Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

WJT Mtc.rri zfúriav 1962. NOVEMBER 21, SZERDA Tanúcsko&ik as 34SZ3AM* 1 IMI.kongresszusa (■Folytatás a 3. oldalról) rönknek vannak ugyan még aktív ellenségei de számuk fogyatkozik és mindinkább el­szigetelődnek szocializmust építő népünk tengerében. Elvtársak! A párt eredmé­nyes munkájának egyik leg­fontosabb feltétele az osztály- vjszonyok marxista elemzése, a szövetségi politika és az osztályharc kérdéseinek helyes megítélése, — folytatta, majd megállapította: a fejlődés je­lenlegi szakaszában a feladat a szocializmus teljes felépí­tése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dol­gozó osztállyal és réteggel. Pártunk e szövetségi politika kérdéseinek eldöntésekor fi­gyelembe veszi a társadalom szerkezetében végbement nagy változásokat, valamint azt, hogy meggyorsul valamennyi dolgozó osztály és réteg politi­kai, eszmei és erkölcsi fejlő­dése. Mindez lehetővé teszi, hogy megerősítsük és kiszéle­sítsük a dolgozó osztályok szövetségét és ezt szocialista nemzeti egységgé fejlesszük. A közös munkában és harc­ban a legérettebb, ä legfejlet­tebb a szocialista munkásosz­tály. Vezető szerepe érvényre jut a párt egész politikájában és tevékenységében. A mindinkább kibontakozó szocialista nemzeti egység alapja a munkás-paraszt szö­vetség, amelynek tartalma és alapja egyöntetűen szocialista lett, de a két osztály szövet­sége nem automatikusan fej­lődik tovább. Segíteni, támo­gatni kell a termelőszövetke­zeti parasztságot, hogy meg­erősíthesse szövetkezeteit, hogy a seeretkezetek fejlett szo­cialista gazdaságokká válhas­sanak és kialakuljon az egy­séges szocialista paraszti osz­tály. A parasztságtól viszont elsősorban azt várjuk, hogy a meglevő lehetőségeket legjob­ban felhasználva, a mezőgaz­dasági termelés fellendítésével járuljon hozzá a népgazdaság fejlesztéséhez, az egész lakos­ság jobb eltpíásáhozí Mivel a falu szocialista átszervezése után az egységes termelőszövetkezeti paraszti osztály megteremtése a cél a szövetkezetekben is annak a szocialista elvnek kell érvé­nyesülnie, hogy a tagakat ne korábbi osztályhelyzetük, ha­nem a közös munkában való részvételük, a munkában ta­núsított helytállásuk és érde­mük szerint ítéljék meg és ré­szesítsék a közös munka ered­ményeiből. A szövetségi politika fon­tos része az is, hogy munkás­ságunk és parasztságunk a legszorosabban együttműköd­jön az értelmiséggel. Az értel­miségnek állandó és eleven kapcsolatban kell lennie a szo­cialista társadalom többi dol­gozóival. akik az értelmiséget jogsai tekintik saját értelmi­ségüknek. Értelmiségi politi­kák lénve?e: továbbra is min­dert fettsteT‘ biztosítani az ér­telmiség alkotó munkájához, •-sítant szocialista fej­lődését. segíteni hogy elsajá­títsa a marxizmus —leniniz­YP, Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában, amikor még léteznek a városi kispol­gárság maradványai, szüksé­ges, hogy a szocialista dol­gozó osztályok szövetségi vi­szonyt tartsanak fenn ezek­kel is. A szocialista nemzeti egy­ség politikája alapján egyesí­teni kell mindenkit, aki a szo­cializmus és a béke ügyéért tevékenykedik, össze kell fog­ná a kommunistákat és a pár- tonkívülieket, a rendszer po­litikailag áktív támogatóit és a ma még ingadozókat közöm­böseket, a materialista világ­nézet híveit, és a vallásos ér­zületű embereket egyaránt. A szocialista társadalom fel­építése az egész nemzet ügye. Ez a nemzet jövője, a szo­cialista társadalomban való­sul meg a magyar nemzet jó­létének korábban nem ismert felvirágzása. Annak, hogy a szocialista nemzeti egység mind gyorsab­ban és erőteljesebben fejlőd­jék, egyik letéteményese a hazafias népfrontmozgalom: társadalmunk életének ez az élő, eleven és számottevő té­nyezője. A hazafias népfront­mozgalomnak vannak közjogi funkciói is. Fontosabb azon­ban társadalmi feladata, hogy kerete legyen a dolgozó osz­tályok szövetségének és hir­desse a szocialista nemzeti összefogás eszméjét. Elvtársak! A dolgozó osztá­lyok szövetsége a szocializmus építésének idején is harcban fejlődik. A szövetségi politika és az osztályharc pártunk, po­litikájának két egységet al­kotó oldala. Ismeretes, hogy pártunk nem törekszik az osz­tályharc élezésére, ez azonban nem kizárólag tőlünk, hanem osztályellen ségeinkitől és a nemzetközi imperializmustól függ. A szocialista nemzeti egy­ség politikája nem jelenti azt, hogy hazánkban az osz- tályharc már befejeződött Ez a politika azt fejezi ki, hagy az osztály harcban erő­sebbek leütök ,pocidéiak. »új» feladatok kerültek előtérbe, megváltoztak az osztály harc formái és eszközei. Szocialista fejlődésünk első feltétele változatlanul a szi­lárd népi hatalom. Továbbra is határozottan fellépünk min­den' rendszerellenes, reakciós politikai erővel szemben, szi­lárdan védelmezzük törvényes állami és társadalmi rendün­ket. Megvédjük hazánk füg­getlenségét, államunk szuve­renitását, népünk szocialista vívmányait az imperializmus fenyegetéseivel szemben. Kedves elvtársak! A nem­zeti egység fontos politikai eleme a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók egymás iránti bizalma és együttműkö­dése a szocialista társadalom építésében — folytatódott a beszámoló, amely a továbbiak­ban kiemelte: elért eredmé­nyeink nem utolsó sorban an­nak köszönhetőek, hogy pár­tunk a lenini tanítás szerint a szocialista építés minden terü­letén összefogott és együtt dolgozott a pártonkívüliekkel. Pártunk már korábban is többször leszögezte azt az el­vi álláspontját, hogy hazánk­ban pártfunkciók kivételével bármely vezető tisztséget be- tölthetnek pártonkívüliek is.' A pártonkívüliekkel szemben is azt az igényt támasztjuk, hogy legyenek hűségesek a szocializmus ügyéhez, a Ma­gyar Népköztársasághoz, őszintén munkálkodjanak a szocializmus építésién és ren­delkezzenek a szükséges hoz­záértéssel, szaktudással. A szocializmus építőjének kérdései mind bonyolultabbak, sokrétűbbek lettek, ezért ve­zető állások betöltésében egy­re inkább elengedhetetlen kö­vetelmény a hozzáértés, a szakismeret. az általános felkészültség. A felszabadulás után és a szocialista építés megindításának időszakában különböző vezető beosztásba került egyszerű munkás- és parasztemberek nagy többsége kiválóan megoldotta felada­tát. 'Rendkívül nehéz és fele­lősségteljes munkájának vég­zése közben szabad idejét éve­kig feláldozta, megszerezte a szükséges szakmai ismerete­ket, továbbképezte magát. Most az a dolog lényege — húzta alá a beszámoló —, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlen oda­adás első követelménye mel­lett növekvő erővel jelentke­zik a másik, szintén elenged­hetetlen követelmény: a hoz­záértés, a szükséges ismere­tek megkövetelése. Meggyőző­désünk. hogy ez a politika a munkásosztály, a szocializmus ügyét szolgálja és elősegíti, hogy rátermett, rendszerünk­höz hű, a dolgozók érdekeit jól szolgáló vezetők kerülje­nek a különböző vezető posz­tokra, és nem csökken a mun­kások és parasztok közvetlen részvétele sem a vezetésben. A mi álláspontunk szerint jé egészséges és megfelel a szocializmus érdekeinek, ha a személyi kérdések eldöntésé­nél az derül ki, hogy a párt tagjain kívül egyre több pár­tonkívüli is megfelel azoknak a politikai és szakmai követel­ményeknek, amelyekéi a köz­funkciók betöltésénél támasz­tani kell. Ez csak elősegíti a kommunisták és a pártonkí­vüliek összefogását, segíti a szocialista nemzeti egység ki­alakulását. A párt e kérdés­ben is óva int mindenféle Sablontól, valamiféle mecha­nikus részarány erőltetésétől. Elvtársak! A szocialista nemzeti egység kialakulásával összefüggő fontos kérdés aszo­ciális származás helyes keze­lése is. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben ott van az a tétel is, amely ki-1 mondja: „Nincs szükség töb­bé tanulóifjúságunk szárma­zás szerinti kategorizálására”. Ez a tétel egyes elvtársaknál nem talált helyeslésre és meg­értésre. A Központi Bizottság java­solja a kongresszusnak e té­tel megerősítését és jóváha­gyását. Javaslatában a meg­változott osztályviszonyok­ból, népi demokratikus rend­szerünk erejéből, feladataink­ból indul ki. A tanuló ifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi időszakában. Most azonban arról van szó, hogy I ennek a korlátozásnak továb- ! bi fenntartása nem használ, hanem egyenesen árt a szo- J cialista építésnek. Változatlan követelmény; I olyan fiatalokat' vegyenek fel í az egyetemekre és főiskolák­ra. akiknek magatartása jó, szemlélete haladó és kiválóan tanulnak. De ne legyen a ma­gyar ifjúságnak egyetlen, még­oly kis rétege sem, amelvet szülei egykori osztályhelyzete miatt hátrártyosan megkülön­böztetve, eleve kizárjanak a főiskolai és egyetemi tovább­képzés lehetőségéből. Gondoskodunk arról, hogv az egyetemre felvett fiatalok között a jövőben ne kevesebb, hanem az eddiginél is több legyen a munkás- és paraszt- származású. Ez tisztára attól függ, hogy társadalmunk meg­adja-e az ilyen fiataloknak a tanuláshoz szükséges segítsé­get. Nincs kétség az iránt, hogy társadalmunk ezt a se­gítséget meg fogja adni ne­kik. Elsősorban azoknak a szülőknek a gyermekei kap­janak ilyen támogatást, akik rha a bányákban, a gyárakban és a földeken dolgoznak. Ezt a tanulókkal való foglalko­zásnál és a társadalmi ösztön­díjak elosztásában is figye­lembe kell venni. Lényegében hat esztendeje folytatjuk ezt a politikát mind következetesebben. Szi­lárd elvi alapokon nvugvó kommunista politika ez, amelynek eredményeként az elmúlt években a munkásosz­tály, a szocializmus pozíciói megerősödtek. Ezt az elvileg szilárd, osztálykérdésekben meg nem alkuvó, ugyanakkor az életet, a körülményeket számbavevő. emberséges kom­munista politikát folytatás pártunk a jövőben is. Kedves elvtársak! Népi ál­lamunk a proletárdiktatúra állama. Ez a jellege megma­rad a szocialista társadalom teljes feléoítésének időszaká­ban. Mindemellett már erő­södőben vannak azok a voná­sok, amelyek arra mutatnak, hogy a proletárdiktatúra álla­ma nálunk is egyetemes' népi állammá fejlődik. A Magyar Népköztársaság­ban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyen­jogúsága érvényesül. Jogok, kötelességek tekintetében osz­tályhovatartozás. vagy korábbi j osztályhelyzet miatt nincs hát- ! rányos vagy előnyös megkü- lönböztetés. Mindenki válasz- í tó és Választható. Az ország- gyűlés és a tanácsok, vala­mennyi központi és helyi ál­lamhatalmi szerv tevékenysé­gében erősödik a demokratiz­mus, a néppel való összefor- rottság. Erősítenünk kell államunk demokratikus vonásait, növel­nünk kell a választott taná­csi szervek önállóságát. Ál­landóan keressük annak mód­jait, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolód­hassanak be az állami mun­kába, a közügyek intézésébe. Rövid időn belül esedékesek az új országgyűlési és tanács­választások. A választásokon a gyakorlatban kipróbáit poli­tikával és világos programmal állhatunk a választók elé. Áz országgyűlési és tanácsválasz­tások alkalmával — népi rendszerünk eddigi hagyomá­nyaihoz híven — a párt a dol­gozók százezreivel tanácskoz­za meg az ország fejlődésének nagy .és kis kérdéseit. Bizto­sak vagyunk benne, hogy az ország népe szavazatával is jóváhagyja a párt és a kor­mány politikáját. S ami még fontosabb, a jövőben is min­den erejével támogatni fogja annak megvalósítását, tettek­kel, alkotó munkával építi a szocialista hazát. III. Népgazdaságunk fejlődése, szocialista építőmunkánk feladatai Kádár János, az MSZMP KB első titkára Henry Winstont, az USA Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság a!*-' üdvözli a kong­resszuson. Tisztelt kongresszus! Kedves elv társak! Áttérek a gazdasá­gi kérdésekre, pártunk gazda­ságpolitikájára. A Magyar Szocialista Munkáspárt fő gazdaságpolitikai elgondolásai: az élet igazolta. Népgazdasá­gunk egészségesen fejlődik, kiegyensúlyozott; terveink reá­lisak. A VII. kongresszus fo céljait a gazdasági építőmun­ka területén is elértük1. 1960-ban sikeresen befejez­tük a hároméves tervet, sőt, azt jelentékenyen túlteljesít­ve, magasabb alapról kezdhet­tük második ötéves tervünket. Ha a második ötéves terv ed­digi gazdasági eredményeit számbavésszük, a következő kép tárul elénk: 1961-ben a szocialista ipar termelése — a tervet több, mint 3 száza­lékkal túlteljesítve — mintegy 12 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Tovább folytatódott az ipar szerkezeti átalakítása: a gépipar 15, a vegyipar 20 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése nem nőtt a tervben előirányzó* l mér­tékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi betakarítá- sú növényeket sújtotta, búzá­ból azonban 11 mázsa . ter­mett holdanként, több mint eddig bármikor. Az állatte­nyésztés tervét teljesítettük. 1961 őszén a szarvasmarha-ál­lomány 3, a sertésállomány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban. 1961-ben az összes felvásárolt termék 6 százalék­kal volt több, mint 1960-ban. A két kongresszus közötti három év legfőbb gazdasági eredményének a következőket .tartjuk: jelentősen fejlődött népgazdaságunk; befejeztük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, korszerűsítettük honvédelmünket. Fedeztük az utóbbiakkal járó. a tervezett­nél korábban jelentkező ki­adásokat, ennek ellenére a népgazdaság tervszerűen, ará­nyosan fejlődött, az életszín­vonal pedig — a hároméves tervben jelentősen, az ötéves terv e’ső két évében kis mér­tékben — tovább emelkedett. A VII. és a VIII. kongresszus közötti években a magyar népgazdaság fejlődése az ipari termelés, a munkatermelé­kenység és a nemzeti jövede­lem növekedésének ütemét te­kintve, felzárkózott a többi szocialista országhoz. Elvtársak! A Központi Bi­zottság az eddig ismert ered­mények és tapasztalatok alap­ián jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy má­sodik ötéves tervünk, amely a VII. kongresszus irányelvei alapján készült, a gyakorlat­ban is reálisnak és helyesnek bizonyult, lényegében nem kell rajta változtatni. Most.az a fő gazdasági feladatunk, hogy a második ötéves terv jó vigrehajl^sm, . telíj%sÍté?g7k.ÍJv leive. amilyen vonatkozásban az kívánatos és helyes, túl- teljesítéééh ’dolgozzunk. A második ötéves terv nagysze­rű céljait: a nemzeti jövede­lem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 22— 23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos növe­kedését, az egy főre jutó reál- jövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell érnünk. Az ipari tervet előre­láthatóan túlteljesítjük, a me­zőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött célt elérjük, a múlt évi és az idei aszály okozta megtorpanás leküzdése meg­gondolt intézkedéseket és nagy erőfeszítést kíván. Ezután az ipar előtt álló leg­fontosabb feladatokat elemez­te a beszámoló. Iparunk ága­zati szerkezetének korszerűsí­tése a fejlődés egyik kulcskér­dése. Az élenjáró országok mű­szaki színvonalának elérését a specializált tömegtermelésen alapuló iparágak gyors fej­lesztése teszi lehetővé. Ezért jobban kell élnünk a szocia­lista nemzetközi munkameg­osztás előnyeivel. Az ipar ter­mékeinek korszerűsítése meg­határozza az export és a nem­zetközi fizetési mérleg fejlő­dését és ezen keresztül befo­lyásolja az életszínvonal ala­kulását is. Ezért tovább kell dolgozni azon, hogy az ipar szerkezete a kívánatos irány­ban változzék. A társadalmi munkater­melékenység emelésének egyik igen fontos módja a gazdaságos, a világszínvonalat megközelítő termékek rész­arányának növelése az ipari termelésen belül. A vegyipar termelésének kimagasló sze­repe van, nem kevésbé fon­tos a gépipar fejlesztése. Első­sorban a műszeripart, a hír­adástechnikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az át­lagosnál kisebb. A gazdaságos­ság szempontjai megkövetelik az ország fűtőanyag mérlegé­nek korszerűsítését. A széntermelésnél maga­sabb mértékben kell szorgal­maznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon kiaknázását, korszerűsítését, több milliár­dos befektetéssel, gyors ütem­ben fokozzuk a villamosener- gia-termelést; jelentős meny­nyiséget veszünk át a Szov­jetuniótól és más testvéri or­szágtól. Így érjük el, hogy az egy lakosra jutó villamosener- gia-felhasználás az ötéves terv alatt mintegy 45 százalékkal növekedjék. A beszámoló kü­lön kiemelte, hogy a terme­lésnek követnie kell a szilk- ségTelék álUVndó '\)áltózá:sút~&s a'technikai fejlődés általános követelményeit,'mindenekelőtt a minőségi követelmények be­tartásával, gazdaságosan kell termelni. A nem gazdaságos, elavult termékek gyártását be kell szüntetni és a felsza­baduló termelési kapacitást ésszerűen kell hasznosítani. Ez a munkaerő bizonyos tervsze­rű átcsoportosítását is igény­li. Egyes vezetők, ahelyett, hogy ilyenkor megmagyaráz­nák az érintett dolgozóknak az intézkedés előnyeit, és gon­doskodnának a munkaerő terv­szerű átcsoportosításáról, fenntartják a régi állapotokat és ezzel kárt okoznak a nép­gazdaságnak. A mezőgazdaságnak is egy­re több területen kell elérnie a világszínvonalat. Ehhez év­ről, évre több nagyüzemi épü­letet, berendezést, gépet, ve­gyi anyagot, szakembert adunk. A következő években a me­zőgazdaság például több mint 20 000 traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csak­nem kétszer annyi műtrágyát, mint 1961-ben 1961-ben mint­egy 230 000 holdat, az idén már több mint 360 000 holdat öntözünk. 1965-ben pedig több mint 600 000 holdon lesz öntö­zéses gazdálkodás. A termelő- szövetkezetek megszilárdításá­ban a legfontosabb a közös nagyüzem építése, a szövetke­zeti alapok gyors ütemű fej­lesztése. Jelenleg és a követ­kező években azonban még mind az ország, mind a szö­vetkezeti tagok ellátásában, sőt, a közös gazdaság erősí­tésében is nagy a szerepe a háztáji gazdaságnak. A gazdasági munka általá­nos fejlődésünk kulcskérdése, ennek megfelelően kell az ed­diginél is nagyobb mérték­ben mozgósítanunk a pártot, a tömegszervezeteket, az ál­lami és gazdasági vezetést, a dolgozó népet az előttünk álló feladatok mielőbbi és a lehe­tő legjobb megoldására. A leg­fontosabb a termelékenység, a gazdaságosság növelése és ja­vítása a termelés minden terü­letén. Az ötéves terv, továb­bá a gépiparra, a mezőgazda- sági termelésre és más gazda-* sági területre vonatkozó párt­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents