Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

6 «9» MECril s^Cfrlop 1962. NOVEMBER 21, SZERDA Tanácskozik az 3ISX3IP VIII. kongresszusa (Folytatás az 5. oldalról) nak létszámát, különösen a műszaki szakembereket és pe­dagógusokat Icépzö felsőokta­tási tanintézményekben. Sok­kal bátrabban kell létrehozni egyes nagyüzemek mellett műszaki egyetemi esti tagoza­tot, vagy felsőfokú techniku­mot, a fhűszaki egyetem cse­lteli esti tagozatához hasonló­an. Ä közoktatás ily rohamos fejlődésével párhuzamosan kialakult és gyorsan, terebé­lyesedett az iskolán kívüli népművelés egész hálózata, főként a művelődési otthono­ké és könyvtáraké. 1961-ben már 7 millión felüli hallgató­ja volt az üzemekben és a falvakban tartott ismeretter­jesztő előadásoknak. Lenin hangsúlyozta, hogy a szocia­lista ipar anyagi alapjának biztosítása mellett a munka­termelékenység emelésének a feltétele: .. a lakosság tö­megeinek műveltségi és kul­turális felemellcedése. Ez a felemelkedés most óriási iramban folyik, s ezt nem lát­ják a burzsoá megszokottság- tól elvakult emberek, akik képtelenek megérteni, hogy a Wiép »mélyén* micsoda erővel bontakozik ki most a tudás világossága és a kezdeménye-' zés felé hajló törekvés.” Elvtársak! A társadalom életében rendkívül megnöve­kedett a tudomány szerepe. 1961 végi adatok szerint az országban 132 önálló kutató- intézetben, 665 egyetemi tan­széken és 127 egyéb kutatóhe­lyen folyt a tudományos kuta­tómunka, Fokozatosan növek­szik a kutatás anyagi támoga­tása. Míg 1960-ban 1 milliárd 467 millió forintot fordítot­tunk tudományos kutatásra, addig ez az összeg az 1962-es tervben már több, mint 2 mil­liárd forintra növekedett. Több mint 2000 tudós és kutató közreműködésével el­készült az országos távlati kutatási terv, melynek leg­főbb célja, hogy elősegítse egész tudományos életünk na­gyobb tervszerűségét és szer­vezettségét. Pártunk úgy véli, hogy _ a távlati tudományos kutatási tervet jobban össze kell hangolni népgazdaságunk távlati fejlesztésének prog­ramjával és tudományos éle­tünk anyagi, szellemi erőit az ebből következő feladatok megoldására kell összpontosí­tani. A tudomány területén is ki kell alakítani a szocia­lista országok közötti együtt­működés és munkamegosztás célszerű gyakorlatát. Meg kell teremteni. az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közötti egészséges arányt és biztosítani kell tervszerű össz­hangjukat. Célszerű lenne megvizsgálni, hogy a kutató intézetek jelenlegi szervezete és az irányítás jelenlegi rend­szere megfelel-e a tudomány és a népgazdaság fejlődési követelményeinek. Forradal­munk lényeges eleme a tu­domány és a szocializmus szövetsége. A szocializmus nem valósulhat meg a tu­domány támogatása nélkül, a tudomány pedig valójá­ban csak a szocialista társa­dalom viszonyai közt nyert szabad utat a fejlődéshez. Elvtársak! Az elmúlt 3 év alatt értünk el eredményeket az irodalomban és a művé­szetekben is, erősödött a szo­cializmus eszméit valló, érte meggyőződéssel küzdő, társa­dalmi felelősséget vállaló mű­vészek tábora. Pezsgő élet, alkotó munka folyik a művé­szetek minden ágában, a kép­zőművészeti, zenei, irodalmi, színházi életben. A növekvő közéleti érdeklő­dés egészséges jeleit figyelhet­jük meg szépirodalmunkban, a szaporodó írói riportokban, tudósításokban. _ Eszmeileg erős és tehetség’es fiatal mű­vész- és írónemzedék jelent­kezett s tör előre. Támogat­juk azokat az írókat, művé­szeket, kritikusokat, akik harcolnak irodalmi és művé­szeti közéletünk egészséges légköréért és bátran, szenve­délyesen küzdenek a szocialis­ta művészettől idegen törek­vések- ellen. Művészeink, író­ink gyorsan változó életünk hiteles, pártos