Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

nrr MECYEI KÍitetm 1962. JÚNIUS 12. KEDD Az algériai népszavazási kampány véres megnyitása Párizsban A rendőrség az arab tüntetőkre támadt: egy halott, 30 súlyos sebesült Franciaországban is meg­kezdődött az algériai népszava­zás előkészítése. Az eviani egyezmény érteiméiben a Fran­ciaországban élő algériaknak is joguk van július elsején sza­vazni hazájuk függetlenségéről. Párizsban véres események kísérték a népszavazási kam­pány megnyitását. Az FLN' hí­vei az arablakta területek egyes bisztróiban tájékoztató szolgálatot szerveztek, hogy írástudatlan honfitársaikat se­gítsék a szavazati jog elisme­réséhez megkívánt nyomtatvá­nyok kitöltésében. A rendőr­ség azonban, többször is kímé­letlenül szétzavarta a rögtön­zött irodákban gyülekező ara­bokat. Az egyik helyen egy rendőrtiszt meg akarta motoz- tatni a sorbanállőkat. s amikor az FLN képviselői tiltakoztak a zaklatások ellen, a rendőrök gumibottal válaszoltak és több algériait bekísérték az őrszo- bákra. A rendőrség kíméletlen fellépése nagy felháboro­Szélsőséges revansista uszítás jegyében folyt le Majna-Frankfurtban a „szudétanémet találkozó“ Hétfőn ért véget Majna- Frankfurtban a „szudétanémet találkozó”. A revansista uszí­tás jegyében lefolyt találkozó főszónoka Seebohm, a bonni kormány közlekedésügyi mi­nisztere volt, aki a többi kö­zött kijelentette: „Szülőföl­dünk . Csehország, Mornaor- szág, és Szilézia egykor egy nagy közép-európai biroda­lom részét alkotta, amely va­lamennyi német törzs hazája volt... Az emlékezés a régi német—római birodalomra, amelyhez még Magyarország és Horvátország is kapcsoló­dott, történelmi figyelmeztetés arra, hogy ez a történelmi te­rület keleten és délkeleten ma is Európához tartozik... Seebohm ezután uszított a jelenlegi határok ellen és kije­CJ& — A KÍNAI honvédelmi mi­niszter meghívására vasárnap Kong Le tábornok vezetésével laoszi katonai küldöttség érke­zett Pekingbe. Délután Ho Lung és Csen Ji miniszterel- nökhelyeítesek fogadták a kül­döttség tagjait és baráti meg­beszélést folytattak velük. — A FRANCIA háborús ül­dözöttek és deportáltak szer­vezetének küldöttsége, Jean- Maurice Kerman neves fran­cia publicista vezetésével tilta­kozó iratot nyújtott át a köz- társasági elnök irodájában. A hitleri koncentrációs táborok volt foglyai Adenauer július elejére tervezett párizsi láto­gatásának lemondását követe­lik. — EGY ÉV ALATT 7,1 szá­zalékkal drágult az élet Auszt­riában. Átlagosan ennyivel emelték egy év alatt a leg­szükségesebb fogyasztási cik­kek árát. :— A GÖRÖG politikai rend­őrség Korintiioszban pert in­dított az Avgi című demokra­tikus lap ellen, mert az újság múlt évben a választási had­járat során leleplező anyago­kat közölt a hatóságok önké­nyeskedéséről. A lapot 12,5 ezer dralima pénzbírsággal sújtották. . — A NYUG AT-NÉMETOR­SZÁGBAN állomásozó angol hadsereg szóvivője szombaton elismerte, hogy lopásért, pol­gári személyek megtámadásá­ért, tulajdonuk vétkes meg­rongálásáért és verekedésért hat hónapig terjedő szabadság- vesztéssel kellett büntetni a Mindenben állomásozó zászló­alj 21 katonáját. — TOKIÓI jelentés szerint vasárnap adták át a forgalom­nak Japán leghosszabb, majd­nem 14 kilométeres vasúti alagúí ját Csuruga és Imard- zso között. — A MEXIKÓI Juarezben tűz ütött ki a város autóbusz­telepén. A tűz egymillió dol­lár kárt okozott. — AZ AMERIKAI atomerő- bizcttság közlése szerint az Egyesült Államok a csendes­óceáni Karácsony-s. igét térsé­gében újabb légköri nukleáris kísérletet hajtott végre. A nukleáris bombát repülőgép­ről dobták le. Az április 21-én megkezdett kísérletsorozatban