Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

1962. AUGUSZTUS 3, FENTEK 3 Minden erőt a termelési színvonal fejlesztésére! A Pomázi Posztógyár kicsinyei között közi piacon való versenyké­pességünkről szólott. Kifogá­solta, hogy a tanácskozások előtt csupán a nagyüzemek vezetőit hallgatják, meg, a kis- és középüzemek vezetőinek javaslatát nem veszik figye­lembe. Ezzel összefüggésben beszélt a KGST munkájáról. A továbbiakban a vállalatok kooperációját elemezte és kifejtette, hogy a kooperáció csak aduig ésszerű, amíg a sza­kosítás határain belül szervezik, de amikor a vállalatoknak többletköltséget okoz —, le kell állítani. Zádor Ede, a Szerszámgép- ;: fejlesztő Intézet igazgatója, í szintén beszélt a KGST mun- § kájáról. Utána az új gépek á, gyártásának fontosságát ele- á mezte. Ezzel kapcsolatban ő is| kifogásolta a hasznos gyárt- í mányok nehézkes bevezetését, g valamint az olykor gondatlan I munkaszervezést. Kérte, hogy | a kutatóintézetek igyekezze- g nek előre dolgozni & évekre | előre lássák a gyárak szükség- | letét. Nemzetközi kapcsolataink-f ról is szólott. A tapasztalatok i i szerint a piacon már számolnak a magyar szerszámiparral. A minőség javítása azonban megkívánja, hogy a miniszté­rium szigorúbb feltételeket szabjon a kohászati iparnak, mert jelenleg sok hiba van munkájukban. Nagy Miklós, a Finompa- mutfonó főmérnöke, elsősor­ban az üzemek átszervezésé­ről beszélt. Egyetért az át­szervezésekkel, de kifogásolta, hogy keveset tud annak rész­leteiről. Úgy vélte, hogy a ku- , tatóintézeteknek jobban kell ^ összedolgozniok és a párhuza- | mosságokat megszüntetniök. | Beszélt a szakkönyvek, a | szakfolyóiratok fontosságáról J és arról, hogy olcsóbban, na- í gyobb mennyiségben kellene \ azokat a vállalatok rendelke- | zésére bocsátani. A külkeres- ^ kedelmi szervekről szólva ki- % fogásolta, hogy sokan és sok­szor képzetlen képviselők utaz­nak külföldre, akik kevés hasznot hoznak az országnak. Dr. Welesz Rudotf, a Ke­rnén yfémipari Vállalat műsza­ki főosztályvezetője élesen bírálta a felsőbb szerveket, amiért a por­kohászattal foglalkozó gyárat, amely az ország számára annyira fontos, nem támogatják eléggé sem erkölcsileg, sem anya­gilag. Rossz, elavult gépekkel dol­goznak. mégis emelik volume­nüket. Szirmai Kornél, a Váci Kép­csőgyárból iparáguk nagy táv­latait méltatta és bírálta, amiért a pártbizottság nem értékelte munkájukat. Ter­melésük felfelé íveléséről adott számot, majd műszaki fejlesztésük problémáiról be­szélt. Végezetül Horváth András elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára válaszolt a felszólalásokra. Részletesen elemezte: a szocialista társa­dalomban mi ösztönzi a gyá­— Én is itt vagyok! Rám is tessék figyelni — mondaná Erika, ha tudna beszélni. így csak szemével adja tudtunkra kérését Mi vagyunk a „középkorúak”! — naponta többször jólesik a limonádé A legnagyobbak vidáman, de rendben játszanak az óvó nénik felügyelete mellett. Most éppen a csúzdát használják (Koppány György felv.) <XXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Az ötéves terv végéig 60 400 hektárt fásítanak (Folytatás az 1. oldalrólJ tézet feladatának növekedé­sével nem tartott lépést a tu­dományos munkatársak szá­mának növekedése, s így el­maradtak a híradástechnika és a műszeripar fejlesztésé­hez szükséges automatikák, aggregátegységek tervezésével. A Központi Bizottság hatá­rozata nyomán felhívta a fi­gyelmet a gépipari munka terme­lékenységének további fo­kozására. A normák folyamatos kiigazí­tása mellett ennek fő eszköze a műszaki fejlesztés, az új gyártási technológiák kutatá­sa és bevezetése, valamint a munkaszervezésben rejlő to­vábbi