Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

4 1962. JÜNIUS 84. VASÁRNAP KÉZZELFOGHATÓ TÁVLATOK Az ötezer lakosú, vagy ennél nagyobb lélekszámú községek 1963. január 1-től ■függetlenített kultúrigazgutót és függetlenített könyvtárost kapnak. a szűkszavú hír ennyiből áll. Jóformán még nem is hozták nyilvánosságra, s csak az érdekelt szakemberek kö­zött került szóba. Azok kö­zött, akik már most. fél évvel a jelzett határidő előtt, a Művelődésügyi Miniszté­riumban és a megyei taná­cson — s néhány nap múlva már a járási tanácsokon is — terveznek, számolnak, in­tézkednek, hogy ez a jelen­tős döntés az adott dátumra valósággá váljék. Az intézkedés az eddig el­hanyagol nagyközségekben is a megfelelő helyre teszi a másod-, vagy a harmadren­dű ügyként kezelt népmű­velést. ezért rendkívül nagy jelentősége van. Hátasa, ered­ménye. minden bizonnyal már néhány hónap alatt kéz­zelfogható lesz. Mit jelent Pest megyében ez a változás? Talán vala- menyi megyét megelőzve — nagyon sokat! Nálunk talál­ható ugyanis a legtöbb öt­ezer lakoson felüli község, s bár megyénk az ország szi­vében fekszik, községeink kulturális ellátottsága nem mondható jónak. Harminchat nagyközségünk van, de mindössze tizenhá­rom helyen dolgozik függet­lenített kultúrigazgató. Az általuk vezetett művelődési házak közül öt — az aszódi, a gödöllői, a manor!, a nagy- kátai és a ráckevei —, járási művelődési ház Is egyben, s több személlyel dolgozik. Ugyancsak járási funkció­kat lát el a budakeszi is. Huszonhárom nagyközség­ben csak tiszteletdíjas igaz­gatója van a művelődési háznak, aki havi 400—500 forintért, napi két-három órát szentel — egyéb mun­kája mellett — a helyi la­kosság művelődési és szóra­kozási igényeinek kielégíté­sére. Ilyen körülmények kö­zött természetesen nem le­het sokat várni. A kultúra helyi művelése sokszor ki­merül egy_egy színdarab több-kevesebb sikerrel tör­ténő előadásában, vagy egy tánccsoport alakításában. Ezen túl a helyi erőből nem egyszer csak táncmulatságok, asztalitenisz-, rex- és ultipar­tik rendezésére futja. Természetesen jócskán van­nak olyan községek is, ahol egy-egy pedagógus, vagy más lelkes ember, nem a pénzt és a ráfordított időt nézi, ha­nem szíwel-lélekkel dolgo­zik, s pezsgő kulturális éle­tet teremtett. Ezek az em­berek viszont kétszer-háxom- szor annyit végeznek — minden különösebb elisme­rés nélkül — mint azok a kollégáik, akik szántén lel­kesen ugyan, de csak egy kisközségben, szerényebb ke­retek között működnek. S ilyen áldozatot nem lehet ál­landóan és szó nélkül elfo­gadni. A huszonhárom község közül hatnak — Budaörs, AJ- bertirsa, Vecsés, Dunaharasz- ti, Szigetszentmiklós és Du­nakeszi — a lakossága meg­haladja a tízezer főt. Egy pedig, Érd, talán az ország legnagyobb községe huszon­háromezer lelket számlál a legújabb adatok szerint. Ekkora községek népmű­velése tehát — egy-két tisz­teletdíjassal és társadalmi munkással — nem mondha­tó megfelelőnek. Az igények pedig valóban nőnek, s a falu­si ember (dehát lehet Ér­det, Budaörsöt, Pilisvörös- várt, Dunaharasztit és Du­nakeszit falunak nevezni?) életfelfogása, életmódja va­lóban változik, városiasodik. S