Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-10 / 159. szám

re sr MÉRVÉI 1963. JÜLITJS 10, KEDD Duray Tibor festőművész kiállítása a váci Vak Bottyán Múzeumban Duray Tibor festőművész al­kotásaiból kiállítást rendezett a Műcsarnok a váci Vak Boty- tyám Múzeumiban. A vasárnap megnyílt tárlat a művész nem­rég megtartott gyűjteményes kiállításán nagy sikert aratott grafikai és kisplasztikái alko­tásokat mutatja be a váci kö­zönségnek. Az egy hétig tartó kiállítást már az első napon igen sok érdeklődő tekintette meg. (MTI) — ISMÉT működik az Et­na. Kétperces időközönként követik egymást a tűzhányó kitörései, amelyeknek mind­egyikét sűrű, vöröses gáz­felhő kíséri. A kráterből lá­vatömegek ömlcnek ki, de a szakértők szerint a kitöré­sek nem jelentenek ve­szélyt. Fejlődés a déli parton, elmaradás az északin A NEB tanulságos szemleútja a Dunakanyarban VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság tagjai a na­pokban Szemlét tartottak a Dunakanyarban, hogy megál­lapítsák, fejlődött-e a múlt nyár óta a vidék idegenforgal­mi felkészültsége és a fejlődés lépést tart-e az örvendetesen növekvő forgalommal. A bi­zottság tagjainak egyik cso­portja a Duna északi, a másik a déli part jelentősebb üdülő­helyeit látogatta meg. A részt­vevők a tanulságos kirándulás után megbeszélték tapasztala­taikat. A szemlén részt vett Forgács József, a NEB elnöke, és Niedermann Márton, a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője is. A szemlét Lányi Pál, a NEB el­nökhelyettese vezette,, aki a népi ellenőrzési bizottságban eddig is állandó referense volt a Dunakanyarnak. A tapaszta­latokról a következőket mon­dotta: — Hasznos és tanulságos volt idei vizsgálódásunk is. Mind az északi, mind a déli part jelentősebb üdü­lő- és kirándulóhelyeit meglátogattuk, számbavettük a változásokat, és szemleutunk eredményekép­pen * megállapítottuk, hogy amíg a déli part az idegenfor­galmi felkészültség szempont­jából igen jelentős fejlődésről tanúskodik, az északi parton a fejlődésnek alig van némi nyoma, sőt. ami fejlődés mu­tatkozik, a legtöbb helyen az is legtöbbször helytelen irá­nyú. A déli part fejlődése 1960 óta szinte százszázalékos­nak mondható. Vonatkozik ez különösen Szentendrére és Visegrádra, sőt, Leányfalura is. Bővült és kulturáltabbá vált ezeken a helyeken a vendéglátóipari há­lózat. szép, új, és korszerűen berendezett vendéklők, biszt­rók, cukrászdák és eszpresszók létesültek, elég jól megszer­NICOLAS GUILLÉN Kuba legnagyobb élő költője, a világirodalom egyik legjelen­tősebb alkotója ma hatvan­éves. Az elmúlt esztendőben fíubai elégia címmel jelent meg válogatott .verseinek gyűj­teménye, amelyből egy hallat­lanul erőteljes költői egyéni­ség képe bontakozott ki. , Guillén életművét — termé­szetesen némi egyszerűsítéssel '— két idézet közé lehetne be­szorítani: „Két nagyapám árnyalakban, / kísér másnak láthatatlan. / ... Egy termetű mind a kettő, f néger bánat — fehér bánat: / bánata két nagyapámnak.” S az idézet nemcsak önéletrajzi vallomás, hanem költői hitvallás is, mert Guillén líra\ arculatának egyik legszenvedélyesebb vonása az a törékvés, hogy Kuba színes, fehér és keverék népét egyet­len nemzetté segítse kovácsol- . ■ni: kubaivá. J „Ha beszélni akarsz velem ; egy s más dologban / .. .az \ ■egyszerűek közt keressél” — \ szól a másik idézet és költe- ; menyben is kifejezi azt a \ nagyszerű ‘kapcsolatot, amely ; költő és népe között kialakult \ és amelyről a Kubában jártak \ ,azt mesélik, hogy elég a Ni- í colás nevet kiejteni és az ar- ! cokon felcsillan a szeretet mo- í ,solya, mert mindenki tudja, ! hogy Guillénről — a nép köl- i tőjéről beszélnek. Guillént családi környezete : is — verselő nagyapja és a ; gyarmatosítók ellen harcoló \ apja — a költészet és a sza- \ 'badságért való forradalmi harc \ útjára indította. A harcokból \ megtérve apja újságíró lett és \ Nicolás Guillén a lap nyom- \ dójában tanulta ki a nyomdai \ ■ szedő mesterséget. Apja utcai \ ■ harcok során esett el, és ő j munkája mellett esti tanulás­sal szerezte meg a középisko­lai végzettséget. Később maga is újságíró lett,\és közben kez­dett el verselni. Az újságíró munka mindennapi gyakorlata vezette el a társadalmi prob­lémák iránti szenvedélyes ér­deklődéshez, de a fiatal láza­dóból csak jó két évtized múl­va lett tudatos harcos. A másik idézet utalása az egyszerűségre, túlmenően azon, hogy a költő valóban népe sű­rűjében él, Havanna egyik külvárosában, korántsem je­lenti költészetének szimplasá- gát, valamiféle sematikus köz- érthetőségét, hanem legfeljebb azt, hogy a műveiben bonyo­lult áttételekkel jelentkező tár­sadalmi küzdelem frontjai kö­zött a költő biztosan eligazo­dik. Guillén sok szálból szövődő költészetében megteremtette a kubai verset, s e versnek vi­lágirodalmi rangja van. A fia­talember a modern spanyol lírától kapott indítást, de kői- • teményeinek robbanó ereje ak­kor alakult ki, amikor feltől- födött és gazdagodott a kubai táncdal — a szón — sodró ere­jű ritmusával, tobzódó sokszí­nűségével, nyers, szókimondó és mégis hajlékonyán Urai ero­tikájával. Az a kettős gyöke­rű örökség, amit a spanyolság és annak költészete, és az af- rilcai néger dobok és tam-ta- mok ritmusa jelent, Guillén kubai verseiben ötvöződik egy eddig nem volt, hallatlanul erőteljes és színes költészetté. A későbbi évek tudatossága, majd Fidél Castro győztes for­radalma ezt a költészetet to­vább tágítja s az elégiák át­csapnak széles hömpölygésű, elemi erejű ódákba. Guillén versei nem szimplán lobzért- hetőék. A modernség számos izmusa, illetőleg azok leszűrő­dött emlékei s az afrikai fol­klór jelképrendszere fedi is, segíti is mondanivalóját, mely­ben nem egyszer a gyilkos iró­nia, az észak-amerikaiak tőké­sei elleni gyűlölet is szenvedé­lyes és nagyvárosiasán vagá- nyos hangú és romantikája kifejezést kap. A hatvan éves Guillén ele­ven és mindig frissen alakuló életműve — nyugodtan állít­hatjuk — maradandó értéke a v i lági roda lomnak. Cs. o. vezték az üzletek áruellátását is. Üj turistaszállók is nyíl­tak, fejlődött a fizetőven- dégiszalgálat hálózata. — Az északi parton szerzett tapasztalatainkról, sajnos, sem­mi jót nem mondhatunk. Itt alig észleltünk valami fejlő­dést. Az északi part ugyancsak igen népszerű és növekvő for­galmú kirándulóhelyei feltűnő­en elmaradtak a déliek mö­gött. Ez a megállapítás vonat­kozik a vendéglátóipari és a kereskedelmi hálózatra egy­aránt. Lányi Pál az északi parton észlelt állapotokat leginkább jellemző példaként Zebegényt említette. Itt óriási költséggel és nagyarányú társadalmi munkával például igen szép szabadtéri színpadot építettek, de a helyét elég szerencsétle­nül választották meg. mert a különben gyönyörű környezet­ben épített magaslati színpad csak nefhezen közelíthető meg a