lehetőségek hasznosítá­sa. Részletesen beszélt az üzem- összevonások fontosságáról és az ezzel kapcsolatos munka eddigi tapasztalatairól. El­mondta. hogy jónéhány téves nézet hátráltatja az erre vo­natkozó határozatok végrehaj­tását. Bírálta azokat a párt- szervezeteket, amelyek lebe­csülik a különböző helytelen nézeteket. és hangsúlyozta, hogy elsősorban a funkciójuk­ban érintett vezetőket kell meggyőzni a határozat nép- gazdasági fontosságáról, de a munkások között is széleskö­rű politika; felvilágosító mun­kát kell végezni. Szélesítsük toyább a munkaversenyt A gépipar helyzetének vizs­gálata után a kongresszusi munka­versenyt értékelte a be­számoló. Elmondta, hogy a vállalások a már ismertetett termelési A beszámolót vita követte. A vitában elsőnek Sátor Já­nos, a Mechanikai Művek igazgatója ^szólalt fel. Felszó­lalását a termelésbeh elérendő nemzetközi színvonal kö­vetelményei köré csopor­tosította. Egyik döntő kérdésként a ve­zetés színvonalának javítását emelte ki. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a külföldi, de a bel­ső piac is igényes és a terme­lésben eleget kell tenni a megnövekedett igényeknek. Nemcsak külsőleg tetsze­tősebb, hanem minőségi­leg is jobb gyártmányok­ra van szükség. A Központi Bizottság gép­iparról szóló határozatával kapcsolatban elmondotta, hogy az abból adódó feladatok világosak. Ellenben van egy­két probléma. amelyekkel szembe kell nézni. Az egyik ilyen gond a specializálódás. Elmondta, hogy ezt a fontos feladatot nem kielégítő ütem­ben valósítjuk meg. Ök is sokféle cikket gyár­tanak, olyanokat is, ame­lyeket más gyárak ugyan­csak termelnek. Kérte az ipar igazgatósa got, hogy oídja meg az ilyen irá­nyú problémákat. Elmondotta, hogy több munkát tudnának vállalni, ha megtisztulna gyár­tási profiljuk és nagyobb szé­riákkal dolgozhatnának. Ki­fejtette azt a véleményét, hogy az önköltségcsökkentés túlhajtott erőltetése árt a spe­cializálódásnak, mert a gyá­rak nem szívesen kooperálnak más vállalatokkal, hisz ez gyáron belül rontja az önkölt­ségi mutatókat. Hangsúlyozta azonban,- hogy a népgazdasági érdekeket kell elsősorban szem előtt tartani. Szólott a műszaki fejlesztésről. Elmond­ta, hogy a gyárakban sajnos, na­gyon kevés a mérnök, pe­dig ott kell megoldani a műszaki fejlesztés gyakor­lati feladatait. A gazdaságosság mérésével kapcsolatban javasolta, hogy az úgynevezett „G”-mutatót vizsgálják. Elismerően nyilat­kozott a gyárban folyó kong­resszusi munkaversenyről. feladatok megvalósítását segí­tik. A vállalásokban minőségi változást jelent, hogy a mű­szakiak, elsősorban a fiatalok sok értékes vállalást tettek. A munkások zöme. mintegy 30 ezer ember brigádokba tömö­rülve versenyez. Viszonylag kevés az egyéni vállalás, pe­dig a versenynek ebben a for­májában még óriási lehetősé­gek rejlenek, amit a további­akban ki is kell használni. Beszélt a szocialista brigádok­ról, a munkaverseny értékelé­séről, a dolgozók javaslatai­nak elbírálásáról, a termelési tanácskozásokról, értékelte a párt, KISZ- és szakszerveze­tek munkáját a munkaver­seny irányításában és segíté­sében. Ez a munka általában jó, az értékelésben és a mun­kaverseny nyilvánosságának biztosításában azonban még sok a javítani való. Ezt követően a beszámoló összegezte a tárgyalt témákkal kapcso­latos feladatokat, majd részletesen szólt a párt- szervezetek teendőiről a szó­ban forgó párthatározatok végrehajtásában. Hangsúlyozta, hogy a párt- szervezetek mindenütt sokol­dalúan magyarázzák meg a határozatok végrehajtásának népgazdasági fontosságát, ké­szítsenek munkatervet a ha­tározatok tervszerű végrehaj­tása érdekében. Tegyék hatékonyabbá a termelést ellenőrző és se­gítő munkát. Végezzenek széleskörű politi­kai munkát az ipar szerkezeti átalakításának zavartalan vég­rehajtása érdekében. A párt­munkát mindenekelőtt a ter­melési feladataik végrehajtá­sára és a dolgozók szocialis­ta szellemű nevelésére kell A vita Széli Gusztáv, a Prés- és Kovácsol tárugyár igazgatója ismertette a gyár eredmé­nyeit és fejlesztési munká­ját. Elmondta, hogy a műszaki fejlesztésben és a kongresszusi munkaver­senyben élenjárnak a fia­tal szakemberek. H. Kovács József elvtárs, a Csepel Autógyár főtechno­lógusa ismertette a gyár mű­szaki gondjait és kérte a pártbizottságot, hogy ugyan­úgy, mint eddig, a jövőben is segítsen ezeknek a gon­doknak az áthidalásában. Dunajszki András elvtárs, a gödöllői Ganz Árammérő- gyár igazgatója elfogadta a gyárat ért bírálatot és a termelési eredmények mel­lett ő is egynéhány gondról szólott. Náluk is probléma, hogy kevés a mérnök. Egyrészt ez, másrészt külön­böző gátló intézkedések akadályozzák őket abban, hogy nem tudják felhasz­nálni műszaki fejlesztési alapjukat. Probléma még a rendelésellátás és az a tény, hogy nagyon elmaradtak a világszínvonaltól. Elmondta, hogy a gépiparról szóló párthatározat végrehajtásá­nak segítéséért a gyár pártbizottsága munkabizottságot hozott létre, ( amely felméri és kidolgozza a részletes feladatokat. Végül foglalkozott a KGST egy­néhány kooperációs problé­májával. Pataki István, a KGM iparigazgatója, hangsúlyozta, hogy a szóbanforgó párthatá­rozat mindenkinek egyformán szól és a minisztérium ennek végrehajtásában elsősor­ban a gyári emberek fe­lelősségérzetére kíván alapozni. Részletesen szólott a KGST terveiről és az ezzel kapcso­latos feladatainkról. El­mondta, hogy az Ipari Mű­szergyár profilírozási problé­máit már megoldották és rö­videsen a Mechanikai Művek és a Prékó problémáit is si­kerül megoldani. Hangsú­lyozta, hogy minden dolgozót be kell vonni a gépiparra vo­natkozó párthatározat vég­rehajtásába. irányítani. Tegyenek meg mindent a kooperációs felada­tok végrehajtása érdekében. Karolják fel pártszervezeteink az új, fejlettebb termelési eljárásokat, fordítsanak az eddiginél nagyobb gondot a munkaverseny további támo­gatására, tegyenek meg min­dent a munkavédelem tökéle­tesítéséért. Befejezésül a felsőbb pért- szervek munkájáról, feladatai­ról szólt a beszámoló. A pártbizottság tagjainak és a meghívottaknak írásban kiküldött jelentéséhez Szaka- li József elvtárs szóbeli ki­egészítéseket fűzött. Elmondta, hogy hosszú idő óta a megye ipara az országos átlag felett teljesíti tervét. A pártbizottság köszönetét tolmácsolta a megyei ipar összes dolgozójának, a minisz­tériumok és más illetékes szer­vek vezetőinek és munkatár­sainak, mindazoknak, akik le­hetővé tették a jó eredmé­nyek elérését. Hangsúlyozta azonban, hogy ezek az ered­mények senkit sem tehetnek elbizakodöttá, mert sok mun­ka vár még ránk; jónéhány hibát kell még . kijavítani munkánkban. Bírálta a műszaki fej­lesztési munkát. Elmondta, hogy a jó eredmé­nyek dacára, még sok a ja­vítanivaló. Az anyagkészletek is emelkedtek, például a Ganz Árammérőgyárban és másutt is. Egy sor feladat körül — amint arról a beszámoló is számot ad —, sok értetlenség­gé; találkozunk. Ezen is fel­tétlenül változtatni kell. Han­goztatta, hogy minden erőt összpontosítanunk kell a párt- határozatok teljes végrehajtá­sáért-. Ezután Zsupán József, a Diósdi Csapágygyár főmér­nöke szólalt fel. Részletesen foglalkozott a belső tartalé­kok felhasználásával, ame­lyek a tervteljesítésben nagy szerepet játszanak, s a ter­melékenység emelkedésében is elmaradhatatlan tényezők. Hangsúlyozta hogy a műsza­ki fejlesztésnél és a munka­termelékenység emelésénél