Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-06 / 130. szám
1962. JÚNIUS 6, SZERDA "kMiHup 3 A jó termés legfőbb záloga Beköszöntött a munka dandárja a mezőgazdaságban. Amíg napokkal,, hetekkel ezelőtt még a termelőszövetkezetek többségében volt felesleges munkaerő, addig ma már a legnépesebb szövetkezetben is gondot okoz a munka megszervezése. Az idő előrehaladtával csak növekednek a feladatok. A kapálás mellett rengeteg munkát ad a réti és vetett takarmányok betakarítása. Az aratásig — amely általában a hónap végén megkezdődik — még egyszer meg kell kapálni a kukorica, burgonya, napraforgó és a répa földjét, hogy legalább közepes termésre lehessen ezeken a területeken számítani. Többszöri gyomirtás mellett csak növekszik a termés, tehát miméi többször kapálnak a szövetkezeti gazdák, annál jobb termésre számíthatnak. Ez utóbbiról — a várható termésről — sok szó esik napjainkban. A száraz, kedvezőtlen ősz után kiváló gabonatermésre már nemigen számíthatunk. Az ősz okozta károkat még tetézte a kedvezőtlen téli időjárás, majd a száraz tavasz. Amikor eny- nyi negatívumot sorolunk fel, azt is el kell mondani, hogy szövetkezeti parasztságunk annyi erőfeszítést tett a gabonatermés növelése érdekében, amennyit még soha. Szinte valamennyi gabona megkapta a maga műtrágya-adagját. Idejében hen- gerezték vagy fogasolták a felfagyott, illetve megtömő- dött földet. A korábbi évekhez mérten sokkal nagyobb területeken irtották a gyomot vegyszerrel a szövetkezeti gazdák. A szorgos munka eredménye, hogy ma arra a kérdésre, milyen gabonatermés lesz. azt válaszolhatjuk: közepes. Igaz, helyenkint gyengébb lesz a közepesnél, de másutt a közepesnél jobbak a terméskilátások. A gabonafélék — ez alól csak a rozs kivétel .— sokat javultak az elmúlt egy-két héten és a mostani hűvösebb, csapadékos időjárás tovább javítja a termés- kilátásokat. A kapások termése a következő hetek munkáján múlik. A jó talajelőkészítés eredményeként a kapások általában jól keltek és megfelelő a növények fejlettsége is. Ha idejében megkapják a kapások a lelkiismeretes művelést, még kedvezőtlen időjárás mellett is bőségesen meglesz a szövetkezeti gazdák munkájának jutalma. Éppen a tavalyi aszályos esztendő a példa rá — nem valószínű, hogy az idén is hasonló időjárás lesz —, hogy az idejében és jól művelt kapások aránylag jó termést adtak. Ez egyben nyugtassa meg a kishitűeket — akik máris elvesztették reményüket —, hogy a szövetkezeti parasztság ma már rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyeknek ésszerű felhasznáSzervusz! Szervusz! — üdvözli egymást a két öreg Szentendrén, az egyik HÉV-kocsi peronján. — Melóba mész? —Igen. — Te is? — Én is. S aztán következik az „ezer éve nem láttalak.", a régi közös Icatonaélmények, majd: — Hogy van a fiad? — Köszönöm kérdésed, megvan. És a tiéd? — ö is. Mondd, a te fiad tanul? — Igen. És a tied? — Nem akart. Azt mondta, inkább melózik. Én meg nem erőltettem. Minek? Jó munkás, jól keres, szeretik. — Tudod, én azt mondtam a fiamnak, lásával a legkedvezőtlenebb időjárás mellett is kikény- szerithet egy közepes termést a természettől. Szövetkezeti parasztságunk tudatában is van ennek, s az eddigi megpróbáltatások ellenére is töretlen a munkakedve. A fagy és a szélvihar okozta jelentékeny kár után is újra, meg újra munkához látták. Palánták millióit ültették el, palánták millióit szabadították ki a homok alól. A szövetkezeti parasztság nagy munkakedve, növekvő öntudata nagy reményekre jogosít és a jó termés legfőbb záloga. A szövetkezeti gazdák az összefogás nagy előnyeit látva bíznak magukban, bíznak szövetkezetükben. A nagyüzemi gazdálkodás iránti bizalom tehát fokozott felelősséget ró a termelőszövetkezeti vezetőkre. Ügy kell „gazdálkodniok” a bizalommal, hogy az a jövőben még inkább nagyobb legyen. Ennek pedig legjárhatóbb útja: olyan szellemben irányítani a szövetkezetei, amellyel a szövetkezeti parasztság többsége egyetért. Lehet, hogy a szövetkezeti vezetők egy része e sorokat olvasva nyomban arra gondol: „no, lám, szűkíteni akarják a vezetőség jogait". Szó sincs erről. Az utóbbi néhány esztendőben azonban olyan hasznos irányítási elvek valósultak meg a tsz-ekben, amelyek mellett szinte elmaradhatatlan a siker. Gondolunk itt elsősorban az anyagi érdekeltség meghonosítására. Több esztendő tapasztalatai bizonyítják: ahol bátran nyúltak az anyagi érdekeltség elvén nyugvó jövedelemelosztási módszerekhez, ott az eredmények nem maradtak el. Azokban a szövetkezetekben pedig, amelyekben a vezetőség bármilyen meggondolásból vonakodott ettől, lényegében ma sem tartanak előbbre, mint évekkel ezelőtt. Hiába hoztak, az, ilyen szövetkezetek-. ben „drákói” rendszabályokat a „munkafegyelem lazítói" ellen, nem sokat használt. Csupán két példát hozunk fel ennek bizonyítására,. A nagy Iratai járás termelőszövetkezeteibe a zárszámadás óta ezren kérték felvételüket. Legtöbben az anyagi érdekeltség elvét következetesen megvalósító szentlőrinckátai Cj Világ Tsz A Legújabbkori Történeti Múzeum Munkáséletmód és hagyományok címmel hirdet pályázatot, amelyen hivatásos történészek kivételével, mindenki „indulhat”. A pályázaton csak olyan egyéni, vagy kollektíva által készített pályaművel lehet részt venni, amely nyomtatás-^ ban még nem jelent meg. A főbb témakörök: egyes üzemek, politikai pártok, szakmai szervezetek, társadalmi egyesületek, mozgalmak, stb. saját kutatások alapján megírt története, egyes munkásrétegek, munkás- és agrárproletárvezetőségéhez nyújtották be felvételi kérelmüket. A másik példa negatív. Nagykőrös város termelőszövetkezeteiben a tavalyi gyenge gazdálkodás oka éppen az volt, hogy nem alkalmazták következetesen az anyagi érdekeltség elvét. Emiatt jutottak kevesebb jövedelemhez a tagok, ami —és ez teljesen érthető — ugyancsak befolyásolja a tagok munkakedvét. Miért szükséges napjainkban erről beszélni? Bár a szövetkezetek többségében elhatározták, hogy alkalmazzák az anyagi érdekeltség elvén alapuló jövedelem- elosztás valamelyik formáját, félő, hogy most a nagy munkák idején a termelőszövetkezeti vezetők nem tartják be a korábbi megállapodásokat. Különböző magyarázatokkal igyekeznék okolni ezt. Egyesek a nagyüzemi gazdálkodást „féltik” a kapások területének családokra való felosztásától. Ezért „csak” brigádokra, vagy munkacsapatokra osztják fel a területet. Az utóbbi napok ellenőrzései során számos olyan termelőszövetkezetet is találtak. ahol — „bár szándékában volt” — a vezetőség még mindig nem osztotta fel a kukorica területét. Ilyen, például a sződi és a váchartyáni szövetkezet is. A vezetőség késlekedése miatt elgyomosodtak a kukoricatáblák és ha kiosztásra kerül is a terület, a tagok nem szívesen vállalnak ezekből. Az említett két tsz vezetősége a sok munkára hivatkozik, de hanyagságával csak szaporította azt. Néhol „féledékenységből”, máshol tudatosan sikkad el a tagság egyetértésével találkozó elv és gyakorlat. De bármilyen okból sikkad is el, mérhetetlen károkat okoznak ezzel képviselők" a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Ideje lenne felelősségre vonni azokat a tsz-vezetőket, akik még mindig, kerékkötői annak, hogy a szövetkezeti parasztok által hozott határozatok, a,mina- dennapi életben meg is valósuljanak. A „feledékenyek” és a tagság határozatát önkényesen megváltoztató vezetők ugyanis visszaélnek a tagság bizalmával. Erről pedig most kell beszélni, míg nem késő. Mihók Sándor családok életmódja, továbbá személyes élmények a munkásmozgalomban, ellenállási mozgalomban, háborús eseményekben, képviselő választási harcokban. A pályaművek csak az elmúlt 100 év eseményeivel foglalkozhatnak. A pályázat nagydíja: ötezer forint, első díj háromezer, második díj kétezer, harmadik díj ezer forint, ezenkívül több pályamunka pénz-, illetve könyvjutalomban részesül. A pályázatot 1962. december 31-ig lehet benyújtani a Legújabbkori Történeti Múzeumhoz. (MTI) JÓ NEKIK ha van kedved, tanulj. el tudlak még tartani egy pár esztendeig. Nem mondom, törekszik is. Nem kitűnő, de jó tanuló. Rövid szünet, aztán:- — Délután utaznak tanulmányi kirándulásra. Azt mondja, országjárás. Kétszáz forintba kerül az út. Én még megtoldtam kettővel, zsebpénznek. Elvégre legény már. — Hm. — Zsebpénz. Az enyémnek már motorja van. Most televízióért nyavalyog. Jó mély szippantás a cigarettákba és folytatják: — Bezzeg a mi időnkben. (Ettől szoktak frászt kapni a fiatalok.) — Mit tudják ezek, mi az, hogy szederfán ebédelni. Országjárás. Nekünk legfeljebb a szomszéd faluig tellett, gyalog- szerrel. Most meg motor, meg zsebpénz. — Eh! Jó nekik. Dehát éljenek. Tehetik. Témát váltanak: — Mondd, ugye te már jubiláltál. — Igen, tavaly voltam huszonötéves a gyárban. Egyhavi fizetést kaptam. — És te? — Én az idén leszek ugyanennyi, papíron. Tulajdonképpen 28 éve dolgozom, de volt egy megszakításom. Mindegy. Most is jólesik, hogy gondolnak rá. Én is megkapom az egyhavi pénzt. — Jól keresel? — Nem panaszkod- hatom. — És te? — Én se. — Nyaralni mentek? — Megyünk. Ti is? — Mi is. Kisvártatva: — Tudod, ahogy spekulálok rajta, azt tartom, igaza van a kölyöknek, nem is olyan marhaság az a televízió. Fékcsikorgás. A HÉV megáll. A motoros fiú apja búcsúzik. Leszáll. Megyünk tovább. A másik vidáman fütyö- részve nézi a tájat. E. 1. MnnkáséMmód és hagyományok A Legújabbkori Történeii Múzeum pályázata A dobosi járásban, Bugyi község határában, az Ócsárol Bugyi felé haladó út metszi a Duna—Tisza-csatornát. A csatornán levő híd azonban olyan állapotban van, hogy a szerencsének köszönhető: ez ideig nem történt súlyos baleset. A híd bal oldali korlátja majdRossz a híd nem a híd közepéig leszakadt és a víz felett lóg. A híd is „lyukas". A hídon át járnak azok az autóbuszok, amelyek a bugyi telefongyárba szállítják az embereket. A szállítás úgy történik, hogy az utasok gyalog kelnek át a hídon. De mi történik abban az esetben, ha terménnyel rakott teherautó akar a hídon átmenni? Ideje volna a hidat sürgősen megjavítani. Drózdik László Mende Öi forintért kevés Az egyedül utazó ballonkabát Múlt vasárnap — május 27- én — meglátogattam egyik gyáli barátomat. Javaslatára kimentünk a közeli erdőbe, a majálisra. A majális érdekessége az volt, hogy öt forint belépőt kellett fizetni, holott a rendező községi tanács csak zenekarról gondoskodott, s az erdőt sem érte károsodás. Igaz, hogy a zenekaron kívül volt még lacikonyha, bizsuárus és sörkimérés, de véleményem szerint ennek ellenére is sok volt az ötforintos belépő Péntek János Csepel Autógyár Néhány kollégámmal jókor reggel Dabasra utaztam értekezletre. A vonaton szögre akasztottam ballonkabátomat, és amikor leszálltam, kabátom a fogason maradt, utazott tovább, Lajosmizse felé. Ezt azonban csak délben vettem észre, az értekezlet szünetének első percében, amikor fel szerettem volna venni. Nosza, kirohantam az állomásra, ott felvilágosítottak róla, hogy a szerelvény, amivel jöttem, már megfordult, Budapestre ért azóta. Azonnal telefonáltak is Budapestre, ahol kabátomról semmit sem tudtak. Az állomási tisztviselő Lajosmizsét hívta, de egy perc múltán már engem hívott a telefonhoz. Lajosmizse felszólított, adjak személyleírást a ballonomról. Előadtam minden tulajdonságát és különös ismertetőjelét, kiküszöbölhető és kiküszöbölhetetlen hibáit, meg hiányosságait, mire a drót másik végén így szóltak: „Itt Tizennégyből - öt a kabátja, a legközelebbi vonattal küldjük Dabasra. Én: Szabadna tudnom, ki volt olyan szíves megtalálni és leadni? Lajosmizse: Valaki, de nem mondta meg a nevét, egy vasutas. Már most arra kérem a szerkesztőséget, adjon lehetőséget a Pest megyei Hírlap útján, hogy megköszönjem a megtaláló szívességét, a dabasi és a la- josmizsei állomás dolgozóinak pedig a bürokráciamentes, gyors elintézést. Még annyit, hogy Lajosmizsétől Dabasig ismét egyedül utaA dunakeszi Erkel-kórus t május 12-én levelet kapott a váci járási KISZ-bizottságtól. Ebben közölték, hogy a május 20-án, a dunakeszi MÁV Járműjavító kulíúrotthonában megrendezésre kerülő járási és városi énekkarok bemutatójára elfogadták a jelentkezésüket munkaközösséget