Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

MST fiEcrii 1963. NOVEMBER 24, SZOMBAT Tatukcskos ik asMSZMP SS. Jánossy Lajos: Tudományos munkánkban még sok a tennivaló Dr. Jánossy Lajos akadémikus a KFKI igazgatója és Kádár János, az MSZMP KB első titkára Ezután Torma István, a Nagyatádi járási Pártbizottság első titkára szólalt fel, majd a következő felszólaló János­sy Lajos Kossuth-díjas akadé­mikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke, a Központi Fizikai Kutatóinté­zet igazgatója, átadta a kong­resszusnak a Központi Fizi­kai Kutatóintézet dolgozóinak Üdvözletét, akik az új atom­reaktor megépítésével és át­adásával köszöntötték a párt VIII. kongresszusát. Ezután elmondotta, hogy a magyar tudományos életet és eredmé­nyeit külföldön is nagyra be­csülik. Bár a magyar tudósok kétségkívül megérdemlik az elismerést, tudományos mun­kánkban még nagyon sok a tennivaló. Mindenekelőtt azt a kérdést, kell felvetni: kielégíti-e tudományos ku­tatásunk azokat a szük­ségleteket. amelyeket ipa­runk fejlődése követel? Erre ma még nemmel kell válaszolni. — Iparunkat jelentős mér­tékben kívánjuk fejleszteni. Ebből következik, hogy tíz­húsz év alatt sok kutató mun­kát kell elvégeznünk. Egy­részt sokkal céltudatosabban és jobban ki kell használnunk jelenlegi kutatási lehetősége­inket. Másrészt komolyan meg kell vizsgálnunk. hány új kutató intézetet kell létre­hoznunk. Ha korszerűen akarjuk fej­leszteni iparunkat, ez elöl nem térhetünk ki. Nem kevésbé fontos, hogy az intézetek pon­tosan értsék feladataikat. Csak így érhető el, hogy a rendel­kezésünkre álló összegeket átgondoltan használják fel. Jánossy Lajos javasolta: a Tudományos Akadémia vizsgálja meg tagjainak munkásságát, mert tisztán kellene látnunk, hogy az egyes tudósok milyen munkásságot fejtettek ki. Ez sokat jelentene a tudomá­nyos élet légkörének megjaví­tása szempontjából. Ajánlotta: Kisházi Ödön: — A párt iránti bizalom­nak — mondotta többek kö­zött — igen fontos forrása, hogy a párt szakított a szemé­lyi kultusz éveiben elkövetett Hibákkal, s olyan politikát folytat, amely lehetetlenné te­szi a hibák megismétlődését. A lenini normák következetes betartása záloga a hibák elke­valósítsunk meg olyan pályá­zati rendszert, amely szerint a fiatal kutatóknak két-három év után újból pályázniok kel­lene, hogy az intézetnél ma­radhassanak, vagy más mun­kakörbe, esetleg az iparba ke­rüljenek, s ott végezzenek hasznos munkát. Ez többek között azt is eredményezné, hogy az ipar és a kutatás kö­zött egészséges körforgás alakulna ki. Végül a tudományos kutató munka nemzetközi összehan­golásáról beszélt, amely je­lentősen segítheti a szocialis­ta tábor tudományos eredmé­nyeinek megsokszorozódását. Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első tit­kára volt a következő felszó­laló, majd Major Tamás Kos­suth-díjas, a Nemzeti Színház főrendezője a művészek prob­lémáiról szólva különösen a kísérletezés szabadságáról be­szélt. — Ügy vélem — mon­dotta —. az így feltett kérdés már régen nem korszerű. Nem arról van szó, hogy mit enged nekünk a párt és a mi­nisztérium —, erre felelnek a kongresszus határozatai, felel az egész kongresszus. A kér­dés így hangzik: mit követelnek tőlünk a dolgozók, mit követel az élet, mire kötelességünk felelni, mekkora az alko­tói felelősségünk? Major Tamás végezetül elő­adta József Attila Levegőt! című versét. A felszólalást és a szavalatot nagy tapssal fo­gadták a küldöttek. Szünet után Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. A következő felszólaló Ta­tár Ferenc, a Zalaszentgróti Járási Pártbizottság titkára volt, majd Nikösz Parcalidisz, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára üdvözölte a kongresszust. A következő felszólaló Kis­házi Ödön munkaügyi minisz­ter volt. gazdasági vezetés színvona­láról szólott. Szükségesnek tartja, hogy még bátrabban Brutyó János: bővítsük a gazdálkodó szer­vek hatáskörét. A központi utasítások azonban csak akkor kor­látozhatók, ha helyükbe olyan gazdasági mecha­nizmus lép, amely biz­tosítja a népgazdaság tervszerű fejlődését. Ezután a munka- és üzem­szervező tevékenység né­hány kérdését érintette, majd így folytatta: — Pártunk jelentős ered­ményeket ért el, országunk szépen fejlődik, az emberek elégedettek és soha olyan bizalommal nem voltak a párt iránt, mint napjainkban. Ez jogosít fel arra, hogy őszinte, meleg érzéssel és elismeréssel vegyem tudo­másul a párt Központi Bi­zottságának beszámolóját — fejezte be hosszan tartó taps­sal fogadott felszólalását Kis­házi Ödön. J. C. Gonzales, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja felszó­lalásában a nemzetközi mun­kásmozgalom kérdéseivel fog­lalkozott. A többi között az albán vezetőkről elmondot­ta, hogy azok meghamisítják a marxiz­mus és leninizmus el­veit, hamis színben ál­lítják be a történelmet, hogy igazolják a sztálini személyi kultusz védel­mében elfoglalt álláspont­jukat és opportunista, dogmatikus és szektás politikájukat. Modern revizionistáknak ne­vezik mindazokat, akik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét védik, akik a békéért és az emberi nemnek az atomhá­borúban való megsemmisíté­se ellen harcolnak. Túri József, a kiskunfélegy­házi járási pártbizottság tit­kára volt a következő felszó­laló, majd Maas Gerardus, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust, s a pártja előtt álló feladatok­ról beszélt. A továbbiakban kijelentette: pártunk állás­pontja, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi egysége és összeforrottsága az alapja az imperialista hábo­rús erők további visszaszorí­tásának. Pártunknak az Al­bán Munkapárt vezetőinek cselekedeteivel kapcsolatos álláspontja ismeretes. Az al­bán pártvezetés szektás kalan­dorpolitikájával csorbítja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét. Daud Novuzi, az Iráni Tu- deh Párt Központi Bizottságá­nak tagja bevezetőben az MSZMP tevékenységének az egész munkásmozgalomra ki­ható kedvező hatásaival fog­lalkozott, majd az iráni hely­zetről beszélt. Az iráni küldött beszéde után ebédszünet következett. Pártszervezeteink támaszkodjanak a szakszervezetek helyi szerveire A lenini normák következetes betartása a z+óioga a hibák elkerülésének riU ősének. Ezután arról beszélt, hogy a személyi kultusz légköre, a szektás, dogmatikus szem­lélet súlyos kórokat okozott a gazdaságpolitikában is. E hibák visszahatottak az élet- színvonal alakulására, stag­nálását. illetve visszaesését eredményezték. Pártunk eb­ben is szakított a korábbi gyakorlattal és az elmúlt öt­hat évben jelentősen emel­kedett az életszínvonal. Anya­gi lehetőségeink, a termelés eredményei egyes években azonban csak kisebb előre­haladást tettek lehetővé. — Helyeslem a párt Köz­ponti Bizottságának azt a politikáját, amely az élet- színvonal további emelését tűzi ki célul. Ezt a célt azon­ban csak akkor tudjuk elérni, ha a társadalom minden tagja a maga területén megs, teszi a szükséges erőfeszíté­seket az előrehaladás anya­gi előfeltételeinek megterem­tésére. Kisházi Ödön ezután a Délután Nyers Rezső elnök­letével folytatódott a tanács­kozás. A szünet után elsőnek Bru­tyó János, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitká­ra szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kong­resszusi irányelveket az egész szakszervezeti mozgalom ma­gáévá tette, majd így foly­tatta: — A VII. kongresszus óta elért eredményekben a szak- szervezetek szerepét jelenté­kenynek tartjuk, mert a mun­kások, a dolgozók száz- és százezreit állította a párt politikája mellé, vonita be a feladatok megoldásába. A szakszervezetek válasz­tott testületéiben, különböző munkabizottságaiban és az aktivisták között csaknem fél­millió pártonkívüli munkás, értelmiségi és alkalmazott te­vékenykedik. — A párt politikáját, az el­ért eredményeket magunké­nak is érezzük — mondotta. — De magunkénak érezzük a f okozód o feladatokat és a ki nem használt lehetőségek fe­lelősségét is! Erőfeszítéseinket most ar­ra összpontosítjuk, hogy a szakszervezetek teljes ere­jét a VIII. kongresszus célkitűzései, a szocializ­mus teljes felépítésének szolgálatába állítsuk. A szocializmus teljes felépí­téséért folyó harc fő frontja a gazdasági építőmunka. A be­számolóban, s a határozati ja­vaslatban megfogalmazott cé­lokkal egyetértünk. Fejlődé­sünk üteme, arányai helyesek. Gazdasági célkitűzéseinkkel összhangban kirajzolódnak az életszínvonal emelésére irá­nyuló tervek is. Egyetértünk erre vonatkozóan a beszámo­lóban foglaltakkal. Meggyőződésünk — s ezt alátámasztják tapasztalatok —. hogy a tömegek oldaláról biztosítva van a kongresszus határozatainak megvalósítása. — Jelenthetem a kongresz- szusnak — mondotta Brutyó János —, hogy munkásosztá­lyunk, a dolgozók lelkes, szor­galmas munkával készültek a kongresszusra és törekvései­ket az öntudat, a párt iránti megbecsülés vezérli; Ezt bi­zonyítja, ahogyan a Központi Bizottság kongresszusa zászla­jának, az ezzel járó erkölcsi elismerésnek elnyeréséért dol­goznak. Teljesítették és sok vonatkozásban túl is teljesí­tették szocialista felajánlásai­kat. A kongresszusi munka- verseny — gazdasági hasznos­sága mellett — annak is bi­zonyítéka, hogy a tömegek helyeslik pártunk politikáját, azt magukénak érzik és ké­szek megvalósításán fáradoz­ni. Ebben az öntudattól és a szocialista hazaíiságtól átha­tott mozgalomban erősödött és terebélyesedett a szocialista brigádok mozgalma. A szakszervezetek gazda­sági munkája azonban nem korlátozódhat a mun­kaverseny szervezésére, mint ahogy sokan értel­mezik — mondotta, majd a népgaz­dasági érdek körül jelentkező hibás szemléletről szólt rész­letesebben. — Tapasztaljuk ugyanis, hogy egyes vezetők részéről a népgazdasági érdekekre való / hivatkozás gyakran a dolgo­zók jogainak, törvényeinknek durva megsértését takarja, és egyes szakszervezeti szervek és vezetők is statisztálnak eh­hez. Ezután Brutyó János elv­társ arról beszélt, hogy mű­szaki fejlődésünk üteme ma még nem kielégítő. Helyen­ként keveslik az új műszaki berendezésekre fordítható va­lutát, de elmarad a különböző belső lehetőségek kiaknázása. Ezután a szakszervezetek népművelési feladatairól be­szélt. Hangoztatta, minden te­rületen tudatosabban kell tö­rekednünk, hogy a kulturáló- dás és művelődés általános célján túl több segítséget ad­jon e terület is a társadalom közvetlen tennivalóihoz, pél­dául a szakmai művelődéshez, a társadalmi, népgazdasági szemlélet megszilárdulásához. A szakszervezetek közvet­len politikai, agitációs és pro­pagandatevékenységéről szól­va elmondotta: — E munkánk is rendszeresebb és hatéko­nyabb már a kdrábbinál. Ez a szakszervezetek rendezvényei­re. a sajtóra és más írásos te­vékenységre egyaránt vonat­kozik. A szakszervezetekben dol­gozó kommunisták érzik a felelősségüket, látják a feladat nagyságát. A vezetés színvonalának eme­Erdey Grúz Tibor: lésével, jobb munkamódsze­rekkel, a társadalmi munka szélesítésével segítjük elő, hogy a párt politikáját minél többen megértsék és a felada­tok megvalósításában párttá-; gok és pártonkívüliek együtt részt vállaljanak. A pártszervezetektől azt kérjük, hogy minden szinten érvényesítsék a központi szer­vek gyakorlatát: támaszkodja­nak a szakszervezetek helyi szerveire, használják ki job­ban a bennük rejlő lehetősé­geket és segítsék, hogy még alkalmasabbakká váljanak feladataik ellátására. Ez az alapja és feltétele, hogy a szakszervezeti mozga­lom egyre több, az irányel­vekben is jelzett új feladatot vállalhasson és egész erejét a szocializmus teljes felépítésé­nek szolgálatába állíthassa — fejezte be nagy tapssal fo­gadott felszólalását Brutyó János. Adoulaye Maiga nagykövet, a Mali Köztársaság Szudáni Unió Pártjának képviselője, adta át ezután pártja üdvöz­letét. a kongresszusnak, majd hazája belső problémáiról be­szélt. A többi .között hangsú­lyozta: mi békésen munkál- Ikodó szocialista államot fo- ' gunk hazánkban felépíteni, j amely szolidáris a világ min­den békeszerető munkásmoz- ' galmával. A párt politikája helyes, reális Erdey Grúz Tibor Kossuth- díjas akadémikus, felszólalá­sában többi között a követke­zőket mondotta: — A pártonkívüliek köszö­netét tolmácsolom azért a megtiszteltetésért, hogy meg­hívottakként részt vehetünk a kongresszus tanácskozásán — kezdte beszédét, majd rámu­tatott arra. hogy az elmúlt fél évtizedben jelentős fejlő­dést értünk e] az élet min­! den területén, olyan fejlődést, | amelynek a pártonkívüliek is tevékeny részesei és amelyet ; tevékeny részvételünkkel aka- j runk gyorsítani. — Erre a cselekvő részvé­telre — folytatta — munkán­j kon kívül az adott lehetősé- | get, hogy a párt minden fontos kér­désben kikérte a dolgozók véleményét. A párt külö­nösen nagy figyelmet for­dít a szakemberek véle­ményére. — A dolgozók bevonása az ügyek intézésébe, szorosan összefügg közéletünk egyik legfontosabb tényezőjével: a bizalom megszilárdulásával. Hazánk gyors fejlődése az utóbbi fél évtizedben a szkep­tikusokat és az ingadozókat is meggyőzte, hogy a párt poli­tikája helyes, reális és van erő annak megvalósítására. E politikai hatalmas mozgó­sító ereje abban rejlik — s ezt különösen az értelmiség értékeli nagyra —, hogy a fő célokban, a szocializmus meg­valósításának nagy kérdései­ben következetesen érvénye­síti a marxizmus—leninizmus elveit, ugyanakkor szabad te­ret euged a véleménykülönb- ! ségnek, a vitáknak abban, milyen úton-módon, milyen eszközökkel valósíthatók meg a célok legjobban. — A bizalom légköréhez tartozik a nehézségek nyílt feltárása, az őszinteség, a hi­bák bírálata is — hangsúlyoz­ta, majd befejezésül a követ­kezőket mondotta: A párt elvhű politikája a szocialista humanizmus nemes elveinek érvényesí­tésére irányul. A humanizmus szellemének érvényesülése hatalmas von­zóerő, s ennek nagy szerepe van abban, hogy értelmisé­günk túlnyomó többsége meg­győződött a szocializmus épí­tésének helyességéről, szük­ségességéről. Bebizonyosodott: ma minden becsületes embert munkája szerint becsülnek ná­lunk, a megbecsültek pedig el­tökéltek arra, hogy erejük megfeszítésével munkálkodja­nak szocialista hazánk építé­séért, a párt politikájának megvalósításáért. Khitmna Hasszen, Algéria Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja volt a kö­vetkező felszólaló, aki hangoz­tatta: — Hazánk már független, de ezzel még nem értünk cél­hoz. Népünk és kormánya újabb harcba kezdett a de­mokratikus és népi köztársa­ság felépítéséért. Az algériai küldött elis­meréssel beszélt arról a bölcs politikáról, amelyet a Szovjetunió kormánya a kubai válság idején kö­vetett, majd megjegyezte: Az Algériai Kommunista Párt megbélyegzi és súlyosan elítéli az Albán Munkapárt vezetőinek magatartását, akii- ismételten tanúságot tettek dogmatikus és szektás állás­foglalásukról. Az Algériai Kommunista Párt ismételten kinyilatkoztat­ja: hűséggel követi a 81 kom­munista és munkáspárt nyi­latkozatát, rendíthetetlenül ra­gaszkodik a proletár nemzet­köziség szelleméhez, a barát­sághoz, amely a Szovjetunió nagy Kommunista Pártjához, a nemzetközi munkásmozga­lom kipróbált élcsapatához fűzi — hangoztatta. A kongresszus ma reggel folytatja munkáját. Ösztöndíjasok a nagykátai járásban A nagykátai járás termelő­szövetkezeti vezetői előrelátó emberek. Idejében gondoskod­nak a jövő jólképzett szak­embereiről. A járás területén összesen 14 ösztöndíjas közép­iskolai, illetve egyetemi hall­gató van, ebből 13 termelő­szövetkezeti ösztöndíjat kap. Van három mezőgazdasági- mérnök hallgatójuk, egy gé­pészmérnök hallgatójuk, hár­man mezőgazdasági techni­kumban, öten közgazdasági technikumban tanulnak, s egy ösztöndíjasuk gimnáziumi ta­nulmányait végzi. Az ösztöndíjas tanulók és hallgatók mellett szép szám­ban tanulnak mezőgazdasági vezetők a mezőgazdasági tech­nikumok kihelyezett osztályai­ban. A múlt évben három, ki­helyezett osztály működött a járásban, az idei tanévben pedig hat. Ezenkívül termé­szetesen nagy gondot fordí­tanak a szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamokra is. Szinte nincs is olyan ter­melőszövetkezet, ahol ne in­dítanák meg az ezüstkalászos tanfolyam első, vagy második évfolyamát. logo. — fejezte be nagy taps­sal fogadott beszédét Gáspár Sándor elvtárs. (Folytatás a 3. oldalról) ! Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzelmének zá- j

Next

/
Thumbnails
Contents