nem csupán a gyártási tech­nológiával kell foglalkozni, hanem a korszerűsítéssel: az au­tomatizálással, a mecha- nizálá-ssal is. Mindez együttesen járul ah­hoz, hogy a gyártmányokat kevesebb normaórával, költ­séggel állítsák elő. Szólott arról is, hogy a munkaszer­vezés, a lassú minőségi el­lenőrzés miatt még sok az állásidő, nem folyamatos a munka. Felhívta a figyelmet arra, hogy az anyagi érdekelt­ség mellett nélkülözhetetlen a dolgozók öntudatának emelé­se. Németh Lajos, a Híradás- technikai Anyagok Gyárá­nak főmérnöke az új, korszerű gyártmá­nyok lassú bevezetését bírálta. A szakemberek ésszerű össz­pontosításáról és a kutató- intézetek megfelelő eszközök­kel való ellátásáról beszélt ezután, majd hangoztatta, .gyáruk műszaki gárdáját öntevékenyen is megkísérlik gyarapítani: a váci techni­kumban híradástechnikai ta­gozatot is létrehoztak. Üze­mükben -arra törekednek, hogy ésszerű átszervezéssel biztosítsák a jobb termelést. Külön transzformátor gyár­egységet hoztak létre, mert a saját és a más gyárak ter­melése is így kívánta meg. Igyekeznek a kézi munkát kisgépesítéssel csökken­teni. A munkaversennyel kapcso­latban elmondotta, hogy 32 brigádjuk versenyez, közülük tizenhárom brigád a szocia­lista brigád cím elnyerésé­ért. Az üzem dolgozóinak mintegy 50 százaléka vesz részt a versenyben. Bartos Szilárd, a Villamos- > gépgyár igazgatója, a nemzet­rakat a gazdaságos termelés­re. Mi biztosítja, hogy a ma­gyar ipar is versenyképes le­gyen a nemzetközi piacon? Ezután méltatta a KGST ha­talmas jelentőségét. Hangsúlyozta Horváth And­rás, hogy a vállalatok vezetői har­coljanak saját gyáruk ér­dekéért. de egyéni hasz­nuk miatt ne tévesszék soha szem elől a népgaz­daság érdekét. Munkájukhoz hívják segítsé­gül a dolgozók tíz- és tízez­reit, mert egyedül nem tud­ják megoldani nagy feladatai­kat. Az elnöklő Horváth András ezután szavazásra tette fel a pártbi zoítság beszámolóját, amelyet a pártbizottság tagjai egyhangúlag tudomásul vet­tek. A beszámoló és a vita alapján külön bizottság dol­gozza ki a határozatot, amelv részletesen megjelöli a Köz­ponti Bizottság iránymutatá­sa alapján végzendő megyei tennivalókat A második ötéves terv költségvetéséből az állami erdősítésen kívül, jelentős összeget költenek új faso­rok, ligetek, facsoportok te­lepítésére. A program szerint 1965 végéig 60 400 hektárt fásítanak.. A nagy feladat megoldásához segítséget adnak a népi el­lenőrök is. A közelmúltban megvizsgálták, mi volt a helyzet eddig e téren. Tíz évre visszamenőleg az ország kilenc megyéjében ta­nulmányozták a helyzetet, s átfogó statisztikai adatokat is felhasználtak véleményük kialakításában. Hazánkban az elmúlt év­tizedben 803 millió forin­tot költöttek fásításra, több mint 110 000 hek­tárt fásítottak. A népi ellenőrök az ered­mények méltatásával egy­idejűleg arra is felhívták a figyelmet, hogy a fásítás ma még a mezőgazdaság egyik legelhanyagoltabb terü­lete. Az elért eredmények nem állnak arányban a fel­használt anyagi eszközökkel, s az új telepítések jó része a korábbiak pótlását szolgál­ja. Néhány helytől eltekint­ve, általában aránytalanul sok facsemete pusztul el. A tíz év alatt beültetett, több mint 110 000 hektárból mintegy 13 000 hektáron tönkrementek az akácok, a nyárfák, a tölgyek és az egyéb új telepítések. Általában ötletszerű a te­lepítések helye és mértéke, ez pedig az erdőgazdaságod, faiskolák munkáját is aka­dályozza, megnehezíti. A vizsgálat felhívta a figyel­met: ma még gyakorlat az, hogy a fásításra szánt összeg nagyobb részét az ültetések­re fordítják, ugyanakkor el­hanyagolják a későbbi gondo­zást. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents