Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1962. NOVEMBER 21, SZERDA v/í»'/flD 3 Tanmcshosik as 33&X33M* frÍIS. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) békés úton, békés versenyben kell eldőlnie. Elvtársak! Pártunk, a ma­gyar nép és kormány üdvözli és támogatja a Szovjetunió és a Varsói Szerződés államainak javaslatait. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagál­lama évek óta következetesen küzd a német kérdés ma egyetlen lehetséges megoldá­sáért, azért, hogy a német bé­keszerződést megkössék és Nyugat-Berlint szabad várossá nyilvánítsák. E megoldás mind sürgetőbbé válik, mivel a Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya növekvő agresszivi­tással folytatja revanspolitiká- ját, igyekszik mielőbb nuk­leáris fegyverekhez jutni és mindinkább fenyegeti Európa és az egész világ békéjét. Messzemenően egyetértünk a Szovjetuniónak, a Német De­mokratikus Köztársaságnak és a Lengyel Népköztársaságnak a német kérdés békés rende­zésére tett javaslataival. A magunk részéről készek va­gyunk a javaslatok megvalósí­tásában bármikor közremű­ködni. Helyeseljük és támogatjuk a Szovjetuniónak azt a javasla­tát, hogy az összes külföldön állomásozó csapatokat vonják vissza a nemzeti határok mö­gé. Helyeseljük, hogy a Var­sói Szerződés és az Észak At­lanti Szövetség tagállamai kös­senek megnemtámadási szer­ződést. Ezek külpolitikánk világos elvi alapjai és céljai, amelye­ket az egész magyar nép is­mer, helyesel és támogat. Kül­politikánk megváltoztathatat­lan alapelve hazánk független­ségének, szuverenitásának, né­pünk szabadságának, szocia­lista vívmányainak és békés építő munkájának védelme. A külpolitikai céljainkért foly­tatott harcban a szovjet—ma­gyar barátság hazánk legerő­sebb támasza. Rendítheteíle- nül hűek vagyunk és mara­dunk a varsói szerződés szer­vezetéhez, a Szovjetunióhoz, a szocialista tábor országaihoz fűződő barátságunkhoz. Pártunk internacionalista kötelességének tartja, hogy népeink érdekeinek megfele­lően, közös eszméink alapján a maga részéről is mindent megtegyen a szocialista tábor erejének és egységének növe­lésére. Az a törekvésünk, hogy még erősebbé tegyük ideológiai és politikai egysé­günket, gazdasági kapcsola­tainkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, va­lamennyi európai és ázsiai szo­cialista országgal. Támogatjuk a Kínai Nép- köztársaság igazságos harcát Tajvan felszabadításáért, kö­veteljük, hogy Kína elfoglal­hassa ‘ törvényes helyét ■ az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Támogatjuk a viet­nami és a koreai nép har­cát. amelyet kettészakított hazájuk békés egyesítéséért folytatnak. Kívánjuk, hogy tárgyalások útján. békésen rendeződjenek a testvéri Kí­nai Népköztársaság és a ba­ráti India határkérdései. A beszámoló ezután megál­lapította, hogy a diplomáciai, a gazdasági és a kulturális élet területén egyaránt a sem­leges államokkal meglevő kap­csolatok fejlesztésére törek­szünk. A semleges országok között nagy és egyre fontosabb sze­repet töltenek be azok a füg­getlenségüket nemrégiben visszanyert országok, amelyek a pozitív semlegesség elvét vallják. Algéria, Ghana, az Egyesült Arab Köztársaság, Indonézia, Mali, Guinea és más országok fellépése a gyarmati rendszer megszünte­tése érdekében, imperialista- ellenességük és a béke ügye melletti határozott kiállásuk az egész nemzetközi helyzet­nek javára szolgál. Kapcsola­taink az országok e csoport­jával barátiak, a szociális ha­ladásra vonatkozó céljaik mély együttérzésre találnak a ma­gyar népben. Kötelességünk­nek tartjuk, hogy szerény le- .hetőségeinkhez mérten segítsé­get nyújtsunk ezen országok­nak gazdasági függetlenségük biztosításában. nemzetgazda­ságuk kiépítésében. I A semlegesség politikáját követő szomszéd országokkal jóviszonyra törekszünk. Feladatunknak tekintjük, hogy Jugoszláviával való vi­szonyunkat — amely mh nor­málisnak nevezhető — való­ban zavartalan, jószomszédi, baráti viszonnyá fejlesszük. A magyar—jugoszláv kapcsola­tokban — különösen gazdasá­gi vonatkozásban — sok, ed­dig kellően ki nem használt lehetőség rejtőzik. Hasznosí­tásuk mindkét országnak igen előnyös lenne. Kapcsolataink fejlesztéséhez jó lehetőséget nyújt az alapvető társadalmi viszonyokban meglevő hason­lóság és az, hogy álláspontunk egyes fontos nemzetközi kér­désekben azonos, más kérdé­sekben hasonló. Meg kell ta­lálnunk a módját, hogy — a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben fennálló ideológiai vélemény- eltérésünk ellenére — a Ma­gyar Népköztársaság és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság lcapcsolatai állami, gazdasági vonalon tovább ja­vuljanak. Arra törekszünk, hogy Ausztriával kapcsolatunk ne csupán normális, hanem jó­szomszédi is legyen. Ügy vél­jük, hogy hasznos együttmű­ködés lehetséges a két ország között. Részünkről megvan a jóindulat és a készség, de szükség van erre Ausztria ré­széről is. Időszerű lenne, hogy Ausztriában végre hatá­rozottabban szánjanak szem­be azokkal, akik szándékosan zavarják az országaink kö­zötti kapcsolatokat. Számolják fel az országuk területén sza­badon működő, a szocialista tábor és Magyarország ellen aknamunkát folytató ismert nemzetközi kémügynöksége­ket. Elvtársak! A Magyar Nép- köztársaság nemzetközi hely­zete az utóbbi években foly­tatott egyértelmű, világos és következetes külpolitikai, va­lamint népünk alkotó munká­ja nagy sikereinek eredmé­nyeképp megszilárdult A Ma­gyar Népköztársaság az el­múlt három év alatt 18 állam­mal létesített diplomáciai vi­szonyt és most 57 állammal van ilyen kapcsolatunk. Ugyanebben az időszakban 48 államközi egyezményt és szer­ződést kötöttünk nem szocia­lista állammal. Magyarország megerősödött nemzetközi helyzete kifejezés­re jut az Egyesült Nemze­tek Szervezetén belül is. Az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége az ENSZ-ben im­már 6 esztendeje folytatja magyarellenes támadásait, de évről évre kisebb sikerrel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének napirendjére erőltetett „magyar kérdés” egyszerűen hidegháborús ak­ció, amely mögött nincs és nem is volt semmilyen való­ságos, az ENSZ illetékességé­be tartozó probléma. A kér­dés gyökere nem is az ENSZ- ben, hanem az Egyesült Álla­mok és a Magyar Népköztár­saság kormánya közötti ren­dezetlen viszonyban rejlik. Mi teljes őszinteséggel törek­szünk arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal is nor- malizáljuk viszonyunkat. Eh­hez semmi másra nincs szük­ség. csak arra, hogy az USA kormánya mondjon le semmi- '•‘•ryoen meg nem valósítható törekvéséről, a beavatkozási kísérletekről a Magyar Nép­köztársaság belügyeibe. A be­avatkozási kísérleteket álla­munk mindenkor elutasította, és a jövőben is elutasítja. Államunk mindenkor és minden kérdésben a magyar nép elemi érdekeinek megal­kuvás nélküli védelméből, szo- '!ilista rendszerünk lényegé­ből. az emberiesség meggondo­lásaiból indul ki, ennek meg­felelően büntet és kegyelmez. Mint ismeretes, az Elnöki Ta­nács az ellenforradalmi bűn- cselekményekért elítéltek ese­tében is sorozatosan és szé­les körűen élt a kegyelmezés jogával. Az ilyen cselekmé­nyekért elítélt embereknek ma már több mint 95 szá­zaléka — részben bünte­tését letöltve — nagyobb részt azonban amnesztia út­ján k'szabadult és beilleszt dett a normális életbe. Ez a helyzet most e kérdésben, és államunk az eddig követett elveket alkalmazza a jövőben is. Az Egyesült Államos és a Magyar Népköztársaság népe, a két ország között semmiféle valóságos ellentét nincs, el­lenkezőleg, mindkét nép ér­dekelt a béke fenntartásában, az államaink közötti viszony normalizálásában. A kormá­nyaink közötti vitás kérdések is rendezhetők, ha mindkét részről kellő jóakarattal és a rendezés szándékával veszik el 5 őket. í Jvtársak! A Magyar Nép- köztársaság belső viszonyai Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Három éve, pártunk VII. kongresszusa ab­ban foglalta össze a legfőbb feladatokat, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építését, és a legközelebbi években fejez­zük be hazánkban a szocia­lizmus alapjainak lerakását. Most, ezen a kongresszuson a Központi Bizottság jelentheti a pártnak, és a párt a magyar dolgozó népnek, hogy e fel­adatokat megoldottuk: a szo­cializmus építése nagy lendü­letet vett, és befejeztük a szo­cialista társadalom alapjainak lerakását. A beszámoló a továbbiak­ban kiemelte, hogy az elmúlt három év legnagyobb eredmé­nye a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése volt. Pár­tunk helyesen alkalmazta a marxista—leninista tudomá­nyos elméletet az agrárkérdés­ben; a parasztságot a párt, a munkásosztály vezette a szo­cializmus útjára, szigorúan ér­vényesítve az önkéntesség le­nini elvét. Népi demokrati­kus államunk, munkásosztá­lyunk biztosította a szövetke­zetek munkájának megindu­lásához elengedhetetlenül szükséges gépeket, épületeket, és más, szükséges termelési esziközöket. Biztosítottuk, hogy a parasztság anyagilag érde­kelt legyen a szövetkezésben, a belépéskor térítést kapjon a bevitt termelési eszközökért; a szövetkezetbe földdel belé­pett paraszt földjáradékot kapjon; a részesedés és a pre­mizálás sokféle formáját al­kalmazzuk, hogy a többet és jobban dolgozó szövetkezeti tag nagyabb részesedést kap­jon a termelőszövetkezet közös munkájának eredményéből. Sikerült eredményesein meg­olyanok, hogy büszkén meg­mutathatjuk mindenkinek: nincs titkolni valónk. Népünk ■ alkotó munkája nagy és szép eredményeket szült. Honfitársaink sok országba utaznak, és szívesen látunk mi is minden érdeklődőt ha­zánkban, a ki- és beutazások száma évről évre növekszik, a szocialista országok viszony­latában növekvő turistaforga­lom fejlesztésén kívül, a ka­pitalista országokkal is növel­jük a személyi forgalmat. A kapitalista országokból 1958- ban még 26 000, 1961-ben már oldanunk az úgynevezett kettős feladatot is: a me­zőgazdaság átszervezésének időszakában is növekedett a mezőgazdasági terme­lés, az 1959—1961-es évek át­lagában — bár az időjárás nem kedvezett — az előző há­rom évhez képest 8 és fél szá­zalékkal. a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének idő­szakában növekedett az or­szág állatállománya, jelentő­sen kiterjedt az öntözött terü­let, a szőlő- és gyümölcstele­pítés. A kialakult egységes szocia­lista termelési viszonyok ked­vező feltételeket teremtettek a termelőerők és a termelést viszonyok eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. A me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, amely a szocializmus eszméjének nagy győzelme és egyben a magántulajdonosi szemlélet súlyos veresége is, jelentős mértékben előrelendí­tette a kulturális forradalmat. A falvakban végbement ha­talmas változások érzékelteté­sére lássunk egy példát. Har­minc évvel ezelőtt Drégely­palánk községről és lakóiról így írt Móricz Zsigmond: „Hogy él a nép? Nagyon ne­hezen, nagyon keservesen. Van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem látott kenyeret, s aratásig nem is fog. De na­gyon sok család van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi zsirozójuk nincs.” Drégelypalánk ma termelő­szövetkezeti község. A ter­melőszövetkezetnek 5 millió forint közös vagyona van. Egy termelőszövetkezeti tag átlagos évi jövedelme 15 000 forint. Nemcsak zsírozóban nincs hiány hanem a cukor- fogyasztás is többszörösére 71 000 látogató jött Magyar- országra. 1958-ban 18 000, 1961-ben már 43 000 magyar állampolgár utazott kapita­lista országokba. íme, a magyar állampolgá­rok nyugodtan utaznak tőkés országokba is. bár a kapita­lista rendszer dicsőítői szeret­nek arról beszélni: több em­ber disszidál a szocialista or­szágokból kapitalista országba, mint fordítva. Ez azonban ostoba fecsegés. A kapitaliz­mus a múlt, a szocializmus pedig a jövő. Kézenfekvő, hogy az önmagukkal megha- sonlott emberek mindig a múltba menekülnek, hiszen a jövőbe nem lehet „menekül­ni”, A jövőbe menni csak tu­datosan lehet. A kapitalizmus országaiban többen akadnak olyanok, akik szocialista tár­sadalmi rendszerben szeretné­nek már élni, mint nálunk olyanok, akik a kapitaliz­musba szeretnének vissza­térni, a különbség az, hogy a kapitalista országokban élő és szocialista társadalmi rendet kívánó emberek öntudatos és gondolkodó emberek, akik a maguk hazájában akarják és fogják kivívni a szocialista társadalmat. Sok hazánkfia él a kapita­lista országokban. Visszavá­runk minden, Magyarországon élni és dolgozni akaró becsü­letes embert. Azoknak a Ma­gyarországról elszármazott embereknek pedig, akik már kinn gyökeret vertek, azt üzenjük, hogy maradjanak a régi hazának jó barátai, sze­rezzenek tjecsületet a magyar névnek, harcoljanak a dolgo­zók ügyéért, a békéért és ha­ladásért új hazájukban — mondotta Kádár elvtárs. Külpolitikánk változatlan — hangzik ezután a beszámoló. — Ezt folytatjuk és erősítjük to­vább. Biztosak vagyunk benne, hogy az igazság és a józan ész győzni fog, hogy sikerül ki­vívni és megteremteni a. tar­tós békét. Pártunk, népünk nem szűnik meg álihátátosán dolgozni és harcolni, hogy ez valósággá váljék. ! nőtt. Ma az egy lakosra jutó j évi cukorfogyasztás 41 kilo- j gramm, a falu 480 lakóházá­ból 186-ot a felszabadulás óta építettek. Jelenleg ebben a kétezer lakosú kisközségben 386 rádióelőfizető és 20 tele­vízió-előfizető van. összesen 193-an járatnak újságot. A falunak 1961-ben épült fel a művelődési otthona, könyv­tárra] és 220 személyt befo­gadó mozival. Ami Vedig áll Drégelypalánk községre, az ma áll úgyszólván minden magyar falura. Összefoglalva a szocializ­mus építésében eddig megtett út lényegét, megállapíthatják, hogy egész népgazdaságunk­ban osztatlanul uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok. Jelenleg a nemzeti jövedelem csaknem 96 száza­lékát a szocialista szektorban termelik. Az ipari termék 98 százalékát szocialista vállala­tokban állítják élő. A mező- gazdaságban a szántóterület mintegy 96 százalékát ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok művelik. Hazánk­ban többé nincsenek kizsák­mányoló osztályok, amelyek mások munkáján élősködhet- nek. Nincs munkanélküliség, nincs létbizonytalanság. Dol­gozóink a szocialista elosz tás elvének megfelelően mun­kájuk szerint részesülnek a megtermelt javakból. Ez a tartalma kongresszusi irányelveink fő tételének: hogy „hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak 1 lera­kását”. Népünk elmondhatja, hogy a szocializmus nemzet­közi erőivel összeforrva, és rájuk rendületlenül támasz­kodva. a szocializmus építé­sében elért vívmán veink visszavonhatatlanok és örök­érvényűek. A magyar nép a szocializmus teljes felépítésé­nek korszakába lépett — hangsúlyozta a beszámoló, majd rámutatott arra, hogy nagy mértékben fejleszteni kell a termelőerőket az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt. A már létrejött szo­cialista kereteket szocialista tartalommal kell megtölteni. Hazánk további fejlődésében döntő tényező: a szocializmus teljes felépítésén ma már olyan társadalomban munkál­kodhatunk, amely közel került ahhoz, hogy a munkásosztály­nak, a termelőszövetkezeti pa­rasztságnak és az értelmiség- nek, a dolgozó népnek egysé­ges szocialista társadalmává váljék, kötelességünk, hogy a társadalom osztályszerkezeté­ben és a dolgozó osztályok magatartásának szocialista fejlődésében bekövetkezett változásokkal reálisan számol­junk, és vonjuk le belőlük a szükséges következtetéseket. 1957-ben az összes keresőik 55 százaléka volt munkás és alkalmazott, részarányuk 1962-re 65. százalékra növe­kedett. 1957-ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag, rész­arányuk 1962-re 30 százalékra növekedett. 1957-ben az önál­lóak és segítő családtagjaik az összes keresők 39 százalékát tették ki. részarányuk 1962-re 5 százalékra csökkent. Törté­nelmi jelentőségű tény, hogy Magyarországon ma már a dolgozók mintegy 95 százaléka szocialista állami vállalatok­ban és intézményekben illet­ve szövetkezetekben dolgozik. Társadalmunk vezető ereje a munkásosztály, amelynek létszáma 1949 óta megkétsze­reződött. A számszerű növe­kedéssel egyidőben fejlődött a munkásosztály szocialista ön­tudata és szervezettsége is. Társadalmunkban ma már egyetlen olyan számottevő ré­teg sincs, amely vitatná a munkásosztály vezető szere­pét. Társadalmunk másik hagy dolgozó osztálya, a parasztság is rálépett a szocializmus út­jára, ezzel a munkás-paraszt szövetség is új, magasabb szín­vonalra emelkedik két szo­cialista jellegű osztály szövet­ségévé fejlődik. A 17 évvel ezelőtti városi kispolgárság. a kisiparosok, kiskereskedők nagy többsége is ma már kisipari szövetke­zetekben vagy más szocialista vállalatoknál dolgozik, az ön­álló kisiparosok és kiskeres­kedők is hasznosan kiveszik részüket a lakosság ellátásá­ból. Igen jelentősen megnőtt a szellemi dolgozók aránya, a mai magyar értelmiségnek mintegy féle a felszabadulás után szerezte képzettségét, s ezek nagy része munkás és paraszt szülők gyermeke. A jelen viszonyok között azon­ban már semmit sem mon­dana, ha értelmiségünket „régi” és „új” értelmiségként osztályoznánk. Az úgyneve­zett „régi“ értelmiség a fel- szabadulás óta eltelt több mint 17 esztendő alatt szemléleté­ben és magatartásában gyöke­resen megváltozott. A magyar értelmiség ma munkásosztá­lyunkkal és parasztságunkkal egy sorban halad dolgozik, építi a szocializmust és szem­léletében is mindinkább szo­cialistává válik. Kedves elvtársak! A mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével egyszer s mindenkorra megszűnt hazánkban annak a lehetősége, hogy egyik ember kizsákmányolja a . másikat. A volt kizsákmányoló osztályok tagjainak és még inkább azok leszármazottainak túlnyomó többsége, tudomásul véve a népi hatalmat, az új társadal­mi rendet, beilleszkedett az új viszonyokba és munkával ke­resi meg kenyerét. Társadalmunkban ma már nincsenek olyan osztályok vagy számottevő rétegek, ame­lyeknek az érdekei ellentéte­sek volnának a szocializmus­sal. A szocializmus teljes fel­építésének napirendjén levő feladatai összhangban vannak az egész dolgozó nép érdekei­vel. érthetőek, voníóak és lel­kesítők számára. Rendsze­(Folytatás a 4. oldalon) n. Befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását

Next

/
Thumbnails
Contents