alakítottunk, s ez a munkaközösség kiválóan tartotta a kapcsolatot az érintett tájegység valameny- nyi kórusával. Nem lehetne most is valami hasonló megoldást találni? Némedy Emil Dunakeszi zott a ballonkabátom, de onnan Budapestig már együtt folytattuk az utat. Woth Rezső, a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozója Az említett időpontban megjelentünk a helyszínen. Sajnos, a járásban működő 14 énekkar köz-öl csak öt jelent meg ezen a találkozón. S az ötből is csak négy tudott fellépni: a Felsőgödi Munkásdalkör — karnagyának betegsége miatt — nem szerepelt. A műsor után a jelenlevők és Szabó Zsigmond, a váci járási tanács művelődésügyi osztályának munkatársa arról beszélgettek, hogyan lehetne kiküszöbölni az ehhez hasonló kudarcot Itt említettem meg, s most az újságon keresztül is propagálom: a felszabadulás után úgynevezett karvezetői Kisalag orvost kér Schön elvtársnak, Kisalag tanácselnökének beszámolója után sok gondot felvetettek a tanácstagok a legutóbbi tanácsülésen. Közülük a legégetőbb az orvoskérdés. Kisalag közigazgatásilag Fáihoz tartozik, s Fótnak két orvosa van, de mindketten a község belterületén laknak. így, ha bárki megbetegszik Kis- alagon, három kilométert kell az orvoshoz gyalogolnia. A lakosság és a tanács találna módot arra, hogy orvoslakást építsen, illetve szerezzen — jó volna, ha Kisalag kapna végre egy orvost. így nemcsak mi járnánk jól, de a két fóti orvost is tehermentesítenék. Vlncze L. József tudósitó Hol szórakozzanak a fiatalok? Fazekas Mátyás, veresegyházi tudósítónk két hónappal ezelőtt vitát kezdeményezett lapunkban a szerinte nem mindig kulturáltan és főleg nem lakóhelyükön szórakozó fiatalokról. írása két jelenségre figyelmeztetett. Egyfelől arra, hogy a falusi ifjúság szívesen helyezi át szórakozása színterét más helyre, főleg Budapestre, mert ezáltal szabadabban hódolhat szélsőséges hajlamainak, másrészt, öltözködésével gyakran sérti a jó ízlést. A vitaindító írást többen támadták kategorikusnak vélt hangja miatt, még többen félreértették, vagy félremagyarázták. Örvendetes viszont, hogy a pro és kontra megnyilatkozásokat ugyanaz a szenvedély vagy jószándék fűtötte. mint veresegyházi tudósítónk gondolatébresztőjét. Sajátságos hogy a vitában részt vevők többsége a „huligánöltözékként” kezelt csőnadrág és színes ing stb., stb. védelmére kelt, mondVITA ZÁRÓ vám: az öltözékből nem következik, hogy viselője huligán. Ügy véljük magunk is, a kockás ing a még oly szűk nadrág, sőt a vitathatatlanul ízléstelen frizura sem teszi viselőjét garázdává. Más kérdés az. hogy ez az öltözködésbeli és hajviseletbeli szélsőség száz eset közül kilenc venben jelvénynek is tekinthető. Épp ezért, ha mindez a jóízlésű és sok negatív tapasztalattal rendelkező emberekben előítéletet kelt, nem vehető rossznéven. Az is igaz, hogy a szórakozóhelyeken vagy bárhol másutt randalírozó fiatalok jó része nem tüntet a kifogásolt öltözettel és hajviselettel. Ám ez a kisebbség. S a hajlam, amely a divaton túli szertelenségben nyilvánul meg, valóban párosul azzal az óvatossággal és igénnyel hogy lehetőleg saját községe vagy városa határán kívül tesve azt meg. A vitában több olvasónk is határozottan állást foglalt amellett, hogy a fiatalok jogos szórakozási igényét helyben kell kielégíteni. Számtalan községünkben megfelelő kultúrotthon áll az ifjúság rendelkezésére, vagy ahol még nincs, ott kétszeres erőfeszítést kell tenniök az államhatalmi, a társadalmi szerveknek, hogy a szerényebb lehetőségek ellenére is befolyásuk alá vonják a fiatalokat. Táncmulatságra, klubszerű élet kialakítására szinte mindenütt van lehetőség. A lényeg nem is a szórakozás helye, hanem az, ahogyan az arra hivatottak — a KISZ, a tanács a Hazafias Népfront, s természetesen az aktiv népműveléssel foglalkozó pedagógusok — alkalmat teremtenek, kedvet csinálnak a nemesebb, kulturáltabb szórakozáshoz. A fiatalok többsége szívesen fogadja az efféle törődést. Ez jobban is nevel, mint a felelőségben nem oszío- mégoly jogos elmarasztalás.
