Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-10 / 159. szám

1962. JÚLIUS 10, KEDD “XMwIao 3 Tizennyolc óra helyett egy perc A még jobb eredmények kulcsa a jobb együttműködés Jól dolgoztak az emberek az év első felében a Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál, Csiszár György, a termelési osztály vezetője mégsem elégedett. A jó munkát bizonyítja, hogy az előzetes számok ta­núsága szerint egymiljtónégy­százezer forinttal többet tel­jesítettek a tervnél. A jó mun­káról tanúskodik az is, hogy a Budapesti Ipari Vásáron ki­állított új aszfaltgyáruk iránt külföldről is élénken . érdek­lődtek a szakemberek. Az új, modem félautomata gépcso­port a régebbi típussal szem­ben 10—15 ember helyett mindössze három kezelőt igé­nyel. Az új gép első példányát a közeljövőben vetik alá az első komolyabb tűzkeresztség­nek, amikor a gyárhoz vezető út kiszélesítésénél próbálják ki. Az első gépet még továb­biak gyártása követi, össze­sen tizen kérnek belőle a ha­zai útépítésekhez, aztán kö­vetkezhet a külföldi igények kielégítése. — Egy év alatt eltudnánk készíteni mind a tíz darabot —mondja a termelési osztály vezetője — de elég sok aka­dály tornyosul elképzeléseink útjába. — Milyen akadályra gon­dol? — Az első és a legsúlyo­sabb a helyhiány. Igaz, nyolc­milliót kaptunk építkezésre, meg is kezdődött a munka, de nagyon lassan haladnak az építők. Kevesen vannak. Az építővállalat a mi tárcánkhoz tartozik és ha szólunk, az a válasz, hogy az erő java más építkezésekre kell. Sajnos, nem egyedülálló je­lenség ez, elég gyakran elő­fordul, hogy az építőyállalatok szinte erejükön felül vállalnak munkát, hozzáfognak az el­vállalt építkezésekhez, aztán rangsorolnak, fontossági sor­rendet állapítanak meg, ami bizony nem segíti sem az épí­tő vállalat, sem az érintett építtetők munkáját. A Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat- is fontos munkát végez. Nem kell ezt különösképpen bizonygatni, elég, ha az ország úthálózatá­nak állapotára utalunk és ar­ra, hogy a vállalat nagyon fontos szerepet tölt be az út­építő és javító gépek gyártá­sában és karbantartásában. A vállalat vezetőit és dolgozóit — nagyon helyesen — nem­csak az érdekli, hogy mennyi­ségileg teljesítsék a tervet, hanem az is, hogy csökkenjen az önköltség, javuljon a ter­melékenység. — A párthatározatok min­ket is köteleznek — fűzi to­vább a gondolatsort Csiszár György. — Évek óta keressük a jobb megoldásokat. Annak idején a Pest megyei Hírlap is írt arról a megbeszélésünkről, amit mi üzemi parlamentnek neveztünk el. Akkor az egész üzem keresztmetszetét nagyí­tó alá tettük, vitatkoztunk, terveztünk, s azóta nagyot léptünk előre az üzemszerve­zésben és a technológiák fej­lesztésében is. S most már csak úgy lehet tovább menni, ha lesz elegendő helyünk. — Az elején akadályokról beszéltünk. Tehát bizonyára nemcsak a helyhiány a még jobb munka kerékkötője. — Valóban nem. Mondok ismét egy példát. Az el­múlt két évben öt százalék­kal csökkentettük az önkölt­séget. Ebben meg is nyu­godhatnánk, mert ennyit ír elő átlagban az ötéves terv: Mégis helytelen lenne, ha nem keresnénk az önkölt­ségcsökkentés további forrá­sait. Itt van például a csap­szegek edzése. Az elektromos kemencében 200 darabot 18 óra alatt tudunk megedzeni. Ellenben, ha áttérhetnénk a lángedzésre, percenként ké­szülne el egy csapszeg. Nem nehéz kitalálni, hogy melyik az olcsóbb. — Valóban könnyű a vá­lasz. Akkor hát miért nem a jobb módszerrel dolgoznak? — Egyszerűen azért, mert naponta 20—25 palack dis- sousgázra lenne szükségünk és csak 10—12-t kapunk — mondja a termelési osztály vezetője. — Beszéltünk már a gázgyáriakkal, azonban ígéretnél többet nem kap­tunk. Megértjük mi, hogy másutt is nőnek az igények, de hát itt, ahol töméntelen alkatrészt kell edzeni, segít­hetnének, mert óriási haszon származhatna belőle. Az úgynevezett vonalterv a beszélgetés következő té­mája. Ezt is elkészítették és nagy hasznát is látják, mert most már nemcsak azt tud­ják a műhelyek, hogy mi a napi feladatuk, hanem a vonaltervből, amely áttekint­hetően állandóan szemük előtt van, azt is látják, hogy mikor kell elkezdeniük a táv­lati munkák előkészítését. Ez a terv összehangolt munkát biztosít. — Azaz hogy biztosítana — szól közbe a termelési osz­Fejlődik és korszerűsödik a szentendrei sziget üzlethálózata A szentendrei sziget mind a négy községe a Tahitótfalu és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezethez tartozik. Bolt­jai, különösen nyáron, amikor a falvak és a hozzájuk tartozó üdülőtelepek nyaralókkal, üdülőkkel népesülnek be, ed­dig nem tudták megfelelően biztosítani az ellátást. Az elmúlt évekkel össze­hasonlítva azonban már most, az idény kezdetén lényeges javulás mutatko­zik. A földművesszövetkezet nem­csak kibővítette, hanem kor­szerűsítette is üzlethálózatát. Kisorosziban átépítettek egy üzlethelyiséget, s zöldség-meg gyümölcsboltot létesítettek benne. E héten megkezdődik az italbolt átépítése is. Ebben a helyiségben rövidesen fala­tozó nyílik meg. A szigetcsú­cson, a sátortáborban pedig élelmiszer-gomba nyílt: Pócsmegyeren kisvendéglő­vé alakították át az italbol­tot. A községhez tartozó Bu­rányi telepen a kitatarozott kisvendéglő már májusban megnyílt. Sok volt mindig a kifogás, a Surányi üdülőtelep élelmiszerboltjának elégtelen áruellátottsága miatt. Idén bőven van áru a boltban, egyedüli probléma a tejter­mékeknél mutatkozik. Szigetmonostoron a legfor­galmasabb élelmiszerbolt erős tatarozásra szoruló házban van. Belső berendezése is el­avult. A szövetkezetnek mind a tatarozásra, mind a be­rendezés korszerűsítésére megvan az anyagi fedeze­te. Idén tavasszal hozzá is akar­tak fogni a munkálatokhoz, még márciusban megállapod­tak a kijelölt Szentendrei Épí­tőipari Ktsz-szel. Áprilisban azonban a kisipari szövetke­zet felbontotta a megállapo­dást arra hivatkozva, hogy nincs kapacitása. Helyette pedig más vállalatot nem je­löltek ki. A földművesszövetkezetnek van saját építőbrigádja, vele mégsem végeztetheti el a ta­tarozást, mert a bank nem járul- hozzá, mivel a brigád­ban nincs, aki építés felelős vezetésére jogosult lenne. Ezt ugyan a szövetkezet át tudná hidalni, van, aki elvállalná a felelős vezetést, de a bank mégsem járul hozzá, arra hi­vatkozik, hogy így sem látja biztosítottnak a számlázást. Ezen a huzavonán akad meg az annyira szükséges tataro­zás elvégzése. Éspedig nem­csak Szigetmonostoron, de Tahitótfaluban is, ahol a zöld­ség, meg a vegyes italbolt van sürgős javításra szoruló épületben. Ehhez a tatarozás­hoz azonban csak akkor fog­hat hozzá a szövetkezet, ha már a szigetmonostorit befe­jezte. tály vezetője —, ha egyenle­tes lenne az anyagellátás. Sajnos, azonban ez is akadá­lyok közé sorolandó, mert még mindig előfordul, hogy a negyedév végén áramlik a sok anyag a gyárba és ilyen­kor aztán „borul” a vonal­terv is. ' Mindössze három fékező momentumra tértünk ki egy jól dolgozó gyár példáján. Mindhárom azt bizonyítja, hogy a jó eredményeknél is jobbakat érhetnénk el, ha a gyáron belüli munkaszerve­zéssel együtt az együttműkö­dő vállalatok is jobban ösz- szedolgoznának, jobban se­gítenék egymást. Farkas István Kiállítás Isaszegen Helyes és követendő kez­deményezés tanúi lehettünk az egy hétig tartó isaszegi na­pok alkalmából. Az isaszegi kommunisták felkutatták a község munkásmozgalmi múlt­jára vonatkozó dokumentu­mokat és az így összegyűj­tött anyagból mutatós kiállí­tást rendeztek a helyi párt- székházban. A kiállítás iránti érdeklődésre jellemző, hogy nemcsak az isaszegiek tekin­tették meg, hanem a gödöl-1 lói járás valamennyi közsé­gének párttitkára is. Itt tar­tották ugyanis a járási párt- bizottság legutóbbi kibőví­tett ülését, amelynek egyik fő témája az isaszegi példa alapján éppen a helyi mun­kásmozgalmi kutatás volt: Vasutasnapi ünnepségek Vácott Harmincezer forint jutalom a közlekedés dolgozóinak (Tudósítónktól.) Vácott már napokkal ez­előtt készülődtek a vasút dol­gozóinak ünnepére. A közle­kedés helyi csomópontjának részlegeiben tíznapos ünnepi műszakot kezdeményeztek. Az állomás környékén egy vagon gyöngykavicsot hintet­tek szét, hogy szebbé tegyék július nyolcadikára. ___ A szövőgyár melletti Gödör a közlekedés helyi dolgozói­nak kedvelt szórakozóhelye, kultúrparkja. Itt tartották szombaton este is a XII. vasutasnap ün­nepségeit. A vasútállomás, a fűtőház és a pályafenntartás dolgozóin, családtagjain kí­vül meghívták az idős nyug­díjasokat is. Szőllősi József állomásveze­tő megnyitó szavai után Ritz Sándor elvtárs, a városi párt­bizottság osztályvezetője mon­dott ünnepi beszédet. — 1951 óta tizenkettedszer ünnepeljük a magyar vasuta­sok szááhatvanezres, népes tá­borát — mondotta többek kö­zött. — Köszöntjük a száztíz éves magyar közlekedés név­telen hőseit; ünnepeljük a messzeségbe nyúló sínpárok névtelen őreit. Ezután személy szerint meg­dicsérte a legjobb helyi vas­utasokat; a Bényei- és Csán- ki-brigádokat s a többieket, akik elősegítettek, hogy a vá­ci MÁV vasúti csomópont olyan jó teljesítményt ért el az első félévben. Ezután a részlegvezetők át­adták a kiváló vasutas jel­vényeket és okleveleket. Töb­ben kaptak soronkívüli elő­léptetést és a három főnök­ség legjobbjai összesen 30 000 forint pénzjutalmat. Áz ünnepség a honvédség kultúrcsoportjának műsorával zárult. Ezután a Váci Vas­utas Sportegyesület látványos csónakos-lampionos felvonu­lást rendezett a Dunán. Vasárnap délelőtt vasutas­küldöttségek helyezték el ko­szorút a Konstantin téri szov­jet hősi emlékművön. Papp Rezső Véget ért a falusi ifjúsági szövetkezeti vezetők egyhetes tanfolyama A zsámbéki tsz-elnökképző iskolában véget ért a SZÖ- VOSZ egyhetes tanfolyama a falusi ifjúsági szövetkezetek vezetői részére. Az ország különböző vidékeiről száztíz pedagógus hallgatta meg a mezőgazdasági, mozgalmi, ne­velési és gazdálkodási- témák­ból álló előadássorozatot s cserélték ki tapasztalataikat termékeny szemináriumi be­szélgetéseken. Pest megyéből a nagyká- tai, a márianoszitrai, a valkói, a ráckevei, az őrszentmiklósi, a tahi és két budapesti ifjú­sági szövetkezet pedagógus vezetője vett részt a tanfo­lyamon, amely együntetű vé­lemény szerint rendkívül hasznos volt. A pedagógu­sok elmondották — s ez egy­ben a tanfolyam legfőbb ta­nulsága is volt —, hogy a falusi ifjúsági szövetkezet felbecsülhetetlen erkölcsi ér­tékek kifejlesztője a fiatalok nevelésében, Túl azon, hogy szórakozva megtanulják a földművelést és a gazdálko­dást, olyan jellembeli tu­lajdonságokra tesznek szert a közösségben végzett munka során, amelyek az emberi magatartás elengedhetetlen feltételei. A küzdőszellem és az összetartozási érzés számos példáját sorolták fel a tan­folyam hallgatói. Az is bebi­zonyosodott, hogy az ifjú­sági szövetkezetekben neve­lődik az utánpótlás a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok számára. Ezek a fiatalok már egyre nagyobb számban választják élethiva­tásuknak a mezőgazdasági pályákat, és határozzák el, hogy tanulmányaik befeje­zése után visszatérnek falu­jukba. Sőt, olyanok is szép számmal akadnak már, akik az általános iskola elvégzése után közvetlenül a helybeli terinelőszövetkezetben vállal­nak munkát. A ráckevei if­júsági szövetkezet tagjai kö­zül például az idén tizenhár­mán jelentkeztek a termelő­szövetkezetbe. A pedagógusok elismeréssel szóltak a földművesszövet­kezetekről, amelyek létrehoz­ták és jelenleg is szervezik, patronálják az ifjúsági szö­vetkezeteket. Izgalmas hajsza egy lepett teherautó után Szombat délelőtt K. D. Z. 17 éves sashalmi fiatalem­ber Pesten, a Dankó utca és a Koltój Anna utca sar­kán beült az Autóközleke­dési Tanintézet gazdátlanul álló teherautójába, elindí­totta, s annak rendje-módja szerint elindult vele. A lo­pást perceken belül észre­vették, s az eltűnt kocsit azonnal körözni kezdték. Déli egy órakor, az oktatás szünetében, tájékoztatták a lopásról a tanintézet okta­latlan kéz vezette esetlen kocsi súrolta a fákat, szinte röpült a kanyarokban. Pró­bálták előzni, de a száz­kilométeres, halálos sebesség­gel viharzó teherautót veze­tője most már cikcakkban rángatta, a mellette elhúzó Moszkvicsot az árokba szo­rította volna. És közvetle­nül a falu határában bekö­vetkezett, amit vártak. A te­herkocsi az éles kanyarban ráfutott egy útmenti kőra­kásra, az óriási sebességtől A teherautó kabinja teljesen összetört tóit is. Az Oktatók felosz­tották maguk között a vá­rost és elindultak a lopott teherkocsi felderítésére. A Kerepesi úton tanuló­vezetőjével Kiszely István. 28 éves oktató hajtott a cin- kotai elágazás felé. Már visz- szafordult a kis Moszkvics- csal, amikor egyszerre csak szembetalálta magát a lopott teherautóval. A volánt vil­lámgyorsan átvette és a kis autó teljes gázzal utána­eredt! A teherkocsi bekanya­rodott Sashalomra. Az oktató anélkül, hogy szem elől té­vesztette volna, hirtelen le­fékezett egy idős munkásőr mellett, s kérte, szálljon be, segítsen üldözni a teherautót. A tolvaj ekkor vette ész­re, hogy üldözik. Rákap­csolt. Ötven-hatvannal sö­pört át a HÉV vágányain, a közeledő szerelvény előtt. A kis autó, állandóan búgó kürttel a nyomában! A teherautó hihetetlen ív­ben kanyarodott be Nagy- tarcsa felé. Üldözői elképed­ve látták, amint a gyakor­felemelkedett a levegőbe, há­rom-négy métert repült, ke­resztbefordult, majd orral fúródott az árok falába. A lendülettől ott még egyszer felugrott, megpördült és a tetejére fordulva zuhant visz- sza a földre. A tolvaj, az üldözők meg­lepetésére sértetlenül ugrott ki a teherautó ízzé-porrá zú­zott kabinjából és bevetette magát a közeli, járhatatlan bozótba. A munkásőr riasztó lövésére sem állt meg. Ek­kor azonban szerencsére arra járó honvédtisztek érkeztek a helyszínre, azonnal felmér­ték a helyzetet, bekerítet­ték a dzsungelszerű bozó­tot és csakhamar elcsípték a kalandvágyó fiatalembert. Az összetört teherautón mintegy 35 ezer forintnyi kár keletkezett. A fiatalem­ber, akit a rendőrség őrizet­be vett, kihallgatása során egykedvűen vallotta: — A kislányt akartam egy kicsit megfurikáztatni... Firon András Fénykép: Gábor Viktor TÁBOR A HOMOKON Hatórás munkaidő — Jó szórakozás —■ Érdekes sportműsor Már több. mint egy hete, hogy országszerte benépesül­tek a KISZ nyári építőtábo­rai. Nagykőröse«! a Bagi Ilo­na KISZ leánytábor a többi­hez hasonlóan július 1-én, vasárnap nyitotta meg ka­puit az érkező lányok előtt. — Kétszáz táborozó lányra számítottunk — mondja Po- komy Károly elvtárs, a tá­bor gazdasági vezetőjének jobbkeze, az anyaggazdálko­dás főnöke. De többen érkez­tek. Nem történt baj, elhe­lyeztük valamennyit. A táborelőkészítés — mint megtudtuk —, már május kö­zepén megkezdődött. Elvé­gezték a talajmunkákat, elő­készítették a sátorhelyeket. Az egyik honvédségi alaku­lat verte fel a sátrakat és tet­te azokat lakhatóvá. Mire az első turnus tagjai megérkez­tek, csupán áz egyéni felsze­relési tárgyakat kellett ki­adni számukra és a továb­biakban már rajtuk múlt, ho­gyan varázsoljá otthonossá táborukat. A sátrak között egy alu- míniumgarázs-épületet is lát­hattunk. Ebben kapott he­lyet a tábor stúdiója, vala­mint a kulturális és a sport­anyag. Bizony, az első csoportban érkezett lányoknak, ami az időjárást illeti, nem kedvezett a szerencse. Esős, borús idő fogadta őket, s ezért kezdete ­ben nem jutott mindegyikük­nek munka. Ennek ellenére szabad idejüket jól felhasz­nálták; már az első közös rendezvényükön, a névadó tá­bortűz alkalmával színvona­las műsorral szórakoztatták egymást. A névadó tábortü­zet egyébként minden cso­port érkezése után megren­dezik. Ez tulajdonképpen az ismerkedési est, ahol a tá­bor vezetői és a messziről ér­kezett lányok találkoznak. Az első váltás tagjai a tá­voli Borsod megyéből ér­keztek Nagykőrösre. A hegy­vidékhez szokott lányok kö­zül sokan először járnak az Alföldön. Munkájuk közben, akár az állami gazdaság sző­lészetében végeznek kötö­zést, vagy a kertészetben dol­goznak, akár legkedvesebb munkájukat, a gyümölcssze­dést végzik, szemük sokszor a távolba pillant és fur­csállják, hogy sehol nem lát­ni hegyet, de még egy dom­bocskát sem. A KISZ-központ gazdag kulturális programot készí­tett elő a táborozóknak Ré­szint központi előadók láto­gatják meg a fiatalokat, akik a legkülönbözőbb témájú elő­adásokat tartják, részint a Pest megyei MOKÉP biz­tosít hetenként egy film­vetítést. A tábor kultúrfele- lőse, Forral Zsuzsa, aki a Zeneművészeti Főiskola most már másodéves növendéke, elmondta, hogy jóformán a táborozás első napja óta készülnek a zárótábortűzre, amelyen valamennyi sátor, valamennyi brigád ötletes, kedves műsorszámokkal kí­ván fellépni. A sportfelelős, Pór Irén a Testnevelési Főiskoláról ér­kezett. Utolsó szabad nyara ez amelyet a nagykőrösi táborban tölt, mert jövőre testnevelő tanári oklevéllel a zsebében, már új munka­helyén, iskolájában kell je­lentkeznie. Számtalan játék, sportolási lehetőség áll a tá­borban a lányok rendelkezé­sére. S mindezeken kívül ele­get tehetnek az ifjúság a szocializmusért mozgalom sportkövetelményeinek is, amit a sportfelelős aláírásá­val és bélyegzőjével igazol. Ugyanez a helyzet a moz­galommal kapcsolatban a kul­turális munkában is. A gazdaság vezetői el_ mondták, hogy a lányok a tavalyiakhoz hasonlóan jó munkát végeznek és azt a hat órát, amelyet a gazdaság szőlészetében, kertészetében, vagy más üzemegységében töltenek, jól kihasználják. De amint arról meggyőződhet­tünk, szabad idejükkel is oko­san gazdálkodnak. Vala­mennyien úgy vélekednek, hogy a két hét, amit a tá­borban töltenek, nemcsak hasznos, hanem hosszú időre szóló élmény marad számukra. Thurző Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents