Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

1982. SZEPTEMBER 2. VASÄRNAP 3 Camping útvonal az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig Több mint két hétig hazánk campingviszonyait tanulmá­nyozta Alan Ryalis, az angol camping-klub egyik vezetője, a Camping Outdoor Life című lap kiadója és szerkesztője. Utjának az volt a célja, hogy megismerje nálunk a campin- gezési lehetőségeket. Alan Ry­alis családjával együtt kitű­nően érezte magát hazánkban. Véleménye szerint Magyaror­szágon jó és sok a lehetőség arra. hogy a gépkocsikkal ér­kező nyugati turisták táboroz­hassanak. Különösen a Bala- ton-part kiépített camping-tá- borai, a Dunakanyar táborai, Miskolc környéke és Debrecen nyújtanak erre jó lehetőséget. Álam Ryalis elmondotta, hogy útja lényegében szemleút volt. Hasonló céllal az elmúlt év­ben Csehszlovákiában járt, jövőre pedig Romániát és Bul­gáriát szeretné felkeresni. A nemzetközi campingszövetség ugyanis azon fáradozik, hogy az Atlanti-óceántól a Fekete­tengerig kiépítse a camping- útvonalat Így a turisták campingezés formájában vé­gigjárhatják Európát. (MTI) Küldöttválasztó taggyűlések Összesen négy szóból áll a mondat: „Leraktuk a szo­cializmus alapjait." Akik munkálkodunk, s tettünk is valamit, hogy végre kimond­hassuk a rég áhított, betelje­sülést, tudjuk: sok dicsősé­ges, fáradtságos, küzdelmes, olykor lidérces napot kellett magunk mögött hagynunk. Most azonban számot adha­tunk magunknak és mások­nak is: megérte. Megérte a sok munka, a gond, a hétköznapok közbeni vita, az aggódás, a türelem és az a nagy-nagy szeretet, amit a szocializmus építé­sén serénykedők éreztek ügyük iránt. A szavak, a betűk sok-sok emléket idéz­nek. Az emlékezés olykor visszanyúlik az ellenforrada­lom zűrzavaros napjaihoz, amikor megfogytak soraink, amikor élet-halál harc folyt az utcán, az agyakban és félő volt, hogy az ellenség és a megtévesztettek nyomorba döntik az országot. Azután eszünkbe jutnak az első lé­pések; induljon meg a ter­melés! És a munka győzött! Helyreállítottuk mindazt, ami kárt az ellenforradalmárok okoztak. S megindult a harc a régi vezetés hibáinak meg­szüntetéséért. Milyen egyszerű leírni: le­számoltunk a személyi kul­tusszal, megvédtük a pártot a revízión izmustól és a szek­tás elhajlástól, s ami e mö­gött rejlik, nem más mint a lenini normák megvédése, a lenini tanítások helyes al­kalmazása. És a mondatok ismét temérdek munkát ta­karnak: helyreállítottuk a törvényességet, állítólagosán „mindent tudó” istenségek he­lyett a nép erejére támasz­kodtunk, kedvet adtunk a munkához, a kezdeményezés­hez, ahhoz, hogy mindenki igyekezzék tudása, ereje leg­javát adni. Új gyárak körvonalai, fel­emelt falai bontakoznak ki előttünk. Büszkén nézünk iz­mosodó termelőszövetkeze­teinkre is. Milyen nehéz volt idáig jutnunk. Megértetni a dolgozó parasztsággal, azért harcolunk vele, hogy jobban éljen. Visszanézni könnyű, de megharcolni minden egyes dolgozó parasztért úgy, hogy ne bántsuk meg, hogy vívó­dása közben is megérezze: Jubilál a MÁV tisz Hetvenöt évvel ezelőtt — szeptember 3-án — Baross Gábor közlekedési miniszter avatta fel a budapesti vasúti tisztképző iskolát. Azóta az ország régi és új. nagy és kö­zépállomásainak forgalmi mű­szaki tisztjei kerülnek ki in­nen. Hetvenöt év alatt egy egész hadseregre való — ti­zennégyezer tiszt nyerte el a képesítést, s az ezzel járó rendfokot. Ala évente kétszá­zan hagyják el az iskolát. A növendékek közül sokan me­gyei lakosok: főváros környé­kiek, vagy Vác, Nagykőrös, Cegléd vidékiek. A jubileum alkalmából ün­nepséget rendeztek a Buda­pesti Vasúti Tisztképző Inté­zetben. Márványtáblát avat­tak, melyen Petőfi sorai jelzik az utat: „Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot. Mint a testet az erek”. Dr. Csanádi György, a közlekedési minisz­ter első helyettese méltatta a nap, s az iskola működésének jelentőségét, majd kormány- kitüntetéseket, okleveleket