Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-17 / 140. szám
«ST MFG» &űviap 1962. JÜNTITS 17, VASÁRNAP A MEGYE ORSZÁGÚT JAIN Három éves a művelődési autó Milyen filmeket láthatunk? DUNA Az én testvérem, ó. nem ö, Hanem a csöpp erecske, Névtelenségbe eltűnő, Mely nem juthat el messze. Mely félve nézi az eget, Míg elfödik bozótok, Melyet csupán az emleget, Ki partján csókolózott. Az én folyom a kis patak, Melyet nem jelöl térkép, Pár mérföldnyi az útja csak, S elnyeli bús sötétség. Beléje horgony nem merül, Nem kél át rajta révész És meghal észrevétlenül, Mint az, aki belé néz. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV Baranyi Ferenc: Villámok balladája a népből jött ifjú társakkal egészre formálja „e készen kapott félig-kész világot”. Erről a „magasra nőtt felelősség”-ről, erről a hűségről *zól jó néhány szép verse, és ez izzik soraiban akkor is, amikor a faluról a nagyvárosba jött egyetemista húgát, Jutkát köszönti. E rövid szabott méltatásban csak halvány ízelítőt lehet adni a költő gazdag világáról, amelyben kissé nosztalgikus, de szép derűvel fénylenek fel a gyermekkori élmények. Öt izmos strófában állít emléket gyermeksége földjének, Pótharasztpusztának, ahol a borókafenyves-szegte ősi dűlőn járva minden fordulónál el-eltűnődött török- dúláson, felkötött betyáron. Magyar bukások emlékei közt vitt borókás utam át a férfisorba, emlékeid nem engedték feledni, hogy rom s bitó volt néped ősi sorsa. ^ A kötet más helyén tágabb ^ pátriája, a Kunság emlékének ^ áldoz. Ez a vers a Villámok ^ balladájának talán legszebb, ^ legérettebb költeménye. Ars í poétikája lehetne a kötetnek, ^ annyira teljes, annyira mély 2 és humanitástól meleg. A képek, amelyek elringatják a boldog képzeletet, tisztán ragyognak a míves munikájú sorokban is. ízelítőül és bizonyságul: ... a tó tágas gyűrűző, halk vizéről kóborló szellő Hordta szét a csendet, majd csíz csapott a sás közé s a nádak csiklandósan-nevetve felzizegtek, második világháború alatt, Drezdában játszódik a Ma? f éjjel meghal egy város című lengyel film. s e lázadó kis hangokat be falta a feneketlen, dél nagy, lomha szája, és udvarunkon beszegte az asztalt gyermekszemeink csipkerózsa-lánca. Kötetnyitó versében, a Hűségünk- ben, az ötvenhat októberét felidéző Bolond a szél címűben, a Mert hősök vol- taik-ban s másokban Baranyi nyílt pártossággal áll új világunk mellé. Erős szándékához, hogy egészre formálja e világot — a Villámok balladája tanúsága szerint — jól fogott hozzá. András Endre »XXXXXXXXXXXXXXXV Günther Weisenborn:' Kövek az emlékműhöz Kövek az emlékműhöz. Az ellenálló - hőseinek emlékművéhez. Azokéhoz. akik a legsötétebb, legkegyetlenebb korban, Hitler uralma alatt, Németországban merték másként gondolkozni, s mi több. másként cselekedni, mmt ahogy azt a hatalom tébolyultja és vérgőzös segédei elképzelték. Ezrek és ezrek, a német nép j legjobbjai mondtak nemet Hit- ; temek, de útjuk a Gestapo ; pincéjébe vezetett. ahonnan i csak nagyon ritkán volt szaba- I dulás. Meghaltak sápadtan, re- ! megve. félve, de hősként, be- ! csülettel. Róluk szól ez a j könyv, az író személyes élmé- ! nyein keresztül, s a börtön- ! évek