hozzávezető meredek úton. Hiba az is, hogy nem gon­doskodtak a nagy költség­gel megteremtett keret megfelelő művészi tartal­mának biztosításáról. Azok a remények sem váltak be, amelyeket a Duna-parton megnyitott új halászcsárdához fűztek. Alig van a csárdának számottevő forgalma. Ami fej­lődés tehát mutatkozik Zebe- gényben, az sem szolgálja túl­ságosan az idegenforgalmi ér­dekeket. — Pozitív javulás észlelhető mindkét parton az állami kul- tűrcikkárusítás terén — mon­dotta még Lányj Pál. — Üdü­lőhelyeinkről végre eltűntek a giccses. ízlésrontó emléktár­gyak. csak az a kár, hogy eb­ből az annyira keresett porté­kából újfajta, szép, művészi gonddal készült anyag még mindig nincs, legalább is ele­gendő mennyiségijén. Pedig a kereslet igen nagy. A kultúr- vállalat kiadásában megjelenő tárgyak elég semmitmondók, egyedül a Pest megyei Idegen- forgalmi Hivatal által kiadott tárgyak tanúskodnak ízlésről és kulturáltságról. A Dunakanyarban tartott szemleút tapasztalatait külön­ben feljegyzés formájában legközelebb a NEB plénuma elé terjesztik. (m. 1.) @m\h\\7Gű%yr0 nmrrTTiinniiinnaTPBfflBBB< Tizenöt mázsa holdanként A ceglédi Táncsics Tsz-ben másfél nap alatt két arató­cséplőgép negyven holdról 738 mázsa árpát takarított be. Az átlagtermés eléri a tizenöt má­zsát. Filmesek a Vörös Csillag Tsz-ben Az elmúlt napokban a Bu­dapest Filmstúdió rendezői és operatőrjei „szállták meg’’ a ceglédi Vörös Csillag Tsz ser­téstenyészetét. Szakértőként elkísérte őket a Földművelés­ügyi Minisztérium takarmány- gazdálkodási osztályának veze­tője. A tsz-ben a sertéstenyész­tés korszerű módszereiről ké­szítettek felvételelvet. A filme­sek meglátogatták a Táncsics Tsz baromfákombinátját is, ahol az önetetők és önitatók szakszerű kezelését örökítették meg. Az áldozat: hatéves kisgyerek Kerékpáron igyekezett haza­felé P■ F. hatéves ceglédi kis­fiú. Mögötte a megengedettnél sebesebben közeledett motor­kerékpárján V. J. A kisfiú há­zuk előtt irányjelzés nélkül bekanyarodott. Vesztére azon­ban a motorkerékpár elkapta a biciklit és P. F. súlyos ko­ponyasérüléssel kórházba ke­rült. A motor vezetője ellen el­járás indult, minthogy nem járt el elég gondosan és a megengedettnél nagyobb se­bességgel hajtott. holdas paradicsomtábla mel­lett beszélgettek el a budai járás képviselői. A tapaszta­latcsere végeztével a ven­dégek hangsúlyozták: érde­mes lenne a két járás között hosszú időre szóló barát­ságot kötni, mert a tapaszta­latok cseréje mindkettőjükre nézve rendkívül hasznosnak mutatkozik. Zöldség kapható örülnek a monoriak: a 77. számú Népboltban rendkívül gazdag választék fogadja a ve­vőket. Aminek a leginkább örülnék: a többi között zöld­borsó, káposzta, tök, hagyma és zöldség is megfelelő minő­ségben kapható. Eddig bizony a piacra kellett menni, ha hir­telen zöldségre vagy főzelék­félére fanyalodott a háziasz- szony. Arról nem is szólva, hogy ott lényegesen drágábban mérték a burgonyát, vagy a zöldiborsót. Az üzlet vezetője úgy tervezi, hogy rövidesein a gyümölcsárusítást is bevezetik a boltban. í@í MOMORoVlOfigg A versenytárs szemével A napokban kedves, szíve­sen látott vendégek érkez­tek a Monori Járási Tanács mezőgazdasági, osztályára. Jaszlics Gyula osztályvezető köszöntötte a vendégeket: a budai járás mezőgazdasági szakembereit. A monoriak ugyanis versenyben állnak a budai járással és az ér­kezők a korábbi látogatást viszonozták. Ellátogattak Pi­lisre, majd Káva, Bénye és Gomba határán át Úriban ál­lapodtak meg a versenytársak. Sülyben a fejlett állattenyész­tést és állathizlalást tanul­mányozták, Gyomron pedig a szép kukoricában gyö­nyörködtek. Üllőn egy 110 Tanfolyam kezdő könyvtárosoknak Hétfőn felnőttekkel népe­sült be a nagykőrösi gimná­zium fiú diákotthona. A me­gye különböző részéből jöt­tek össze azok a könyvtáro­sok. akik munkájukat nem fő foglalkozásként végzik. Az egyhetes tanfolyam alapfo­kon ismerteti meg velük a könyvtáros-teendőket. Huszon­hármán — valamennyien községi könyvtárosok — vesznek részt az oktatásban. A szakmai előadásokon kí­vül író—könyvtáros találko­zót is rendeznek, valamint ellátogatnak az Arany Já­nos Emlékmúzeumba és a helyi konzervgyárba. CSAK PAPÍRON? Az Arany János Termelő- szövetkezetben a pártszerve­zet megvitatta a kongresz- szusi verseny állását. Meg­állapították, hogy a régebben életrehívott versenybizottság csak papíron létezik, műkö­désének még csak látszata sincs. A pártszervezet tag­jai elhatározták, hogy az ele­ven munkaverseny érdeké­ben a jövőben nagyobb fi­gyelmet szentelnek a vetélke­désnek. KÜLÖNÖS ISMERTETŐJELE AZ UDVARIASSÁG tudja dicsérni kollégái szen­vedélyeit, legyen az' horgá­szás, fényképezés, bármi. De nála erőszakosabban senki nem lép fel a színházi ruha­táraknál, szünetben, a büfénél való sorbanállásnál, senki nem tudja két remek vállrán­dítással szétlökni úgy a körü­lötte állókat, mint ő. Udvarias. de ha • *****--------------- szemere lepnek, l egenyhébb jelzője az, hogy: marha, s a pardonra csak annyit mordul, vigyázhatott volna, maga tehén. Fél órát képes hahotázni főnöke gyngécske viccén, de nála gúnyosabban, maróbban senki nem beszél ugyanerről a főnökről baráti társaságban, percenként bocsánatért ese­dezve a hölgyeknél, hogy ilyen csúnya kifejezéseket használ. Udvariasan tapsol, amikor az ünnepségen a kol­légák a jutalmakat átveszik, s este, amikor barátaival ösz- szejön, ömlik belőle az epei nincs annyi rossz a világon, mint amennyit kollégáira ag­gat. Ä kollégáknak viszont, akikkel szemben soha nem mulasztja el az udvariasságot, barátait szidja, azokat áztatja. Itt is — ott is udvarias em­bernek tartják. Idősebbek úgy mondják: igazi úriember! Igazi úriember! Gáláns, bókoló, kalapot földig lenge­tő, álszent, képmutató, törte­tő. Udvarias! Ha — nem kerül neki semmibe. Ha így szebb fiú lehet azok előtt, akik is­merik. De a járókelők, az idegenek? Azoknak úgyis mindegy, tehát lökdöshet, ta­poshat, tolakodhat, neveletlen lehet. Azokkal ú§>r sem találko­------------- zik többé. Vagy mégis: mindennap ta­lálkozunk — vele? ... A közvetlenség Visszategezte a hatvanöt éves, most nyugdíjba menő Pista bácsit, s a nőknek nem tudott mást mondani, csak azt, hogy Tündérke, Szivike, Picike. Ha akadt, aki tiltako­zott ellene, s kötötte az ebet a karóhoz, hogy hívja őt csak Pálmainénak, vagy legrosz- szabb esetben Arankának, Ja­ni sértett ábrázattal vonult el, s legközelebb csak azért is Szivikének szólította Pálmai­nét, aki ismét tiltakozott, de a huszadik eset után ő unta meg, s negyvenöt évének fá­radtságával, két gyermekével, kopasz férjével ő lett Jani Szivikéje. Persze a közvetlenségnek is különböző fokozatai vannak, hirdette Nyegle Jani, és ép­pen ezért a villamoson nem Szivikének szólította a nőket, hanem vagy mamának, vagy nyanyusnak, ahogyan éppen a szájára jött. A férfiak sem pajtikámok voltak, mint a hivatalban, hanem tata, fa­ter, öreg fiú, amilyen kedve éppen volt. A közvetlenségért folytatott harcnak mindenütt érvényt szerzett, ahol megfordult. A moziban, az előtte ülő párra jó hangosan rászólt, hogy „nem itt kell smacizni a sötétben”, s mivel a pár férfi tagja nyeszlett volt, s ijedős, nem kapott még csak egy íél po­font sem. De a közvetlenség érdeké­ben kiabált rá a hentesre, hogy „ne itt szundikáljon a pult mögött édesapám”, s az idős ruhatárosnőre, hogy „csipkedje a testét muter, für­gébben, fürgébben”. Utolérhetetlen volt a köz‘---------------------- vétlenség­ben Nyegle Jani. Híres művé­szeket sem emlegetett más­k ént, csak a Feri, a Jani, s művésznőket csak úgy, hogy ja, a Mari, a Kati, a cukor­baba... v A nők különben is gyengéi voltak. Nem tudott úgy el­menni az utcán egy-egy csi­nosabb nő mellett, hogy köz­vetlenül ne hozza tudomására érzéseit és indulatait. Legtöb­ben a megdöbbenéstől még sápadni vagy pirulni sem tud­tak, aki pedig igen, az csak azért nem csinált semmit, mert az utcán a köztisztasági szabályok értelmében, köp­ködni tilos... Nyegle Jani az, aki vállon­veregeti a húsz esztendővel idősebb kollégát, s aki várat­lan pillanatban közvetlenke- dik, hogy még szólni se lehes­sen rá. Ó az, aki először lát, s lete­gez, ő az, aki feleségedről úgy nyilatkozik, hogy „bitang nő, cserélnék veled, ha csak egy éjszakára is”, ő az, aki iszo­nyúan hátbaver, ha fáj a gyomrod, s szemed közé ne­vetve bíztat: „ne lógasd az orrod, pajtikám”. Ö az, aiki az ebédlőben ki­oktat hogyan kell fogni helye­sen a kést, lehetőleg úgy, hogy a harmadik asztalnál is hall­ják. Ő az. aki közvetlen velünk, ______1 de akit mi még soha n em tiszteltünk meg közvet­lenségünkkel. Pedig Nyegle Jani régen rászolgált erre a közvetlenségre, az embernek viszket a tenyere, jelezve* egyszer már nekünk is közvet­lennek kell lennünk ... Mészáros Ottó Nála figyelmesebb, kedve­------- sebb embert aligha h ord hátán a föld. Mosoly ül mindig arcán, még akkor sem tűnik el onnét, ha valaki go­romba, szemtelen vele. Min­dig mosolyog, s mindig azt lesi, kivel kell törődnie, ki szorul arra, hogy istápolják, ; megértsék, ki az, aki szomjú- ; hozza az udvariasságot. ; És udvarias. Nincs olyan 1 mondata, amelyből hiányoz- Inék a bók, a figyelmesség, [kolléganői nem vehettek fel j olyan egyszerű ruhát, amelyet ; ne halmozna el szebbnél í szebb jelzőkkel, amelyre ne ; lenne milliónyi dicsérő szava. ! — Az udvariasság nem ke­j rül semmibe! ! Ez a jelmondata, s e szerint \ él. Udvarias, figyelmes, ha ! nem kerül neki semmibe. De: | csak akkor! ; Mert ha a villamoson uta- \ zik, természetesen nem adja \ át a helyét, hiszen akkor ne- Jki kellene állnia, azt pedig J ki kívánhatja el tőle? Ha uta- zik, elterpeszkedik a vonat í ülésén, mert csak nem szo- ronghat az ember annyi kilo- méteren keresztül? ^ Szinte ódákat zeng a kollé- ^ ganők hajáról, legújabb fri- £ zurájáról, de a mozipénztár­2 nál kíméletlenül félre lök < mindenkit, nem pocsékolja j értékes idejét arra, hogy sor- ^ baálljon. á Nála szebben senki nem Ho<ry az emberek szeressék -----— egymást, hogy meg­értsék egymást, ahhoz közvet­lennek kell lenniök egymás­hoz — így foglalta össze élet- filozófiáját Nyegle Jani, s huszonöt esztendejének min­den lendületével küzdött is e filozófia érvényre juttatásá­ért.

Next

/
Thumbnails
Contents