és jutalmakat adott át az iskola vezetőinek, tanári karának és Barabás Imre pedellusnak, aki 1921 óta szolgál itt. Két idős, de korát megha­zudtoló vendég is részt vett az ünnepségen. Szabados Lajos és Lukács Lajos hetven év kö­rüli nyugdíjasok, akik éppen A dahasi járási tanács a politechnikai oktatásért Szombaton tartott ülésén a dabasi járási tanács foglalko­zott a múlt tanév eredményeivel és a most kezdődő előkészí­tésével. A napirendi pont tárgyalása során elhatározták, hogy felhívással fordulnak az állami és erdőgazdaságokhoz, a járási gépállomáshoz, termelőszövetkezetekhez, termelőszövetkezeti csoportokhoz, az iskolai gyakorlati oktatás érdekében. Meg­állapítja a felhívás, hogy a politechnikai oktatás színvonala­sabbá tételéhez, teljessé váláshoz az állami támogatás mellett a társadalom, s azon belül elsősorban azok támogatása szükséges, akikhez felhívásukban fordulnak. Azt kéri a járási tanács tőlük, hogy nyújtsanak a járás iskoláinak a szükséglet­nek megfelelő támogatást a politechnikai oktatáshoz, többek között adjanak át gyakorlókerteket, vetőmagvakat, gyümölcs és szőlőoltványokat, segítsék szerszámokkal, munkaeszközök­kel, erő és munkagépek rendelkezésre bocsájtásával az is­kolákat. fél évszázada végeztek e falak között. Szabados bácsi meg­járta az országot, s Cegléden is forgalmista volt egy ideig. Életének nagy tanulságát és legszebb emlékét így fogal­mazza: — Elértem azt, hogy nem feljebbvalójuknak, hanem munkatársnak tartottak a be­osztottaim. Nem kérhettem tőlük olyan munkát, amit sze­retettel és szívesen el ne vé­geztek volna. Talán ez a leg­több, amit harminckét éves szolgálat alatt elérhet valaki. Lukács bácsi ennyit mond élményeiből: — Életem legzajosabb ideje az első világháború. Tizen­négytől huszonkettőig egy sza­badságnapot se vehettem ki,.. Hogy milyen a jó vasutas? Mindenekelőtt ember! Em­ber a többi vasutassal, s az utasokkal is. Emellett pontos, mint egy Omega-óra. Én soha el nem késtem!... A forgal­mista mindenes, meglehetősen izgalmas a pályája, de tempós, rendszeres is. S az emberség­ből eredő jó légkörön kívül ez a kiegyensúlyozott, rendszeres élet, ami a vasutasok korát meghosszabbítja. Hisz láthat­ja, én se vagyok mai gyerek... Hét évtized csakugyan tisz­tes kor. Mégis hosszú életet, s jó egészséget kívánunk. Az öreg vasutasoknak tisztesség­ből is, a fiataloknak meg azért, hogy jól irányítsák, jól kormányozzák a magyar vas­utat. (t. gy.) Á PEST MEGYEI FAIPARI VÁLLALAT értesíti a megye dolgozóit, hogy a lakosság részére közvetlenül elvállal mindennemű faipari javítást és szolgáltatást rövid határidőre. Vállalunk: bérfűrészelést, hajópadló készítését, gyalulását, parketta készítését, ajtók, ablakok javítását polirozását, parketta felgyalulását és javítását. A szükséges összes anyagot a vállalat biztosítja. Az igényeket az alábbi címre kérjük bejelenteni: Pest megyei Faipari Vállalat, Solymár Ügyintéző: Szántó Pál. Telefon: 167—842, reggel 8-tól du. 3-ig. A lakosság igényeinek kielégítésére jó minőségű munkát és gyors kiszolgálást biztosítunk értjük öt, nem türelmetlen­kedünk — ez volt a nehe­zebb. Milyen öröm ma számotvet- ni és megvonni sikerünk mérlegét! Hogy az együttes munka nyomán sorra épül­tek a művelődési otthonok, szaporodtak falvainkban a televíziók, a rádiók, a háztar­tási gépek. Az ácsáig püspök- hatvanig galgagyörki barom­fikeltető avatása, a nagyma­rosi alkotmánynapi ünnep­ség, a Lengyelországba uta­zó termelőszövetkezeti dol­gozók, a százhalombattai fe­gyelmezett, jól szervezett építkezés, a Dunai Cementmű óriás kéményei tolakodnak szemünk elé. És az épülő művek, a gyarapodó határ láttán emberek százezreinek képe ködük fel. Van köztük őszülő és fiatal, alig pely- hedző bajuszú. Traktoros és állattenyésztő. Olyan, aki író­asztalt hagyott el a város­ban, csakhogy segítsen a falut az új úton vezetni. Mér­nökök és egyetemi tanárok. Párttagok és pártonkívüliek. E sorokkal voltaképpen a most kezdődő küldöttválasztó párttaggyűlések elé akarunk köszöntőt fogalmazni. Hiszen először a Dunai Hajógyárban, az Egyesült Izzóban, Alsóné- mediben, Ócsán, a Csepel Autógyárban Nagykőrösön és azután mindenütt meg­kezdődik a küldöttek válasz­tása, akik az alapszervezet kommunistáit képviselik majd a felsőbb pártértekezleteken. A kezdődő taggyűlésekről akarunk szólni. Az eltelt esztendő ered­ményeit, hibáit vetik össze, valóságos képet alkotnak ed­digi munkájukról. Mindenütt elsősorban a saját dolgaikról beszélnek majd. S előre tud­juk: viták lesznek a taggyű­léseken. Hol a technológia ja­vítása miatt érvelnek majd a kommunisták, másutt a gyá­rak jobb kooperációjáért szállnak síkra, vagy az önt­vények minőségének javítá­sáért. A termelőszövetkeze­tekben a munkaszervezés, a dolgozó parasztság egységé­nek kialakításáért folyik a harc. Olykor hibákat is em­legetnek majd. sőt dühös­ködnek a bajokon. Ismerjük őket — ilyenek. És éppen ez a jó, mert ebből a szerető veszekedésből, az őszinte akarásból kereke­dik ki mindaz, amit a kong­resszusi irányelvek feladatul adtak. A taggyűléseken a kong­resszusi irányelvek alapján megbeszélik sajátos gond­jaikat, tennivalóikat, s ha vitáznak is, végeredményben, mindenütt azt összegezik, hogy a párt legutolsó, VII. kongresszusán meghatározott politikát követték, jól dolgoz­tak, amit tömören szólva úgy fogalmazott a kongresz- szusi irányelv: leraktuk a szocializmus alapjait. Észak gazdagabb! Tizenkét esztendeje szabad Észak- Vietnam A statisztika szűkszavúan közli: évente Vietnam lakos­ságának három százaléka halt meg, főleg járványok miatt, amelyek könyörtelen pusztí­tást végeztek. Ma Eszak-Viet- namban, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban az évi halálozási arányszám fél szá­zalék alá esett. Talán ez a szám is elég volna arra. hogy érzékeltessük azt a változást, amely 1945. szeptember 2-a óta következett be Eszak-Vi- etnamban, azóta, amióta az augusztusi forradalom hatásá­ra — a gyarmatosítók ellen folytatott évszázados harc be­tetőzéseként — az ország sza­bad lett. Még sok-sok számmal, sok­sok adattal bizonyíthatjuk ezt a fejlődést. S alátámaszthat­juk a kettészakított ország, a demokratikus Észak és a szin­te gyarmati Dél összehasonlí­tásával is. S különösen érde­kes ez az összehasonlítás ak­kor, ha magunk elé képzel­jük a francia idegenlégió vá­logatott legényeit, akik né­hány hónappal az ország fel- szabadulása után. ismét hábo­rút indítottak, s 1954 júliusá­ig kíméletlenül pusztították a lakosságot, a falvakat, a vá­rosokat. Am a vietnamiak, akik év­századokig küzdöttek szabad­ságukért, ismét győztek. Le­győzték a rettegett, jól kikép­zett, technikailag nagyszerűen felszerelt francia gyarmati hadsereget. A katonák, a va­rasztok. a munkások és a diá­kok, a harcosok és a megkin- zottak. nekiláttak az ország újjáépítésének, megkezdték a munkát, amely az utóbbit években egyre több gyümcfr csőt hoz. A gumi, a rizs. a kókuszolaj és néhány fontos ásvány ét termény nagyrészt Dél-Viet- namban található, de a termé­szeti adottságainál fogva sze­gényebb Eszak-Vietnam mégi* gazdagabb most, mint Dét Gazdagabb, mert megvalósí­tották azt, amit egyre több ét több nemzet valósít meg a vi­lágon: alkotó szabadságba» élnek s minden ember — munkáin révén — egyenlő ér­tékű társ. ötvennégytől nap­jainkig meghatszorozódott az ország villamosenergia-terme- lése, a cementtermelés hat­vanszorosára, a széntermeiét négyszeresére emelkedett: 9 több mint tízszer annyi szö­vetet gyártanak most, mini amikor az ország végérvénye­sen felszabadult. Sorolhatnánk még a min­dennél kifeiezőbb statisztikai adatokat. Hosszú lista, tanús­kodnék az életszínvonal emel­kedéséről, s a fiatal önálló or­szág kulturális fejlődéséről — de mindennél kifejezőbb az az elöljáróban ismertetett adat. hogi/ a halál meghátrált. A halál meghátrált — so* ország, a Délnek néldát mu­tató Észak fejlődik, egyre erősödik. Nincs eaitedül. a de­mokratikus országok mind jó­barátai. A barátság szimbóluma: German Tyitov, a második szov­jet űrhajós, a további sikerekre koccint Ho Si-Minh-hel, a költő és filozófus államelnökkel Több mint százmillió forintot sorsolnak a szeptemberi áliamkölcsönhúzáson Az Országos Takarékpénz­tár egy hét múlva, szeptem­ber 9-én és 10-én a Magyar Beruházási Bankban rendezi az 1., az 5., és a 6. békeköl­csön 1962. második félévi sor­solását. A húzásokon összesen 411 000 kötvényre, több mint 100 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. Az 1. békeköl­csönből 101 000 kötvényre 19.7 millió forint, az 5. békeköl­csönből 140 000 kötvényre 32.6 millió forint, a 6. békeköl­csönből pedig 170 00 kötvény­re 48.6 millió forint jut a sze­rencsés kötvénytulajdonosok­nak. (MTI) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\V\V\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\N\V\\\\N\\VA\\\\\W.\\W,W J0 SZERENCSET! i így köszöntjük a bányászokat, a föld mé- ff lyének értőit és ismerőit. A kincskeresőket, if akik. annyi szenvedéllyel, olyan szívósan, % ezernyi kockázat terhével a vállukon segítik ff napvilágra az ásványok millió tonnáit. Egész, ff testben és lélekben izmos embereket kívánó ff hivatás ez. Csak az állhat kitartóan posztján, ff aki szinte rabja a naponkénti nagy küzdelem ff szépségeinek, s a férfierő és akarat legszebb ff kiteljesedését látja ebben a szóban: bányász, f Csodálkozva s elégedetten láttuk, hogy a ff Pilisi Szénbányáknál — akárcsak másutt — f új nemzedék ismerkedik a mélységek titkai- ff val. Több százan öltöttek sisakot, hogy a ff mélybe szállhassanak. Iparosok gyermekei is $ jelentkeztek. Megdőlt a tétel, hogy csak bá- ff nyászok utódai folytathatják apjuk útját. A ff kemény férfierőt és jellemet kívánó bányá- ff szatnak vonzó romantikája van a rrii korunk- ff ban is. ff Ez az ügy érzelmi része. Am az sem ke- £ vésbé fontos, hogy a magyar bányász ma ff biztos, jó jövedelmű állást élvez. Az alapjö- ff vedelmen kívül hűségpénz, tüzelő- és vásár- flási kezdvezmény, jó ellátás, állami erőből ff vagy segítséggel épülő új lakások biztosítják ff a tisztességes életet. Egyedül a Pilisi Szénbá­nyáknál több mint négymillió forint hűség- ff pénzt osztottak szét a munkatársak között. Az $itt dolgozók nyolcvan százaléka részesült ju- ff falómban, s ha egy főre számítjuk a nagy ösz- í szeget, ez is mintegy négyezerötszáz-ötezer forintot tesz ki. Ma délelőtt pedig miniszteri kitüntetéseket és versenyjutalmaikat adnak át a pilisieknek az István-dkna szomszédságá­ban. De jelentős az egész ország színe előtti elismerés, a bányásznap, s a Parlamentben tegnap kiosztott sok kormánykitüntetés is, A névsorban találjuk Gödrös Sándor szállítási felvigyázót és Nagy Imre vájárt Pilisről. Szinte törvényszerű, hogy ilyen ünnepi al­kalmakkor feltegyük a kérdést: mit vár a bányász, s mit az ország az elkövetkező idők­ben? A bányász egészséges munkakörülménye­ket, jó munkafeltételeket, s azt, hogy otthoni életviszonyai is minden tekintetben emelked­jenek. Hogy ez évről évre hogyan valósul meg, jól láthatták maguk a bányászok, de sokat tud erről az ország közvéleménye is. Szinte természetes, s közhely számba megy, hogy sok bányász már gépkocsival jár, ren­getegen építkeznek, s a kor követelményei szerint rendezik be modern otthonukat. Az ország mindezért azt kéri a bányászoktól, hogy a meghatározott szénmennyiségen, vagy más ásványi kincsen kívül egyre olcsóbban kerüljön felszínre a kibányászott anyag. Ezt viszont a bányászok vállalják, akkor is, ami­kor kongresszusi versennyel a termeléke­nyebb munkát igyeSkeznek segíteni. Az itt felsorolt valamennyi feladat mind­annyiunk közös ügye, s megvalósítása közös érdek. A bányásznapon e feladatok végre­hajtására mondjuk a föld kincsét kutató munkások régi köszöntését: jó szerencsét!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents