Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

TEST MEGYEI m __ Jh VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! K/Cirlan AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN Á CS LAP JA VI. ÉVFOLYAM, 276, SZÁM ÁRA 70 FILLER 1962. NOVEMBER 25, VASÁRNAP Befejeződött az MSZMP Vili. kongresszusa Kádár János elvtárs válaszolt a vitában elhangzottakra Megválasztották a párt vezető szerveit Szombat reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házá­ban folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, termelőszövetkezetek, intéz­mények dolgozói, a fegyveres testületek tagjai és magánembe­rek üdvözölték a kongresszust és sok sikert kívántak munká­jához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üdvözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Nép Egységpártja Központi Bizottságának táviratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára, L, C. Prestes, elküldték ajándékukat a görögországi Averof börtön politikai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben mutatta fel az ajándékot, egy művészi ki­vitelű tálat. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szovjetunióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kollektívája. A Baráti és Kulturális Kapcsolatok Szovjet Társaságai Szövetségének el­nöksége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetősége, a moszkvai Komszomol-isfcolán tanuló ifjú kommunisták. Táviratot küldött továbbá az ipoly-sokoleci Csehszlovák— Magyar Barátság Termelőszövetkezet és az eislébeni kereske­delmi szakiskola. Biszku Béla javaslatára a kongresszus majd a Népszabad­ságban mond köszönetét az üdvözletekért. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt az első és második napirendi pont vitájá­ban elhangzott felszólalásokra. Ezután került sor a határozathozatalra. A 1kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizott­ság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolóit, valamint Kádár János elvtársnak az elhangzott felszólalásokra adott válaszát. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a kongresszus a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit az írásban beterjesztett módosításokkal együtt, to­vábbá a szervezeti szabályzatot az írásban beterjesztett mó­dosításokkal. Ezzel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának kongresszusi irányelvei, továbbá a módosított szerve­zeti szabályzat határozattá emelkedett. Ezután következett a kongresszus harmadik napirendi pontja: a fellebbviteli bizottság jelentése, amelyet Harmati Sándor, a fellebbviteli bizottság elnöke terjesztett elő. A kongresszus a fellebbviteli bizottság jelentését egyhan­gúlag elfogadta. A Vili. kongresszustól 256 fellebbező kérte ügyének újbóli felülvizsgálatát és a pártba való visszavételét. A kongresszus 11 fellebbező kérésének helyt adott, s őket ki­zárásuk előtti eredeti tagságuk elismerésével visszavette a pártba. Egy fellebbezőt 1956-tól, hármat pedig a kongresszus ülésének lezárása napjától számított tagsági idővel vett vissza a párttagok sorába. Hetvenhat fellebbező ügyét a kongresszus az új Központi Ellenőrző Bizottság hatáskörébe utalta újabb vizsgálatra, 165 visszavételi kérelmet pedig elutasított. Ezután az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a szerve­zeti szabályzat előírásainak megfelelően a szavazati jogú kül­döttek részvételével zárt ülés következik. A zárt ülésen került sor a párt - vezető szerveinek meg­választására. Kádár Jánas eíriárs bess&éde» Tisztelt kongresszus! Tisz­telt elvtársak! Kedves elv- , társnők! A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolója feletti vita — vé­leményem szerint — elvi, egy­szersmind konkrét és magas színvonalú volt. A kongresz- szus vitájában kifejezésre ju­tott, hogy a küldöttek egyet­értenek a párt fő irányvona­lával, kifejezésre jutott, hogy a magyar kommunisták fél­milliós serege egységes pár­tunk politikáját illetően. A kongresszuson is, és az épület falain túl is nagyon sok, pár­tunk harca szempontjából kedvező és jó dolog történt ezekben a napokban. Uj fel­ajánlások történtek, új mun­kabrigádok, új — a szocialis­ta címért küzdő — brigádok egész sora alakul. A dolgozók közössége nagyon sok helyen elhatározta, hogy a kongresz- szus tiszteletére ünnepi mű­szakot szervez, szocialista fel­ajánlásokkal. A kongresszus idején ezré­vel megtartott gyűléseken, a legkülönbözőbb formában jutott kifejezésre az egyetér­tés pártunk politikájával, a magyar nép dolgozó tömegei­nek az a készsége, hogy en­nek a politikának megvalósí­tásáért, továbbá megerősíté­séért dolgozni akarnak. Tisztelt kongresszus! Minden bizonnyal emlékez­nek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VII. kongresszusának napjai­ban, párttagságunk, munkás- osztályunk, népünk tömegei­ben igényként, kívánságként jelentkezett az, hogy a párt politikája ne változzék és a párt ugyanazt a politikát foly­tassa, amelyet a VII. kong­resszust megelőző időszakban kidolgozott. Most. a párt VIII. kongresszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyos­ság váltotta fel. Most már nemcsak várják a velünk egyetértők a VIII. kongresz- szustól, hogy erősítse meg pártunk eddig követett fő irányvonalát', hanem bizonyo­sak is abban, hogy ez így is lesz. Sugatagi elvtárs, a Gábor Áron öntöde szocialista bri­gádjának képviselője elmon­dotta, hogy brigádjuk képvi­seletében már a VII. kongresz- szuson felszólalt egy elvtárs, aki akkor kifejezte egyetérté­sét. Sugatagi elvtárs most ar­ról számolt be, hogyan hajtot­ták végre azt az ünnepélyes kötelezettséget amelyet a VII. kongresszus színe előtt szocia­lista brigádjuk vállalt. Aki valaha foglalkozott öntödei munkával, nagyon jól tudja, mit jelent, hogy a szocialista brigád az öntödei selejtet 6 százalékról — ami nem is a legrosszabb ebben a szakmá­ban — egy százalék alá szo­rította le. Ez a szocialista munka nagyszerű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is mondotta, nem biztos, hogy a párt IX. kong­resszusán ő képviseli-e majd brigádjukat, de akkor már ar­ról szeretnénk beszámolni, hogy az egész műhely, talán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre iut az a bizonyosság, az a mély meg­győződés, hogy politikánkon semmiféle lényegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása az, hogy a marxista—leninista el­veken nyugszik, torzítás nél­küli kommunista politika. E politika lényegét és fő irá­nyát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkás- osztályunknak, dolgozó né­pünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős, s mindenkor megfelel a nép A munkásosztály Elvtórsak! Az elmúlt há­rom évben a dolgozó osztá­lyok közül o magyar munkás- osztály vállalta a fő terhet. A helytállásnak oly nagy­szerű, hősi — mert itt he­lyénvaló ez a szó — példáját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztálytest­véreink előtt az egész vilá­gon. Azok a feladatok, ame­lyeket a legutóbbi kongresz- szus óta ejtelt három esz­tendő alatt a magyar nép megoldott és amelyekből a fő terhet — ezt ismételten hangsúlyoznom kell — a ma­gyar munkásosztály vállalta, nagyszerű sikerek forrásai. Az iitt jelenlevők előtt, de általában az ország és a vi­lág előtt sem titok, mekkora nehézséget kellett leküzde- nie pártunknak és népünk­nek az ellenforradalom után: az elemi rend megteremtése, a népi demokratikus rend­szer megszilárdítása, a nép­gazdaság elemi konszolidá­ciójának megteremtése kö­zepette kellett megoldani az általános fejlődés által na­pirendre tűzött kérdéseket. Amikor azt mondjuk, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait, végbement a magyar mezőgazdaság szocialista át­szervezése, akkor tanácskozá­sokra, agitációra is gondolunk, — sokszor nagyon hosszadal­mas. türelmes agitációra —, de a siker történelmi jelentősé­gét igazában a maga teljes­ségében csak nagyobb táv­latban tudjuk megítélni. Bár a falu szocialista átszervezé­sének eredményes, nagy hősi munkájánál a magyar pu­ccijainak. Ennek a legfőbb bizonyítéka dolgozó népünk helytállása. állalta a fő terhet rasztság is minden elisme­rést megérdemel, mégis he­lyes, ha elsőnek a magyar munkásosztályt emeljük ki, mert a testvéri paraszti dol­gozó osztályt a munkás- osztály forradalmi pártja, ötudata vezette a helyes útra és segítette abban, hogy megteremtse önmagának az új, szocialista élet alapjait. Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, így hon­védségünk fegyverzetének korszerűsítéséről. Ez szintén nem csekélység, a néphadsereg szervezetét és fegyverzetét korszerűsítettük, és ebből a feladatból is adódik teher, amelynek nem kis részét ugyancsak a magyar munkás- osztály viseli. A parasztság helytállása is jól kifejezi egyetértését pár­tunk politikájával, azt a meggyőződést, hogy ez a po­litika jó és hosszú időre szól. Ebben a kérdésben a körülmé­nyek sem mellékesek: paraszt testvéreink életük szinte minden korábbi formájával, évszázados, sok nemzedéke­ken át megrögződött szoká­sokkal, munkamódszerekkel szakítottak, amikor a szocia­lista utat választottuk. S ami ezek ' után parasztságunknak az utóbbi két évben felmu­tatott munkáját illeti — ez­zel az átkozott aszállyal is harcolva — erről csak a leg­nagyobb elismerés szavaival szólhat kongresszusunk. Az aszály ellenére az átlag­termések tűrhetőek, paraszt­ságunk a lélekölő szárazsággal is dacolva, szorgalmasan dol­gozott. Azt mondhatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó termésbe vetett reménységün­ket, de egy esztendő termésé­nél sokkal több és sokkal jobb, ahogyan a mi parasztságunk a szocialista nagyüzemi ter­melésbe beilleszkedett, aho­gyan vezetőit kiválasztotta, ahogyan dolgozott. Ez a jövő nagy és biztos garanciája. Ha a mi parasztságunk ezt a munkaszellemet, ezt az egyet­értést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk szocialista tö­rekvést — megőrzi és tovább erősíti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terve­ink sorra, rendre és még re­ményeinknél előbb fognak tel­jesedni. A munkásosztály és a pa­rasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottám a magyar értelmiség jelentős többségének helytállásáról is, mert ahol termelő munka fo­lyik, ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. El­mondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodással, lel­kesedéssel munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott és az eredményekre büszke lehet. Pártunk politikai irányvonalával az egész dolgozó nép egyetért Meg kell még említenem, mint a politikával való egyet­értést, a párt iránti bizalmat bizonyító nagyon fontos tényt, hogy milyen nyugodtan visel­kedett a magyar nép a kri­tikus helyzetekben. A múlt év augusztusában, szeptembe­rében az imperialisták méreg­keverésének eredményekép­pen nagyon kiéleződött és kri­tikussá vált a helyzet a nyu­gat-berlini kérdésben. Most, az elmúlt hetekben az USA agresszív lépései következté­ben még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet. Az emberek mindkét alkalommal tudták, hogy a helyzet ko­moly, A munkában, a maga­tartásban, az általános, hogy úgy mondjam szocialista fe­gyelemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép. Akinek volt alkalma szippantani egy kicsit ezekben az időkben a' nagy és erős kapitalista orszá­gok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal ideg­beteg volt. A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23—i, 24-i, 25-i súlyos helyzet­re. Az emberek a gyárak­ban, a hivatalokban, az iro­dákban, a földeken nyugod­tan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van a pár­tunk és a nemzetközi mun­kásmozgalom helyes poli ti sá­láról. Mert — ahogy a mi né­pünk nevezi — a hruscsovi politikában, „Hruscsovék eszében” lehet bízni. Ez a közvélemény Magyarországon. Ez egyetértés és szolidaritás azzal a politikával, amit mi tudományosan úgy nevezünk, hogy marxista—leninista, kommunista politika — min­denféle revizionista és dog­matikus torzítás nélkül. (Nagy taps.) Beszélnünk kell hadseregünk helytállásáról is. A hadsereg életét a dolog természeténél fogva, a közvélemény kevés­bé ismerheti. De akik ismerik a hadsereg felkészültségét, szellemét, egyetértenek azzal, hogy a legnagyobb elismerés il­leti honvédségünket. A személyi állomány felké­szültsége megfelel a korszerű technika által támasztott ma­gas követelményeknek. Had­seregünk politikai szellemét jellemzi, hogy amikor a berli­ni kérdésben tavaly feszültté vált a helyzet, a katonák több-» sége önkéntes elhatározás' alapján kijelentette: kész a továbbszolgálatra. Az idén a katonáknak nagy része ugyan­csak megbeszélte a helyzetet, és — a leszerelés előtt állók kijelentették, hogy készek to­vább szolgálni. Nem kevesen jelentkeztek önkéntesnek Ku­bába. Ez is hozzátartozik had­seregünk, katonáink politikai és hazafias magatartásához. (Nagy taps.) Mindez együttvéve meggyő­ző és nem Vitatható bizonyíté­ka annak, hogy pártunk poli­tikai irányvonalával nem­csak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkás­osztály, hanem az egész dol­gozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek — helyeslik és támogatják azt. És ami szin­tén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket az a, gon­dolat, hogy ez a politika va­lamilyen irányba változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista poli­tikánkban nem lesznek cik­cakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük és kö­vetkezetesen alkalmazzuk az élet minden területén. A testvérpártok egyetértenek politikánkkal Kedves elvtársak! A kong­resszus több mint hatvan testvéri párt küldöttségének állásfoglalását hallgatta meg. A testvérpártok képvise­lői kijelentették: a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt politikáját marxista —leninista politikának, helyes politikának tart­ják, egyetértenek vele és szolidá­risak pártunkkal. Mindez azt jelenti számunk­ra, kongresszusunk számára, hogy két jogos kritikusunk: a magyar munkásosztály, a magyar nép, valamint a nem­zetközi munkásosztály, a nem­zetközi forradalmi kommunis­ta világmozgalom azt mondja a mi politikánkra, hogy ez marxista—’ehirusta, kommu­nista politika, helyes politika. Az internacionalizmussal kapcsolatban felvetődött az is, hogy ha a helyi érdek és az általános érdek ütközik, ak­kor az általános, a kommunis­ta világmozgalom érdeke a döntő és a fontosabb. Egyet­lenegy országban sem létez­het olyan győzelmes kommu­nista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhetne. Mert ha a kommunista világforradalom valamelyik párt lépése vagy elhatározása következtében gyengül, akkor az illető párt alapjai is meginognak. Nem lehet egy adott országban sem a világ korpmunista mozgal­mával ellentétes irányban erő­síteni a kommunista mozgal­mat. (Nagy taps.) Ha mi. saját pártkérdése­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents