Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-30 / 202. szám
4 'fzMhdes* 1903. AUGUSZTUS 30, CSÜTÖRTÖK VÁM KIÚT! Honnan jöttek, kik foglalták el a budaörsi barlanglakásokat? A felszabadulás előtt magától értetődött, hogy a budaörsi Kőhegy eredetileg borospincének készült barlangjaiban errA berek éltek. Születtek, családot alapítottak, meghaltak — generációk egymás után. Az akkori közigazgatás látszatintézkedésekkel sem segített az ottani állapotokon. 1945 után hosszabb időre kiürültek a hegy odvai. Az utóbbi években azonban lassan újra hangos zsivajtól visszhan- gosak a hegybe vájt udvarok. Megtalálni itt az ország majd minden nyelvjárását. Mégis a legtöbben Szabolcsból. Nyírségből jöttek. Olyanok, akik a fővárost afféle tejjel- mézzel folyó Kánaánnak képba dolgozni. A Törökbálinti, a Herceghalmi Állami Gazdaság foglalkoztatná őket. Aki rászolgál s megbecsülné magát, annak a jelenleginél különb, emberi lakást adnának. De nem tudunk róla, hogy egy is kihasználta volna ezt a lehetőséget. Perzsel a nap. A sziklák szinte pattognak a hőségben, ösvény kígyózik felfelé. A sziklafalban ajtóle. Az egyikbe találomra benyitottunk. A tanács lakásügyi előadója, Si- peki Lászlóné ismerteti, kik laknak a barlangban. Fizetnek valamit a Schellenberg- nek, amiért idevette magukat? — Hogy tetszik gondolni? — riadozik Lisztes Imréné. — Régi ismerősöm nekem a „háSértődött, döbbent fejrázás a válasz. Ősz fürtjei, hatalmas karika fülbevalói csak úgy repkednek feje körül ,Ragácska Imre. felesége és négy gyermeke a Kőszikla utca 17-ben „laknak”, Ök sem budapestiek. A férj tolató a Csepel Vasműben, az asszony takarítónő a vérellátó központban. Filléres lakbérükkel több évre visszamenőleg tartoznak. A négy gyereken hajdani ruhák maradványai. A legkisebb a hároméves, a harmincötfokos hőségben rongyos tréningruhában. A konyha összedőlt, csak a fala maradt. Látszik, a szoba is szívesen követné. Bútorzata spártai. Szekrény, komód, két rossz vaságy, téglával feltámasztott lábú asztal és két szék. — Hol esznek a gyerekek, hol főznek? — Nem messze lakik egy rokonunk, az törődik velük. Meg hol én, hol a feleségem van itthon. Hogy valaki valóban törődne a gyerekekkel, ennek semmi nyoma. Dehát, mivel is lehetne itt törődni? — Majd, ha összejön egy kis pénz, megveszem a barlangot. Abból felépítem újra a konyhát — bizonygatja a fiatal családapa nem sok meggyőződéssel. Akit „előőrsnek” küldtek zelték. Vitán felüli, hogy ezeknek a családoknak nagy része nem a falu értékes elemeiből került ki. Távoztuk köny- nyebbséget jelentett községüknek, mert rendszeresen ott sem dolgoztak. Különösen megszállták a budai járás több községét, Budakeszit, Piliscsabát, Érdet, Budaörsöt. A. beáramló emberek „lumpen” jellege, személyi kulturáltsága rengeteg problémát okoz a hatóságoknak. E területek valósággal melegágyai az alkoholizmusnak, prostitúciónak, bűnözésnek. A budaörsi Kőhegy a legnagyobb s legriasztóbb ilyen település, összesen 110 család lakik 61 életveszélyes barlang pincéiben. Pontosan 536 fő — közülük 221 a tizenhat éven aluli. A kőhegyiek egy része jó ismerősünk — mondják a rendőrőrsön. Név szerint is ismerjük őket, innen kerül ki a legtöbb „esetünk“. Egyet lehetne tenni: felszámolni a telepet, a barlangokat beomlasztani. Dobsonyi János tanácselnök, Horváth Jenő tanácstitkár gondterhelten egymásnak adják a szót: — Nehéz helyzetben vagyunk. Ennek az áldatlan állapotnak minden terhe végső fokon minket nyom. Rengeteg problémát okoznak ezek az emberek. A gyermekek családi helyzete, a válások, együttélések, szét- és összeköltözé- sek kusza halmaza miatt nagyon rendezetlen. — Hogy mit tehetünk a beköltözések ellen? Tulajdonképpen nem sokat. Felsőbb szerveinknek és a rendőrségnek az a közös álláspontja — amivel elvileg mi is egyetértünk, sőt határozatot is fogadtunk el erre nézve —, hogy ezekbe a barlangokba beköltözni, bejelentkezni nem lehet. Mégis, mikor rokonokhoz kérik az ideiglenes bejelentkezést, el kell fogadnunk. Semmiféle adminisztratív eszköz nem áll rendelkezésünkre. A tanácselnök azt mondja: — Azt ne higgye, hogy ezek az emberek nem dolgoznak. Dolgoznak, de csak könnyű munkát vagy olyat, amilyenhez semmiféle képzettség nem kell. Sokan alkalmi munkából élnek. kém is igyekeznek többre, a hagyobb keresetre, csak annyira, ami a napi, egészen minimá- Jis igényeket kielégíti. Fizetéskor viszont érdemes megnézni, milyen vigan vannak. Sokukkal beszéltünk. Javasoltuk, jelenjenek az állami gazdaságziúr”. Mosok-vasaiok rá, azért fogadott ide minket. Szénle- hordó a TÜKER-nél. Itt lakik, de Pestre van bejelentve. Ide csak a nőit hozza. — Tessék nézni, ezt a szép kis házat építette. Két család is lakhat benne. Tízezer forintért akarja eladni. A „szép kis ház” egyetlen kisméretű szoba. Egy ajtaja, egy ablaka, kívül-belül vakolatlan. Telek hozzá semmi. — Megmondtam már a Schellenbergnek — csattan fei Nagy István házán széles ablak, piros cseréptető. Gazdája barátságosan fogad. Ö a j Kábel- és Sodronykötélgyárban, felesége meg a HÉV-nél ' dolgozik. Egy kisfiúk van. Jö- ! védelmük éppen csak megüti a kétezer forintot. Egy álló évig minden szabadidejüket a házépítésre áldozták. Barlangjukból kitermeltek a hasznavehető anyagot, élire raktak minden fillért, s ma már adósság nélkül — tágas szobakonyhában laknak. A fehérre Mennyezetük az égbolt (Gábor Viktor felv.) a lakásügyi előadó —, hogy a házat nem árusíthatja. A barlangot nem vette meg, s az építkezésre sem kapott engedélyt. Itt új házat csak a pincékből kitermelt anyagból lehet építeni. A barlang pedig érintetlen. Még a nyáron is izzad a' fala. Benn, a vetetlen szürke ágyon, kócos, sápadt kisgyermek üldögél piszkos ingben. — Az unokám. Meghalt az apja, elhoztam, hadd jegyen nálam. Jó dolga lesz. Kissé merész állítás, ilyen, körülmények között: — Honnan, mikor ' jöttek Budaörsre? — Két évvel ezelőtt Kazárról. A lányom még ottmaradt. Ha lesz lakás, jön ő is. Állítólag nemsokára megürülnek a királyerdei fabarakok. Akkor odaköltözünk. — Kazáron miből éltek? —- Benn dolgozott a párom a tsz-ben. Pásztor volt. Csakhogy nem bírta a lába szegénykémnek a sok gyaloglást a juhok után. Ezért jöttünk Pestre. Itt majd megesküszünk. — Hol dolgozik most az élettársa? — Utcaseprő Pesten. — Hát az utcaseprőnek nem kell gyalogolnia?... festett falak, a tiszta lakás mutatja: aki igazán akarja, annak van kiút! — Kerítésre már nem futotta? — kérdi Sipekné. — Sajnos, elfogyott. — Nézzen körül, hol lehet jó követ találni. Ha bejön, megadjuk az engedélyt a kitermelésére. Nagy Istvánék jó példáját még kevesen követik. Az itt élők egy része abban bízik, valakinek majd csak megesik a szíve apróságaikon. Egy része csodára, sült galambra vár. Nagyobb része pedig a világon semmire sem. Mint ahogy egy öregúr mondta a dohos pince mélyén: — Ha nekem jó itt, miért fáj az másnak? Nekünk, a mi társadalmunknak fáj! A budaörsi Kőhegy felszámolása nem köny- nyű feladat, s nem is lehet egyik hétről a másikra megoldani ezt a feladatot. Sokan keresik már a módját, de hogy mi lesz az. nem tudni még. Egy bizonyos: szigorú gátat szabnak a további beszivárgásnak, a rászoruló gyermekek állami gondozásba kerülnek. Az ott élő felnőttek nevelését pedig a hatóságok, a munkahely és a társadalom közös erőfeszítésével lehet s kell megvalósítani. Komáromi Magda érdekességek,mmm A NAGYVILÁGBÓL Modern „vízivár" Telefon, áramforrás nélkül Mi ez? Gigászi virágváza, vagy tv-adótorony? Egyik sem. A képen látható építmény a franciaországi Amiens város víztornya. Befogadóképessége 400 köbméter. Franciaországban az utóbbi időben sok ilyen „vízivár'1 épült. A francia építészek valósággal versenyeznek egymással, hogy melyikük talál ki fantasztikusabbnál fantasztikusabb formát. Franciaországban áramforrás nélkül működő telefont szerkesztettek. Gázokkal, vagy gőzökkel telített atmoszférában alkalmazható. Működése azon alapul, hogy az emberi hang akusztikáját árammá Tudományos tévedések hosz- szú életűek lehetnek, különösen, ha összefonódnak a nemzeti hiúsággal. Majdnem egy évszázadon át tartotta magát az a tudományosnak látszó feltevés, hogy az ősmagyaroK- nak már a kalandozások korában olyan magas egészség- ügyi kultúrájuk volt, hogy a hordozható fürdőkádat is ismerték. Ennek a nevezetes tévedésnek, félremagyarázásnak alapja bíborban született Konstantin bizánci császár egyik kitételének az eredeti értelmén túlmenő torzítása, kiterjesztése volt. Ez a görög császár értékes irodalmi munkásságot fejtett ki és számos adat származik tőle a honfoglaló és kalandozó magyarok életéről, szokásairól. De Ceri- moniis aulae Bisantynae (A bizánci udvar szertartásai) című munkájában többek között hadjáratok esetén a táborrendező (mensurator) kötelességeiről is. Ennek eggyik része szó szerint így hangzik: tartozik a mensurator vinni Rövidlátó állalszelidítőnö Egy riporter felkereste Jena Frey ismert francia állatszeli- dítőnőt, a Vadállatokat szelídítek című könyv írónőjét. „Hogyan szánta rá magát elefántok idomítására?” — akarta tudni a sajtó embere. „Egészen egyszerűen — válaszolta az állatszelidítőnő. — Régebben egy bolhacirkusszal dolgoztam, a bolhák idomítá- sa közben azonban megromlott a látásom, s miután nem akarok szemüveget viselni, termetesebb állatokat kerestem magamnak...” Tisza, amely a Lefogyott a Balatonunk, pedig nem gazdálkodtunk rosz- szul vízével. Nem a pancsolás és a lubickolás ártott meg neki, hanem a hőség, mert hihetetlennek tűnő víztömeget szippantott fel belőle a nyári forróság. Augusztus első két hetében volt az idei rekord, amikor száz milliméterrel apasztotta vízét a párolgás. Volt olyan nap, hogy 6—7 millió köbméter vizet nyelt el a levegő. A széllel szövetségre lépett erős napsütés másodpercenként 70—100 köbméter vizet ragadott el a Balatontól. Ennél több víz nem folyik el a szárazságtól megviselt Tisza medrében sem. Kézenfekvő tehát a hasonlat, hogy az idei nyár ebben a két hétben új Tiszát fakasztott, amely a Balatonból emelkedik a magasba, és a felhőkBalatonból ered be torkollik. A tó, ha minden vízpótlástól elzárnánk, négy év alatt kiszáradna. A három nyári hónapban mintegy 270 millió köbméter vízzel lett szegényebb a Balaton. Ez a hatalmas víztömeg még akkor is bőven fedezné Budapest egész évi ivóvíz- ellátását, hogyha a télen sem használna kevesebb vizet a lakosság, mint a kánikula idején. Nyáron a Zala-folyó és a csapadék sem tudja annyira táplálni a Balatont, hogy pótolhatná az elpárolgott vizet. Kapóra jön azonban ez a mérsékelt adagolás is, mert különben május óta nem 16 centiméterrel, hanem majdnem fél méterrel apadt volna a víz szintje, és a déli part mentén sok helyen mintegy kétszáz méterrel húzódott volna beljebb a víz széle. alakítja át, a vonal másik végén pedig az áramot visszaalakítja hanggá. Ezzel a telefonnal néhány kilométer távolságig lelhet fenntartani az összeköttetést. türk-fürdőt, azaz szkíta cser- gát vörös kordovánból készült bőrmedencével. Ennek a munkának kézirata valamikor Mátyás király könyvtárához tartozott és a XVII. század első felében került elő. Magyar fordítását az Akadémiai Értesítő tette közzé. Salamon Ferenc, a neves történész e szöveg nyomán azt írta, hogy a magyarok rendes szokásai közé tartozott a fürdés és tábori bútoraikhoz a fürdő, amely annyira kényelmes és célszerű volt, hogy Konstantin császár is után- zandónak tartotta. Salamon nyomán Volf György már bőrmedencés magyar fürdőről beszél. Palla Ákos, az Országos Orvostörténeti Könyvtár igazgatója megállapította, hogy a szöveg helyes értelmezése szerint két különálló dologról van szó: szkíta csergáról, vagyis fürdésre, tisztálkodásra szolgáló sátorról, és az abban elhelyezett bőrmedencéről. Gyóni Mátyás arra mutatott rá, hogy a cserga szót a honfoglaló magyarok még csak nem is ismerhették, mert későbbi nyelvemlékekben fordul elő. Jelentése évszázadokon át változatlan: sátor, néha takaró, de sohasem fürdő. Palla Ákos szerint a szkíta cserga gyapjúból, vagy nemezből készült sátor volt, amely alatt a szkíták izzasztófürdőt vettek. Bármennyire szépen hangzott is tehát a legenda, mégis a bőrmedencés magyar fürdőkádat törölnünk kell a magyar közegészségügy történetének első lapjairól — állapította meg Palla Ákos. Szakállas pincérek London egyik legelőkelőbb és legdrágább éttermében kizárólag szakállas pincéreket alkalmaznak. Ezt az óvintézkedést azért tartották szüksé- gesnék, mert az előkelő külsejű pincéreket gyakran vendégnek nézték és „mylordnak” szólították. A világ legdrágább patkánya A világ legdrágább patkánya New Yorkban található; értékét százezer dollárra becsülik, mert ennyibe kerültek a rádióaktív algák, amelyekkel táplálják. Biológusok ugyanis a radioaktív algákat fogyasztó patkány emésztési folyamatait tanulmányozzák. Az jüanodon lábnyomai Egy dél-angliai városka közelében nemrég megtalálták egy 150 millió évvel ezelőtt élt óriásgyík, az iguanodon 26 folyamatos lábnyomát, Ilyen hosszú folyamatos nyomot még egyetlen történelem előtti állattól sem találtak sehol a világon. Egy kőbányában üledékes rétegből kerültek elő a nyomok. A madárfejű, szarvcsőrű, tüdővel lélegző, jószerint madár- csontú szörnyeteg, patában végződő rövid mellső lábait maga elé tartva, ,a hátsó lábain járt, maga után vonszolva hihetetlenül vastag, hoszszú farkát. A nedves, de egyébként szilárd talajon ott maradtak három újjá hátsó lábának mély nyomai. A véletlen összejátszása folytán a talaj megkeményedett, majd puhább kőzetek vastag rétege fedte be, így megmaradt mind a 26 folyamatos lábnyom. Az angol paleontológusok megpróbálták rekonstruálni a lábnyomok helyzetéből a 150 millió évvel ezelőtt lejátszódott eseményt. Az iguanodon nem egyszerűen sétált, egyik oldalról a másikra dülöngélve, hanem a teljesen egyenes vonalú lábnyomokból következőleg határozottan valamilyen cél felé tartott. A tudósok remélik, hogy megtudják még, hova igyekezett az iguanodon. A nyomok ugyanis a kőbánya függőleges falában végződnek, s a további kitermelés folytán esetleg új nyomok kerülnek elő. Lehet, hogy így feltárul majd egy 150 millió évvel ezelőtt lejátszódott dráma. Meglepő, hogy a U~ méteres állat tipegni járt. Lépései mind' össze 30 centimétere1 sek Pedig gyors le hetett. hiszen sokba1 hasonlít a kenguruiI és a madarakra. Tói két ilyen óriás hare ra készült, s óvat j léptekkel közeledi i egymáshoz... Volt-e az ősmagyaroknak fürdőkádjuk? Évszázados félreértések egy bizánci szöveg körül
