Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
MZCVEI MMm 1962. JÜNIUS 10, VASÁRNAP Befejeződött a salátaszezon, ötmillió salátafejet exportáltunk ./« írrmúst í<f úr as ti Jburgonya Cry«*ngr gyümöicsíermús várható \túg mindig ívhoi szerződni másodretúsié zöldsúgfúlúkrt* Szokatlan június eleje köszöntött ránk. Évtizedek óta nem volt ilyen nyarunk — a hőmérő higanyszála a megye több pontján 3—i fok alá szállt. Tegnap körutazást tettünk a megyében és végül a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központjában ösz- ezegeztük a tapasztaltakat. •A kedvezőtlen időjárás következtében nem fejlődnek megfelelően a paradicsom- s paprikapalánták, késik a földieper, a málna érése — viszont aZ újburgonya fejlődését nem gátolja a rossz idő, sőt a hűvös, esős időjárás kedvez a korai burgonyának. Bár hét-nyolc napot késett a szedése, de termése jfy már majdnem tyúktojás nagyságú gumókat is szedtek az alsónémedi tsz- gazdák. A kertészek és a szakemberek véleménye szerint, ha az idő hamarosan megjavul, még a dinnye, a paradicsom és a paprika is jó termést adhat. Több kertészetben felöltőben dolgoztak a tsz-tagok, de azért folyik a munka — szedik a botsót és a karalábét, befejezéshez közeledik a saláta szedése, amelyből eddig 9 milliót vásárolt fel a MÉK. Ebből ötmillió fejessalátát exportáltunk. Az idén a nyugati piacokra is betörtünk, Bécs- be, Münchenbe szállítottunk a megyéből salátát — szép, 25 dekás fejeket. Az importőrök elégedettek voltak a magyar áruval. Komoly ve- télytársai lettünk az olaszoknak és a spanyoloknak, akik eddig korán meg tudtak jelenni a piacokon, az idén azonban a hűvös, hideg idő az ő jelentkezésüket is késleltette. Az abonyi József Attila Tsz- ben — ahol 30 hold öntözéses kertészet van — Szabó András kertésszel beszélgettünk, aki elmondotta, hogy a karalábé szedését lényegében befejezték, most a paradicsom- és a paprikapalánták gondozásán van a sor. Jászkarajenőn, a Lenin Tsz földjén több mint százan szedték a zöldborsót a tsz 65 holdas tábláján. Szaporán haladt a munka, nem csoda, hiszen a tsz egy forintot fizet minden leszedett borsó kilójáért a munkásoknak. Nagyon helyes ez a módszer, mert így van elegendő munkaerő az igen munkaigényes növény leszedésére. Másrészt minél előbb szedj le a tsz a borsót, annál jobb árat kap érte. Szorgalmasan folyt a munka a kocséri, a nagykőrösi határban is. A rossz időjárás ellenére a iiiunkakedv nem lanyhult, a tsz-tagok bizakodnak, hogy úrrá tudnak lenni az időjárás okozta nehézségeken. Hogyan látják a helyzetet a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjában? ■ — Mennyiségileg eddig még teljesítettük a felvásárlási tervet. Később jelentünk meg a piacokon az áruval, mint a korábbi években — mondotta Egri István elvtárs igazgató. — Most az újburgonya felvásárlására tértünk át. Megyénkben országos viszonylatban is a legjelentősebb újburgonyatermesz- tés folyik. Háromezer holdon termelik a szövetkezeti gazdák. Ez mintegy 5—600 vagon felvásárlását teszi lehetővé. — Mint érdekességet említem meg, hogy a hűvös, hideg idő nem ártott az újburgonyának — mondja Kun. Andor, a termeltetési osztály vezetője —, sőt, bővebb termést takarítanak be, mint bármikor eddig. A holdanként! termésátlagot 30—35 mázsára becsüljük. Bevált a lengyel Rózsa, a sárga Amzel és a magyar Gülbaba termesztése. A napokban Szentendréről 40 vagon málnát szállítottak el. A málna elég jó termést ígér, a földieper, a cseresznye és egyéb gyümölcs — a rossz időjárás következtében gyengébb termést ígér, mint ahogyan azt a szakemberek várták. A cseresznyében például a szélverés okozott komoly károkat: a szemek összeverődtek és így alkalmatlanok exportra. A MÉK vezetői gondok elé is néznek. A zöldségfélék be- érésének az ideje leszűkült, ezért összetorlódhatik a felvásárlás. Bár az átvétellel nem lesz baj, a MÉK minden mennyiséget felvásárol, de a tsz-ek — a zavartalan szállítás érdekében — 48 órával előre közöljék a leszállítandó mennyiséget. Ez megkönnyíti a szállítást, a felvásárlás lebonyolítását. Ismeretes, hogy a tsz-ek a rossz időjárás következtében jelentős anyagi kárt szenvedtek. Hogyan lehet ezt pótolni? — Elsősorban másodvetéssel. Az öntözött területeken többször lehet egymás után termelni, például a lekerülő saláta, retek, karalábé, zöldhagyma helyén lehet káposztát, karfiolt és zöldséget termeszteni — mondja Kun Andor elvtárs. — Ezért a szerződés- kötést még most se zártuk le. Még mindig lehet szerződni sárgarépára, petrezselyemre, uborkára. A MÉK vetőmagról gondoskodik és biztosítja az említett növények átvételét. > (g. s.) A tagság érdekében bátrak Szigetbecsén /I buromliienyúsztúsben is hasznos az anyagi úrdekeltsúg Hetek óta vita és szóbeszéd tárgya a ráckevei járásban a szigelbecsei Uj Elet Termelőszövetkezet baromfi telepe. Egyesek lelkesen dicsérik a fiatal vezetők bátorságát, mások meg tamáskodva intenek óvatosságra. Miről is vitatkoznak olyan sokan, elevenen és kinek van igaza? Jobb ezt a helyszínen megnézni A tsz tanyája közel van a Dunához. A nagy folyam vize itt lehűti a levegőt, párával telíti nyáron, s a betegségekre fogékony naposcsirkék ezt alaposan megsínylik. „Itt nem lehet nagyüzemi módon tyúkokat nevelni” — mondták ki megfellebbezhetetlen ítéletüket a régi vezetők, miután az első kísérletek kudarccal végződtek. Tíz évvel ezelőtt épült ugyanis az első csirkeól. amely az utóbbi években árván, üresen haszontalanko- dott. Kiss Jenő tsz-elnök, s a tsz főkönyvelője, Balek Ferenc gyakran faggatta az agronó- must: valóban kár a fáradtságért? Tuzsony József agronó- mus meg így válaszolt: valamit ki kellene találni. Mert kár lenne lemondani a csirkeneve- lésrőL, amikor épület is van hozzá és a közeli fővárosnak is kellene a hús. Dehát a tsz üzemi érdeke is fontos, ami viszont gazdaságosságot követel. A járási tanács mezőgazdasági osztálya is arra ösztönözte őket, hogy kutassák a csirke- nevelés lehetőségeit. Ajánlottak a tsz-nek egy kiváló baromfitenyésztő szakembert. Fűzi Imre személyében, aki már negyvenéves tapasztalatokkal rendelkezik. — Egyezzetek meg vele valahogyan — javasolta a járás. Tartalékoljuk a takarmányokat Június elején, az első kaszálások után már minden termelőszövetkezetben és állami gazdaságban felmérhetjük, hogy körülbelül milyen szálastakarmány termésre számíthatunk. Az első kaszálás eredményei mindenütt mérvadóak a termés mennyiségére nézve, hiszen a tapasztalt gazda jól látja már azt is, milyen lesz a sarjú. Mindebből az következik, hogy a nyári takarmányozást az első kaszálás eredményeihez kell mérni, s abból kell megállapítani a tartalékolás mértékét is. Megyei szinten nézve nem mondhatunk ki általános érvényű javaslatokat, hiszen az idei tavasz nem mindenütt egyformán kedvező vagy kedvezőtlen a takarmánytermésre. Bár a csapadék mennyiségére nem panaszkodhatunk túlságosan, a hőmérséklet ingadoÚjszilváson megértették Az államnak is hizlalnak a háztáji gazdaságokban tudják Az újszilvási Kossuth Termelőszövetkezet vezetősége kibővített ülésen tárgyalta meg a Nagykátai Járási Párt- bizottság javaslatát a sertéshizlalási akcióról. A kibővített ülés részvevői teljes egyetértésüket és helyeslésüket nyilvánították az akcióval kapcsolatban és vállalták, hogy valamennyien részt vesznek abban. Minden vezetőségi tag vállalta, hogy legalább egy-két sertést meghizlal a háztáji gazdaságban és a tagságot is erre ösztönzi. A tsz-tagok alig vették hírül a vezetőség állásfoglalását és példamutatását, máris hasonló értelemben cselekedtek. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy már az első jelentkező csoportok magukra vállalták a tsz tervéből hiányzó hizlalási keretet, míg a további jelentkezések alapján kiszámították, hogy a tsz tervét mintegy ötven százalékkal túlteljesíteni. Az elsők között kötött hizlalási szerződést a tsz vezetőségével például Bene Lajos, L. Varga Imre, Szűcs János, akik 25—25, illetve 20. hízót adnak át meghatározott időben az államnak. Dicséretre méltó aktivitással vesz részt az akcióban még Varga Sándor, Bene László és Ádám Józsefné is, akik 10—10, illetve öt sertés meg- hizlalását vállalták. A tsz vezetősége elhatározta, hogy a tsz-tagok akcióját a közös alapból kiutalt takarmánnyal segíti és akiknek nincs elegendő hízóalapanyaguk, azoknak süldőket is juttatnak. Aki a saját sertését hizlalja meg, az négy mázsa abrakot kap hízónként a tsz-től, aki pedig a tsz alapanyagát veszi igénybe, az a ráhizlalt súly kilogrammjaként öt kiló szemes- takarmányt kap. Az akció eddigi sikere még nem is végleges, mert a tsz-vezetőség még további jelentkezőkre számít. zásai, a kevés napfény sok helyütt csökkentette a termést. Mégis előfordul helyenként, hogy az átlagosnál több lucerna, rétiszéna, takarmánykeverék vagy egyéb szálas takarmány termett. A tsz-eknek tehát a helyi adottságoknak megfelelően kell gazdálkodniuk a szálas takarmányokkal, de mindenütt érvényes alapelvként kell kimondanunk, hogy június a szálastakarmány- tartalékolás hónapja. Igaz, a zöldtakarmányozás fő szenzonja is most van, de jól meg kell gondolni, válogatni azt, hogy milyen takarmányokat etessünk, illetve tartalékoljunk júniusban. Tagadhatatlan tény, hogy a frissen, zölden etetés minden takarmányfajtánál kedvezőbb, de ha arra gondolunk, hogy állatainknak is értékes, elegendő mennyiségű szálas takarmányt kell adnunk, világossá válig a fcselekvés leghelyesebb módja. Az értékesebb szálas takarmányok, a lucerna, a herefélék s a pillangós keverékek frissen vagy fonnyasztva etetése — a jelenlegi viszonyok között — pazarlás, mert éves szinten nézve gazdaságosabb, ha a télre tartalékoljuk azokat. Emellett szól az a közismert tény, hogy a kevésbé értékes takarmányok csak zölden táplálóak igazán. Arra kell tehát törekednünk, hogy a zöldtakarmányozás alapja júniusban a kevésbé értékes réti vagy árokparti fű legyen, míg az értékesebb pillangósokat kazalban, a keverékeket pedig silóban tartalékoljuk. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek vezetői készítsenek megfelelő számvetést arra vonatkozóan, hogy milyen fajtájú, minőségű és mennyiségű szálastakarmány- termésük lesz, mennyit használnak fel azokból zölden, és mennyit kell tartalékolniuk különféle módon. Tisztán látni kell és őszintén ki kell mondani, hogy túlságosan bő termésre immár nem számíthatunk, ami azt jelenti, hogy fokozott felelősség hárul a mezőgazdasági üzemek vezetőire, szakembereire a takarmányalap megszervezésében. Minden megtermett takarmányt idejeben és gondosan kell betakarítani, s emellett alaposan körül kell nézni, milyen lehetőségek nyílnak a termesztett takarmányok kiegészítésére. Nemcsak a rétek és legelők maximális kihasználására kell e téren gondolni, hanem számításba jöhet az utak. patakok mentén kínálkozó füvek sokfélesége és a silózáshoz használható segédanyagok is. — Azt mi is tudjuk, hogy lehet, de milyen eredménnyel? — Haszonnal. A főkönyvelő hitte, amit a szakember mondott, de azért főkönyvelő, hogy biztosítékokat követeljen. Érdeklődve hallgatta Fűzi Imrét, amint az terveit ecsetelte, de a végén így szólt: — A szaván fogom magát, Imre bátyám. Maga azt állítja, hogy két százaléknál több nem hullik el a baromfiakból, ha teljesen magára bízzuk a nevelést. Kezdjük hétezer csirkével a dolgot. A hétezer csirkéhez adunk magának darabonként 2,95 kiló abrakot, maga pedig 75 dekás átlagsúlyban adja át nekünk az állomány kilencvenöt százalékát. Ami a kilencvenöt százalékon felül megmarad, s ami abrakot megtakarít, az a fizetése. Vállalja? — Minden további nélkül. — Igen ám, de mi lesz akkor, ha több hullik el az öt százaléknál? — kíváncsiskodik a tsz érdekeit féltő elnök. — Azt én megtérítem a tsz- nek. Az önérzetes válaszon nem illett kételkedni, de azért az utolsó napokig szívta a fogát az elnök. Hiába, a korábbi tapasztalatok emléke még mindig kísértett, s a felelősség elsősorban az övé. A főkönyvelő és az aigronómus is vele izgult, s nem csoda, hogy a csirkéket naponta megnézték. Anyagot, szakmunkásokat adtak a baromfinevelőnek, hogy kedve szerint rendezhesse be az ólat és naponta számolták a költségeket. Végül, amikor már semmi sem kellett, óvatos örömmel állapították meg: a közvetlen beruházásokon felül hetvenezer forint tiszta jövedelme lesz a tsz-nek, ha a 11 ezer (mert végül any- nyival' indultak) csirke eléri az átlag 75 dekás átlag- súlyt, Vajon eléri-e? Nem csaptak rossz boltot Fűzi Imrével a szigetbecseiek. Amikor mi a baromfitelepen jártunk, az első hatezres turnus csirkéi már harminc- nyolc dekás átlagsúlyt értek el, mégpedig darabonként hetven deka abraköt fogyasztva. Az elhullási százalék mindössze 1,2 volt akkor, amely Fűzi Imre szerint már nem is lesz magasabb, mert a csirkék túl voltak a kritikus koron, illetve súlyon. Hihetetlen eredmény! Hogyan érték el? — A hagyományos nevelési módszernél — mondja Fűzi Imre — az a hiba, hogy a csirkék teljesen megváltozott körülmények közé jutnak a kelés után. Módszerem lényege az a törekvés, hogy a csirkék nevelésénél jó ideig biztosítsam a keltetőgépben uralkodó optimális életfeltételeket. Éppen etetési időben értünk a tanyára, s kíváncsian léptünk a baromfiólba. Mindeddig azt hittem, hogy a hosszú napszakos, zajos nevelési mód a legkorszerűbb, melyeket különböző filmeken lehetett látni, de itt az ellenkezőjét tapasztaltuk ennek. Csupán az etetés idejére gyújtják fel a villanyt, akkor ébrednek a csirkék és nyomban követelik is a táplálékukat. Hallatlan étvágy- gyal esznek az emeletes ketrecekben, amelyek üvegfalai mögött két-két 25 vattos villanyégő világít. Némi hőt azok is szolgáltatnak, de az alapfűtést a teremből kapják, amelyet még a csirkék testhőmérséklete is kiegészít. Mit fűzzek még ehhez? A a szakembereket bizonyára érdekli, hogy az abrakot könnyen tisztítható apró vályúkba szórják, 'amelyet tepsibe helyeznek. Ezenkívül az almot" is kirostálják, hogy minden elhullott daraszemet visszaszerezzenek. JTü- zi Imre szerint a hagyományos etetési módszer mellett a takarmány egyharma- dát elszórják a csirkék, de nála legfeljebb 5 százalék lehet ez a veszteség. Az optimális környezetben még úgy is takarékoskodik, hogy a csirkék az elfogyasztott takarmányt jobban értékesítik. Ej} a titka az olcsó és-bizton- ságos nevelésnek. Csak annak? Másnak is, ami ugyanazzal jár. Itt szólalnak meg kifogást emelve az óvatoskodók, akik attól félnek, hogy Fűzi Imre túlságosan jól jár az „eredményességi munkaegységgel”. Számolni kezdenek, hogy hány deka takarmányt takarít meg csirkénként és hány csirkéje marad az 1,2, illetve az öt százalék különbségből* Hát csak számoljanak! A szigetbecsei Uj Élet Termelőszövetkezet vezetői és tagjai inkább azt számolják, hogy mekkorára növeljék a télen is hasznosítható módszer terét. Nagymiklós István Itthon a kevesebb is több Az idén tavasszal 110 új tag kezdett munkához a szentlőrindfcátai Uj Világ Termelőszövetkezetben. Egy részük még korábban, az ötvenes évek elején itthagyta a földet és a városban keresett boldogulást, többen pedig három évvel - ezelőtt a tsz- szervezés időszakában vagy azután hagyták itt a falut. Az a kifejezés* hogy „itt hagyták” talán nem is teljesen helytálló, mert családjuk itt lakott, s- rövidebb, hosszabb időközökben hazalátogattak ők is. Valamennyi munkaterületen találni új tagokat. Vince Sándorral a szőlőiskolában találkoztunk. Serényen dolgozott feleségével együtt. Olyannyira serényen, hogy amint felesége mondta, ma még le sem ültek pihenni, pedig senki nem kényszeríti őket erre. — Szeretnénk, ha mi végeznénk legelőbb a parcellával — indokolja Vincéné a nagy sietséget. % — Abból sem lesz semmi baj, ha másodikak lesznek — mondja Vaszil László elvtárs, a tsz elnöke. — Tudjuk, hogy nem, de hát mégis----A z asszony szavai mögött kimondatlanul is az rejlik: lássák meg a szövetkezeti tagok, hogy nem járt velük rosszul a szövetkezet. Pedig Vince Sándor és felesége amint a tsz elnöke is mondta, igazán nem figyeli őket senki. — Hogyan született meg a nagy elhatározás? — ezt tudakoljuk Vince Sándortól, aki tíz esztendeig dolgozott távol falujától. — Jól kerestem legutóbbi munkahelyemen, Budapesten, a szakipari vállalatnál is. Megvolt a havi kétezer forintom. Nagyon meguntam azonban a családtól való távollétet. — Legjobb, ha együtt van a család — bizonygatja Vincéné is, — Meguntam a távollétet a családtól — folytatja előbbi gondolatait Vince Sándor — és az az igazság* hogy, .ugyanezt a pénzt a szövetkezetben is megkereshetem. De ha kevesebb lenne is, itt a kevesebb is több. — Sok pénz kiment lakásra, kosztra — szól közbe ismét az asszony. — Márciusban 180o forintot kerestem, ennek felét előlegbe kaptam. Áprilisiban már 1200 forint volt az előleg. Év végén ugyanennyi jön még hozzá — mondja Vince Sándor, majd hozzáteszi. — Jól keresek a szövetkezetben, de annak is legalább úgy örülök, hogy ismét szülőfalum határában dolgozom. Szeretem ezt a földet. Mihók Sándor
