Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-07 / 209. szám
s 1962. SZEPTEMBER 7, PÉNTEK reá r MEGYEI ^árfap Kommunista felelősségérzettel H termelési kérdések ne szorítsák háttérbe a pártélet problémáit akik agitációjukkal, s a munkában való példamutatással segítettek legyőzni a nehézségeket. Derekas részük volt abban, hogy a gyáregység negyedévről negyedévre teljesíti tervét. Igaz, ezzel szemben sok értékes javaslat, őszinte bírálat hangzott el a gazdasági munkáról, a termelésről. A párttagok tájékozottsága az üzem problémáiról, azt bizonyította, hogy a pártszervezet nagy fontosságot tulajdonít a termelés pártellenőrzésének. Ray Péter elvtárs — a kohó- és gépiparra vonatkozó KB-határozatból kiindulva — javasolta, hogy a gyáregység' gazdasági és pártvezetősége dolgozzon ki megfelelő intézkedési tervet a jelenlegi magas munkaselejt csökkentésére. Őri Imre elvtárs bírálta azokat a gazdasági vezetőket, akik nem tájékoztatják és nem bízzák meg feladatokkal a pártcsoport- bizalmiakat. Szóvá tette, hogy a munkaversenyben bekövetkezett megtorpanásért a gyár felsőbb gazdasági és pártvezetöi is felelősek; a mai napig sem dolgozták ki a szocialista műhely cím elnyerésének feltételeit. Handl Géza azokkal a feladatokkal Országos értekezlet a Földművelésügyi Minisztériumban foglalkozott felszólalásában, amelyeket az új, nagy teljesítményű gépek beállítása s az üzem áttelepítése hárít majd a gyáregység kollektívájára. Hangsúlyozta, hogy most van igazán szükség a kommunista munkások és műszakiak összefogására, hiszen az új gépek új technológia, új gyártási módszerek nélkül nem válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket. Szilassi elvtárs, az edzőműhely dolgozója felhívta a pártvezetőség figyelmét: munkatársainak azt a vállalását, hogy a műhely áttelepítését munkakiesés nélkül, folyamatosan hajtják végre, erősen veszélyezteti az elektromos szerelési .munkáknál mutatkozó határidő-túllépés. Talán ennyi példa is elég annak bizonyítására, hogy mindaz, amit a kommunisták elmondottak a hajtóműgyár küldöttválasztó taggyűlésén, nem volt sem felesleges, sem jelentéktelen. Szavaik a munka szereteté- ről s arról a kommunista felelősségérzetről tanúskodtak, amelyet a párt elvár tagjaitól. Nyíri Éva Csütörtökön a megyei tanácsok és a megyei párt- bizottságok mezőgazdasági osztályvezetőinek részvételével, országos értekezleten vitatták meg a Földművelésügyi Minisztériumban az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetét és az ezzel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Angol tudós előadása a Semmelweis-teremben H. L. Sheehan liverpooli egyetemi tanár, a neves hormonkutató — aki jelenleg részt vesz a magyar nőgyógyász társaság pécsi nemzetközi konferenciáján — szeptember 12-én 19 órakor a budapesti Semmelweis-teremben ismerteti tudományos munkássága legújabb eredményeit. Utána dr. Julesz Miklós szegedi egyetemi tanár és dr. Góth Endre, az orvostudományok kandidátusa .tart előadást, ugyancsak a hormonkutatással kapcsolatos témákról. — jég nélkül A közelmúlt egyik tikkasz- tóan forró napján Pécelen jártam és betértem a községi művelődési ház alagsorában „üzemelő“ földművesszövetkezeti kisvendéglőbe, amely a ..Kultúr” nevet viseli. Hideg málnát szerettem volna inni, de ennek két lényeges akadálya is volt. Egyik: nem volt málna, csak bambi. Másik: nem volt jég, s így a felszolgált ital meleg lötty volt csupán, amely nem töltötte be rendelíetésft, nem frissített, nem üdített. A bosszantó tapasztalat arra késztetett, hogy kérdezősködjek a községben. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy Pécel- re sehonnan egyetlen tábla jég sem érkezik soha. Az üzletek egy részét ugyan állítólag elektromos hűtőszekrénnyel látták el, de ez, mint tapasztalatom mutatta, kevésnek bizonyul. Én csak fél napot töltöttem Pécelen és miután egyik hűtőszekrény tulajdonos lakásán kaptam is egy pohár hideg vizet, kibírtam a 32 fokos meleget. Ezért nem is magam miatt teszem szóvá Pécel „jégtelen- ség”-ét. Ez a nagy és szép község itt, Budapest közvetlen közelében annyira látogatott, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének az ilyen „apró“ ügyek is. De nemcsak a látogatottság. hanem a helyi lakosság ellátása, s a község jő híre miatt is. Valaki azt mondta, hogy valamikor a magánvendéglők idejében négy-öt jégverem is volt a községben, s nem volt hiány a hűtött italokban. Ezt el is hisszük, s felhívjuk a pé- celi földművesszövetkezet, nevezetesen a függetlenített vendéglátóipari üzemágvezető szíves figyelmét: a monopolhelyzet nem azt jelenti, hogy „ahogy esik, úgy puffan!“ Tessék olyan vendéglátást produkálni, hogy ne legyen oka senkinek a magánvendéglőket emlegetni. Ha pedig kevésnek bizonyul a frigidaire, ápolják a „haladó hagyomány”-okat: töltsenek meg majd a télen egy-két jégvermet, mert meleg — előreláthatólag — a jövő nyáron is lesz! Jégverem — úgy tudjuk — van, s víz is akad, hiszen ott folyik el a Rákospatak a kertjük alatt. Mi hát az akadály? (tm) Három év alatt több mint kétszeresére emelkedett a kötöttáruk exportja Egyre nagyobb mennyiségben kerülnek külföldre a magyar kötöttáruk, elsősorban az észak-európai államokban vásárolják, de viselik Angliában, az afrikai és a közel-keleti országokban is. Az export növeléséhez hozzájárul, hogy. kötöttárugyárainkban. köztük Hódmezővásárhelyen és Magyaróváron több új gépet helyeztek üzembe, amelyeken nemcsak a hazai vásárlók számára, hanem exportra is gyártják a divatos pulóvereket, kardigánokat. A kötszövött ruházati cikkek kivitelének fokozását az ipar és a kereskedelem is szorgalmazza. A gyártmányok versenyképesek a világpiacon, hazánkban jól szervezett nagy gyárakban gazdaságosan készülnek a kötött holmik, míg ugyanezeket külföldön főként kis üzemekben állítják elő. A versenyképességhez és a kereslet növekedéséhez az elismert magyar ízlés is hozzájárul. Kötszövőgyárainkban iparművészek tervezik az ízléses, divatos ruházati cikkeket. A könnyűipar és az exportáló MODEX-vállalat szakemberei megállapították, hogy a kötöttáru a könnyűipar leggazdaságosabb exportcikkei közé tartozik. A könnyűiparhoz tartozó kötszövőgyárak termékeinek nem egészen 10 százaléka került exportra az 1958-at megelőző években. Azóta azonban a kötszövött alsó- , és felsőruházati cikkek kivitele több mint kétszeresére emelkedett, 1961-ben az össztermelésnek már 20,6 százalékát szállították külföldre, az idén pedig ez az arány eléri a 26,8 százalékot. ^Jéíen -/1 u (írót1 a babon Gyorsan, pontosan — Hat ló letöri a fuvaruz sorát — Hatvannégy telep közül az elsők közt a nagykőrösi Ha nem lennének, hiányoznának. Ha nincs panasz rájuk, fel sem tűnnek. Csendben, észrevétlenül dolgoznak. Néha éjjel-nappal. Munkájuk nem „téma”: írót, költőt nem ihlet meg, mint mondjuk az olvasztároké. Felvonuláson sem haladnak az élen: az a hely a gyárakat, az üzemeket illeti. Ám bénuljon meg csak egy napra is a szállítás jól olajozott gépezete, alighanem bajba jutnánk. Illő hát, hogy ezúttal őket, pontosabban a FELTÁMADÁS Még ebben a hónapban bemutatják filmszínházaink a Feltámadás című kétrészes szovjet filmet, amely Tolsztoj regényéből készült Az É.M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat Bp. XXI kér Kiss János altábornagy utca 19. azonnali belépésre felvesz festő és mázoló, eízvezetékszerelő. központ'f”<ésszerelő és bádogos szakm unkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Gorkován sétáltam lefelé, s ott pillantottam meg a régi ismerőst; a szögletes, fekete kenyeret. De nem egyedül találtam,. Csak szerényen meghúzódott a kirakat sarkában, mellette sorakozott hamvas rózsásan, meg pirospozsgáson számtalan más testvére. Milyen tévesek az ember fogalmai még egy ilyen kenyérügyben is. Azt hiszem, nálunk sokan ma is feketének képzelik a szovjet kenyeret, pedig az csak egy változata az igen fejlett szovjet pékkultúrának. Aki jobb szereti a rozskenyérnél a fehéret, nyugodtan válogathat a világos cipók, veknik, zsemlék garmadájában. Egy-egy kirakatban, vagy pékáru boltban legalább tíz-tizenöt féle kenyér látható. De hadd említsem meg a szí- vet-szemet gyönyörködtető kalácskirakatokat is. Az orosz torta régtől híres, de állítom, a bulocskák, túróslepények, mákos tekercsek, kásás, sajtos, húsos bukták, s egyéb cukros kalácsok nyugodtan mellé sorolhatók vetély- társnak. Láttam szép lombos, leveles erdőket madárkával, kis házacskával, ravasz rókával — perecből és kétszer sültből. De ezeknek legalább hat-nyolcféle változatából. Találkoztam a szovjet kenyérrel a mindennapi étkezéskörösi telep dolgozói. A kétszeresen kiváló címmel ki tűn-, tetett Márton János hajtó szerint nincs soha megállás. Székely Dini bácsi — bizalmi és két oklevél érdemes birtokosa — éppen azt szereti a rakodószakmában, hogy változatos^ valóságos áruismereti szakmai tanfolyamnak is beillik. Szűcs Balázs — ő már háromszor érdemelte ki a „kiváló” címet — tíz éve soha sehonnan, sem késett el, mindig pontosan továbbította a gondjaira bízott portékát. A bakon pedig nyáron a hőség, télen a hideg támad kérlelhetetlenül a haj tokra és a rakodókra. Csuklyás esőkabátba bújnak, ha esik, bundába* ha fagy. De megállást, késedelmet nem ismernek. — Mi tagadás, fűt bennünket a versengés izgalma is — magyarázza Horváth József. — A telepek országos versenyét a mi javaslatunkra kezdeményezték. Ma már a kongresszus tiszteletére mind a 64 telep részt vesz a versenyben. A legfontosabb feltételek: a terv túlteljesítése, pontos fuvarozás, kocsiálláspénz nélküli kirakodás. — ősszel szeretnénk megszervezni a ládagyár eladásra kerülő nagy mennyiségű xű- részporának házhozszállítását. Tudjuk, a magánfuvarozóknak ■ ez fényes üzlet. Márpedig mi, éppoly gonddal lebonyolíthatnánk ezt a munkát, ráadásul jóval szerényebb fuvarozási költségért, magyarul olcsóbban. Arról nem is szólva: mennyivel csökkenthetők a nagykőrösi lakosság kiadásait, ha három-négy pár lovat kapnánk és a tüzelőt teljes mér-', tékben a mi kocsijaink szállítanák a vásárlók lakására. Egyes apásra megszűnnék az uzsora! Bizony, érdemes elgondolkozni: vajon ami a maszek fuvarosnak jó üzlet, azt miért nem bízzuk állami vállalatra? Nem lenne teljes a nagykőrösi fuvarozási telepről adott kép, ha elhallgatnánk egy másik — jogos problémájukat. Ezer mázsa trágyáról — vagy még többről — van szó, amely régóta gyűlik a telepen. Vevő nincs rá, de még csak érdeklődő se igen. Vajon a termelőszövetkezetek vagy az állami gazdaság nem hasznosíthatná? Akár pénzért, akár szalmáért cserében szívesen eladnák. ... Húsz pár ló, félszáz ember. Ennyiből áll a telep. Mivelhogy feladataikat rendre megoldják, tán fel sem figyelünk rájuk. — Pedig ha nem lennének, hiányoznának. Gyapay Dénes magykőrösi telep munkáját méltassuk. Helyesebben szólva: bemutassuk a szállítás névtelen katonáit, egy nagy vállalat nem is jelentéktelen telepét. — Bizony, ránkfér a „népszerűsítés” — jegyzi meg mosolyogva Horváth József, a telep vezetője —, mert még a nevünket se igen tudják a városban. — Hogyhogy? — Telefonon, személyesen mindig a BELSPED iránt érdeklődnek, mi pedig az Állami fuvarozási és Kordélyozásí Vállalat alkalmazottai vagyunk. Telepünk egyik legnagyobb az országban: húsz pár ló tartozik az állományunkba és 16 vállalattal állunk szerződéses viszonyban. Feladatunk a helyközi fuvarok gyors, pontos lebonyolítása a városban és a környező községekben. — Általában mennyi árut szállítanak havonta? — Attól függ ... Áprilisban például lemaradtunk az úgynevezett tonna-teljesítménnyel. Mégpedig azért, mert a vállalatok akkor készültek fel a zöldség-gyü- mölcsszezonra, hajnaltól estig göngyöleget szállítottunk. Á ládák pedig könnyűek, legfeljebb az árbevételi terv túlszárnyalása mutatja, hogy azért akkor sem tétlenkedtünk. Májusban egy-egy lojvunk átlagban a tervezett ! 7,5 tonna helyett 8,9 tonna ' súlyt szállított, júniusban í még ennél is többet: több \ mint 11 tonnát. Bevezettük a j nyári hónapokban a váltó- ; kocsi rendszert. Vagyis; egy ! kocsit raktak, egy kocsiról j rakodtak, a harmadik pedig í útban volt. Az alaposan meg- > növekedett igényekkel elvég- : re lépést kellett tartani. A ! konzervgyár és a TÜZÉP- j telep forgalma jelentett jú- ! niusban és júliusban jelen- í tős munkatöbbletet. Augusz- \ tusban aztán még a koráb- \ bi két hónap átlagteljesítmé- \ nyét is felülmúltuk. • Szólás-mondás , a telepen, j ha jól keresnek a lovak, j í nem panaszkodhatnak a haj- í tók sem. Nos. a nyári idény- ; ben egy-egy ló alaposan túl- ! teljesítette tervét — mert í ilyen is van, pontosan, fo- ; rintra kiszámítva —, úgyhogy í átlagban az igavonók na- ! ponta „fejenként” 251 fo- : rint hasznot hoztak. í Hogy a száraz, tárgyilagos [számok milyen kemény, fáradtságos munkát takarnak, arról ! sokat beszélhetnének á nagykor is. Egyszer felhőkarcoló hotel fényes éttermében, máskor szerény ön- kiszolgáló boltok pultjainál. Ha fizetni akartam érte, csodálkozva néztek rám; a Szovjetunió éttermeiben ingyen adják a kenyeret. Ez ügy jár a menühöz, mint egy pohár tiszta víz. Engem nagyon elgondolkoztatott ez a szokás, vagy mondhatnám úgy, ez a gondolkodás. Mindenkinek jár a kenyér, s olyat vá-\ laszt, amilyet ákar, fehéret, ' vagy feke- tét. Sokan még hitetlenkedve fogadják nálunk a szükséglet szerinti elosztás elvét. Egyáltalán hogyan is kezdünk majd hozzá? Én azt hiszem, az említett szovjet példa egy lépést jelent már ebbe az irányba. Szebelkó Erzsébet T alálko^ásaim a szovjet kenyérrel Az égen vasmadarak vijjogtak, ágyúk sötét torka okádta í halálthozó tüzét, s a ; rémület szántott vé- < gig jeges februári ; szélként a sebes tes- ■■ tű Magyarországon, amikor először talál- koztam a szovjet 'f kenyérrel. ij Pufajkás szőke ka- tonálC nyújtották $ egy sóvártekintetű í félénk kisgyerek felé "r esetlen kedvesség- gél; „kusáty, no ku- ■ sáty”. í Kocka alakú volt a kenyér és fekete. % Ragacsos is volt, % meg repedezett — és % mégis milyen pom- % pás, milyen finom, £ többet ért a foszlós £ karácsonyi kalács- í nál annak a <kisgye- j reknek, mert a pince ^ sötétje után végre % evett —, kenyeret ^ evett. ^ Másodszor a béke- £ kongresszus nap- ^ jaiban találkoztunk, '6 én meg a szovjet r kenyér. A moszkvai Akkor is dicséret illetné a Csepel Autógyár hajtóműgyári pártvezetőségének taggyűlési beszámolóját, ha ezzel a dicsérettel nem lenne különösebb szándékunk. De van: választó jelnek szántuk értékelésünkben a taggyűlés pozitívumai és negatívumai közé. Magyarán arról van szó, hogy a pártvezetőség gondos munkával készült, sokoldalú beszámolóját — egyoldalú vita követte. Hiába tárta fel a beszámoló önkritikusan a gyáregység pártszervezetének életét, a vezetőség újjáválasz- tása óta végzett politikai munkát — őri elvtárs kivételével — a felszólalók kizárólag műszaki-gazdasági problémákkal foglalkoztak. Félreértés ne essék: nem becsüljük le a termelési kérdéseket, ellenkezőleg, szívvel-Dé- lekkel helyeseljük, hogy a hajtóműgyári kommunisták összeforrtak üzemükkel. Osztoznak annak gondjaiban, szá- montartják eredményeit, mindent megtesznek a nagy cél: a világszínvonal eléréséért. Nem is a termelési problémákat sokallottuk küldöttválasztó taggyűlésükön. hanem a pártmunka értékelését hiányoltuk. Azt az önvizsgálatot, az eredményeknek és mulasztásoknak azt a tárgyilagos elemzését, ami nélkül pártunk sosem lett volna képes nagy tettekre. Pedig a beszámoló kínálta a vitatémákat. Foglalkozott például a pártcsoportoki, működésével, a pártbizalmiak tevékenységével’. Megállapította,, hogy a gyáregységben levő tizenegy pártcsoport közül hatról mondható, hogy betölti hivatását: rendszeresen foglalkozik a termelési kérdésekkel, segítséget nyújt a munkaverseny szervezéséhez, a dolgozók egyéni göft'djóinak megoldásához, tagjait tájékoztatja^ a fontos politikai kérdésekről. s a párthatározatokról. A többi pártcsoport működéséről gyakran nem is értesül a pártvezetőség. A bizalmiak nem számolnak be megbeszéléseikről, határozataikról. A bírálat elhangzott és — a bizalmiak nem válaszoltak rá. Feltárta a beszámoló, hogy olykor még jobb- és baloldali túlzás üti fel fejét a kommunisták között, Főleg az idősebb elvtársaknál tapasztalható. hogy indokolatlanul bizal- rrjatlanok, osztályidegeneket vélnek meghúzódni a párt soraiban. A beszámoló idézte a párt álláspontját a jobb- és baloldali elhajlásokról, valósággal kínálva a lehetőséget az önbírálatra. Az önbírálat — ezúttal is elmaradt. Foglalkozhattak volna a felszólalók a pártmunka sikereivel. Azokkal az eredményekkel például, amelyeket a párt sorainak erősítésében ért el az alapszervezet: tíz hónap alatt nyolc kommunistával. gyarapodjak. A tagielöltek kiválasztásában. párttaggá nevelésükben az ala.pszervezet kommunistái példás munkát végeztek. \ Elmondhatták volna a kom- , munista gazdasági vezetők,; milyen értékes segítséget kap- ■ tak a pártszervezettől a tér- ■ vek teljesítésére, a .munkaidő \ jobb kihasználására irányuló agitációs nevelőmunkával.; Amikor az 1960. szeptemberi: nárthatározat megszabta a: kommunisták feladatait a má-: sodik ötéves terv idejére so-: kan kételkedtek abban, hogy e feladatok teljesíthetők. A ’ kommunisták voltak azok,'
