Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

1962. JÜNIUS 24, VASÁRNAP MJT MEGYEI &CírlaP ^Jiz-taa (ett torzóik '■9 Kürülbelül éppen egy esz­tendeje lehet, hogy találkoz­tam a tsz prakszijával Duna- bogdányon. Vrbovszki Erzsi­kével, ha emlékeznek még rá a kedves olvasók. Igen, ugyan­ez idő tájt láthatták a televízió képernyőjén is ezt a kislányt, ő volt az, aki vágtatott a lo­von, szőke haja repdesett a fe­je körül, arca, minden mozdu­lata az ifjúság derűjében, no meg a napfényben ragyogott. Egyszóval Erzsiké tavaly azzal tett országos hírre szert, hogy tizenkilenc esztendős lány lé­tére, miután a váci mezőgaz­dasági technikumban leérett­ségizett, egyéves gyakorlatra az Üttörő Tsz-be került, s ott azután a zootechnikus agrár­mérnök mellé osztották be, a nagy állatokkal foglalkozott. Azért járt lovon, mert a hegy lábánál a tehenészetet, a he­gyek közt, a völgyben a mar­haistállót, a Duna-part köze­lében a sertéshízlalót, sőt Vi- segrádon a baromfitenyészetet mindennap esetleg többször is meg kellett látogassa. Számos­állatokkal foglalkozott legin­kább és utasítgatott ez a gye­reklány idős embereket a ko­ruknak kijáró tisztelettel ugyan, de mégis csak nekik kellett kiadnia az utasításo­kat amolyan brigádvezető­helyettes féle rangban. Mi lett vele azóta? Sokszor gondoltam, megnézem majd, ha megint arra járok, mit is csinált, amikor múlt év őszén letelt praktikánssága ideje. El­ment-e, vagy megmaradt a tsz-ben? Minap azután, hogy az utam Dunabogdányon vitt keresztül, megláttam a tsz-iroda ajtajá­ban. Képzeljék csak, biciklivel cserélte fel a lovat. Azt tolta maga előtt — No csak, leszállították a lóról? — évődöm vele, s át­veszi a hangot. — De le ám! Mert már nem vagyok az állatok mellett, a e. a pral ?ózi kertészetben dolgozom, a fő­kertész segédje lettem. És ki látott már lovasított kertészt?! Hát ebben igaza van. Akár­milyen szép, bizony kissé pró­zaibb mesterség a kertészke­dés az állatokkal való foglala­tosságnál, ami még ott is, ahol már a munka r.agyját gépesí­tették, megőrzött valamit a ré­gi pásztorélet romantikájából. — Sajnáltam is nagyon, ami­kor áthelyeztek. Szeretem az állatokat. De most már a ker­tészetet is kezdem megszeret­ni. El is hiszem neki. Modern kertgazdaság az Űttörőé. Zsi­lipé® vizesárkok szegik a ha­talmas táblákat, öntözéses a kertészkedés, van benne lát­szatja a munkának, különö­sen ezért lehet megszeretni. Hogy mi a dolga? Irányítja a főkertész utasításai szerint a tagokat, meg ellenőrzi és ter­mészetesen pontosan feljegyzi a munkacsapatok teljesítését, hiszen aszerint kapnak pénzt az asszonyok. Most ugyanis főképpen asszonyokkal dolgo­zik együtt. Mennyit keresnek? Májusban sokan 900 forint körül kaptak előleget. Ez bi­zony szép kereset. — És mennyi volt a maga előlege? — Fix munkaegységre dol­gozom szeptember óta, mert lejárt a gyakornokságom, tsz- tag lettem. Körülbelül ezeröt­száz forintra rúg havonta a keresetem. — Ez is szép kereset, és még hozzájön a háztáji jövedelme... — Nem. Nekem nincs ház­tájim, nem kértem, anélkül is elégedett vagyok. Osztály­társaim két évi munka után nálam kevesebbet keresnek. A Tsz', különösen, ha jól megy benne a munka, nagyobb jö­vedelmet biztosít. — Gyakran jár haza Pilisre a mamához? — kérdem, mert emlékezem, odavalósi, Pilisre, egy kis parasztházba. — Úgy félévente, nem lehet gyakrabban, sok ám a munka. Estére alig várom, hogy a szo­bámba érjek, olyan fáradt va­gyok. Mégsem alszom el mind­járt, még olvasok egy-két órácskát. Kell valami szórako­zás is. Hogyne kellene ilyen fiatal lánynak. — Aztán van-e már vőlegé­nye? — Dehogy. — Nevet. — Hát nem emlékszik, megmondtam már a múltkor, nagyon ked­vesek a bogdányi fiúk, de nem férjnek valók, legalábbis én így nézem őket. — Most már örökre itt ma­rad a tsz-ben? — Egyelőre nem gondolkoz­tam rajta. El akarom végezni az egyetemet. Munka mellett, levelező tagozaton. Jelentkez­tem is, de azt mondták, várjak még két évet csak akkor érem el a levelező tagozat korhatá­rát. Hát várok. Van még időm. Biciklire kap, elkarlkázik, várja a munka. Szedik és cso­mózzák a János-retket kint a kertészetben az asszonyok. Szokoly Endre SZERDÁN TEMETIK URAY TIVADART Uray Tivadar Kossuth-díjas kiváló művészt, a Madách Színház volt tagját június 27- én. szerdán délután 3 órakor temetik a Farkasréti temető­ben a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyre. (MTI) Hors«» betakarítás méláderral A csömöri Haladás Terme­lőszövetkezet takarmány má­sodvetéssel igyekszik pótolni az időjárás okozta terméski­esést. A korán lekerülő növé­nyek betakarítását — jó mun­kaszervezéssel — gyorsan el­végzik, s nyomban szántanak, vetnek utána. Ugyanígy cselekedtek példá­ul a zöldborsó betakarításánál is, amikor a hüvelyező dolgo­zókat nyomon követte a méláder járvasilózó gép. A gyorsan betakarított zöldborsó után nyomban felszántották a tarlót, majd takarmánnyal ve­tették be másodszor is a terü­letet. Kereskedelmi vállalati ellenőrök értekezleté JUBILEUM Veszedelmes tűz pusztított 1852-ben Diósdon. Játék köz­ben a gyerekek felgyújtották az egyik házat, s hogy, hogy- nem, a tűz átterjedt a szom­szédos épületekre és leégett az egész Kossuth Lajos utca. Erre a vallásos diósdiak, elke­rülendő az effajta veszedel­met, szobrot emeltek a tűzol­tás védőszentjének: Szent Flóriánnak. Ám hiába, mert 1911-ben még nagyobb tűz támadt, s a lángok martaléka lett egy egész lakónegyed. Ekkor azon­ban már nem szobrot emeltek, hanem megalakították az ön­kéntes tűzoltó egyesületet. A tűz kakasa azóta sem tudott felszállni a diósdi házakra, mert az egyesület tagjai ébe­ren őrködtek és ma is vi­gyáznak Diósdra. A tűzoltó testület a napokban ünnepel­te fennállásának ötvenéves évfordulóját. A harminchá­rom fős testület, csaknem minden tagját kitüntették il­letve megjutalmazták. Képünkön: Deményi János Diósd község tanácselnöke átadja Éva József ajándékát — egy kürtöt — a testület vezetőjének, Béres Jánosnak (Foto: Bősz) Tapasztalatcsere pedagógusoknak az ifjúsági szövetkezetekről szervezendő ifjúsági kezetek munkájában. szövet­(tm) ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ Szombaton a megyei tanács kereskedelmi osztályán érte­kezletre gyűltek össze a me­gyei kereskedelmi és vendég­látóipari vállalatok belső el­lenőrei és a vállalati főellen­őrök, hogy megvitassák a ke­reskedelem fejlesztéséhez minden irányban elengedhe­tetlen ellenőrzés módozatait. Értekezletüket Komor Béla, a kereskedelmi osztály vezetője nyitotta meg, s kifejtette, hogy bár a területi ellenőrök mun­káját sok rendelet, illetve bel­kereskedelmi miniszteri utasí­tás szabályozza, a vállalati bel­ső ellenőrzés még mindig csak kialakulófélben van. Az ellen­őröket fokozottabb felelősség és sokkal szélesebb munkakör ellátása terheli, semminthogy a munkájukkal kapcsolatos gyakorlat az intézményük életrehívása óta eltelt rövid idő alatt kijegecesedett volna. Az ellenőrnek sokoldalúnak kell lennie, amit csak nagy gyakorlattal, rendszeres és ál­landó tanulással sajátíthat el. Nem könnyű a feladatuk, hi­szen leginkább a belső ellen­őrzéssel lehet a kereskedelmi életben még mutatkozó hibá­kat, hiányokat és visszaélése­ket feltárni és azok megszün­tetéséről gondoskodni. Komor Béla felszólalása után a kü­lönböző vállalatok ellenőrei hosszasan vitatták meg teen­dőiket eddigi tapasztalataik alapján. Három új arcképes bélyeg Július 15-ig használható az űrhajós bélyegblokk Az idei Évfordulók — ese­mények elnevezésű bélyegso­rozat újabb három értékét ad­ja ki a Posta. A Magyar Víz­rajzi Szolgálat megalakulásá­nak 75. évfordulója alkalmá­ból, az alapító Péch József arc­85 millió forint iskolai takarékbélyegben A tanév befejeztével az Országos Takarékpénztár is lezárta az iskolai takarékos- sági évet. Az 1961/62-es tan­évben — az adatok szerint — tovább növekedett a takaré­kos gyermekek száma. Csak­nem hétezer iskola legtöbb növendéke — a tanulóknak mintegy 80 százaléka — ösz­szesen 85 millió forintot gyűj­tött össze takarékbélyegben a múlt év őszétől. A gyerekek takarékossági mozgalmában a vidékiek vesz­nek részt nagyobb arányban. Budapesten 15 millió, a vidé­ki iskolákban pedig 70 millió forintot takarítottak meg a tanulók. (MTI) képével egyforintos emlékbé­lyeget hoznak forgalomba. A Nyomda-, Papíripar- és Sajtó Dolgozói Szakszervezete fenn­állásának 100. évfordulója em­lékére két egyforintos bélyeg — az egyik Gutenberg Jánost, a másik Misztótfálusi Kis Mik­lóst ábrázolja — jelenik meg. A három arcképes bélyeg áru­sítását június 24-én. vasárnap kezdik meg. Az új bélyegek 1963. június 30-ig használha­tók fel postai küldeményeit bérmentesítésére. A Postavezérigazgatóság egyúttal felhívja a közönség figyelmét, hogy az űrhajós Gagarint, Tyitovot és Glennt ábrázoló bélyegblokk csak 1962. július 15-ig használható fel postai küldemények bér- mentesítésére. (MTI) A KÉP mél simogatja a növekvő le­vélkéket. Még az első házig sem ért, amikor Csiszár Peti, aki kari­kájával az út szélén játszott, elfecsegte, hogy vendégek jö­hettek Kálmán bácsiékhoz, mintha úgy látta volna. Kálmán megörült, bobban annak, hogy a reggeli szóvál­tás után mégis Margitnak lett igaza, szokásos vasárnapi per­lekedés volt, mert a hétközna­pi nadrágba akart bújni, Mar­git pedig ellenezte. Minden vasárnapra odakészíti az ün­neplőt és sehogy sem érti, hogy az állatokhoz felesleges abban kilátogatni. Most azért nem bánta, mert legalább nem szedett-vedetten áll a vendé­gek elé. Azon nem is töprengett, hogy kik érkezhettek. Úgyis gondolta — ha híre futott —, csak Jóskáék lehetnek. Azok jártak már régen itthon. Ami­óta az öreg meghalt, ritkáb­ban látni őket. Amúgy jó test­vér a Jóska. A falu hírei min­dig érdeklik, pedig már rég elkerült hazulról. Beleszólt az átszervezésbe, meg abba is, amikor még nem volt ritka a herdálás a szövetkezetben. Az ilj agronómust is ö ajánlotta. Valóban. Jóska és felesébe, Erzsi érkezett. Váratlanul jöt­tek. de annál nagyobb az öröm. Nem szokták előre je­lezni, úgyis tudják, hogy szí­ves fogadtatásban lesz részük. És az is igaz. üres kézzel so­ha nem érkeznek. Azelőtt jól jött egy tréningruha a gyere­keknek. olcsó férfiing Kálmán­nak. Most azonban Lackón a legszebb szövetruha feszül, Kálmánnak ts csak a drágább inget veszi Margit. Azelőtt mentegetőztek: — Jaj, az állatok miatt nem öltözhettünk jobban. És amikor már Erzsiék ott voltak, kapkodtak összevisz- sza, hogy rendbetegyék ma­gukat és a házat, mert nem készültek a vendégeikhez. Ezen a vasárnapon a vendégek már a küszöbön megtorpantak. A szobában a fehérre súrolt pad­lón szőnyeg díszlett. S ni, mi­lyen változás: a lepattogzott bútorok helyén rekamié. kom­binált szekrény és rríodem tü­kör áll! Uj valamennyi! Margit pirult örömében, ahogy érezte a vendégek tor­kára forrni a szót. Boldogsá­gában nevetett. — No, ez jól sikeült, ládd-e Kálmán? Ugye mondtam, hogy jobb, ha nem írjuk meg. Kálmánt is elfogta a jókedv és évődött: — Azt hiszitek, hogy csak a városiaknak lehet ilyen, szö­vetkezeti parasztnak nem? Ágaskodott bennük a büsz­keség. Az ebéd hangos jókedv­ben kelt el. Mire asztalhoz ül­tek, három rokon is beállított üdvözölni a ritka látogatókat. Természetesen a beszélgetés minduntalan a szövetkezetre fordult. — Hogyan vált be az agro- nómus? — Nem járt vele rosszul a falu. — Mikorra lesz kész az új vendéglő? — Három hét múlva ter­vezzük az avatást. — Ki? A Maris lánya már tanítónő?! Hogy eljár az idő! — Kovács táji vezetőképző­re ment? Éppen a Kovács tá­ji, aki úgy visszatartotta ma­gát mindentől? — Érdekes. •— És az elnök, a Géza? — Hát az is megvan. Az a baja. hogy sokan veszik kö­rül. Olyanok, mint a Tóth Zoli. Kálmán az egész falu szó­beszédjét összehordta. A falusi vasárnap CS<des délutánja gyorsan űzte tova a perceket. Erzsiék már indu­lásra nézték az órájukat. Hiá­ba, messze van még Pest, ké­szülődni kell. Holnap korán lesz ébresztő nekik is. Azért a marasztalásra még visszaültek. Egyszeresük Margit félrehívta Erzsit. Valami titkot súgott a fülébe. Az először nem értet­te, azt hitte, családi esemény­ről van szó. Margit kacagva tiltakozott: no, még csak az kellene! A titok egészen más. Va­lami négyszögletes, sárga kép­kerethez hasonlót húz elő a szekrény mögül és már for­dítja is Erzsihez. Élénk szí­nekkel festett tájkép bukkan fel. Kék, zöld, fehér, lila, ró­zsaszín furcsa összevissza­sága. Erzsi szólni sem ér­kezik, mert Margit máris faggatja: — Mondd, de egészen őszin­tén, tetszik? Tudod, itt járt egy városi ember, az kínálta. Azután még úgysem volt kép soha a szobában. Gon­doltam, most. az új bútorhoz szép lenne. Ezt ajánlotta. Ad­dig nem akartam felaggatni, amíg valaki nem sürgeti. Félénken fürkészte Erzsi arcát, látszott a szeméből, hogy csak dicséretet alar. Va­lami elismerést. Ujjongást, hogy épp ez ülik az új bú­torhoz. Hosszúra nyúlt a várakozó csend. Erzsinek már régen szólni kellene. De az hallgat. A képügynök jár a fejében, az a rámenős vigéc. Azután a szobára téved a szeme. Ahol soha nem volt még kép. Mintha a legfontosabb lenne, a porszemeket figyeli, amelyeket, úgy tűnik, a nap­sugár szegezett a fényes po­litúrra, Margit védőn szorít­ja a sárga keretet — fél, hogy kudarcot vall. Erzsi azon­ban biztatón bólint: — Persze, hogy szép a kép. Tényleg kell valami fest­mény is a falon a sok fény­kép között. De legközelebb válasszunk együtt — jó? Margit most már a többi vendégnek is mutatja. Dia­dalmasan. Most azt sem bán­ja, hogy Kálmán szavába vág, úgy sem érdekli amit a Fekete Janiékról mond, mert kevés kapálniválót vál­laltak. Erzsi szavak közé bújtatott elégedetlenségét sem hallja. Csak a kép izgatja. Az első festmény, ami most már bizonyos, hogy a falra kerül. Az új szóbobútor fölé. Mar­git türelmetlensége kiül az arcára. Legszívesebben szögért szalajtaná férjét. De a sze­mérem féken tartja. Csak a szeme ugrál hol egyik, hol másik színes, mereven fény­képlencsébe bámuló fotográ­fiára. Melyiket hová tólja félre, hogy helyet teremtsen a méltóbb festménynek. ,,, a pestiek útnak­Vegre indultak. A feke­teség már lassan ráborult a falura, igazolva az óra mutatójának fürge iramodá- sát. Az országútról is csak homályosan villant elő a szövetkezet tanyaközpontja, távolabb az istállóval, ahová az esti etetéshez Kálmán is­mét kiballagott. Megnézni: minden rendben van-e és Panka két ikre, hogyan cso­dálkozik rá az életre. A sö­tétben még kirajzolódott Kál­mán alakja. Vasalt nadrág­ját, ünnepi zakóját már nem lehetett megkülönböztetni, csak az látszott, hogy maga biztosan, szálegyenesen rója az utat a szárba szökkenő búza mellett. Sági Ágnes már nem permete- Az eső zett. A föld vá­gyódva itta a lehullott vi­zet. Zsenge szálain a búza óvatosan ringatta a csep­peket, vigyázva, nehogy leperegjenek. Az istálló ajta­jában Kálmán gyönyörködött a tisztuló határban. Nagy Andrással beszélgetett, aki épp Pankát szidta: — Ennek is ma kell ellenie. Mintha kiszámította volna. Most itt ehet a fene egész nap. Panka persze nem sokat ügyelt Nagy Andris káromlá­sára. Nagyokat bőgött, azután egy óra múlva ikreket hozott a világra. Akkorára Nagy András is beleizzadt az aggodalomba és az örömbe, mert ikerborjak azért nem mindennap szület­nek. Az ebéd előtti perceket még kis ideig beszélgetéssel nyújtották. A vasárnapi csend­ben idehallatszoft a messzi harang szava. Kálmánnak ek­kor jutott eszébe, hogy haza kéne indulni. Még egyszer kö­rülnézett az istállóban. Rend­jén találta a dolgokat. Meg­ígérte, hogy este újra kinéz. Amikor már harmadszor is korgott a gyomra, kezet fogott az állatgondozóval és megin­dult a torony irányába. A búzatábla mellett néze­gette, vajon nőtt-e tegnap óta? Útközben sok minden eszébe jutott a szövetkezetről, s hogy mennyi megbeszélni valója lenne az elnökkel! Gondolatait az előtte futó po­cok terelte másfelé. Nézte, mer­re iramodik, hol bújik meg a búza között és irigyelte tőle a gabonát, amit ez a haszonta­lan állat elrág. Azután elérte a káposztatáblát. Senki nem láthatta, hogy ez az őszülő ha- lániékú ember milyen öröm­Holn-ap, hétfőn, a budai já­rás pedagógusainak mintegy harminc főnyi csoportja a nagykátai járásba látogat hogy a helyszínen tanulmá­nyozza a szentlőrincká- tai és a tápiósági falusi ifjúsági szövetkezetét. A pedagógusokkal együtt a budai járásiban működő if­júsági szövetkezetek képvi­seletében több gyerek is részt vesz a tapasztalatcserén. A szentlőrinckátai és a tá­piósági ifjúsági szövetkezet mind a nevelési célkitűzé­seket, mind a gazdasági eredményeket tekintve na­gyon jól működik. Több vonatkozásban országos hír­névre tettek szert. Igen nagy visszhangja van például a tápiósági szövetkezet társa­dalmi ösztöndíj alapításának, amelyről már lapunk is be­számolt. Az általános iskolai gyerekek szövetkezete, ame­lyet nem egy felnőtt csak játéknak tekint, rendszeres anyagi támogatással mező­gazdasági technikumba kül­di az iskola egyik végzős hall­gatóját. A társadalmi ösz­töndíj tulajdonosa kötelezi magát, hogy a technikusi ok­levéllel a zsebében, vissza­tér majd községébe, s ott vállal állást; Ugyancsak nagy figyelmet érdemel a szentlőrinckátai if­júsági szövetkezet is, ahol a jó gazdasági eredmé­nyeken kívül az iskolai gyakorlati oktatást is eredményesen segiti a gyerekek kollektívája. A budai járás pedagógusai az eredményeket, munkamód­szereket kívánják tanulmá­nyozni, s el akarnak beszél­getni Tápióságon Janosik Béla igazgatóhelyettessel. Lő- rinckátán pedig Imre Sán­dor igazgatóval, akik az if­júsági szövetkezet elnöki tisztségét töltik be. hogy az ő tapasztalataikat, észrevé­teleiket hasznosítani tudják majd saját iskolájukban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents