Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-07 / 209. szám
MST MfOEI y^fap 1962. SZEPTEMBER 7, PÉNTEK Szabad aíémzni — A valkói lakosságot nem kell különösképpen noszogatni, ha társadalmi munkáról van szó — állítja Gejbó András tanácselnök. Itt van például a bekötőút. A Hazafias Népfront járási bizottsága vetette fel, miért nincs az Űj Elet Tsz-nek tisztességes bekötőútja. Nagy a forgalmuk, s tavasszal-ősszel. mégis többet káromkodnak a hajtok, mint amennyit a kerék forog. Illetve csak forogna, ha olyankor a sár engedné. — Elismertük, igaza van Hónig József népfront-titkárnak, hogy csináljunk valamit. Már akkor igencsak benne voltunk amúgyis az útcsiná- lásban, A községen vezet keresztül az új huszonötkilométeres Gödöllő—Zsámbok vonal. Ebből jó hatkilgméteres szakasz a miénk. A Pest megyei Uí'é.pítő Vállalat emberei az előmunkálatokkal elkészültek. Nyolc méter széles pormentes úton kocsikázha- tunk jövő ilyenkorra. — De visszatérek a saját dolgunkra. Megbeszéltük az útépítővel, vállalja ezt a másfél kilométert. Mi majd elhordjuk a főidet, megcsináljuk a tükröt, rájuk csak a bi- tumenezés jut. Megkötöttük az egyezs/íget. Utána aki csak tudott, nekiállt ásni, talics- kázni. Volt úgy, hogy egyszerre két-háromszáz férfi ásta az árkot, az asszonyok, gyerekek meg hordták el a földet. A földmunka elkészült, csak a bitumenezés van hátra, november hetedikére ígérte a vállalat. — Namármost. Jó út mellé sármentes járda illik. Osztottunk. szoroztunk, s végül kiszorítottunk a községfejlesztésből száznyolcvanezer forintot. Ebből az összegből házi kezelésben építünk kétezer folyóméter hidegaszfaltos járdacsíkot. Húzhatnak már tűsarkú cipőt a valkói lányok, többé nem ragadnak be a sárba. — Láthatják ebből is, dolgozik nálunk a közöséért mindenki. S ami a fő, tzivesen, első szóra teszik. Azt sem bánjuk, ha más községek is így tesznek, szabad utánozni! K. M. TALÁLKOZHAT-E AZ EMBER MÁS ÉGITESTEK ÉRTELMES LAKÓIVAL ? Fotonrakéta, rádió, vagy fénytávíró-összeköttetés Dr. Marx György egyetemi tanár előadása a csillagászati héten Nem is olyan nehéz a kezdet Megkezdődött az új iskolaév. Kedden volt az első tanítási nap. Komoly tanulásról persze még nem volt szó ezen a napon, a tanítási idő inkább rendezkedéssel, ismerkedéssel telt el. A fényképezőgép lencséje a szentendrei leányiskolába kíváncsiskodott be. A csillagászati hét közönsége szerdán rendkívüli érdeklődéssel hallgatta meg dr. Marx György Kossutlh-díjas egyetemi tanár előadását arról, talál- kozlhatik-e az emlber más értelmes lényekkel a világmindenségben. Különösen érdekes volt fejtegetése azokról a rendkívüli nehézségekről, amelyeket le kell győzni aihhoz, hogy az emlber elutazhassák a naprendszeren kívüli égitestekre. Csillagászati megfigyelések szerint ugyanis — mondotta — tíz fényéven belül teljesen kilátástalan a mienknek megfelelő életkörülményeket, az emberhez hasonló értelmes lényeket keresnünk'. A legközelebbi némileg „reményteljes” égitest, a Tau Ceti valamelyik esetleges bolygója is körülbelül 10 fényévnyire van tőlünk. Ha tehát az oda- küldött űrutas „élménybeszámolóját” egy emberöltőn belül szeretnénk meghallgatni, a fényét megközelítő sebességgel kell utaznia, vagyis másodpercemként a Vosztokok mai 8 kilométeres sebessége helyett csaknem 300 000 kilométerrel. A kémiai üzemanyaggal működő jelenlegi rakéták a hajtóanyag energiájának csak néhány billiomodrészét hasznosítják, a fénysebesség megközelítéséhez tehát felmérhetetlen mennyiség kellene belőlük. A rakétát fantasztikus méretű „első lépcsővel” kellene útrabocsátani a Földről. Súlyának kiszámításához az űrkabin súlyát akikora számmal kell megszoroznunk, ami csak 250 000 egymás mellett álló számjeggyel írható le. Az atomenergia felszabadításával az anyag energiájának már mintegy ezredrésze értékesíthető. Ennek veszteség A rátóti csikóstojás A Kincses Könyvek új kötete Bevallom, kissé meghökkentem, amikor a fenti címet megpillantottam az egyik Kincses Könyv fedőlapján. Pulykatojást, tyúktojást mér eleget láttam, de csikóstojást bizony még soha, sőt még hallani sem hallottam róla. Kíváncsian vettem kezembe a könyvet, s gondos „belelapozás” után világosodott meg előttem, hogy a Kincses Könyvek című sorozat szerkesztői új kötetet bocsátottak a falusi dolgozók rendelkezésére, méghozzá egy igen érdekes népmese-gyűjteményt, amely felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt szórakoztató olvasmány s lapjain a rátóti csikóstojás rejtélye is megoldódik. A Kincses Könyvek sorozatot a SZÖVOSZ kezdeményezésére indították meg 1957-ben, azzal a céllal, hogy a paraszti olvasók akkoriban mégi nem túlságosan nagy tábora egyre növekedjen, s minél olcsóbban jusson hozzá ízléses kivitelű, értékes szépirodalmi és szakkönyvekhez. A sorozat köteteinek kiadását a szépirodalmi, a mezőgazdasági, az Európa és a Gondolat kiadó vállalta. A kötetek megjelenési sorrendjének megállapításánál bizonyos „olvasóvá nevelési” szempontok érvényesülnek. Az első időkben ily módon olvasmányosabb, inkább változatos történésével lekötő és szórakoztató könyveket adtak a könyvolvasással csak akkoriban barátkozó tömegek kezébe, s később, bizonyos „érlelődés” után már nyugodtan meg lehetett „kockáztatni” a „nehezebb” művek kiadását is. A Kincses Könyvek sorozatban a magyar és világirodalom értékes alkotásai láttak már eddig is napvilágot: Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Victor Hugo regényei mellett mai írók műveiből is szépen kapott az olvasó: Darvas József, Bihari Klára, Tamási Áron, Mesterházi Lajos és Bárány Tamás könyvei már megjelentek a sorozatban. Ezenkívül számos mezőgazdasági szatkkönyv és egyéb természetű, hasznos ismeretet tartalmazó kötet került még kiadásra (pl. Buga László: A jó egészség könyve, stb.) Ebben az évben a következő Kincses Könyvek jelennek még meg: Móra: Aranykoporsó, Jókai: Szegény gazdagok és Tömörkény: Megöltek egy legényt. A Kincses Könyvek egyre népszerűbbekké válnak. Csak Pest megyében az 1962-es bolti rendelés 10 925 volt belőlük, de — tekintve a gyakori utánrendelést — ezt a nem 'éppen jelentéktelen számot nyugodtan be lehet kettővel — sőt talán hárommal is — szorozni. A sorozat kezdeményezése tehát igen jelentős kultúrpolitikai tettnek könyvelhető el, s nagymértékben járul hozzá az „Ahány ház, annyi könyvtár” mozgalom sikeréhez. — b — nélküli hasznosításával másodpercenként 30 000 kilométeres kiáramlási sebességet lehetne elérni a rakétában, de csak az úgynevezett ionrakétában, amely elektronokat tép le a gáz atomjairól, s a csonkult atomokat — az ionokat — elektromos térben másodpercenként több ezer kilométeres sebességre gyorsítja fel. Ezzel az ionrakétával, amely azonban ‘ma még messze van a megvalósulástól, közvetlenül a Földről is ki lehet jutni a csillagközi térbe. Sebessége azonban az óriási kozmikus távolságokhoz mérve még mindig olyan kicsiny, hogy a legközelebbi csillagok térségéig is évezredekig tartana vele az út. Erre ember nem vállalkozhatik. A csillagközi utazásokhoz tehát új hajtóművet kell keresni — mondotta a profesz- szor. — Olyan anyag, amelynek áramlási sebessége eléri a másodpercenként 300 000 kilométert, maga a fény, valamint a rádió- és a röntgen- sugár. Ezeket használhatja fel majd hajtóerőként a fénysebességet már valóban megközelítő „ . „fotonrakéta", amelynek működési elvét már kidolgozták, gyakorlati megvalósítása azonban ma még leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A szükséges tolóerőt ugyanis csak olyan nagy intenzitású fénysugár tudja előállítani, amilyet soksok millió fokos hőmérsékletű, izzó anyag sugároz ki. Ennek az anyagnak az együtt- tartása is elég nehéz, de egy sugárban való „összenyalábo- lására” ma még elképzelések sincsenek. Előállításához újfajta nyersanyag is kell, az úgynevezett antianlag, amelynek a közönséges földi anyag- gal való érintkezése kölcsönös szétsugárzódásukat eredményezi, de amely éppen ezért a földön tartósan nem is marad meg, mert egyszerűen nincs. Mesterségesen ugyan sikerült már előállítani, de eddig még csak olyan mennyiségben, ami a gramm milliomodrészé- nek billiomodrészét sem érte el. Az első fotonrakéta megszületése tehát valószínűleg csak a jövő századokban, s akkor is csupán az egész emberiség több évtizedes közös erőfeszítéseinek eredményeként várható. Ez a felvétel a szülőket „leplezi le”, akik izgatottan kísérik első osztálytermükbe nyugodt, öntudatos, az óvodában alaposan felkészült kicsinyeiket Göltl Béláné, az iskola új tanárnője vadonatúj testnevelési tanári diplomájával ebben a pillanatban kezdi meg életpályáját. Az iskola udvarán ismerkedik legelső tanítványaival (Magyar felv.) Életrevaló javaslatok a visegrádi általános iskolában Ismét megnyíltak az iskolák kapui, hangos jókedv tölti meg a tantermeket, folyosókat. A diákok még a tovatűnt nyári szünidő élményeiről számolnak be egymásnak, de a pedagógusok már a munkát, tervezik. Ezekről a tervekről, elképzelésekről érdeklődtünk a visegrádi iskola pedagógusainál: hogyan, mi módon kívánják még eredményesebbé tenni az idei esztendő munkáját? — A hagy érdeklődésre vaNapirenden az új gimnáziumi tanterv vitája A végleges tanterv az 1962—63-as oktatási év végére készül el A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint hozzálátták az új gimnáziumi tantervtervezetek vitájának előkészítéséhez. Augusztus utolsó hetében kezdték meg a tervezet szétosztását. Eljuttatják valamennyi gimnáziumba, továbbá mintegy 300 általános iskolába, hogy az ott dolgozó pedagógusok hozzászólhassanak a tervezetekhez. Az országos vita — amelyet a minisztérium a pedagógusok szakszervezetével közösen rendez — október második felében kezdődik, s az év végéig befejeződik. Különleges sebészkés A New York-i orvosok az agydáganat-műtétekhez b. hagyományos sebészkés helyett tűt használnak, amelyben folyékony nitrogén kering. Ez a beteg terület hőmérsékletét mínusz 200 fokra hűti le. A „fagyasztó sebészet” még a kísérletezés szakaszánál tart, de mindenesetre elkerülhetővé teszi a daganat környékén elhelyezkedő szövetek jóvátehetetlen elroncsolódását és a vérzést, amely rendszerint nagyon megnehezíti az ilyenfajta műtéteket. Ezt a technikát alkalmazzák most már állandóan a Parkinson-kór elleni műtéteknél. (MTI) 1963. januárjában értékelik a tapasztalatokat, s a végleges tanterv kidolgozásánál figyelembe veszik a vitákon elhangzott észrevételeket, javaslatokat, indokolt kéréseket. Az új gimnáziumi tanterv — előreláthatólag — az 1962—63-as tanév végére készül el, hogy megindulhasson az új tankönyvek írása is. A vitában — a pedagógusokon kívül — a párt- és tömegszervezetek oktatási és kulturális kérdésekkel foglalkozó funkcionáriusai, továbbá üzemi és mezőgazdasági szakemberek, valamint a szülői munkaközösségek képviselői is részt vesznek. Megküldik a tantervi tervezeteket a felsőoktatási intézményeknek is, ahol szintén szervezett formában kerül sor a megvitatásra. Rendelkezésre bocsátják ezenkívül tudományos egyesületeknek, intézeteknek, művészeti szövetségeknek. Eljuttatják politikai, tudományos, kulturális és gazdasági életünk kiváló képviselőinek is. azzal a kéréssel, hogy szintén tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat. ló tekintettel szívesen vállalnám az orosz nyelvi társalgás bevezetését, tantárgy formájában. v De ha erre nincsen mód, akkor szakköri foglalkozás keretében — mondotta Brenner József orosz szakos tanár. Sok tanuló igényli az orosz nyelv mélyebb és alaposabb ismeretét, amire az iskolában a kevés óraszám miatt nincs lehetőség. A javaslat megvalósítása nagy segítséget jelentene azoknak a tanulóknak, akik az általános iskola elvégzése után folytatják tanulmányaikat. — Javaslom az „üzemi munkanap” bevezetését — így Tóth József testnevelő tanár, aki az iskolában a gyakorlati foglalkozást irányítja. Az iskola tanulói már az elmúlt tanévben is részt vettek a politechnikai oktatásban, ellátogattak a termelőszövetkezetbe, üzemekbe. Tóth József javaslata a politechnikai oktatás kiszélesítését célozza, i miszerint a tanulók nem csupán néhány órát, de rendszeresen egy napot töltenének a termelő munkában, hogy közelebbről és teljes egészében láthassák egy-egy tsz vagy üzem munkájának menetét. Munkájukkal segítséget nyújtanának, ugyanakkor ők maguk hasznos tapasztalatokat gyűjtenének. — A gyerekek fegyelemre és rendszeretetre nevelésének megkönnyítésére segítséget kívánunk nyújtani a tanulók délutáni programjának összeállításához. — mondotta Lázár Ferenc alsó tagozatos pedagógus. Az elmúlt tanév végén a pedagógusok kidolgozták azt a napi tervet, amellyel megkönnyítették a gyerekek nyári szünidejének hasznos és mégis szórakoztató beosztását, ötletes javaslatokat tettek arra vonatkozóan, mikor és mivel töltsék szabad idejüket. Az új javaslat értelmében a tantestület és a szülői munkaközösség közösen megvitatja a tanulók hasznos időbeosztását és azt az első szülői értekezleten a szülők elé terjeszti. Ezzel az intézkedéssel mind a szülők, mind a pedagógusok, s nem utolsó sorban a tanulók munkáját könnyítik meg. A gyerekek esti kimaradásának megszüntetésére szigorúan ellenőrzik, hogy ezentúl szülőkkel se látogathassák az esti mozielőadásokat és a szórakozóhelyeket. A művelődési házban a televízió gyermekműsora alatt rendszeres szülői felügyeletet vezetnek be. A mozi pedig vasárnap délelőtti matinékat rendez. Vincze Eszter igazgató azokat a javaslatokat ismertette, amelyek megvalósítása a nevelőtestület egészének feladata lesz. Elmondotta, hogy a gyerekek jellemének és egyéniségének megismerésére az előző évekhez képest gyakrabban lesznek családlátogatások. így a pedagógus közelebbről láthatja a gyermek mindenirányú fejlődését, tehát könnyebben segíthet problémáinak a megoldásában. A tanulmányi színvonal emelése érdekében létrehozzák a társadalmi tanulószobát. Egyelőre két felső tagozatos csoportot indítanak 25—25 fős létszámmal. A havi részvételi díj mindössze harminc forint. Erre a megoldásra azért van szükség, mivel a községnek nincs napközi otthona, ahol a délutáni foglalkozást^ korrepetálást igénylő tanulókkal foglalkozhatnának. Ez az intézkedés bizonyára elősegíti a bukások számának csökkenését. Reméljük, hogy a visegrádi általános iskola tantestületének lelkiismeretes előkészítő munkája meghozza eredményét, s hasznos javaslataikat más községi iskolák pedagógusai is felhasználják. Benkő Judit Egyelőre csak azt remélhetjük, hogy még ebben az évtizedben a holdra és talán már 2000 előtt a Marsra, vagy a . Venusra jut el az ember. De azért mégis van rá mód, hogy érintkezésbe kerüljünk más, a naprendszeren kívüli égitestek esetleges értelmes lakóival, mégpedig a rádió hullámain, vagy a szűk nyalábba fogott fénysugarak, a „lase- rek” révén. Erre ugyanis *— ellentétben a ma még fantasztikumok világába tartozó fotonrakétával — már most is megvan minden technikai lehetőségünk. Rádión már két éve keressük a kapcsolatot a Tau Cetivel: várjuk onnan és küldjük innen a jelzéseket. A probléma itt csak az, hogy csillagászaink megtalálják-e és mikor azt az égitestet, 'amelyen leendő „partnereink” élnek és akárcsak mi, ők is( keresik-e velünk a kapcsolatot, mégpedig pontosan az ál- : tálunk választott azonos hullámhosszon. Ha ez az összeköttetés létrejön, az nem valami egyelőre elérhetetlen nagy cél szerény pótléka lesz, hanem az emberi elmének olyan óriási teljesítménye, amely történelmünk legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik majd. Rendkívül érdekes előadását dr. Marx György a rádió-, illetve fényjelek útján való érintkezés problémáinak és lehetőségeinek ismertetésével fejezte be.
