Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

1962. AUGUSZTUS 26. VASÁRNAP rest HEGYE» kJCwhw 3 Hazánkba érkezett A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke Dobi Istvánnak, az Elnö­ki Tanács elnökének meghí­vására szombaton üdülés céljából Magyarországra ér­kezett A. Zawadzki, a Len­gyel Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke. Ceglédről Afrikába Új magyar útépítő gép a világpiacon Nagy culcrászüsem épül Vácott A Váci Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzeme szűk lett. Három járás és a város cukrászdáit keli ellátnia, a forgalom pedig egyre növek­szik, úgy hogy sürgősen meg keli nagyobbítani. Mostani he­lyiségében azonban erre nincs lehetőség, és más megfelelő hely eddig nem akadt a vá­rosban. Most azonban a régi doboz­gyár épülete megürül, elköl­tözik onnan a Pest megyei FÜSZÉRT raktára. Ezt az épületet adták át a Vendég­látóipari Vállalatnak, amely itt teljesen korszerű cukrász­üzemet rendez be. Természetesen az épületet át kell alakítani, némi tataro­zásra is szorul. Ezeknek a munkálatoknak a tervdoku­mentációja most készül, s amint a tervezők átadják, be­lekezdenek az átépítésbe. A jelenleg működő üzem gépein kívül még néhányat beszerez­nek és ezzel az új üzemet tel­jesen korszerűvé teszik. Való­színűleg már a jövő év legele­jén ez az üzem készíti Vác, Gödöllő. Szob és néhány Szentendre-szigeti vendéglá­tóhely számára az édessége­ket. A Budapesti Ipari Vásáron rengeteg kiváncsi ember né-: zegette a fák alatt álló hatal­mas gépet. Mi lehet ez? — exkavátor, kombájn, vagy valami mozgó üzem? — kér­dezgették. A választ a gép előtt álló tábláról olvashat­ták: „Pionír’’ C—25-ös típusú aszfaltkeverő géplánc. Tehát útépítő gép. A vásár tarka látogató se­rege kíváncsian, a hazai és a külföldi szakemberek pedig nagy érdeklődéssel szemlélték a hatalmas „Pionír” géplán­cot. A gép „emlékkönyvé­ben” tervhivatali és miniszté­riumi vezetők elismerő sorai mellett egy sor külföldi szak­ember, neves mérnök gratulá­ciója is olvasható. Nem érdemtelenül fogadták szívesen a szakemberek ezt a gépet. Hazánk ipari fejlődésé­nek és az életszínvonal emel­kedésének következménye­ként mind több teherautó és személygépkocsi szalad az or­szágutakon. Országútjainkat kinőttük, már szűknek bizonyulnak a nagy forgalom lebonyolításá­ra. Az útépítés pedig nem ol­csó — a beruházás sem térül meg gyorsan — mégis hozzá kellett kezdeni az ország úthálózatának átépítéséhez, hogy a forgalom még nagyobb növekedése esetén se legyen fennákadás a szállításokban. A szakembereknek sok gondot okozott az útépítés gépesítése és olcsóbbá tétele. Lényegé­TizesiSiatiiiIiiios forgalom a szezon végi kiárusításon a megyében Az- idei szezon- végi kiárusí­tás szokatlanul nagy forgal­mát, jelentett' a Pest mélyei boltoknak. A forgalom alaku­lásáról igen érdekes adatokat közölt velünk Komor Béla, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője: — Arról már az első hétvé­gén alkalmam volt beszélni, hogy a forgalom ez idén lé­nyegesen nagyobb, mint az előző években hasonló alkal­makkor volt. A kereskedelem valóban nem számított ilyen nagy érdeklődésre. Már az el­ső héten ' a leszállított áruk