Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

4 ""zJCíriaD 1962. NOVEMBER 22, CSÜTÖRTÖK Tanácskozik az MSZMP Vili. (Folytatás a 3. oldalról) nyaink között a koncentráció nem okozhat munkanélkülisé­get, termelési zavarokat, fe­lesleges áldozatokat. Előre és részletesen ki kell dolgozni a koncentrált termelés kialakí­tásához, a korszerű üzemek megszervezéséhez, az elapró­zott, gazdaságtalanul működő termelőegységek fokozatos fel­számolásához szükséges tenni­valókat. — A szocializmus teljes győzelme hazánkban elérhető közelségbe került. Csak rajtunk múlik, el­sősorban a munkánktól függ, hogy célunkat mi­előbb elérjük — fejezte be, nagy tapssal fogadott beszédét Fock elv­társ. Fock Jenő után Raymond Guyot, a Francia Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­nak tagja szólalt fel, majd ebédszünet következett. Ebédszünet után a kong­resszus Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága póttagjának elnökletével folytatta munkáját. Ilku Pál, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizott­ság jelentését, amelyet a kongresszus egyhangúlag tu­domásul vett. Ezután folyta­tódtak a hozzászólások. Felszólalt Otákar Simunek, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Darvas József író, Ar­turo Colombi, az Olasz Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Gosztonyi János, a Vas megyei Pártbi­zottság első titkára, Juszkó Istvánná felsőtelki pedagógus, Ambrus Jenő, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke és A. Draghici, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja Az elnöklést ezután Kónyi Gyula, a XIII. kerületi Párt- bizottság első titkára vette át. Felszólalt Herbert Warnke, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­ja, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Bóján Bolgaranov, a Bol­gár Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munkáját. A kedd délutáni tanácskozás A Központi Revíziós Bizottság beszámolója és Pullai Árpád felszólalása talok, aiklk ösztönösen, vonzód­nak mindenhez, ami új, ami korszerű. Az emberiség történeté­ben sohasem volt még olyan modern, bátor és igaz eszme, mint a kom­munizmus, s mi arra tö­rekszünk, hogy a fiatalok valóban modem, korszerű emberekké váljanak. - A fiatalok keresik a modern élet és a kommunista eszmei­ség összefüggéseit. Sokan rá­találnak a helyes útra, mások azonban tévelyegnek, üres, tartalmatlan modemkedők- ké” válnak. Sok fiatal a kül­ső megjelenésben véli felfe­dezni a modernséget. Egyesek szabadosán értelme­zik és gyakorolják a modern­séget. Nyeglék, cinikusak, üres kalandokat hajszolnak, mert azt hiszik: ez a modem élet­mód. Ha bíráljuk őket, saját érdekükben is tesszük. Pullai elvtárs azután arról szólt, hogyan mutatta meg if­júságunk szorgalmát, önálló alkotó erejét a különféle kul­turális vetélkedéseken. Ezután a KISZ tömegbe- foiyásának és taglétszámá­nak jelentős növekedéséről szólt. A VII. pártkongresz- szus óta — mondotta — több mint 300 ezerrel nőtt az ifjú kommunisták tábora, s a KISZ taglétszáma je­lenleg meghaladja a 700 ezret. Hallunk is megjegyzéseket, hogy a KISZ-nek már „sok” vagy éppen „elég” tagja vtan és félő, hogy a taglétszám to­vábbi növekedése elszürkíti a nevelőmunkát, felhígítja a szervezeteket, amelyek ennél­fogva elveszítik harcos kom­munista jellegüket. Ezzel az állásponttal nem értünk egyet. Ifjúsági szövetségünk felada­ta, hogy a maga sajátos esz­közeivel hirdesse és népsze­rűsítse a párt politikáját az egész magyar ifjúság körében. Ha ezt a feladatot jól oldja meg, tekintélye és szerve­zeti befolyása természetsze­rűen növekszik. A továbbiakban elmondotta, hogy az ifjúság a szocializ­musért mozgalomban 800 000 fiú és leány vesz részt A négy követelmény — a mun­ka, a tanulás, a kultúra és a sport — együtthatása a fia­talok harmonikus nevelését célozza. A VII. pártkongresszus óta — folytatta — évenként mint­egy 240 ezer fiatal jó mun­kájának eredményeként több mint kétmilliárd forintot ír­tak a KISZ takarékossági számlája javára. A szakma ifjú mestere mozgalomban tiöbb mint 100 ezer fiatal vett eddig részt, ugyancsak 100 ezren dolgoznak a több mint 10 000 ifjúsági brigádban, amelyek közül 1100 ifjúságii exportbrigád. Örülünk, hogy az ifjúsá­gi brigádok 80 százalé­ka a szocialista címért versenyez és sok brigád már el is nyerte azt. Pullai elvtárs ezután a Du­nai Cement- és Mészmű gyors felépítése, a vegyipar korszerűsítése érdekében vál­lalt KISZ-vódnökség ered­ményeiről beszélt. — A VII. pártkongresszus óta — mondotta — több mint 73 ezer tanuló fiatal, közöttük 31000 leány vett részt a nyári építőtáborok munkájában. Jó munkájukat jelzi 140 kilométer csator­na, amely 30 ezer kataszt- rális hold megművelését te­szi lehetővé. Keserű száj­ízzel jegyeztük meg, hogy az illetékesek nem fordítanak olyan energiát e területek hasznosítására, mint amilyen lelkesedéssel dolgozott meg­nyerésükért tanuló ifjúsá­gunk. A felszólaló azután arról beszélt, hogy a fiatalok örömmel fo­gadták a tanuló ifjúság származás szerinti kate­gorizálásának megszün­tetését. — Meggyőződésünk, hogy ez az intézkedés erősíti a nemzeti egységet, a szo­cializmus építésének javát szolgálja, kielégíti a fiatalok igazságérzetét, eredményes tanulásra, nagyobb szorga­lomra ösztönzi őket Pullai elvtárs megemlítet­te, hogy a párt- és KISZ- oktatásban 553 ezer, az esti és levelező állami oktatás­ban 63 ezer, a szakmai tan­folyamokon mintegy 100 ezer fiatal vesz részt. — Sokan vádolják — mon­dotta — politikai foglalko­zásainkat, hogy azok nem elég komolyak. Vélemé­nyünk szerint az ifjúság ok­tatásának és nevelésének módszerei nem lehetnek azo­nosak a felnőttekével. A fia­talok nem szeretik az olyan szemináriumokat, amelyeken iskolás módon feleltetnek. Feltétlenül szükség van az érdeklődést jobban kiváltó Pillanatkép az ülésteremről játékos, szemléltető elemek alkalmazására. E célból ki­adtunk már diafilmeket, ze­nei és prózai hanglemeze­ket, térképeket, játékos könyveket stb. Ezután elemezte a falusi KISZ-szervezetek munkáját. Elmondotta, hogy a KISZ munkája falun a leggyen­gébb. Kifogásolta, hogy sok helyen nem adnak megfelelő munkát a fia­taloknak, a tsz-ek veze­tésében alig kapnak he­lyet. Ha a fiatalok bírálnak és jobb munkaszervezést köve­telnek, vagy gazdaságosabb kultúrák meghonosítását ké­rik és fellépnek a közös va­gyon herdálása ellen, elő­fordul, hogy egyszerűen rendre utasítják őket. Indo­kolatlanul lassan halad elő­re a parasztifjúság szakmai továbbképzése. Mindezek el­lenére — állapította meg a felszólaló — mind több pa­rasztfiatal találja meg he­lyét a termelőszövetkezetek­ben. A továbbiakban ismer­tette az ifjúság eredményeit a mezőgazdasági termelési ver­senyben. 1969-ban 35 ezren, 1962- ben pedig már csaknem 100 ezren vetélkedtek a magasabb terméshozamok eléréséért. A pártkong­resszus tiszteletére indí­tott munkaverseny újabb 50 ezerrel növelte az élen­járó parasztfiatalok szá­mát. Hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség minden sikerét a párt segítségével érte eL Az ifjúmunkások mellett ott áll­nak a pártszervezetek, az idő­sebb kommunisták és tapasz­talataikkal, tudásukkal mu­tatják a helyes utat. Enged­jék meg — mondotta —, hogy e helyről tolmácsoljam ezért köszönetünket. — Pártunk VIII. kongresz- szusa — mondotta befejezé­sül — ifjúságunk elé nagy­szerű, lelkesítő perspektívát állít, amiért érdemes dolgozni és küzdeni. Ifjúságunkat biz­tonsággal tölti el a kitűzött célok realitása és annak a tu­data, hogy minden lépését fél­tő gonddal, nagy szeretettel vigyázzák a kommunisták, a párt. A magyar ifjúság nevé­ben biztosítom a kongresz- szust, hogy valamennyien készen ál­lunk az itt hozott határo­zatok ránk eső részének becsületes végrehajtására — fejezte be nagy tapssal fo­gadott beszédét Pullai Árpád. Sugatagi Ferenc, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár dolgozója volt a következő felszólaló, majd Lombos Fe­renc, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkára, Se­bestyén Gyula, a kővágóörsi Béke Tsz elnöke, Győri Imre, a Csongrád megyei Pártbizott­ság első titkára, Zsamóczai József né, az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár tech­nikusa, végül pedig Nádas József, a Szolnoki Járási Pártbizottság titkára szólalt fel. NEVET A KONGRESSZUS falusi tájszólásban, egyszerű \ mondatokban csak úgy do- j bálkozik a terminológiával, \ hogy „bővített újratermelés", \ „nyereségrészesedés” stb., de \ a tájszóláson kívül nagy fi- í gyeimet érdemelt mondaniva- \ lója, néhány csípős mondata j is, amely még az önbírála- < tot sem nélkülözte. Sebes- \ tyén elvtárs felszólalásában \ visszautasította például a \ tsz-eket gyakran érő, célza- t tos bírálatokat, amelyek — itt i egy pillanatra elgondolkodott, \ majd így folytatta —: „több-í ségiikben igazságosak...”. ; Amikor meg a falu kulturá-\ lis életéről beszélt és megdi- j csérte a Déryné Színház mű- j vészeit, akik .élethűen adják j elő a darabokat, hogy a j Nemzeti Színház sem adná \ különben”, mindenki vidd- \ man fordult a budapesti kül- \ döttek felé, akik között ott j ül Major Tamás, a Nemzeti \ Színház főrendezője, s 6 neve- \ tett a legjobban. — Vető — ' ítéljük el tehát ma azt a fiatalembert, aki a mai divat­nak hódolva, a nagyapáink idejéből származó fazont vá­lasztja a szabónál és a klubban csa-csa-csát jár? Megint nevetés! Akárcsak annál a megjegyzésnél, hogy amikor a KISZ arra gondolt, hogy tánccal, társasjátékkal, énekkel kellene vonzóvá ten­ni a fiatalok összejöveteleit, egyesek berzenkedtek: „Mi az, a KISZ tangólépésben akarja tanítani az osztály­harcot?”. És az egész kong­resszus derűje újra megmu­tatta, hogy a KISZ-nek van igaza. •k A budapesti fülnek rend­kívül érdekesen hangzott Se­bestyén Gyula, a kővágóőrsi tsz-elnök felszólalása. Elvég­re nem mindennap hallani valamit, aki hamisítatlan nak első titkára kedvesen, de­rűsen és igen határozottan tartott tükröt azok elé, akik hajlamosak az általánosítás­ra, s arra, hogy minden fia­talban huligánt lássanak. — Sokan vannak, akik az öltözésből ítélik meg a fia­talokat. Hiába: ebben az idő mindent megszépítő messze­sége játszik szerepet. Pedig ez önámításra vezet. Érde­mes megnézni réges-régi fény­képeket, még ma megbe­csült kommunista veteránok fényképeit is, hogy a ma­guk fiatalkorában siminyak- kendőt, zsirardi kalapot, he­gye sorrá cipőt, hozzávaló szűk nadrágot viseltek, s szabad idejükben talán char- lestonoztak is. Akkor ez volt a divat, s ettől még semmi bajuk sem származott, be­csületes, haladó gondolkodá­sú fiatalok maradtak. Miért .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX { \ A pártkongresszus fontos, 1 él nagy figyelmet és fele- i lősséget követelő kérdéseket i tárgyal. De a komoly percek í néha azért mosolyban oldótl- l nak fel a felszólalók egy- '(egy ízes, derűs és persze a % legtöbbször nagyon találó í megállapítása nyomán. '<j (Derültség) — írhatták a % jegyzőkönyvbe Takács Imre f, dunaújvárosi párttitkár sza- £ vainál is és itt körülbelül í mindenki tudta, kik is a f címzettek, kiken derülünk. % Takács elvtárs arról szólt, ^ hogy Dunaújvárosban késik a 400 ágyas, modem kórház $ felépítése, mert a keret ugyan £ megvan hozzá, de hiányoznak í — az ablakkeretek. — Három minisztert kel- $ lett mozgósítani, hogy végre $ itthon készüljön ablak a $ kórházhoz! — panaszolta jog- % gal. Ü Magas szintű ablakok lesz- nek, annyi bizonyos ... \ * í Pullai Árpád elvtárs, a ' KISZ Központi Bizottságá­A kongresszus — mint ar­ról már tegnapi számunkban is beszámoltunk — kedden délután meghallgatta a Köz­ponti Revíziós Bizottság be­számolóját, • amelyet Fodor Gyula elvtárs, a Központi Re­víziós Bizottság elnöke ismer­tetett. Elmondotta, hogy a Központi Reviziós Bizottság rendszeresen ellenőrizte a Központi Bizottság gazdálko­dását, a pártapparátus ügyvi­telét, s a dolgozók bejelen­téseinek, panaszainak intézé­sét. Részletesen beszélt arról, hogyan alakult a párt lapjai­nak, folyóiratainak példány­száma, ismertette a párt kia­dójának munkáját, szólt a pártoktatás eredményeiről és számos más kérdésről. A Központi Bizottság és a Központi Reviziós Bizottság beszámolója feletti vitában el­sőnek Cseterki Lajos elvtárs, a Borsod megyei Pártbizott­ság első titkára, majd Ta­kács Imre, a Dunaújvárosi Pártbizottság titkára, Raj ki Sándor, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia mezőgazdasá­gi kutatóintézetének igazgató­ja, azután pedig Pullai Árpád elvtárs, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára szó­lalt fel. Pullai Árpád elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a párt VII. kongresszusán sok elismerő, meleg szó hangzott el a magyar ifjúságról. Vajon rászolgált-e Ifjúságunk to­vábbra is erre a megtisztelő bizalomra? — tette fel a kér­dést, majd így folytatta: Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, nyugodt lelkiismeret­tel mondhatjuk: igen. A magyar ifjúság túlnyo­mó többsége tevékenyen támogatja pártunk politi­káját, egyre cselekvőbb ré­szese szocialista hazánk építésének. Az elmúlt években mély ha­tást gyakorolt a fiatalokra a párt helyes politikája. Évről évre növekszik azoknak a fia- taloknlak a száma, akik tuda­tosan magukénak vallják a; marxizmus—leninizmus esz-: méit harcos terjesztői, és ak-: tív végrehajtói pártunk politi- kajának, ök alkotják a párt szilárd ifjúsági bázisát, amely­nek gyar apodása az egész ma­gyar ifjúság fejlődésének meg­határozó tényezője lett. Vannak még pesszimisták, akik hajlamosak arra, hogy a fogyatékosságokat eltúlozzák és helytelenül Ítéljék meg az ifjúságot. Gyakran halljuk tő­lük, hogy a fiatalok csak úgy „tessék-lássék” teljesítik köte­lességüket; hogy életelvük: ^egyszer vagyunk fiatalok, él- , vezzük az életet”. Nem tagad­juk, akadnak még ilyenek, de őket sem kezelhetjük elveszett emberekként. Sorsuk attól függ, hogyan segítjük őket he­lyes életszemléletük kialakí­tásában. jó tulajdonságaik fel­fedezésében és győzelemre juttatásában. Manaoság sokat és szenve­délyesen vitatkoznav a mo­dernségről. Különösen érzéke­nyen figyelik ezt a vitát a fia-

Next

/
Thumbnails
Contents