ábrázolásával szolgálják szocializmust építő népünket. Az igény azonban még na­gyobb mértékben növekedett az irodalommal, a művésze­tekkel, a filmmel szemben. Az utóbbi években népünk igényesebb lett, fogékonyabbá vált a szépre és a jóra. A párt és népünk számára a művészi alkotás eszmeisége, mondani­valója, a szocialista tartalom a legfontosabb. Olyan alkotá­sokat várunk, amelyekben ■helyesen és magas művészi színvonalon tükröződnek tár­sadalmunk folyamatai, ame­lyeknek hőse a szocializmust építő, a közösségi ember. A művészi alkotás töltse be ne­mes hivatását, segítse a szocia­lista ember nevelését. A mű­vész keresse meg a számára legmegfelelőbb kifejezési for­mát A forma kérdésében a párt nem híve a stílusviták ren­deleti, vagy adminisztratív úton való eldöntésének. Ä művészet azonban nem szegül­het szembe a társadalmi fej­lődés menetével és törvényei­vel. A művészeiknek tudniok kell, hogy a szocializmus a tömegek eszméje, és aki a tö­megekhez ßzöl, annak meg kell találnia az utat a dolgo­zó milliók gondolataihoz és érzelméhez. A valóságból indult ki a párt, amikor kimondta az irányelvekben, hogy irodalmi és művészeti közéletünk vi­lágnézetileg, eszmeileg még nem egységes, Ma még kü­lönböző eszmei arculatú cso­portok léteznek. A szocialis­ta-realista művészet és iroda­lom mellett teret kap minden más, becsületes szándékú mű­vészi tevékenység is. Annak megállapítása azonban, hogy még nem alakult ki és nem szilárdult meg művészeti éle­tünk szocialista világnézeti egysége, a párt részéről nem belenyugvást, nem• eszmei megalkuvást jelent. Mi a szocialista irodalom magasabbrendűségét valljuk, ezért minden erőnkkel és esz­közzel segítjük és segíteni fog­juk a szocialista-realista iro­dalmat és művészetet. Segíteni fogjuk a még nem szocialista világnézetű alkotók eszmei át­alakulását is: Nem formális egységre van szükségünk. Az igazi egységet megteremteni csak elvi alapon_ szívós, meg­győző munkával lehet, a marxizmussal szembenálló,' at­tól eltérő felfogások ellen ví­vott következetes eszmei harc­ban, az eszmék területén nincs és nem lehet békés együtt­élés. Művészetpolitikánknak az a legfontosabb feladata, hogy elősegítse a magasszínvonalú, meggyőző erejű szocialista művészet fejlődését, vezesse a megalkuvás nélküli harcot a burzsoá maradványok és a ka­pitalizmus világából beáramló dekadens polgári' és kispol­gári nézetek ellen. Népünk kulturális felemel­kedésében eddig is nagy ered­mények születtek. Az igények azonban a mi társadalmunk­ban igen gyorsan nőnek. A tu­dósoknak a művészeknek, a közoktatás, a kultúra munká­sainak megtisztelő feladatuk, hogy a néppel összeforrva, al­kotó munkájukkal tegyék szebbé, gazdagabbá, nemesebbé az emberek életét, a maguk területén vegyék ki részüket méltóan népünk nagy műve, a szocialista társadalom tel­jes felépítéséből. y. A pártmimka kérdései Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Áttérek a párttal és a párt tevékenységével kapcsolatos kérdésekre. A párttagság az elmúlt évek nagy munkájá­ban és bonyolult harcaiban a szocialista építés minden front­ján példamutatóan a munka nehezét vállalva dolgozott és küzdött. A párt politikája a dolgozó milliók tetteiben vá­lik valóra. akiket a kommu­nisták szerveznek és vezetnek a szocializmus építésének út­ján. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a munkásosztály mar­xista—leninista elmélettel fel- fegyvezett élcsapata. A párt több mint négy évtizede, meg­alakulása óta egyetlen felada­tának a munkásosztály, a dol­gozó nép szolgálatát tekin­tette. A párt és a tömegek közötti kapcsolatok ma szoro­sak, a párt a nép élén, a nép­pel együtt, a népért dolgozik és vezeti a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcot. A párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával növek­szik, mert sokasodnak, bonyo­lultabbá válnak a gazdasági és kulturális feladatok s a po­litikai küzdelmek is mind­inkább ideológiai köntöst ölte­nek. A legfontosabb kérdés a párt általános irányvonalának he­lyessége. A Központi Bizottság meggyőződése szerint pártunk tevékenységében a győzelmes marxista—leninista eszme, a kommunista politika érvénye­sül. Belső pértéletünkben ér­vényesülnek a pártélet lenini normái, a demokratikus cent­ralizmus, a kollektív vezetés. A személyi kultusz intéz­ményesített rendellenességsit a párt újjászervezésének első napjaiban kiküszöböltük: a Rákosi-klikket kezdettől fogva távol tartottuk a párt, az or­szág politikai életétől, — hang­súlyozta a beszámoló és meg­állapította, hogy a párt leg­főbb vezető szerveiben épp­úgy, mint valamennyi szervé- ; ben ettől az időponttól kezdve j érvényesült ismét teljes mér­tékben a vezetés lenini kol­lektív elve. A pártélet lenini normái érvényesülnek a pár- tonbelüli nézeteltérések meg­oldásában is. Tapasztalataink ismét meg­erősítik azt a marxista elvet, amely szerint a személyi kul­tusz idegen a szocializmustól és ellentétes vele, nem pedig a szocializmus, a proletár- j diktatúra szükségszerű ter­méke. A személyi kultusz egyszer s mindenkorra a múlté pár­tunkban, mert következetes harcot hirdettünk és vívtunk ellene. Ez a következetesség azt jelentette, hogy elutasítot­tuk a félmegoldásokat, levon­tunk minden politikai és sze­mélyi konzekvenciát- azt je­lenti, hogy ragaszkodtunk a marxista—leninista eszmék­hez. Voltak és vannak, akik „bal­oldalról” azt a hiedelmet pró­bálták kelteni, hogy a személyi kultusszal való nyílt és egy­értelmű leszámolás káros a szocializmus ügyére; voltak és vannak, akik — jobboldalról, a „sztálinizmus”, a „rákosiz­mus“ hamis jelszavaival —• a személyi kultusz bírálatát a szocialista rendszer, a párt el­len akarják felhasználni, de minden tévhitnél és hmríis vádaskodásnál, illúziónál és hiedelemnél erősebb a valóság tanúságtétele. A Rákosi-klikk politikája kedvező helyzetet teremtett az árulóknak, az osztályellenségnek és az ellen- forradalom szélére sodorta az országot A személyi kultusz­tól megszabadított párt és a munkásosztály a tömegek élén megvédte, megszilárdította a munkáshatalmat, a szocialista forradalmat. A Központi Bizottság ez év augusztusában tett pontot egy olyan kérdésre, amely már ré­gen rendezésre várt. Ez a sze­mélyi kultusz éveiben a mun­kásmozgalmi emberek ellen lefolytatott törvénytelen perek ügye. A határozatot a párt­közvélemény az ország köz­véleménye, a nemzetközi mun­kásmozgalom megértéssel és helyesléssel fogadta. Mégis, röviden szólni kell a kongresszus előtt arról, hogy miért tűztük e kérdést napi­rendre. Mindenekelőtt azért, hogy a személyi kultusz évei .alatt az . önkény áldozatául esett Rajk László elvtárs, Szőnyi Tibor, Szalai András, Pálffy György Sólyom László és más elvtársak emlékét a maguk tisztaságában állíthas­suk a hazai és a nemzetközi közvélemény elé. Azért, hogy a személyi kultusz önkényének áldozatául esett elvtársainkról a jövőben : érdéfnéik szerint emlékezhessünk és a munkás- mozgalomban kifejtett nagy­szerű tevékenységüket méltó­képpen értékelhessük. Másodszor: Szükség volt erre azért, hogy a személyi kultusz éveiben meghurcolt, ártatlanul vádolt és büntetett elvtársain­kat — ha ez valami hiba kö­vetkeztében eddig nem történt meg — rehabilitáljuk. Jóvá kellett tennünk mindazt, ami a személyi kultusz idején ke­letkezett törvénysértő perek­ből jóvátehető. Foglalkozni kellett ezzel a kérdéssel azért is, hogy Ráko­sit, Gerőt és másokat, akiket a személyi kultusz idején le­folytatott perekért a fő politi­kai felelősség terhel, politikai­lag felelősségre vonjuk és a párt soraiból kizárjuk. Manuel S. C. Trado, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Bias Koca, a Kubai Egyesített Forra­dalmi Szervezetek titkárságának tagja. , ..; >. Az augusztusi határozat min­den pontjának az volt a ren­deltetése, hogy újabb, további biztosítéka legyen annak, hogy a szocialista törvényesség meg­sértése, a pártdemokrácia láb­bal tiprása ne ismétlődhessék az ország történelmében. (Nagy taps.) Csali a személyi kultusz gyökeres felszámolásával, a szocialista törvényesség helyre" állításával és megerősítésével vált képessé pártunk arra, hogy a szocialista forradalom győzelméért folytatott harc­ban. nélkülözhetetlen vezető szerepét méltóképpen betölt­hesse. A párt egyik legfonto­sabb feladata. hogy továbbra is őrködjön a szocialista tör­vényesség felett. Elvtársak! Pártunk eredmé­nyes munkájának forrása az, hogy a dogmatizmus és a re- vizionizmus ellen vívott két- frontos harcban megőrizte a marxista—leninista eszmék tisztaságát. A magyar kommu­nista mozgalomban a revizio- nizmust is, a szektás dogma- tizmust is visszavonhatatlan történelmi vereség érte. A két- frontos harc pártunk számá­ra nem taktikai jelszó, hanem állandó feladat, a marxiz­mus—X eninizmus lényegéből következik. A dogmatikus-szektás felfo­gás és szemlélet ma főképp az­zal gátolja és nehezíti az elő­rehaladást, hogy értetlenül áll szemben a szocialista társa­dalmi fejlődés szükségleteivel, egykor időszerű, de elavulttá vált jelszavakat kér számon, szemben áll pártunk szövetsé­gi politikájával. E felfogás és szemlélet veszélyét fokozza, hogy a személyi kultusz rossz hagyományaihoz kapcsolódik, s a nemzetközi helyzet álfor­radalmi, antimarxista megíté­lésével is összefügg. A reviziomizmus sem adta meg magáit -ahogy- hat évvel ezelőtt a huszadik kongresz- szus meghamisításához folya­modott, úgy most a huszon­kettedik kongresszus eszméi­nek eltorzításával keresi a maga igazolását. A revizionis­ták opportunista módon meg­hamisítják szövetségi politi­kánkat. Szövetséget akarnak ideológiai harc nélkül, tagad­ják a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét a szövetségben, elvetik a szö­vetség célját — a szocializmus teljes felépítését. Kísérletet tesznek a marxizmus és a pol­gári-kispolgári ideológiák ösz- szebékítésére. ’ A marxizmus—leminizmus tisztaságának megőrzése, alko­tó alkalmazása, a helyes po­litika is csak úgy vezethetett nagy győzelmekhez, hogy pár­tunk a harcban összeková- csolódott és egységes volt. Az egység nem formális kérdés. Az egység nem zárja ki, ha­nem feltételezi a kérdések sokoldalú megvitatását, s e vi­ta során a különböző vélemé­nyek kifejtésének lehetőségét. Pártunk egysége azt jelenti, hogy a párt valóban alapos és beható vita után hozzon hatá­rozatokat, amelyek azután mindenkire kötelezőek és a végrehajtásban érvényesüljön a szigorú fegyelem. Az elmúlt hat esztendő alatt előfordult, hogy olyan nézetel­térések is támadtak, amelyek végül is szakításhoz vezettek. Négy volt központi bizottsági taggal öltött a vita olyan for­mát és jelleget, hogy végül is szakítás következett be köz­tük és a Központi Bizottság között. (Hosszan tartó taps.) A Központi Bizottság egyik esetet sem kezdeményezte, de amikor elvi nézeteltérések tá­madtak, s a hamis felfogás és magatartás képviselői — jobb­oldali, vagy „baloldali” elté­velyedés következtében, eset­leg személyes hiúságból — szembefordultak a párt fő irányvonalával és szervezeti rendjével, a Központi Bizott­ság nem habozott, a párt és a nép érdekeit tartva szem előtt cselekedett. Nincs olyan ember, akinek elvi kérdések­ben a párt engedményt tehet. Marxista—leninista eszméink, a párt politikája, egysége min* dennél fontosabb számunkra. Pártunk politikája, a mar­xizmus—leninizmus alkotó al­kalmazásával olyan bonyolult kérdésekre adott választ, mint az osztályharc és az osztály- szövetség összefüggése; az el­lenforradalommal vívott harc és a szocialista konszolidáció; a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének problémái — hangsúlyozta a beszámoló, majd megállapította, hogy a szocialista építőmunka ered- menyei a marxista—leninista elmélet sikerei is voltak* a gyakorlatban igazolták az el­mélet helyességét. Ideológiai munkánk még elmarad a tár­sadalmi fejlődés, a lehetősé­gek és a követelmények mö­gött. A marxizmus eszmei of- fenzívája az egész szocialista építőmunka parancsoló szük­ségessége. A polgári és kispol­gári ideológia legyőzése, a tár­sadalmi tudat szocialista át­alakítása a szocializmus tel­jes győzelmének elengedhetet­len feltétele és része. A kapitalista és a szocialis­ta világrendszer egyidejű lé­tezése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése egyben ideológiai küzdelem is, s en­nek tartalma a szocialista és a burzsoá eszmék harca. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában a politikai harc is gyakran ideológiai harc for­májában jelentkezik. A kapi­talizmus ideológiai maradvá­nyai, az imperializmus eszmei behatolása elleni küzdelem is osztályharc. Ez a harc nem a polgári, kispolgári hatások alatt levő dolgozók ellen fo­lyik, hanem értük is, azok el­len az eszmék ellen, amelyek objektíve a burzsoázia érdekeit fejezik ki. A. Központi Bizottság meg­felelő figyelmet fordított a párttagság és a párttal szim­patizálók ideológiai képzésére. A pártoktatásban részt vevők majdnem 50 százaléka pártón- kívüli. A különböző típusú pártis­kolákon événként összesen 4500 hallgató végez. Fontos szerepet töltenek be a marxis­ta—leninista esti egyetemek tanfolyamai, amelyeken 12 000 elvtárs tanul. Ebben az évben az iskolán kívüli pártoktatás . különböző formáinak kereté­ben 620 000 hallgató, a kom­munista ifjúsági szövetség ok­tatási rendszerében 340 000 fia­tal tanul marxizmus—leniniz­mus t. Egészségesen növekszik pár­tunk szervezeti ereje. Párt- szervezeteink száma 17 396; a termelőszövetkezeteknek több mint 97 százalékában van pártszervezet. A párttagság lét­száma (tagjelöltekkel együtt) ez év szeptember elsejei ada­tok szerint 511 965, tehát a he­tedik kongresszus óta 77 000- rel nőtt. Növekedett a párt­tagság általános műveltsége. A pártsajtó példányszáma is növekszik. A párt központi na­pilapjának, g Népszabadság­nak példányszáma jelenleg 707 000, százezerrel több, mint a hetedik kongresszus idején volt. Növekszik folyóirataink példányszáma is. A rádió és a televízió elő­fizetőinek növekvő száma, a lapok iránti nagy kereslet né­pünk politikai érettségének és érdeklődésének bizonysága. Bi­zonysága ez annak . is, hogy a rádió, a televízió és a lapok színvonala emelkedett, dolgo­zóik segítik a pártot, lépést tartanak a fejlődés hozta fel­adatokkal. Most arra lesz szükség, hogy a sajtó munká­sai tovább gyarapítsák ideoló­giai ismereteiket és szakmai tudásukat; tegyék még színvo­nalasabbá, még gazdagabbá és még sokoldalúbbá agitációs és propaga ndamunkájukat. A káderek nevelésével és ki­választásával foglalkozva a beszámoló megállapította: a helyzet ezen a területen egész­séges. Megszűnt a titokzatos­ság és a pártszervezetek egy­re inkább sokoldalúbban, elő­ítéletek és sablonok nélkül íté­lik meg az embereket. A múlt­(Folytatás a 7. oldalon) /

Next

/
Thumbnails
Contents