forga­lomba hozatalára kijelölt ruházati boltok bevétele ' csaknem elérte azt az ősz- f ' szeget, amit. tavaly két hét ^ alatt forgalmaztak. í y Egyelőre csupán a Pest me- ^ gyei Ruházati Kiskereskedel- mi Vállalat adatai ismerete- £ sek, az Iparcikk Kiskereske- í delmi Vállalat jelentését még ^ nem kaptam meg. ^ — A ruházati boltokban nemcsak az olcsóbbá lett, de £ a rendes áron árusított cik- ^ kékből is nagyon sok fogyott. £ A két hét alatt a vállalat £ boltjai tizenhatmillió hatvan- £ ezer forint értéket adtak el, £ ami csaknem két és fél mii- ( lió forinttal több, mint a ta- \ valyi nyári kiárusítás idején ; volt. A* szezonvégi kiárusítás-£ ra kijelölt boltok összes f or-$ galnia 14 590 000 forint volt, s j ebből a szezon végi kiárusítás i áruiból hét és fél millió fo- ; rint értékű fogyott el. Ez pe-! dig az augusztus 6—18 között! megtartott szezon végi kiárusí- í tás összes forgalmának 46,7: százaléka. Tavaly a nyári ki-: árusítás során 3,7 millió fo- j rint értékű leszállított áru ru- \ házati cikk fogyott. — A boltok és a fogyasztók ; néhány cikknél nem ta­’• láltak magyarázatot arra, miért nem szállították le azok árát is. Például a gyermek fecske úszónadrág árát leszállították, de a férfi fecskéét nem. A ..Hamilton” gyermek ingka­bát ára is változatlan maradt, aki azonban kombinált fiú öl­tönyt vett, ami ebből az ing- kabátból és rövid vászonnad­rágból áll. lényegesen olcsób­ban jutott hozzá. Egy 8-as számú ilyen öltönyt 94.40 fo­rintért kapott a vevő, míg ha csak 8-as ingkabátot vásárolt, azért nyolcvan forintot fizet­hetett. — A bolti dolgozók rendkí­vül sokat dolgoztak, napi tíz- tizennégy órát. Zárás után ugyanis még a blokkokat kel­lett rendezniük. Sajnos, a je­lenlegi rendszer mellett fá­radságos önzetlen többletmun­kájuk ellenértéke csak a jó munka tudata lehetett szá­mukra. Szabadjon ez alkalom­mal a nyilvánosság előtt meg­dicsérni valamennyiöket — mondotta befejezésül Komor Béla. ben ezeken a gondokon segít a „Pionír” C—25-ös aszfalt­keverő géplánc. A gépsor 6 egységből álló — újfajta elektromos vezérlés­sel működő — félautomata. Irányítását mindössze három szakmunkás végzi, és óránként 25—30 m3 útburkoló anyagot készít. A gép kiküszöbölte a régebbi eljárás azon hibáit, amely miatt az utak egyes helyeken idő előtt feltöredez­tek és rengeteg rugótörést, szétrázódást, okoztak a gép­kocsiknál. A technológia pon­tos beállítása után a gép hat ellenőrző ponton méri és sza­bályozza a hőmérsékletet, vá­logatja és osztályozza a szem­csenagyságot, automatikusan méri az anyagot, tehát a bur­kolat mindenhol egyforma összetételű lesz, ami a feltö­redezés elkerülése szempont­jából elsőrendű követelmény. Az óránkénti 25—30 köbméteres teljesítmény lényegesen na­gyobb az eddig ismert gépeké­nél. Máskor is láttunk nagysze­rű új gépeket vásárokon és kiállításokon — rendszerint ezeket már néhány éve az újságok előzetes jelentéseiből ismertük — de ez a gépsor más. Ez bejelentések nélkül, váratlanul jelent meg a vásá­ron. Születését alapos meg­fontolás, gondos számítások, majd gyors intézkedések előz­ték meg és éppen ez a gyor­saság és határozottság nagy­szerű. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium elvi határozata nyomán szakemberek tanul­mányozták az útépítés gépesí­tését a Szovjetunióban és még három szocialista országban, valamint Svájcban, Francia- országban és Belgiumban. A szerzett tapasztalatok megbe­szélése után az Űt- és Vasút­tervező Intézet 1961 elején megbízást kapott a tervezés­re, amit — nagyon gyorsan — 1961. december 15-ig befe­jeztek. Követendő példa, hogy az intézet a tervezőmunka közben állandó kapcsolatban xk>lt a Ceglédi Közlekedésépí­tési Gépjavító Vállalat — mint kijelölt kivitelező — és a gépet majd felhasználó út­építő vállalatok műszaki em­bereivel. A terv egy-egy rész­letének kidolgozása után a tervezőmérnökök konzultációt tartottak a kivitelező és fel­használó üzemek mérnökeivel. A megbeszélések nyomán több alkalommal változtattak az eredeti elképzeléseken. Így a közös munka eredményeként olyan konstrukciós megoldá­sokat alkalmaztak, hogy azok legyártása a meglevő gép­parkkal különösebb nehézsé­gek nélkül megoldható le­gyen. A KPM szakemberei az el­készült terveket egy hónapon belül felülvizsgálták és jóvá­hagyták. A Ceglédi Közleke­désépítési és Gépjavító Vál­lalat — éppen a tervezőkkel való állandó kapcsolat révén — már felkészülve várta a rajzokat és haladéktalanul hozzálátott a gépek megépíté­séhez. Az üzem dolgozóinak lelkes munkája nyomán re­kordidő — mindössze négy hó­nap — alatt próbára készen állt a „Pionír” C—25-ös asz­faltkeverő géplánc. Az üzem igazgatója, Gyenei elvtárs, és vele együtt a többi vezetők is, éjt nappallá tettek, hogy el­hárítsák a gyártás folyamán adódó sorozatos nehézségeket. Sikerült. 1962-ben hazai ren­delésre és a NIKEX Külke­reskedelmi Vállalat számára még 5—6 gépsor gyártását kezdik el. A gépsor iránt a szocialista országokon kívül közép-ázsiai és afrikai orszá­gok is komolyan érdeklődnek. Hogy mennyi valutát hoz az országnak, az most már a kül­kereskedelmi szerveken mú­lik. Ha ők is olyan gyorsan és lelkiismeretesen dolgoznak, mint a gépsor alkotói, akkor bizonyára sokat. Addig kell kihasználni a világpiaci lehe­tőségeket, amíg nincs a pia­con jobb gép. Ezért elsőrendű a gyorsaság. A gép ott állt a Budapesti Ipari Vásáron, és az alkotók boldogan nézték — nem a gé­pet, azt ők sokszor .látták —, hanem a kíváncsi sokaságot, a szakértő szemmel vizsgálódó munkásokat, ahogy körüljár­ták a gépsort, elismerően egy­másra néztek: „látod, ilyet is tudunk csinálni”. Igen. tudunk, méghozzá gyorsan, évekig tartó huzavo­na és terméketlen viták nél­kül is tudunk. Ezt megmutat­ták a KPM — az Üt- Vasút­tervező Vállalat, a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat vezetői, mérnökei, munkásai. Hol tartanánk, ha mindig így dolgoznánk...! Lovász Vince TANKÖNYVEK KÉTSZÁZEZER FORINTÉRT Az aszódi járásban a földművesszövetkezeti könyvesbolt látja el az iskolákat tankönyvvel. Tizenhét község diákjai között osztják szét a kétszázezer forint értékű iskolakönyveket. Fehér András az aszódi földművesszövetkezeti könyvesbolt vezetője csomagolja a könyveket Nagy a forgalom az aszódi papír- és írószerüzielben. Fa­zekas Lajos VIH.-os és Fazekas Zoli V.-es tanulók már kiválasztották az új iskolatáskát is, s időben beszerezték az iskolaszereket (Koppány felv.) Előadássorozat a könyvről Érdekes kezdeményezése­ket jelentett be a TIT Jó­zsef Attila Szabadegyetem: Könyv és könyvtörténet cím­mel előadássorozatot indít a könyvtárak, a könyvterjesz­tők és könyvkiadó vállala­tok dolgozói, továbbá a könyv­művészet iránt érdeklődők számára. A sorozat 14 előadásból áll, az érdeklődők többek között olyan témákat hall­gathatnak: A képírástól a be­tűírásig, A nyomdászat tech­nikai forradalma. me- 4. VASÁRNAPI POSTA GONDOSSÁG ja el. Mindkettő örök el­lensége az embernek, s év­századok óta folyik ellenük a küzdelem. Sck modern esz­köz áll ma már rendelkezé­sünkre ebben a harcban, a tűzoltók haboltójától kezdve az üzemekben használatos védőfelszerelésekig. Sokan mégis, csak akkor gondolnak a védőfelszerelésre, amikor már bekövetkezett a baj. Pedig annak célja éppen a megelőzés, a baleset bekövet­kezésének megakadályozása. Mint ahogy ezt a célt szolgál­ják a balesetvédelmi előírá­sok, a közleik edésrendés zet szabályai, mindazok a ren­delkezések. amelyekről az emberek egy része már csak akkor kezd elmélkedni, ami­kor már bajt okozott. A szerencsétlenül járt em­ber, ha maga is okozta baját, mindenképpen sajnálatra mél­tó. Senki nem szereti, ha saj­nálkoznak rajta. Senki nem akarja, hogy sajnálatra mél­tó legyen. És mégis: hányán jutnak erre a sorsra! Evenként egyszer baleset- mentes hónapot szoktak ren­dezni. s nem eredménytelenül. Fokozott elővigyázat ural­kodik ilyenkor majdnem min­denütt. De miért csak egy hónapon át? Miért van az, hogy ha akarjuk, akkor na­gyon is tudunk vigyázni? Miért nem akarjuk így egész éven át? Miért ne te­hetnénk gondosságunkkal, elő­vigyázatosságunkkal az egész évet — balesetmentes „hó­nappá”? Mészáros Ottó kanapék száma ... stb., stb. De nincs ott a papíron az a sok szenvedés, amit el kell viselniük a balesetet szenve­detteknek, nincs ott az a sok könny, amit a hozzátar­tozók ejtenek, s nincs ott a jövendő, az a jövendő, amit esetleg fél karral, fél lábbal vagy másként megnyomorod- va kell leélnünk. Pedig csak egy pillanat volt. Egy pilla­natért a legdrágább árat fi­zethetjük. Egy pillanatért az életünkkel fizethetünk, vagy előidézői lehetünk annak, hogy felelőtlenségünk követ­kezményeit mások viseljék egy életen keresztül. Társadalmi ügy ez — szoktuk mondani, s valóban, sok történt azért, hogy tár­sadalmi ügy legyen. Megyénk­ben is összefogtak a legkü­lönbözőbb szervezetek, hogy csökkentsék például a köz­úti baleseteket. Üzemeinkben erősödik a munkásvédelmi őrhálózat, napról napra több lesz az önkéntes tűzoltók szá­ma. s az eredményeket, a tetteket sorolhatnánk tovább. De a társadalom is egyedek- ből áll, s a társadalmi ügy is — az egyéneken nyugszik. El­sősorban magunknak kell megtenni minden tőlünk tel­hetőt annak érdekében, ; hogy ez a „társadalmi ügy” sikerrel járjon. Elsősorban a magunk biztonságát kell megteremteni, óvni. hogy az­után másokéra is vigyázhas­sunk. A baleset életet követel, nyomorékká tesz, a tűz az : emberi munka teremtette ér- ■ tékeket pusztítja, hamvaszt­áldoz az önkéntes tűzoltó, s sorolhatnánk tovább mind­azokat, akik az esetek több­ségében helyettünk vigyáz­nak ránk. De csak maguk, ők egyedül nem lehetnek elég­gé elővigyázatosak. Mi. felnőttek, sokszor csó­váljuk a fejünket a gyerekek hajmeresztő vakmerőségén, könnyen bajt okozó csínyjein. De hányszor csóválhatná a fejét a gyerek, anyja vágj apja könnyelműsége láttán? Hányszor cselekszünk ellen­kezőképp, mint ahogyan gyermekünknek elmondtuk És hányszor hallgatunk, nerr szólunk, nem figyelmeztetünk amikor felelőtlen, könnyeim! embereket látunk munkahe­lyünkön, az utcán, másutt. Mert a gondossághoz ez if hozzá tartozik. Nem csal magunkra vigyázni, nem csal a magunk épségét óvni, ha­nem másokét is, azokét is akik pont az utcán gondol­koztak el nagyon, akik magul „bütykölik” a televíziójukat nem gondolva arra, hogy ; tizenötezer voltos feszültséf nagyon messzi esik a játék fo­galmától. A balesetekről mindif statisztikák készülnek, aho a türelmes papír rubrikáibai felsorakoznak az adatok. Ha lálos, súlyos, könnyű, a: í anyagi kár, a kieseti, trum elkerülni, ha egy kicsit, egy nagy on-nagyon kicsit is gon­dosabbak lennénk! A gondosság, a körülte­kintés, az alaposság, mind­mind nélkülözhetetlen tulaj­donság, különösen most, amikor a földeken szinte egy­mást érik a gépek, amikor a nagy munkák, s a szünidő miatt kisebb a felügyelet a gyerekeknél, s amikor ország- útjainkon is rohamosan nő a gépjárművek száma. De nélkülözhetetlen ez a gondos­ság, ez az alaposság üze­meinkben is, a háztartások­ban is, mindenütt. Mert egyet­len példát: a háztartások ro­hamos gépesítésével együtt rohamosan nő a háztartások­ban bekövetkezett balesetek száma is! Maga ez az egyet­len tény is arra figyelmeztet, hogy a korszerűsödő élet, a fokozott technika egyben fo­kozott elővigyázatosságot, kö­rültekintést tételez fel. Sokszor beszéltünk erről, de nem lehet róla eleget be­szélni. Napról napra lapunk is hírt ad balesetekről, tüzek- ről, s legtöbbször néhány sor­ban ott van az illetékes ha­tóság felhívása is: fokozott gondosságot kérnek az érintet­tektől. Ezt kéri a tűzoltóság, a rendőrség, erre vigyáznak a munkásvédelmi őrök az üze­mekben, szabad idejéből erre Alig akad olyan nap, ami­kor itt-ott ne kelne szárnyra a riasztó hír: baleset történt... tűz ütött ki... A legdrágább, az emberi élet veszélyeztetése, s ezen túl, jelentős anyagi értékek kárbaveszése jelzi egyben ezeket az eseteket. Amikor megindul a hivatalos vizsgá­lat, amikor sorra veszik, mi okozta a balesetet, a tüzet, unos-untalan egyetlen ok is­métlődik : gonda Hanság! A gondatlanság, amikor a száguldó motorosnak eszébe sem jut, hogy a maga és mások épségére vigyázzon. Az elsőbbséget meg nem adó gépkocsivezetőnek, hogy sú­lyos baleset okozója lehet. A traktorosnak, aki szikrafo- igó nélkül áll oda az asztag imellé, csépelni. A tsz-veze- ; tőnek, amikor legyint csak a i vasút melletti tábla tarlóhán- í tására. A szülőnek, aki ott- : hagyja kisgyermeke előtt a í gyufát. ! „Nem is gondoltam rá” — (sokszor ismétlődő mondat ez, (amikor a felelősöket kihall- ; gatják. „Eszembe sem ju- ított” — védekezik a másik. S j azok, akiket már nem lehet j kihallgatni, akik az életük- Jkel fizettek, már megmagya- írázni sem tudják tettük okát. ^ Hány tragédiát, mennyi köny- ínyet, szomorúságot lehetne

Next

/
Thumbnails
Contents