ez volt a tizenhetedik robban­tás. lentette, „az egész német nép­nek forró vágya, hogy az 1945. évi szerencsétlen potsdami döntések által teremtett té­nyeket megváltoztassuk”. A frankfurti revansista ta­lálkozón Kisbarnaki Farkas Ferenc horthysta tábornok és Magyary Gyula képviselte a magyar emigráns szervezete­ket, de ott volt Hitler egykori szlovákiai fullajtárja, a haza- áruló Durcansky is, akinek ki­adatását épp a napokban kö­vetelte a csehszlovák kor­mány. A bonni kormány nevében Hans Joachim von Merkatz miniszter üdvözölte a revan­sista találkozó résztvevőit és hangoztatta, „az önök ügye a mi ügyünk... a németek ön­rendelkezési joga oszthatat­lan.” A* revansista találkozót rendkívül alapos szervező munka előzte meg. A revan­sista vezetők mintegy négy- százezer embert mozgósítottak erre a találkozóra, hogy — mint Seebohm kijelentette — „ráirányítsák a világ figyel­mét a szudétanémet kérdésre.” dást váltott ki az arab munkások körében. Vasárnap a város több pontján tüntetésre került sor. A rend­őrök durván nekitámadták a békés felvonulóknak. Az utcán az októberi véres napokra em­lékeztető jelenetek játszódtak le. Az Humanité jelentése sze­rint a rendőrök brutális táma­dásának egy halálos és 30 sú­lyos sebesült áldozata van. A rendőrök közül néhámyan könnyebben megsebesültek, sok arab munkást letartóztat­tak. Visszaérkeztek Algírba az algériai ideiglenes végrehajtó szerv képviselői, akik Tunisz­ban megbeszélést folytattak az algériai kormány vezetőivel az országban kialakult helyzetről. Mosztefai, a végrehajtó szer­vek egyik tagja újságíróknak adott nyilatkozatában elmon­dotta, hegy beszámoltak a kor­mány tagjainak az algériai európai telepesek vezetőivel folytatott tárgyalásokról. Igaz ugyan — mondotta —. hogy e tárgyalások tartama alatt ki­alakult „fegyvemyugvás” vé­get ért és az OAS folytatja pusztító hadjáratát, remélhető azonban, hogy a helyzet kedve­ző irányba alakul. Közölte, hogy Ben Khedda, az ideiglenes kormány miniszterelnöke hamarosan beszédet mond és ez a nyilatkozat „min­denkit ki fog elégíteni”. A vasárnapi események mér­lege: hat halott és 15 sebesült Az OAS igen sok helyen gyúj­togatott, a többi között kigyul­ladt egy száharai olajkút is. A tűz ugyanabban a körzetiben ütött ki. ahol hat hónappal ezelőtt az emlékezetes földgáz- robbanás történt. Nyugat-Algériában Szidi Bel Abbesz közelében az idegenlé­gió e^yik őrjárata összeütkö­zött az FLN egyik egységével. RUSK VENDÉGÜL LÁTTA DOBRINYIN SZOVJET NAGYKÖVETET Rusk amerikai nagykövet és felesége vasárnap délben a Potomac folyón Kennedy el­nök jachtján ebéden látta vendégül Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövetet és feleségét. Jelen volt még az ifjabb Burgiba, Tunézia wa­shingtoni nagykövete és fele­sége. Rusk április eleje óta ötödízben találkozott Dobri- nyinmal. Bár amerikai hivatalos kö­rökben vasárnap este hangoz­tatták, hogy a találkozó ki­zárólag társadalmi aktus volt, diplomáciai megfigyelők úgy vélik, ' hogy Rusk minden bizonnyal felhasználta az al­kalmat és megvitatta Dobri- nyinnal a berlini helyzetet, valamint az ő (Rusk) jú­nius 21-re tervezett nyugat­berlini látogatását. Megalakult a laoszi nemzeti egységkormány Miniszterelnök: Souvanna Phonma A. Szitányin, a TASZSZ ki­küldött tudósítója jelenti: Sou­vanna Phouma herceg hét­főn annak a háznak az erké­lyéről, amelyben a három herceg tárgyalásait folytatta, bejelentette, hogy megalakult Laosz ideiglenes koalíciós kormánya. A kormányban Souvanna Phouma híveit hatan képvi­selik, négyen a Laoszi Ha­zafias Front Pártját, öten a vientiane-i csoportot, hárman pedig az úgynevezett vientia­ne-i