Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-09 / 211. szám
2 i/ííi-lan 1962. SZEPTEMBER 9, VASÁRNAP Szén tmá rton ká taiak a mezőgazdasági kiállításon A szentmártonkátai Kossuth Tsz vezetősége a tagsággal egyetértésben úgy határoz^/K, hogyan őszi betakarításra való tekintettel a mezőgazdasági kisebb csoportokban látogatják meg. Az első.ctrrport a*kiállítás hatodik napján családostól érkezett Budapestre. Sorra vették az őket leginkább érdeklő pavilonokat, majd megtekintették a szabadtéri bemutatókat. az üzemek. Mi a teljes igaz-i ság, mit mond erről a népi érdek? Tény és való, hogy a jelenleginél kisebb gabonaterület- tel jobb vetésforgót alakíthatnának ki a mezőgazdasági üzemek, de az is igaz, hogy» a jelenleginél nem kevesebb, hanem több kenyérgabonára van szüksége az országnak. A szükség törvényt bont elv alapján nem a kenyérgabonavetésterület csökkentésére kell tehát törekednünk, hanem arra, hogy a ielenlegi terület mellett a lehető legkedvezőbb vetésforgót alkalmazzuk. Miért nem csökkenthetjük a kenyérgabona vetésterületét? Alig kell indokolni ezt, hiszen mindenki számára nyilvánvaló: nem alapozhatjuk az ország kenyérellátását a bizonytalan gabonaimportra. Ezért van arra is szükség, hogy a búzatermelésre nem túlságosan kedvező Pest megyei talajokon minden járásban és minden községben termesszünk kenyérgabonát. Nekünk is alkalmazkodnunk kell az országos arányokhoz és nem kevesebb, mint 124 ezer hioldon kell termesztenünk kenyérgabonát. Itt aztán helye van a segítőkészségnek, szükség van az úttörő kezdeményezésre, mindenre, ami akár csak kilókkal is növeli a termést. A megyei előirányzatok szerint az idén ősszel több mint kétszeresére növekedik az intenzív búzák vetésterülete és eléri a 35 ezer holdat. Nem kétséges, hogy a nagy termőképességű búzafajták vetésterületének növekedése meghozza majd a maga gyümölcseit, és az agrotechnika helyesebb alkalmazása is növeli majd a termést. Az időjárást még nem tudjuk ugyan irányítani, de ésszel és áldozatos munkával csökkenthetjük annak káros hatásait. Számtalan problémája és fejlesztési lehetősége van még ezeken kívül a gabonatermelésnek hazánkban, de számtalan becsületes ember keresi is a megoldást. Napjainkban, amikor a jövő évi terméshozam megalapozásán fáradozunk, erre kell összpontosítani az erőt, mert ezt várja tőlünk az ország és a magunk egyéni érdeke. Nagymikiós István Ax OKISZ pavilonban Az építkezési pavilonban (MTI foto, Bereth Ferenc felv.) A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről! Legfontosabb a kenyér Befejezte munkáját a vízgazdálkodási tudományos konferencia A vízrajzi szolgálat 75 éves, s a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tízéves fennállása alkalmából rendezett tudort] ányos konferencia szombaton befejezte munkáját. A záró ülésen részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az ülésen dr. V. Madera, a prágai műszaki egyetem professzora a vízminőség védelméről, dr. G. Báta, a belgrádi műszaki egyetem tanára pedig a hidromechanikában alkalmazott új irányzatokról számolt be. A konferenciára hazánkba érkezett külföldi vendégek szombaton délután megtekintették a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet laboratóriumait és mo- dell-kísérleteit. — A lakosság közreműködésével folyamatosan parkosítják és rendezik a veresegyházi utcákat és. tereket. Sokévszázados táplálkozási módunk a kenyérfogyasztáson alapszik. Dolgozó népünk már ősidők óta öntözi ' verejtékével a határt, szántja a földet, s ősszel veti, nyáron aratja fáradságos munkával a kenyérgabonát. Tekintélyes történelme, hosszú hagyománya van a kenyérgabona-termesztésnek. „Ha kenyér van — minden van! Ha kenyér nincs —semmi sincs!” — mondja a népi bölcsesség, évszázadok keserves tapasztalataiból merítve igazát. Ezt az alapos népi tapasztalatot tartja szem előtt pártunk