Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

wir MEGYEI 1962. MÁJUS 13. VASÁRNAP Nyolc táncostól az olaszországi meghívásig Négy esztendeje kezdő­dött. Amikor Chmelly Ödönt nevezték ki a nagykátai járá­si művelődési ház igazgatójá­nak. Hogy milyen körülmé­nyek fogadták? Ahhoz külön tanulmány kellene. De ezút­tal nem is ez az érdekes. Csupán annyi, hogy a műve­lődési ház akkor mindössze nyolc leánytáincoissal rendel­kezett. Ez volt a mag, amely­ből az évek során megalakul­hatott a ma már közel száz­húsz tagot számláló Tápió- menti Népi Együttes. Persze, a megtett út sokkal hosszabb volt ennél a tömör jelentésnél, s mi több, rögö­sebb. Volt nyolc lány, de nem volt egyetlen fiú sem. Hogy miért? — Kinevették azokat a fiú­kat, akik jelentkezni akartak i— emlékezik, Chmelly Ödön. — De azért néhány hónap alatt mégis csak összeverőd­tek heten. Ám akkor elma­radtak a lányok. „Ha Jóska átkarolja a derekamat, anyu­ka nem enged többet táncol­ni“— így az egyik. „Én csak Pistával táncolok” —< érvelt a másik. Volt tehát hét fiúnk, s maradt négy lányunk Közü­lük kettő: Horváth Marika és Dögéi Erzsi ma is tagja az együttesnek... Hát valahogy így kezdődött... S jöttek az esték, amikor táncpróbák helyett a szülői Megkezdődhettek a pró­bák, de akadályokban tovább­ra sem volt hiány. Az egyik: gondoskodni arról, hogy a lá­nyok olyan állást találjanak vagy helyben, vagy másutt, amely nem akadályozza őket a Becsületes ember. Nem iszik, nem kártyázik, nem jár a nők után. A fizetését máso- dikán mindig pontosan haza­adja, abból kap vissza a jele­ségétől valamennyit, ami az autóbusz, a cigaretta és a ká­vé költségeit fedezi. Két gyé­réivé van és saját bevallása szerint szereti a családját. Az asszonyt is, a gyerekeket is. Mégis ... Nem egyszer meg­fordult már a fejében a gon­dolat: elválik, új életet kezd. Harmicegynéhány éves fejjel, egy szál ruhában, egyedül. Mi­ért? Mondja: a család vissza­húz, nem engedi kibontakozni képességeit, lenyesi szárnyait. Nyughatatlan ember, tele nagy tervekkel, aki szeretné egy­szer valósággá álmodni az ál­mait. De a csillogó álmokból mindig olyan prózai az ébre­dés! Reggel vinni, délután hozni az óvodából a gyereke­ket. Ha az asszony délutános vagy túlórázik, rámarad még a vacsorafőzés gondja-baja is. Azután a heti családi terv: hétfőn mosás — segédkezni kell a mosógép mellett; szerda — ezen a napon jön fel dél­után a nagymama, ilyenkor ki kell használni az alkalmat, s lebonyolítani a heti mozit; csütörtök — heti nagybevásár­lás — menni az asszony mel­lett és cipelni a kosarat, mert egy jó férj nem kívánhatja, hogy az asszony cipelje haza a család egész heti kosztját; péntek — nagytakarítás dél­után odahaza, ilyenkor ugyan segédikezni kell, de kinek van kedve leülni, dolgozni egy fel­forgatott lakásban, ha ugyan van hova leülni ilyenkor? Aztán, hogy végre beköszön­tött a jó idő, loholni haza a munkából, mert az asszony egyedül nem viheti sétálni a gyerekeket, nemcsak azért, mert nehéz vigyázni rájuk —> A bottyáni ürgeöntő csak búzát, árpát, s kuko­ricát eszik. Egész kis élés­kamrát tölt meg magának ' — - • - , ■ i -> Tápió-menti népdalok és tárrí colk gyűjtését, feldolgozását. - Már eddig is sok Tápió-menti i népdalt mentettek meg' a fe- í ledéstőL, néhányat pedig mű- j sorukra is tűztek. Egy na­gyobb lélegzetű népijáték fel­dolgozásán ezekben a hetek-. ben dolgoznak. Bemutatását az őszre tervezik. Közben egy külön kisegyüt' tessel is bővültek. A zenekar cimbalmosa, Farkas Izidor ad­ta az ötletet: — Menjek ki vele a Ká- posztaföldre (így hívják a nagykátai cigánytelepülést), s nézzem már meg őket. Szere­pelni szeretnének ők is. Ez tavaly ősszel történt — így az igazgató. — Kimentem. S en­nek a látogatásnak az ered­ményeképpen alakult meg a tizenegy tagú cigányegyüttes, amely április elején mutatta be első ízben műsorát. Na­gyon tehetségesek. Elsősorban Chmelly Ödön fáradhatatlan munkájának az eredménye, hogy ma már nemcsak több budapesti és egy televízióbeli szereplést tudhat maga mögött az együt­tes, de egy olaszországi meg­hívást is. És célt és terveket — hosszú évekre. Érdemes támogatni munkájukat, mert biztos, hogy még sok sikert szereznek majd ennek a me­gyének. p. P. y % Mintha csak hímes tojá- p sok kozott lépkedne, olyan 5 óvatosan emelgeti a lábát. ^ Vállán a váska, két végén meg :• a teli vödör, s ahol friss föld- y hányást talál, zutty, már jí lódítja is a vizet a lyukba, f S aztán? Vércse szemmel í vigyázza „föladja-e” a víz í az ürgét, majd a sapkájával tömi be a kijárataihogy t míg a patakból megmeríti a ^ vödröket, el ne Jusson a pör- költnek való. ^ Mert nem passzióból űzi % ezt a mesterséget Dombi Jós- ^ ka, a vácbottyíni ürgeöntő. £ Finom pörkölt, pecsenye lesz $ a nyakoncsípett jószágokból, ^ aszerint, hogyan készíti el ^ odahaza az asszony. Hat-hét 2 ürgéből kitelik a vacsora, s | heten — ennyiből áll a 2 család —- jól is laknak be- t lőle. t Váltig bizonygatja, nem ad- iy na hat ürgét fél kiló disz- nócombért. Nem ám, hisz t bármilyen húsrtál finomabb 2 az ürge, jobb táplálékon él, télire, még húsvét táján is inkább csak napozni jön fel odalentről. Dombi Jóska persze in­kább csak kedvtelésből űzi Azért, mert az ember volán mellett egy pohár sört nem ihat meg, én pedig nem fogok kolostorba vonulni, hogy egy vacak Skodával járjam az utat, a macskaköves utat. Azért, mert a boldogsághoz nem DKW kell, hanem lelki harmónia. Azért, mert ha a hivatalban megtudnák, hogy nekem ko­csim van, a prémiumot megint az a lajhár Kókai kapná és a fizetésemelést szintén. Azért, mert Cézár se Volgá­val lépte át a Rubikont és Goethe se Alfa Rómeóval su­hant be a világirodalomba. Azért, mert taxival a fele pénzért kényelmesen közleked­hetek és nem kell idegesked­nem. ha hátulról rámdudálnak. Csak. Dafke. Minek? És végül, de ezt csak önma­gámnak. Azért, mert nincs pénzem autóra. Miklósi Ottó nagyapja egykori mestersé­gét szabad idejében. Volt idő, amikor az idősebb Dombi ebből tartotta a családot, ő viszont csak munka után, vagy, vasárnap délelőttön­ként jön ki a rétre. Szenvedélyévé vált már az ürgézés, mert hisz sok-sok izgalommal, élménnyel gya­rapszik egy-egy „vadászaton Meséli, előfordult már olyan eset, amikor ürge helyett kígyót, vagy harapós hörcsö­göt csalt ki a víz. Kellett oda mersz, nyakonfogni a sziszegő állatot. Kevesebb már az ürge a vácbottyáni határban, de azért a napi „fejadagai’ min­dig hazaviszi. Az idén már­cius idusán öntötte lyukba az első vödör vizet, s aznap tizenöt ürgét fogott. Tegnapelőtt is siker koronázta türelmét, kilenc kövér, ahogy ő mondja, „öreg” ürgét adott fel a víz. Most azonban se­hogy sem akar nyomába sze­gődni az ürgeöntők szeren­cséje. Két órája locsolgatja már a lyukakat, némelyikbe négy-öt vödörrel is beleön­tött, még sincs zsákmány. Cigány nyelven hadar vala- mit, úgy félhangosan, aztán odateremti mérgesen a sap­káját a földhányásra. De ni- csak! Bugyborékol a víz, jön már az ürge. Csakugyan. Mire megfigyelnénk, hogyan Icap- ja nyakon, már kezében szo­rongatja a csuromvizes jó­szágot. Elégedetten mosolyog, s de­rül hozzá a nap is. Nohisz. cudar idő, te tudsz csak ti*«- zán kedvet adni az ürgeön­tőnek! Mint a pillangó, illan aztán tovább, hátán a vödrökkel, kezébe-n a zsákmánnyal. Fit­ty ör észni kezd, furcsa szisze­gő hangot enged ki a torkán: csalja az ürgéket. Azok meg — lám milyen szamarak — akaratlanul is előkandikáti nak a hűvös lyukakból. Vesz‘ tükre, mert Dombi Jóska nem tágít a. környékről, míg drótra nem fűzi a hat szép „öreg” ürgét. Sutján Pál járás tizenhárom községében élnek, tanítanak ezek a peda­gógusok, így egy-egy próba ötszáz forint utazási költséget jelent!) A művelődési ház vál­lalta ezt a kiadást, s így szin­te készen kaptak egy kiváló énekkart. Ez adta azutáh az ötletet: egyesüljön a tánccso­port, a zenekar és az ének­kar, s alakítsák meg a Tápió- menti Népi Együttest. S a gondolatot tett követte. 1960. december 25-én a Nógrádi képek című táncjátékkal mu­tatkozott be az akkor hetven főt számláló együttes Nagy- káta lakói előtt — sikerrel. Másfél esztendő nem hosszú idő, mégis messzire jutott ez idő alatt a Tápió- menti Népi Együttes, amely­nek életképességében a megala­kuláskor nagyon sokan kétel­kedtek. Nemcsak abban, hogy jónéhány sikeres fellépés van már mögöttük, de abban is, hogy nemcsak kész táncokat, dalokat mutatnak be, hanem fő feladatuknak tartják a SAKK a legtökéletesebb higany mind j a kettő —, de az asszonynak \ is beszélgetnie kell valakivel, i És így tovább, és így tovább... í Ha cseng a telefon, már rét- ; teg felvenni a hallgatót, mert ; hátha az asszony hívja, s az ! megint valami nem várt el- í foglaltságot jelent: be nem j ütemezett színházlátogatás \ (úgy tűnik, „megfőzte” megint i a mamát), soronkívüli házi ins- j pekciót vagy valami sürgős j elintéznivaló ügyet. Az ember j nem gép, pihennie is kell, hogy \ másnap újult erővel kezdjen \ a munkához. De ha bírná is \ az éjszakázást, még akkor \ sem lenne könnyű: a gyerekek i szobájában nem dolgozhat éj- i szaka, de az ő szobájukban \ sem, mert az asszonyt zavarja a fény, sötétben pedig __Egy­s zóval így él; van, aki úgy tartja: papucs alatt, mások viszont a férjek mintaképét látják benne. Az egyik asz- szony legyint mögötte: nekem a világ minden kincséért sem kellene az ilyen férfi; a má­sik felsóhajt, ha látja: bárcsak ilyen lenne az enyém! Közép­út nincs, a kívülállók szemé­ben ő a végletek embere. Vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz, így megy ez hetek óta, hóna­pok óta. Állandóan ingerült, kielégítetlen. A tervek... csak legyint, ha valaki kérdezi. Kö­zömbös, csalódott. S egyre gyakrabban „túlórázik”. Félre­értés ne essék: nem iszik, nem kártyázik, nem jár nők után. Csak egyszerűen sakkozik. Ahogy ő mondja: kikapcsoló­dik kicsit. Ahelyett, hogy ott­hon rendbeszedné a dolgokat. Hogy őszintén megbeszélné az asszonnyal: az egyenjogúság egészen mást jelent. Nem te­szi. Gyáva. Az is volt mindig, bár el nem ismerte soha. S ha gyáván él tovább, egyszer az élet mattot ad neki. Prukner Pál XXXXXXXXXXXX''XXXVCxXXXXXXXXXXXXXXXV\XXX>XXXX : Sylva Koscina játssza a rövi- ! desen bemutatásra kerülő A ; rendőr című olasz filmszatíra női főszerepét. í N\\\\\\\\\\\\\\Vl < I MAJÁLIS \ Kis német városokban a \ XIX. században különös ma- ; jálisökat rendezitek a tanuló- ; ifjúság számára. >Az iskolák ; népe a tanítókkal az élen ki- í vonult a közeli ligetbe, ahol ; vidám mulatozással telt a : nap. Este a gyerekhad szétszé- ! ledt gallyat szedni. Nem az í orgonabokrokat rohamozták \ meg, hanem a nyírfákat ! Azokról tördelték le a szép* ; hosszú vesszőket, megtisztítot- S ták, s vitték az iskolába, ahol \ esetleg már másnap „megkós- ; tolták" a csupasz bőrükön; j Ugyanis ott a magyar „elnad- \ rágolás" kifejezést erre a mű- \ veletre nem lehetett alkalmaz- £ ni. A nadrágot kímélni kel- j lett... Ez volt aztán az igazi £ majális! í Ráth Vég>h István gyűjtése próbákon való részvételben. Ez idő tájt kötött szocialista szerződést a művelődési ház és a kőbányai Bőrtex Cipő­gyár S a gyár vezetői szíve­sen segítettek ebben a kér­désben. A másik már bonyo­lultabb volt: a tánccsoporthoz zenekar kell! De miből? Ze­nész még csak lenne, de ki fizeti őket? A művelődési háznak akkor nem volt pén­ze erre. — A helyi földművesszövet- kezet vezetőjéhez fordultunk segítségért — idézi a közel­múltat Chmelly Ödön. — Szerződtessenek zenekart, amely azután nekünk is se­gít. Így került a szövetkezet­hez Zsiga Alajos népi zene­kara, ideiglenesen. S ez az ideiglenesség még sokáig fenn­állt. Többször is felmondtak a zenekarnak azzal, hogy az ét­teremben nem kifizetődő, a közönség szívesebben hallgat­ja a tánczenészeket, de mi mindig résen voltunk, s min­dig sikerült meghosszabbíta­ni a zenekar életét Most, hogy már volt tánc­csoport és zenekar, a műve­lődési ház.vezetőjében felve­tődött a gondolat: énekkar is kellene. Honnan? Működött a járásiban egy kiváló énekkar — csupa pedagógusból verbu­válódott —, de éppen feloszló félben volt. mert a pedagógus szakszervezet nem tudta to­vább fedezni költségeiket. (A Wiért nem ueózeh Locóit ? Azért, mert nekem senki ne mondja a hátam mögött, hogy ..Miből telik ennek a Suhajdá- nak kocsira”. Azért, mert engem senki ne irigyeljen egy koszos Opel Olympiáért. Engem senki ne sajnáljon, hogy kocsival járok és zsíros­kenyeret vacsorázom. Azért, mert a kocsi ma még luxus és a fizetéséből élő tisz­tességes ember ezt még nem engedheti meg magának. Azért, mert a nők a kocsit szeretik, nem a tulajdonosát és ha nekem egy nő elalél a kar­jaimban, tudjam, hogy ezt miattam teszi, nem a rend­számtábláért. Azért, mert a főnököm, aki­nek nincs kocsija, így is utál, hát még ha kocsim lenne! A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában nem ez a legdöntőbb probléma. a kérdezősködöket, de most már rengetegen vannak, falká­ban járnak, úton-útfélen. asz­falton, barázdában kórusban kérdezik valamennyien, vala­mennyiünktől : •— Mond öregem, miért nem veszel kocsit? Most már ott tartok, hogy éj­szakánként gyakran felriadok és az ágyban ülve, reszkető ajakkal kérdem meg önma­gomtól: — Valóban, miért nem ve­szek én egy kocsit? o okáig törtem ezen a feje­O met, míg megtaláltam a megfelelő válaszokat, amiket most ezennel átnyújtok a köz­nek, házi használatra és bér­mentve, staniolba csomagolva. Tehát ha legközelebb felte­szik nekem ezt a kérdést, hogy „Miért nem veszek kocsit?”, a következőket válaszolom: » m i ! a z utóbbi időben gyakran \ zi szegezik nekünk ezt a ! kérdést. Megyünk az utcán, tá­plálkozunk Első Emberrel, aki a J kölcsönös üdvözlés után rögtön í megkérdezi: \ — Te tulajdonképpen miért 1 nem veszel kocsit? Í Kocsi alatt természetesen pautomobilt értenek, nem pedig ^stráf kocsit vagy villamoskocsit. (Egy kis Skodát, egy kis Vol- % gát. egy kis Pobedát vagy egy % kis Rolls Roy cet. í A válasz ilyenkor mindig $ szerény és csendes: % — Ugyan öregem, minek f nekem kocsi? ^ Elbúcsúzunk s a kövellcezö £ sarkon összefutunk a Második 2 Emberrel, aki már messziről £ kiált felénk: t — Te még mindig gyalog jársz? Mond öregem, miért 2 nem veszel már végre egy kö­tés it? t Es ezt kérdezi a Harmadik 2 Ember is, a Negyedik is és a t Száztizenötödik is. Eleinte elhessegettem ezeket házakat járta az igazgató, hogy beszéljen a mamákkal, papákkal, s megmagyarázza nekik: nincs abban semmi rossz, ha a színpadon a kislá- . nyuk derekát nem a Pista ka-, rolja át — aki egyébként ud-j varol a kislánynak —, hanem j a Jóska, vagy a Sándor, aki a \ táncban megfelelőbb partner- \ nak bizonyult. A tánc az tánc \ és nem szerelem, még csak: nem is udvarlás ... Persze, leírni könnyebb eze- két. a beszélgetéseket, mint estéről estére járni a háza­kat, vitázni és meggyőzni az édesanyákat, édesapákat, akik nemcsak a gyereküket féltet­ték. de féltek az idegenek szájától is, hogy mit monda­nak majd az ő leányukról. Hosszú hómapokig tartottak ezek a beszélgetések, viták, míg végülis nyolc fiúval és nyolc lánnyal megalakulha­tott a helyi KISZ és a* műve­lődési ház közös népi táne- csoportJa Szerepelgettek is kis Ideig, de azután, szinte egyik napról a másikra, okta­tó nélkül maradtak. A prob­léma véglegesen 1960 őszén oldódott meg, amikor fiatal pedagógus érkezett Nagykátá- ra, Vialkony Antal, aki nem­csak értett a népi tánchoz, de szívesen vállalta is, hogy se­gít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents