Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-11 / 160. szám

res»

MEGYEI

1962. JÚLIUS 11, SZERDA

3

HRUSCSOV BESZÉDE A BÉKE-VILÁGKONGRESSZUSON

ej szabadságának lehetőségét, biztosítja a termelő erők, a kultúra, a tudomány rohamos fejlődését az ember, a nép érdekében.

Úgy véljük, ezeken az alapokon kell eldönteni, kinek a rendszere, kinek a nézetei haladók, melyik rendszer szolgálja valóban a néptömegek érdekeit.

Az a rendszer, amely bebizonyítja fölényét, meg fogja hódítani az emberi elméket.

Az általános & teljes leszerelés programja, amelyet a szovjet kormány javasolt, a legmeggyőzőbb és legjobb bizonyítéka azon törekvésünknek, hogy a vitás kérdéseket ne háború útján, hanem békés verseny alapján oldjuk meg. Mindezzel ez a program kifejezi szilárd megyö- ződésünket, hogy felülkerekedünk a kapitalizmussal folytatott békés versenyben.

Másrészt azok, akik ellenzik a leszerelést, akik azt mondják, hogy a kapitalista és a szocialista országok közötti háború elkerülhetetlen, azok nem bíznak a kapitalizmus erejében, nem bíznak győzelmében a szocializmussal folytatott békés versenyben. Ezért úgy kapaszkodnak a nukleáris háborúba, mint végső- reménységükbe. A nyugati államok kormányköreinek képviselői nyíltan hangoztatják, hogy inkább atomhalál, mint a kommunizmus győzelme. így például Pella úr, a volt olasz külügyminiszter kijelentette: ,.Olaszország inkább vállalja annak a kockázatát, hogy a Szovjetunió részéről atom- támadás éri, mijit azt, hogy kommunista uralom alá kerüljön.” Lord Beardwood 1959 februárjában a lordok házában azt mondotta: „Jobb megsemmisülni, mintsem

Az atomfegyver-kísérletek következményei mar most veszélyesek az emberiségre

(Folytatás a 2. oldalról)

helyzetben, amelyek a NATO-t irányítják.

Ilyen körülmények között elfogadni az Egyesült Államok javaslatát, ön- gyilkosságot jelentene, azt, hogy mi magunk leszerelünk, a NATO-nak pedig lehetővé tesszük, hogy a nemzetközi fegyveres erőket saját akaratuk rá- erőszakolására használják fel.

A probléma egyedüli ésszerű megoldása az, hogy egyenlő lehetőségek között rendelkezzünk a nemzetközi erők felett. Az ENSZ-ben most három államcsoport van képviselve, tehát mindegyiküknek legyenek a többivel egyenlő jogai és lehetőségei.

Vajon normálisnak tekinthető-e az a tény, hogy az Egyesült Államok ellenállása következtében a Kínai Népköztársaság a mai napig sem foglalta el jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében?

Csak ha minden államcsoport egyenlő, akkor nem történik majd visszaélés a nemzetközi fegyveres erőkkel, valamelyik országcsoport rovására. Magától értetődik: szó sem lehet arról, hogy a nemzetközi fegyveres erőknek atomfegyvert adjanak. Ez egyenlő lenne a népek kigúnyolásával, hiszen a népek követelik, hogy örökre szabadítsák meg őket az atomháború veszélyétől.

Az Egyesült Államok azt javasolja továbbá, hogy a nemzetközi bíróságot, amelyben vétójog nincsen, hatalmazzák fel az államokra nézve kötelező határozatok meghozatalára, többi között a béke és biztonság szavatolásának kérdéseiben is. Ez a javaslat, amely lényegében véve megszegi az ENSZ alapokmányát és semmivé teszi a Biztonsági Tanácsnak, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért felelős fő szervA Szovjetunió — ugyanúgy ahogy ezt a múltban is tette — kész figyelembe venni a nyugati hatalmak minden kívánságát, amely nincs ellentétben az általános és teljes leszerelés problémája megoldásának feladatával. Ilyen kívánsáig azonban még nagyon kevés van.

Készek vagyunk figyelmesen megvizsgálni tárgyaló partnereink mindenegyes javaslatát, s olyan kölcsönösen elfogadható utakat keresni és találni, amelyek előmozdítják a leszerelési szerződés kidolgozását, Készek vagyunk a lehető legnagyobb erőfeszítésekre annak érdekében, hogy a genfi tizennyolchatalmi bizottság munkája eredményes legyen és kollektív erőfeszítésekkel kidolgozzuk a leszerelés hathatós programját.

A világközvélemény a leszerelési szerződés megkötéséért száll síkra, tanácsokat ad, hogyan küzdjük le a nézeteltéréseket. E tekintetben figyelemre méltó Bertrand Russel angol filozófus részéről a kongresszushoz intézett üzenet több tétele.

Lord Russel azt mondja: „Szeretném, ha a Nyugat minden képviselője a tárgyalások során kijelentené: szilárd

meggyőződésem, hogy a nukleáris háború rosszabb a kommunizmus világméretű győzelménél. Azt szeretném, ha a Kelet minden képviselője a tárgyalások során kijelentse: szilárd meggyőződésem, hogy a nukleáris háború rosszabb a kapitalizmus világméretű győzelménél. Az a tárgyaló fél, amelyik megtagadja ezt a kijelentését, saját magát bélyegzi meg. mint az emberiség ellenségét és az emberiség elpusztításának hívét”.

Mi, a szocialista világ képviselői, sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világméretű győzelme érdekében készek vagyunk kirobbantani a termonukleáris háborút.

Vezérünk, V. I. Lenin,

még a forradalom első

nek a szerepét, a Szovjetunió érdekeinek megnyirbálására és arra irányul, hogy azENSZ-et egy új nemzetközi politikai rendszerrel cseréljék fel, amelyben a nyugati hatalmak uralkodó helyzetre számítanak.

Hát beleegyezhetünk ebbe? Természetes, hogy nem.

Ezek a javaslatok nem a béke ügyének megszilárdítására, hanem aláásá- sára irányulnak.

Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó általános határidőt megállapítani az általános és teljes leszerelést célzó intézkedések megvalósítására, bár most már kijelöli a két első szakasz határidejét. Az amerikai vázlat tételei olyan módon vannak megszövegezve, hogy lehetőséget adnak a nyugati hatalmaknak a végtelenségig elhúzni, sőt meghiúsítani a leszerelés folyamatát, ha egy bizonyos időpontban arra a következtetésre jutnak, hogy stratégiai elgondolásokból ez előnyös számukra.

Végül nem tudom elhallgatni azt a tényt sem, hogy — amint ez Genfben egyre világosabbá válik — az Egyesült Államok egyáltalán nem akar szerződést kötni az általános és teljes leszerelésről, amely kötelezné az államokat, hogy szigorúan meghatározott határidőn belül megsemmisítsék katonai gépezetüket.

Az amerikai kormány

képviselői Genfben nyíltan mondják küldötteinknek, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem

hagyja jóvá az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést.

Ebből láthatjuk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről,, a gyakorlatban pedig ellenkező álláspontot foglal el,

éveiben meghirdette a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját,

és kijelentette, hogy a tőkés rendszer ellen folytatott harcot át kell helyezni a gazdasági verseny területére. Mi teljes mértékben magunkévá tesszük ezt a lenini álláspontot.

Russel űr üzenetét mi nem úgy értelmezzük, (hogy terjesszünk elő új ultimátumot: vagy a háború és atomhalál, vagy pedig a kommunizmus elfogadása, és fordítva: vagy az atomháború, vagy pedig a kapitalizmus elfogadása. Úgy tartjuk, hogy ha az egyik vagy a másik tárgyaló fél a fegyveres erők növelése, háborús fenyegetés útján fog törekedni ideológiája, politikája győzelmére, akkor természetesen a termonukleáris világháború felé fogúig sodródni. Az egész világ előtt kijelentjük: tőlünk idegen öz a politika, amely a kommunista ideológia győzelmének biztosítására világháborút robbant ki.

Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapokon nyugszik, a másik rendszer a marxi—lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amellett vagyunk, hogy ezt a harcot ne változtassuk a különböző társadalmi rendszerű államok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés versenyben oldjuk meg.

A szocialista és a kapitalista világ minden országa rendszerének fölényét békés úton bizonyítsa be.

E fölény fő mutatói: melyik rendszer — a kapitalista vagy a szocialista — nyújt a népnek több anyagi és szellemi javat, magasabb élet- és kulturális színvonalat, a tömegeknek melyik rendszer adja meg a személyiség iga»

A béke biztosításának radikális eszköze — a háború anyagi apparátusának teljes felszámolása. Az ehhez vezető úton a szovjet kormány nem zárja ki, sőt szükségesnek tartja, hogy megállapodjon egész sor intézkedésben, amely hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, az államok közötti bizalom megszilárdításához és jelentősen megkönnyítené az általános és teljes leszerelés megvalósításét. Ilyen intézkedésnek tartjuk: atommentes övezetek létrehozását különböző körzetekben, az atomfegyver további elterjesztésének megtiltását, a külföldi államok területén levő csapatok kivonását, a háborús propaganda betiltását, a NATO és a varsói szerződés országai közötti meg nem támadási szerződés megkötését és más intézkedéseket.

Mi például már több ízben megkíséreltük, hogy megegyezzünk a nyugati hatalmakkal a leszerelés korlátozott programjában, de minden alkalommal visszautasítottak bennünket.

Vegyük akár azokat a leszerelési javaslatainkat, amelyeket 1055-ben terjesztettünk a nyugati hatalmak elé. Ezek nem az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatok voltak. Abban az időben még csak arról volt szó, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek létszámát 1.5 millióra csökkentsék, ráadásul ez a szám nem véletlenül merült föl. Az akkori tárgyalások során a nyugati hatalmak maguk vetették fel. S mi történt?

Abban a pillanatban, hogy mi beleegyeztünk az 1.5 milliós színvonalba a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára, partnereink takarodót fújtak és elutasították ezt a javaslatot.

1957-ben a szovjet kormány javasolta, hogy állapodjunk meg legalább részleges leszerelési intézkedésekben, s ezen

kommunista világban élni.” Sidney Gilbert amerikai író „A versengő együttélés — új szovjet kihívás" című könyvében hirdeti: „Legyen átkozott a béke, ha nem aratunk győzelmet a kommunizmus fölött.’’ Még egy jobboldali munkáspárti vezető, Donnely is hisztérikusan szajkózza: „Inkább meghalunk, de nem leszünk vörösök”.

Ezek nagyon veszélyes kijelentések és arról tanúskodnak, hogy egyes nyugati közéleti személyiségek a versenyt a gazdaság területéről — arról a területről, ahol a történelemnek kell döntenie, melyik rendszer van fölényben — a 'háború területére akarják áthozni. Ez azt jelenti, hogy

az imperializmus sok védelmezője nem bízik többé abban, hogy a kapitalizmus képes megnyerni a szocializmussal folyó versenyt és a kapitalizmus megmentéséért készek pusztító világháborút kirobbantani, elpusztítani az emberek millióit és millióit.

Mi, kommunisták szilárdan bízunk a szocializmus erejében fölényében és ezt már régen bebizonyította a történelem. Rövid idő alatt a szocializmus megmutatta fölényét a gazdasági fejlődés ütemében, a tudomány, a technika, a népművelés fejlesztésében, az igazi szabadságjogok biztosításában a néptömegék számára. Azok a magaslatok, amelyeket a Szovjetunió most foglal el, a szocializmus fölényének legra- gyogóbib bizonyítékai. Nem félünk a kapitalizmussal folytatott versenytől. Mondjon le a kapitalizmus is — ahogyan azt Russel úr javasolja — a háborúról és helyezze át a szocializmussal való viszályát

vettük, amit maguk a nyugati hatalmak javasoltak: légi fényképezési övezetek létesítését a titkos agresszív előkészületek felderítésére. Mint bizonyára önök is emlékeznek rá akkoriban Eisenhower elnök hirdette a légi fényképezés eszméjét. Indítványoztuk egy ilyen légi fényképezési övezet létesítését Európában a NATO és a varsói szerződés fegyveres erőit elválasztó vonaltól, mindkét oldalon 800— 800 kilométerre. Ehhez az övezethez tartozott volna az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia területe, továbbá egy egész sáv a Szovjetunió területéből.' A másik övezethez tartozott volna Távol-Keletünk a Bajkál tóig, és ugyanakkora terület az Egyesült Államokból. Ugyanabban az időben még egy javaslatot terjesztettünk elő az ellenőrzési állomások elhelyezéséről, váratlan támadás megelőzése céljából, vasúti gócpontokon, kikötőkben, autóutakon. Itt is figyelembe vettük a nyugati hatalmak kívánságait.

S mi lett ebből? Milyen sorsra jutottak javaslataink a légi fényképezési övezetekről és az ellenőrző állomásokról? Az Amerikai Egyesült Államok, valamint a többi NATO- hatalom visszautasította azokat. Ezzel kapcsolatban csak sajnálatunkat fejezhetjük ki, mert hiszen mindenki megérti. hogy ha akkor sikerült volna megegyeznünk az általunk javasolt alapon, a háború kirobbanásának veszélye most sokkal kisebb lenne.

A szovjet kormány több

oldalról közelítette meg a leszerelés problémáját.

Több éven át javasoltuk például azt, hogy állapodjunk meg a külföldi csapatok kivonásában Németország területéről. vagy pedig az első időszakban e csapatok egy harmaddal való csökkentésében az európai feszültség enyhítésére, ott ugyanis az államok két csoportjának fegyveres

Sajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világios- sággal abban nyilvánul meg, hogy visszautasítják a minden atom- és hidrogénfegyver- kísérlet beszüntetéséről szóló egyezmény megkötését.

Az atomfegyver-kísérletek természetesen még nem jelentik a nukleáris háborút, következményeik azonban az emberiség számára már most is veszélyesek. Az atomfegyver- kísérletek újabb hatalmas sorozata, amelyet az Egyesült Államok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt végre, kihívás volt az emberiséggel szemben.

A dolog odáig fajult, 'hogy az Egyesült Államok a világűrben folytatja az atomfegyver-kísérleteket, nem számolva azzal, hogy e kísérletek következményei az emberek életviszonyaira igen veszélyessé válhatnak.

Kennedy elnök kijelentette:' „Országunkban semmi sem veszélyezteti az emberek egészségét. Ilyen veszély nem fog jelentkezni kísérleteink következtében sem”. Kennedy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tudomány mai adatat arról tanúskodnak, hogy az amerikai kísérletek igen nagy kárt tesznek az emberek egészségében. Ezenkívül földünkön nemcsak amerikaiak, hanem angolok, oroszok, kínaiak, japánok, franciák, olaszok és más népek is élnek. Azok pedig, akik az ilyen kísérleteket folytatják, azt sem tartják szükségesnek, hogy ezekre a népekre gondoljanak és arra, hogy milyen nagy kárt okoznak a népek egészségének.

Mindenki számára világos, hogy

az Egyesült Államok és szövetségesei a nukleá- risfegyver-kísérletek újabb és legnagyobb sorozatát végrehajtva katonai

előnyt akarnak biztosítani maguknak és fokozni óhajtják agresszív politikájukat.

Már több éve makacsul folytatják ezt a béke ügyét veszélyeztető politikát. Önök emlékeznek, hogy 1958-ban a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegyver- kísérleteket, de hogyan cselekedett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország? Fokozták a fegyverkezési hajszát. Franciaország megkezdte atombombája kísérleteit. Az agresszív NATO-tömb nyiltan háborúval fenyegetett meg bennünket a német békeszerződés megkötése esetére. Ilyen körülmények között a Szovjetunió kénytelen volt intézkedéseket tenni nukleáris fegyverzetének tökéletesítésére, hogy lehűtsön egyes forrófejű embereket, akik azt javasolták, „egy csapással” végezzenek Oroszországgal.

Bűnt követtünk volna el népünkkel, az egész emberiséggel szemben, ha nem akadályoztuk volna meg az események veszélyes fejlődését 1961 nyarán. Mindenki, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, tudja, hogy a Szovjetunió rakéta- és nukleárishatalma döntő tényező a béke védelmében és már nem egyszer mentette meg az emberiséget a világháborútól, amelyet a nyugati imperialista körök próbáltak kirobbantani. Most is, amikor a nyugati országokban a militaristák fokozzák agresszív politikájúikat, kénytelenek vagyunk gondoskodni arról, hogy erősítsük a Szovjetunió, az egész szocialista tábor védelmi erejét.

A Szovjetunió, fokozva erejét, nemcsak a maga érdekében, hanem az egész emberiség, az egyetemes béke fenntartása érdekében cselekszik.

De mi semmiképpen sem vagyunk elégedettek azzal, hogy kénytelenek vagyunk nagy erőfeszítéseket és anyagi eszközöket fordítani a modern fegyverek gyártására. Tudósaink és mérnökeink sokkal jobban fel tudnák használni tudásukat és tapasztalataikat. A fegyverek tökéletesítése a szocialista államokban kényszerű szükségesség. Mennyivel jobb lenne a tengerbe dobni és elsüllyeszteni az összes fegyvereket. Mi az általános és teljes leszerelésért széliünk síkra. Készek vagyunk az atomfegyverrel rendellcező valamennyi állammal együtt az összes nukleárisfegyver-kí- sérletek betiltásáról szóló egyezményt aláírni. Ez hatalmas lépés lenne az általános leszereléshez vezető úton. De ne várja senki, hogy a szocialista országok egyoldalú leszerelést fognak végrehajtani.

Az elszabadult atorndzsirat már régen visszakergették volna a palackba, ha a nyugati hatalmak ezt nem akadályozták volna meg. A kísérletek feletti ellenőrzés most már nem jelent semmi problémát. A tudomány mai eredményei lehetővé teszik, hogy nemzeti észlelési eszközökkel különös nehézség nélkül felfedjék az atom“ fegyverek bármely robbantását. A termonukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt már régen meg lehetett volna kötnij ha a nyugati hatalmak a tárgyalások során legalább a tö* redékét mutatják annak a jóindulatnak, amilyet a Szovjetunió tanúsít.

Ez év tavaszán az Egyesült Államok kormánya három küldöttséget indított külföldre. Egyet a genfi tár1 gyalásokra, a másodikat az athéni NATO-ülésszakra és a harmadikat — a legnagyobb létszámút — a Karácsony- és Johnson-szigetek térségébe; a nukleárisfegyver-kísérle- tek irányítására. Melyik küldöttség ténykedése fejezi ki legjobban az Egyesült Államok politikájának való" di lényegét? Minden jel szerint a másodiké és a harmadiké. A genfi küldöttség feladata viszont sajátos „palástolás” volt. Nemrég, ez év június 16'án McNamara amerikai hadügyminiszter kijelentette: „Nem remélhetjük, hogy sikerül megközelítenünk célunkat, ha nem az erő helyzetéből cselekszünk”.

A Karácsony-sziget feletti legutóbbi robbantások az ilyen politika reális megvalósítását jelentik.

Ezek a robbantások a népek reményeire mérnek csapást, de nem képesek sem gyengíteni, sem megingatni akaratunkat a leszerelésért és a nukleáris robbantásoknak mindenütt és mindenkorra való beszüntetéséért folytatott harcban.

Hruscsov elvtárs ezután a német kérdésről, mint Európa közepén egy igen veszélyes háborús tűzfészekről, beszélt és vázolta a probléma megoldásának útját is. Laosz Példájára hivatkozott, amely azt bizonyítja, hogy ha őszinte törekvés mutatkozik a megegyezésre. meg lehet találni a legbonyolultabb és legösszeku- száltabb nemzetközi problé1 mák megoldásának módját >s

Beszédének harmadik, befejező részében a szovjet rru- nászterelnök a fegyverek nélküli világról, mint az egész emberiség nagy üdvéről szólott. (A beszéd lapzártakor még tartott.)

A vitds kérdéseket a békés gazdasági verseny alapján oldjuk meg

/a békés verseny területeire.

A szovjet kormány sorozatos javaslatai a leszerelésre

intézkedések közé most is felvaslata is függőben van a nyugati államok elutasító álláspontja miatt.

erői közvetlen érintkezésben I állanak egymással szemben. A szovjet kormánynak ez a ja- I