semlegeseket. Souvanna Phouma a mi­niszterelnöki tiszten kívül a hadügyminiszteri tisztséget is betölti. A miniszterelnök he­lyettesei: Szufanuvong herceg és Phoumi Nosavan tábor­nok, az eíőbbi egyben gaz­daságügyi, utóbbi pedig pénz­ügyminiszter is. Külügymi­niszterré Quinim Pholsenát, belügyminiszterré Pheng Phongsavant nevezték ki. Mindketten Souvanna Phou­ma hívei. Ily módon nagy lépés történt előre a laoszi válság megol­dásában. Újabb száműzött spanyol politikusok érkeztek Franciaországba Gil Robles, spanyol liberá­lis monarch ista vezető. a Franco-rendszert bíráló mün­Francia lapok a moszkvai tanácskozásról A szocialista országok veze­tő államférfijainak moszkvai tanácskozása élénken foglal­koztatja a francia sajtót. A berlini kérdéssel foglal­kozó határozat általában meg­nyugvást keltett. A Figaro rámutat arra, hogy bár a szo­cialista országok nem adták fel a demilitarizált, szabad Nyugat-Berlinre és a német békeszerződés aláírására vo­natkozó követelésüket, ugyan­akkor a szovjet—amerikai „felderítő” tárgyalások foly­tatása mellett foglaltak ál­lást. — A törékeny berlini egyensúlyt egyelőre nem fe­nyegeti komoly veszély — írja a lap. Az Európai Közös Piac cí­mére elhangzott éles bírálat jobban aggasztja a francia polgári sajtót. — A kommunista vezetők értekezlete a Közös Piac elle­ni támadás kezdetét jelenti — írja a Combat. A lap az afri­kai országok kormányképvi­selőinek legutóbbi hivatalos, vagy félhivatalos tárgyalásai alapján nem tartják kizárt­nak „a KGST kiterjesztésé­nek” lehetőségét azokra az ál­lamokra, amelyekre hatással van „a marxista tapasztalat társadalmi vonzóereje”. A kommunistaellenességéről közismert szélsőjobboldali Au­tor e Olaszországot félti a szo­cialista tábortól. — A szovjet olajat nagyra értékelik Olaszországban, s itt támadhat az első komoly rés a Közös Piac építményén — ír­ja a lap. cheni nyilatkozat egyik aüdi- írója, aki vasárnap Párizs­ba érkezett, a Monde-nak adott nyilatkozatában kije­lentette: a madridi repülőté­ren a rendőrség őrizetbe vet­te és közölte vél©, hogy két lehetőség között választhat: vagy Fuerteveratura-ra, a ka­nári szigetcsoport egyik leg- kopárabb szigetére száműzik, vagy külföldre távozik. Rob­les azt hangoztatta, hogy a nyilakozatot aláíró polgári politikusok nem akarják a jelenlegi rendszert, de forra­dalmat sem akarnak, hanem a kettő között keresik a ki­vezető utat. Gil Roblesen kívül több más ellenzéki politikus is ér­kezett Franciaországba. Egye­sek, mint Jaime Mirálles, aki Franco oldalán harcolt a spa­nyol nép ellen, a Kanári-szi­geteket választották. A legújabb spanyol szám- űzöttek valamennyien jobbol­dali vagy liberális politikusok, még szocialista sincs közöttük. Legtöbbjük Franco hívéből lett a diktátor ellenfelévé. A Frasic@»féle „katolikus neoszocsalizmus Spanyolországi helyzetkép U Senor Herrero Tejedor, a falangista párt egyik vezetője, Franco helyettese, a jó rriult- korában heves szemrehányá­sokkal illette az Amerikai Egyesült Államokat, kubai politikájának kudarcáért, mondván, hogy a kubai forra­dalom győzelme veszélyes helyzetet teremtett Vél-Ame­rikában, lázba hozta az üt élő népeket. Nyilatkozatában a „nyugati ateista materializ­must” egy sorba állította a „szovjet materializmussal”. Aztán mindjárt fel is szólítot­ta a dél-amerikai kontinens spanyolul beszélő népeit, hogy ne kövessék se az egyiket, xse a másikat, hanem válasszák az ő Franco-féle „katolikus neb- szocializmus”-ukat. Huszonhárom év telt el az­óta, hogy Spanyolországban le­verték a köztársaság híveinek hősi harcát és uralomra jutott a fasizmus. Érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni; mit adott azóta a népnek, milyen is hát valójában az a rendszer, amelyet Francóék cinikusan „katolikus neoszoeializmus” néven ajánlgatnak másoknak. Egy kiló krumpliért négy és fél órai munka A fasiszta diktatúra első tette a köztársaság vívmányai­nak megsemmisítése volt. A kiosztott földeket és az álla­mosított gyárakat visszaadták volt tulajdonosaiknak, s az or­szágot börtönökkel rakták te­le. Akkor, a fegyveres szabad­ságharc éveiben vérzett Spa­nyolország, most nyomorog. Elegendő csak néhány napot Madridban, vagy az ország bármelyik más városában töl­teni, s az ember tiszta képet alkothat magának a spanyol munkások, a bányászok hely­zetéről. A külvárosokban nyo­morúságos és düledező, sze­métdombokkal körülvett vis­kóit állnak, s nincsenek isko­lák, kórházak és gyógyszertá­rak, nincs telefon és nem lát­ni televíziós antennákat. A csatornázatlan és piszkos ut­cákon munkanélküliek ezrei ődöngenek. vagy „ülnek órák hosszat a földön a kutyák és tyúkok leözött. Nem kérnek alamizsnát senkitől, de kö­nyörgő szemmel néznek azok­ra, akiken ing és nyakkendő van. Ezek az emberek nagy­részt az ország mezőgazdasági vidékéről vándoroltak ide munkáért, mert ott, ha lehet, még nagyobb a nyomor és az éhínség, mint a váltósakban” — írja egyik cikkében a Mon­do című római lap. ENSZ-adatok szerint a spa­nyol munkások reálbére alig egyharmada a közepesen fej­lett országok dolgozóiénak. Míg 1936-ban fél órát, tavaly már két és felet kellett dolgozniok egy kiló kenyérért. Egy kiló burgonyát 1936-ban egy órai munkabérért vásárolhattak, most pedig már négy és fél órai bér kell hozzá. Társadalombiztosítás és nyugellátás egyáltalán nincs, vagy csak szimbolikusan léte­zik. A gyárakban a munka még mindig ugyanolyan em­bertelenül nehéz és kimerítő, mint huszonöt évvel ezelőtt, hiszen berendezésük nagyobb része még a polgárháborút megelőző időszakból szárma­zik. Spanyolország „dicseked­het” viszont azzal a rekord­dal, hogy az egyetlen európai ország, amelynek gazdasága 1950 óta visszafelé fejlődött, ahelyett, hogy. előrehaladt volna. Évszázados elmaradottság A parasztság helyzete, mint már fentebb, is említettük, még a munkásosztályénál is siralmasabb. Az összes gazda­ság hetvenhét százalékát ki­tevő, öt hektárnál kevesebbel rendelkező paraszti bérlők és földtulajdonosok a földterület 28,2 százalékán tengődnek. A négymillió földnélküli mező- gazdasági munkás többsége évenként csak két-három hó­napot dolgozik, egyébként munka nélkül van. A legfeltűnőbb szám azon­ban, amely hűen illusztrája a spanyol mezőgazdaság helyze­tét: a húszmillió heíktár meg­művelésre alkalmas, de fel- szántatlan terület, amely az Összes szántóterület negyven százaléka. Hatalmas elhagya­tott, csaknem teljesen lakat­lan sávok ezek, ahonnan a la­kosság az éhínség elől a város­ba menekült, bár ott is csak a munkanélkülkiek számát sza­porítja. Az utolsó tíz eszten­dőben ilyen módon több mint fél millió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyanolyan kö­rülmények között élnek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt. A mezőgazdaság ter­melése jelenleg is körülbelül az 1929. évi szinten mozog. Ez a mezőgazdaság ugyanis, ép­pen úgy, mint az ipar, alá van rendelve a Franco-rezsimet támogató és végeredményben uralmon tartó amerikai impe­rializmus érdekeinek. Klerikális sötétség így néz ki tehát — röviden és tömören — ttz a bizonyos „neoszoeializmus”. Ami pedig a „katolikus”-t illeti. Francó- éknak ebben az egészen újfaj­ta elnevezésű rendszerében, nos, arról is néhány mondatot. A gazdasági nyomor mellé a szellemi nyomorúságot, a nép sötétségben tartását, az egyház segíti biztosítani. Az egyház, amely hű szövetségese a föl­desuraknak és a városi bur­zsoáziának, hiszen maga is földbirtokos, mégpedig a leg­nagyobb, s „mellékesen” ban­kokkal, ipar- és közlekedési vállalatokkal is rendelkezik. Spanyolországban — ahol a katolikus vallás államvallás —, az egyház kezén van az is­kolák hatvan százaléka, de a többi negyven százalék felett is felügyeletet gyakorol. Az oktatás felületes, gépies és ijesztően alacsony színvonalú. A tankötelesek csaknem har­minc százalékának azonban még ez sem jut, 'mert nem járhatnak iskolába. 1939 óta 11 600 iskolát zártak be, s ez­rével bocsátották el a pedagó­gusokat. Nem csoda hát, ha a lakosságnak csaknem húsz szá­zaléka analfabéta. A lányok közül különösen kevesen tanulnak tovább. „Spanyolországban a nő szá­mára lényegében a templom és különösen a gyóntatószék az igazi iskola — írja ugyan­csak a Mondo riportere. — Itt tanulja meg. akárcsak szá­zadokkal ezelőtt, hogy enge­delmeskedjék atyjának, férjé­nek és az egyháznak”. A sze­relem és a válás tiltott dolog, s üldözésében a rendőrség nem kisebb szerepet játszik, mint az egyház, Ha meglátják, hogy egy nő csókolózik, beviszik a rendőrségre, ahol őrmesterek oktatják ki arra, hogyan őriz­ze meg tisztaságát. Cenzúra „őrködik” a film, a televízió és a színházak „tisztasága” fe­lett is. Franco - nem, szabadság — igen! Ilyen körülmények között természetesen nemcsak az erőszakszervezetekre, a fékte­len diktatúrára alapozhatja uralmát a Franco-rendszer. A felfegyverzett fasiszta alakula­tokkal, a rendőrséggel és a csendőrséggel együtt nyolc- százezer ember áll fegyverben. 1949-től 1960-ig 374 millió dol­lár katonai segélyt kapott a Caudillo az Egyesült Államok­tól, amelynek hat szárazföldi és két tengerészeti támasz­pontja van spanyol területen. A börtönökben százával pusz­tulnak el a már régen elitéit politikai foglyok, de számuk mégsem csökken, mert a cel­lák újból és újból megteltek a legkülönbözőbb Franco-el- lenes irányzatok képviselői­vel; mumikásoklkal, parasz­tokkal, értelmiségiekkel és a velük tartó kispapokkal. Ez a véres és kegyetlen diktatúra sem tudja azonban megtörni a nép hősi harcát, amelyet az illegális kommu­nista párt szervez és vezeti S ez a harc egyre jobban és egyre átfogóbban az egész rendszer elleni harc jellegét veszi fel. Tavalyelőtt és ta­valy ' már több száz kisebb- nagyobb sztrájkot, tüntetést és egyéb megmozdulást számlál­tak össze, amelyek az ország legkülönbözőbb területein zaj­lottak le. És most ismét vissz­hangzik a jelszó spanyol föl­dön: Franco — nem, szabad­ság — igen! A bérkövetelő asturiai bá­nyászok kezdték több mint két hónappal ezelőtt, s a sztrájkok, a diák- és pa­raszttüntetések a kihirdetett rendkívüli állapot, a letar­tóztatások ellenére a fasisz­ta rendszer elleni hatalmas hullámként söpörtek végig az országon. Francóék válasz­ként újabb nagyszabású ter­rorhadjáratba kezdtek, hogy elriasszák a dolgozókat a további sztrájkmozgaimaktól. A kormány megváltoztatta az alkotmányt és elrendelte, hogy az országban ezután senki sem hagyhatja el lak­helyét rendőrségi engedély nélkül. Ennek ellenére újabb sztrájkokról, megmozdulások­ról érkeznek jelentések, tilta­kozásul a terrorintézkedések, a tömeges letartóztatások el­len. Mindez azt bizonyítja, hogy a spanyol munkások, parasz­tok és értelmiségiek egyre inkább felismerik: ha meg akarnak szabadulni a gazda­sági és szellemi nyomorból, meg kell semmisíteni a fasisz­ta diktatúrát. S a kommunista párt vezetésével kialakulóban van a népi-nemzeti egység­front, amely képes is meg­semmisíteni. Kővári József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents