Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1963. JULIUS 25, SZERDA ff« tiecrei yífrfap Sokan vigyáznak a közös vagyonra Amikor a „büntetett“ vallja be, hogy szükség van az erős kézre Bohunka Mihály elvtárssal, a domonyi Dózsa Tsz elnöké­vel, a minap a gazdaság ta­nyaközpontjának udvarán be­szélgettünk a szövetkezet dolgairól. A beszélgetés köz­ben hozzánk lép egy 70 év körüli ember: — Ezt írja meg, elvtárs. Ilyen idős embert, mint én, nyolcvan forintra büntettek — mondja, s felém nyújtja a büntetés kiszabásáról szóló papirt. — Mondja meg azt is, Szlovák bácsi, hogy miért büntette meg magát a fe­gyelmi bizottság — szól köz­be a tsz elnöke. Szlovák bácsi erre a kérdés­re már nem válaszol olyan határozottan, mint ahogyan kezdte. — Hát aljazó szalmát vit­tem a szövetkezet szérűjéről — válaszolja. *— És melyik kazalból? — hangzik ismét az elnök kérdé­se. — Mit tudom én, hogy me­lyikből ... — Dehogynem tudja, Szlo­vák bácsi. Emlékezzen csak. Még figyelmeztettük is magát, hogy abból a kazalból ne vi­gyen, mert azt takarmányozás céljára jelöltük ki. Szlovák bácsi emlékezni -kezd és, hogy tettét kicsinyít- • se, másokat vádol — szemé­lyek megnevezése nélkül —, hogy azok is vittek, még sem büntették meg őket. — Miért nem jelentette rög­tön, hogy mások is viszik? A fegyelmi bizottság egészen biztos, hogy őket is megbün­tette volna. — Na jó, jó, hogy ilyen ke­mény kézzel fogják a dolgot, én nem is bánom, mert szük­ség van erre, de majd a dinnyeérésnél megfigyelem, hogy a vezetőség mennyit visz el — búcsúzik dohogva az idős ember, aki maga is érzi, hogy ezúttal gyenge volt „iga­zának” bebizonyítására. Talán nagyobb sikert ér el, ha az elnök nincs itt... — Ha engem meglát, hogy viszem a dinnyét, csak nyu­godtan szólítson meg, Szlo­vák bácsi. Én szó nélkül kifi­zetem a bírságot — mondja az elnök. — Sajnos, tavaly előfordult, hogy a vezetők mutatták a rossz példát — mondja most már nekem az elnök. Egy esetet mond el, amely jól példázza a korábbi álla­potokat. Az idén tavasszal egynyaras halat hoztak a ha­lastavukba. A lerakodásnál az elnök is jelen volt. Amikor a szállítással megbízott tagok elmentek, a halászmester meg­kérdezte az elnököt: „meny­nyi halat csomagoljak be?” A szégyenkezéstől el is pirult az elnök válaszán, meg cso­dálkozott is. Végül csak ennyit tudott mondani: — Ne haragudjon, de ná­lunk eddig ez volt a szokás. — Ilyen példák után, persze, a vezetőség nem léphetett fel a közös tulajdon herdálóival szemben — vonja le a követ­keztetést Bohunka elvtárs, a régi vezetők viselkedéséről. A történtek után már iga­zán kíváncsi voltam, hogy a mostani vezetőség milyen si­kerrel küzd a közös vagyon becsületéért. — Általában egy-egy tag nem tíz-, vagy százezer forint­tal károsítja meg a termelő­szövetkezetet. Legtöbbször, ki­csi értékekről, apró dolgok­ról van szó — mondja a tsz elnöke. Éveken keresztül ugyanis olyan szokás alakult ki a ter­melőszövetkezetben, hogy ki hol dolgozott onnét mindig vitt haza valamit. A kertészet­ben dolgozók, munka után megtöltötték a kosarakat, szatyrokat. „Szokásjoggá” vált, hogy a palántákból ré­szesedtek, amelyet a piacon értékesítettek. Kopott a ta­karmány, aratás idején a ga­bona. Már fel sem tűnt, hogy ez így nincs rendjén. Az új vezetőség —, amely ez év január elsején kezdte meg munkáját — ébresztette rá a termelőszövetkezeti tagokat a helyzet tarthatatlanságára. — Hogyan fogadták a tagok az új vezetőség álláspontját? — A tagok többsége ne­künk adott igazat és követel­te. hogy szigorú rendszabályokat vezessünk be. Akadtak, akik támadtak bennünket, minden­áron azt bizonygatták: semmi az a kis paprika, paradicsom, vagy egyéb termény — vázol­ja Bohunka elvtárs a kezdeti lépések visszhangját. — Megalakítottuk a fegyel­mi bizottságot, amely havonta kétszer ülésezik. Elnöke Ku- pecz György köztiszteletben álló szövetkezeti tag. A fegyel­mi bizottság egyforma mér­tékkel méri a büntetéseket azok elkövetőire — folytatja az elnök. — Általában nem is „fellebbeznek” a „sértettek”. A fegyelmi bizottság elé — amint azt Bohunka elvtárstól megtudtam — a kisebb ügyek kerülnek. Tilosban való legel­tetés, stb. A fegyelmi bizott­ság életrekeltése azonban csak az egyik lépés volt. A másik — és ez a fontosabb — követ­kezetesen harcoltak a bizony­lati fegyelem betartásáért. A fuvart ma már pem a kocsi­sok és a traktorosok vállal­ják, hanem az irodán kell be­jelenteni. ha valaki fuvaroz­tatni akar. A • terményeket csakis kísérőjegy birtokában lehet szállítani. Röviden úgy lehetne mondani: igye­keznek elejét venni annak, hogy bárki is bűnbe essen. Arra a kérdésre, hogy ma hol tartanak a közös vagyon vé­delmében. Bohunka elvtárs nagyon megnyugtató választ adott. — Örömmel mondhatom, hogy a ma már határban dol­gozó tagok vigyáznak a ter­mésre. Néha előfordul, hogy valaki szed egy kosárra való terményt, de hazavinni nem tudja. Egymást figyelmezte­tik az emberek. A figyelmez­tetésre a „kísérlet” meghiúsul, az illető kiönti kosarából a termést. — A szigorú rendszabályok ellenére Is előfordul — egy­re ritkábban—, hogy valaki a közösség rovására spekulál, mint legutóbb a darálós is tette, de az ilyen próbálkozá­sok ugyancsak tiszavirág éle­tűek. Mert nálunk már sokan vigyáznak a közös vagyonra. Mihők Sándor ROSSZ A KÚT Cegléden, a Hollós utca és a Felház utca sarkán van egy kút. Sajnos, a város keveset törődik vele. nagyon elhanya­golt állapotban van, teteje le­tört, és a víz alig-alig csordo­gál belőle. Pedig nagy körzet tartozik ehhez a kúthoz. S akik a nagy körzetből odajönnek ví­zért, sorbaállnak, s ha ők ke­rülnek sorra, két-három percig is kénytelenek várni, amíg a kannájuk megtelik vízzel. Gulicska Imre tudósító GONDTALAN ÖREGKOR A gödöllői járás hegyekkel övezett községében, Szadán, a szociális otthonban, árnyas fák alatt beszélgetek az otthon he­lyettes vezetőjével, Fenyvesi Pálnéval. Fenyvesiné elmond­ja. hogy az otthon 1952-ben alakult, s most ötvenöt olyan lakója van, akik vagy egyedül élnek, vagy gyermekeik nem­törődömsége miatt szorulnak államunk támogatására. Smíg beszélgetünk, ezalatt a 75—80 éves nénik és bácsik az otthon parkját szépítgetik. Újabb SZOT-üdülő épül Leányfalun Leányfalu legnagyobb, leg­modernebb üdülője lesz az a SZOT-üdülő, amelynek építé­sét a nyár végén kezdik meg. A felszabadulás előtt a régi OTI-nak volt ezen a helyen a gyermeküdülője. Az épület már akkor sem volt a legjobb állapotban. Később a Csepel Autógyár használta; Évekig