mélységes sötétjében a ; fiatal évek szép perceire, sze- ! relmes pillanataira, munkasi- ; kereire. utazásaira való vissza- ! pillantás jelent egy-egy rövid ! megnyugvást, de egyben óriási ! kontrasztot is: ilyen lehetne az ; élet. ha nem lenne háború, j ha nem lenne Hitler. ; Günther Weisenbom köny- ; ve megrázó erejű tiltakozás a \ fasizmus ellen, s ezen túl ; nagyértékű művészi munka. J Az olvasó, aki figyelmesen el- í kíséri az írót szenvedéseinek í és örömeinek útján, sokáig } emlékezik majd erre a könyv- 't. re. (Európa Könyvkiadói (lm) TISZA GAZDÁT CSERÉL varozásról is leszokott, ami pedig nem egykönnyen ment. Amikor az Aranykalász átalakult magasabb típusú szövetkezetté, Rostást növénytermesztési brigádvezetőnek választotta meg a tagság. Ez volt az öröme, de bánata is. A közös istállóba bevitték a lovakat, teheneket és Rostásnak még az sem adatott meg, hogy legalább az állattenyésztésben dolgozzon. Az elnök türelmesen elmagyarázta neki, hogy egyelőre nagyobb szükség van hozzáértésére a növénytermesztésben. Rostás néhányszor még előhozakodott kérésével, de azután már maga is szégyell- te az állatokhoz fűződő bensőséges viszonyát és beletörődött, hogy kelkáposztával, meg szentesi paprikával kell foglalkoznia. A Tisza pótolni tudta az állatokat és Rostás hamarosan megnyugodott. A kutyának megadott minden jót, ápolta, gondozta, még a széltől is óvta. Ez a szelíd jószág lett a legkedvesebb barátja, még beszélt is neki, s mindenről kikérte hűséges követője véleményét. Rostás éppen a répahordásról elmélkedett Tiszával, amikor a tanya végénél megjelent egy ember. Mérgesnek látszott, roggyant léptekkel baktatott előre, s mogorván köszönt. A beszédet azzal kezdte, hogy szemére húzta a kalapját, szétvetette a lábát, és megnézte a kutyát. — Szép ez az állat — mondta. — Szép — felelte• Rostás. — Elviszem magammal — jelentette ki az ismeretlen, és közelebb lépett a kutyához. Rostás hirtelen szóhoz sem tudott jutni. Csak állt megkövültén, s csak sokára kérdezte meg: — Aztán miért vinné el? — Meri az enyém volt. A gazda elvörösödött. — Lehet, hogy a kutya a magáé volt... Én azonban a maga helyében elsüllyednék a föld alá. Ilyen kutyát elkergetni! Tudja, milyen állat ez? Nem is állat, okosabb némely embernél is. A kutyát én találtam, azóta gondját viselem, és nem adom oda semmiért. A mogorva idegen nem válaszolt a kiabálásra. Hol a gazdára, hol meg Tiszára pislantott, és szinte védekezésül, összébb húzta magái. A szigorú vád ellen sem tiltakozott. Amikor Rostás elhallgatott, hosszú csend következett. Az idegen végre annyit mondott: — Maga nagyon szereti ezt a kutyát. Nem viszem el. rí angja megtört, majdnem fájdalmas volt. Lehajolt Tiszához, megsimogatta, aztán megpöccintette a kalapját: — Vigyázzon rá. Isten áldja meg érte! — Nem akarja elvinni? — kérdezte Rostás csendesen. — Látom, hogy már ide ragaszkodik — válaszolt az idegen szomorkásán. — Nagy bánata volt úgyis. Örülök, hogy jól van. . Az idegen egyre rejtelmesebbnek tűnt Rostás szemében. Már nem is találta any nyira ellenszenvesnek, mini az érkezésekor. Arcán keserűséget vélt felfedezni, él valami nagy bánatot. — Aztán ... mi bánata voll a kutyának? j Életútjának első jelentős ál- j lomásához érkezett el a fialj tál költő, a huszonötéves Ba- ^ ranyi Ferenc. Könyvheti kö- } fete, a Villámok balladája % negyvenöt igényesen megfor- ^ máit verssel vall a költő kristálytiszta világképéről, amely- ^ ben — és ez ritka öröm — £ bonthatatlan egységbe forrt í tehetsége és szocialista meg- j győződése. ^ Egy kicsit ünnepi is az al- ^ kálóm, hogy irodalmi oldalun- ^ kon méltathatjuk Baranyi Fe- ^ renc első kötetét, hiszen há- ^ rom-négy évvel ezelőtt itt je- ^ lentkezett és mutatkozott be a ^ vers barátainak erőtől duzzadó '/ és mégsem harsogó, meleg, ^emberi lírájával. Üj Termés ^ című, akkori rovatunknak egyik legtöbbet szereplő irója- ^ ként indult el pályáján, hogy <— Meghalt a tízéves fiam... J Bundás nagyon szerette. Ami- } kor eltemettük a gyereket, } nem is jött vissza. Ott ült a l sírnál napokon keresztül. Ha l enni vittünk neki, nem fogad- l ta el. Lefogyott szegény bá- '■ natában. Az ötödik nap nem találtam a sírnál. Elment! világgá, vagy nem talált ha- 5 za, nem tudom. Nemrégen \ hallottam, hogy itt van. Ha- ; za akartam vinni, legalább ez \ vigasztalt volna. A fiam is \ nagyon szerette ... Könnyes lett az arca, de; nem törölte le. Elfordult, és j hallgatott. A kezével le-; gyintett: l *— Maradjon dl, látom, ma-: gának is kedves. — Az. De azért odaadom ...; Vigye el a házát is. — Rostás- j nak összeszorult a szíve, de \ már kimondta a döntő szót. • — Komolyan visszaadja? —: kérdezte az idegen. — Komolyan; de vigye; máris, vigye rögtön, ne is: lássam. Érti? Ez a kutya ] engem annyi mindenre emlé- \ keztet, vigye, mert... Az idegen elkapta a kutya i nyakát, köszönt, és majdnem szaladva menekült a tanyából. Tisza nyüszített, egyre kegyetlenebbül vonított. Rostásnak be kellett fognia a fülét. Csak állt a szénakazal mellett és eszébe jutott a keresztelés a fél liter sóit vadkerti mellett. A szeme elhomályosodott, és a nagy darab ember egyszerre csak elkezdett hangosan zokogni. rj'ávolban ugattak a szom1 széd kutyák, Tisza néha vakkantott még egyet, de aztán az idegen eltűnt a láthatáron. Lassan beesteledeM a tiszta levegő továbbította a kutyazenét. Rostás még mindig ott állt a kazlaknál, aztán bement a házba, kihozta a Tisza vacsoráját, és nehézkes mozdulattal odarakta a megárvult kutyaház elé. Tiostás Péter csontot ad o J > kutyának. A kutya nyüszít, mert a gazda incselkedik vele: sokáig forgatja a csontot a levegőben. Aztán két lábra ágaskodik, s végre szájába kaphatja a friss disznócsontot. Mintha köszönné, meghajtja a fejét, s bemegy a házába, a barnára festett ku- : tyaólba, amelynek , bolthaftá- sos a bejárata. Afölött a fol- : írás: „Haraplak”. Tiszának ez kijár, tartja a gazda, mert a : Tisza kutya párját ritkítja az ; egész határban, annyira sze- \ réti a gazdáját. : Ennek a barátságnak törté- ; nete van. Rostás az útfélen ! akadt erre a kedves állatra. \ Éppen kukoricát fuvarozott a l városba még egyéni gazda ; korában, s azon gondolkodott ; nagy egyedüllétében, hogy be- : lépjen-e az Aranykalászba? ; Alighogy átmentek a lo- l vak a fahídon, odaugrott a j kocsi elé egy kutya. Szomo- l rú volt, lelógott a füle és 1 