Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. JtJLITJS 8. VASÄRNAP

rrsr MEGYEI

Mátyástól a csodaolajig

MI VAN A KICSI „CÉGTÁBLA“ MÖGÖTT?

A frissen támadt szélben locska hullám veri a partokat. De hisz más dolga sincs századok óta; a víz hidege, hatalmassága és locskasága változatlan az idők ölén. Nem így a part. Pár százada csak, hogy itt, Viseg- rádon, oldalát tartotta Mátyás kastélyának. S most? Úgy kell összementeni a földlepett, eső, fagy borította a falakat, s kitalálni egy óriás malomkőről, hogy a király kalaptartója volt.

Mindezt a múlt aktái közé sorolta az idő. Az idő, amely olyan gyors kezű, hogy nem királytól királyig, de tavasztól tavaszig átren- dezkedik. Most is, ahogy a visegrádi Dunafordulónál a hajóüzeroet keresem, csak nevetnek rám. Először a kaputábla, azután Balázs Mihály, aki itt az új gazda lett. Uj gazda, ritka, hosszú titulussal: a Pilisi Erdőgazdaság Visegrádi Gépjavító Üzemének vezetője.

— Hajó, kérem, most is van, de nem itt, s nem a mi gondunk — sajnálkozik, hogy netán hiába érkeztem volna. De ezt csak merő udvariasságból teszi, s mindjárt mo- solygósabb lesz, hogy kalauzomnak kérem az új tanyán.

— Tán kicsi a „cégtáblánk”, mert eddig nem talált meg tollforgató ember. Pedig szíves a fogadtatás...

Kastély — műhely — szuterén

Nem meglepő — vele járó dolog királyokról szólni az ősi falak szomszédságában. Azért egy „ifjonc” király neve, mégiscsak meglepett egy lélegzetvételnyi időre. Ferenc Jóskát említi, csak úgy „bruderesen” Garami Ferenc. Azért ferencjóskázik, mert nyolc évvel ezelőtt a „bajuszkirály” volt vadászkastélyánál kaptak először valamilyen műhelyt az erdőgazdaság iparosai.

— De mi volt az — legyint a negyvenben járó, jótermetű férfi. — Előbb csak ketten voltunk, egy végelgyengülé- ses tragacs meg én. Ez volt az első teherautó és az első munka.

Nem tudom, mi van a roncstelepi örök nyugalomra érdemes öreg masinával, annyi mégis bizonyos, hogy ma egy leltárra való motoros jószágot istápolnak. Van angol buldózer, Belorusz lánctalpas, kényeskedő-finom Zetor és motoros kapa, meg persze teherautó. Az ezermester kezű Garami Ferenc könnyedén be is sorolta, melyiket miért becsüli, s mire a legalkalmasabb.

— Nyolc éve még kisepertük a szemétre azt a kis vasforgácsot, ami akadt. Most dombokat rakunk belőle — s nevetni kezd, hogy akkorára nőtt a birtok, s a dolog, hogy kazlakban áll a vas.

Aztán kiderül, hogy nemcsak a vaskazlak nőnek. Menyecskének való lány köszön nagy kezétcsókolomot a mi esztergályosunknak, és az atyaian szervuszoJ. A lánya. Ebédet hoz — oszt az embereknek, mint egy bájos kismama. Hiszem, hogy sosem szidják a szakács körmét, ha ezek a kezek mérik tányérba a sótlan paprikást. Az apja az emlékezés édes keserűségével mosolyog és bólint is egyet-kettőt:

— Nyolc éve még őt kellett eteígetni és most mi vagyunk a koszíosai.

— A papa csakugyan kiházasítja lányát, hat év óta rakja a köveket és az idén augusztusban házat avat. Szute- rénos lesz, hogy legyen hol fészket rakni az új családnak is.

Gurlni és csodaolaj

Mindkettőt megcsodáltam. Az első tulajdonképpen magvetőgép. Három gurtnisoron kis kanálkák járnak körbe, s felmarkolnak egy-egy szem makkot, azt fönn kibuktatják — egyenest a csúszdába. Innen a földbe pottyan az óriás tölgy kicsike magja. Rá is húzza a földet mindjárt.

— Traktorra szerelhető — mutatja Balázs Mihály, aki tovább vezet. — Itt csináltuk, s tíz ember munkáját végzi.

Az ő fabrikációja és most tesz majd vizsgát. Nem sok kétségünk lehet, mert egy „csokorra való” újítása állta ki már az idő és hasznosság próbáját.

Itt a csodaolaj. Kérdem mi az, s miért az?

— A piszkos motorrészeket mindenütt olajban fürösz- tik. Amit leszed, azt magában tartja. Hamarosan annyi szenny gyűlik meg benne, hogy ki kell önteni, mert azon túl csak piszkok

— De nem minden olaj! — tartja föl az ujját, külön nyomatékül.

Föllebbenti a titok fátylát; a magasfalú fürdetőtepsibe előbb vizet engednek. Erre eresztik a könnyebb olajat, amely ily módon fönn is marad. Az olaj oldotta piszok mindig a vízbe ülepszik. S ha ez megtörténik, a fölső csapon levezetik a tiszta olajat, az alsón meg az olajmosdató. elfeketült vizet. Bele a tiszta vizet, s a régi olajat.

— Nem is az olaj a cso- dálnivaló — próbálok bó- koln; a kitalálójának. Nem hagyja.

— Semmi az! A két természet érdeme. Ha együtt is vannak, örökké külön lesznek.

Ezen a családias kis helyen

jól látni azt a sokféleséget, ami van. Dehát hová nézzek? A parton stéget készítenek, a víztől innen bitumenszórót festenek, odébb a fűrész sivítását hallom, amint a kőrisbe vág, s még nem is említem a bádogosokat, akik hol „vízmüvet” eszkábálnak egy szerény kis forrásból, hol a fásokat mentik meg a sok fűrészportól a maguk ventillátorával.

A cégtábla kicsi. De szorgos, lelkes munka van mögötte.

Tóth György

MÁSODSZOR VIRÁGZIK A SZŐLŐ A KISKUNSÁGI HOMOKON

A Kiskunság szőlőiben másodszor virágoznak a tőkék. Különösen gazdag az utóvi- rágzás a tavasszal elfagyott szőlőkben, ahol gondos ápolást kaptak a leperzselt vesszők. A Helvéciái Állami Gazdaságban, ahol mintegy 80 százalékos fagykár érte a hárslevelű szőlőtáblát, kétszer szüretelnek az idén. A fagyok után újrametszették a megsérült hajtásokat és nitrogén-műtrágyával serkentették a fejlődést. A megmaradt fürtökön már szépen fejlettek a bogyók, az új vesz- szőkön pedig most virágzik másodszor a szőlő. (MTI)

Emmanuel Roblés Budapesten

^fcciouL. -őL^ Á-cti/UAd cu*. ' fes ~ m Y&- t Jtijßi flf * <A itt-j-Ct~ dEmmanuel Roblés üdvözlete lapunk olvasóinak

Emmanuel Roblés, orání francia író hét végére, rövid tartózkodásra, Budapestre érkezett. A kitűnő francia novellista tegnap délelőtt a Lenin körúti Európa Könyvesboltban találkozott olvasóival és dedikálta az Európa Könyvkiadó gondozásában nemrég megjelent Villanegyed című kötetét.

Friedrich Ebert főpolgármester vezetésével berlini küldöttség érkezett Budapestre

Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának meghívására szombaton délelőtt különvonattal Budapestre érkezett Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, az államtanács tagja, Naigy-Berlin főpolgármestere és felesége. A mémet főváros küldöttségének tagjaként Budapestre érkezett Gerhardt Mattner, városi tanácsos, a főpolgármester helyettese, Gerhardt Bränner városi tanácsos, a városi tanács titkára és Hans Hő- ding kerületi polgármester,

Friedrichshain városi kerület tanácsának elnöke.

A berlini küldöttség, — amely előreláthatólag egy hétig tartózkodik hazánkban —, elsősorban a tanácsok munkáját tanulmányozza. (MTI)

— NYOLC MŰSZAKI és nyolcvanegy fizikai munkásbrigád vesz részt a munka- versenyben a Prés- és Ko- vácsoltárugyárban. A TMK generálozó-lakatos műhelyének negyven dolgozója a szocialista műhely címért versenyez.

Emmanuel Roblés neve már jó ideje nem ismeretlen a magyar közönség előtt. A király nevében című drámáját és a Hajnalo- dik című filmjét nagy sikerrel játszották. Ugyancsak nagy sikert aratott a mai francia irodalom iránt érdeklődő olvasóközönség körében a Villanegyed is, amely Feminn-díjat hozott alkotójának.

A negyvennyolc esztendős, rendkívül rokonszenves író, aki eredetileg tanár, majd újságíró volt, sokat utazott a világban. s utazásainak élményeiből markáns elbeszélések, kisregények születnek. Ezek az írások szinte kivétel nélkül mind az elnyomatás ellen, a fasiszta embertelenség ellen küzdő hősöknek állítanak maradandó emléket. A Villanegyed című kötet hét írásából is négy foglalkozik a fasizmus elleni harcccal. Ezek az antifasiszta kisregényei és elbeszélései találtak nálunk legnagyobb tetszésre.

Francia vendégünk Budapestről Romániába utazott.

(tm)

Köszöntjük a vasutasokat

Tegnap délután megnyíltak a Parlament kapui. A díszőrség, s az ezer fénytől ragyogó csillárok, a fekete egyenruhás „hadsereget” — a vasutasokat köszöntötték. Állomásfőnök és mozdonyvezető, váltóőr és fűtő, forgalmi tiszt és távirász vette át az elmúlt év, vagy évek, munkáját elismerő kitüntetéseket.

Mindez csak néhány nappal az után történt, hogy ugyanezen falaik között a békéért emelt szót az ország színe-java, s hogy a választott, államhatalmat gyakorló országgyűlés hazánk gazdasági haladásáról adott számot. A véletlen műve, hogy mindez sorrendben így következett. Mégis nagyszerű, élethű foglalatát adja a vasutasok ünnepének, az idei vasutasnapnak.

A béke megtartása, s a javakban bőséges élet megteremtése a nagy cél. Nem sza- vakkal, de fárasztó, éjjel- nappali szolgálattal, fagyban és forróságban acélozva. A vasutas várja a gabonát, amely vagonokban zakatol a malomba, viszi a cserepet, s téglát, a vidéki kis családi házak, otthonok számára. Robog sok millió emberrel: napi munkába, vagy évi pihenőre; a Balaton vizéhez, vagy a hegyek közé. Mindezt lankadatlan figyelemmel teszi.

mert az automata jelzőberendezés sem pótolja az embert. Nem is egy, több hírt olvastunk, hogyan mentette meg a sínek között bandukoló apróságok életét egy-egy Itala- uz, fűtő, vagy mozdonyvezető ...

Ma, a vasutasnapon, vaUt- mennyiüket köszönti az ország, együtt a ceglédi, váci, gödöllői, biatorbágyi vasutasokkal.

Mit vár tőlük? Biztonságos és kényelmes utazást, a mindennapi asztalra «aló friss célhoz juttatását, s szorgalmat és gyorsaságot az ember javára épülő nagyszerű ipari létesítmények szállítmányainál.

Az idei, s az ezt követő esztendőkben nagymértékben korszerűsödik a vasút: Diesel- és villanymozdonyok veszik át az uralmat, a Dunakeszi Járműjavító kényelmes BAH- kocsii sorakoznak a mozdonyok mögé, s korszerű állomások, pályaudvarok épülne:r a régiek helyén. Mindez szükségszerű, s a közös cél érdekében való, mégis elsősorban vasutasainkat szolgálja. A szóiiak igaz értelmében, ■könnyebbé és szebbé teszi napi munkájukat és életüket. a kisebb vagy nagyobb, de mindenképpen felelős poszton. És talán ez az egyik legszebb s legértékesebb köszöntés a vasutasok napján.

Több mint ezer szakembert kaptak az év első felében a termelőszövetkezetek

A termelőszövetkezetek megszilárdulását, jövedelmező gazdálkodását az idén a szakemberek újabb nagy csoportja segíti. A már több éve kialakult rendszer szerint, az állam anyagi támogatásával az év eleje óta négyszáz, nagy tapasztalattal rendelkező szakember állt munkába a még meg nem erősödött közös gazdaságokban. A legtöbben Borsod, Bács, Baranya, Szabolcs és Hajdú megyében dolgoznak, ahol a legnagyobb az alig egy éve alakult, a kezdet nehézségeivel küzdő szövetkezetek száma. A szakembereknek csaknem a fele agronómusi, 20 százaléka könyvelői, a többi pedig elnöki funkcióba került. ,

Mind több természetesen az

olyan termelőszövetkezet, amely már saját erejéből is megfelelő jövedelmet képes biztosítani egy vagy több szakembernek. Sok helyen vettek fel, — a tagok sorába, vagy alkalmazottként —, az idén is mezőgazdászokat, sőt, több szövetkezetnek már állatorvosa és gépészmérnöke is van. A termelőszövetkezetekben az év első felében összesen — nagyrészt állami támogatással — több mint ezer szakember állt munkába.

A termelőszövetkezeti gazdálkodás színvonalának emelését segíti az az intézkedés is, amely szerint a járási tanácsok mezőgazdasági osztályát 500 szakemberrel erősítik meg. Körülbelül 300-an már munkába is álltak. (MTI)

Szerződés — békére

módon élni ezen a földön. Barátságiban nemcsak a közvetlen szomszéddal, de a szomszédos népekkel, a világ valamennyi népével egyetemben.

Miből fakad olasz barátainknak — pártállásra való tekintet nélkül — ez az őszinte békevágya? Ahogy ők mondották: városuk háromnegyed része elpusztult a német fasiszták uralma alatt. Azóta újjáépítették városukat, szebbé, modernebbé varázsolták, mint volt, bármikor történelme során. Ezért nem akarnak még egyszer háborút. Szeretik a városukat, ahol először látták meg a napvilágot; a házat, amelyben laknak, a családjukat, amely bearanyozza életük: barátaikat, ismerőseiket, akikkel egy utcában laknak, egy munkahelyen dolgoznak; a fát, amely ott áll a házuk előtt; a virágokat a kertben; az azúrkék déli eget s a zsíros, fekete földet, amely annyi sok kincset terem. Ezért szavaznak az életre mindannyian, amely egyúttal annyit is jelent: béke.

Holnap az egész világ Moszkvára figyel. A holnap kezdődő leszerelési és béke- világkcmgresszuson ugyanerről a gondolatról beszélnek majd a világ neves közéleti személyiségei. Köztük a magyar és az olasz nép küldöttei is. talán éppen azokkal a szavakkal, amelyekkel egy héttel ezelőtt Monda János tanácselnök és Oreste Ram- belli polgármester tolmácsolta uz alfonsinei és a nagykátai emberek leghőbb őbniát: békét a világnak« békét az emberiségnek!

Prukner Pál

éppen olyan hús-vér, érzőgondolkozó emberek élnek, mint az ő országában, s azt, hogy ezek az emberek éppen úgy óhajtják a békét, mint ő maga. S ha csak ennyit látott meg itt, nálunk, már érdemes volt eljönnie, neki csakúgy, mint a többi olasz párt kéviselőinak. Ha csak annyit jelentett ez a néhány napos találkozás, hogy Al- fonsine képviselői őszinte barátokra leltek Nagykátán, s ennek a barátságnak igaz szószólói lesznek odahaza, már érdemes volt annyit fáradozni e találkozó létrejöttén.

Mert az igazsághoz tartozik az is, hogy nem kis fáradtságba került ennek a találkozásnak a létrehozása. Ahogy Benedetto Bordini, az Olasz Kommunista Párt Al- fonsine városi titkára elmondotta: nem volt könnyű

meggyőzni a különböző pártok képviselőit arról, hogy nyugodt szívvel eljöhetnek Magyarországra. De Nagy- káta vezetőinek is sok fáradtságába került, amíg átjutottak a bürokrácia különböző útvesztőin, s valósággá válthatták ezt a találkozást.

Ma már elmondhatjuk — érdemes volt. Nemcsak Al- fonsine és Nagykáta lakóit hozta közelebb egymáshoz, de egy kicsit a magyar és az olasz népet is. Ugyanakkor ez a találkozás — s az ennek során megkötött szerződés — beszédesén bizonyította azt is, hogy Alfonsi- ne és Nagykáta lakossága egyaránt békét akar; dolgozni és alkotni szabadon félelem nélkül: örülni az életnek, élvezni szépségeit — egyszóval emberhez méltó

sem Nagykátán, sem másutt, ahova vendéglátói elviszik, így érthető volt megdöbbenése, amikor Nagykátára érkezésekor az olasz küldöttséget köszöntők között ott találta a község plébánosát is. Láttuk rajta mindannyian, hogy nem akar hinni a szemének, s láttuk azt is, amint egy óvatlan pillanatban megfogja a papi reverendát, hogy a kezével győződjön meg iga- ziságáról. Szabadon elmehetett vasárnap a templomba és amikor a balatoni utazásra került a sor, senki nem mondott neki nemet azért, mert ő fáradtságára való hivatkozással egyedül kívánt maradni Budapesten. Egyedül járta a várost, elment a Bazilikába, beszélgetett az emberekkel, megnézte az üzleteket, egyszóval ő maga kereshette a választ korábbi aggályaira, ügy látszik, megtalálta, mert elutazása előtt olyan őszinte, meleg hangú köszönetét mondott vendég- látóinak. ahogyan csak olyan emberek beszélnek, akik váratlanul igaz barátokra találtak.

Nem állítom, hogy az itt töltött néhány nap alapjaiban megváltoztatta volna Lorenzo Servidei úr világnézetét, vagy hogy ezután a mi rendszerünket jobbnak, emberibbnek ismerné e! a kapitalista rendszernél. Annvi azonban bizonyos, hogv ez a néhány nap is elég volt neki arra, hogy belássa: üt is

káta község szerződésben fekteti le barátságát, együttműködését, ebben a szerződésben szimbólummá válik sok százezer község és város közös akarata: békében, szabadságban élni és alkotni”.

Szerződés — békére;

ezzel a két szóval jellemezhetem a legtalálóbban mindazt, amiről ez a két fehér papírlap beszél. Szerződés, amelyben két különböző országban, két, egymással ellentétes társadalmi és gazdasági rendben élő, más és más világnézetet valló emberek nyújtják egymásnak baráti jobbjukat. Nemcsak a kommunista Oreste Rambelli polgármester és Monda János tanácselnök. A szerződésben foglaltakkal teljes mértékben egyetértve, felénk nyújtotta baráti jobbját Primo Stefani helyettes polgármester, a Szocialista Párt, Guido Errani tanács- titkár, a Köztársasági Párt és Lorenzo Servidei tanácsos, a Keresztény Demokrata Párt képviselője, mindazok nevében, akik elküldték őket ide, hozzánk, barátságuk, békeakaratuk tolmácsolójaként.

Igaz, el kell mondani, sok fenntartással érkeztek hozzánk ezek az urak. Lorenzo Servidei úr például meg

volt győződve arról, ideérke- zéselcor, hogy Magyarországon a templomokat gabona- raktáraknak használják, n'ncs vallásszabadság, nem lehel kapni zöldségfélét és nem

közleliedhet majd szabadon

; Kél fehér papírlap fek- ! szik előttem az íróasztalon. ! Látszólag olyan, mint a többi ! hivatalos irat. Mindkettőn í géppel írt szöveg, aláírá- fsok, körbélyegzők. Két akta : a sok közül — mondhatná ! bárki, aki csak futó pil- j lantásra méltatja ezeket a ; papírokat. Két akta valóban, j A kettő között legfeljebb í annyi a különbség, hogy az ! egyiket olasz, a másikat ma- ! gyár nyelven írták. Az alá- ! írások, a bélyegzők azonosak: í Oreste Rambelli polgármes- > tér — Alfonsine, Monda Já- ; nos tanácselnök — Nagykáta. I Aki azonban beleolvas ezek- ; be az iratokba, többet kell, (hogy lásson egyszerű aktákénál. Miért? Engedjék meg, (hogy idézzem néhány mondattá t.

: „A két helység tanácsa val- ! lási, politikai és világnézeti í felfogásra való különbség nél- j kül, mélyen tudatában van an- '‘,nak, hogy szükséges összefogni annak érdekében, hogy / kifejezzék a béke és a szabadság iránti vágyulcat. A í szerződő felek szembeszáll- |nak minden olyan propagandával, amelynek az a célja, % hogy a gyűlöletet és a né- jpek egymás ellen uszítását Í szolgálja. Az előre haladás, } a jobb életért való küzdelem, a szebb és a jobb jövő $ utáni vágy egyformán él a ti- % zenkétezer lakosú Alfonsiné- % ben. éppen úgy. mint az fjugyancsak tizenkétezer lakó- % sú Nagykáta községben. Ami- * kor Alfonsine város és NagyVASÄRNAPI POSTA