Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-12 / 135. szám
nrr MECYEI KÍitetm 1962. JÚNIUS 12. KEDD Az algériai népszavazási kampány véres megnyitása Párizsban A rendőrség az arab tüntetőkre támadt: egy halott, 30 súlyos sebesült Franciaországban is megkezdődött az algériai népszavazás előkészítése. Az eviani egyezmény érteiméiben a Franciaországban élő algériaknak is joguk van július elsején szavazni hazájuk függetlenségéről. Párizsban véres események kísérték a népszavazási kampány megnyitását. Az FLN' hívei az arablakta területek egyes bisztróiban tájékoztató szolgálatot szerveztek, hogy írástudatlan honfitársaikat segítsék a szavazati jog elismeréséhez megkívánt nyomtatványok kitöltésében. A rendőrség azonban, többször is kíméletlenül szétzavarta a rögtönzött irodákban gyülekező arabokat. Az egyik helyen egy rendőrtiszt meg akarta motoz- tatni a sorbanállőkat. s amikor az FLN képviselői tiltakoztak a zaklatások ellen, a rendőrök gumibottal válaszoltak és több algériait bekísérték az őrszo- bákra. A rendőrség kíméletlen fellépése nagy felháboroSzélsőséges revansista uszítás jegyében folyt le Majna-Frankfurtban a „szudétanémet találkozó“ Hétfőn ért véget Majna- Frankfurtban a „szudétanémet találkozó”. A revansista uszítás jegyében lefolyt találkozó főszónoka Seebohm, a bonni kormány közlekedésügyi minisztere volt, aki a többi között kijelentette: „Szülőföldünk . Csehország, Mornaor- szág, és Szilézia egykor egy nagy közép-európai birodalom részét alkotta, amely valamennyi német törzs hazája volt... Az emlékezés a régi német—római birodalomra, amelyhez még Magyarország és Horvátország is kapcsolódott, történelmi figyelmeztetés arra, hogy ez a történelmi terület keleten és délkeleten ma is Európához tartozik... Seebohm ezután uszított a jelenlegi határok ellen és kijeCJ& — A KÍNAI honvédelmi miniszter meghívására vasárnap Kong Le tábornok vezetésével laoszi katonai küldöttség érkezett Pekingbe. Délután Ho Lung és Csen Ji miniszterel- nökhelyeítesek fogadták a küldöttség tagjait és baráti megbeszélést folytattak velük. — A FRANCIA háborús üldözöttek és deportáltak szervezetének küldöttsége, Jean- Maurice Kerman neves francia publicista vezetésével tiltakozó iratot nyújtott át a köz- társasági elnök irodájában. A hitleri koncentrációs táborok volt foglyai Adenauer július elejére tervezett párizsi látogatásának lemondását követelik. — EGY ÉV ALATT 7,1 százalékkal drágult az élet Ausztriában. Átlagosan ennyivel emelték egy év alatt a legszükségesebb fogyasztási cikkek árát. :— A GÖRÖG politikai rendőrség Korintiioszban pert indított az Avgi című demokratikus lap ellen, mert az újság múlt évben a választási hadjárat során leleplező anyagokat közölt a hatóságok önkényeskedéséről. A lapot 12,5 ezer dralima pénzbírsággal sújtották. . — A NYUG AT-NÉMETORSZÁGBAN állomásozó angol hadsereg szóvivője szombaton elismerte, hogy lopásért, polgári személyek megtámadásáért, tulajdonuk vétkes megrongálásáért és verekedésért hat hónapig terjedő szabadság- vesztéssel kellett büntetni a Mindenben állomásozó zászlóalj 21 katonáját. — TOKIÓI jelentés szerint vasárnap adták át a forgalomnak Japán leghosszabb, majdnem 14 kilométeres vasúti alagúí ját Csuruga és Imard- zso között. — A MEXIKÓI Juarezben tűz ütött ki a város autóbusztelepén. A tűz egymillió dollár kárt okozott. — AZ AMERIKAI atomerő- bizcttság közlése szerint az Egyesült Államok a csendesóceáni Karácsony-s. igét térségében újabb légköri nukleáris kísérletet hajtott végre. A nukleáris bombát repülőgépről dobták le. Az április 21-én megkezdett kísérletsorozatban ez volt a tizenhetedik robbantás. lentette, „az egész német népnek forró vágya, hogy az 1945. évi szerencsétlen potsdami döntések által teremtett tényeket megváltoztassuk”. A frankfurti revansista találkozón Kisbarnaki Farkas Ferenc horthysta tábornok és Magyary Gyula képviselte a magyar emigráns szervezeteket, de ott volt Hitler egykori szlovákiai fullajtárja, a haza- áruló Durcansky is, akinek kiadatását épp a napokban követelte a csehszlovák kormány. A bonni kormány nevében Hans Joachim von Merkatz miniszter üdvözölte a revansista találkozó résztvevőit és hangoztatta, „az önök ügye a mi ügyünk... a németek önrendelkezési joga oszthatatlan.” A* revansista találkozót rendkívül alapos szervező munka előzte meg. A revansista vezetők mintegy négy- százezer embert mozgósítottak erre a találkozóra, hogy — mint Seebohm kijelentette — „ráirányítsák a világ figyelmét a szudétanémet kérdésre.” dást váltott ki az arab munkások körében. Vasárnap a város több pontján tüntetésre került sor. A rendőrök durván nekitámadták a békés felvonulóknak. Az utcán az októberi véres napokra emlékeztető jelenetek játszódtak le. Az Humanité jelentése szerint a rendőrök brutális támadásának egy halálos és 30 súlyos sebesült áldozata van. A rendőrök közül néhámyan könnyebben megsebesültek, sok arab munkást letartóztattak. Visszaérkeztek Algírba az algériai ideiglenes végrehajtó szerv képviselői, akik Tuniszban megbeszélést folytattak az algériai kormány vezetőivel az országban kialakult helyzetről. Mosztefai, a végrehajtó szervek egyik tagja újságíróknak adott nyilatkozatában elmondotta, hegy beszámoltak a kormány tagjainak az algériai európai telepesek vezetőivel folytatott tárgyalásokról. Igaz ugyan — mondotta —. hogy e tárgyalások tartama alatt kialakult „fegyvemyugvás” véget ért és az OAS folytatja pusztító hadjáratát, remélhető azonban, hogy a helyzet kedvező irányba alakul. Közölte, hogy Ben Khedda, az ideiglenes kormány miniszterelnöke hamarosan beszédet mond és ez a nyilatkozat „mindenkit ki fog elégíteni”. A vasárnapi események mérlege: hat halott és 15 sebesült Az OAS igen sok helyen gyújtogatott, a többi között kigyulladt egy száharai olajkút is. A tűz ugyanabban a körzetiben ütött ki. ahol hat hónappal ezelőtt az emlékezetes földgáz- robbanás történt. Nyugat-Algériában Szidi Bel Abbesz közelében az idegenlégió e^yik őrjárata összeütközött az FLN egyik egységével. RUSK VENDÉGÜL LÁTTA DOBRINYIN SZOVJET NAGYKÖVETET Rusk amerikai nagykövet és felesége vasárnap délben a Potomac folyón Kennedy elnök jachtján ebéden látta vendégül Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet és feleségét. Jelen volt még az ifjabb Burgiba, Tunézia washingtoni nagykövete és felesége. Rusk április eleje óta ötödízben találkozott Dobri- nyinmal. Bár amerikai hivatalos körökben vasárnap este hangoztatták, hogy a találkozó kizárólag társadalmi aktus volt, diplomáciai megfigyelők úgy vélik, ' hogy Rusk minden bizonnyal felhasználta az alkalmat és megvitatta Dobri- nyinnal a berlini helyzetet, valamint az ő (Rusk) június 21-re tervezett nyugatberlini látogatását. Megalakult a laoszi nemzeti egységkormány Miniszterelnök: Souvanna Phonma A. Szitányin, a TASZSZ kiküldött tudósítója jelenti: Souvanna Phouma herceg hétfőn annak a háznak az erkélyéről, amelyben a három herceg tárgyalásait folytatta, bejelentette, hogy megalakult Laosz ideiglenes koalíciós kormánya. A kormányban Souvanna Phouma híveit hatan képviselik, négyen a Laoszi Hazafias Front Pártját, öten a vientiane-i csoportot, hárman pedig az úgynevezett vientiane-i semlegeseket. Souvanna Phouma a miniszterelnöki tiszten kívül a hadügyminiszteri tisztséget is betölti. A miniszterelnök helyettesei: Szufanuvong herceg és Phoumi Nosavan tábornok, az eíőbbi egyben gazdaságügyi, utóbbi pedig pénzügyminiszter is. Külügyminiszterré Quinim Pholsenát, belügyminiszterré Pheng Phongsavant nevezték ki. Mindketten Souvanna Phouma hívei. Ily módon nagy lépés történt előre a laoszi válság megoldásában. Újabb száműzött spanyol politikusok érkeztek Franciaországba Gil Robles, spanyol liberális monarch ista vezető. a Franco-rendszert bíráló münFrancia lapok a moszkvai tanácskozásról A szocialista országok vezető államférfijainak moszkvai tanácskozása élénken foglalkoztatja a francia sajtót. A berlini kérdéssel foglalkozó határozat általában megnyugvást keltett. A Figaro rámutat arra, hogy bár a szocialista országok nem adták fel a demilitarizált, szabad Nyugat-Berlinre és a német békeszerződés aláírására vonatkozó követelésüket, ugyanakkor a szovjet—amerikai „felderítő” tárgyalások folytatása mellett foglaltak állást. — A törékeny berlini egyensúlyt egyelőre nem fenyegeti komoly veszély — írja a lap. Az Európai Közös Piac címére elhangzott éles bírálat jobban aggasztja a francia polgári sajtót. — A kommunista vezetők értekezlete a Közös Piac elleni támadás kezdetét jelenti — írja a Combat. A lap az afrikai országok kormányképviselőinek legutóbbi hivatalos, vagy félhivatalos tárgyalásai alapján nem tartják kizártnak „a KGST kiterjesztésének” lehetőségét azokra az államokra, amelyekre hatással van „a marxista tapasztalat társadalmi vonzóereje”. A kommunistaellenességéről közismert szélsőjobboldali Autor e Olaszországot félti a szocialista tábortól. — A szovjet olajat nagyra értékelik Olaszországban, s itt támadhat az első komoly rés a Közös Piac építményén — írja a lap. cheni nyilatkozat egyik aüdi- írója, aki vasárnap Párizsba érkezett, a Monde-nak adott nyilatkozatában kijelentette: a madridi repülőtéren a rendőrség őrizetbe vette és közölte vél©, hogy két lehetőség között választhat: vagy Fuerteveratura-ra, a kanári szigetcsoport egyik leg- kopárabb szigetére száműzik, vagy külföldre távozik. Robles azt hangoztatta, hogy a nyilakozatot aláíró polgári politikusok nem akarják a jelenlegi rendszert, de forradalmat sem akarnak, hanem a kettő között keresik a kivezető utat. Gil Roblesen kívül több más ellenzéki politikus is érkezett Franciaországba. Egyesek, mint Jaime Mirálles, aki Franco oldalán harcolt a spanyol nép ellen, a Kanári-szigeteket választották. A legújabb spanyol szám- űzöttek valamennyien jobboldali vagy liberális politikusok, még szocialista sincs közöttük. Legtöbbjük Franco hívéből lett a diktátor ellenfelévé. A Frasic@»féle „katolikus neoszocsalizmus Spanyolországi helyzetkép U Senor Herrero Tejedor, a falangista párt egyik vezetője, Franco helyettese, a jó rriult- korában heves szemrehányásokkal illette az Amerikai Egyesült Államokat, kubai politikájának kudarcáért, mondván, hogy a kubai forradalom győzelme veszélyes helyzetet teremtett Vél-Amerikában, lázba hozta az üt élő népeket. Nyilatkozatában a „nyugati ateista materializmust” egy sorba állította a „szovjet materializmussal”. Aztán mindjárt fel is szólította a dél-amerikai kontinens spanyolul beszélő népeit, hogy ne kövessék se az egyiket, xse a másikat, hanem válasszák az ő Franco-féle „katolikus neb- szocializmus”-ukat. Huszonhárom év telt el azóta, hogy Spanyolországban leverték a köztársaság híveinek hősi harcát és uralomra jutott a fasizmus. Érdemes egy kicsit közelebbről is megnézni; mit adott azóta a népnek, milyen is hát valójában az a rendszer, amelyet Francóék cinikusan „katolikus neoszoeializmus” néven ajánlgatnak másoknak. Egy kiló krumpliért négy és fél órai munka A fasiszta diktatúra első tette a köztársaság vívmányainak megsemmisítése volt. A kiosztott földeket és az államosított gyárakat visszaadták volt tulajdonosaiknak, s az országot börtönökkel rakták tele. Akkor, a fegyveres szabadságharc éveiben vérzett Spanyolország, most nyomorog. Elegendő csak néhány napot Madridban, vagy az ország bármelyik más városában tölteni, s az ember tiszta képet alkothat magának a spanyol munkások, a bányászok helyzetéről. A külvárosokban nyomorúságos és düledező, szemétdombokkal körülvett viskóit állnak, s nincsenek iskolák, kórházak és gyógyszertárak, nincs telefon és nem látni televíziós antennákat. A csatornázatlan és piszkos utcákon munkanélküliek ezrei ődöngenek. vagy „ülnek órák hosszat a földön a kutyák és tyúkok leözött. Nem kérnek alamizsnát senkitől, de könyörgő szemmel néznek azokra, akiken ing és nyakkendő van. Ezek az emberek nagyrészt az ország mezőgazdasági vidékéről vándoroltak ide munkáért, mert ott, ha lehet, még nagyobb a nyomor és az éhínség, mint a váltósakban” — írja egyik cikkében a Mondo című római lap. ENSZ-adatok szerint a spanyol munkások reálbére alig egyharmada a közepesen fejlett országok dolgozóiénak. Míg 1936-ban fél órát, tavaly már két és felet kellett dolgozniok egy kiló kenyérért. Egy kiló burgonyát 1936-ban egy órai munkabérért vásárolhattak, most pedig már négy és fél órai bér kell hozzá. Társadalombiztosítás és nyugellátás egyáltalán nincs, vagy csak szimbolikusan létezik. A gyárakban a munka még mindig ugyanolyan embertelenül nehéz és kimerítő, mint huszonöt évvel ezelőtt, hiszen berendezésük nagyobb része még a polgárháborút megelőző időszakból származik. Spanyolország „dicsekedhet” viszont azzal a rekorddal, hogy az egyetlen európai ország, amelynek gazdasága 1950 óta visszafelé fejlődött, ahelyett, hogy. előrehaladt volna. Évszázados elmaradottság A parasztság helyzete, mint már fentebb, is említettük, még a munkásosztályénál is siralmasabb. Az összes gazdaság hetvenhét százalékát kitevő, öt hektárnál kevesebbel rendelkező paraszti bérlők és földtulajdonosok a földterület 28,2 százalékán tengődnek. A négymillió földnélküli mező- gazdasági munkás többsége évenként csak két-három hónapot dolgozik, egyébként munka nélkül van. A legfeltűnőbb szám azonban, amely hűen illusztrája a spanyol mezőgazdaság helyzetét: a húszmillió heíktár megművelésre alkalmas, de fel- szántatlan terület, amely az Összes szántóterület negyven százaléka. Hatalmas elhagyatott, csaknem teljesen lakatlan sávok ezek, ahonnan a lakosság az éhínség elől a városba menekült, bár ott is csak a munkanélkülkiek számát szaporítja. Az utolsó tíz esztendőben ilyen módon több mint fél millió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyanolyan körülmények között élnek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt. A mezőgazdaság termelése jelenleg is körülbelül az 1929. évi szinten mozog. Ez a mezőgazdaság ugyanis, éppen úgy, mint az ipar, alá van rendelve a Franco-rezsimet támogató és végeredményben uralmon tartó amerikai imperializmus érdekeinek. Klerikális sötétség így néz ki tehát — röviden és tömören — ttz a bizonyos „neoszoeializmus”. Ami pedig a „katolikus”-t illeti. Francó- éknak ebben az egészen újfajta elnevezésű rendszerében, nos, arról is néhány mondatot. A gazdasági nyomor mellé a szellemi nyomorúságot, a nép sötétségben tartását, az egyház segíti biztosítani. Az egyház, amely hű szövetségese a földesuraknak és a városi burzsoáziának, hiszen maga is földbirtokos, mégpedig a legnagyobb, s „mellékesen” bankokkal, ipar- és közlekedési vállalatokkal is rendelkezik. Spanyolországban — ahol a katolikus vallás államvallás —, az egyház kezén van az iskolák hatvan százaléka, de a többi negyven százalék felett is felügyeletet gyakorol. Az oktatás felületes, gépies és ijesztően alacsony színvonalú. A tankötelesek csaknem harminc százalékának azonban még ez sem jut, 'mert nem járhatnak iskolába. 1939 óta 11 600 iskolát zártak be, s ezrével bocsátották el a pedagógusokat. Nem csoda hát, ha a lakosságnak csaknem húsz százaléka analfabéta. A lányok közül különösen kevesen tanulnak tovább. „Spanyolországban a nő számára lényegében a templom és különösen a gyóntatószék az igazi iskola — írja ugyancsak a Mondo riportere. — Itt tanulja meg. akárcsak századokkal ezelőtt, hogy engedelmeskedjék atyjának, férjének és az egyháznak”. A szerelem és a válás tiltott dolog, s üldözésében a rendőrség nem kisebb szerepet játszik, mint az egyház, Ha meglátják, hogy egy nő csókolózik, beviszik a rendőrségre, ahol őrmesterek oktatják ki arra, hogyan őrizze meg tisztaságát. Cenzúra „őrködik” a film, a televízió és a színházak „tisztasága” felett is. Franco - nem, szabadság — igen! Ilyen körülmények között természetesen nemcsak az erőszakszervezetekre, a féktelen diktatúrára alapozhatja uralmát a Franco-rendszer. A felfegyverzett fasiszta alakulatokkal, a rendőrséggel és a csendőrséggel együtt nyolc- százezer ember áll fegyverben. 1949-től 1960-ig 374 millió dollár katonai segélyt kapott a Caudillo az Egyesült Államoktól, amelynek hat szárazföldi és két tengerészeti támaszpontja van spanyol területen. A börtönökben százával pusztulnak el a már régen elitéit politikai foglyok, de számuk mégsem csökken, mert a cellák újból és újból megteltek a legkülönbözőbb Franco-el- lenes irányzatok képviselőivel; mumikásoklkal, parasztokkal, értelmiségiekkel és a velük tartó kispapokkal. Ez a véres és kegyetlen diktatúra sem tudja azonban megtörni a nép hősi harcát, amelyet az illegális kommunista párt szervez és vezeti S ez a harc egyre jobban és egyre átfogóbban az egész rendszer elleni harc jellegét veszi fel. Tavalyelőtt és tavaly ' már több száz kisebb- nagyobb sztrájkot, tüntetést és egyéb megmozdulást számláltak össze, amelyek az ország legkülönbözőbb területein zajlottak le. És most ismét visszhangzik a jelszó spanyol földön: Franco — nem, szabadság — igen! A bérkövetelő asturiai bányászok kezdték több mint két hónappal ezelőtt, s a sztrájkok, a diák- és paraszttüntetések a kihirdetett rendkívüli állapot, a letartóztatások ellenére a fasiszta rendszer elleni hatalmas hullámként söpörtek végig az országon. Francóék válaszként újabb nagyszabású terrorhadjáratba kezdtek, hogy elriasszák a dolgozókat a további sztrájkmozgaimaktól. A kormány megváltoztatta az alkotmányt és elrendelte, hogy az országban ezután senki sem hagyhatja el lakhelyét rendőrségi engedély nélkül. Ennek ellenére újabb sztrájkokról, megmozdulásokról érkeznek jelentések, tiltakozásul a terrorintézkedések, a tömeges letartóztatások ellen. Mindez azt bizonyítja, hogy a spanyol munkások, parasztok és értelmiségiek egyre inkább felismerik: ha meg akarnak szabadulni a gazdasági és szellemi nyomorból, meg kell semmisíteni a fasiszta diktatúrát. S a kommunista párt vezetésével kialakulóban van a népi-nemzeti egységfront, amely képes is megsemmisíteni. Kővári József