Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
nar sít: evet ícJCírtap 1962. NOVEMBER 18, VASÄRNAP Születésnapi beszélgetés s$nrifi/ cjCaioSSa l |taRka -bARkM ff f *■ % í ¥ Reggelre lehullott az első hó. A völgyet ölelő hegyek csúcsára teher kucs- • mát húzott a közelitő tél. Váratlanul érkezett a hírnök — hová tűnt az este enyhe hűse? — fagyos szelek kíséretével, amelyek éles sikolyokat csalnak ki lombjukvesztett fákból és sejtelmes hangokat hallatva törnek át a bokrok még megmaradt, zörgő levelei között Zeng, zúg a szent- györgypusztai völgy, de a ház sziklaszilárdan állja a meg-megújuló rohamokat. A házigazda, a hetvenötödik születésnapját ünneplő költő, vendégeket fogad. Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára látogatott el a völgyi házba, köszönteni és szót váltani. Összekoccannak a zöld cseréppoharak. — Jó egészséget, további jó munkát! A hangulat oldott, a szó könnyen találja meg útját. Kérdés választ követ, aztán megint kérdés következik. — Mennyi az eddigi életmű? Sok vagy kevés? — Erre könnyű válaszolni. Műfordításban sok, magam sem tudom, hogyan tellett erőm ennyire, eredeti munkában azonban nagyon kevés. — Gondolom, a műfordítás azért bizonyos kárpótlást nyújtott. Melyik közülük a legkedvesebb? — Puskin Anyeginja. Talán tíz éve, hogy pályázatot _hir- dették lefordítására. Tizenöt versszak volt a pályatétel. A hét pályázó közül én kaptam a megbízást. A legsikerültebb műfordításomnak azonban Gogol: Tarasz Bulba-ját tartom. De ha visszagondolok az orosz irodalommal kapcsolatos bensőségesebb, már műfordítói találkozásokra, Tur- genyev, Nyekraszov, Lermontov és a már említettek között nagyon nehéz a választás. — Más műfordítások? — Goethe, Schiller, Ibsen, a közelmúltban Arghezi... Én fordítottam Magyarországon először Jevtusenkót. Ablak nyílik a fenyőfák sorára című verse élményt jelentett. Azóta újabb öt versét fordítottam s ezekben a napokban Mace- donski versein dolgozom. Végtelen esőfüggöny ereszkedik le a földre. A szél alábbhagy egy percre, zetét, lehetőségeit az akkori és a mai társadalomban. A költő: — Az én írói pályám Erdélyiből indult, történelmileg speciális viszonyok között. Nekünk, erdélyi íróknak, jelentős szabadságunk volt, bizonyítja ezt az is, hogy talán ha egy sajtóperünk volt ottani éveim alatt. A románok megbecsülték, nem üldözték az erdélyi magyar irodalmat. Ebből a humanisztikusán erdélyi levegőből kerültem ki, s jöttem Budapestre 1929-ben. Itt meglehetősen nagy munka várt, először gimnáziumi tanárnak, később igazgatónak neveztek ki. Reggel hatkor már az irodámban ültem és nem sokkal később, igazgatói munkám mellett, rámtestálták a Protestáns Szemle szerkesztését is, havi száz pengőért. Vállalnom kellett — három gyermek apja voltam. Ezek az évek irodalmi munkásságban alig-aliig jelentettek valamit. Termékeny nem lehettem, mi ndössze a Peer Gynt fordítás született ez idő alatt. Akkor ért a változás. Nem volt mivel fellépnem. Kiadónak soha nem ajánlottam fel semmit. Közben megtanultam oroszul, így kerültem kapcsolatba a kiadóval. Kétségtelen, hogy az orosz fordíJevgenyij Jevtusenko: Kubai anya Azok az írók, akik haladók, nemcsak bizalmat, de megbecsülést is kapnak.,, fásokon keresztül jutottam el oda, hogy 1956 tavaszán Illés Endre felkeresett és önálló verseskötetet kért tőlem. így jelent meg 1957-ben Ábel füstje című verseskötetem. Ami emberi magatartásomat illeti: Ady radikális ideológiája nagy hatással volt rám. Az 1918-as fordulat után tagja lettem a tanári tanácsnak. (Októbristának gondoltak, fjedig csak Ady szellemiségéből fakadt ez nálam.) Hovatartozásomat szavakba foglalva: egész életemben mindig harcosa voltam minden nép sorsjavító törekvésének. Aki a nép sorsát emelni akarja, amellett ott állok én is. Mais a világ pulzusán tartom a kezem. Ha visszahúzódtam is ide, a völgybe, azért nem vagyok egy eltokosult ember. Horváth András: — Amit elmondtál, azt bizonyítja, hogy azok az írók, akik haladók, de nem kapkodok. nemcsak bizalmat, de megbecsülést is kapnak a mi társadalmunkban. Aki a nép sorsát emelni akar' ja, amellett ott állok én is... 'ff . . . . . í Óbudán, a Köra nyugalmas es oszbete- g ufcai SZTK.túi metkezett völgy csöndje- g ,)l4r indulna ki a ben nem hallatszik más, g jj-es villamos, csak a kövér cseppek mo- g amikor a kocsi noton dobolása. Mindez g fékcsikorgatva: le- perc csupán, aztán újra ^ lassít, majd meg- felzeng a nagy zene: mint í áll. Egy kicsit vonósok kara az orchester-$ egymáshoz kochen, sírnak a fák, a tova-j^ak? tűnt szép időt kesergik. g lankodik, hogy A beszélgetés új fordula-1 így nem lehet betet vesz. Horváth András kér- ff tartani a menet- ÚC7. ff időt. Mások ki.... ff néznek az abla- A múltban megbecsült g ^ és valakinek ember voltál. Egy bizonyos f dry k!Mlnak_ hogy tudománynak éltél, soha nem ^ jaj csak elérje. A voltál egyik szélen sem. Ho- g kocsivezető jó gyan ítéled'meg az írók hely-^ előre nyitja az ajc \\k\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\W^^ Főorvos úr, kérem tót és úgy szól ki az idősebb, bottal igyekvő embernek — csak tessék, tessék. Végre, a férfi felszáll, boldogan szusszanna — ha hagynák. Mert máris többen odaköszönnek. — Jaj, de jó, hogy találkoztunk — kezdi egy nénike. Hátraszólt a vezető is: — Rólam se tessék megfeledkezni ... Odatörtet a kalauznö, de nem a jeggyel kezdi, hanem azzal: — Főorvos úr kérem... S a Körte utcától a Flórián térig csigalépésben megy a villamos. Egyszeriben senkinek sem sürgős az útja, élvezik a mindennapi — privát rendelést. Szegény, ismeretlen főorvos úr! Lehet, hogy ezért is szeretnek as orvosok autón járni? K- M. f Brigitte Bardot a i című filmben Magánélet f 4 Playa Gironnál, parton áll a katonai sátor, ahol egy parasztasszony él magányosan. Éjszaka látomásként felbukkan sátorából s halk léptekkel a tengerhez oson. Senyóra Amelia miért nem pihen le még? A Karib tengert a sötétség belepte. Miért mereszti fürkésző szemét az Amerika felé úszó fellegekre? így válaszol’ „Pablónak hívtuk a gyermeket. Fiatal voltam, amikor bölcsője, kis kosár, egy szelíd pálmaágat lengetett, míg kezemben kopogott a famozsár. Tuk-tuk! — hangzott, ahogy a kávét törtem én, mint a remény hangja, s a szenvedésé, csodás böicsó'dal, a földé, mélységes költemény, — olyan volt ez az ütemes kopogás. Még mitsemsejtő gyermekünket néhanap a férjem jókora, ügyetlen kezébe tettem, s ő azt mondta: „Meglásd Amelia, a fiam, a fiad boldogabb lesz majd, mint mi ketten”. Azt akarta, a fiúnk ne éljen mint akit megaláztak, legyen hatalmas, legyen egyszerű, mint a hegy, s az eletet örvendezve, mint ananászalak zöld sörényét, úgy ragadja meg! Nőtt a mi Rablónk, mint völgyben a sás, a férjem érte harcolt, de megölte a tank: Pinar del Riónál esett a támadás, s ő ócska flintájával egy tankot megrohant. Nőtt a mi Pablonk.... ... A tizenhetet otthon érte meg, márciusban, ö* Nem felejtem a születésnapját: ”P'‘1^OIlá'Ilak állok” — mondta — „meg kell értened”. Tudtam: elveszthetem, akár az apját. Megértőn búcsúztam —- r: --*• -- nem sírva, nem pörölve, de anyai szivem mindent megérzeít. Öt is, mint az apját, megölte, megölte a sok ember, aki túlról a tengerről érkezett. Pabló, az én Pablitom itt esett el. Borotvát, ecsetet tartogattam neki ajándékba, de nem láthattam már az új ecsettel —■, elkésve hozunk ajándékot néha. Nem láttam tekintetét kioltva, nem láttam véresen, amikor a homok belepte. Amerika felé fordult holtan alig pelyhedző arca megmeredve. Pablohoz indultam, sírjához értem én. Nem sírtam, a bánattól kiapadtam. A gránitkőre borultam, mely enyém, és azután örökre itt maradtam. Több mint egy éve már hogy idejöttem. Kezdetben úgy háltam csak, a puszta földön Katonáktól kaptam a sátrat, hogy fedél legyen fölöttem, az éjszakákat most már benne töltöm. Hárman vagyunk: a tenger, a sír. meg én. Ügy élek, mint ki semmit sem feledt el. Szerettem a tengert és csüggtem tág egén, de nem nézhetem már csak gyűlölettel. Pár lépésnyire csak, a tenger villog ott, a partot háborgató tajtéka dúlja... A tenger... Onnan jöttek ők, a gyilkosok! Jól tudom, hogy eljöhetnek újra.” Mint haragnak és fájdalomnak szobra, úgy áll a parasztasszony, a messzeségbe nézve, sötét hullámverés fölött suhogva lebeg haja fehér hullámverése. Vergődik a tenger, morajlik a hab, de előtte meghátrál ím az árja... Ti boldog anyák, amerikaiak! Tekintsetek e kubai anyára! Kuba, 1962, október _____ (Deák Tamás fordítása) Carole Lesley A nagy karrier című film egyik jelenetében ★ AZ IDEAL Trude Hesterberg német színésznő a férfi és a nő viszonyáról cikkezve, ezt írta az egyik német lapban: „Azt tanácsolom a nőknek, ne menjenek férjhez ideáljukhoz. Vannak, akik így cselekedtek s most itt állnak a világban egyetlen ideál nélkül. ★ AZ ISKOLA HŐSE Fred Faulkner tizenötéves amerikai diák űrrakétáit akart szerkeszteni. Hónapokon át dolgozott terve megvalósításán s munkája nem is volt eredménytelen. A rakéta a magasba emelkedett. Igaz, nem nagyon magasra, mindössze húsz-harminc méternyire s innen visszaesett a földre, azaz... pontosan az iskolaépületre. Ettől a naptól kezdve Fred Faulkner a városbeli gyerekek és az iskola hőse. Az iskola tatarozása ugyanis egy hónapig tartott, közben — természetesen nem volt tanítás. sok érdekességet rejt maga- j ban, ami feltétlenül nyíl-; vánosság elé kívánkozik. Áprily Lajos: — Igaz, de ehhez néhány j hónapos nyugodt és gondta- < lan élet szükséges. Ez meg- j élhetés kérdése is. A nyolc- j száz forintos tanári nyugdíj j mellett nem hagyhatom el j a fordítást. hogy minden j erőmet és időmet önálló al- j kotó-munkára fordíthassam... • Az idő valamelyest csőn- \ de sül, a gondolatok csa- j pongóbbá válnak. Szó ke- j rül még Jevtusenko ver- seiről és a napi politikáról, a megye irodalmi életéről, apró-cseprő gondokról, örömökről. A búcsú perce közeleg. Még egy. szer összekoccannak a cse- réppoharak. — Jó egészséget, további jó munkát! A völgyet ölelő hegyek csúcsán már a közelítő tél ütött tanyát. Prukner Pál Áprily Lajos: — Igen. Amint azt Dobi István mondta a parlamentben . kitüntetésem alkalmával: költői és műfordítói érdemeiért ... Csak hálás lehetek, hogy ide is eljutottam hetvenöt éves koromban. Néha-néha még eső söpri végig a völgybe vezető, felázott utat. A vad szél könnyedén játszik, labdázgat a víscseppekkel. Fázik a völgy. A költő szavai szerint: „Hó jön. Veszélye kő-bontó fagyoknak — Mezitlen testén tombol majd a tél." Ha a tetőre ér az ember, a kérdés akaratlan: hogyan tovább? Milyen terv vár még megvalósításra? Áprily Lajos: — Sokan egy önéletrajzot várnak tőlem. Mint szer- kesztő, jól ismertem az erdélyi irodalmi életet és sok jeles íróval, költővel kerültem közvetlen kapcsolatba. A téma nyersanyagaként bennem él és ott lapul a dossziékban írók. költők leveleinek alakjában. Horváth Andrást — Ezt nem szabad nem megcsinálni. A magyarországi és az erdélyi irodaiam kapcsolata bizonyára még
