Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

1962. NOVEMBER 25, VASÁRNAP nur» HICY Ft sM£r§ap 3 BEFEJEZŐDÖTT AZ MSZMP Vili. KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról) igazság, örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény a határozott állásfoglalás a szocializmus és a nép ügye mellett. Ez helyes és ezt követeli a párt. Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Er­ről szólott Major elvtárs is. Ö az alkotói felelősségre he­lyezte a súlypontot és én azt hiszem, ez a helyesebb. Mert a kísérletezés szabadsága megvan, amit erősíteni kell, az az alkotói felelősség. Felvetette Darvas elvtárs, hogy az irodalmat ne tekint­sük egyszerűen a politika áb­rázolásának. Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már meg­szűnt. Van ilyen szemlélet, de nem a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól tudja, hogy az irodalom és a. művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze. De egy politikai követelményt azért hangsúlyoznék: a pártos­ságot, de a jó értelemben, a helyes értelemben. A pártos­ság nem azt jelenti az iroda­lomban és a művészetben, hogy az MSZMP valamilyen alapszervezetének az állás­pontját védjék vagy támo­gassák. A pártosságot itt ab­ban az értelemben használjuk, hogy a szocialista és a kapita­lista rendszer ütközik össze valamely kérdésben, akkor álljanak a szocialista társa­dalom mellett. Ha a gyarma­tosító hatalom, meg a sza­badságáért küzdő nép ütkö­zik össze, akkor legyenek az imperialisták ellen. És ha gya­lázatosságot, vagy gaztettet látnak, akkor legyenek az igazság mellett pártosak. Mi ebben az értelemben mondjuk, helyeseljük és követeljük a pártosságot. Darvas elvtárs az írók több­ségénél mutatkozó helyes alapállásról szólva azt a kife­jezést használta, hogy ha re­mekművek még nincsenek is, de izgalmas próbálkozások vannak. Azt hiszem, hogy az írók többségénél nem­csak az alapállás helyes, hanem már jó művek is születnek. Túl vagyunk már azon, hogy csak izgalmas próbálkozások lennének. Mindenki tudja, hogy prózában is, lírában is, publicisztikában — itt most az az írói publicisztikára gondo­lok — színdarabokban, még filmben is, minden területen vannak jó művek, amelyek a mai élet kérdéseit tárgyalják. Persze az izgalmas próbálko­zások is helyén valóak. Ezt persze úgy kell értenünk, hogy az irodalom természetesen nem ipar, az író a művészeti alkotás törvényei szerint dol­gozik. Nehogy valahogy úgy fessen a dolog, hogy egyszer- csak a Lenin Kohászati Mű­vekből, meg a kővágóőrsi tsz- ből, meg a tolna megyei ál­lami gazdaságokból jelentsék nekünk, hogy öntöttvas nincs, búza nincs, de izgalmas pró­bálkozások vannak. (Élénk derültség.) Az iparban is és a mezőgazdaságban is vannak kísérletezések, meg izgalmas próbálkozások is, de azért az alapterméket mégiscsak meg kell termelni évről-évre, mert különben hogyan éljen az or­szág, meg a nép? Ezt vegyék figyelembe az írók, a művé­szek is. A vitában felvetődött többi kérdésekre nem térek ki, mert azokkal egyetértek. Helyes, hogy a rádió, a televízió, a színpad ne legyen a hitvány­ságnak, a gyenge, rosszízlésű dolgoknak a népszerűsítője. Bár ha ilyesmi előfordul, ezért nemcsak a rádió, a te­levízió, meg a hasonló intéz­mények vezetői, a színigazga­tók a hibásak, és nem is csak a közízlés, hanem néha a mű­vészek is. Nemcsak az intézmények vezetőin és a közízlésen múlik, hanem a művésze­ken is, hogy a közízlés hogyan alakul, mert ez a kettő természete­sen kölcsönhatásban van. Ne csak függetlenített emberek végezzenek pártmunkát Most a pártmunka kérdései­ről szeretnék szólni. Több fel­szólaló említette a pártmun­ka társadalmasítását, azt, hogy ne csak , függetlenített emberek végezzenek párt­munkát, hanem társadalmi alapon dolgozó emberek is. Ennek sok előnye van. Mert például ha egy munkásember mondja, hogy ezt olcsóbban és gyorsabban is meg lehet csinálni, annak más a nyoma- téka, mint egy meggyőzésre függetlenített ember szavá­nak. Vagy ha egy alkotó mű­vész magyarázza egy másik művésznek, hogy alkosson ki­csit szebbet is, meg jobbat is, az másképp hangzik, mintha egy minisztériumi előadó mondja ugyanezt az alkotó­művésznek. Sok területen ha­sonló a felfogás a közvéle­sadalmi alapon végzett párt­munka. A párt munkastílusának már sok, a köztudatba át­ment, elfogadott formája van. Ezek közül egyet akarok meg­említeni, az úgynevezett elő­zetes vitát. Régi igazság, hogy a kommunista pártok annyi ember igazi, teljes és odaadó támogatására számíthatnak, amennyit meggyőznek álláspontjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással, meg közfelkiáltásokkal bonyolult kérdésekre nem lehet tömege­ket mozgatni. Ha előzetesen lefolytatják a vitát, és min­denki tudja, mit kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határozatot. Ehhez tehát, mint módszerhez ragaszkodnunk kell. * menyben és ezért is jó a tar­Bizalom a nép, a néptömegek iránt Sokszor felvetődik az a kérdés is, hogy évek óta foly­ton a pártonkívülieket dicsé­ri a párt, meg a Központi Bi­zottság. A kommunistákat is lehetne többször, vagy néha dicsérni, lehetne róluk is elis­meréssel szólni. Ez azt hiszem, nem szükséges. Vannak ese­tek természetesen, amikor a kommunistáknak is kijár a dicséret, de ebből rendszert csinálni nem érdemes. A párt 5—6 éve mindig a pártorakí- vüliek megbecsüléséről be­szél, vagy ha annak helye van, elismeréssel szól róluk. Az eredmény az, hogy a kom­munisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt nö­vekedett. Jobb volt régebben is, ha más pártbeliek dicsér­tek minket, mintha mi önma­gunkat dicsértük. A kommunisták a párton- kívüliek megbecsüléséből csinálnak problémát ma­guknak, és majd a pár- tonkívüliek dicsérjék a konönunistákat. Ez így egészségesebb munka­megosztás, mint fordítva. Hencegés nélkül állítható, hogy a párt viszonya a mun­kásosztállyal, a dolgozó nép­pel, a kommunisták közmeg­becsülése soha ilyen bensősé­ges nem volt. A párt tekinté­lye az országban ilyen nagy sohasem volt. Nagyobb al­kalmakkor, kongresszusokon megdicsérhetjük egymást. Ak­kor is jobb, ha az ülés befe­jezése után dicsérjük egymást azzal, hogy jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait (Taps.) A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen. Ez a legfőbb kötelességünk. Ha a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól várják a jó életet, a szabadságot, a magas kul­túrát, a boldogságot, akkor szerintem jól ítélik meg a szo­cialista társadalmi rend kül­detését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem volt öncél'. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a aél. Ez a kommunizmus ren­deltetése és ezt kell szolgál-' nia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvé­deni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ez­zel a mi népünk, a mi orszá­gunk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartani az imperialista agressziót, és így megőrizni a békét, majd áll­hatatos harcban kivívni a há­ború nélküli világot. A legfontosabb a munkánk­ban: a bizalom a nép, a nép­tömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni (vpgy taps). Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal va­gyunk az emberek iránt, bi­zalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kide­rül majd, hogy az illető mél­tatlan volt a bizalomra, mint­sem, hogy mind a száz ember­rel szemben eleve legyünk bi­zalmatlanok, s akkor ez is to­vábbi bizalmatlanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggel szemben, ha­nem az imperializmussal és az osztályellenséggel szemben. Internacionalista kötelességünk a szocialista tábor egységének erősítése Nemzetközi feladatainkról is szeretnék röviden szólni. Azt hiszem, helyes, ha mi, ma­gyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelessé­günk a nemzetközi életben visszájára fordítani az úgy­nevezett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ez­előtt hat esztendővel testvér­pártjainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról' támadták a reakció erői a mi problémá­ink, a mi helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk és ne a reakció kiabálhassa a mi elvtársainknak, ha azt mondják, hogy a »kommuniz­mus, a szocializmus, maga­sabb rendű társadalom, hogy „arról beszéljen, mi van Ma­gyarországon”, hanem a mi elvtársainik mondhassák azt, hogy „gyerünk, beszéljünk ar­ról, mi van Magyarországon”. (Nagy taps.) Nem nacionaliz­mus, nem sovinizmus mondat; ja ezt velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár inter­nacionalista kötelességünk. Internacionalista kötelessé­günk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tábor egységének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egy­ség, erős és megbonthatatlan legyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tá­bor egysége ezután is, éppen úgy, mint eddig, csak a mar­xizmus—leninizmus tiszta esz­mei alapján állhat fenn és nö­vekedhet tovább. (Nagy taps.) A testvérpártoknak kong­resszusunkon felszólaló kül­döttségei közül a kínai delegá­ció vezetője, Wu Sziu-Csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott el­lenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megál­lapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyol­dalúan elítélte az Albán Munkapárt vezetőit. Mi ezt a megállapítást, mint a kí­nai elvtársak álláspontját eb­ben a kérdésben figyelembe vesszük, a kínai elvtársákat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben á kérdésben ve­gyék figyelembe a mi pár­tunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nem­zetközi kommunista világ- mozgalom állásfoglalását. (Hosszan tartó, nagy taps.) Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az imperia­listák minden olyan ter­ve, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor gyen­gülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista világmozgalom és a szocia­lista tábor egysége, a marxis­ba—leninista eszme, a kom­munista politika, a szocia­lista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyen­gül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps.) Említésre méltó, hogy kongresszusunk ülésezésének napjaiban is olyan változások álltak be a nemzetközi hely­zetben, amelyek a mi álláspon­tunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Államok kormánya megszün­tette a Karib-tengeren koráb­ban létesített blokádját, de- mobilizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kor­mányának provokatív lé­pésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nem­zetközi ereje. Továbbra is úgy kell fellépnünk és küz- denünk, hogy mind a bélkét, mind Kuba szuverenitását a kubai nép és az őt támogató haladó erők biztosítsák és Kubát megtámadhatatlanná tegyék. Az Egyesült Államok jó­zan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáló intézke­désekkel felelt, és a harcké­szültséget feloldotta a szovjet fegyveres erők fontos egysé­geinél. Ugyancsak ezekben a na­pokban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtársaink a Kína és India között kialakult határviszály­ban az összeütközések meg­szüntetését, tűzszünet megte­remtését kezdeményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvö­zöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljülk, hogy most India kor­mányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, maga is meg­tegye azokat a lépéseket, ame­lyek a béke ügyének megfe­lelnek, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján rendeződje­nek. Meg kell mondanunk azt is, hogy Indiából híreket hal­lottunk kommunista funkcio­náriusok, többek között test­vérpárunk, az Indiai Kom­munista Párt főtitkárának le­tartóztatásáról. Bennünket, magyar kommunistákat, ma­gyar munkásokat, magyar dolgozókat ez mélyen felhá­borít, ezt mi elítéljük, és til­takozunk ellene. (Nagy taps). A tényékhez tartozik, hogy az India és Kína között kelet­kezett áldatlan viszály híré­re — ahogy az szokott lenni —, megjelent Indiában a ra­gadozó, az Egyesült Államok. Egyáltalán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperia­lizmus képviselői és buj- togatői megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosztani, ül­dözni, bebörtönözni és gyilkolni. ............. A felelős indiai tényezőknek tudniok kell, hogy a kommu­nisták és a haladó emberek üldözése még sohasem vált a jó ügy javára, mindig az im­perialista reakció és a belső reakció erőit erősítette. Mi sokszor üdvözöltük India de­mokratikus és szabad fejlődé­sét, és az a véleményünk, hogy a haladás és a demokrá­cia erőire kell támaszkodni. Szót kell érteni Kína és In­dia között, hogy az emberiség javára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is, és ne az imperialisták aknázhas­sák ki a viszályt a világ ösz- szes haladó erői, többek kö­zött a független India népé­nek érdekei ellen. Elvtáirsak! Úgy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak po­litikai, gazdasági, kulturális programunk végrehajtásának feltételei. Az a meggyőző­désünk, hogy a benyújtott ja­vaslatok híven és jól szolgál­ják a Magyar Népköztár­saság külpolitikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadalmunk po­litikai és erkölcsi összefor- rottságát, a szocialista társa­dalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgál­ják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ I összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért azt ké­rem a tisztelt kongresszustól, a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság nevében, hogy a két jelentést és ezt a most elhangzott választ ve­gye tudomásul, a benyújtott javaslatokat emelje határo- j zattá. Biztos, hogy a VIII. kongresszus ezzel új, jó és hatalmas fegyvert ad pár­tunk és népünk kezébe a további harchoz, további si­kerek eléréséhez. (Hosszan tar­tó, viharos, nagy taps.) Megválasztották a párt vezető szerveit A Központi Bizottság tagjai: A zárt ülés után az elnök bejelentette, hogy a 4. na­pirendi pont szerint a kong­resszus megválasztotta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt központi vezető szerveit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­ba 81 tagot választottak: Aczél György, Ajtai Miklós, Apró Antal, Bakó Agnes, Ben- ke Valéria, Benkei András, Biszku Béla, Blalha Béla, Bru- tyó János, Czinege Lajos, Csa­tó László, Cservenka Ferenc- né, Cseterki Lajos, Dabró- naki Gyula, Darabos Iván, Dobi István, Egri Gyula, Er­dei Lászlóné, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Föl­des László, Friss István, Gás­pár Stándor, Halas Lajos, Har­mati Sándor, Háy László, He­vesi Gyula, Ilku Pál, Jánossy Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kakuk Józsefné, Ki­lián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Komócsin Zoltán, Kos­sá István, Lombos Ferenc, Lo- sonczi Pál, Major Tamás, Mar­tin Ferenc, Molnár Ernő, Münnich Ferenc, K. Nagy Sán­dor, Nemes Dezső, Nemes­laki Tivadar, Németh Ká­roly, Nezvái Ferenc, Novo- báczky Károly, Nyers Rezső, Oczei János, Orbán László, Pap János, Párdi Imre, Pé­ter Ernő, Pothornyik József, Prieszol József, Pullai Árpád, Rapai Gyula, Révész Géza, Rónai Sándor, Sándor József, Sik Endre, Somogyi Miklós, Schumeth János, Szabó Zol­tán, Szakasits Árpád, Szeré- nyi Sándor, Szénási Géza, Szilágyi Dezső. Szirmai Ist­ván, Szipka József, Szurdi István. Tausz János, Tömpe István, Úszta Gyula, Valkó Márton és Veres József elv­társakat. A Központi Bizottság póttagjai A Központi Bizottságba 39 póttagot választottak: Bakos István, Csáki István, Csergő János, Dimény Imre, Dallos Ferenc, Deák Lívia, Gál Lász­ló, Galambos József, Gódor Ferenc, Gosztonyi János, Her- czeg Károly, Horn Dezső, Hor­váth Ede, Jakab Sándor, Ju­hász János, Kárpáti Ferenc, Kelen Béla. Kiss János, Ko­rom Mihály, Köteles Jenő, Lakatos Dezső, Méhes Lajos, Molnár Endre, Molnár Fri­gyes, Molnár Jenő, Nagy Jó- zsefné. Nagygyörgy Mária, Némethi József, Óvári Mik­lós, Palkó Sándor, Papp Ár­pád, Putnoki László, Somoskői Gábor, Szabó István, Szekér Gyula. Szirmai Jenő, Sziveri Kálmán, Tapolczai Jenő és Varró György elvtársakat. A Központi Revíziós Bizottság tagjai A Központi Revíziós Bizott­ságba 15 tagot választottak. Böjti János, Czett József, Csikesz Józsefné, Gács Lász­ló, Horváth András, Horváth János, Karakas László. Kádas István. Kruzslák Béla, Maros Józsefné, Nőhrer Árpád, Ragó Antal, Róka Mihály, Sebes Sándor és Terényi László elv­társakat. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai A Központi Ellenőrző Bi­zottságba 13 tagot választot­tak: Barinka Oszkár, Birkás Im­re, Borbándi János. Hart Já- nosné, Mózes Viktor, Mulató János, Nógrádi Sándor Ola­jos József, Papp Lajos. Pó­lyák János. Selierczel Laios- né, Suhajda József és Szőke Laios elvtársakat. Az elnöklő Biszku Béla be­jelentette, hogv a Központ» Bhottsás megtartott'» első ülé­sét. és titkos szavazással meg­választotta a Politikai Bizott­ság 13 tagját, 6 póttagját, to­vábbá a Központi Bizottság első titkárát és titkárait. A Politikai Bizottság tagjai Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gás­pár Sándor, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somo­gyi Miklós és Szirmai István. A Politikai Bizottság póttagjai Ajtai Miklós, Brutyó János. Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső. A Központi Bizottság titkárságának tagjai Ugyancsak megválasztották a Központi Bizottság titkársá­gát. Első titkár Kádár János. A titkárság tagjai; Biszku Béla, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső és Szir­mai István. A nagy tapssal fogadott be­jelentés után az elnök beje­lentette e változásokkal ösz- szefüggésben a Központi Bi­zottság elhatározta, javaslattal fordul az Elnöki Tanácshoz, hogy Biszku Bélát mentse fel miniszterelnökhelyettesi meg­bízatása alól és ne<vezze ki Fehér Lajost miniszterelnök­helyettessé, továbbá Nyers Rezsőt mentse fel pénzügymi­niszteri megbízatása alól és Timár Mátyást nevezze ki pénzügyminiszterré. Bejelentette, hogy a Köz­ponti Revíziós Bizottság ülést tartott, amelyen Horváth Andrást a bizottság elnökévé, Csikesz Józsefnét pedig elnök- helyettesévé választotta. Ugyancsak megtartotta első ülését a Központi Ellenőrző Bizottság is, amelvne” elnöké­vé Nógrádi Sándort, titkárá­vá pedig Barinkra1 Oszkárt választóéiul- meg (Folytatás a 4. oldalon) * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents