Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

•f revei

i/Círlan

1962. NOVEMBER 25. VASÁRNAP

BEFEJEZŐDÖTT AZ MSZMP Vili. KONGRESSZUSA

(Folytatás az 1. oldalról)

inikre, a szocializmus építésének hazánkban felvetődő kérdéseire helyes, marxista—leninista választ adunk, az egyúttal a kommunista világmoz- galom érdekeinek is megfelel. Az érdekek rendszerint akikor ütköznek, amikor a Kérdésre adott válasz nem felel meg pontosan a marxista— leninista elveknek.

A mi népünk érdeke egyetlen lényegbevágó kérdésben sem ütközik a ' nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal.

önök hallották itt testvérpártjaink képviselőit, akik jó szívvel, kommunista meggyőződéssel mondták, hogy eredményeink őket is erősítik. Mi szintén azt mondjuk, hogy a

| szovjet nép, a lengyel, a kí- i nai, a bolgár — bármely szocializmust építő nép eredményei a mi népünket is erősítik. Nagyon jó az, hogy nem- j csak a saját marxista vizsgá- i lódásain-kból merített meggyő- j ződés alapján, hanem a ma- I gyár nép és a nemzetközi j munkásosztály véleménye | alapján is jóváhagyást nyert és nyer a mi fő politikai vo- ! nálunk.

A nyugati világ is elismeri: a Magyar Népköztársaság erős

Végül meg szeretném említeni — nem mint döntő tényezőt, hanem mint tünetet — a kapitalista világ vélekedését pártunk politikájáról.

Ügy tűnik, hogy a kapitalista Nyugat, 'az imperializmus íő erői, mintegy másfélkét esztendeje taktikát változtattak a Magyar Népköztársasággal szemben. Addig a taktika lényege a bojkott, az izolálás, a megsemmisítés, a likvidálás, a tudomásul nem vétel volt. Aztán új taktikát választottak, feltehetően azért, mert rájöttek, hogy a régivel semmire sem mennek. Az új taktika az — és ezt a nyugati világ szóvivői nemegyszer meg is mondják —, hogy tudomásul veszik, hogy az MSZMP megnyerte a nép jelentős részének a támogatását. Magyarországon a helyzet jó, a közszellemet illetően is, az emberek életviszonyait, munkakörülményeit illetően is — a Magyar Népköztársaság erős. Ezt tudomásul kellett venniük és ezzel, mint realitással, szá- molniok kell. Ez jó és okos elhatározás részükről. Most igyekeznek érintkezést teremteni, fellazítani az eddigi merevséget. Itt van bizonyos találkozási pont az ő taktikájuk és a mi politikánk között. Mi a békés egymás mellett élés, a normális diplomáciai kapcsolatok, a rendes kereskedelmi kapcsolatok, a kultúrkapcsola- tok, az utazás, á turistaforgalom híved vagyunk. Ebben van érintkezési pont. Mi az ő taktikájukra azt mondjuk: állunk elébe. Véleményünk szerint, ha az emberék nemcsak egyszerűen a külső látszatot hasonlítják össze, hanem a tartalmat is megnézik, és gondolkodnak is, inkább lesz valaki a kapitalizmus hi véből a szocializmus híve, mint fordítva. Mi hiszünk eszméink győzelmében. A helyzet ma az, hogy

a világon hozzávetőleg

negyvenmillió ember van

a kommunisták önkéntes

harci szervezetében, a kommunista pártokban, a marxista—leninista pártokban.

Es körülbelül egymilliárd ember már a gyakorlatban dolgozik, tevékenykedik a szocialista társadalmi rend építésén. ötven évvel ezelőtt kevesebb volt a szocializmus, a kommunizmus híve, mint ma. ötven év múlva nem kevesebb lesz mint most, hanem több.

Mi nem félünk a kapitalisták mostani taktikájától sem. Az a véleményünk, hogy vitával is győzzük, ha kell. Sőt, üdvözöljük a vitát, az érintkezést, a kereskedelmet. A békés versenyt ez egy kissé élénkebbé teszi, és ezt gondoljuk, ez nem is árt.

Itt van például a nyugateurópai Közös Piac. Nyomást akarnak ránk gyakorolni ezzel. Ezt persze már az amerikai monopolista körök is feltalálták, embargónak nevez- i ték. És mi lett az eredmény? Nem tudták végrehajtani, mert a szövetségeseik egy ré- sze nem követte őket. Nekünk ; pedig kissé jobban kellett dolgoznunk. Olyan iparágakat hoztunk létre és teremtettünk meg, amelyek azelőtt nálunk nem léteztek. Lehet, hogy most egy kicsit meg akarnak szorongatni minket a Közös Piaccal, de az sem olyan nagyon rossz, mert ha jól körülnézünk országunkban, ha megnézzük a lehetőségeket, és ha a szükség is rákényszerít egy kicsit, akkor gyorsabban tudunk dolgozni. Ez a tapasztalat. Nem félünk mi sem az érintkezéstől, sem a versenytől. Meggyőződésünk, hogy a mi rendszerünk kiállja a versenyt.

Kapitalista kritikusaink általában — úgy látszik — ,pozitívan értékelik az eredményeinket. Kongresszusunk is foglalkoztatja őket. Itt is voltak nyugati újságírók az első napon. Megnéztem a legnagyobb nyugati sajtóügynökségek és lapok állásfoglalásait. Csak a leglényegesebb megállapításaikat ismertetem. Azt írják, hogy az MSZMP VIII. kongreszusa nyugodt légkörben kezdte meg munkáját. Azt is írták, hogy szenzáció, drámai fordulat nem várható. Egy nagy nyugatnémet hír- ügynökség tudósítója úgy látszik azt hitte, hogy itt szőrösmellű, kacagánvba öltözött, furkósbottal járó embereket talál, mert azt írta, hogy a kispolgári ízlés látható a kongresszusi küldöttek öltözködésén. (Derültség.)

Érintek néhány kérdést, amely a vitában felvetődött. A kérdések jelentős löszénél egyszerű megállapításra szorítkozom, mivel ellenvélemény nem volt. De az egyetértés megállapítása hasznosnak tűnik.

ológiában nem lehet válogatni ellenség vagy nem élesen ellenséges között.

Ellenséges minden elmélet, amely nem marxista— leninista,

mert az ideológiákat nem lehet összekeverni, összebékíte- ni. Még egyszer ismétlem: az, hogy ki van velünk és ki ellenünk, nem az ideológiára vonatkozik, hanem az emberek viszonyára.

Bizonyos években pártunkban, sőt, nemcsak a mi pártunkban, hanem általában a kommunista pártokban, elterjedt az a harci jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát ellenség. Arra gondoltunk, hogy fordítsuk meg ezt a jelszót, hisz különösen ma, nálunk, az a helyzet, hogy aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen, a dolog lényegét tekintve, velünk van.

Vegyük a legegyszerűbb példát. A Magyar Népköztársaságban azok az emberek, akik munkával keresik meg kenyerüket — és nem összeesküvéssel, bombakészítéssel töltik az éjjeleket és a nappalokat — reggel bemennek munkahelyükre és dolgoznak, a valóságban velünk vannak: még akkor is, ha esetleg az részükről nem tudatos, mert ha az országban az általános politika jó. akkor az iparban, a mezőgazdaságban, a szellemi munka területein a szocialista társadalom épül, s

aki dolgozik, az a szocialista társadalmat építi.

A nagyvonalúság ez esetben

azért jó és hasznos, mert a kommunistáknak — de voltaképpen minden valamennyire normális politikai irányzatnak — arra kell törekedniük, hogy ne gyarapítsák ellenségeik számát, ne taszítsanak ellenségeik közé embereket, akik helyzetüknél vagy szemléletüknél fogva saját táborukba hozhatók.

Van osztályidegen és van

osztályellenség. Ez két külön fogalom, s két különböző dolgot is jelent. Nem azt mondom, hogy öleljük keblünkre az osztályidegent. de azt mondom, hogy még itt is tegyünk különbséget, az osztályidegen és az osztályellenség között. Mert ha nem teszünk különbséget, nagyon nagy hibák fordulhatnak elő. Van ugyanis osztályidegen, aki nem ellenség, a szó köznapi értelmében, és vannak saját osztályunkbeli, eltévedt, fekete bárányok, akik ellenségek. Ilyen is van. Nem számokról van itt szó, hanem arról, hogy a fogalmak legyenek tiszták és világosak, s legyen világos, hogy kivel, hogyan dolgozunk.

Nem vagyunk hívei semmiféle osztálykiváltságnak

A kongresszus helyesli a párt ideológiáját

Az első ilyen kérdés: kongresszusunk teljes mértékben helyesli a párt ideológiáját, azt, hogy megtisztítottuk a revizionista és a dogmatikus torzításoktól, azt, hogy a párt a továbbiakban is kötelességének tartja a kétfrontos harcot.

Meg kell állapítani, hogy pártunkban teljes az egyetértés a személyi kultusz torzításainak megítélésében.

Nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk fontos és fő kötelességének tartja, hogy a személyi kultusz mindenféle — akár a gondolkozásban fellelhető — maradványát is leküzdje. A párt győzelmes harcának egyik fő feltételét abban látja, hogy pártunk megalkuvás nélkül gyökeresen leszámolt a személyi kultusszal.

A másik nagyon fontos tény, hogy korígresszusunk helyesli, támogatja pártunk szövetségi politikáját, amelynek elvi politikai alapja és

célja a szocialista társadalom teljes felépítése. Ez most a mi osztályharcunk döntő és központi kérdése. Minden cselekedet, ami a szocializmus teljes felépítését mozdítja elő, osztályharcos cselekedet. Akkor mérjük a halálos, a végleges és az utolsó csapást hazánkban a kapitalista rendszerre, ha ezt a feladatot megoldottuk. Ez az osztályharcos feladat minden magyar kommunista és minden magyar dolgozó számára.

Szeretnék néhány szót szólni egy elég nagy zajt okozott jelszóról. Arró] a jelszóról van szó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Az első és a legfontosabb, amit itt a kongresszuson is le kell szögezni, hogy ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, ha úgy tetszik, agitációs jelszó is, amely emberek viszonyára, nem pedis -!1é «mézeire vonatkozik. Az ''’ológiábaii ez a jelszó használhatatlan. AzideNagyon fontos mindennapi munkánkban, hogy differenciáljunk, tegyünk különbséget az emberek között.

Mondok két példát arra, mit értek differenciáláson. Nálunk közismert fogalom az, hogy „horthysta katonatiszt”. Ha rágondol az ember, olyan dzsentrigyereket ért ezen, akit a szülei katonaiskolába, Ludo- vikára küldtek és Horthynak jó fasiszta tisztje lett. Ez, mint osztálykátegória, teljesen világos. Van azonban papír és van nyilvántartás, van adminisztráció, sokkal több, mint kellene. Valljuk be becsületesen, hány éven át volt papírokra írva az, hogy „horthysta katonatiszt”, s ha jobban megnézték, akkor kiderült, hogy mindenkit, aki a második világháború időszakában bevonult és tiszt volt, horthysta katonatisztként tartottunk nyilván. Pedig még a horthysta katonatiszteket is egyénileg kell elbírálni. Mindenki tudja, hogy legalább két fő kategóriájuk van. Az egyik az a bizonyos ludovikás horthysta katonatiszt. A másik orvos, mérnök, falusi tanító, aki valamikor érettségizett és utána katonai tan folyamot végzett. A háború alatt — ha akart, ha nem, ha tetszett, ha nem — bevonult és katonatiszt lett. A felszabadulás után pedig a mi papírjainkon — egy fazékba dobva — így szerepelt: horinysta katonatiszt.

Ez a példa is azt mutatja, hogy differenciálni kell, hogy különbséget kell tenni.

Itt van a származás kérdése. Azt hiszem, erről már nem kell sokat vitázni. Mert, hogy mást ne mondjak, ha pedagógusaink például mentesülnek az eddigi kartotékozástól — azoknak az istenverte zöld vagy nem tudom milyen kartotékoknak a kitöltögetésétől, rakosgatásától — már az ott felszabaduló energiával nagyobb segítséget adhatnak a munkás- és parasztfiatalok tanulásához.

Társadalmi segítségnyújtásról beszélünk. Ha mi a paraszti osztályt az egész társadalom segítségével át tudtuk vezetni szocialista alapra, akkor nem tudnánk az egész társadalom segítségével talán a mostaninál is több munkás- és parasztfiatalt megfelelően támogatni a továbbtanulásban? Ha ezt a kérdést helyesen kezeljük, akkor újabb darabkát nyesünk le a protekciózásból is, mért a főiskolai felvételeknél már majdnem elmaradhatatlan volt a protekció.

Az egyik, nagyon helyesen, elvszerűen és értelmesen eljáró egyetemi vezető rengeteg ilyen protekciót kérő levelet kapott és felbontás nélkül valamennyit betette a fiókba és elzárta., Amikor megkezdődött az új tanév, a kérelmezők 80 százalékától köszönő

levelet kapott, amiért oly jól elintézte az ügyet: pedig el sem olvasta a leveleket. (Nagy derültség).

Azt hiszem tehát, nagyon egészséges és bölcs döntés lesz, ha a kongresszus az idevonatkozó előterjesztést is jóváhagyja és a párt következetesen érvényt szerez majd a határozatnak. Abban is nagyon igazuk van a felszólalóknak, hogy ezután egy kicsit jobban fognak tanulni a munkás- és paraszt- gyermekek is. mi semmilyen tekintetben, nem vagyunk hívei semmiféle osztály kiváltságnak. Nem is lenne ez egészséges, inkább tönkre tenné a fiatalembereket, ha ősz- i

tályhelyzetük miatt valamiféle olyan előjoguk alakulna ki, mint amilyen régen volt, a „kékvérűeknek”, most meg lenne a „vörösvérűek- nek". (Derültség.)

Nem ez az élet útja. Azt hiszem hogy akik fáznak elvetni a régi gyakorlatot, azok tulajdonképpen nem is bíznak a munkás- és a paraszt gyermekekben, pedig úgy gondolom, van olyan intelligens meg értelmes a munkás- vágy a parasztgyermek is, meg ugyanolyan képességű is, mint bármilyen más származású" gyermek és ha ráadja a fejét, akkor tanul, és ha tanul, akikor tudni is fog!

Tegyük tervszerűbbé a tudományos munkát

1 dományos témák ésszerű j megosztásával hazai viszony- j latban, és a nemzetközi j együttműködéssel, amint azt ! Jánossy Lajos akadémikus elvtársunk itt kifejtette. Egyetértek Prieszol elvtársnővel is, aki arról beszélt itt, milyen jó, hogy á tudományos kutatók jelentős része ma már bátran kísérletezik. A szocialista viszonyok között témameghatározással, a tudományos munka jobb megszervezésével biztosítani kell, ho.gy

a tudományos kutatás fő iránya megfeleljen a szocialista építés igényeinek,

de természetes, hogy a kísérletezés az kísérletezés, a kutatás az kutatás.

Olyan hibás nézettel is találkozunk viszont, amely kissé szemben áll a tudományos munka tervszerűségével. Hallottam már olyasfélét is, hogy a tudományos kutatást nem i lehet megtervezni. Kolumbus | is elindult valahová, megérke- . zett valahová, de nem tudta,

! hogy 'hová, mégis felfedezte | Amerikát. (Derültség.) Lehet,

I hogy . Kolumbus esetében igazuk van, de inkább Major elvtárs hasonlata a helyén való: tudniillijk az szereti nagyon a szabadverset, aki nemigen ismeri a rigmusokat. A nem tervszerű témaválasztást meg kutatást is főleg olyan kolum- busok szeretik és igénylik, akik még el sem indultak sehová, nem is fedeztek fel semmit és talán nem is fognak felfedezni semmit. (Derültség, taps.) A tudományos kutatásban, még a Kísérleti Kutató Intézetben is a munka alapvető fő irányát helyesen kell megszabná, s

a helyes program végrehajtása közben senki sem vitatja a kísérletezés, sőt még a tévedés .jogát sem.

Maguk a tudósok mondják* hogy a tudományos vagy tudományos jellegű kutatásra előirányzott kétmilliárd forint — ami mégsem két krajcár — jó része még elfecsérlődik, valahogy elszivárog a tudomá- | nyos kutatásból, és ez nagy | kár. Olyan szervezésre és olyan tématervekre van szük- j ség, hogy ez az összeg a megfelelő kutatási célokat s<zol- 1 gáija.

A gazdasági irányítás megjavításának szükségessége

Felvetődött itt hárpm konkrét kérdés: három- és négyezer holdas területűek legyenek-e a termelőszövetkezetek, szűnjenek-e meg a gépállomások, s hogy a gabonatervet ne holdban, hanem métermázsában szabják-e meg. Mindhárom kérdésben azt ajánlom a kongresszusnak, hogy ne foglaljon állást, mert egyik sem olyan, hogy kapásból el lehet- I ne dönteni. Lehet, hogy a három- és négyezer holdas termelőszövetkezetbe megválasz- I tották a vezetőket, rendeződ- S tek, s akkor egy-két esztendő { múlva kezdjük megint az átszervezést, az egyesítést, j Ugyanígy vagyunk a gépállo- 1 mások megszüntetésével is. Ezt a kérdést a Központi Bizottság tanulmányozta, megvizsgálta, kimondtuk határo- zatilag, benne van az ötéves tervben, hogy a mezőgazdáig ságban a gépesítési és a gépi munka fő támasza a gépállomás. Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a beszerzésre tervezett géppark kisebbik részével erősítjük a gépállomásokat és a nagyobbik részét azoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználására.

A mázsában megszabott gabonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus I megerősítse.

si lehetőségektől függ. Olyan | mértékben haladhatunk tehát előre, amilyen mértékben beruházási alap a kormány rendelkezésére áll.

Sokan foglalkoztak a mezőgazdasági termelés problémáival. Ez nem véletlen. Az iparban a kocsi a síneken megy. A mezőgazdaságban most születik az új, az erősödő szocialista mezőgazdaság rengeteg feladatot ad az egész pártnak, az egész társadalomnak,

a többi között az iparnak is, most az egész népgazdaság to- i vábbi gyors és lendületes fej- ; lődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére 1 emelni. Ez döntő kérdés most a mezőgazdaság, az egész nép számára. A feladatokról, a munka irányáról helyesen szóltak a felszólalók. Mező- gazdasági terveink világosak, helyesek, azok végrehajtásán kell dolgoznunk. Az új, ma- gasabbrendű, szocialista jellegű formát kell megfelelő szocialista tartalommal

'megtölteni, s erősíteni a szocialista termelési viszonyokat.

Azok az eredmények, amelyeket Lombos elvtárs Ismertetett a kongresszuson, önmagukért beszélnek Ahogy Győr megyében megszilárdultak a termelőszövetkezetek, sorra-rendre úgy szilárdulnak a többi megyében is.

Az irodalom és a művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze

Szeretném még röviden érinteni a művészet és az irodalom kérdéseit.

Darvas elvtárs szólott arról,

hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az

(Folytatás a 3. oldalon)

egyetértek például a tudományos munka ésszerűbbé és tervszerűbbé tételével, a tuAz építés sok kérdése szóba került a kongresszuson. Szeretném megmondani, hogy

Sok sürgető hang hallatszott a kongresszuson a gazdasági irányítás megjavításának szükségességéről. Vannak már meghozott határozatok, amelyeket végre kell hajtani — például az iparirányítás átszervezéséről —, másokat, mint például a mezőgazdasági irányítás továbbfejlesztését, még elő kell készíteni. Tökéletesítésre szorul a felvásárlási szervezet is, bár vannak már helyes rendszabályok itt is. Az átvételnél és a minősítésnél például most már a termelő- szövetkezet képviselője is jelen lehet, és így inkább ott vitatkozzanak, mintsem az árut ide-oda szállítgassák miközben a fogyasztók a piacon várják és nem tudják, miért késik az áru.

Előtérben van tehát a jobb szervezeti formák kialakítása. Ami a helyi vezetők nagyobb felelősségét illeti. Valóban kevesebb kérdés igényel központi irányítást, de hatékonyabb —, és mindjárt hozzáteszem — a jelenleginél jobb irányítást, ugyanakkor

bővíteni kell a helyi vállalati vezetők hatáskörét. Egyébként nem is minden helyi vezető követeli hatáskörének kibővítését. Vannak, akik nem szeretik, mert ez nagyobb felelősséggel is jár. (Derültség.)

Többen sürgették a vidéki ipartelepítést — nem utolsó sorban azért, hogy a jelenleg háztartásban élő, de dolgozni akaró nőket is munkaalkalomhoz juttassák. Valóban helyes követelmény, hogy vidéken, még ott is, ahol nehézipar van, kiegészítő, könnyűipari üzemek létesüljenek. Ez, mint cél, az ötéves tervben benne I van. Végrehajtása a beruházá-