Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-08 / 158. szám
MST MECt'EI ’sMMm 1968. JÚLIUS 8, VASÄRNAP MŰVELTSÉG ÉS ÍZLÉS készen vesz, hanem varrat. A fazonár ugyanis meglehetősen drága, s inkább valamelyik ismerőshöz, rokonhoz megy, aki ügyes keze révén „fusizik”, de nem képzett mester. Itt áll tehát a falusi kislány, aki a divatlapban vagy a kirakatban, esetleg időnként a pesti utcán látja ugyan, hogy milyen anyagok és milyen fazonok „futnak”, de az esetele többségében nem tudja eldönteni, milyen minta, melyik fazon áll neki jól. Meggyőződésem, hogy az ízlés nem „született iwtelli- \ gencia” kérdése. Megtanul- \ ható, elsajátítható, de ehhez ; legalább néhány éves idő- \ szak kell. A falusi ember,; \ a falusi nő most áll ennek j az időszaknak az elején, hi- j szén korábban falun csak a : legritkább esetben öltözköd- ! tek kimondottan városiasán. fy, Ma pedig ugyanazt hordják fy, falun, mint városon. Persze, nemcsak az öltöz- fy ködösről van itt szó. Ugyan- fy így beszélhetnénk például a fy lakásberendezésről, az újon- fy, nan vásárolt bútorokról, füg- 6 gönyökről, nippekről, képek- fy rSl. Mindez beletartozik az fy ember kulturáltságának fo- fy galmába, s ez is fontos, nem- 5; csak az, hogy a művelődési fy házban hányán hallgatták fy meg a csillagos ég titkairól fy szóló előadást, vagy hogy fy egy év alatt mekkorát ja- fy vult a községi könyvtár sta- v tisztikája.;. fy, A művelődési ház vezetőinek,^ a község társadalmi és tő- fy megszervezeteinek, azoknak, fy akiknek feladatuk a mű- fy veltség terjesztése, a nép- fy művelés, nem szabad figyel- f men kívül hagyniuk az íz- fy lésfejlesztést sem. Nekik fy módjukban áll szakavatott fy előadót hívni, aki a divat- fy, ról, az öltözködés szabályai- fy ról, a jó ízlésről, a kozmeti- fy kai cikkek helyes alkalmazá- fy sáról, a korszerű lakásbe- fy rendezésről hasznos tudni- fy valókat mond. Ugyancsak fy lehetőség nyílik ilyen kiál- fy lítások, bemutatók rendező- fy sere. s huzamosabb nyitva^ tartására... fy y A népművelésnek ez is fy tartozéka, mépedig nem is fy a legkönnyebb tartozéka. A fy falu helyzeti hátrányának fy ilyen értelemben is meg fy kell szűnnie. Ne tegyen sen- fy ki olyan, akinek már húsz- fy harminc évvel ezelőtt mód- fy jában állt mindezt megta- fy múlni, megjegyzést egyetlen fy falusi fiatalra sem. Az a sü- fy teményt vásárló kislány ha- fy marabb megtanulhatja, hogy fy mi áll jól neki, mint ameny- fy nyi idő alatt a jól öltözött,^ „művelt” dámát arra lehet ^ szoktatni, hogy ne tegyen j hangos megjegyzést senkire, sfy különösen ne tegye ezt nyíl- fy vános helyen. Mert egyszerű fy ám, ha valaki elmondja: telt, fy erős alakú nőnek előnyösebb fy az egyszínű, s az angol szabá- fy sú ruha. S akinek nem fy egyenes a Iáiba, az jobban te- fy szí, ha picit hosszabb szók- fy nyát vesz fel, a divat ellené-^ re. Mert a divat is csak ak-fy kor ér valamit, ha mindenki ^ összhangba hozza saját for- fy máival, alakjával, tulajdonsa- fy gaival. S ez ízlés, elsajátít- fy ható ízlés dolga ... fy Tenkely Miklós '■ TANULMÁNYÚT ahol minden lépésemet figyelik, F ejes mosolygott: — Ugyan ki figyeli? — Azt nem lehet tudni. Párizsban még az Eiffel toronynak is füle van. Nem is beszélve az OAS-ról. Kell az nekünk, hogy az OAS kárt tegyen Átlag Jenőben. — És ha benned tesznek kárt? —, Én vállalom. Ennyivel tartozom a magyar herkentyűiparnak. Különben is Átlag Jenőnek öt gyermeke van és nekem csak négy. Ö nagyobb felelősséggel tartozik a családjának, mint én. — Hát jó, nem bánom —» adta meg magát Fejes. — Menj te Párizsba, csak azt áruld el, miért nem akarsz Szófiába menni. — Azért, mert azokban * nehéz időkben voltam én eleget Szófiában — sóhajtott fel Szintén Z. — Milyen nehéz időkben? — Amikor még Bulgáriába is nehéz volt tanulmányútra menni. Miklósi Ottó Az iskolaigazgató Cristine Kaufmann a Mai fiatalok című német film főszereplője Pár nappal ezelőtt az egyik Duna menti kisközségben jártam. Dolgom végeztével egy feketekávéra betértem az eszpresszóim. A szomszéd asztalnál jól öltözött, már nem egészen fiatal, de szép s ápolt nő ült egy elegáns, őszülő hajú férfival. Kint az utcán, poros akácfa árnyékában C-betűs rendszámú Skoda várakozott, mint később kiderült, ezé a páré. Akkor figyeltem fel rájuk, amikor megjegyzést tettek az egyik vendégre... Húsz év körüli lány lépett a presszóba. Süteményt vásárolt Amikor áthaladt a helyiségen, az asszony elhúzta a száját: — Nézd, milyen borzalmas! ... — Pénzéért akár bohóc is lehet — nevetett a férfi. A kis fehér csomaggal kifelé tartó lány — bár a megjegyzésből nem hallott semmit — észrevette a gúnyos, lekicsinylő pillantást, zavarba jött fülig vörösödött. Szegényke alig találta meg a kilincset. — Műveletlen liba!... — summázta véleményét az asszony és magabiztos mozdulattal kattintott egyet öngyújtóján. Kárörvendve lestem rá: a gyújtó csütörtököt mondott Az elegánsan lezser mozdulat gyufa utáni ideges kotorá- .szásban folytatódott. A néma és passzív kárörvendésen kívül valami vaskos gorombaságot is szerettem volna a fejéhez vágni, pedig sajnos, majdnem igaza volt... A lány izmos, pirospozsgás, naplól-széltől bámult, munkában erősödött testű, jó alakú volt Ha valaki ügyesen öltöztetve mutatja egy pesti eszpresszóban, sport- ladynak vélem. S éppen erről van szó: az öltöztetésről... A széles csípejű, nagy- mellű, zömök lányon nagy sárga-zöld kockás, mohair- utánzatú bő gyapjúszoknya libegett. Mellén ugyancsak piros gyapjüpüióyer feszült Túl izmos lábszáráriák gör- besége is azonnal szembetűnt, mert a különben divatosnak mondható szoknya alig ért a térdéág. Ehhez járult még a túlmagas sarkú, hegyesorrú körömcipő. A rajta levő ruha, bár divatos volt, sem mintája, sem szabása nem illett erős alakjához, mert mindkettő hangsúlyozta teltségét. Ezenkívül, bármennyire divatos most a rövid ruha, s az egész magas sarkú cipő, akinek görbe a Iáiba, az bizony egyiket sem veheti fel, mert „fogyatékosságét” túlságosan szembetűnővé teszi. Ugyanezek a ruhadarabok egy másik, karcsú, egyenes lábszárú lányon esetleg jól állnának. De rajta semmiképpen. Igen ám, de honnan tudja ezt magától? Ki tanítsa meg arra, hogy pénzéért mit vásároljon, hogyan öltözködjön, mit vegyen fel? A kereskedő, aki kiszolgálja? Ö elsősorban eladni akar, s minél többet, mert neki a forgalom számít. A tanítónője? Az iskolában ezernyi más gond volt, s akkor még 5 sem igényelte az ilyen felvilágosítást. Akkor sem jobb a helyzet, ha nem kezett rászánni magát a kalandra, s most a cselekvés útjára lépett. A Winesburgi Sas szerkesztőségében hat óra óta egyebet sem tett, csak ült és gondolkodni próbált. Végül egyszerűen csak felpattant, elrohant Will Henderson mellett, aki kefelevonatokat javított a nyomdában s futva nekivágott a sikátornak. EGYIK UTCÁBÓL a másikba fordult George Willard, és elkerülte a járókelőket. Újra A héten Gödöllőn és Cegléden játsszák a mozik a Fekete Orfeusz című francia filmet meg újra átvágott az utca egyik oldaláról a másikra. Lámpa alá érve szemébe húzta a kalapját. Nem is mert gondolkodni. Félelem szorongatta a szívét de ez újfajta félelem volt. Attól félt, hogy a kaland, amelyre rászánta magát, nem sikerül, hogy elveszti a bátorságát, s niég vissza talál fordulni. George Willard Louise Trun- niont az apja házának konyhájában találta. Éppen mosogatott petróleumlámpafénynél. Ott állt a ház hátánál épült fészerszerű kis konyha ajtófüggönye mögött. George Willard megállt a léckerítésnél s igyekezett lecsillapítani a teste remegését. Már csak egy keskeny bur- gonyaágyás választotta el a kalandtól, öt perc is beletelt, mire annyi önbizalmat gyűjtött hogy be merjen kiáltani a lánynak. — Louise! Ó, Louise! — kiáltott. De a kiáltás a torkán akadt. Rekedt suttogás lett belőle. Louise Trunnion kilépett és átugrott a burgenyaágyá- son, kezében tartva a mosogatórongyot. — Miből gondolja, hogy el akarok menni magával? — kérdezte mogorván. — Mitől olyan biztos benne? George Willard nem válaszolt. Csalt álldogáltak a sötétben a kerítés két oldalán. — Menjen előre — mondta a lány. — Apa idehaza van. Majd megyek én is. A William istállójánál várjon. A fiatal laptudósító ugyanis levelet kapott Louise Trun- niomtól. Aznap reggel érkezett a levél a Winesburgi Sas szerkesztőségébe. Kurta levél volt. „A magáé leszek, ha akarja" — ennyi volt az egész. A fiú bosszankodott, hogy a lány most úgy tesz Itt a sötétben, a kerítésnél, mintha semmi se lenne közöttük. — Ilyen pimaszságot! A ke- servit neki, még ekkora pimaszságot! — motyogta, mi\ F ejes Lajos, a Tengeri Herkentyű Tröszt főigazgatója, közölte Szintén Z. Elemérrel, a Herkentyű Kiszerelő Vállalat igazgatójával: — A külföldi tanulmány- utatok idén is rendben van. — Nagyon köszönöm — mondta Szintén Z. — Mikor indulhatunk? — Amikor akartok. A bolgár elvtársaktól megjött a levél, hogy várnák benneteket. — Itt valami tévedés van — szólt Szintén Z. — Bulgáriába csak Átlag Jenő, a főmérnök megy. Én idén a francia herkentyűkiszerelést tanulmányozom. — Teljesen felesleges — jelentette ki Fejes. — A tengeri herkentyűben a bolgárok sokkal jobbak. A franciák inkább folyami herkentyűkben kiválóak, tengeriben még mi is megelőzzük őket. — Ne becsüljük le az imperialistákat, mert ez éppen olyan nagy baj, mintha túliértékelnénk őket — jelentette ki Szintén Z. kategóriku- san. — Azt én is tudom, hogy tavaly jobbak voltunk náluk, de engem az is érdekel, hogy egy év alatt mennyit fejlőd-. tek. — Semennyit — mondta Fejes. — Az ipari vásáron ők is itt voltak és saját szememmel láttam, hogy a mi herkentyűink jobbak, rugalmasabbak és nagyobb frekvenciajrúak, mint az övék. — Akkor is ki kell mennünk Párizsba, Ha előttük járunk, tudnunk kell, hogy mennyivel járunk előttük, nehogy utolérjenek. — Hát jó, nem bánom — mondta a főigazgató beleegye- zően. Menjen Átlag Jenő Párizsba és te Szófiába. — Nem lehet — ellenkezett Szintén Z, — Párizsba nekem kell mennem, mert oda Átlag Jenő nem mehet. — Miért ne mehetne? Az útlevele is kész. — Az lehet, de fiatal, tapasztalatlan elvtárs, akit azok a dörzsölt francia kapitalisták becsapnak. Párizst majd én vállalom. Pedig hidd el, én is szívesebben mennék a bolgár elvtársak közé, mint egy imperialista nagyhatalomhoz, \ ségükben azt célozzák, hogy minél nagyobb legyen az igazgatók önállósága. Valóban j gazdái legyenek száz, vagy ép- \ pen ezer gyereknek, pedagó- \ gusnak, s ne puszta közvetí- i tői felsőbb rendelkezéseknek. \ ők ismerik pedagógusaik ké- j pességeit, az egyes iskolák j külön hagyományait, a sajátos i helyi körülményeket, amelyek l befolyásolják az iskolás gye- \ rekek munlkáját. Ha nagyobb > az önállóság, akkor az egysé- j ges tantervi és nevelési célki-! tűzéseket úgy formálhatják \ hatásosabbá, eredményesebbé, j ha alkalmazkodnak ezekhez a ’, helyi sajátosságokhoz. Ígyí szerezhetnek nagyobb tekin- \ télyt a szülőknél, a társada-; lomnál az iskola és a maguk j számára, fy gr. napokban az igazgatók^ tL is már a bőröndöket J csomagolják., hogy berakják afy szabadsághoz, pihenéshezfy szükséges holmit. Valószínű-fy leg nem felejtik ki a pakkból J az új rendelkezések iratanya- fy gát sem, hogy esős napokonfy előszedjék, s felkészüljenek az fy új tanévre, mely egyúttal az fy iskolareform beindulásánakfy izgalmas esztendeje is lesz. fy Bernáth László : Sherwood Anderson: NEM TUDJA SENKI GEORGE WILLARD óvatosan körülnézett, felállt asztalától a Winesburgi Sas szerkesztőségében, s kisietett a hátsó ajtón. Melegi borús este volt, s bár még nyolc órára se járt, a Sas szerkesztősége mögött húzódó sikátorban koromsötétség fogadta. Valahol a homályban egy oszlophoz kötözött lófogat patái dobogtak a keményre taposott földön. Egy macska felugrott George Willard lába alól és elsurrant az éjszakában. A fiatalember ideges volt. Egész áldott nap úgy végezte a dolgát, mint akit fejbekólintottak. A sikátorban most reszketett, mint akit félelem gyötör Óvatosan, vigyázva lépkedett végig a sötét sikátoron. A winesburgi boltok hátsó ajtói nyitva álltak, és George Willard láthatta a bolti lámpák alatt ülő kereskedőket. Myerbaum rövidáru üzletében Mrs, Willy, a korcsmá- ros felesége állt a pultnál, karján kosár. Sid Green, a segéd szolgálta ki. A pult fölé hajolva, komoly hangon beszélt az asszonyhoz. George Willard lelapult, majd átugrotta a boltajtón kiáradó fénynyalábot. Futni kezdett a sötétben. Ed Griffith kocsmája mögött Jerry Bird, a város vén iszákosa hortydgott a földön. A futó botladozva lépett át a szétíer- pesztet lábakon, s erőtlenül felnevetett. George Willard kalandra indult. Egész napon át igye> ' fy érem, igazgató úr, le- fy 1\ hetséges az, hogy az én fy kisfiam rossz jegyet kapott a j tornából, mert nincs tehetsége fy hozzá és most emiatt közepes- fy rendű? — Kérem, igazgató fy elvtárs, nekünk szükségünk fy lenne egy kimutatásra a gye- fy rekek kor és nem szerinti \ megoszlása alapján. — Jön a \ színház, az igazgató elvtárs, • reméljük, tudja, hogy köteles- \ sége segíteni nekünk a közön- fy ség szervezésben. fy Ilyen és ehhez hasonló ké- \ rések, felszólítások, szemrehá- í nyásdk majd oly gyakoriak í voltak egy iskolaigazgató éle- \ tében, mint esős nyáron a zi- ! vatarok. Az igazgatók úgy is ■fogták fel ezeket a korholó, \ kérő mondatokat, s a velük ■ járó külön munkát, mint va- í lami természeti csapást, ami : ellen védekezni alig lehet. S I ime most kiderült, lehet véde■ kezni, pontosabban szólva, ■ meg lehet szüntetni a zivata- I rókát kiváltó okok jelentős | részét. a Művelődésügyi Minisz- \ yi térium rendelkezése \ értelmében megszűnt a „ren- : dűség”. Mindegy, milyen a ! torna, az ének, vagy bárme■ lyik érdemjegy, az átlagered- 1 ményt írják be számokkal a \ bizonyítványba. Felesleges ■ gyermekizgalmak, szülői sér \ tődöttségek oka lett semmivé. | : Felesleges nivellálása szűnt fy \ meg a gyerekeknek, hiszen fy \ nem kerülnek az „átlag” jó- £ \ voltából négyféle kategóriába, fy i Nem lesznek napokig tartó fy \ osztályozó értekezletek, ame- fy I lyen a tantestületek kéthar- fy ■ mada mindig érdektelenül fy \ hallgatott, mert olyan osztá- fy í lyokról és gyerekekről volt | i szó, akiket éppen nem tani- 'fy \ tottak. Nem kérhetnek az fy \ igazgatótól kimutátásolcat, je- fy í leütéseket. Statisztikai adató- fy ; kát egy évben egyszer kell 'fy \ csak adni. A nyári szünetben fy l nem lehet a pedagógusokat fy • ügyeletre beosztani — és így fy í tovább és így tovább. ! í j Iskolaügyekben járatos em- ^ ; berek — s ki nem az, hiszen £ ; mindenki járt valaha, vagy fy ! éppen most járatja gyermekét 'fy az iskolába — meglepődve fy ílkaptak a fejükhöz: évtizedes, fy íha nem évszázados iskolai ha- fy igyományoknak lépünk a nya-fy | kára. Aztán a kérdésfeltevés fy | után mindenki megnyugszik, fy | hiszen ezek olyan — nem is fy | hagyományok — szokások 'fy I voltak, amelyek senkinek sem fy • hiányoznak. Tulajdoniképpen fy I már régen túl kellett volna fy ! lenni ezen, hogy a pedagó- fy \ gusok minden energiájukat és fy l idejüket a nevelésnek és a fy \ tanításnak szentelhessék. \ fy M iért nem születtek előbb fy ilyen rendelkezések? fy \Nem járhatunk messze azfy | igazságtól, ha arra gondolunk, fy I hogy a rendelkezések előfel- fy I tétele volt: olyan vezetői gár- fy [ da kialakítása, mint amilyen fy | most az iskolákat igazgatja, fy, \ Ezek a rendelkezések is több - f
