Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
I 1962. NOVEMBER 22, CSÜTÖRTÖK-^Ovlan 3 Tanác&kosik as 3MSZ3MP* Vili. kongresssasa Pártbizottság titkárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. A szocialista fejlődés új tartalommal tölti meg a hagyományos lengyel-magyar barátságot Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára köszöntötte ezután a pártkongresszust, s beszámolt azokról a nagy változásokról, amelyeket a szocialista átalakítás hozott a lengyel nép életének minden területén és kialakították Lengyelország társadalmi rendjének új arculatát. A lengyel felszólaló utalt ezután a hagyományos magyar-lengyel barátságra és megállapította, hogy a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Nép- köztársaság szocialista fejlődése új tartalommal töltötte meg népeink hagyományos barátságát és ez országaink testvéri együttműködésének legfőbb forrása és tartós alapja. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának legutóbbi kongresszusa történelmi jelentőségű a szocializmus jelene és jövője szempontjából — hangoztatta a továbbiakban. — Gazdagította a marximus— leninizmus elméletét, hozzájárult a nemzetközi munkás- mozgalom fejlődéséhez. A2 SZKP XX. és XXII. ikongresz- szusának eszméi hatalmas fegyverré váltam a személyi kultusz maradványainak felszámolásáért folytatott harcban, megkönnyítik a káros dogmatikus és revizionista irányzatok leküzdését. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan állást foglal a kommunista- és munkáspártok egységének, valamint a szocialista államok közösségének megerősödése mellett. Sikereink feltétele és biztosítéka a békéért és haladásért folytatott harcban, a nemzetközi kommunista mozgalomnak a 81 párt nyilatkozata szellemében fogant szolidaritás. Határozottan elítéljük az Enver Hodzsa és a hozzá hasonló kalandorok kísérleteit, amelyek a világ komAwnista mozgalma egységének aláásá- sára irányulnak. Egyes szavakat ragadnak ki a marxizmusból és annak tartalmát elferdítve, hazug „érveiket” lényegében a marxizmus ellenségeinek fegyvertárából veszik. Edward Ochab ezután azzal a háborús veszéllyel foglalkozott, amely legutóbb az amerikai imperializmus Kuba elleni agressziója miatt fenyegette a világot, majd megjegyezte: — Lengyelország. Magyar- ország és más országok népei, amelyek éber figyelemmel kísérik az agresszív német militari zmus újjáéledését, a német kérdésnek a szovjet javaslatok szellemében történő gyors megoldását kívánják. Arra törekszünk, hogy mind a két német állammal aláírjuk a békeszerződést és ilyen alapon megoldjuk a nyugat-berlini problémát is. Edward Ochab végül átnyújtotta a kongresszusnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ajándékát. a Vársót jelképező szirén-szobrot. Kádár János, az MSZMP KB első titkára üdvözli Kim Jk PB póttagját Fock Jenő: A szocializmus teljes győzelme hazánkban elérhető közelségbe került Ezután Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Rámutatott, hogy ötéves tervünk első két évének végrehajtása során elért eredményeink bizonyítják, helyesen alkalmaztuk és megfelelően hasznosítjuk a VII. kongresszus útmutatását. Hazánk általános fejlődését tekintve, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével és az elért sikerek megszilárdításával befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Nagyszerű győzelme ez pártunknak, szocializmust építő népünknek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentőséget és hatását tekintve, a munkásosztály hatalmának kivívása és megvédése óta elért legnagyobb sikerünk. — Munkásosztályunk és | dolgozó parasztságunk nagyszerű összefogásának, a párt politikája következetes végrehajtásának eredménye, hogy az átszervezés időszakában — ha szerény mértékben is — növékedett a mezőgazdasági termelés. Ehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a népgazdaság erőforrásainak egy részét erre a célra átcsoportosítsuk. Ezután az öntözés, a műtrágya- és növényvédőszer- termelés fejlesztéséről szólott, majd így folytatta: — Gazdasági helyzetünk szilárd, fejlődésünk ütemében lépést tartunk a baráti szocialista országokkal. Gyorsabban és kedvezőbb arányok mellett bővül termelésünk, mint a kapitalista világ sok. nálunk fejlettebb országáé. Az ország gazdasági fejlődését összefoglalóan a nem- ti jövedelem alakulása mutatja. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem a múlt évben 5,5 százalékkal nőtt. A növekedés ebben az évben hozzávetőleg ugyanennyi lesz. A növekvő nemzeti jövedelem tette lehetővé, hogy erőteljesen fejlesszük hazánk védelmi képességét, emeljük a lakosság fogyasztását és a felhalmozást is. A lakosság közvetlen és közvetett fogyasztásának növekedését mutatja a magasabb belkereskedelmi forgalom, a kibővült egészség- iievi és szociális ellátottság, a kulturális szükségletek jobb kielégítése. Az ország kedvezően fejlődő gazdasági helyzete lehetővé teszi, hogy pontosan eleget tegyünk esedékes nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Fock Jenő ezután megállapította, hogy népgazdaságunk fejlődése az ötéves terv első két évében, a fő irányokat tekintve, összhangban volt a terv céljaival. Az ipar termelése 1961—1962- ben a tervezettnél gyorsabban, több mint 20 százalékkal nőtt. — Az ötéves terv céljaival összhangban változik az ipar szerkezete. A nehézipar termelésének növekedési üteme meghaladta a könnyűiparét. A nehéziparon belül nagyobb ütemben, (két év alatt több mint 46 százalékkal) nő a vegyipar termelése. A gépipari termelés növekedése meghaladja a 25 százalékot. A könnyűipar, a terveknek megfelelően, 1962-ben csaknem 15 százalékkal termel többet, mint 1960-ban. A gyártmányok minősége javul, műszaki színvonala a korszerűséginek jobban megfelel. Az élelmiszeripar termelése is lényegében az ötéves terv szerint alakul. A termékek összetétele az értékesebb, jobb minőségű, kulturáltabb kidolgozású áruk felé tolódott el. Az ötéves terv első két évében jelentős beruházásokat hajtottunk végre. Ezek értéke az eredetileg előirányzottnál 1961-ben öt százalékkal, 1962-ben előreláthatólag 2—3 százalékkal, a két évben együtesen mintegy kettő és fél milliárd forinttal lesz több. A beruházások koncentrációja és az építkezések kivitelezésének időtartama valamennyit javult, az előrehaladás azonban még nem ki- •, elégítő. A két kongresszus közti időben üzembe helyezett 92 fontosabb ipari beruházásból 64 épült vidéken. A beruházások értékét alapul véve 89 százalék jutott a vidékre és mintegy 11 százalék Budapestre. Beruházási tervünk rekonstrukciós jellege azonban nagymértékben meghatározta előrehaladásunk ütemét a vidéki ipartelepítésben. Ennek következménye, hogy az iparban foglalkoztatottak száma Budapesten 50 ezer fővel (9 százalékkal), vidéken pedig 100 ezer fővel (csaknem 14 százalékkal) nőtt. Nem vagyunk megelégedve a vidék iparosításának ütemével. Még vezető beosztású emberek között is sokan vannak olyanok, akik igaznak vélt gazdaságos- sági indokokra hivatkozva gátolják a vidék iparosítását. Nincs igazuk a vidéki iparosítás ellenzőinek. * A szocializmus építése során politikai és gazdasági követelmény a vidék iparosítása. Ehhez segítséget jelent az is, hogy az ország iparilag legelmaradottabb és fűtőanyagokban legszegényebb részén, az Alföldön, az utóbbi években jelentős mennyiségű földgázt tártak fel. Ez nyersanyagként szolgálhat fejlett vegyipari üzemek termeléséhez és fűtőanyagként is felhasználható. Az ötéves terv első két évében az életszínvonal növekedési üteme a kedvezőtlen mezőgazdasági terméseredmények következtében kisebb volt, mint az előző években. Valamelyest kisebb volt az évi tervekben számításba vettnél is. Mégis, a dolgozók millióinak véleményét fejezzük ki, amikor azt mondjuk: szebb, tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb lett népünk élete az elmúlt években is. Magabiztosan állíthatjuk ezt, mert együtt élünk a dolgozó néppel, ismerjük gondjukat, bajukat, örömüket. Kedvezően hatott az édet körülményekre, szebbé, nyugod- tabbá tette az emberek életét, hogy az üzlethálózat bővítésével, az élelmiszerek és az iparcikkek választékának növelésével, a folyamatos áruellátás biztosításával a belkereskedelem megfelelőbben gondoskodott a lakosság sokrétű szükségleteinek teljesebb kielégítéséről. | A felszólaló ezután a tanulási lehetőségek növekedéséről, az egészségügyi ellátás javulásáról és a lakásépitési terv túlteljesítéséről szólott, majd így folytatta. — A népgazdaság fejlődésével a külkereskedelmi áruforgalom is lépést tart. A legnagyobb forgalmat változatlanul a baráti országokkal bonyolítjuk. Számottevően növekednek kereskedelmi kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég felszabadult, gazdaságilag még gyengén fejlett országokkal. A kölcsönös előnyök alapján a fejlett kapitalista országokkal is növekszik forgalmunk. Fejlődik közlekedésünk is | és sikeresen helytáll a termelés és az életszínvonal növekedésével együtt járó nagyobb teher- és személyszállítási feladatok megoldásában. Második ötéves tervünk végrehajtása során munkánk rendikívül fontos részét képezi: a népgazdaság szerkezetének átalakítása. A két kongresszus között további eredményeket sikerült elérni. A nem lebecsülendő eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek a híradás- j technika és műszeripar fejlődésével, valamint a gyártmányszerkezet átalakításában elért eredményekkel. Meg kell gyorsítani a gyártmánystruktúra átalakítását, hogy az a műszaki haladásnak, a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a piac követelményeinek megfeleljen. — Ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk — mondotta a továbbiakban —, nem elég a fokozottabb felvilágosító munka. Szükséges utasításainkat, rendelkezéseinket, valamint a végrehajtás ellenőrzését megszigorítanunk, de önmagában ez sem jelenthet megoldást. Javítani kell az anyagi ösztönzést is, hogy az ne gátolja, ellenkezőleg, segítse a fejlődés gyorsítását. Jelenleg, a különféle előzetes huzavonák leküzdése után is, egyes iparágakban háromnégy évig tart, míg egy új termék sorozatgyártásra kerül. Ez egyebek között azzal is jár, hogy ami a tervezés időpontjában műszakilag haladónak számított, mire a piacra kerül, már elmaradottá válik. Nem kétséges, hogy műszaki értelmiségünk alkotó kedvének és lendületének további fokozásával meg lehet gyorsítani termékeink műszaki színvonalának emelését. Iparunk, sőt az egész népgazdaság további fejlődésének legfontosabb kérdése — meggyőződésem szerint — az adottságainknak és ugyanakkor a nemzetközi együttműködés szempontjából is legjobban megfelelő gyártmány- összetétel kialakítása. Ezt a szocialista országokkal az eddiginél is szorosabb együttműködésben lehet gyorsan és hatékonyan megvalósítani. Minden országnak előnyt jelent, ha a helyes profilmegosztás útján berendezkedhet a korszerű technológiával, magas műszaki színvonalú termékek nagy szériákban előállítható, gazdaságos gyártására. Sajnos, ebben a vonatkozásban nem használjuk ki a kézenfekvő lehetőségeket. Makacs, szűklátókörű ragaszkodás tapasztalható minden, régóta gyártott termékhez. Ennek következtében, más KGST-országokkal együtt mi is gyártjuk a világon előállított ipari termékféleségek 60—80 százalékát. Fock elvtárs ezután a 20 éves távlati terv kidolgozásáról szólott. A 20 éves terv megvalósításával a fogyasztási javak oly bőségét kívánjuk elérni, hogy népünk egy főre jutó fogyasztása túlszárnyalja a fejlett kapitalista országokét. A sízámítások szerint ez akkor lehetséges, ha a termelés továbbra is a jelenlegihez hasonló ütemben nő. Ez a fejlődési ütem lényegesen felülmúlja a tőkés országokét és lépést tart a szocialista országokkal. A munka termelékenységének emelésében az eddiginél nagyabb ütemet kéül elérnünk. Ez biztosítható, ha a termelés minden ágában alkalmazzuk a legfejlettebb technikát, korunk tudományos vívmányait és adóttsá- gait jobban használjuk ki. A továbbiakban Fock elv- társ rámutatott: 1957—1959 között a termelés növekedésének mintegy fele származott a termelékenység epielkedéséből. Célként tűztük ki a kétharmad-egyharmados arány elérését. Az ötéves terv eddigi időszakában ezt elértük és bizonyos, hogy a terv egész időszakát tekintve az arány még jobb lesz. A harmadik ötéves tervben tovább kell haladnunk és el kell érnünk, hogy a termelés növekedésének mintegy háromnegyed részét a termelékenység emelkedése biztosítsa, miközben csökken a munkaidő. A 20 éves terv második felében az ipari termelés egész növekedését a termelékenység útján kell fedezni, a munkaidőt pedig tovább kell rövidíteni. A 20 éves tervidőszakban j kedvező adottságaink alapján, i az alumíniumipar maximális ! fejlesztésére törekszünk. Eb- I ben felbecsülhetetlen jelentő- I ségű segítséget kapunk a napokban aláírt egyezmény alapján, a Szovjetuniótól. Gépipa- | runkat úgy akarjuk továbbfejleszteni, hogy termékeinek exportjával továbbra is hozzájáruljon a hiányzó ipari nyersanyagok és tüzelőanyagok, valamint a szükséges gépek importjának fedezéséhez. Mind- I ezek alapján indokoltnak lát- j szik, hogy gépiparunk terme- I lése 20 év alatt nyolc-kilencszeresére emelkedjék, miközben az egész ipar termelése több mint ötszörösére növekszik. A számítások szerint a vegyiparban mintegy tíz- tizenegyszeres fejlesztést lehetséges és indokolt megvalósítanunk. Mindenekelőtt lényegesen növelnünk kell a műtrágya és a mezőgazdaság számára fontos egyéb vegyi anyagok gyártását. Fokoznunk kell az egyes műanyagok és műszálak termelését, tovább kell emelnünk az exportunkban is nagy jelentőségű gyógyszeriparunk termelését. Húszéves tervünk időszakában tüzelőanyag- és energiaszükségleteink kielégítésére fokozott mértékben használjuk fel az ország erőSzent, a Koreai Munkapárt forrásait. Ezek az utóbbi években bővültek. Nagy földgáztelepeket tártunk fel és kőolajkészleteink is számottevően emelkedtek. Mezőgazdasági termelésünk 20 év alatt két, két és félszeresére növekszik. Mindezt a munka termelékenységének gyors növekedésével fogjuk elérni. A mezőgazdasági keresők aránya az 1938. évi 50 százalék és az 1960. évi 35 százalék helyett előzetes harmadik ötéves tervünk szerint már 1970-ben csupán 27—28 százalék lesz, s a 20 éves terv végére 16 százalékra csökken. Ennek jelentőségét a népgazdaság fejlődése szempontjából akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy egy kereső az iparban mintegy három és félszer annyi nemzeti jövedelmet állít elő, mint a mezőgazdaságban, Fock Jenő ezután a gazdasági vezetés színvonaláról beszélt. Rámutatott, hogy a vezetési színvonal emelésével egyidejűleg növekedni kell a dolgozók részvételének is a vezetésben. Gazdasági munkánkban mind nagyobb szerepe van a tudománynak. Ma azonban még korántsem mondhatjuk, hogy a gazdasági munka és a tudományok kapcsolata kielégítő volna. — A közgazdaságtudománytól egyebek között azt várjuk, hogy több támogatást nyújtson olyan problémák kutatásával, amelyeknek eredménye alapján biztonságosabban dönthetünk arról, hogy melyik iparág fejlesztése, milyen népgazdasági és belső arányok mellett felel meg legjobban a népgazdaság hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlesztésének. Fel kell tárni a hazai és a nemzetközi munkamegosztással, a szakosítással, a specializációval és a kooperációval összefüggő számtalan problémát, valamint az érték- és árviszonyok hazai és nemzetközi vonatkozásait. A tervezési módszerek fejlesztése is nagyban függ a közgazdaságtudomány konkrét támogatásától. A népgazdaság továbbfejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítunk a termelőerők fokozott koncentrációjának, illetve ennek érvényesítéséhez a feltételek megteremtésének. Ebből indultunk ki, amikor a gazdasági vezetés megjavításának részeként hozzákezd- tünk az ipar irányításának átszervezéséhez. A termelőerők koncentrálása sokoldalúan átgondolt. tervszerű munkát igényel A mi viszo(Folytatás a 4. oldalon) harminc perces szünet következett, majd Cservenka Ferencnének, a Pest megyei (Fdlytatás a 2. 'oldalról) iskola rektora volt a következő felszólaló, azután Edward Ochab:
