Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-22 / 170. szám
tear MEGYEI ^Cívhm 1962. JULIUS 22, VASÁRNAP HETVENEZER EMBER tömegeket vonzanak, a statisztika mégis a mindennapok „aprómunká”-ján nyugszik. Mi ez? A szakkörök, klubok, tanfolyamok, kevésbé látványos, de rendszeres, folyamatos, céltudatos tevékenysége. A három leány-tánccsoport például harminckét íőt számlál. Az ötventagú női énekkar tagságának zömét a termelőszövetkezeti asszonyok és leányok alkotják. Népszerű a huszonhat tagú harmonika-, a 12 tagú furulya- és a 8 tagú kamarazenekar is. Húsz-huszonöt állandó részvevővel működik a színjátszó együttes. (Most van alakulóban az irodalmi színpad is.) A gyermek fotószakkörben harmincha- tan, a felnőtt fotószakkörben pedig tizennégyen tanultak meg fényképezni és laborálni. A barkácsoló szakkörben 16 fiú mesterkedik. A lányok, huszonnégyen. kézimunkáznak. A télen fiatalasszonyoknak és eladó lányoknak külön ingyenes szabás-varrás tanfolyam volt. (A művelődési ház leltárában sok egyéb mellett varrógép is szerepel.) A főzőtanfolyamon 18—20—25 érdeklődő jelent meg alkalmanként. (A művelődési háznak saját konyhafelszerelése van.) Jól bevált a napközi jellegű p úgynevezett gyermekfoglal- g koztatás is. Negyven gyerek ; tanult itt az iskolai év alatt, tanári felügyelet mellett, mindennap. Amikor végeztek a tanulással, különböző szakköri foglalkozások következtek: fotó, illemtan, honisme- : rét, barkácsoló, műveltségi, ' kérdezz—felelek és igy tovább. A felsorolás csak vázlatos, de ez a néhány adat is ízelítőt ad abból a mozgalmas életből, amely a művelődési ház 17 helyiségében pontos, állandó jellegű „házirend” szerint zajlik, s már ki is nőtte a 17 szobát. (Ezekben a hetekben építenek fel az udvaron egy különálló épületet, amelyben a szabad- polcos könyvtár és néhány szakkör talál új otthonra.) Könnyen mondhatná valaki: „Könnyű nekik, biztosan sok ! KEPES FILMVILÁG m \ál|lljF Vi . í , 0m András Endre: ÉN TUDOM... Tű fokán teve nem jut át, hűs vizet nem fakaszt a Nap. én tudom mi a sivatag, én tudom, mi a szomjúság. Én tudom, mi a döbbenet, én tudom, mi a rettegés, a józan képzelet kevés birtokba venni az eget. Én tudom, hogy a szív kihűl, én tudom, a szín megfakul. Nincs semmim se rajtad kívül, szeretlek mondhatatlanul. Az ostoros vihar szele már hangolja az orgonát; a szóló felsír: nincs tovább! A kórus rádörög: halj bele! Én tudom, szökni nem lehet, és tudom, bújni sem szabad. Csontig kötelek tartanak: takard el irgalmas szemed! V\\\\XXXV^X\XXV\.\X\\XVv\.\.\\.VvVv\\X\.NXNN\ / ' ' 1 Az augusztusi filmbemutatók között szerepel a Halál a kor-szigeten cimű, egzotikus környezetben játszódó csehszlovák film. A tárna mélyén éltem egykoron. Apám nyomott csákányt kezembe búsan. Ö volt a mélyben első oktatóm, kitől a szénre csapni megtanultam. Akkor még kín gyötörte a szegényt, ki szálka volt a rongy urak szemében, s koldulva sírt az utcák szegletén, ha jó szerszámát elhullatta vénen. Hány dolgos kéz veszett a föld alatt az alvilág kemény parancsszavára, mikor a dúló, gyilkos pillanat lángpallosát emelte ránk a bánya. Egyszer meg sztrájk volt; nyári hajnalon a bányabárót szidtuk rendületlen. Pár sztrájktörőt eldöngettünk nagyon, s indultunk daccal, hömpölygő menetben. Csendőrök jöttek... dördült fegyverük. Sorunk megtorpant. Bányászt ölt az ólom. Szegény Gazsi!... órákig ott feküdt átlőtt fejjel, hanyatt a Hecske-dombon. S a bányanép, mint vert had elvonult. Dologba fűlt a bátrak lázadása. S én cserfalombből fontam koszorút Örök Tóth Gáspár véres homlokára. PRUKNCR RAl: ha- egy láthatatlan varázsló intett volna, újra derűsebb lett körülötte minden. Talán azzal kezdődött, hogy András, a tanár berobbant a házba, s azzal ért véget, hogy az öreg doktor maga mellé fogadta asszisztensnek, amíg újra megkísérli az egyetemi felvételit. é.M 25. sz. Állami Építőipari Vállalat budapesti és Pest megyei munkahelyeire azonnal felvesz villanyszerelő, csőszerelő, lakatos, bádogos, festő burkoló, műköves és villanyhegesztő szakmunkásokat. Jelentkezés: Budapest XXI. kér. Rákóczi F u. 187. Vidékieknek tanár«' igazolás szükséges. Ma délelőtt azonban ... Újra összecsaptak a hullámok a feje felett. A szemébe vágták kegyetlen őszinteséggel, hogy apja, a szövetkezet elnöke — szeretőt tart. Négy éve halt meg az anyja. Apja azóta egyedül él. Itt hagyta még ő is, hogy a városban tanulhasson. Menynyi idő kell ahhoz, hogy egy férfi elfelejtse asszonyát? KOPOGTAK az ajtón, összevillant tekintetük, aztán szinte egymást előzve mondták: Lehet! András lépett a rendelőibe. A tanár. — Jó estét, Jozsó bácsi! Kezét csókolom! — ez utóbbi félreérthetetlenül neki szólt, mert a fiú még a fejét is megbiccentette felé. — Mi baj, fiú? — faggatta az öreg türelmetlenül. — Baj? Az nincsen. Erre jártam, benéztem. Gondoltam ... — a szava elakadt, csak kisvártatva folytatta, most már egyenesen neki címezve a szavakat: — Gondoltam, ha hazamegy, elkísérhetném __ — Ha ezért jöttél, okosan tetted... — lépett a fiúhoz Jozsó. — Éppen készülődött! — kacsintott hamiskásan Évára. Vállat vont, mint aki nem tudja, hogy örüljön vagy bosszankodjon. Szívesebben maradt volna egyedül gondolataival, bár félt a magánytól is. Az öreg Jozsó- val jó volt együtt. A közelsége megnyugtatta. * A fiú váratlan jelenléte azonban idegesítette. Mit aljar tőle? Ki hívta ide? Mondani akarta éppen, hogy köszöni, de egyedül is hazatalál, amikor a doktor, mintha csak sejtette volna elutasító szándékát megelőzte a szóval. — A kulcsot az ablakpárkányra tedd... — s feleletet sem várva, magukra hagyta őket. Némán hallgatták nyikorgó cipőjének lassan távolodó zaját. Nem néztek egymásra, mégis egyre gondoltak mind a ketten. Most, azonnal mondani kellene valamit, megtörni a közéjük telepedett csöndet, Ami elválasztja őket egymástól. De egyikük sem tudta, hogyan kezdjen hozzá Várta, hogy majd a fiú kezdi a szót, de amikor az továbbra is mély hallgatásba burkolódzott, felvette a székről a kardigánját, a hátára terítette, s miközben a rendelő kulcsával játszadozott, várakozón nézett a fiúra. — Haragszik, hogy eljöttem? — nyögte ki végre András, teljesen megzavarodva a lány különös viselkedésétől. A csöndes szóra hirtelen kirobbant Évából az egész nap visszafojtott Idegesség. — Azt várta talán, hogy a nyakába borulok? — Nem ezt akarta mondani, de elvesztette önuralmát a fiú bocsánatkérő hangjától. Miért sajnálkozik rajta? Miért jár a nyomában tegnap óta? András meglepetten nézett az arcába. De mielőtt még szólhatott volna, felcsattant: — Mit akar tőlem? Ki hívta ide? A fiú kitért a válasz elől. — Tegnap még azt mondta, jó volt, hogy elkísértem — emlékeztette csöndesen. — Az tegnap volt... — elfordította fejét, hogy ne lássa a fiú csalódott arcát. András azonban nem vett tudomást arról, hogy elutasították. Hozzálépett, megfogta és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. — Mi történt magával. Éva? Tegnap még nem így beszélt! Lemondó kézmozdulatot tett és megvonta a vállát. — Nem mindegy? — Nem! — mondta a szemébe a fiú. Megzavarta András állhatatos tekintete. — Miért törődik velem? Hagyjon! Menjen el! — fakadt ki ingerülten, de erő már csak a szavában volt. Lassan, tétován lehajtotta a fejét. Megsértette a fiút. Még alig, hogy elkezdődött a barátságuk és máris vége. Érezte, amint a fiú keze lassan le- siklik a válláról. Már hallaná vélte