Központi Bizottsága is a kongresszusi tézisekben, amikor kijelenti: „Legfontosabb tennivalónk: az ország kenyérga bona-szükségleténe k teljesen hazai készletekből való ifedezése .. A mindennapi kenyér gondja sokkal nehezebb volt a történelem porondjáról eltűnt társadalmakban dolgozó osztáMég közelebb a pártonkívüliekhez Küldöttválasztó taggyűlés Gödöllő-Öreghegyen Gödöllőn, az Öreghegy- kertvárosa pártalapszervezet csütörtökön este tartotta küldöttválasztó taggyűlését. Még a beszámoló elhangzása előtt Kormos Gyula párt- titkár átnyújtotta a párttagsági könyvet Barna Gyuláné- nak, a tagjelölt igazolványt pedig Kovács Bélánénak és Batár Ágnesnek. A beszámoló a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei alapján értékelte a fiatal pártszervezet munkáját. A legfontosabb elméleti és elvi kérdése^ magyarázata mellett hangsúlyozta, hogy a jövőben a kommunistáknak sokkal több és alaposabb segítséget kell nyújtaniok a helyi termelőszövetkezetek munkájához. Felhívta a figyelmet a népművelő munka fokozottabb támogatására is. Bő teret szentelt a beszámoló a pártonkívüliekkel meglevő jó kapcsolat további elmélyítéséhez. Hangsúlyozta, hogy a jövőben még többet kell beszélgetni az emberekkel, annál is inkább, mert sokakban még jó néhány fontos kérdés tisztázatlan a. Központi Bizottság kongresszusi irányelveivel kapcsolatban. A vitában részt vevők valamennyien egyetértettek a beszámoló megállapításaival és a saját tapasztalataikkal támasztották alá annak fontosságát, hogy sokkal többet kell beszélgetni a pártonkívü- liekkel. A taggyűlés részvevői sajnálattal vették tudomásul, hogy mivel a gödöllői kisebb üzemekben és hivatalokban pártalapszervezetek alakulnak, s emiatt ennek az alapszervezetnek a legtöbb tagja ezekbe az új alapszervezetekbe megy át, alapszervezeti hovatartozást illetően, meg kell válniok egymástól. Ennek ellenére határozatot fogadtak el a tsz fokozottabb segítése, a párton kívüliekkel való még jobb kapcsolat megteremtése és a pártoktatás további javítása érdekében. A határozatot új alapszervezeteikben hajtják majd végre. A taggyűlésen nyolc szavazati és két tanácskozási jogú küldöttet választottak. lyok számára. A dolgozó ember nem érezhette elegendőnek a saját erejét ehhez a gondhoz, ezért rebegte áhítattal a fohászt istenéhez a kö- nyörületért. A mi nemzedékünk már bízik a maga erejében, szabadon irányítja sorsát és vállalja a gabonakérdés megoldását is. Gondunk ma sem lebecsülhető, hiszen az ország földje nem lett nagyobb, de többszörösére növekedett az igény. Nekünk már nemcsak a mai fogyasztókkal, hanem a jövő nemzedék igényeivel is számolnunk kell! Kétségbe mégsem esünk, hiszen egyesítettük erőfeszítéseinket a szocializmust építő társadalomban, amely a távlatok, lehetőségek lelkesítő arányait tárja fel előttünk e téren is. Munkánk jóvoltából, technikánk, tudományunk fejlődésének eredményeként ma már a legközelebbi évek feladatává tehetjük a gabonakérdés végleges megoldását. Parasztok, pártvezetők, agronómusok törik a fejüket azon, milyen biológiai, technikai és szervezési formákkal jutunk gyorsabban előbbre, mi adhat többet, s mit kell elhagynunk a régiből. E téren vannak még viták közöttünk, vannak még nyitott kérdések, de a jószándék vezeti mind- annyiunkat. Vannak, akik a talajművelés rendszerén, mások a vetési módon és mélységen, egyesek pedig a terület-terveken kívánnak változtatni, mert abban látják az eredményesség nyitját. Pártunk és kormányunk bölcsen teret enged a jószándékú kezdeményezésnek és a termékeny vitának. A talajművelés módját az üzemek választják meg mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően, a vetést az ag- ronómusokra bízzuk, s a fajta kiválasztás joga is t.öbbé- kevésbé az övék. Ez így helyes, hiszen , ■ így várhatunk többet és jobbat a földtől. Már kevesebb szabadságot adhat a népi érdek a vetésterület-tervek megállapításánál. Mindinkább hallani olyan javaslatokat. hogy a kenyérga- „bona-termesztés tervét ne holdakban, hanem tonnákban szabja meg a kormány, mert — úgymond — akkor biológiailag és szerkezetileg kedvezőbb arányt állapíthatnak meg a termesztett növények között Demokratikusabb - eredményesebb A termelőszövetkezeti tervek készítésének néhány tapasztalata a nagykátai járásban A tervkészítés fontos mozzanata a nagyüzemi gazdálkodásnak. A szövetkezeti vezetőség, a tagság a tervben meghatározott célok elérése érdekében munkálkodik. Ha rossz a terv, rossz irányban halad a termelőszövetkezet, nem lehet eredményes a tagság erőfeszítése. Ugyanakkor a körülmények messzemenő figyelembevételével készített terv — amely találkozik a vezetők és a tagok egyetértésével —már fél siker. A terv fontosságát a nagyüzemi gazdálkodásban ma már senki nem vitatja. Feltétlenül szükséges összehangolni a népgazdasági terveket, a népgazdaság érdekeit a kisebb termelőegységekével. Annál vitatottabb kérdés a terv készítésének módja. A szövetkezeti vezetők és a felsőbb szervek képviselőinek véleménye nemegyszer eltér e kérdésben. Az előbbiek nagyobb önállóságot követelnek, aminek jogát nem lehet elvitatni tőlük. Az utóbbiak a népgazdasági érdekeket védelmezik, mondván: a túlzott önállóság a termelés anarchiájához vezethet. A gyakorlat évről évre lényegében ugyanaz maradt, győzött, ha nem is véleménye meggyőző erejével, az utóbbi. A párt politikája kibontakoztatja a demokratizmust, felszabadítja a termelőerőket. Ez a politika sok párt-, tanácsi és termelőszövetkezeti vezetőt elgondolkoztatott: előre kellene lépni a terv készítésének útján is. De hogyan? Az országban, de a megyében is történnek kezdeményezések, amelyek ha jelenlegi formájukban még nem is tökéletesek, az előző gyakorlatnál mindenesetre jobbak. Ilyen kezdeményezéssel találkoztunk a nagykátai járásban. Hosszú évek gyakorlata volt a nagykátai járásban, hogy különösebb elemző munka nélkül bontották lé a községekre és a termelőszövetkezetekre a megyétől kapott tervszámokat. E hét keddjén jöttek össze a járás termelőszövetkezeteinek vezetői — elnökök, főagronó- musok, főkönyvelők — és a községi tanácselnökök, hogy már az új gyakorlat szerint vitassák meg, hogyan lehet összeegyeztetni a népgazdaság érdekeit a szövetkezeti tagság közvetlen érdekeivel. A szövetkezeti vezetők számára teljesen új volt az itt alkalmazott módszer, de egyöntetűen állapították meg, hogy rendkívül hasznos, mind a termelő- szövetkezet, mind pedig a népgazdaság számára. A termelőszövetkezeti vezetők értekezletét alapos szakmai munka előzte meg. A járási tanács szakapparátusa társadalmi munkásokat is segítségül hívott a tervkészítés munkájához. Harminctagú szakbizottságot alakítottak. A szak- bizottságba a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek szakembereit, továbbá az állami gazdaságok és gépállomások vezetőit, a termeltető és felvásárló vállalatok vezetőit hívták meg. A szakbizottság tagjaival ismertették a járás népgazdasági tervfeladatát, majd — munkaterületüknek megfelelően három csoportba — növénytermelő, állattenyésztő és zöldségtermelő — osztották a szak- bizottsági tagokat. A csoportok azt a feladatot kapták, hogy az egyes községek, termelőszövetkezetek adottságainak figyelembevételével bontsák le a járási tervet. A szakbizottság tagjai munkájuk során három alapvető elvet tartottak szem előtt. Az első: a tervjavaslatoknál arra törekedtek, hogy a legfontosabb terményekből annyit termeljen egy-egy szövetkezet, amely biztosítja a helyi szükségletet és a lehetőségekhez mérten járuljon hozzá a járás tervfeladatának teljesítéséhez. A második: a tervjavaslatoknál messzemenően figyelembe vették a szövetkezetek térmészeti, közgazdasági és üzemi adottságait. A harmadik: a beruházások szétosztásánál messzemenően segítették a gyenge termelőszövetkezeteket, továbbá figyelembe vették a termelési célokat. A szakbizottság által készített tervjavaslatot sokszorosították, s megküldték a községi tanácsoknak, s a termelőszövetkezeteknek. Felkérték őket, hogy tanulmányozzák a javaslatot. A községi és szövetkezeti vezetők — amint ez a felszólalásokból is kiderült — jól felkészültek az értekezletre. A legtöbb szövetkezetben összehívták a vezetőséget és megvitatták a járás javaslatát. tehát a szövetkezeti vezetők a vezetőség véleményét nyilvánították az értekezleten. Az értekezleten elsőnek a járás növénytermesztési terve került megvitatásra. Milő Béla. a mezőgazdasági osztály vezetője röviden ismertette a növénytermesztéssel kapcsolatos fontosabb elvi és szakmai szempontokat, majd megnyitotta a vitát. Elsőnek azok szólaltak fel, akik nem értettek egyet a szövetkezetük számára javasolt tervszámokkal. Egyesek a kenyérgabona-vetéstervet tartották magasnak, mások a burgonya, vagy a napraforgó vetéstervét akarták csökkenteni. A hosszadalmas „meggyőzés“, „rábeszélés" helyett az értekezletet vezető Miló elvtárs arra kérte a tsz-vezetőket, próbálják egymásközti cserével megoldani szövetkezetük problémáját. Többen nem értették a „szokatlan“ módszer lényegét, de hamarosan élénk ,,cserebere" alakult ki a tsz-vezetők között. A tápióbicskei Április 4 Tsz vezetői 50 hold burgonya termeléséről lemondtak, ezt átadták a nagykátai Kossuth Tsz-nek. A nagykátai tsz vezetői természetesen vállalták ezt. A burgonya helyett a tápió- bicskeiek 15 hold dohány termesztését vállalták. A nagykátai tsz három ■ dohánypajta beruházásának összegét is átadta a tápióbicskeinek. Az új- szilvási Kossuth Tsz vezetői 50 hold napraforgó termeléséről mondtak le a tápióbicskei Április 4 Tsz javára, helyette 40 hold zöldség és 10 hold zöldbab termelését vállalták. A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz 20 hold dohányt „átadott” a tápiószentmártoni Rákóczi Tsz-nek, helyette 20 hold étkezési borsót „kapott“. Ugyanígy vitatták meg az állattenyésztési. a zöldségtexme- lési és beruházási terveket is. Notha a járási szakemberek és szakbizottság lelkiismeretes munkát végzett, mégis nagyon sok csere történt. Ez bizonyítja, hogy teljesen még nem tudták érvényesíteni azt a szempontot, hogy egy-egy szövetkezet milyen növények termeléséhez rendelkezik a legjobb adottságokkal. Külön meg kell említeni a beruházási terv tárgyalása során egy hajtatóház odaítélése körül kialakult vitát, A mezőgazdasági osztály ezt a több mint kétmillió forintos beruházást a tápiósápi szövetkezetnek adta. A szövetkezet elnöke elmondotta, hogy ők ezt a létesítményt nem tudják üzemeltetni. A szentmártonkátai Kossuth Tsz elnöke kérte, hogy adják át nekik, majd olyan javaslat is elhangzott, hogy az összegből több szövetkezetben építsenek palántanevelőt. Nyomban kiszámították, hogy kilenc szövetkezet palántanevelési gondját tudják így megoldani. Megszületett a határozat: a tekintélyes összeget az eredeti elgondolásnál hasznosabb célra fordítják. Sok példát lehetne felsorolni arról, hogy a termelőszövetkezeti vezetők maguk oldották meg a „legrázósabbnak" tűnő problémákat. Olyanokat, amelyeket a mezőgazdasági osztály dolgozói a legjobb igyekezettel sem intézhettek volna el. A vita során érződött, hogy a termelőszövetkezeti vezetők szívügyüknek tartják termelő- szövetkezetük boldogulását, de figyelembe veszik a népgazdasási érdekeket is, és a kétféle érdéket igyekeztek közös nevezőre hozni. Nem nehéz ezt elérni ott, ahol meghallgatásra kerül az ésszerű javaslat, ott ahol a büstok- ratikus módszer helyett teret kap a demokratizmus. A nagykátai járás termelőszövetkezeteinek tervkészítésénél alkalmazott munkamódszer tetszik a szövetkezeti vezetőknek és nem egy közülük elmondotta, igazi előnye a termelésben mutatkozik majd meg. Mihók Sándor
