos, a másiknak be nem áll a szája, a harmadiknak semmi se jó. EZT AZ ASSZONYT szeretni tud­ná. Ez olyan szíve szerint való. Pedig semmit sem tud róla. Csak a mozdulatait is­meri, hosszú, fürge ujjait és azt a barna hajtincset, amely mindig ott röpköd a homlo­kán, bármilyen mélyen is húzza az arcába azt a fekete kendőt. Ma meglesi. Hozzácsapódik, ha megy hazafelé. Beszélni kell vele. Hallani a hangját... Ezzel még nem követ el semmi bűnt. Együtt dolgoz­nak, egy műhelynek szívják a levegőjét, senki sem vet­heti a szemére. De mit mond majd neki? Mivel indokolja a beszélgetést? És ha már a gyár előtt felszáll a villa­mosra? Milyen lassan múlik az idő! Máskor bosszankodik, hogy alig végzett valamit, s már felbúg a műszak végét jelző dudaszó. Most meg ... Elfáradt? — kérdezi majd. Az asszony ránéz, nevet. Ugyan. •. Olyan öregnek néz? — vet rá egy hosszú pil­lantást. Nem... mentegetődzik za­vartan. — Csak úgy kérdez­tem. Az asszony arca elkomolyo­dik. Mit akar tőlem? — mondja ki őszintén. Nem, ez nem jó. Másként kell kezdeni. Képzelje, ma elrontottam egy tengelyt. Két hónapja nem fordult elő. Ejnye, ejnye — korholja csöndesen az asszony, aztán megkérdezi: — Hogyan tör­ténhetett? Magát néztem ... Nem. Ez sem jó. Nem árul­hatja el magát. Mit gondol­na róla az asszony? Minek nézné? Valami mást kell ki­találnia. De mit? A duda mély zengése ver­senyre kelt a gépek zúgásával. Végre! Leállította a gépét és sietve összerakta a szerszámait. — Leöblítjük a mai napot? — szólt oda Zámbó a szom­széd géptől. — Nem ... ma nem érek rá... — felelt sietve, és köz­ben az asszonyt leste, indul-e már? — Ahogy gondolod — vont vállat Zámbó. s már a túlsó gépszomszédnél próbálkozott! — Leöblítjük a mai napot? Nem figyelt Thurzó válaszá­ra. Elzárta a szerszámokat, s indult az asszony után. Rég nem fürdött. öltözött ilyen gyorsan. Míg máskor rendsze­rint utolsónak távozott, most elsőnek hagyta el az öltözőt. Zámbó utána is kiabált: — Csak nem a lányokhoz sietsz? Nevetés csattant fel mö­götte. de nem törődött vele. Akkor lassította csak lépteit, amikor kiért a gyárudvarra. Körülnézett, hátha meglátja az asszonyt, de az nem jött még. Megálljon? Várjon rá? Feltűnő lenne. Menni kell to­vább, különben szájára veszi a gyár. Komótosan ballagott vé­gig az udvaron, közben hátra­hátranézett. Az asszony még sehol. Lehet, hogy elment már? Megállt a kapu alatt, s jobb híján a faliújságot bá­multa. Sűrű sorokban siettek el mellette az emberek. Bele­olvasott az egyik cikkbe. Színházjegyek kaphatók az alábbi előadásokra: Bánk bán, Traviata. Tiszta szívvel. Külö­nös találkozás ... Valaki meglökte a karját. — Bocsánat. .. Megfordult. Az asszonnyal találta szembe magát. Alig is­mert rá a csinos utcai ruhá­ban. Barna baja kibontva ke­retezte hosszúkás arcát, de az a rakoncátlan tincs most is a homlokába hullott. — Ne haragudjon. Mihók szaktárs... — mentegetődzött az asszony. Erre nem számított. Zavará­ban egyik lábáról a másikra állt, s csak annyit tudott ki­nyögni: — Ó, semmi... Az asszony köszönésfélét biccentett a fejével, s ment volna tovább. — Én voltam a hibás — jött meg a hangja. — Elálltam az utat. Most az asszony mondta: — Ó, semmi ... Egymás mellett léptek ki a gyár kapuján. — Hosszú volt a mai nap — jegyezte meg, hogy mondjon valamit. — Elfáradt? — nézett rá az asszony Nevetett. — Ugyan ... Olyan öregnek néz? — Csak most jött rá, hogy a gondolatban elképzelt szerepek megcserélődtek, s ez összezavarta. — Nem — mondta őszintén MILYEN A KÖZÖNSÉGSZERVEZÉS? \ A közelmúltban lapunk egyik \ cikkében „Közönség — törzs- ! közönség” címmel megírtuk I Kovács Sándor váci iskolaigaz- !gató észrevételeit. Eszerint — ! s véleménye teljes mértékben \helytálló — közönségszerv ezé- i sünk túl általánlos, egysíkú, to­• borzó propagandánk nem dif­ferenciálódik a kulturális ese­• menyek fajtájának megfelelő­ien, közönségszervezésünk nem l személyekhez szól. nem ösz- \ tönző. • örömmel számolhatunk be ; arról, hogy a megyei népmű­velési tanácsadó csfoport nem- \rég létrehozott egy szakbizotl- \ ságot, amelynek feladata a klu- ’ bök szervezésének és múködé­\ -KI EZ AZ ASSZONY? j — Nem tudom ... • — Napok óta figyelem. Nem • néz se jobbra, se balra. Mint- : ha a gépéin kívül senki és sem- : mi nem létezne ezen a vilá- \ gon. : — Az ő dolga... : — Reggelenként a legna­\ gyobb csöndben érkezik. Kö- i szön, kirakja a szerszámait, i beindítja a gépet és kész. Mint : akj az öltözőben az utcai : ruhával együtt mindent leve- : tett: a nevét, a gondjait, az ; örömeit _ i — Vigyázz, te! \ — Afene! — kapott a gép­! hez és leállította. — Ezt elin- ! téztem! — forgatta kezében ! a túlesztergált tengelyt. — í Selejt — dobta a ládába szé- ! les mozdulattal. ! — Aki vén ember létére ! asszonyról fecseg! — ugratta ! a másik, de fél szemmel a ma- ! ga munkáját figyelte, nehogy í úgy járjon ő is, a nagy beszél- í getésben. ! Mihók bosszankodott az el- ! fuserált tengely miatt. Két í hónapja egyetlen selejtes da- í rabot nem csinált. Az asszony ! az oka! Lopva rápillantott. ; Szoborként állt a gépe mel- ; lett. Arcát nem láthatta — ! megint abba a fekete, pettyes ! kendőibe bugyolálta a fejét. ! Akár egy vénasszony — ól- í lapította meg. Pedig nem ; lehet több negyvennél. Ta- í Ián. még annyi sem. Nyúlánk £ alakját férfiassá formálta az J overall. Határozott mozdu- ^ latai — ahogy a munkáját vé- j gezte — arról árulkodtak: ér- 5 ti a dolgát. \ Ki ez az asszony? tette Három évvel ezelőtt halt ; meg Mario Lanza, a világhí- j rű olasz énekes. Legidősebb j lánya, a tizennégy esztendős \ Colleen jelenleg Amerikában ! tanul, énekesnőnek készül. A í híres filmrendező, Joe Paster- i nak taníttatja. k\\\\\\\\\\\\\\\\> 4 I i Segélykérés deszkaügyben j > / Tápiószentmártonban az ; elmúlt évben 70 ezer ember - fordult meg a községi mű- j velődési ház rendezvényein, j A nagy forgalom miatt, ma; már kicsinek bizonyul az j épület, ezért jórészt saját; erőből, társadalmi munká- ; val, s állami támogatással, \ új épület alapozását kezd- ; ték meg az udvaron. Ebben ; kapna helyet a modem sza-; badpolcos könyvtár és né-; hány állandó jellegű szak-; kör. Az eredeti tervek sze- í rint, november elején ke-; rült volna sor az új épület / avatására. Vártuk is ameg-j hívót erre a nevezetes ese-! ményre, de helyette — sa j- J nos — rossz hírt kaptunk.! Az avatásról — egyelőre — \ szó sem lehet. Az épitke- 5 zést nem tudják befejezni, j mert hiányzik három köb- £ méter deszkaanyag, neveze- ^ teseu hajópalló. Kiutalást g természetesen nem kapnak ^ ehhez az építkezéshez, más < utat kell keresniük. De ^ eredmény — eddig még ^ nincs. Tápiószentmárton ^ hétezer lakosú község. A ^ lakosság művelődési igénye ^ nagy. Jön a tél, rendkívül ^ szükséges és hasznos lenne. ^ ha az ú j épület nem tavasz- ^ szál kezdene „üzemelni”, ^ hanem most, amikor az em ^ berek jobban ráérnek. Ezért kérjük: aki tud, segítsen! í (t) |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents