Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

1962. NOVEMBER 24, SZOMBAT pwr «tere# Ztfúlan Tanácskozik az 3TST3TT9 1 TU. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) egyre jobban fejlődik, töret­lenül hű a marxizmus—leni- nizmus legyőzhetetlen tanítá­saihoz, és erélyesen elítéli azokait, akik ellene támadnak és a szovjetellenesség uszá­lyába kerülnek — mondotta és sok sikert kívánt a magyar népnek. Saliba Khamis, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, felszó­lalásában a többi között eze­ket mondta: — Meg vagyunk győződve arról, hogy a dogmatizmus és a revi- zionizmus leleplezése fon­tos feladat a kommunis­ta mozgalom nemzetközi egységének megszilárdítá­sa érdekében. Ezért elítéljük az Albán Munkapárt jelenlegi vezető­ségének sajnálatos, szakadár tevékenységét és gyalázkodó rágalmait a Szovjetunió Kom­munista Pártja és Hruscsov elvtárs személye ellen. Malájföld Kommunista Pártjának küldötte bevezető­ben tájékoztatta a kongresz- szust a maláji kommunisták harcáról. * Ezután a testvér­pártok kapcsolatáról szólt: a maláji kommunisták is alap­vető feltételnek tartják az egységet. — A testvérpártok közötti különböző/véleményeket csak­is az 1960-as moszkvai nyilat­kozatban lefektetett. az egyenlőségen alapuló testvéri eszmecserék útján lehet meg­felelően eldönteni. Csak így lehet tisztázni a nézeteltéré­seket és csak így lehet kö­zös álláspontot kialakítani. Ami a más, felszínes módsze­reket illeti, nemcsak, hogy nem erősítik a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gét, hanem a mi szent, közös | ügyünknek sincsenek haszná­ra. Végezetül felolvasta Maláj­föld Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának a párt- kongresszushoz intézett üd­vözlő levelét, amelyben test­véri üdvözletüket küldik az MSZMP minden tagjának. I. N. Börlund, a Dán Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte ez­után a kongresszust. — Amit önök elértek, nem­csak önmaguk, de az egész nemzetközi mozgalom számá­ra is eredmény — mondotta, majd a dán munkásmozgalom harcait ismertette, végül a nemzetközi munkásmozgalom egységének fontosságáról szól­va kijelentette: pártunk ala­posan megtanulta becsülni a nemzetközi összetartást. — Mi is szembefordultunk azokkal a hangokkal, amelyek egy idő óta Albániából hal­latszanak. Az a véleményünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok ké­pezhetik az egység szilárd alapját. Egyesíteni kell min­den erőt, hogy megvalósítsuk e nyilatkozatok szellemét — mondotta. A kongresszus pénteki ülése Pénteken reggel folytatta tanácskozását az MSZMP VIII. kongresszusa. Az ülésen Mol­nár Ernő. az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja el­nökölt. Elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Központi Bi­zottság titkára, a Budapesti Pártbizottság első titkára szó­lalt fel. Gáspár Sándor: A párt politikája, céljai világosak, eszközei tiszták Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak, elvtársnők! A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei és beszá­molója hosszú időre meghatá­rozzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos ten­nivalókat. — A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, eleget tudjon tenni a fokozott követelmé­nyeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a- szocializmus teljes felépítése során állan­dóan növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalá­sát: — A párt politikai irányvo­nala helyesnek bizonyult. A párt jól határozta meg leg­fontosabb céljait a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezető szerepének érvényesülése folytán jól funkcionált a preletárdik- tatúra rendszere, s az ab­ban helyet foglaló vala­mennyi szerv tevékenysé­ge fellendült, hatékonyab­bá vált. Az állami, a gazdasági vaza- tés, a szakszervezetek, s vala­mennyi mozgalmi és társadal­mi szerv a párt eszmei irá­nyításával önállóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Eb­ben * rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgató ereje. Gáspár Sándor, az MSZMP KB titkára, a Budapesti Párt- bizottság első titkára felszólal. Pártunk marxista—leninis­ta módon értelmezi hivatását. Nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Nem törekszik arra. hogy átvegye vagy korlátozza az állami szervek, a szakszer­vezetek, vagy a többi tömeg­szervezet szerepét, s a felada­tok megvalósításában érd sín­ben támaszkodik rájuk. A pártvezetés fő módszere a meggyőzés Ezután a párt vezető szere­péről az előadó egyebek kö­zött a következőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő módszerének a meggyőzést te­kinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csu­pán eszmei felvilágosító és nevelőmunkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdik­tatúra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a ve­zetés mai felfogása és gya­korlata valamiféle liberaliz­mus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés teszi lehetővé, hogy a tömegek megértsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejükkel töreked­jenek megvalósításukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bi­zonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, mint a pa­rancsolgatás. Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegétől idegen bürok­ratikus vezetési stíius. A továbbiakban Gáspár elvtárs rámutatott, hogy az 1950-es években elterjedt bü­rokratikus vezetési módszer szorosan összefüggött a asze- mélyi kultusszal, a tömegek lebecsülésével. A párt vezető szerepének marxista—leninis­ta értelmezése és gyakorlata szükségszerűen következik a személyi kultusz felszámolásá­ból, abból, hogy a párt meg van győződve: a tömegek ér­dekeit kifejező politika és minden reális feladat végre­hajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támo­gatását. Majd hangsúlyozta: a szocializmus teljes felépítésé­nek időszakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Azért, mert a népgazdaság egységes szo­cialista alapjának létrehozá­sával gazdaságunk egészében összhangba kerültek a terme­lőerők és a termelési viszo­nyok. Ez lehetővé teszi a ter­melőerőknek az eddiginél sok­kal nagyobb arányú és gyor­sabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bonyolultabbá vál­nak és így fokozódik a tuda­tos elem, a tudományos alapo­kon álló, messze előrelátó vezetés és ezzel a párt szer­vező és irányító tevékenysé­gének jelentősége. A proletárdiktatúra mind­inkább magán viseli az össznépi állam vonásait. Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fej­lődés mindjobban megkö­veteli a nép tehetségében, szorgalmában, alkotóere­jében rejlő összes ener­giák kibontakoztatásai. A továbbiakban Gáspár elv- j társ a pártnak a gazdasági [ építő munkával kapcsolatos | feladatairól beszélt, majd így i folytatta: — A pártszervezetek, ame­lyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellen­őrizzék a hatáskörükbe tarto­zó gazdasági vezetőket, oly­kor helytelenül értelmezik szerepüket. Előfordul, hogy átnyúlnak a gazdasági vezetők feje felett, helyettük akarnak intézkedni. Egyes gazdasági vezetők viszont a népgazdasá­gi érdekek rovására, előtérbe helyezik a vállalati helyi ér­dekéket, a terv teljesítését olykor a dolgozókat védő tör­vények és rendeletek megsér­tése árán is szorgalmazzák, nem építenek eléggé a dolgo­zók kezdeményezéseire, olykor kényelmességet tanúsítanak az alapvető gazdaságpolitikai határozatok végrehajtásában. Az ilyen jelenségekkel szemben erélyesen fe] ikell lépni. Nem kell félni a vitáktól és. a súrlódásoktól, mert csak így lehet leküzdeni a hibákat, mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetők munkájá­ban. A kollektív vezetés ELvtársak! A szocializmus teljes felépítésével járó foko­zott követelmények kielégíté­se megköveteli a párt belső életének egészséges továbbfej­lődését, a pártdemokrácia és a centralizmus szerves, har­monikus egysége alapján. A centralizmus érvényesülé­sét pártunkban döntő módon bizonyítja, hogy a VII, Kong­resszus céljait egységesen hajtottuk -végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: — A párton belüli demok­ráciának fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesíté­se a pártmunka minden lánc­szemében. Csak a személyi kultusszal való gyökeres sza­kítás, a vezetés szigorú kol­lektivitása tette lehetővé az MSZMP számára, hogy olyan politikát folytathasson, amely nem egyes személyek szub­jektív elképzeléseire, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi lehetővé azt i§, hogy a káderek kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélésénél — ne egyesek esetleg szubjektív előítélete, hanem a kollektív^ tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a ká­dermunkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma a helyi szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irány­elveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sablo­noktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvé­ből fakad az a nagyará­nyú fejlődés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében és módszerei­ben végbemegy. Ismeretes. hogy manapság mindinkább terjed a társa­dalmi alapokon végzett párt­munka. Az utóbbi években Budapesten, továbbá a me­gyei és a járási pártbizottsá­goknál, illetve azok appará­tusa mellett, kommunista és pártonkívüli szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottságok egész sorát hozták létre. Tár­sadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok léte­sültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szerves részének tekintik és . hatáskörüket is eszerint szabják meg. A tár­sadalmi ihunkások foglalkoz­tatása nem minden megyében történik azonos szervezeti for­mák között, de a cél minde­nütt azonos: csökkenteni a függetlenített apparátus lét­számát, közelebb hozni az ap­parátust az élethez, aktivizál­ni a párttagságot, emelni a pártmunka színvonalát. Kedves elvtársak! A lenini normák érvénye­sülésének. a párt erejének fontos követelménye, a párt­egység. Pártunk a marxiz­mus—lenindzmusnak ezt a tanítását sem csupán köny­vekből, hanem saját, eleven tapasztalataiból sajátította el és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a mi pár­tunk? Tiszta lelkiismerettel, szi­lárd meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy igen. Egységes, szilárd marxis­ta—leninista világnézetében. Egységes szervezetileg és a cselekvésben is. Az MSZMP egysége az ellenforradalommal szem­ben vívott harcban, a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folyó küz­delemben, a szektaria- nizmussal és a revizio- nizmussal való nyílt és gyökeres szakítás során kovácsolódott ki. Aranyfedezete ma is a párt helyes politikája. E politika a marxizmus—leninizmus alap­ján alkotó módon egyesíti a hazai, továbbá a nemzet­közi . munkásmozgalomnak azokat az általános érvényű tapasztalatait, amelyek kife­jezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresszu­sának dokumentumaiban, va­lamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt, a Központi Bizott­ság egyes politikai céljai­val kapcsolatban előfordul­nak véleménykülönbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. A pártegység Jelenleg is vita folyik a két ismert kérdésben, a szár­mazás szerinti kategorizá­lás megszüntetéséről az egye­temi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájá­nak értelmezéséről. Egyesek manapság aggá­lyoskodnak azért, hogy párt- szervezeteinkben élénk vi­ták folynak, s attól tartanak, hogy az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellen­ségeink saját vágyálmaik­ból kiindulva a párt válsá­gát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pe­dig a magyar és a forradal­mi munkásmozgalom tör­ténete egyaránt bizonyít­ja, hogy az egység és a vita nincs ellentétben egymással, ellenkezőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig ak­kor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról és meg­oldásuk módszereiről. Isme­a vezetők szerepét a mun­kásmozgalomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkás­párt világnézete és po­litikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és for­málják, de nem egyes személyekhez kötött. A pártegység és a párt­vezetés egységének biztosítá­sához az is hozzá tartozik, hogy olykor egyes személyek­kel szemben, akik görcsösen ragaszkodnak hibás álláspont­jukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség döntésének, szervezeti rend­szabályokra is szükség le­het Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nélkül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében. Az előadó részletesen fog­lalkozott a párton belüli bí­rálat problémáival és egyebek között a következőket mon­dotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi felszámoltuk már a kritikát- lan hajbókolást, a hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is előfordul az, hogy derék, a társadalmi érdeket szolgálni akaró, vagy a maguk igazát jogosan kereső emberek húz­zák a rövidebbet. Bizony, sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az embereknek. De varázsigét mi nem isme­rünk és nem is lehet semmi­féle központi határozattal egyszer és mindenkorra elin­tézni, ráolvasással megszün­tetni sokszálú, valamilyen módon szinte minden ember­től függő társadalmi problé­mákat. Olyan közszellemet kell te­remtenünk minden pártszer­vezetben, hogy mindenütt azoknak az embereknek legyen a leg­nagyobb becsületük, akik a legbátrabban és leg- mélyrebatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremte­nünk, hogy egyetlen pártszer­vezetünk, egyetlen kommunis­ta se idegenkedjék az olykor talán magukat érdesen kifeje­ző, úgynevezett „nyughatat­lan” emberektől, ha azok va­lóságos problémákat monda­nak ki. — Elvtársak! A párt politikája, a párt céljai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros, eltéphetetlen krncsola- ta szempontjából. A pártegy­ség további erősítése, a párí- deniokrácia, a kritikai szel- , lem és a kollektív vezetés to- i vábbfejlesztése nem önmagá­ért való dolog, hanem azt cé­lozza, hogy a párt még oda- adóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét. A Központi Bizottság néni- rég hozott határozatot a sze­mélyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértő pe­rek lezárásáról. A párt jóvá­tette mindazt, ami még jóvá- tehető volt. A mi népünk, a magyar munkásosztály, nagy árat fi­zetett a személyi kultusz évei­ben elkövetett hibákért. Szá­munkra. a m.a élő nemzedék számára örök tanulság, hogy | tiszta célt, a hah’ ' em­beriség szép eszme'f't. a szocializmust, a kommu­nizmust nem lehet tisz­tátalan eszközökkel szol­gálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óv­juk pártunk egységét, szol­gáljuk továbbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősítsük testvéri kap­csolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a (Folytatás a 4. oldalon) retes, hova vezetett az 1950 es években a Rákosi-klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellen­tétes nézeteket, elfojtotta a vitát és az egységet az egy­ség puszta deklarálásával kí­vánta megteremteni. Persze, a párt nem vitaklub, ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cse- Iekvés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fó­rumokon mindenki elmond­hassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogo­sultságát tagadja a forradal­mi pártban. A személyek szerepe és a bírálat Gáspár elvtárs ezután a he­lyi pártszervek feladatáról be­szélt, a párt politikájának he­lyes alkalmazásában, majd így folytatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé ál­lítják a pártot. Mindig le­hetnek olyan emberek — kü­lönösen nagy történelmi sors­fordulóik idején —, akik egyik-másik új módon felme­rülő kérdéssel értetlenül áll­nak szemben, nehezen szaba­dulnak meg már beidegző- dött, rossz, elavult munka­módszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szer­veiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni néhány em­bert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olyanok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt. Mi természetesen ismerjük

Next

/
Thumbnails
Contents