Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

«ST

HEGYEI

kMíriaP

1962. SZEPTEMBER 30, VASÁRNAP

Falu Tamás:

Enyém

Enyém a vég, övék a kezdet, Én megálltam, ők menetelnek.

ök gyülekeznek a porondon, Én fegyvereim haza hordom.

Övék a babér és a pálma, Enyém az üres percek álma.

övék az út, mely visz előre, Enyém a fű, amely benőtte.

Fekete Lajos:

Tájkép

Még nem köd ez, csak őszi pára, úszik a völgyben tejfehéren s benne vész el falum határa.

Falum fölött egy dombtetőről nézem a napfény, hogyan árad szerte a völgyben s egyre dől, dől

a sugarak aranyló máza az útra, amely visz Törökbálint felé s egy másik a Dunára.

Közelben a tétényi gyárak kéményfüstje rajzol az égre furábbnál furább figurákat.

Amott a füsttel elkeverve fátyolkönnyű légben egy gyári víztorony karcsú finom kelyhe

magasodik a láthatárra;

amíg alattam, itt, a kis dombnak

őszi harmatban áll a lába.

Hegedűs László:

Szeptember nyarában

Derülten jöt az ősz. A nappalok még majdnem nyáriasak. Csábít a fény kertbe, napos oldalra. Ügy szeretnék ülni, kószálgatni bágyadt hevén.

Csak perc jut belőle. A szép vasárnap bűvös szobámban lel. Körmölgetek. Délután megnyúlnak a hosszú árnyak s korán sötétül. De a reggelek

aranyra gyúlnak. Munkába sietve, fénylő autók s a még zöld fák között, boldogan lépek árnyékból melegre, mit előbb egy háztető elfödött.

Eső kellene már. Künn a mezőkön kóró zörög s vénülő tengeri.

Feledve olykor, ámulva tűnődöm az ősz nyarán, szemem fénnyel teli.

Terek fái közt, paloták tövében megállunk egy percig: áldott idö!

Míg falunk portól ködös. Lenn a réten éhes jószág bolyong, nincs legelő.

Mindegy, a termés java rég begyűjtve s a hegyben már hangos szüretelők ruhája tarkái!. Itt-ott ebéd füstje, illata szállong a présház előtt.

Majd csak elborul végül. S langy esőt kap holt rét, rögös szántás, porfedte út.

A tél gondjával nem bánt még a holnap, fagy nem kopog, vad szél se ráz kaput.

Forrong a világ. Itt jó magvetésre, szüretre készül a szorgos vidék.

S hogy megállók a tompa zajba lépve, elönt mosolyával az őszi lég...

Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Amíg az utolsó vendég elmegy című angol társadalmi filmdrámát

! tarkabarka i

! , !

: Miért nem leszek színész ? \

\ \ \ David Merrick, ismert broad-í

: way-i rendező megcáfolta azo- \ kát a híreket, amelyek szerint j a közeljövőben mint színész! lép színpadra.

— Eszem ágában sincs! —j tiltakozott. — Különben sem \ vagyok színésznek való. Nin- } csenek beteges ambícióim, } nincs erős könyököm, nem hi- } szem magamról, hogy én va- } gyök a világon a legvonzóbb } férfi, nem rettegek attól, hogy } minden huszonnégy órában } egy napot öregszem. és nem } hordok zabszemet sem.

Találó kép az amerikai szí- } nészek életéről.

í

Az utolsó vacsora í

\ Ruttkai Éva és Gábor Miklós \ \ Az utolsó vacsora című ma- ^ < gyár film egyik jelenetében. ; \ 2 Régi sztárok új filmjei

: , 2 ; A jonevű Stanley Kramer ^

: rendezi a Bolond, bolond világ ^ ■ című új amerikai filmet. Fő- | ;szereplői: Spencer Tracy és ^ iMickey Rooney. Judy Garland^ ; a sztárja Az elhagyott színpad [című produkciónak, partnere: ^ : Dirk Bogarde. A két ismert — J ;s azóta felnőtt — gyerekszí- ^ nész: Mickey Rooney és Judy ^ Garland hosszú idő után most ^ áll újra kamera előtt. \

filmszínészből filmgyáros i

í

Kim Novák, a nemreg Szov- ^ jetunióban járt neves ameri- ^ kai filmszínésznő KIMCO né- ^ yen vállalatot alapított Holly- ^ woodban. Máris több film el- £ készítését vette tervbe. Első- £ ként az Emily amerikanizálá- £ sa című forgatókönyvet fii- $ mesíti meg. amelynek maga £ játssza a főszerepét is. Ugyan- } csak játszik majd az Akit sze- ^ retnek című produkcióban is. í

könyvbarátmozgalóm, amelynek eredményeitől sokat remélhetünk. A könyvbarát- mozgalom keretében kerül sor az állami, társadalmi és tömegszervezetek részéről történő hatékonyabb támogatásra. Célunk, hogy az ötéves művelődési terv végére minden lakosra jusson egy könyvtári könyv.

Jók az ismeretterjesztés eredményei. A TIT évről évre nagyobb és sokoldalúbb előadógárdával dolgozik. Egy év alatt hatszázzal nőtt az elhangzott előadások száma, s harmincnégyezerrel a megjelent érdeklődők száma. Egyre népszerűbb a munkás- és a termelőszövetkezeti akadémia, mint új ismeretterjesztési forma, de ezek mellett ugrásszerűen megnőtt az ezüstkalászos tanfolyamok száma, mert ez átalakult hároméves mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyammá, amely végül állami vizsga után, hivatalos szakmunkásoklevelet ad.

A művelődési otthonok egy része, több mint húsz, s jó néhány községi könyvtár is, január elejétől függetlenített. főhivatású vezetőt kap. Ezzel jelentősen nő népművelési apparátusunk, s remélhetőleg még jobb, még ■ hatékonyabb lesz a müve-1 lődési otthonok munkája, i Tevékenységükben az eddi-; gieknél nagyobb súlyt keli! helyezni a tartalom minő-i ségére, több társadalmi ak- i tíva bevonására, a törzskö-í zönség kialakítására, a rend-! szeres klub- és szakköri! élet megteremtésére, a mű- ! kedvelő művészeti munka: tervszerűségére, valamint az; ifjúság nagyobb arányú be-; vonására.

Megyénkben hetven helyen l folyik zeneoktatás, több, mint; ötezer hallgató részére.’

Az irodalmi színpadok te- I vekenysege felfelé ívelő és; pozitív, a műkedvelő művé- \ szeti csoportok munkája is; egyre inkább helyes irányba; fejlődik: kevesebb reprezen- \ tatív bemutatót, s nagyobb^ figyelmet a tartalmi munkára,

Népművelési tevékenysé- 2 günk említett főbb • kérdései ^ mellett természetesen még } több kisebb-nagyobb, de mindenképpen megoldásra vá- } ró tennivaló húzódik meg. A } kongresszusi irányelvek szem- ^ szögéből azonban ezek a lé- } nyeges tapasztalatok és fel-} adatok. }

T. M. «-XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'

tanfolyamokon történik. Ezt a célt szolgálnák a már kitűnően bevált munkásakadémiák. A megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési terveiben szerepelnek is ilyen munkásakadémiák, sajátos termelést segítő profillal. Ezt a tervet kielégítően végrehajtani — a budapesti munkahelyek és szakszervezeték nélkül — azonban lehetetlen.

Most igen fontos munka főijük a járásokban, községekben: „kinyomozzák”, hogy

honnan, hányán, hová járnák dolgozni községeinkből, smajd felkeresik azokat a munkahelyeket, megkeresik a budapesti partnert az együttműködéshez. Ez alapvető feladat, s nélkülözhetetlen az eredményes népművelés szempontjából.

Az üzemi munkások népművelése mellett a termelő- szövétkezetekkel való együttműködés, a termelőszövetkezeti parasztság bevonása a legfőbb feladat. Itt is elérkezett az ideje — fejtette ki Máté János — annak, hogy követelményeket állítsunk. A termelőszövetkezetek egy része elérkezett arra a fejlődési fokra, hogy a gazdasági feladatok mellett, a gazdasági feladatokon túl tagságuk nevelésével, kulturális ellátottságával is törődjenek. A termelőszövetkezeti parasztság „külön” népművelése, „külön” termelőszövetkezeti kulturális hálózat kiépítése szükségtelen, s nem is vezetne eredményre. Hiba lenne az erők szétforgácso- lása, éppen az a feladat, hogy agy helyre összpontosítsuk az erőt, s a közönséget. Ennék a helynek a községi művelődési háznak kell lennie. S a termelőszövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha egyrészt ide irányítják tagságukat, másrészt: ide juttatják el kulturális és szociális alapjuknak azt a részét. amellyel tagságuk, községük művelődéséhez hozzá kívánnak járulni. Erre a hozzájárulásra eddig csak elvétve volt példa. Ezért meg kellene határozni, melyek azok a termelőszövetkezetek, amelyeknek gazdasági ereje lehetővé teszi az ilyen követelmények felállítását. Természetesen a művelődési házaknak is törekedniük kell arra, hogy magukhoz vonzzák a termelőszövetkezeti parasztságot, s érdeklődésüknek megfelelő ismeretterjesztést, szórakozást, kulturálódási lehetőséget nyújtsanak.

A népművelési tevékenység egyes szakágaival kapcsolatban a népművelési munka igen fontos része a könyvtárakra vár. Korábban éveken ke-} resztül nem kapták meg me- $ gyénk könyvtárai a megyei nagyságához és sajátos hely- í zetéhez arányított segítséget í a Művelődésügyi Miniszté-} riumtól, de nem tulajdonított t kellő fontosságot a könyv- \ tárhálózatnak maga a megye } sem. Ezeknek a tényeknek^ a következménye, hogy száz $ lakosra jutó harminckilenc} könyvünkkel mélyen az or-} szár jós átlag alatt vagyunk. | A Művelődésügyi Miniszté-} rium négyszázezer forintos ^ rendkívüli támogatást adott ^ az idén könyvvásárlásra. Ez} nagy segítség. de emellett^ rendkívüli jelentőséggel bír a f

í

l\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\ /

«A népművelés fontos feladata — olvashatjuk a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben —, hogy az idősebb generációnak az a része, amelynek nincs teljes általános iskolai végzettsége, az iskolán kívüli népművelés segítségével is hozzájuthasson a nyolc osztályos iskola ismeret- anyagához. A népművelés is terjessze a szocialista hazafi- ság és a proletár internacionalizmus eszméit, segítse elő a szocialista együttélés szabályainak meghonosítását, a tömegek ízlésének formálását, a polgári-kispolgári ideológia, életfelfogás és erkölcs elleni harcot...”

A hivatásos népművelők munkába állítása, a népművelés társadalmi ügyként történő kezelése új dolog, népi demokratikus államrendünk, kulturális forradalmunk vívmánya. Igen sok emberi energia, és igen nagy anyagi áldozat realizálódik eddig is azokban aZ eredményekben, amelyeket már most magunkénak mondhatunk.

A mi megyénkben, bár a

célki tűzések azonosak más megyékkel, a feltételek és a módszerek tekintetében jelentős a különbség. Többek között alapvető különbség, hogy megyénknek nincs kulturális központja, mert nincs megye- székhelye. Ezen túl Budapest közelsége, ennek a közelségnek óriási szívóhatása, a szinte kimeríthetetlen munkalehetőség ugyancsak különleges helyzetet teremt. A megye lakosságának ugyanis több, mint egyharmada ipari munkás, s több mint százezer ember jár be naponta budapesti munkahelyre. Csak néhány példa: Vácról az összes munkavállalók 27 százaléka, Szentendréről 32,5 százaléka, Szigethalomról 92,6 százaléka, Buda- kalászról 59,8 százaléka, Diósdról 78,1 százaléka jár be naponta Budapestre. A szívóhatás azonban nemcsak a főváros közvetlen környékére, hanem ötven-hatvan. kilométeres sugarú körre terjed ki. Van olyan munkás, s nem is kevés, aki napi négy, négy és fél, sőt öt órát utazik. A népművelésnek eleve számolni kell ezekkel a munkát nehezítő feltételekkel, amelyek rendkívüli rugalmasságot és differenciált tevékenységet kívánnak.

Az eredményesebb munkához, a kongresszusi irányelvek szellemében történő határozott előrelépéshez elsősorban is széleskörű együttműködés kellene a tanácsok és a szakszervezetek között. De — ahogy ezt Máté János, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője elmondotta — ennek az együttműködésnek túl kell nőnie a megye határain. Mert a megyei szervek összefogásában eddig sem volt különösebb hiány. A százezer ember budapesti gyárakba-. üzemekbe jár. De művelődési igényeit, népművelését, lakóhe.lve művelődésügyi szerveinek kell ellátnia. Ez pedig a budapesti szakszervezetek, a budapesti munkahelyek erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem megy.

A lakóhelyi művelődésügyi szervek feladata lenne a bejáró munkások érdeklődésének, igényének felkeltése a szakmai továbbképzésre, természetesen lazább, népszerűbb formában, mint ahogyan ez a kimondottan szakmai

XXXXXX'XXX>XXXXX>XXXXXXXXVnXX\XXXXV-XVCS.'\N\>

Gondolatok a népművelésről

y

} lyrincskét egyforma macska, } ahogy mondani szokták ^ — kezdte az öreg kőműves, ^ amint habarcsfoltos ruhájá- ^ ban mellém ereszkedett ebéd- í időben az étkező hosszú asz- } tálához. — No, hát éppígy } nincs két egyforma gyerek } sem... Nekem elhiheti, mert } hosszú esztendők óta vannak } a kezem alatt fiatalok, isme- } rém őket.

y

Azaz: csak hiszem, hogy is- j merem. Mert mi esett meg J velem tavaly is. hallgasson | ide! Sok nehéz fiúval volt } már dolgom az évek során, de } olyannal aligha, mint ez a } Bozsó Sanyi, akiről beszélek. } Még ilyen nyájtól elvadult } birkát nem is láttam! Év köz- } ben vettem át a csoportját az } elődömtől, akit más munkára } rendeltek, mert nem értett a A fiatalokhoz ... Afféle hangulatember volt, tudja, s az olyan nem való oktatónak.

No: mindjárt az első napokban látom ám. hogy ezzel a Sanyival valami nincsen rendjén. Behemót nagy gyerek, szálas-vállas, akár a fiatal Toldi Miklós. Ereje is akkora hogy lcétannyit emel. mint a többi. Azaz csak emelne — de hozzá se nyúl a dologhoz. Ott boldogtalankodik ugyan egész nap a munkahelyen, de rossz nézni a téglát, s a kanalat a kezében. Egy hétig, kettőig csak néztem, aztán meguntam.

— Sanyi fiam — mondom —, ez nem lesz így jó. így sohasem lesz belőled kőműves.

Áll. hallgat.

— Pedig az akarsz lenni, igaz? — barátságoskodom tovább.

— Nem — azt mondja — nem akarok. Én autószerelőnek akartam volna ... De Ide tettek, mert amott már betelt a létszám.

— Szóval — mondom — nem szereted ezt a szakmát?

Áll, néz a szemembe. Azt mondja: — nem én!

— Pedig mégiscsak kőművest csinálok belőled, tudod-e?

— Belőlem ugyan nem! — mondja, s felrántja a vállát.

H

át így kezdődött a mi ismeretségünk ... Későbl érdeklődtem felőle: megtudtam, hogy az otthonban is soh baj van vele, meg az iskolában sem tanul. Beszéltem s másik csoport oktatójával, Bö- röcz szaktárssal, hogy vajor mit tanácsolna. Nem voltunk éppen jó viszonyban egymással: a kolléga jó barátja voll az én elődömnek, s ezért kissé neheztelt rám. Első időkben még a köszönésemet is csak foghegyrői fogadta. ..Fújjál csak — gondoltam —, fújjál, ha így könnyebb! Év végén meglátjuk majd, melyikünk tan-ulój végeznek jobb eredménnyel. Akkor kiderül: ki az igazi kőműves!” — Most is hogy a Sanyi dolgában felkerestem, csak a vállát vonogatta, hümmogött.

— Nehéz dió — mondta végül. — Karácsonynak, a maga elődjének is beletört a bicskája...

— Ennyi a tanácsa?

Bólint, s azt mondja: — Ennyi.

Erre otthagytam. Azontúl persze én is csak úgy, az ujjam végivel böktem meg a sapkámat, ha találkoztunk. De hát nem erről akarok beszélni, hanem arról a gyerekről. Néha odaálltam mögéje, úgy figyeltem a munkáját, de gyorBárány Tamás:

Két mester

san odébb kellett áilnom, mert egyszerűen nem bírtam nézni, mit csinál azzal a két bal kezével. Még egyszer beszéltem vele, az sem használt. Akkor elhatároztam, hogy megszégyenítem. Egyik ebédszünetben összehívtam a gyerekeket, s azt mondtam:

— Fiúk, nektek nagy a szerencsétek! Mától fogva két oktatótok van. Az egyik én vagyok, a másik meg Bozsó Sanyi. Csak néztek rám. el- nyüt szemmel: nem értették, hová akarok kilyukadni. — Mindkettőnktől tanulhattok!

— folytattam. — Én megmutatom, hogyan kell a munkát csinálni, Sanyi meg azt mutatja, hogyan nem szabad!

Lett erre nevetés. Én a fiú arcát figyeltem; sápadt, zöldült, aztán vörösödött. „Bejöttél az utcámba, kiskomám”

— gondoltam elégedetten,

D

e rosszul gondoltam: nem jött be az utcámba. Ettől a naptól kezdve még jobban elvadult. Eddig, ha minduntalan hivatkozott is a nehéz fejére, meg a kevés iskolájára, ami miatt nem fogja az a fej a tudományt, valamennyire mégiscsak igyekezett. Ettől kezdve? Ha kezéből vettem ki a téglát, s úgy mutattam, hogyan kell, akkor sem csinálta utánam.

Ekkor eltökéltem magamban, ha törik-szakad: én mégis jó szakmunkást faragok belőle! Nemsokára újra összehívtam a csoportomat.

— A múltkor csak tréfál-