távolodó lépteit, az ajtó csapódását, aztán ... András keze az állához ért és gyengéden felemelte a fejét. — Ha azt mondom... — kezdte halkan —, hogy nagyon kedves nekem, biztosan, kinevet. De akkor sem mondhatok mást. Arcából kifutott a vér. Megérezte, hogy a fiú igazat mondott. Nagyon kedves nekem — ismételte magában a tanár szavait. Lehet, hogy szereti? Az nem lehet. Tegnap reggel még azt sem tudta, hogy a világon van. Ilyen — meglátni és megszeretni — szerelemről eddig csak a regényekben olvasott. De miért hazudott volna? Mivel adott okot arra. hogy szeressék? Már tegnap sem volt túlságosan udvarias. Ma pedig ... — Nos, nem nevet? — kérdezte szelíden a fiú. Mit mondjon? Utasítsa visz- sza? Vagy hazudja azt, hogy ő is ... András kedves fiú. De miért kínálja a szívét? Nem érdemli meg. Nem látja rajta, hogy már méltatlan rá? Ha csak három nappal előbb találkoznak. Mielőtt Zoltán ... Talán. Akkor még... Kimondta, amit gondolt: — Már késő. — Mást szeret? — kérdezte a fiú szorongva. — Másé' voltam ... NEM SZÓLT TÖBBET, némán várta az ítéletet. Csönd fogadta a kimondott szavakat. S a csönd döbbentette rá arra, mit is mondott. Nem kellett volna? Hazudni nem tud. Ebből a barátságból már úgysem lesz semmi. Legalább az őszinteségét tisztelje a fiú, ha mást már nem lehet. Várta, hogy szó nélkül sarkonfordul és ő ottmarad egyedül, mint ahogy a faluba érkezett. Csak távolról hallotta, hogy a fiú a nevét mondja. Mást nem is értett abból, amit beszélt. — Boldog akartam lenni ... magyarázkodott, bár maga sem tudta, miért. — Az ember néha megközelíti a boldogságot — -hallotta távolról a fiú hangját. — Vannak percek, amikor úgy érezzük, hogy már csak a CSODÁLATOS EMBER az öreg Jozsó doktor. Nem faggatta, nem kérdezte egyetlen szóval sem. Ez a megértő hallgatás olyan jólesett. Mintha egy magas hegy csúcsára kapaszkodott volna, ahol nincs más, csak csönd és nyugalom. Az öreg szinte levegővé válva tett-vett körülötte — hogyan csinálja, talán soha nem derül rá fény. De jó volt. Megnyugtató. A doktor már esti kőrútjára készülődött. Megkopott : táskájába rakosgatta a szük- í séges dolgokat. Aztán kat- i tant a zár, az öreg levette a i fogasról napszítta kalapját és : a fejébe nyomta. : — Mára befejeztük, Éva ;— mondta csöndesen. — A ; kulcs helye a régi. Ha el- ; mész, az ablakpárkányra j tedd. > Felállt, odalépett mellé, í — Köszönöm, Jozsó bácsi... í nagyon köszönöm... — néizett rá hálásan, de folytatni í nem tudta, csak odabújt szé- ; les mellére, mint aki védel- jmet keres valami titkos ellen-« |ség elől. Olyan hihetetlennek j tűnt előtte minden. Az ei- ! múlt néhány nap emléke úgy í kavargóit benne, mint amikor ! őszidőtájt a szél kergeti maiga előtt a hulló lombokat. (Amikor megkapta az orvos- ; egyetem elutasító levelét, úgy ; érezte, nincs többé célja az ; életének. Ezt az érzést csak J fokozta a búcsú napján Zol- J tán, aki néhány perc alatt a J sárija tiporta legszentebb ér- ^ zéseit. Hazajött a faluba, hogy ", megnyugvást keressen és négy év után nem fogadták J be maguk közé az emberek. Aztán ... igen, aztán egyszerűi re csak tegnap délután, mintTápiószentmártonban egy esztendő alatt hetvenezer ember fordult meg a községi művelődési házban. A hétezer lakosú községben tehát a csecsemőtől a magatehetetlen aggig minden lélekre tíz látogatás „jut”. Hihetetlenül magas ez a szám, már így egymagában is, de teljes nagyságában csak akkor tudnánk értékelni, ha összehasonlítanánk a tápió- szentmártoni statisztikát más községekével. Mert művelődési ház — még akkora monstrum is, mint a szentmártoni — máshol is van. Például Men- dén. Nemrég írtunk is róla. A közel kétmillió forintot felemésztő kultúrpalota jó egy évvel ezelőtt készült el, de nem lévén függetlenített igazgatója, sokszor kongott az ürességtől. Mert nemcsak a művelődési ház, az épület a fontos, bár elengedhetetlen, hanem egy jó igazgató is. Egy jól működő művelődési ház szerepe, hatása szintén felbecsülhetetlen a tudatformálásban, az általános műveltség színvonalának emelésében és a kulturált szórakozás biztosításában, bár ez a fajta munka, a népművelés, nagyon nehezen mérhető. Az eredményt elsősorban nem a számok jelzik, bár közvetve sokat mondhatnak ezek is... Tápiószentmártonban az úgynevezett „népművelési idény” alatt — értendő alatta az iskolai oktatás szeptembertől — júniusig terjedő hagyományos időszaka — negyvenhárom ismeretterjesztő előadás hangzott el. Ezeken megjelent tizenkétezer-hatszáz ember. Mezőgazdasági előadás volt 16 alkalommal, 12 előadás tárgya bel- és külpolitika, nyolcszor egészségügyi kérdésekről hallottak, hét este pedig „egyéb” témákról beszélgettek. Részben az előadásokhoz kapcsolódva, részben pedig önálló programként 109 ismeretterjesztő filmet vetítettek a 2Ä-méter hosszú, 9 méter széles nagyteremben. A méret azért fontos, mert így elhihe- tőbb, hogy az ötszáz férőhelyes (ebből 400 ^ülőhely) teremben huszonhatezer ember > nézte végig ezeket a filme-; két. (Esetleges félreértéseketj elkerülendő: nem a községig moziról van szó, mert ez kü-) lön van.) Az ismeretterjesztési ren-; dezvények közönsége így ősz-; lik meg: 95 százalék termelő-^ szövetkezeti tag (és családtag),\ 4 százalék értelmiségi és egy ; százalék munkás. S ami na-; gvon örvendetes: a közönség^ döntő zöme nem serdülő, vágyj gyerek, hanem felnőtt ember.; Harminc százalék a 15—20 év! közötti és 70 százalék a húsz í év fölötti látogató. (Nem ör-j döngősség ez a pontos statisz- tika. Az esetek t * őségében j pontos, más alkalmakra is; támpontot adó „kimutatás” ; készíthető előadás közben. A j TIT-előadó mellett elnöklő \ igazgató, vagy a társadalmi < vezetőség valamelyik tagja \ ugyanis, aki ismeri falubeli- \ jeit, kevés fáradsággal, akár \ név szerint is összeírhatja a je- ! lenlevőket.) Jó ez a statiszti-! ka, mert mérhető, hogy me-! lyik társadalmi rétegre milyen i mértékben hat ki a művelődé-i sí ház tevékenysége. A hetveneires siámban benne; van minden olyan rendezvény, j amelyet állami, társadalmi, j vágy tömegszervezet tart \ ugyan, de a művelődési ház- \ ban. Tehát a nőtanács teaest- \ jétől a termelőszövetkezetek ] gzüstkamszos tanfolyamáig! minden. Bár ezek is jelentős: Rakovszky József: BÁNYÁSZ EMLÉK i Sophia Loren az Altonai i foglyok című film forgatásá- : nak szünetében gyakran tölti ; strandolással szabad idejét pénzük van!... ” Nos, ha nem is sok, de valóban van: évi 140 000 forintos költségvetéssel dolgoznak, amelynek felét (követendő példa!) maguk teremtik elő. [1 a művelődési ház 1958 január közepén kezdett működni, A rövidesen újra kezdődő népművelési-oktatási időszakban tehát (vajon meddig lesz még idényjellegű nálunk a népművelés?) ötéves fennállását ünnepli. És ez az öt év : eredményes volt. Ebben a köz- i ségben valóban van látszata i annak, hogy művelődési házi működik. Olyannyira van,! hogy érdemes lenne Várallyai ] Béla igazgató munkáját, va- i lamint a társadalmi vezetőség i és a szakkörök vezetőinek j munkáját alaposan tanulmá- j nyozni. Tanulmányozni, ele- j mezni és írásban, módszerta- \ ni segédkönyvként a gyen-; gébb és a kezdő művelődési j igazgatók kezébe adni. A het-j venezres látogató létszám j ugyanis nem véletlen, hanem ebben a statisztikai adatban ] több éves nagyon átgondolt, j tervszerű, céltudatos tévé-1 kenység, s magasszíntű hozzáértés, rátermettség realizá- i lódik. Tenkely Miklós \