ezt a tényt — amely ép­pen az utóbbi évek válto­zásainak egyik hasznos gyü­mölcse — számításba kell vennünk. Ezért üdvözöljük örömmel a Művelődésügyi \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\va 4 Minisztériumnak ezt a na- f gyón időszerű lépését. | Az intézkedés nem merül ^ ki csupán a „státusz” meg- ^ adásában. Ezen túl, az ed- ^ digi tiszteletdíjas vezetőkkel fj működő művelődési házak ^ a kiemelt községi művelő- ^ dési házalt soréba lépnek, s '/, a függetlenített igazgatóval f együtt a korábbi 6—8—9 ezer | forintos évi állami támo- 4 gatás helyett egységesen 45 í ezer forintot kapnak majd ? évenként, amelyet a megyei 'f tanács költségvetésileg biz- 'f tosít. á Az intézkedés tehát va-1 lóban nagy horderejű, s a fa- £ lusi népművelés nagyarányú ^ kibontakozását teszi lehe- ^ tővé. Ehhez azonban az £ szükséges, hogy a nagyköz-1 ségekben levő művelődési ^ házak élére arra hivatott, £ megfelelő iskolai végzettség- ^ gél, népművelési gyakorlat-1 tál, intelligenciával rendel- f kező emberek kerüljenek, '<j akikre rá lehet bízni egy 'j 5—10—15 ezer lakosú község ^ kulturális életét. ^ Bár a jövő esztendő eleje ^ még messize van,, mér most, ^ az elkövetkező napokban el ^ kell gondolkozniuk a já- ^ rási és a községi vezetők- í nek, hogy kit állítanak majd ^ a fontos posztra: lehet-e füg- fj getleníteni az eddigi tiszte- fj letdíjas vezetőt. vállalja-e ^ alkalmas-e, vagy pedig új ^ ember után keli-e nézni? A ^ kinevezés joga a községi ta- 'f nácsé lesz. A kinevezéshez ^ azonban szükséges lesz a já- fj rási tanács egyetértése is. S í ettől a választástól, s majda- ^ ni kinevezéstől függ, hogy fj egyes nagyközségek megér- fj demeliék-e a támogatást; ^ tudnak-e élni a kapott le- ^ hetőségekkel? Egy 10—15—20 ezer lakó- ^ sú község eleven kulturális í életéhez egy-két függetlení­tett ember munlcája azon­ban kevés. Tevékenysége, működése csak úgy lesz ered­ményes, ha mögötte állanak a község vezetői, a község tár­sadalmi és tömegszervezetei: ha a népművelés valóban tár­sadalmi ügy lesz minden köz­ségben. Tenkely Miklós VXVNX>^XVNXXXNXXXXVXXXXXVXVVXXXVN.XXX>NV<N Ebben a hónapban mutatják be filmszínházaink éltű ember című színes, szovjet filmet \\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\ KÖNYVESPOLC Traven: suk. Hát szabad az elöljárók­kal gorombáskodni? Az ilyen viselkedésért Fül- késovot kétszer-háromszor szigorúan rendreutasították. Aztán lehiggadt. Nehezebb volt megszokni az új méreteket. Azelőtt milliós tételekről szóló okmányokat irt alá, most meg csak holmi négyjegyű számokkal volt dol­ga. A három nulla volt-nincs. Azelőtt sok száz vagon állá­sáért mégcsak dorgálást sem kapott, ma pedig két pullman- kocsi késedelmes kirakásáért már megrovással fenyegetőz­nek. De legkellemetlenebb és leg­bosszantóbb az volt, hogy el­lensége támadt, akivel nagyon nehéz volt küzdeni. Ez az el­lensége magas állást töltött be a vasútnál és ... a Fülkesov nevet viselte. — Igazgató elvtárs — for­dul Fülkesovhoz a tervosztály vezetője. — Utasítás szerint le kell adnunk 20 tonna fém­forgácsot. — Várjon csak — csodálko­zik Fülkesov — összesen 10 tonna fémet kapunk egy év­re. Ki volt az a bolond, aki ezt a rendeletet aláírta? A tervosztályvezető szó nél­kül leteszi az igazgató asztalá­ra a „fentről" érkezett papirt. Rajta a követloező aláírás: „Fülkesov". Fülkesov zavartan hallgat: eszébe jut. hogy fél évvel az­előtt valóban aláírta ezt a rendelkezést. Bármiről volt is szó — a létszámmal kapcsolatos zűr­zavarról, vagy a nyári felsze­relés kicseréléséről, új épület­tömb építéséről vagy fürdő lé­tesítéséről — az igazi Fülke­sov útjában mindenütt ott állt a hajdani Fülkesov a maga rendelkezéseivel, utasításaival és előírásaival. „Micsoda gyalázat, nem ma­rad más hátra, mint hogy megváltoztassam a nevemet!" — gondolta olykor csüggedten a gyárigazgató. „No, és mi történt azután? — kérdi az olvasó, és találgat­ni kezd: „Fülkesov mindent megértett és megjavult." Vagy egy másik változat: „Újra ma­gasabb beosztásba helyezték. és megint jói megy a sora..." De a helyzet másként is ala­kulhatott volna: „Egy barátja új állást talált számára, ahol a Fülkesov által korábban ki­adott rendelkezések és utasí­tások nem érvényesek". Hát sem az első. sem a má­sodik, sem a harmadik válto­zat nem következett be. A végzet, amely FüVkesovot ufol- érte, nagyon tragikus és igen szánalomraméltó volt. ... Egy hideg téli napon a területi központba indult. Ha ez azelőtt történt volna. Fül­kesov gépkocsin ment volna, de most nem volt saját autó­ja. Nem maradt más hátra, mint az állomásig autóbuszon, onnan pedig vonaton utazzék. Az autóbusz késett és csak akkor érkezett az állomásra, amikor a vonat már utolsót sí­polt. Fülkesovnak éppen csak annyi ideje volt, hogy felugor­jék a kocsi lépcsőjére. Azután valami rettenetes dolog tör­tént. Megrántotta az ajtót, de nem nyílt ki. Megrántotta még egyszer, de hiába. ígéret volt csupán? Néhány nappal ezelőtt egyik Pest megyében élő. jónevű \ festőművész ismerősömmel találkoztam egy kiállításon. A rö- ; vid üdvözlés után félrehúzott a sarokba és tárcájából újságki- ; vágást vett elő. Elém tartotta s biztatott olvassam el. Megtettem, s nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy a ; Pest megyei Hírlap egyik, korábban megjelent cikkére is- ! merjek. (Mint utólag utánanéztem, a lap 1961. december 14-1 ; számában jelent meg.) A cikk arról az ankétről íródott, atne- ! lyet a megyei tanács vezetői rendeztek a VIII. megyei képző- ; művészeti kiállítás alkalmából művészeink számára. Az írás ! szerint Chemez Árpád festőművész vetette fel azt a gondolatot, < amely már hosszú idő óta foglalkoztatta képzőművészeinket: ! ..helyes lenne, ha a megyei tanács pályázatot hirdetne nap- : jaink életének ábrázolására”. A cikk tanúsága szerint az osz- ! tailan helyeslésre találó javaslatot támogatták a megyei ta* ; nács jelenlevő vezetői is akkor, amikor kijelentették: „a jö- j vőben erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt hathatósabb tá- ; mogatást nyújt majd munkájukhoz a megyei tanács ...” Arról ! is szó került ezen az ankénton, hogy május 1-re meghirdetik a S pályázatot. Azóta fél esztendő telt el. intézkedés azonban mindmáig ! nem történt. Lehet, hogy az Ígéret továbbra is csak ígéret ; marad? JACQUES PRÉVERT*: CSALÁDI ÉLET Meleg harisnyát köt az anya A fiú elment a háborúba Az anya természetesnek találta ezt És mit csinál ilyenkor az atya? Elfoglalt minden pillanata Az anya harisnyát köt A férje üzleteket A fiú valahol a harctéren lehet Természetesnek találja ezt az apa Hát a fia a fia Mit minek talál a fia? Nem talál semmit katona neki nem kell gondolkodnia Anyja harisnyát köt apja üzleteket Ö a fronton s ha megkötik a fegyverszünetet Az üzletben apja társa lehet Egyelőre azonban háború van az anya tovább kötöget Az apa tovább köti az üzleteket Csak a fiú nem csinálja tovább elvitte egy ütközet Az apa és az anya a temetőbe siet Természetesnek találja ezt néha nyer az ember néha veszt Az élet megy tovább folytatják a kötést háborút üzleteket Megy tovább minden ahogy mehet Ök helyeslik az ilyen életet Míg szorgalmasan kötni lehet Harisnyát üzleteket összekötni háborút üzletet temetőt életet. Oltsátok el a villanyt A fényárban két füstifecske fészkében toporog a kapubolt felett s fejét forgatva egyre lesi az éji neszeket. S az éjszaka merő fehérség > És a hold feketéink a nyüzsgő holdlakóktól S egy jóbolond hóember e hold kapuján bekopogtat Oltsátok el a villanyt a Győzelem terén két szerelmes szerelmeskedni kezd Oltsátok el a villanyt mert meglátják szegényeket Céltalan sétám arra vezetett rájuk akadtam én szoknyáját a lány visszaeresztette a fiú behunyta szemét ám a lány szeme lángra villant úgy parázslott az mint a szén A fényárban két füstifecske fészkében toporog a kapubolt felett s fejét forgatva egyre lesi az éji neszeket. * A ma legnépszerűbb francia költőjének az Európa Kia- lónál most megjelent Maszkabál című kötetéből. ' ......wwvwwwWV.WV.WWWWWWWvWW \ Fülkesov elvtárssal baj tör­! tént. : Hosszú ideig vezető állást ! töltött be a vasútnál, de egy- \ szercsak alacsonyabb beosztás- i ba helyezték. Jóval alacso- ! nyabb beosztásba. Ha megki- \ séreljük elképzelni a lefoltozás ! pályáját, akkor a lelőtt repü- ! lőgép által húzott füstcsíkhoz ; hasonlíthatjuk. I Ä I p \ Wl­\ Fülkesov ugyanahhoz a vas- útigazgatósághoz tartozó egyik '/. kis üzem vezetője lett. y ff Hogy elkerülje a megbántott $ ember iránt rendszerint meg- ft nyilvánuló sajnálkozást, igye- ^ kezett könnyedén felfogni a í dolgot és tréfásan mondogat­nia: fj — Annyi baj legyen! Olya- Z nők vagyunk, mint a kato- f nák... y ff, Ha-ha-ha! Megyünk, ahová f> küldenek... y f De nehezen viselte a sorsát, 'ff Jaj, de nehezen! Állandóan j kordában kellett tartania ma- 'j gát és tekintettel lennie új á helyzetére. Voltak azonban 'f olyan percei, amikor megfe- 'f ledkezett magáról és ráripa- | kodott feletteseire: fj — Hogy merészel ilyet ten- fy ni velem? Egy-kettő és repül! n Aztán észretért és rémüteté- f ben torijára forrt a szó: fe- f lettesei tegnap még alantasai voltak, ma pedig ő az alanta­BORISZ JECOROV: A FÜSTCSÍK így utazott a következő ál­lomásig. a kocsi lépcsőjén — borzalmas szélben és farkas­ordító hidegben. Amikor a vonat végre meg­állt és Fülkesov kilépett a pe­ronra, úgy érezte, keze-lába merev és egész teste mintha fából volna, sőt. inkább üveg­ből. — Rosszul van? — kérdez­te a közelében levő kalauznő. Fülkesov jeges tekintettel mérte végig, kiáltani alkart, de csupán ezt suttogta: — Disznóság! Egy egész megállót a lépcsőn utaztam, Miért zárják be az ajtókat? — Nincsenek bezárva — fe­lelte a kalauznö. — Próbálta kinyitni? — Próbáltam — mondta Fül­kesov, és megmutatta, hogyan rángatta az ajtót. A kalauznö részvéttel nézett rá és megkérdezte: — És a másik irányban nem próbálta? ... Fülkesov súlyos betegség után nyugdíjba ment. Szomorúan végződött a pályafutása. És miért? Fül­kesov elvtárs, a vasút hajdani magasrangú dolgozója nem tudta, melyik oldalra nyílik a vasúti kocsi ajtaja. Az általa kiadott rendelkezésekről és utasításokról pedig szólni sem érdemes. Gellert György fordítása védéseket, ismeri a rabszolga- munkát, ismeri a kapitalisták könyörtelenségét,, , s ismprj a bársonyszaiónokban dívó ci­nizmust. Traven az elnyomot­tak. a kizsákmányoltak króni­kása. Első regénye óta töretlen ez az eszmei vonal. A halálha- jóban is a mérhetetlen kizsák­mányolást. a proletárok életé­nek semmibevevését írja meg megrázó erővel. Könyvei, ame­lyek 1926 óta rendszeresen mii- ' liós példányszámban jelennek ; meg az öt földrészen, szenzá- í ció erejével hatnak. Nagyon ! örülünk, hogy a Szövetkezetek : Országos Szövetségének kezde- í ményezésére a szövetkezeti ! Kincses Könyvek sorozatban ! láthatott most napvilágot ez a ! jelentős regény, s olcsó. 6 fo- ! rintos áron juthat el, közel 30 \ ezer falusi olvasóhoz, örülünk ! neki, mert tapasztalataink sze- ! rint a községi könyvtárak pol- í caira csak elvétve jutott el ed- í dig Traven néhány munkája. \ A Mahagóni-sorozat például a ; legnagyobb ritkaságnak szá- \ mit. (Európa Könyvkiadó) | nun» PERECES : A népszerű Gyermekszín- ! pad sorozatban nagyon ! érdekes és hasznos kötet je- í lent meg, a Móra Ferenc í Könyvkiadó jóvoltából. ; A kötet a kis óvodásoktól a j 14 éves serdülőkig, minden ; korosztálynak ad megfelelő je- \ lenetet. vagy színdarabot, ; olyat, amelyhez viszonylag ke- | vés díszlet, s kevés kosztüm | szükséges, tehát „színrevitele” í nem jelent különösebb gondot ; Az élvezetes, és a gyerekek | között bizonyára nagy öröm- \ mel fogadott kötet Fekete ; Gyula, Heves Ferenc. Kopré S József, Mándy Iván, Szinetár | György. Tordon Ákos, Tót- \ falusy István és Zolnay Lász- \ ló egy-egy jól sikerült, üde, 5 kedves jelenetét illetve szín- ^ darabját tartalmazza. ; Nagyon hasznosnak látszik, hogy a kiadó gondosságából 5 részletes és gyakorlatias ren- \ dezői tanácsadás is került var 5 lamennvi darabhoz. Ez lénye- \ gesen megkönnyíti nemcsak a 5 szereplő gyerekek, hanem a \ rendező pedagógusok dolgát is. j A rendezői tanácsokat Csuto- ; rás Márta írta. A rajzok Kö- i peczj Bócz István munkái. K i tudja, hányadik kiadás­ban, s ki tudja hány ezre­dik példányban, újra megje­lent magyar nyelven B. Tra- vennek, az ismeretlenül is le­gendás hírű írónak az első re­génye, A halálhajó. Az íróról nem tudunk sem­mit, a titokzatos ismeretlenség homályába burkolózik, s csak a művei beszélnek róla. he­lyette. De ezek a művek el­árulják. hogy alkotójuk isme­ri a legmélyebb emberi szen­A halálliajó

Next

/
Thumbnails
Contents