Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

1962. AUGUSZTUS 5. VASÄRNAP

rrrr

uecvei

BARCSAY JENŐ

MIHALCZ PÁL

s elsősorban a táj, az életképek hangulatát adja visz- sza képein.

— A festőnek mindig egy kicsit költőnek is kell lenKántor Andor, a képzőművészeti gimnázium igazgatója feleségével, Gálfy Lolával tölti itt a nyarat minden esztendőben.

— 1929 óta mindössze kétszer ..hiányoztam’1 — emlékezik Kántor Andor. — Egyszer a nagybányai műművészeti Gimnázium tanára. Az órarendi elosztás szerint azonban csak a hét egyik felében tanít, a másik felét Szentendrén töltheti, alkotó munkával. S ő él is ezzel a lehetőséggel. Nemcsak nyáron, de az év minden szakában Szentendrén dolgozik. Hogy miért?

— Nemcsak nyáron, de télen is legalább annyi nagyszerű témát rejt ez a történelmi hangulatú város. És nemcsak a város és festői környéke, a Művésztelep parkja is. Ki sem kell mozdulni a telepről, s máris egymást érik a festő ecsetjére, vásznára kívánkozó témák — mondja, s mutatja is a parkról készített rajzokat, festményeket. Még a témában azonos képek is mindig mások, más a fény- és a színhatás és más a meglátás is. Erősen szerkezetes felépítésűek ezek a képek, akár Göllner Miklós más alkotásai — ez stílusából fakad. De — azt hiszem, nem állítok valótlant, ha azt mondom — a konstruktív felépítésű városképből is fakad.

KANTOR ANDOR

vésztelepen töltöttem egy nyarat, egy másik nyáron pedig fogságban voltam, ezért maradt el az a nyár. S hogy miért éppen Szentendrét választottuk? Nem hiszem, hogy van még egy ilyen szép fekvésű s ilyen gazdag témát kínáló város, amely ráadásul nagyon könnyen megkö-J zelíthető. S nálunk ez is igen ^ lényeges, hiszen mindketten í tanítunk a képzőművészeti ? gimnáziumban. ^

A műterem-szobában félig- í kész képek sorakoznak egy- más mellett — a művész- ^ házaspár legújabb alkotásai. A képeken ember és táj ne- ^ mes harmóniában olvad össze s tükrözi mindazt, amit ^ ez a két tehetséges művészi az életről vall. j

— Még csak annyit Szent- endréről: ez a mediterrán

jellegű táj változatos és gaz- $ dag építkezésével, sok hely- \ ről összetevődött emberei- \ vei sűrítve adja mindazt, \ ami nekünk, festőknek té- \ mát inspirálást jelent. Ezért j lenne nehéz akárcsak egyel- \ len nyárra is elszakadni ettől í a patinás fényű városkától, í ahol az építkezésben ugyan ^ még a régi stílusok dominál- \ nak, de az< emberekben már \ megtalálható mindaz az új \ tulajdonság, amely napjaink \ emberét jellemzi. í

GÖLLNER MIKLÓS

jongója voltam. Ott dolgoztam tíz esztendeig. Ott is ezekkel a motívumokat kerestem:

és az emberi tartalom, mondanivaló nemes ötvözete. . Göllner Miklós a Képzőa fény és a szín festészetem lényege. Ami a témát illeti: téma itt az egész város, s az azt ölelő gyönyörűséges táj. A lényeg mégis az: mivé válik mindez a művészetben. Ha valaki csupán másolni kívánja, az nem lesz több annál, amit egy színes fényképfelvétel is hűen visszaad. A művészet több ennél: a természet

j Véletlenül került ide, régebbről ismert festöbarátaihoz j jött látogatóba még 1942-ben. I Aztán itt maradt.

— Festőileg Szentendre ! olyan érdekes, konstruktív fel- \ építésű város, ami festői tö- \rekvéseimnek a leginkább \megfelel. Művészi gondolatai- ! mat itt sikerül a legőszintéb- \ ben kifejeznem, pedig a há- \ ború előtt még a Balaton ra!

! A művésztelep legfiatalabb : tagja — nem korát, az itt ! töltött két esztendőt tekintve.

! Igaz, a várossal már másfél ! évtizede ismerkedik.

! — Kezdetben, nem szé! gyellem bevallani, ellen- í szén vés volt számomra e táj. í Talán azért, mert mint ad- j junktus építészeket oktatok í a Műszaki Egyetemen, s az ; építész szemével szemléltem í a várost. Kezdetben német- ! alföldi jelleggel ruháztam í fel magamban Szentendrét s ! ebben a stílusban közeled- ! tem hozzá, mondanom sem ! kell, eredménytelenül. Hiá- j ba erőltettem, sehogy sem; í ment a munka, már az is ^ ! megfordult fejemben, hogy í \ nem jövök többet ide. Négy ^ j éve azonban már él ben- ^ ! nem a táj, s azóta, valahány- i

2

szór látom, mindig új izgalmat jelent. Most fedeztem fel csak igazán s már nem okoz gondot festői megfogalmazása.

Arató János számára a nyár Szentendrén elsősorban témagyűjtést jelent; Leginkább csak vázlatokat készít, fekete és színes ceruzarajzokat, hogy aztán a nyár végén visszatérve, a fővárosba. már festményekben fogalmazza meg mindazt. amit látott, amire inspirálta a gazdag szentendrei táj.

ARATÓ, JÁNOS

I Szentendrén már harmincöt I éve otthonos.

! — Vonzódom a változatos,

\ dombos tájhoz, mert nagyon ■ sok festői útkeresésre ad le- i hetőséget — vall önmagá- i ról s mondja el néhány szó- í ban művészi ars poétikáját: — A látott dolgok éli

; ménnyé sűrítése, de olyan \ formában. hogy az jobban ! kifejezze a látott dolgokat, i mintha egyszerűen csak le- \ másolná az ember.

• Mihálcz Pál elsősorban lí- I rai festő. Ezt bizonyítják ké- ípei: csendéletek, a belső élet í köréből merített témák, de : ez tükröződik tájképein is. í Lágyabb színekkel dolgozik

nie ahhoz, hogy a látottakhoz hozzáadja önmagát, a látottak keltette gondolatokat, érzéseket. Ugyanakkor meg kell közelítenie a gyermek őszinteségét — egyszerűi mindenki számára érthető formában kell megnyilatkoznia. Hogy ezt színekkel, fényhatásokkal vagy formákkal fejezi ki az ember — az belső alkatától függ. Hozzám a színhatás áll a legközelebb.

Az idei nyár már eddig is igen eredményesnek bizonyult Mihálcz Pál számára — az elkészült képek tanúsága szerint. De a félig kész alkotások is ezt igazolják.

/

1 Tavaly kapta meg a Mun- kácsy-díj első fokozatát, az í Iparművészeti Főiskola nyug- £ díjas tanára. Másfél évtizede £ tagja a művésztelepnek, de

f Mikor Csarnojevics pátriárka az embereivel Szentendrén megtelepedett, az első cölöpöt nem a mai Szentendre területén £ verte le, hanem ízbégen, a hegyek között, a Dunától kissé \ nyugatabbra. Itt vált Csarnojevics Szentendre Romuluszává. \ Innen kezdte Szentendrét építeni. Csodálatos táj. A város i, gyorsan felépült, mintha a földből termett volna elő. S hogy \ ide találtak, erre a gyönyörű vidékre, mintha csak vigaszt ke- restek volna nagy veszteségükre... A Dunának talán forrás- í vidékétől kezdve egészen Belgrádig nincs szebb tája, mint a $ Visegrád alatt elterülő vidék, ahol a Duna !két ágra szakad.,. \ Nappal is szép ez a táj, de aki Budapestről éjnek idején uta- \ zik gőzhajón fölfelé, az eléje táruló csodálatos panoráma úgy \ fellelkesíti, mintha a legszebb tündérországba került volna... 'jf Jakob Ignyatovics

három esztendővel ezelőtt az országhatárokon túl is híre* és elismert Művésztelepet,; amelynek jelenleg tizenkét lakója van; Arató János, Balogh László, Barcsay Jenő Kossuth-díjas, Bánovszky Miklós, Döbröczi Kálmán, Főnyi Géza Munkácsy-díjas, Gálfy Lola, Göllner Miklós, Gráber Margit, Kántor Andor, Kmetty János Kossuth-díjas és Mihálcz Pál Munkácsy-díjas festőművész. Közülük vallanak most néhányan Szentendréről, munkájukról.

; Így vallott több mint száz ; esztendővel ezelőtt az író, a ! városka ma is nagy becsben ; tartott fia, akinek emlékét ut- ! ca őrzi, s a ház, amelyben szü- ! letett. A ház fölött kecses, ba- 5 rökk tornyok rajzolódnak az ; égre, tekintenek alá az ezüst ! tükörként öblösödé vén folyó- ; ra. Csoda-e, ha mindez a ; szépség varázsos erővel von- \ zotta és vonzza ma is az ódon városkába az ecset és paletta \ szerelmeseit? Nem véletlenül S találtak ifet ihlető otthonra a ? festők, s alapították harmincí

__________________________

| GRÁBER MARGIT

$

5 Gráber Margitot — aki harmine esztendeje dolgozik itt $ — munka közben zavartam % meg s ezúton kérek elnézést

; ezért. Kint, a művésztelep ■ parkjában dolgozott új fest- \ ményén, a Lány kosárral cí- l mű alkotáson, amelyen egy \ hamvas, üde kislány állt mo- \ delit. A nyáron általában \ gyermekeket fest, de már ! készül a Görög kancsó meg- ! festésére és egy Kukorica- \ szár-vágás című, még tavaly ! elkezdett kép befejezéséhez. ! S aztán utazik. Az útirány: í Bécs—Párizs.

talán azért, mert mindig na-, gyón szerettem kísérletezni, s \ egy-egy mű megszületését a ; kísérletek sora előzi meg. Har- ! mincegy éves koromig éltem \ így, szinte kizárólag a kísérle- \ tezésnek szentelve minden \ órát, percet. Aztán nem ment \ tovább, állást kerestem, hogy i megéljek valamiből. így ke- \ rültem az egyik iparostanonc- • iskolába, ahol a fémipari tech- i nológiától kezdve a magyar \ irodalomig több tárgyat tani- i tottam, csak éppen rajzot: nem. Talán furcsa, de így | igaz. S az is, hogyan kerültem \ a háború befejezése után a Képzőművészeti Főiskola anatómiai tanszékére. Szőnyi István és Vargha Nándor hívott — vállaljam. De milyen alapon? — tettem fel a kérdést önmagomnak. Csupán annyit értettem az anatómiához, mint a többi festő kollegám, de ez nem lehet elég arra, hogy tanítsam az anatómiát. Haladékot kértem, s ehhez kapóra jött a háromhónapos kényszerszénszünet. A szertárból ki- , csempésztem egy csontvázat,

• újságpapírba csomagoltam, s amikor a portás egy pillanatra elfordult, mint egy rossz kölyök, kiiszkoltam a kapun. Három hónapig szinte éjjel' Egy csésze illatos fekete mellett emlékezik.

— Ha jól tudom, 1935-ben történt. Egri József barátom Badacsonyba hívott. Elfogadtam a kedves meghívást, annál is inkább, mert valahogy éppen megrekedtem a munkában, s gondoltam, talán a környezetváltozás ... Három napig sétáltam a Balaton partján, de nem tudtam felmelegedni azzal a tájjal. A negyedik nap reggelén, amikor felébredtem, a nap korongja úgy tekintett rám az ablakon keresztül, ahogyan Szentendrén ismertem meg. Nem volt tovább maradásom. Sebtében összepakoltam és búcsú nélkül indultam ki az állomásra. Féltem, ha búcsúzkodásra kerül a sor, a barátom visszatart. Délután fél háromkor már Szentendrén voltam, s csak levélben magyarázkodtam barátomnak. Táviratilag érkezett a feláldozás: „A te helyedben én is ugyanazt tettem volnaF

A szentendrei műterem-szoba minden zuga a mester fiatalos alkotókedvéről vall. Az asztalokon tusrajzok, szinte számlálatlanul. Ezekből válogatja majd össze azokat, amelyek tervezett új könyvébe kerülnek, amelyet a Corvina Ki' Levelet bont éppen, amely Párizsból érkezett. Arra kérik az idős mestert: engedélyezze, hogy híres anatómiai rajzai helyet kapjanak a francia diákok tankönyveiben. Mégis Szentendréről indul a szó —a Dunakanyarnak ez a csodálatos gyöngyszeme közelebb áll hozzá, mint Párizs.

— Nem tudom elképzelni festői életemet Szentendre nélkül. Amikor legelőször itt jártam, annyira megragadott varázsos szépsége, történelmet idéző hangulata, hogy nem tudtam tőle többet elszakadni. Pedig régen volt, 1929-ben. Azóta minden nyaramat itt , töltöm. Azaz... egyszer megpróbáltam ...

adó felkérésére készít elő. A falakat borító festmény-tanulmányok pedig fiatalos lendületű kísérletekről vallanak — játék a térrel, a formákkal, a színekkel. Hogy melyik kép lesz az igazi, a nagy alkotás? — Talán egyik sem — jegyzi meg csendesen, a nagy művész szerénységével. De ahogy elnézem ezeket a készülő képeket, akaratlanul is olyan érzés támad az emberben: nagy Mű születik valamennyiből.

Közben fordul a beszélgetés kereke, s a mester már különös életéről vall.

— Soha nem gondoltam arra, hogy a festészetből megéljek. Festettem, rajzoltam valami belső kényszer hatására,

nappal ezt a csontvázat tanulmányoztam ... így kezdődött s folytatódott azzal, hogy minden órámra rajzokkal illusztrált óravázlatot készítettem. Ezt csak azért említem, mert ezekből a rajzokból született meg első könyvem.

Barcsay Jenő azóta Kossuth- díjat kapott, a Képzőművészeti Főiskola anatómia tanszékének vezetője és munkásságát nemcsak nálunk, de szerte a világon nagyra érté- • kelik, becsülik. Ma is fáradhatatlanul dolgozik, mint mindig, ezen a nyáron is Szentendrén, egészen szeptemberig, amikor — szintén minden esztendőben — Romániába látogat, édesanyjához.