Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

fist MEGYEI éfCíritm 1962. OKTOBER 14, VASÁRNAP Tanműhely - lelkesedésből Filmhíradó Ezekben a hetekben ezer- háromszáz fiatal fiú és lány kezdi meg a munkát és a ta­nulást a megye állami gazda­ságaiban és termelőszövetke­zeteiben. Ök azok, akik né­hány év múlva, mint megbe­csült szakmunkások, komoly tényezői lesznek a mezőgazda- sági termelés további fokozá­sának, hiszen ma már a me­zőgazdaságban is egyre in­kább követélmény a szakoso­dás, a szakmai tudás, a szak­munkás-bizonyítvány. Ezek a fiatalok 22 mezőgazdasági szak­ágban válogathatnak, s ér­deklődésüktől függ, hogy me­lyik szakon jelentkeznek me­zőgazdasági tanulónak a leg­közelebbi állami gazdaságban, vagy termelőszövetkezetben. A mezőgazdasági tanulók szerződtetése, s gyakorlati ok­tatásukról való gondoskodás új dolog még a termelőszövet­kezetekben. Sok helyen gon­dot okoz a megfelelő szakem­ber biztosítása, s a gyakorlati oktatás technikai feltételeinek megteremtése. Éppen ezért fi­gyelmet érdemel a rádiak kez­deményezése. A rádi Új Élet Termelőszö_ vetkezetbe tizenhárom fiú je­lentkezett mezőgazdasági gé­pésztanulónak Pencről, Rád- ról és Csővárról. Az ok, hogy éppen Rádon jelentkeztek az, hogy ebben a termelőszövet­kezetben dolgozik Koritschó- ner Tibor gépészmérnök, aki a környék egyetlen olyan szakem­bere, aki felkészültségénél fogva mezőgazdasági gépész­szakon irányíthatja a tanulók gyakorlati oktatását. A meg­felelő szakember tehát hely­ben volt, de a termelőszövet­kezetet váratlanul érte ez a nagyarányú jelentkezés, nem volt felkészülve ilyen töme­ges érdeklődésre. Ennek elle­nére, s ez a termelőszövetke­zet vezetőinek rugalmasságát dicséri, nem zárkóztak el a szerződtetés elől, hanem in­kább azon kezdtek gondolkoz­ni, hogyan biztosíthatnák az oktatás feltételeit. Hetenként kétszer ugyan bejárnak a gye­rekek Vácra, elméleti oktatás­ra az iparitanuló-iskol ába, de emellett nélkülözhetetlen az otthoni műhelygyakorlat. 4 S I A É'i 'í w : 1 ‘ fí-fv­Audrey Hepburn az Egy íj szív egy korona című új film- ^ jében. i. * i Az ír Cork városában meg- Jj tartott nemzetközi filmfesz- ^ tiválon Jiri Weiss csehszlo- ^ vák rendező nyerte el a leg- j£ jobb rendezés díját A gyáva ^ című filmjéért. A legjobb ^ férfi-, illetve női alakítás dí- ját Sir Laurence Olivier és ^ Sarah Miles kapta A megpró- ^ báltatás időszaka című film- jj ben nyújtott játékáért. * A Szovjetunió és az USA 1962/63. évre megkötött film- j egyezménye tervbe vette húsz amerikai film exportját a ^ Szovjetunióba és tíz szovjet filmét Amerikába. í * í Maria Schell visszatért az j I NSZK-ba, ahol szerepet vál- •/ i lalt az Én is csak nő vagyok f i című vígjátékban. V I j A két apa lányai című film ^ I bemutatásával Moszkvában ^ \ megkezdődött a kínaj film í I hete,' í Papp László: ÓVÓHELY A GYÁRUDVARON Az új ebédlő épp elférne itt hol e kőtömb elterpeszkedik. A mindig-zengő műhelyek között olyan, mint egy néma torzszülött. Áll kopáran és alatta lenn egy hatalmas, vasbeton-terem. Azt mondják, hogy holtbiztos erőd vijjoghatnak a bombavetők A pusztítás gépmadarai ezt nem tudják átrobbantani. Tán’ igaz, de nem vigasz nekem, lehangol e földbevájt verem. Lelkűnkben még ma is látszanak a gyermekkorra omló házfalak S elgondolni is írtóztató hogy lehet itt még légiriadó. Ó, meddig függ még fölöttünk e rém a legszebb kor, a jólét küszöbén! Most béke van és süt szépen a nap. a gyerekek a parkban játszanak, Az akácoknak mézillata van, a bölcsődében alszik a fiam S holnap talán... de az nem lehet! Fogjunk össze gyorsan emberek! Egy országot, egy népet nem tudunk elbújtatni, nincs oly bunkerunk. Óvóhely, te nyirkos fedezék! Mementó légy és soha menedék. Farkas László: TRAFIKBAN Apám, az öreg trafikos kis várában naphosszat ül, piros, zöld, sárga dobozok, szipkák, pipák köröskörül. A hajdanán-volt tengerész emlék-hajókon jár ma csak, kint kék az égi óceán, s felhő-vitorlák szállanak. öreg paraszt egy „pakliért” a bódé-várba beköszön, majd három nyílt szemű gyerek apjuknak „Munkást" venni jön. A három gond-nem-látta szem ámulva, csodálkozva néz: tudják, hogy az volt hajdanán az öreg bácsi: tengerész!... Felhőket látott szállanl kék, adriai ég alatt... A csöpp trafikban most fehér dohány-füstfelhők szállanak. >xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>xxxx> CEORGI KRUMOV: fi JÁTÉK itta magát vízjel. Ügy tele- szítta magát, mint a béka és felpuffadt. Amikor kihúzták, a fürdőnadrág is lecsúszott róla és kilátszott a köldöke. Iga­zán úgy felpuffadt. mint egy béka. De azon csak csodálko­zik az ember, hogy a köldöké­nél fel nem pattant. S aho­gyan eltemették, nagyon érde­kes volt. Mindenki új ruhát húzott magára, s virágot vett a kezébe. Bennünket nem en­gedtek, de Irinka elment, mert valóságos ördög. Ez az Irinka még rajtunk, fiúkon is túltesz. Egy szép nap majd elkapjuk és jól elverjük. Csavarunk egyet a copfján, hadd vlsítoz- zon. Hát igen. de délután nincs mit játszanunk. Délig már minden játékkal torkig va­gyunk. Viszont ma csirkét et­tem. Heheh e!.. . Nem azért, mert vasárnap van, nem! Anyukám lecsót akart csinál­ni. De hát tegnap js lecsó volt. tegnapelőtt is — ugyan! Hát meddig lesz még lecsó? Apu­kám megvakarta a tarkóját, felém intett az ujjával, szép csendben kihívott és ott egyez­ségre jutottunk. Azt mondta, intézzem el a dolgot anyuká­val. mert ő fél tőle. így hát apukám úgv tett, mintha a kertben ásogatna. vasárnaD mindig ásogat, én pedig — pi- pipi — egyszer csak elkap­tam a csirkét. A fejét meg be­leszorítottam a deszkapalánk résébe. Aztán rántottam eey kicsit raíta. ahogy apukám mondta. Tvű. de csapkodott a szárnyával! A lábával meg kapart, kapart, rettenetesen. T! ven naiv Ivük at kanart kín­iában. ni! Hehe!... Utána az­tán úgy nyalogattuk a szánkat apukával, mint két kandúr. Anvukának elpárolgott a ha­ragja. Ugyan mit gondolnak a töb­biek? ök is csuromvizesek az izzadtságtól, akárcsak én és szunyókálnak. De hát miért izzadunk, ha árnyékban hűsö- lünk? Mi? Érdekes dolog!... Gucko fadarabkákat dug a lábujjai közé, mégis feketék, piszkosak!... De az enyémek még piszkosabbak. Csináljak neki egy rakétát, mi? Miköz­ben szunyókál... Ezt még nem csináltuk vele. De nincs papí­rosom, sem gyufám. A papírt bedugnám a lábujjai közé, hehe, aztán meggyújtom a gyufát... Akkorát fog rúgni, mint egy csikó! Csak az a baj, hogy Guckó elverhet, erősebb nálam. Jobb ha nem kezdek ki vele. — Ne játsszunk valamit, mi? — mondottam. — De mit? — kérdezte Bam­ba. — Hát valamit. No igen. csak nem tudunk semmit kitalálni. Bamba föl­fújja a képét, nagyokat liheg, és a hasán dobol. Biztosan azt képzeli magáról, hogy moz­dony. Most a kanyarban fü­tyül, de gyenge a fütyüiője. Irinka leguggol, kibontja haj­fonatait aztán megint befonja őket, szórakozik. Guckó már valamennyi lábujjai közé fa­darabkákat dugdosott, most ki­nyújtja a lábait és nézegeti őket. Nagyon szépek, hehehe. de csak nézegetni való. Tose viszont egyebet se tud, egyre az orrocskájában kotorászik. Az orrocskájában! Ügy ám, mindig így hívja: orrocskának és nem az orrának. Nagyon el­kényeztették, kedveskedve Tosencének hívják és nem To- sénak. „Tosence, hol vagy, anyuska drága kisfia ... Gyere papizni!...” Engem bizony nem kényeztetnek, folyton el­páholnak. Anyukám ver el, de apukám derék ember, nem bánt! Mindig furfangosságokat esze] ki. — Játsszunk fürdőst! — mondja Guckó. — Miféle fürdőst? Guckó az édesapjával a vá­rosba jár fürödni, mert apuká­ja tehergépkocsit vezet. A fa­luban meg nincs fürdő. Min­denki odahaza fürdik. — Hogy mifélét? — mondja Gucko. — Nagyon egyszerű. Vizet hoztok, aztán megfürdet­tek engem, mint a dörzsölő­mesterek. — Mik azok a dörzsölőmes­terek? — Akik a fürdőben a ven­dégeket dörzsölik. Jól megdör- zsölitek a lábam! Nagyon fi­nom játék lesz. Már minthogy a lábadat dörzsöljük, mi? Még mit nem! Hát persze, Bamba, csak bam­ba, majdnem belement, hogy dörzsölőmester legyen. De ő is elállt ettől, mert lusta. Jobb, ha a halastóhoz me­gyünk. Ha Muncse apó nem alszik, s egy kicsit megkerget bennünket — megszökünk előle. Egyikünk a rövidebbet fogja húzni, de az nem én le­szek. Engem nem fenekelhet el, mert én futok a leggyor­sabban, s utánam Irinka Az aztán a lány! Szoknyát visel, de olyan, mint egy vasgyúró! ... De miért barátkozik ezzel a tyúkkal Lile? Mert Lile már elaludt, nézd csak, hogy el­aludt! Eltátotta a száját és al­szik. Hehe... No majd csiná­lok neki egy rakétát... Csak gyufa nincsen. — Eszembe jutott, hogy mit játsszunk! —- kiáltott fel hir­telen Irinka és felugrik. — Te­metést! — Micsoda? — ébredt fel Lile. — Hát azt hogyan? — csu- dálkozott Gucko. — Nagyon egyszerűen — mondottam, mintha én is is­merném ezt a játékot — Va­lakit eltemetünk a földbe. — Igenám, de megfullad! — A fejét nem temetjük el, csak nyakig. így majd tud lé- legzeni. — Nem úgy — szólt most közbe Irinka és kék szeme fel­ragyogott. — Mindent szép sorjában kell csinálni, mint az agronómusnál. Valóban a kislány az egész temetést végignézte. Öt odaen­gedték, mert az agronómus náluk lakott. Ö tudja, hogy kell temetni. Azzal kezdtük, hogy kivátasz­szuk, ki fog meghalni... Irin­ka az „egyedem-begyedem, tenger-tánc’’ kiszámolóját kezdte ütemesen mondani. En­gem számoltak ki. No, tyú- kocska, még mit nem? Ti majd játszani fogtok, én meg csak fekszem és hunyok! —, Jobb volna — mondot­tam —, ha ide hívnánk Kőiét. — Hát ez igaz! — kiáltották a többiek. Hiszen az édesapja is azt mondta: Kole nem jön velünk iskolába, mert beteg. Éppen őrá van szükségünk a játékban. Mert hát a betegek hamarabb halnak meg, mint az egészségesek, nem igaz? Ha beteg van a faluban, egyre azt várják, mikor hal meg, s azt mondogatják: „ugyan, mi­kor jön már sorra?” Kole a legalkalmasabb. Nem engedik meg neki, hogy szaladjon, na­gyon gyenge a szive, elfullad, így jött a világra, mert az édesapja iszákos. Ezt anyuka mondta apukának, s megpi- rongatta, mikor a csirkét et­tük, mert apuka nekem is akart bort tölteni. Amikor azonban anyuka kiment, hogy még egy kis kenyeret hozzon, apu rámkacsintott és így szólt: ..Igyál no. de gyorsan!” Ittam és semmi bajom sem történt. — Nem fogják Kőiét enged­ni —■ mondta Irinka. — De ha Tosko érte megy, akkor elen­gedik. — Elengedik — mondta Bamba és fújt egyet — ha Tosko mesv érte. elengedik. Toso elment és Koleval Csak kuporgunk arégiistáuó­fal árnyékában unatkozunk. Hát mit is csináljunk? Meg­untuk már a játékokat. Nap mint nap bige. labda, szembe- i kötősdi, a lányok sántalskolát ’játszanak, babáznak, Így megy |ez napokon át.-Mindig egy és íugyanaz. Akár ül az ember, ■ akár nézi — mindenképpen : unalmas. Mit is láthat? Mezőt, isik, sárga mezőt, olyat, akár a i tepsi. Csak itt-ott mered ki íegy-egy nyárfa belőle. A nap í egyre süt onnan felülről, kiáll­1 hatatlanul! Rekkenő hőség ícsorran, cseppen, s mindenfé- ;le odatapad: az ember homlo- íkára. a nyakára, kis cserme- j lyekben fut le a lapockák közt, j le a hátunkon .. . ! Meg aztán a mező — az is ; szunyókál. A kombájnok mun- jkára készen állnak, ragyognak !az udvaron. Várják, hogy tel- íjesen beérjen a búza. Akkor ímajd elindulnak, a mező fel- !ébred, nem fog szunyókálni a Snapsütésben, de nem ám. Fel- j morajlik majd. széltében-hosz- j szóban, mert gépek nyírják vé- jgig ■— zzzzz! — az utakon meg 'fa tarlókon pedig tehergépko­csik sürögnek-forognak majd 'f ide-oda. Nagyon érdekes lesz. \ De most csak kuporgunk és £ unatkozunk. Nagyon meleg ívan de nem engednek ben- 'f minket a halastóba. Azt mond- \ iák. még kicsik vagvunk, pe- }riis ősszel már iskolába fogunk 2 iámi. Igen. már mindannvi- j unknsk van ábécés könvve. jrass füzete, táskája is. Meg­esem engednek bennünket a tó- ^ra ... De nem is megyünk, ginért Muncse apó. aki a pon­tyokra vigyáz, nagvon megver, t ha az apánknak panaszko­dunk, az ránk kiabál: ..Jobban 4 :<! megrakhatott volna .. ^ , • ^ ft minap vízbe fulladt az ag- t'cnómus. Azt b”szélik. holmi ^gyökerek közé akadt a lába. s ímire kikászálódott volna, tele­lj áromhetes franciaországi ti út után a közelmúltban éi-kezett haza Osskó Endréné, a megyei népi tánc szakbizott­ság vezetője, megyénk táncre- ferense. Az Erkel Művészegyüt­test kísérte a Népművelési In­tézet megbízásából a dijoni folklór fesztiválra. Sok hasznos tapasztalatot szerzett a háromhetes francia úton, amelynek során megfor­dult Dijonban, Dille-ben és Párizsban is. Burgundia fővá­rosában, Dijonban tizenhét éve hagyomány a nemzetközi fol­klór fesztivál. Ez egyben a bor és szőlő ünnepe is. Ezúttal ti­zenegy külföldi és hat francia együttes lépett színpadra, a csehszlovák, izrael, jugoszláv, skót, svéd, német, kameruni, svájci, amerikai — és nem kis sikerrel a Magyarországot kép­viselő Erkel-egyiittes, amely a i harmadik helyezést érte el a j versenyen. — Nagyon sokat tanultunk a « tíz napig tartó fesztiválon, j amelyen a versenyek mind- i össze három napig tartották \ lrejtett zsűri bizottságok előtt 1 —, ami nagyon jó dolog.) S a j rá következő héten Dijonban ! és a környező falvakban, kis-: városokban szerepeltek az ] együttesek. Ennek bevezetése \ nálunk is követendő példa le- \ hetne. A tavaszi seregszemlék ] csak akkor lesznek valóban ] eredményesek, ha például a ] népi tánccsoportok nem az j eddig megszokott helyi, <körze- j ti, járási, megyei lépcsőzetet ] járják és a legkiválóbbak sze- \ retkeséből csak Gödöllő, vagy; Nagykőrös közönsége részesül,: hanem minél több kis köz ség. a másik követendő dolog; a i zi fesztiválok idején a fran- ] cia községekben, városokban minden ennek a jegyében tör­ténik. A kirakatok versenye­ket hirdetnek, az utcákat vi­rágokkal, girlandokkal, a kü­lönböző államok lobogóival dí­szítik, az esti noenfények a, fesztiválok részvevőit köszön­tik saját nyelvükön. A fran­cia lakosok véglegesen meg akarják honosítani a fesztivá­lokat. Vegyen minél több or­szág részt ezeken a találkozó­kon. Ezt mondták azok a fran­cia diákok, akik a csoportokat kalauzolták és ezt mondták a francia utcák egyszerű járóke­lői, akik a magyar népvisele­tet csodálták. Dijonból Lille-be vezetett az út. a francia egyetemek népi tánc fesztiváljára. ((Itt magyar együttes ez ideig még soha nem szerepelt.) — A nem kimondottan folklór fesztiválon ugyancsak népes mezőnnyel találkoztunk, Román, bolgár, török, iraki, spanyol, német népi táncosok színes sokaságában vonultunk az esti fellépésekre (a város három-négy pontján rendezték az előadásokat), ahol a nézőte­reket mindenütt öt-hatezer ember töltötte meg. s ahol szűnni nem akaró tapssal ün­nepeltek bennünket. Osskóné solzat beszélgetett Franciaországi tapasztalatok koreográfusokkal, csoportveze- \ tökkel. Elmondotta, hogy nagy] tekintélye van külföldön a ma-] gyár öntevékeny csoportoknak.; A szocialista országok ilyen ] irányú gazdagságával és az ] együttesék nívójával a fran-: dák nem tudnak lépést tarta-: ni, ami érthető is, hiszen ön- ] tevékeny csoportjaik semmi- ] féle állami támogatásban nem: részesülnek. L ille után a francia tenger­part csodálatos élménye következett, majd az utolsó ál­lomás; Párizs. Itt már nem lé-] pett fel az együttes, csupán is­merkedtek a francia főváros-] sál. És ez méltó befejezése volt a háromhetes francia utazás­nak. Ladányi István A termelőszövetkezet veze-; tői — ahogy ezt dr. Ács Mi-j hálytól, a megyei tanács me-j zőgazdasági osztályának szak-j oktatási felügyelőjétől meg- j tudtuk — egy ki nem használt j gazdasági épületet átala- j kítottak és felújítottak,j s ebből lett a tanműhely. j Ezután a termelőszövetkezet j szerszámokat, felszereléseket! vásárolt, mintegy 3500 forint! értékben, hogy legalább a leg-! szükségesebbek meglegyenek, i A tanulás így kezdődött meg.j A megyei tanács most utó-! lag megtéríti az előlegezett! pénzt, s elismerését fejezte ki; a helyes kezdeményezés iránt. j Miután azonban az év utolsó; negyedében vagyunk, s a me-j gyei tanács mezőgazdasági j osztályát is váratlanul érte a! rádi tanműhely megszületése,! nincs mód jelen pillanatban a! további anyagi támogatásra,j pedig a műhely teljes felsze-j reléséhez még újabb jelentősí összegek kellenének. Most a rádiak támogatásába« a megyei tanács közvetítésére« bekapcsolódott a KISZ me-j gyei bizottsága is. Kérik aj még szükséges szerszámok ésj felszerelések listáját, s a bu-j dapesti és Pest környéki üze-j mekben kísérlik meg a szűk- j séges eszközök beszerzését, j Iw a rádi kezdeményezés, j amelynek során lényegében j egy kis „szakiskola” alapjai j rakódnak le, megmozgatja a j megyei szerveket is, akik kész" j seggel nyújtanak segédkezet a j helyi szakemberképzéshez, j ugyanis három faluban egy- j szerre tizenhárom újabb me-j zőgazdasági gépész nagy sze-j repet játszhat, hiszen a ter-j melőszövetkezetek gépesítése j évről évre fokozódik. Megle- j hét, hogy a rádi tanműhely! néhány év múlva jelentősen! befolyásolja, majd ezt a gépe-j sítési folyamatot. \ megye termelőszövetke- \ zeteiben különben összesen j 450 mezőgazdasági és 60 ipari: tanuló tanul ebben az észtén- j dobén. Ebben a hatvanas lét-1 számban van benne á rádiak j tizenhárom tanulója is. (lan) :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents