Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

1962. OKTOBER 25, CSÜTÖRTÖK

Alteret

s^tirUm

3

KÖ5E#$ ERŐVEL

33§ndenórt a it€3f tu hibás ¥ — bajokéit old m«1«/

a 2.1 millió forint

Azt állítani, hogy Vác lakossága osztatlan örömmel fogadta a Dunai Cement- és Mész- mű építésének hírét, illetve azt a tényt, hogy az építkezés színhelyéül Vácot, a Naszály- hegy tövét jelölték ki — túlzás lenne. Sok ellenvetés, kifogás, aggodalom merült fel e tervvel kapcsolatban. Voltak, akik az élelmiszerellátási gondok súlyosbodásától tartottak, mások a város közismerten súlyos lakáshelyzetét emlegették. Sokan attól féltek, hogy a DCM tetézni fogja a város vízellátási zavarait, sokan pedig attól, hogy a más vidékekről toborzott munkások még nagyobb zsúfoltságot okoznak majd a közlekedésben.

Az aggodalmaskodók egy része azóta sok kérdésben módosította álláspontját. Még mindig vannak azonban, akik — tájékozatlanságukban — min,den gondért, bajért a DCM-et okolják.

Aki valamennyire is ismeri a váci viszonyokat, tudja, hogy a város nehézségekkel küzd! Lakásépítkezése, kommunális hálózatának bővítése, a szolgáltatások fejlesztése

nem tudott lépést tartani

a lakosság számának emelkedésével, az ipar ugrásszerű fejlődésével, a felduzzadt ipari munkásság jogos igényeivel. Az autóbuszok — csúcsforgai- mi időben — csakugyan zsúfoltak. Baj van a vízellátással is. Bővítésre szorul a közvilágítási- és a csatornahálózat. Több óvodára, bölcsődére van szükség. És minél több új lakásra.

Mindezeket a gondokat ismerik a város vezetői is. Ismerik és minden erejükkel megoldásukra törekednek. S ebben a törekvésükben értékes segítséget kapnak a DCM- tőL

De erről hadd beszéljenek inkább az illetékesek: Mikó Balázs, a DCM Beruházó Vál- | laiatának igazgatója, és Ki- • szel János, a Váci Városi Tanács vb-elnöke.

— Attól a naptól fogva, amikor az első ásónyomokat tettük a Naszály-hegy lábánál, az építkezésen, Vác több lett számunkra, mint a vidéki városok egyike — kezdi a beszélgetést Mikó Balázs. — Ötéves tervünk második legnagyobb alkotásának szülővárosa, munkahelyünk lett. Gondjai — éppen ezért — a mi gondjaink is. Ezt előre kellett bocsáta- nom ahhoz, hogy megértsék: ezeket a gondokat mi nem tetézni, hanem csökkenteni, megoldani szeretnénk.

— Ez az elv vezérelt bennünket az építkezés kezdetétől fogva. Amint ez köztudomású, az ipari jellegű beruházásokkal egyidőben szolgálati lakótelep is épült a DCM mellett. A telep építésénél maximális figyelmet szenteltünk a szolgáltatási és kommunális problémáknak, nehogy dolgozóink ilyen irányú igényei a várost terheljék. Ilyen meggondolásokból

épült-a lakótelepen

orvosi rendelő, gyógyszertár, férfi- és női fodrászat, népbolt, vendéglő és cukrászda, négytantermes iskola, és hetven, illetve negyven gyermek befogadására alkalmas óvoda és bölcsőde. Mindezek a létesítmények nem csupán a DCM dolgozóinak állnak rendelkezésére, hanem a környékbeli lakosoknak is. Ami pedig az élelmiszerellátást illeti: a megyei tanács végrehajtó bizottsága a város élelmiszer kontingensén felül, száz százalékig biztosította a DCM dolgozóinak szükségletét.

— Mi nemcsak attól óvakodtunk, hogy tetézzük a város gondjait — folytatja Mikó elvtárs —, hanem arra törekedtünk, hogy létesítményeink a váci lakosság érdekeit is szolgálják. Ide sorolhatnám például azt a makadámutat. amit

11,5 millió forintos költséggel építettünk Vác egyik külterületétől, a Gombástól, a sejcei kőbányáig. Ezt az utat — természetesen — nemcsak mi használjuk, hanem a sejcei parasztok és bejáró munkások is, előnyeit tehát ők is élvezik. Ugyanezt mondhatjuk a 2-es számú útvonal váci és környékbeli szakaszának korszerűsítéséről, betonúttá való átépítéséről.

— Bizonyos dolgokban közvetlen segítséget is nyújtottunk a városnak. Első helyen a lakásokat kell említenem. A Vácról alkalmazott dolgozók között eddig negyven lakást osztottunk ki a DCM lakótelepén, s 1963-ban további ötven kerül kiosztásra. 'Ezenkívül 47 lakást adtunk a városi 'tanácsnak, amely belátása szerint osztotta el a leginkább rászorultak között, függetlenül attól, hol dolgoznak. Két-há- rom év alatt

137 lakást kap a város;

sajnos, kevesebbet. mint amennyire szükség lenne, de többet, mint amennyit saját erejéből építhetett volna.

— Második helyen említem

a foglalkoztatottság kérdését, ami vidéki városokban, különösen nők esetében, nem kis probléma. Október 11-ig a Dunai Cement és Mészmű 214 váci lakost alkalmazott munkára, köztük negyven nőt. A továbbiakban — 1963 végéig

— még mintegy 400—500 helybeli lakost veszünk fel. Ez azt jelenti, hogy a teljes üzemeltetéssel 600—700 embernek biztosítunk munkaalkalmat. Méghozzá helyben, a fárasztó utazgatások, és az utazási költségek megtakarításával! Nem hagyhatjuk figyelmem kívül azt a tényt sem, hogy a nálunk alkalmazott, vagy alkalmazásra kerülő munkaerők többsége szakképzetlen, betanított vagy segédmunkás. Ezeket az embereket mi — a vállalat költségén — szakmunkásokká képezzük ki, ily módon a keresetük is emelkedik’

— Végül szeretném megemlíteni, hogy a DCM-építkezé- sen dolgozók eddig 251 millió forintot takarítottak meg, tíz százalékát, 25 millió forintot a város kapja vissza az Országos Tervhivataltól. Felhasználásáról a város vezetői hivatottak nyilatkozni, annyit azonban mi is tudunk, hogy fdntos, régóta vajúdó kommunális problémák megoldását tervezik belőle.

Kiszel János elvtárs. a városi tanács vb-elnöke, ott folytatja. ahol Mikó Balázs abbahagyta:

— Az a 25 millió forint, ami a DCM dolgozóinak jó munkáját, takarékosságát dicséri. felbecsülhetetlen segítséget jelent néhány, évtizedes gondunk megoldásához. Végre felépíthetjük például a 14.5 millió forintot igénylő derítőtelepet a szennyvizek tisztításához. és sor kerülhet a korszerűtlen vízvezetékhálózat rekonstrukciójára is. Az utóbbira azért van szükség, mert a vízellátás zavarait nemcsak vízhiány okozza, hanem a vezetékrendszer kis kapacitása. szűk keresztmetszete is. A DCM' segítségével most

mindkét bajunkat megoldhatjuk:

a 25 millió forintból korszerűsíthetjük a vízvezetéket, amely ily módon képes lesz továbbítani azt a napi 5000— 10 000 köbméter vízmennyiséget amit 1963. elejétől kezdve a DCM nógrádverőcei vízmüve iuttat majd a városnak!

— A sportkedvelőknek, fiataloknak is. tartogatunk egy ió hírt: az említett 25 millióból telik a sporttelep felépítésére is. Mégpedig azért telik, mert a DCM a saját sportlétesítményéhez kapott ötmillió forintból négymillióról lemondott, a város javára.

— A Naszály-hegy környéki lakosságnak mostanáig nem volt villanya. Saját erőnkből

— egyelőre — nem is tudtuk volna megteremteni. Most. hogy a DCM odatelepült, ez a környék is villanyt kapott.

—> Végül hadd mondjam el,

hogy a városi tanács jelenleg tárgyalásokat folytat az Építésügyi Minisztériummal. a DCM dolgozóinak elhelyezésére épült, s időközben feleslegessé vált barakktábor átvételéről. Amennyiben a város megkaphatná ezeket az előregyártott modulelemekből ké- | szült barakkokat — vagy egy j részüket — az összes ipari | üzemek, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek raktározási gondjai megszűnnének! Erről talán elég annyit, hogy e probléma — súlyosságát tekintve — mindjárt a lakásügyek után következik.

— Körülbelül így összegezhetnélek mindazt a segítséget, amit a DCM nyújtott a város vezetőinek, a pártbizottságnak és a városi tanácsnak, a közérdekű problémák megoldásához. Nincs tehát igazuk azoknak akik a közellátási gondoktól a vízhiányig, mindenért a DCM-et okolják. Gondjaink többsége régibb keletű, mint amióta a DCM idetelepült. Egy részüket éppen a DCM segítségével tudjuk felszámolni. Amihez pedig ma még kevés az anyagi erőnk, az a holnap feladata!

Nyíri Éva

Kigyulladt egy vagon a nyílt pályán

Szerdán délelőtt 11 órakor a gödöllői vasútállomáson nagy riadalmat keltett a Hatvanból Gödöllőre érkező tehervonat egyik lángolva befutó vagonja. A vagon ponyvával volt letakarva, amely nyílt pályán mozdonyszikrától tüzet fogott, és füstölve, lángolva futott be az állomásra. Az állomás raktárának dolgozói, Raj hát Ferenc főraktárnokkal az élen a tüzet eloltották. Szállítmánya — az Ikarus Gyár részére küldött két hatalmas gép — nem sérült meg.

LEÉGETT EGY HÁZ TETEJE KOSDON

Szerdán reggel két óra tájban lángba borult Kosdon, a Rákóczi utca 14. számú ház tetőzete. A váci tűzoltók gyorsan a helyszínre értek, de addigra már a mennyezet födémje is tüzet fogott. Fél órán belül megfékezték a tüzet, amely egy, a falon át szabálytalanul kivezetett tűzesőtől keletkezett. Oltás közben a ház tulajdonosának felesége, Sisza Jánosné köny- nyebben megsérült. Hetven négyzetméter tető leégett, hatvan négyzetméter födém pedig beszakadt, és a laiká- son belül is kórokat 1 okozott. A kár mintegy 14 ezer forintra becsülhető.

Az ifjúsági kulturális szemle a megyében

A.matőr festők és szobrászok kiállítása, képzőművészeti rejtvény pályázat, reprodukció-gyűjtő verseny

Megkezdődtek az ifjúsági mozgalomban meghonosodott kulturális vetélkedők előkészületei. Pest megyében — ahol több mint tízezer fiú és leány szerepelt a legutóbb: kulturális seregszemle több száz előadásán — ismét sok tanulva-szórakoztató eseményre készülődnek a fiatalok. A kulturális versengés a most kezdődő évadban új művészeti tevékenységgel bővül. Az öntevékeny együttesek hagyományos produkcióin kívül a képzőművészet amatőr kedvelőinek is módot adnak arra, hogy egymással versenyezve fejlesszék és a nyilvánosság előtt is bemutassák képességeiket. Az előkészítő munka során kiderült, hogy több száz falusi fiatal szívesen tölti szabad idejét rajzolással, festéssel, szobor mintázással. Őket nem foglalkoztatták eddig érdeklődésüknek megfelelően. A kulturális szemle új évadjában pályázat alapján kiállításon mutathatják be műveiket és a többi I művészeti ághoz hasonlóan, I selejtező versenyeken vesz- I nek részt. A hivatásos festő- j művészek megyei stúdiójának j tagjai tanácsokkal, rendszeres I mű bírálatokkal segítik a je- j lentkező fiatalokat. A Pest megyei kulturális seregszemle képzőművészeti kiállításának győztesei, kéthetes beutalót kapnak a Népművelési Intézet tokaji művésztelepére, illetve teljes íestőfelszerelés- sel jutalmazzák őket. Képző- művészeti rejtvénypályázatot is indítanak az érdeklődő fiatalok számára, a gyűjtők között pedig megszervezik majd

az ugyancsak díjakkal jutalmazott reprodukciógyűjtést (MTI)

REPASZEDOK

A reggeli órákban még hűvös volt az idő, amit ha más nem, a föld végén batyukba kötött meleg felsőruhák mutatnak a tábla szélén. A kényes diófák megfeketedett levelei is erről tanúskodnak, meg egy magában játszadozó kisfiú' ruházata is, akin még rajta felejtették a berliner kendőt. Tíz óra körül azonban szépen süt már a nap.

Távolról mintha óriási hangyaboly nyüzsögne, olyan a cukorrépatábla. A kupacok körül hárma- sával-négye sével 150 ember szorgoskodik, a cukorrépát ásva, szedve vagy fejelve. Negyven holdas a tábla, hosz- szan elnyúlik a Benta-patak mentén téglalap alakúan.

Az egyik kupacnál asszonyok fejelik a répát, amikor hozzájuk érünk. Tárnoki Istvánná az egyik, akinek a parcelláján hárman dolgoznak. A háromszáz ölnyi parcellán három ember számára is bőséges a munka, mert kőkemény a föld, géppel nem lehet kiforgatni belőle a répát. A munka- megosztás meglehetősen egyszerű és régi: egy férfi az ásót forgatja, két asszony kupacol, fejel. A férfi a tsz-tag sógora, a nő pedig a húga. Segíteni jöttek Tárnokinénak a szabad idejükben.

Tóth Gábor, a tárnoki Lenin Tsz elnöke invitált bennünket a répaföldre, akitől az iránt érdeklődtünk, hogyan

megy a munka náluk. Hát így. Majdnem valamennyi tagnak akad itt kívülálló segítője, vagy akad majd később, délután. Akkor ugyanis megérkezik a munkásvonat, jönnek az autóbuszok is, a délelőtti gyári műszakok munkásaival. Megszokott, természetes képe a falunak, hogy a mezőn ipari munkás férfiak és hivatalnok lányok is szorgalmaskodnak.

N. I.

Gyümölcsfatelepítés, takarmány- siiózás objektív akadályokkal

Húsz hold betelepítetten barackos mm Négyszáz mázsa megromlott takarmány

Nem könnyű dolog a gyümölcsfatelepítés, néha azonban nem is azért nem köny- nyű, mert nehéz munka. Lám, Budakalászon, az Egyetértés szakszövetkezet 460 holdon gazdálkodó 120 tagja már alig várja, sőt hosz- szú hetek óta türelmetlenkedik is miatta, hogy hozzákezdhessen az őszibarackcsemeték ki ültetéséhez. Hiszen még a múlt év végén, amikor idei tervét a szövetkezet összeállította, elhatározta, ezen az őszön 27 holdon telepít barackost.

Gondosan előkészítette telepítési terve sikerét. Szerződést kötött Szentendre város Községgazdálkodási Vállalatának faiskolájával.

Megállapodtak, hogy a faiskola darabonként 6,20 forintos áron 6300 őszibarack-csemetét szállít szeptember 20-ig.

Időközben azonban földművelésügyi miniszteri rendelet jelent meg, amely a

gyümölcsfacsemeték és szőlőoltványok elosztását, a Szőlő és Gyümölcsfajta Szelekciós Felügyelőségből alakult Ültetvénytervre bízta. És ez

jelentette az első objektív akadályt. A budakalászi szakszövetkezet ugyanis nem juthatott hozzá az előre lekötött csemetékhez. Mindegy, hogy az új, közbeiktatott szerv diszponált másképpen a csemetékkel vagy a szentendrei faiskola nem volt hajlandó szállítani, mert most már csak darabjáért mindössze négy forintot kaphat az Ultetvénytervtől. Elég az hozzá, már-már úgy látszott, nem lesz facsemete.

Aztán hosszas tárgyalások eredményeképpen, tekintettel a már régebben megkötött szerződésre, mégis megkaphatja az Egyetértés Szentendréről a csemetéket. Csemete tehát, ha némi huzavona után is, már lenne, elhárult a tervteljesítés első objektív akadálya, de telepítés még mindig nincsen.

Nem azért, mintha a szak- szövetkezet kellő időben nem biztosította volna a talaj előkészítéshez elengedhetetlen munkálatok lehetőségét. Hiszen szerződést kötött jókor a Szentendrei Gépállomással, amely

elvállalta, hogy 1962.

szeptember 20-ig elvégzi a talajforgatást.

De mind a mai napig nem végezte el. Sőt 1962. október 23-án még bele sem kezdett. Ez az objektív akadály azután úgy látszik, végképpen meghiúsítja az Egyetértés telepítési tervét.

Ami pedig az Egyetértés földjein a vetés-szántási munkát illeti, hát azt Se kezdte meg időben a gépállomás. Sok sürgetésre, október 22-én felvonult ugyan két traktorral végre, és hozzálátott, ám 23- án reggel már egyetlen traktor sem volt látható a szak- szövetkezet tarlóin.

— Nagy az elmaradás az j egész járásban, a gépállomás munkája szervezetlen, nem tervszerű — jelenti ki a

Halálos szerencsétlenség Túrán

Szörnyű gyermekszerencsétlenség történt a közelmúltban Túrán. Nyolcadik osztályos fiúk a KISZ-szervezet udvarát rendezgették. Ásás közben alaktalan, rozsdás tárgyra bukkantak a földben. Nézegetni kezdték, de Sára Ferenc tanár a vasdarabot elvette tőlük és félretette, mondván, hogy most ne azzal foglal kozzanak.

A munka befejeztével Mogyorósi István és Sül Lajos ti- zennégyéves fiúk magukhoz vették a vasdarabot és hazavitték Sülék lakására. Ott egy üllőre tették, s kalapáccsal verni kezdték, majd észrevették, hogy a titokzatos vastárgy egyik végét le lehet csavarni. Meg is próbálkoztak ezzel, ekkor azonban a vasdarabnak nézett világháborús lőszer felrobbant. Mogyorósi István a helyszínen meghalt, Sül Lajost súlyos állapotban a hatvani kórházba száUított&k. Értesülésünk szerint életben marad, de a fél szemét, elvesztette és fél kezére örökké nyomorék lesz.

A rendőrség a súlyos szerencsétlenség ügyében szigorú vizsgálatot folytatott. Megállapítása szerint a baleset miatt a tanárt felelősség nem terheli.

budakalászi községi tanácsházán Sóiért János, a Szentendrei Járási Tanács elnökhelyettese.

— Ugyan, nem hívná fél telefonon a gépállomás igazgatóját, talán. mi is beszélnénk vele, megkérdeznénk, vajon mi az oka ennek a tervszerűtlen munkának?

— De hiszen éh is ezt szeretném megtudakolni tőlük, azért ülök itt. Már többször hívtam, csak egy laboránssal tudtam beszélni, nincs senki más benn, igazgató, a helyettese, a főagronómus, mindenki a földeken van, azt mondja, de nem tudja, merre.

A talajforgatás után még legalább tíz napot kell várni. addig nem kezdhető meg a telepítés. Most már, ha napokon belül esetleg be is végezné a munkát a gépállomás, beállhatnak az éjszakai . fagyok, nem nagyon lehet elültetni a csemetéket. Ezt csak magunkban gondoljuk, hangos szóval pedig kimondjuk:

— Micsoda kár éri az

Egyetértést?

— Az Egyetértést Budaka- lászon. a Petőfi Tsz-t meg Pomázon — mondja az elnök- helyettes. — Nagy nehezen síi ókombájnt küldött oda a napokban a gépállomás, silózott 120 köbméter takarmányt, aztán

hirtelen abbahagyta a munkát, elvitte a kombájnt Pomázról is, ott maradt a félig se telt siló.

Ennek következtében a le- Silózott takarmány 50—60 százaléka legalább 400 mázsa megromlott. Pótolhatatlan veszteség ez az idei száraz esztendőben, amikor amúgy sincs elég takarmány a járásban. A Petőfi Tsz ] egyébként feljelentést tett a ' gépállomás ellen.

Jól tette. Nem lehet erre mást mondani.

Sz. E.