alázatosan pillantott a kocsin ! ülő emberre. Elzavarták otthonról, gondolta Rostás, vagy J ki tudja, miért vált hajlék- J talanná? Lélekben másod- J percek alatt egymásra talál- 't, tak és Rostás a legközeleb- J bi csárdában egy fél liter } soltvadkerti mellett el is % keresztelte Tiszának. A kutya } a keresztelésnek csak akkor % örült meg igazán, amikor ^ megkapta a vendéglős néhány £ száraz pogácsáját. A hűség f alapja tehát a pogácsa volt. S J úgy látszik, nagyon ízletes J pogácsája lehetett a vendég- J lősnek, mert a Tisza any- J nyira megszerette új gaz- 'j dáját, hogy mindig ott ug2 rált körülötte. í f m zóta igen jól megvannak $ /l egymással. A Tisza kiér- $ demelte a házat és eltűnt haj- J dani szomorúsága. Rostás J időközben belépett az Arany- J kalászba, ahol elfelejtette a } sok. kínos éjszakát, az ál- ií mattan gyötrődést. Még a fuMészáros Ferenc: Három eve járja a megyei könyvtár művelődési autója a tanyák, puszták hepehupás, kerékfaló útjait. Az első évben még rá volt írva, ;hogy „művelődési autó ’,de az- •óta lekopott. Nincs is szükség a felírásra, mert kicsik-na- gyok egyformán ismerik. Ha megjelenik a tanyán, örömmel és bizalommal veszik körül az emberek, és izgalommal tudakol jak, hozott-e új könyveket? : Megható eseménynek voltam szemtanúja egy esős, őszi délután. A tanyai iskola udvarán álltunk meg az autóval. Míg a könyveket kicseréltük a pedagógussal, a gyerekek szünetet kaptak és vidáman csi- vitelve fogták körül a sáros kocsit. Mikor dolgunk végez* tével kiléptünk az udvarra, alig ismertünk az autónkra... A gyerekek papírokkal fényesre tisztították és boldogan lesték arcunkon a hatást... Az első évben 907 olvasónk volt, 1961 végén már 42 tanyát látogattunk rendszeresen és az olvasók száma 2411-re emelkedett. A három év alatt beiratkozott olvasók 53 870 könyvet kölcsönöztek. Ki tudná megszámolni, hogy ezenkívül még hány szomszéd és rokon olvasott „feketén”? Soha nincs elég a meséskönyvből mert nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen olvassák. Egyre gyakrabbar fordul elő, hogy hosszas keresgélés után kiválasztanak egy-egv mezőgazdasági, vágj ismeretterjesztő könyvet is Mikor visszahozzák az elolvasott mezőgazdasági könyveket, gyakran megjegyzik: milyen sok mindent találtam benne, amit eddig másképpen tudtam", A három év alatt 240 film előadást rendeztünk. A műsor ban magyar, vagy szinkront zált külföldi játékfilmek sze repeltek, mert a tanyaiak nen szeretik a feliratokat. (Külö nősben az idősebb korosztály.) Az első évl»e»-> '*)e)Sf$£dwl az egyik tanyám- ho^y agy idő sebb asszony az előadás utá: kijelentette, most látott életé ben először „mozit”. A film , előadások közönsége nén nagy. Harminc és hetven f között váltakozik, a települő nagysága szerint. Aki eljön sokszor kilométereket gyalogé a sötét, gyakran sáros útor Soha nem láttam még türel mesebb közönséget. Gyakra előfordult már, hogy a közön ség egy-két órát várt, amíg a előadás közben elromlott ag regátort megjavították. Miko az előadást tovább folytattál egy ülőhely sem volt üres. i három év alatt a filmelőadá sokat körülbelül 12 ezer embe nézte meg. A játékfilmek elől száz esetben volt ismerettel jesztö előadás, amelyeket TIT által kijelölt és felkéi előadók tartottak.' A film f is nagj’obb tömeget mozd meg, mint a könyv, de a 241 olvasó azt jelenti, hogy a je get megtörtük és a 42 tanyá kialakult egy-egy kis közöt ség, olyan emberekből, aki már rendszeresen olvasnaI Ezeken a helyeken már az o vasók is segítenek széleseb körben megszerettetni a kön; vet. Az utóbbi időben többe felvetették: vajon megéri-e e az eredmény a beléje fektete fáradságot és a ráfordító pénzt? Néhány éven beli ugyanis beköltöznek az aprói tanyák lakói a községekbe 1 megoldódik a probléma mag tói is. Valóban, a könyvek c vasása ingyenes, a filmelőad sokra befizetett forintok cs; kis részét fedezik a kiadáso nak. A rossz tanyai uh egy-kettőre tönkrenyúzzák autókat. Két művelődési a tónk van, de a kettő közül egyik szinte állandóan ja1 tásra szorul. A műszaki fi szerelés javítása, felújítása nagy gondot jelent. A méri erősen a kiadások oldala billen. Véleményem szeri azonban a kultúrpolitikai f adatöv megoldása nem lel egyszerűen bevétel és kiac y kérdése. Nem mindegy, hogy^ a tanyán lakó és a tsz-ben^ dolgozó parasztember most^ kezd-e olvasni, - művelődni, j vagy 10—15 év múlva. Gon-^ dőljünk azokra, akik most kö-^ zépkorúak, vagy a gyermekek-^ re, a jövő felnőt^ polgáraira, íj akiket most kell rászoktatni aí y rendszeres olvasásra. í Semmi kiadást és fáradsá- % got nem szabad sajnálni, hogy f eltüntessük a műveltségbeli J különbséget a falvak és a ta-fy nyák lakói között. A művelődési autó mun-| kája során letkes segítőtársak ra találtunk a tanyai pedagó- \ gusok személyében. Ilyen Ta-j kács Imrévé, a nyársapáti Jó-} zsef Attila Tsz könyvtárosaJ aki 1961-ben 2512 könyvet köl- J csönzött. !>e hasonlókat mond- j hatunk el Horváth Lászlóvá \ tápiószentmárton-sőregpusz- í tai, Szilvás sy Sándor né nagy-í káta-erekközi, Szőke Miklósnál tápiószele-kláratelepi pedagó-; gusokról és még másokról is. i A legtöbb helyen nincs meg-í szabva a kölcsönzési idő, ha j késő este, vagy korán reggel: kopogtat valaki könyvért, í mindig rendelkezésükre álla- j nak. Nemcsak a gyerekek, ha-í nem a szülők, a tanya összes! lakóinak művelődési ügyét szí- \ vükön viselik. Lelkesedésünket fokozzák i azok a levelek, amelyek szin-i te naponta érkeznek a megyei könyvtárba, hogy mi történt a művelődési autóval, miért hanyagolja el egyik vagy másik tanyát, mikor olyan nagyon várják. Különösen az elmúlt hetekben érkeznek sűrűbben ezek a levelek, mert mindkét autót ki kellett vonni a forgalomból, felújítás miatt, de rövidesen tovább róják majd a tan>-ai utakat, amelyek bármi- lyen rosszak, bármilyen görön- ' gyösek is. már mégis ismerősek, s barátokhoz vezetnek. Debreceni Imréné, a Pest megyei könyvtár vezetője Bizet operájának modern filmváltozata a Carmen Jones című színes amerikai film Dorothy Danridge és Harry Belafonte főszereplésével. Júliusban mutatják be filmszínházaink a Szerelmi levelezés című román fűm vígjátékot. : Falu Tamás: 1 I ! A Duna fenséges folyar ! Jöttét óceán várja, ; Fővárosok között rohan ! Sejtelmet ringat árja. Fölötte hidak hajlanak, í Mint égen a szivárvány, í Hódolják csodáló szaval í S hajó füstöl a hátán. $