nyaraltak itt a dolgozók, a ki­sebb javításokat is elvégezték rajta. Két évvel ezelőtt azon­ban életveszélyessé nyilvání­tották, s bezárták. A romos üdülőt tavaly a SZOT vette át, s hozzálátott a lebontásához. Idén pedig a leg­modernebb építészeti elvek szerint átépítik. Az új három- emeletes üdülőben összesen hatvan szoba lesz. Nagy ré­szük kétszemélyes, míg egy emeletet családos üdülőknek rendeznek be. Külön érdekességnek számít, hogy az épület Dunára néző oldala teljes egészében üveg­ből késéül; RENDŐRI HÍREK Őrizetben a hajnali látoga­tó. M. J. fiatalkorú alkalmi munkás, ceglédi lakos július 15-ről 16-ra virradó hajnalban a kerítésen át behatolt Tarkó István ceglédi lakos udvarára és az ott levő személygépko­csiból egy Fed II gyártmányú fényképezőgépet tokkal együtt, s azonkívül más apróbb tár­gyakat lopott el, 1600 forint elkövetése ismeretlen Kijelölték a Dunakanyar fürdőruhában látogatható vendéglátóhelyeit A megyéi tanács kereskedel­mi osztálya a rendőrség meg­keresésére felhívta a Duna­kanyarban működő vendéglá­tóipari vállalatokat és a föld­művesszövetkezeteket, jelöljék ki azon partmenti üzemeiket, amelyekben fürdőruhás ven­dégeket is kiszolgálhatnak. A vendéglátóipari vállalatok a felhívásnak eleget tettek. A strandokon, illetve azok tőszomszédságában levő ven­déglőkben természetesen a fürdőruhába öltözött vendé­geket kiszolgálják. Ezeken a helyiségeken kívül a Duna jobb partján: Visegrád: Révcsárda, Leányfalu: Hableány kert­helyisége. Szentendre: Határcsárda kerthelyisége, Lupa-sziget: Csárda. A Duna hal partján: Zebegény: Diófa kerthelyi­sége, Nógrádverőce: Kisvendéglő és a presszócukrászda kerthe­lyisége, Vác: Pokol-csárda kerthelyi- sége (Szentendrei-sziget), Horány: Horánygyöngye Ét­terem, Ráckeve: az étterem kert­helyisége. A fel nem sorolt éttermek és szórakozóhelyeken fürdő­ruhába öltözött vendégeket nem szabad kiszolgálni. Hogy a Duna menti közsé­gek földművesszövetkezeti vendéglátóhelyei közül melye­ket jelölték ki fürdőzők és csónakosok részére, arra néz­ve a földművesszövetkezetek ez idáig nem adtak választ a kereskedelmi osztálynak; értékben. Tette után elíogatásáig helyen tartózkodott. Alapos gyanú van arra nézve, hogy ezen idő alatt másutt is ha­sonló bűncselekményeket kö­vetett el. Korán kezdte. Kovács Ju­lianna 21 éves foglalkozásnél­küli törökbálinti lakos nem először került szembe a tör­vénnyel. Legutoljára Budake­szi községben járva, felhasz­nálta a (háziak távollétét és Werte Sándomé, Szvoboda Istvánná és Freitag Jánosné sérelmére különböző ruhane­műeket lopott. Az okozott kár értéke 900 forint. A visszaeső bűnöst a budai járási rendőr- kapitányság őrizetbe vette, Jobb érvek híján késeit. Vi­dék Sándor, huszonnégy éves gyári munkás, valkói lakos július 23-án az esti órákban Valkó községiben együtt italo­zott Kőszegi László, ugyan­csak valkói lakossal. Szórako­zás közben Vidák és Kőszegi között vita, majd összeszólal- kozás támadt, amely végül is oly hevessé vált, hogy Vidák kést rántott és mellbe szúrta vitapartnerét. Kőszegit köz­vetlenül a szíve alatt érte a szúrás, s a mentők nyomban kórházba szállították. Állapo­ta súlyos, de nem életveszé­lyes. Vidák Sándort a gödöllői járási rendőrkapitányság szán­dékos emberölési kísérletének bűntette miatt őrizetbe vette. VIGYÁZZUNK RA ! Már többször ír­tak arról, hogy milyen szép a most épült domo­nyi művelődési ház. Valóban, na­gyon szép ez a két és félmilliós épü­let, és nemcsak kí­vül, de belül is. TV-helyiség, öltö­zők, szép nagy színpad, ízlésesen festett falak, «■ mindenki jól érzi magát, aki belép. Most már igazi otthonra talál a színjátszó csoport, a fiataloknak van helyük táncolni, s az idősebbek is megtalálják a szó­rakozásukat. Szép a kultúrotthon — . csak vigyázzunk rá nagyon, hogy minél tovább ilyen maradjon. Simó Pá! Domony A „huligán" A látszat néha csal. így jártam nemrég a vonaton, amikor Pestről hazafelé, Túrá­ra utaztam. Egy 17 éves lány szállt föl a vonatra. Kacér volt; feltűnő frizurát viselt és jól ki­vágott ruhát. Huligánnak néz­tem; Különösen akkor, amikor elővett egy újságpapírba cso­magolt könyvet s elmélyülten olvasni kezdte. Bizonyára vala­mi ponyva — gondoltam ma­gamban, Egy népviseletbe öltözött asszony szállt fel kisgyermeké- veL A gyerek bágyadt volt. Beszédbe elegyedtünk, s az anya elmondta, hogy a gyerek beteg, az orvosok nemigen tudnak rajta segíteni. S meg­lepve láttam, hogy a lány a S zél get é&re figyel, a kisgye- et nézi, s szeméből lassan elkezdenek szivárogni a köny- nyek; A lány leszállt Gödöllőn, Könyvét véletlenül a vonaton felejtette. Megnéztem; A kőszí­vű ember fiai voltak. Takács Pál Túra Az öregek szórakozási lehe­tőségeit igyekszik kielégíteni az otthon könyvtára, ahol sok érdekes könyv található. A társalgóban társasjátékok, rá­dió, televízió biztosítja a szó­rakozást, ezenkívül sajtóter­mékek, 's nem árt megjegyez­ni, hogy az öregek milyen élénk figyelemmel kísérik a politikai eseményeket. — A tizenegy főnyi sze­mélyzet mindent megtesz, s mindig a kedvünkben jár, hogy jól érezzük magunkat — mondja özvegy Nagy Gusztáv- né, az otthon Juliska nénije. — 1956-ban kerültem Tatáról ide, s itt, 77 éves fejjel nem kell félnem az egyedülléttől, a nincstelenségtől. A park hátsó részében egy 88 éves sírdogáló néniké ül egy karosszékiben. Kiss István- né egy éve van az otthonban. Szomorúan panaszolja, hogy hiába nevelte, taníttatta a fi­át, a fia — habár jó állásiban van — a menye miatt teljesen elhanyagolta őt, az édesanyját. De jön a gondozónő, pár ked­ves szót szól Kiss nénihez, s a néni arca hamarosan felde­rül; Furcsa érzés lesz rajtam úrrá, amikor látom, hogy a gyermekek szeretete helyett idegen emberek szeretete fa­kaszt mosolyt az öregek arcán. Dékány Sándor Veresegyház Bagiak — Bagért Tavaly ősszel találkozóra jöttek össze a MÁV bagi dol­gozói. A községi tanács itt is­mertetve a község fejlesztésé­nek terveit, bejelentette, hogy mozgalmat indít, Bagiak —• Bagért elnevezéssel, s e mozga­lom célja az, (hogy községünk minden lakója képességei sze­rint kivegye részét Bag fej­lesztéséből. E mozgalom kere­tében ültettünk ét azóta 12 900 darab facsemetét, s kezdtük meg egy park építését, olyan helyen, ahol korábban az egész községet elcsúfító vályoggöd­rök tátongtak. Háromszáz méter hosszú jár­da épül Katona János és Tóth András üzemi dolgozók irányí­tásával. a Vörös Csillag Tsz, s minden bagi lakos segítségé­vel. S a társadalmi munkának köszönhetjük jórészt, hogy be­fejezéséhez közeledik kétmillió forint költséggel épülő műve­lődési otthonunk. Szeretnénk, ha a MÉSZÖV is bekapcsolód­na ebbe a mozgalomba, bővíte­né községünk bolthálózatát —> „Nekem nem mer szólni az öreglány... a Egy aggódó édesanya, akit 16 éves lánya öreglánynak ne­vez, falvakat jár be, hogy megtalálja csavargó kislányát. Eddig azt hitte, hogy becsüle­tes, rendes, legalább a munka­helyén az, de sajnos, az ellen­kezője derült ki róla. Volt, amikor haza sem ment és amikor ismerősei megkérdez­ték, hogy otthon mit szólnak erre, azt válaszolta: „Nekem nem mer szólni az öreglány, mert kap.” Igen, a szegény édesanya szólni sem mert a lányának, mert nem egyszer előfordult, hogy „az édes kis Zsuzsika” megütötte, vagy kést fogott az anyjára. S az anya most keresi a lányát azzal a papírral, amelyet a munkahe­lyéről küldtek utána, s amely­ből megtudta, hogy lánya már hetek óta nem jár be dolgoz­ni. Az anya tanácstalan, már szívesen felvétetné valamilyen intézetbe a lányt, mert V. Zsuzsika attól sem retten visz- sza, hogy nagyobb értéket el­vigyen hazulról. Nem tudom, hogy a váci V. Zsuzsát megtalálta-e azóta édesanyja. Ha igen, akkor jó szívére hallgatva, bizonyára megbocsát neki. De talán nem ártana, ha a szülők, akiknek ilyen gyermekük van, biza­lommal fordulnának a KISZ- hez, a nőtanácshoz és a rend­őrséghez, segítséget kérve. R-né Zs. M. s így rövidesen igen szép ered­ményeket mutathatna tel a Bagiak — Bagért mozgalom. Balázs József vb-titkár, Bag Ne szüntessék meg! A Váci Vendéglátóipari Vál­lalat vezetősége úgy döntött, hogy megszünteti a máriabes- nyői 173. sz. italboltot. Mivel Gödöllő fejlődésnek indult és országos viszonylatban is mo­dernebbek iettek a vendéglátó­ipari létesítmények, kértük a tanácsot, hogy ezt az italbol­tot is hozassák rendbe. Dehát rendbehozás helyett bezárták. Mindezt azért helytelenítjük, mert a 173-as évente szép for­galmat bonyolított le. Ezenkí­vül a környék lakói idejártak egy-egy pohár sörre, borra, rö­vid italra, s nem a környék­beli bögrekocsmákat keresték fel. Jó volna, ha a VVV a megszüntetett italbolt helyett egy új, kulturált kisvendéglőt létesítene, hiszen jelenleg még a közelünkben levő csemege- boltban sem lehet italt kapni. Sugatagi Béla Gödöllő, Illés István út 61. A KEDVES KALAUZ Vámosmikola felé halad az autóbusz. A határban serényen dolgoznak a málna­szedők. A buszban jó a hangulat. — Kérek agy jegyet Vámosmi- kolára — mondom a kalauznak —, de biz­tosítás nélkül. A ka­lauz a zajban nem érti pontosan a kí­vánságomat, ám ami­kor ismételten szó­lok, szó nélkül visz­szacseréli a jegyet a kívántra. Egy másik utasnak azt mondja a kalauz: — Csak 28,80 a két jegy és három tízfo­rintos helyett négyet tetszett adni. — Az utas erösködik, hogy hármat adott (már csak azért is, mert mellette ül a felesé­ge, s lesz otthon ne­mulass, hogy a férj ilyen könnyen bánik pénzével), de a kala­uz végül meggyőzi, hogy négy volt és visszaadja tízest. Ö különben is kedve­sen üdvözöl minden­kit, segít a le- és a felszállásnál. Meg­kérdezem a nevét. Először hosszan sza­badkozik, de amikor sürgetem, megmond­ja, Medgyessi fajos­nak hívják. Devecseri János . Budapest. XIV.; Ilka u. 4,

Next

/
Thumbnails
Contents