Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-15 / 164. szám

MEGYEI C/CúSaa 1962. JÚLIUS 15, VASÄRNAP KIMONDOTTAN NŐK RÉSZÉRE KÉSZÜLT MUNKARUHÁK A nők fokozott részvétele a mezőgazdasági munkában a szakemberek feladatává tette megfelelő munkaruha kialakí­tását. A férfiak körében a régi zeigruhát már felváltotta az üzemekben használatos kétré­szes munkaruha, vagy overall, s mivel a nők részére nem volt más, ők is kénytelenek voltak ezeket hordaná. Most a ruhá­zati kereskedelmi szakemberek kialakították az első. kimon­dottam nőknek való munka­ruha-fazonokat. Az első darabokiból most adtak ki kisebb mennyiséget öt-hatezer darabot, a mezőgaz­dasági területeken működő boltokba. Az eladással egy idő­ben közvél emény kutatást is végeznek. A most kiadott női munkaruhák többféle minősé­gű anyagiból készültek, s fa­zonjuk hasonlít az ismert sze- relörulhák mellesnadrág meg­oldásához. Tervezik, hogy a mostani tapasztalatok alapján újabb, csinosabb fazonokat is készítenek. (MTI) Túlbuzgóság nélkül — A NAGYKŐRÖSI Gép­es Gépjárműjavító Ktsz rö­videsen kiterjeszti működé­si területét. A javításokat ezentúl már nemcsak Nagy­körös, hanem Kocsér, Tör­tei, Csemő és Nyársapát ré­szére is elvégzik. Az ország lakosságának élelmiszerellátását az idén is elsőrendű kötelességének te­kinti népi államunk. Egyik legalapvetőbb élelmiszeralap­anyagunk a gabona, s ezt a né­pi bölcsesség így fejezi ki: „ha kenyér van — minden van". Kormányzatunk ebből az alapvető igazságból kiindul­va, ragaszkodik évről évre ahhoz, hogy országszerte megfelelő arányban termesz- szünk kenyérgabonát. Dolgo­zó parasztságunk helyesli azt a törvényt, amely kötelezően szabja meg a kenyérgabona arányát a szántóföldeken, mert alapvető érdekeinek figye­lembevételét látja abban. Még az ideális növénytermesztés hívei is meghajolnak a leg­döntőbb érv — a népérdek követelménye — előtt. Ez a követelmény szólít ar­ra is, hogy kenyérgabonából megfelelő népgazdasági tar­talékokat szerezzünk és igaz­ságosan, a fogyasztási igé­nyek szerint osszuk el a ter­mést. Szocializmust építő rend­szerünktől teljesen idegen az a kapitalista gyakorlat, hogy egyesek roskadozó magtárral, mások meg üres kamrával rendelkezzenek. Mi a szocia­lista igazságosság szellemében arra törekszünk, hogy össz­népi kenyérgabona-készleteket teremtsünk, amelyből minden dolgozó családnak a törvé­nyes igénye szerint jut. Dolgozó parasztságunk j megelégedéssel tapasztalja, hogy az utóbbi években nem is volt zavar az ország kenyér- ellátásában, mert államunk — ésszerű árpolitikával — fel­vásárlás útján szervezte meg a népgazdasági szükséglet biztosítását. A szocialista falu közerkölcse már dömtő győ­zelmet aratott a kisparaszti morál felett, amely arra ösz­tönöz, hogy — nem törődve az egész lakosság érdekeivel — indokolatlanul nagy egyéni tar­talékokat (sőt spekulációs alapokat) létesítsenek a ter­melők. Az idei terméskilátásokat és az egész lakosság érdekeit fi­gyelembe véve, arra a követ­keztetésre jutunk, hogy az eddigieknél is gondosabban, nagyobb erőfeszítésekkel le­het csak megteremteni a megfelelő népgazdasági ala­pokat a kenyérgabonából. Ha az elmúlt években nem is je­lentett különösebb veszélyt, hogy helyenként még hatott a kisparaszti gyűjtőszenvedély és a családi fogyasztást meg­haladó kenyérgabona-tartalék maradt a termelőknél, az idén mindenütt szükség van a $ termelői önzetlenségre. % Pártunk és kormányunk, a i munkáshatalom azt kéri a dol- í gozó parasztoktól, hogy a kö- | zösen, vagy egyénileg termelt í gabonafeleslegeiket adják el \ az államnak, amely minden \ dolgozó kenyérellátásának \ gondját viseli. Ezért már elö­lj re is köszönetét mond azok- 3 nak a termelőszövetkezetek- £nek. amelyek úgy tervezik, |hogy a vetőmagon és a szö- 3 vetkezeti családok fogyasztói ! igényén felüli teljes kenyér- ! gabonamennyiséget az állam- ! nak adják el, hogy így osztoz- ! zanak az ország kenyérellátá- ! sának gondján. í A munkásosztály derék ! szövetségeseinek bizonyulnak j azok a dolgozó parasztok, akik ARATÁS — NÖVÉNYÁPOLÁS A gombai Üj Elet Tsz 450 holdas őszi árpatáblájában a Monori Gépállomás kombájnjai megkezdték az aratást. A becs­lések szerint 120 holdról 16—18 mázsás termést várnak hol­danként. Az aratással egyidöben a többi időszerű munkáról sem feledkeztek meg. Húsz holdon a korai újburgonyát szedik és a több mint ötszáz holdas kukoricásban nemsokára befeje­zik a másodszori kapálást. Hamarosan betelik ez a silógödör is (Mihók felv.) Munkában Magyar Mihály kombájnja Nem azért a két forintért! A pártélet hírei A tököli pártszervezet kez­deményezésére az elmúlt hó­napban széleskörű brigádvizs­gálat foglalkozott a lakosság ellátásával. A kereskedelmi, a vendéglátóipari és a szolgál­tatási hálózat működéséről ; szóló jelentést a napokban 2 taggyűlésen tárgyalták meg a * község kommunistái s a meg­hívott pártonkívüliék. A la­kosság élelmiszerellátását ál­talában kielégítőnek találták. Többen kifogásolták azonban — s jogosan —, hogy a kenye­ret gyakran csak délután szál­lítják ki az üzletekbe. Meg- i: oldásra vár az az áldatlan helyzet is, amit az üzletek el­hanyagolt állapota okoz. A boltok és a vendéglátóipari üzemek ugyanis magántulaj­donban levő épületekben van­nak, így sem a tulajdonos, sem az érdekelt vállalat nem áldoz a karbantartásukra, vagy bővítésükre! Ugyancsak a lakosság ellá­tásának problémáit vitatta meg legutóbbi ülésén a mono­ri járási párt-végrehajtóbizott­ság. A vb megállapította, hogy a járás élelmiszer- és ipar­cikk-ellátása a múlt évihez képest sokat javult. Továbbra is sóik a minőségi panasz azon­ban a tüzelőellátásra, s gyako­ri a hiány néhány tartós ipar­cikkben: a tv-készülékben, motoralkatrészekben. A járás kereskedelmében a legsúlyosabb gondot a raktár­hiány okozza. A kereskedelmi vállalatok saját beruházásból nem építenek raktáraikat, a községi tanácsoktól várják a szükséges helyiségek biztosítá­sát. Ezzel kapcsolatban a vb határozatot hozott, hogy tár­gyalásokat kezd a kereskedel­mi vállalatokkal s javasolja: az üzletek korszerűsítésére, s az új kereskedelmi formák bevezetésére szánt összeg egy részét fordítsák inkább raktá­rak építésére. Többször megfordultunk már az aszódi kisvendéglő­ben — de ritkán úgy, hogy ne gyűlt volna össze jegyzet- füzetünkben cgy-egy beírás­ra való panasz, s ne távoz­tunk volna újra meg újra keserű szájízzel. Minthogy a környéken más, étkezésre is alkalmas vendéglő nincs — délidő lévén, meleg ebe­det szerettünk volna a mi­nap is, hát kénytelenek vol­tunk ismét idejönni. Hadd tegyem hozzá, ismervén a vendéglőt, megegyeztünk kollégáimmal, most az egy­szer kicsire nem adunk, ha találunk is hibát, nem rek­lamálunk. -.<■■■■ Csakugyan, szóvá sem tet­tük volna, hogy például több napos, állott, hideg és él­vezhetetlen húslevest tálal­tak fel hármunknak, ha... Ha például Klein Dezső pincér „ráadásul” nem nyomja meg a ceruzáját, s a végelszámolásnál nem számol többet. De kezdjük csak az elején. Az említett leves a pincér szerint friss volt, tehát aznap főzték. A vezető már elismerte, hogy másnapos maradék (nyár kö­zepén, júliusban, 29 fokos melegben). Jóllehet a levest visszaküldtük — a pincér azért hallgatólagos jóváha­gyásunk mellett felszámolta az árát. Végezetül pluszként még Klein Dezső két forint­tal többet is számolt. Ami­kor erre is (elhívtuk a fi­gyelmét, ahogy ez már len­ni szokott, még neki állt feljebb. Kioktatott bennün­ket: mondván, nincs arra berendezkedve, hogy ilyen nagy forgalom közben (le­hettek vagy tizenöten az asztaloknál), minden . ven­dégnek pontosan számoljon. Méltatlankodásunkat, ame­lyet különben a vezető utó­lag jogosnak tartott, ö rossz­indulatú „kukacoskodásnak” minősítette. Nem azért a két forintért, de ideje lenne már végre rendet teremteni a Váci Vendéglátóipari Vállalat aszódi kisvendéglőjében! Súlyán Pál Kisüsti pálinka helyett - szilvanektár A gyümölcslevek választéká­nak bővítésére és minőségén ák javítására kísérletképpen meg­kezdték a nektárfélék előállí­tását. A „nektár” konzervipa­ri szaknyelven az olyan folyé­kony, de sűrű készítményt je­lenti. amely nemcsak a gyü­mölcs levét, hanem egészét tartalmazza és úgynevezett di­rekt módszerrel, csak egysze­ri hőkezeléssel készül, tehát megőrzi a nyers termékben le­vő vitamin nagy részét. A gyümölcsléként már ismert sárga- és őszibarack mellett szilvából is állítottak elő ilyen üdítő italt Ehhez az eddig pálinkának feldolgozott gyü­mölcs is megfelel. A szép pi­ros színű, wtamindús szilva­nektár legalább olyan ízletes és sokkal egészségesebb, minit a — kisüsti. Új eljárás az állat­gyógyászatban A sertésállomány egyik leg­veszedelmesebb betegsége a sertéspestis ellen hazánkban is jó eredménnyel használják az úgynevezett lapinizált vírust Ezt úgy állították elő. hogy a sertéspestis vírusát sok-sok átoltással a nyulak gyengébb szervezetéhez szoktatták, így a vírus nagy részben elvesztette sertésmegbetegítő képességét, viszont kitűnően immunizál. Az esetleges oltási reakciók elkerülésére a vírussal egy­idejűleg szérumot is juttatnak az állatok szervezetébe. Varga István, a tsz üzemgazdásza elégedett az őszi árpa­szemek teltségével Munkában Kálmán Pál, a Monori Gépállomás traktorosa és Gecser József tsz-gazda a kukoricaföldön (MTI foto, Bereth felv.) Olyan melegen sütött a \ nap, hogy az árpatarló felett í táncra perdült a levegő. De- ? let jelzett egy távoli harang, í és a kertészlányok lerángat- j ták magukról az átizzadt 1 szoknyákat, hogy a Kisduna j frissítő vizében találjanak 1j enyhülést■ Királyrét felől egy 1f AC—400-as kombájn cammo- 1j gott öregesen a védőgát tövé- í ben. Kiss Jenő elnököt és Tu- j zsony József mezőgazdászt ke­li restük, akiktől egy izgató 1j kérdésre akartunk választ: va­ll jón bevált-e náluk a termés- j jóslat? á Ezelőtt három héttel, ami- 'j kor Budapesten az az emlé- 1j kezetes vihar tombolt, telefo- 1j non érdeklődtünk a szigetbe- 1j csei Űj Élet Termelőszövetke- 1j zettöl: milyen termésre szá- 1j mítanak? Örömmel közöltük a ^ másnapi lapban, hogy a ter- ^ vezeti tizenkét mázsa helyett 'j árpából és búzából is lég­ii alább tizennégy-tizenöt má­*3tnre bácsi panasza zsát várnak. Szép volt a ga­bona, duzzadtak már a kalá­szok és ez keltett akkora bi­zakodást a termelőszövetkezet tagjaiban. Amikor később Ráckevén jártam, a helybeli tsz-ekben szóvá tették a becsei bizako­dást. „Elvetették a sulykot” mondogatták halvány mosoly- lyal és élénk megyőződéssel. Ismerik ok a becsei földeket, azokra sem járt jobb idő, mint a környéken bárhol, hát miért teremnének többet? Nem mondom, szívtam a fo­gamat én is, bár a kimon­dott szónak tovább is híve voltam. Amíg az elnököt kerestük, vártuk az irodán, egy örökké mosolygó, kövérkés, idősebb ember ölelt át kedélyes öröm­mel mindnyájunkat. Fűzi Im­re bácsi az, akiről szó van, a tsz baromfitelepének vezető­je. Kérdi, hogy mi ügybem járunk, s amikor megmond­juk, hirtelen elkomolyodik. — Végigjártam az őszi ár­pa tarlókat — mondja egyre sötétülő arccal —, mert ki­váncsi voltam a szemveszte­ségre. — __ ??? — Elkeserítő, amit láttam. Egyenesen siralmas a szem­veszteség! Mi is komoran hallgattunk, hiszen nem rosszat kívánni jöttünk. Lopva a kollégám képére tekintek, hogy nem látom-e a beszédes jeleket: „felsültél, kedves barátom". Eközben berobog az elnök, akinek szívélyes lendülete se­hogy sem illik a mi savanyú ábrázatunkhoz. Imre bácsi mintha élvezné zavarunkat. — Hogyan fizet a búza? — Meglehetősen. — Es az őszi árpa? — Az is jobban a terve­zettnél. Ügy tizenkét mázsa körül. Máris új fénnyel csillog a megkopott remény és így már bátrabban kérdezünk: — Mi van a szemveszteség- gel? — Mi lenne? — Imre bácsi azt mondja, hogy a fele szem kinn marad a tarlón. — Mit mondok én? Ne be­széljetek már zöldeket! Egy szemet sem találtok a tarlón. — Hát akkor miért panasz­kodik? — Azért, mert kétezer libát akartam felnevelni az őszi ár­patarlón, de ilyen aratás után hordhatom utánuk az elesé- get! Nagymiklós István \ GONDOLNAK A TÉLRE A túrái Gálgamenti Termelőszövetkezetben az idén két- ! száz holdon termeltek borsót. Vége felé közeledik a borsó be- takarítása és a tsz vezetői elégedettek az eredménnyel. A szö- Í vetkezet gazdái ugyanis nemcsak azt tartják jövedelemnek, $ amit a konzervgyáraktól kapnak a zöldborsóért, hanem a bor- \ sószárat is. Besilózva, kiváló, fehérjében gazdag takarmány a $ borsószár a szarvasmarháknak. A fejtőgéptől közvetlenül a I silógödörbe hordják az idén különösen értékes takarmánynak l valót. Eddig 1000 köbméter silót készítettek. szívükön viselik a népi állam ^ gondját és a nép bizalmára ^ méltóan cselekednek azok a vezetők, akik e téren kezdemé. £ nyezö szerepet vállalnak. Jót, 3 hasznosat cselekednek ők, £ mind az ország, mind a maguk £ javára. i Bármennyire fontos, bármily* kívánatos azonban, hogy § minél több kenyérgabona é gyűljön össze az állami mag- $ tárakban, nem szabad célt íé-1 vesztenünk. Nem szabad el- í lentétes végletbe esnünk azál-í tál, hogy túlbuzgóságunkban £ az indokoltnál is többet kö-1 vételünk a termelőszövetkeze- 4 tektől. Egyes falvakban olyan ^ tévhitek kaptak lábra, hogy ^ csak a férfiak jogosultak meg- í tartani annyi kenyérgabonát, | amennyi a családjuk évi ke- ^ nyeréh'z szükséges. Sajnos, J egyes túlbuzgó helyi vezetők J megerősítették ezt a hírt. A pártunk és kormányunk! politikájára jellemző szociális-! ta humanizmusból fakadóan ! és a szocialista törvényesség! szellemében azt valljuk, hogy! nemcsak a férj, hanem a fe-i leség jogán is jár kenyérgabo-1 na 4 termelőszövetkezeti csa-1 ládoknak a törvényes igényeik erejéig. Akik ezt kétségbe von­ják, nem gondolnak az ügy lényegére. Azért vásároljuk fel a kenyérgabonát, hogy jusson azoknak is, akik nem a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Mi értelme van tehát an­nak, hogy ne adjuk ki a jogos igény szerinti kenyérgabonát annak a családnak, amelyből a férj üzemi munkás, az anya tsz-tag, s otthon apró gyere­kek vannak? E szórványos és káros je­lenségtől eltekintve, bizalom­mal tekinthetünk a közelgő kenyérgabona felvásárlási sze­zon elé. Pártunk és munkás­hatalmunk bízik a termelő­szövetkezeti parasztság szo­cialista önzetlenségében és ha­zafias kötelességtudatában. Biztosra vesszük, hogy az idei kenyérgabona-felvásárlás tel­jes sikerrel jár. N. L

Next

/
Thumbnails
Contents