Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-21 / 272. szám
19«*. NOVEMBER SÍ, SZERDA MEGYEI r> JTanáesko&ik ms 3MS£3€í9 kongrem&uwi (Folytatás a A. oldalról) és kormányhatározatok helyesen jelölik meg a tennivalókat. Elvtársak! Pártunk azt az rivet vallja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. A Központi Bizottság úgy véli, hogy a dolgozók életszínvonala alakulásának jó eredményeiről nyugodt lelkiismerettel adhat számot. Az elmúlt években a nagy beruházások is megvalósultak, s az életszínvonal is jelentősen növekedett: 1956-hoz képest a bérből és fizetésből élők reál- jövedelme 34, a parasztság fogyasztásának reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása 1958-hoz képest 1962-re 20 százalékkal növekedett. A dolgozók életviszonyait közelről érintő lakásépítésre pártunk és kormányunk a megfelelő figyelmet fordítja, és minden lehetséges eszközt biztosít e célra. Az 1958— 1960-as években kereken 180 000 lakás épült. Az 1949— 1956-os években átlagban 34 000, az 1958—61-es években pedig átlagban 62 000 lakás épült az országban. A jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielégíteni és nagyon szívósan kell dolgozni azért, hogy a lakáshiány fokozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes számon tartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig terjedő három év alatt — családonként négy fővel számolva, több mint 700 000 ember költözött új lakásba. A társadalombiztosításban részesülők száma 1959—62-re 7 millió 200 000-ről — a termelőszövetkezetbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400 000-re nőtt, s ma már a lakosság 94 százalékára terjed ki. 1961-ben 548 000 felnőtt és gyermek üdült méltányos térítés ellenében szakszervezeti és vállalati' üdülőkben. A takarékbetét-állomány az 1958. évi 2 milliárd forintról 1962-re 8 és fél milliárdrá növekedett. Az életszínvonal alakulása nemcsak a keresetek nagyságától, hanem az áruellátás színvonalától is függ. Barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy nálunk a helyzet ebben a vonatkozásban is jó. A lakosság a pénzéért egyre inkább a kellő választékban és minőségben szerezheti be a fogyasztási cikkeket. A lakosság bízik politikánkban, kellőképpen értékeli azt a józan gazdasági vezetést, amelynek fontos eleme az árualap és a vásárlóerő közötti egyensúly biztosítása. Elvtársak: Az egy főre jutó reáljövedelem az 1957—60-as évek jelentős emelkedése után az elmúlt két esztendőben mindössze 1—2 százalékkal növekedett. Ez a kismértékű emelkedés azonban olyan kö- > rülmények között következett! be, amikor három, rendkívül í jelentős tényező befolyásoltaí népgazdaságunk helyzetét.! Már a második aszályos év í sújtja mezőgazdaságunkat és; azon keresztül a népgazdasá- í got. Egyidejűleg igen nagy, g csak később megtérülő beru- J házasokat kellett eszközöl- j nünk a mezőgazdaságban; je- £ lentős eszközöket kellett for- £ dítanunk honvédségünk fel- j szerelésének korszerűsítésére f is. A népgazdaság szilárdságát £ és egészséges voltát bizonyítja,^ hogy az életszínvonalat ezek % ellenére sikerűit tartanunk és £ valamelyest növeltük is. Honvédségünk fegyverzeté- nek korszerűsítésére is úgy j, kell gondolnunk, hogy ezek a $ kiadások biztosítják és védel- £ mezik a magyar dolgozó nép $ békéjét, jónak nevezhető élet- körülményeit is. (Nagy taps.) $ Amíg van imperializmus ■; és a tartós béke nincs j biztosítva, ameddig a bé- g ke védelme éberséget és ké- j szenlétet követel, addig pár- tunk, kormányunk a nép iránti i szent kötelességének tekinti, % hogy gondoskodjék honvédsé- \ gü-nk fegyverzetének korszerű- \ s égéről. ^ A magyar dolgozók saját ta- *• [ pasztalataik alapján nagyon I jól tudják, hegy Központi Bizottságunk és kormányunk egyetlen egy életszínvonalemelő intézkedést sem határoz el addig, amíg annak anyagi fedezete nincs a termeléssel megalapozva. Azt is tudja mindenki, hogy ha ilyen lehetőségünk van, a párt és a kormány nem késlekedik. Megvalósítjuk második ötéves tervünknek a népjólét emelését célzó előírásait. Ezt a következő években elsősorban oly módon akarjuk elérni, hogy növeljük a jövedelmeket: egyre több ember számára teremtünk munkaalkalmat; de a termelés és teljesítmények növelésével, a szak- képzettség fokozásával növekszik a már dolgozók jövedelme is. A munkások és egyes alkalmazotti rétegek átlagbérét úgy emeljük, hogy javuljanak a bérarányok. Másodsorban az életszínvonal emelésére fordítható ösz- szegeket különféle népjóléti célokra használjuk fel. A sok- gyermekes családok helyzete ma még mindig nem könnyű; a párt mindent megtesz a sokgyermekes családok helyzetének az átlagosnál gyorsabb javításáért. Emelni fogjuk a kétgyermekesek családi pótlékát: javítunk az özvegyek helyzetén. Már a jövő évben növeljük a szülési szabadságot, a kisgyermekes anyáknak lehetővé tesszük, hogy 3 évnél idősebb gyermekük gondozására munkaviszonyuk sérelme nélkül fizetés nélküli szabadságot vehessenek igénybe. Fokozatosan megszüntetjük az ingyenes kórházi ápolás időtartamában és a gyógyászati segédeszközökkel való ellátásban fennálló különbségeket. Az ötéves tervben valameny- nyi, egészségre ártalmas munkakörre kiterjesztjük a munkaidő csökkentését. A beszámoló ezután a gazdasági vezetéssel foglalkozott. Tovább kell javítani a népgazdaság tervszerű irányítását, a tervezés folyamatosságát. Már ebben az évben megkezdjük a harmadik ötéves terv első két éve konkrét előírásainak kidolgozását. Előtérbe kerül az ipar és a mező- gazdaság szakirányításának és vezetésének átszervezése. Az a cél, hogy csökkentsük az irányító szervek számát és növeljük a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság és a kormány fontosnak tartja, hogy egy-egy területen ritkán légyen átszervezés, de az megfelelő legyen és hosszú időre szóljon. A gazdasági vezetők az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjanak a dolgozók javaslataira, a szocialista munka verseny erejére, különösen segítsék a szocialista brigádmozgalom fejlesztését. Jelenleg több mint 31 ezer brigád versenyez a szocialista címért és zött; a magyar vegyipar az együttműködés keretében szovjet olajat és román földgázt kap, és igen jelentős a magyar—szovjet megállapodás alumíniumiparunk fejlesztésére. Ebben a szerződésben, amely világviszonylatban is egyike a legjelentősebbnek az alumíniumiparban. ismét nagyszerűen megmutatkozik az a testvéri segítség, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak állandóan és minden téren nyújt. A szocialista országok gaz- j dasági együttműködésében j rejlő nagyszerű lehetőségek jobb kihasználása egyáltalán | nem jelenti azt, hogy a szocia- | lista országok elzárkóznának más irányú nemzetközi kapcsolatok elől. Magyarország fejlődő gazdasági együttműködést teremtett a nemrég függetlenné vált és önálló nemzetgazdaságukat most építő országokkal. És természetesen a kölcsönös előnyök elve alapján kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is. Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javaslatát. amelyben széles körű nemzetközi tanácskozás összehívását indítványozza a világkereskedelem kérdéseinek megtárgyalására. Az a véleményünk, hogy lehetséges és szükséges is a gazdasági kapcsolatok fenntartása és bővítése a különböző társadalmi rendszerű országok között. A szocialista országok gazdasági együttműködésében további nagy lépést jelent a 20 éve» távlati tervek egyeztetése. 20 éves távlati tervünk fő arányai már kialakultak. Eszerint 1980-ig a nemzeti jövedelem a mostaninak négyszeresére, az ipari termelés legalább ötszörösére, a, mezőgazdasági termelés pedig keikét és félszeresére emelkedik. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Otto Kuuszinennel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagjával beszélget. A 20 éves terv célúit tűzi ki azt is, hogy a fogyasztás három és félszeresre nőjön és minden családnak önálló, korszerű lakása legyen. A Szovjetunió a húszas évek végén, első ötéves tervével, elsőnek fogott hozzá a népgazdaság évekre előre jól átgondolt fejlesztéséhez. Kommunista eszméink ereje és életrevalósága mutatkozik meg abban, hogy ma már szocialista országok egész sora egyeztetett, 20 éves tervet dolgoz ki a népgazdaság fejlesztésére. A Magyar Népköz- társaság reális, lelkesítő 20 éves tervben vázolja fel ragyogó jövőjének távlatát. IV. A kulturális forradalom eredményei, művelődéspolitikai feladataink majdnem 9 ezer már elnyerte a szocialista címet. Minden szinten emelni keli a gazdasági vezetés kultúráját. A vezetők ne kullogjanak a problémák után, hanem maguk vessék fel és oldják meg őket. A népvagyon herdálóit szigorúan felelősségre keil vonni, irtani kell a korrupciót, a kéz kezet mos rendszert. Érvényesíteni keil azt a szocialista elvet, hogy aki többet dolgozik, többet ad a társadalomnak, többet is kapjon. A prémium-, a jutalmazási, a részesedési és nyereségrészesedési rendszer alapos javításra szorul. Még mindig nem kielégítő a beruházások megvalósításának üteme. Nem tűrhetjük, hogy kellő műszaki és gazdasági előkészítés nélkül kezdjenek beruházásokat. Nem kevésbé fontos a korszerű üzem- szervezés, az ésszerű munkaerőgazdálkodás, az anyagtakarékosság és a vállalati alapok jobb kihasználása. Egész ötéves tervünk sikeres teljesítésének előfeltétele a munka termelékenységének további növelése. A gazdasági vezetők is, a dolgozók is erre fordítsák most a fő figyelmet. A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osztályharcban, mint az imperialistákat szidalmazó száz radikális szólam. Tovább kell javítanunk az ipar és a mezőgazdaság szakirányítását. Az iparirányítás most folyó átszervező-, sének egyik lényeges célja* hogy csökkentsük az üzemtől a minisztériumig terjedő irányító szervek számát. Az az elgondolásunk, hogy növeljük a termelés irányításáért^ közvetlenül felelős vezető« hatáskörét, önállóságát és felelősségét. A felső, vezetés kevesebb kérdésben tartsa meg az intézkedési jogát, de tegyük hatékonyabbá a központi irányítást és ellenőrzést. Az átszervezés másik nagy kérdése, hogyan hajtsuk végre a túlságosan szétaprózott vállalatok ésszerű összevonását. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő nagyszerű lehetőségekkel. Pártunk és kormányunk teljes mértékben helyesli a KGST-országok pártképviselőinek ez év júniusában Moszkvában létrejött megállapodásait, amelyek alapján a szocialista országok gazdasági kapcsolatai jelentősen túlléphetik az eddigi kereteket, jobban kihasználhatják az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista együttműködés máris nagyszerű alkotásokat hozott létre: a Barátság-kőolajvezetéket, a Béke villamos távvezetéket. A vaskohászatban hasznos együttműködés jön létre Csehszlovákia, Románia. Lengyel- ország és Magyarország köTisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erőteljesebb kibontakozása. A szocialista társadalom fejlődése igen sokban függ a tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségének színvonalától, a szakemberek számától és tudásétól. Kulturális forradalmunk további fejlődésében meghatározó szerepe van a közoktatásnak. Az iskola, a pedagógusok hatóköre ma már messze túlnő az iskola falain, kiterjed szinte az egész társadalmi életre. Az új ember formálásában a tanítók, a tanárok a legfontosabb társadalmi tényezők, a párt legjobb harcostársai. Közoktatásunk rohamosan fejlődik. 1938-ban a 8 osztálynak megfelelő iskolát csak 34 000, 1957-ben már 104 000, 1962-ben pedig 140 000 tanuló végezte el. A középiskolások száma 1938-ban 52 000, 1959ben 145 000 volt, azóta 3 év alatt további 42 000-rel nőtt. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1938-ban 11 700, az 1959—60-as tanévben 38 000 volt, VII. kongresszusunk óta számuk további 22 000-rel emelkedett. Ezekkel az eredményeinkkel Európa legfejlettebb kapitalista országaival állunk cgyvonalban, nem beszélve az esti és a levelező oktatás rendszeréről, amely a tőkés országokban szinte ismeretlen. A kötelező oktatás korhatárát 16 éves korig emeltük fel, Ma már majdnem minden második általános iskolát végzett tanuló középiskolában folytatja tanulmányait. Az a törekvésünk, hogy a középiskolai tanulók számát fokozatosan, évről évre növeljük, mindaddig, amíg a középiskolai oktatás is általánossá nem válik. Az új szakmunkásoknak mind nagyobb része tesz érettségi vizsgát. Ma már az iskola a felnőttek továbbtanulásának is otthona. Míg 1959-ben 138 000 felnőtt, az 1961—62-es tanévben már több mint 218 000 felnőtt tanült. A falu szocialista átszervezése nagy lendületet adott a parasztság művelődésének is. A VII. kongresszus iskola- reform megvalósítását tűzte ki célul. A reform alapvető törekvését, a munkára való nevelést társadalmunk elfogadta. Örömmel látjuk, hogy iskoláinkba végleg bevonult é« pedagógiai tényezővé vált társadalmunk éltető eleme — a munka. Az iskolai nevelőmunka hatására előnyösen változott ifjúságunk erkölcsi és politikai arculata. Ifjúságunk becsületes, dolgos, egészséges szellemű, szocialista hazájához hű. A felső oktatás fejlesztésére, anyagi ellátottságának javítására az eddiginél jóval többet kell áldoznunk. Különösen műszaki egyetemeink küszködnek problémákkal. A szakminisztériumok, az üzemek és a társadalmi szervezetek adjanak meg minden segítséget: korszerű műszereket, berendezéseket, felszereléseket, nagy tudású, tapasztalt szakembereket, és nem utolsó sorban, küldjenek tehetséges hallgatókat főiskoláinkra. To- vább kell növelni az egyetemek és a főiskolák hallgatói1 (Folytatás a 6. oldalon) őket. Ott látjuk a vendégek soraiban közéletünk számos pártonkívüli személyiségét, Kodály Zoltánt, Ortutay Gyulát, Nádasdy Kálmánt és másokat. Érdekes és különleges színfolt ezúttal, hogy a sajtó páholyában körülbelül harminc nyugati újság és hírügynökség ez alkalommal Budapestre kiküldött tudósítója is feszült figyelemmel várja az elnöki megnyitót. Münnich Ferenc elvtárs emelkedik szólásra, ■ Kilenc óra két perc. Megkezdődött az MSZMP Vili. kongresszusa. T aps. Nem tudjuk, észre- vette-e már más is, de e sorok írójának már régóta feltűnt, hogy nálunk emelkedett a taps „értéke", s ami ezzel együtt jár, a taps „tekintélye". Nem mintha a mai hallgatóság fukarkodnék a tetszés- nyilvánítással. De nem is pazarol. Ha tapsol, annak megvan az értelme, abban tényleg helyeslés, egyetértés vagy szeretet fejeződik ki. A kongresszus első tapsai az elnökség tagjainak szóltak, majd a külföldi testvérpártok küldötteit köszöntötték, nemcsak hálás szeretettel, hogy eljöttek hozzánk és kifejezik szo- lidaritásulcat, hanem azzal a mélységes tisztelettel is, amely a nemzetközi munkás- mozgalom harcosait övezi. Nem mértük órával, de bizonyos, hogy a kongresszus első délelőttjén • a beszámolót akkor szakította .meg a legnagyobb, legviharosabb taps, amikor elhangzott a Központi Bizottság jelentése „Befejeztük a szocialista társadalom alapjainak lerakását." umánum. Az első napi tanácskozás déli szünetében, a Központi Bizottság beszámolójának elhangzása után. beszélgettünk a kongresszus néhány részvevőjével. Mi ragadta meg őket a legjobban a beszámolóból? Egy-egy rész? Fgy-egy mondat? A válaszok mást mutatnak. Az egyik küldött véleménye ez volt: — A higgadtság! Nemdsak abban, ahogyan a nemzetköHl zi helyzetet megítéli a Központi Bizottság, hanem abban is, ahogyan munkánkat, eredményeinket látja, s amelynek alapján meghatározza feladatainkat. Találkoztunk egy pártonkívüli vendéggel, vajon mi az, amit ő emel ki? — A tárgyilagosság! A szocialista nemzeti egység kialakításáról, a szövetségi politikáról vallott elvek, vagyis az, hogy minden becsületesen gondolkodó magyar ember megtalálja helyét az ország építésében, nagy örömmel töltöttek el. S végül álljon itt egy nyugati újságíró véleménye: mi lepte meg őt legjobban a beszámolóból? — Az emberiesség! Nagyon érdekes az a humánum, amellyel a magyar kommunisták az emberek, a lakosság problémájáról szóltak, kezdve a magyar nép békeszeretété- től, folytatva azzal, hogy a diákságot már nem kell származás szerint kategorizálni, a sok máson keresztül egészen addig, hogy a gyerekes családok helyzetén könnyíteni akarnak. Pompás, népszerű, emberszerető célok! Vető József jy üldöttek és vendégek. ‘V Kora reggel megelevenedik a budapesti Városliget környéke. Most az ország figyelme megint ide, az Építők Művelődési Háza, sok forró hangulatú gyűlés színhelye felé fordul. Ha más nem is tanúskodna erről, mindent elmond az a sok ezer távirat, amely az első órákban érkezett, s amelyben hazánk dolgozói a párt Vili. kongresszusának jó munkát kívánnak. Valóban nagy munka vár a kongresszusra, meghatározni a szocialista építés további útját. Ezért is érződik itt a külsőségeket nem igénylő „munkahangulat”. Nincs zászlóerdö, nincs „lózungok” tömege, a nagyterem dekorációja is egyszerű, s mégis méltóságteljes: Lenin hatalmas reliefje mintegy jelképezi a kongresszus elveit. Jöttek a küldöttek. Mennyi fiatal van köztük’ S az idősebbek, a párt régi, tapasztalt harcosai, küldöttek és vendégek szeretettel nézik ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Kongresszusi jegyzetek
