Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

1963. MÁJUS 13, VASÁRNAP Ftíf MECVei kSCirhin Háiókocsis IBÜSZ-kiránduíások Június elejétől kezdve, az IBUSZ újfajta belföldi ki­rándulásokat szervez. A ki­rándulóik szombat este két­személyes fülkékből álló há­lókocsikon indulnak el Bu­dapestről Szegedre, Pécsre, illetve Debrecenbe és ugyan­csak hálókocsival, hétfő reg­gelre érkeznek vissza. Vasárnap képzett idegen- vezető kalauzolja végig a turistáikat a városon, azon­kívül a pécsi kirándulás részt­vevői gyalogtúrában felkeresik a Mecsek legszebb részeit, a Debrecenbe utazókat pedig autóbuszok viszik ki a Hor- tobágyra. (MTI) Mancif pedikűrözik Tulajdonképpen nem is egy, hanem két tehénről van szó, helyesebben ma még két te­hén sorsa bizonytalan. De a kettő közül csak az egyik cse­rél gazdát, ezért helyes mégis a cím. Az újszilvási szövetkezeti gazdák már ma fogadni mer­nek rá, hogy az övék, de a tápiógyörgyeiek is azt vallják, hogy ebbe nekik is lesz bele­szólásuk, még pedig nem is kevés. A vita, helyesebben a ver­sengés a tehén felett, vagy ha úgy tetszik, a tehénért, az újszilvási Kossuth Tsz zár­számadó közgyűlésén kezdő­dött. Németh István elvtárs a tsz elnöke javasolta a tsz tagságának, hívják ki-JtruT­Unalmas film (Komódi rajza) Szakorvosokat kér a dabasi járás a községi körzetekbe is Előreláthatólag szeptem­berben megkezdődnek a da­basi járási rendelőintézét újonnan épült részében a még hiányzó orvosi szakmák rendelései. Az új szakorvosi állások betöltésének akadálya, a lakáskórdés is megoldódik addig, lakóház-vásárlás út­ján. A járási tanács végre­hajtó bizottsága azonban a szakorvosi rendelések zavar­talanságának biztosítására azt a figyelemre méltó hatá­rozatot hozta, hogy az ille­tékesekhez azzal a kérdéssel fordul: szakorvosi képesítés­sel rendelkező orvosokat ne­vezzenek ki a járás területén üresedésben levő, vagy a jövőben megürülő körzeti or­vosi állásokba. Ezzel a vb azt kívánja elérni, hogy a rendelőintézeti szakorvosok szabadsága, betegsége vagy más akadályoztatása esetén egy percig se szüneteljen a szakorvosi rendelés, hanem a járáson belüi mindjárt kéz­nél legyen a helyettes, aki a rendelőintézetben a betegeiket elláthatja. A járás községeiben ez idő szerint is több szakorvos vé­gez körzeti szolgálatot. így Pusztavacson sebészi, Sárin szüiész-nőgyógyászi, Bugyin pedig belgyógyászi képesí­téssel rendelkezik a körzeti orvos. A közeli hetekben Ka- kucsra költöző körzeti orvos fül-, orr-, gégeszakorvos, Her- nádra pedig belgyógyász és a közeljövőben megürülő inár- csi körzeti állásba ugyancsak belgyógyász kerül. parosversenyre a tápiógyörgyeieket az 1962- es esztendőre. A cél az le­gyen, melyik termelőszövetke­zet tagsága teljesíti túl a ter­melési és pénzügyi tervét. De mi köze van a verseny­nek a tehénhez, vagy megfor­dítva? Nagyon is sok. Németh elv­társ ugyanis azt javasolta, hogy a tét egy jó fejőstehén legyen. A tsz-tagok örömmel egyeztek bele a feltételekbe, annál is inkább, mert keleti szomszédjaik portája felől nem a legjobb szelek fújdogáltak. De igazságtalanság lenne az­zal vádolni a újszilvási szö­vetkezeti gazdákat, hogy ezért hívták volna versenyre a tá­piógyörgyeieket. A szerencse ugyanis forgandó, különösen akkor, ha az még az olyan szorgalmas embereken is mú­lik, mint a györgyeiek. A szilvásiak útnak indí­tották a küldöttséget a tápió- györgyei Zöldmező Tsz köz­gyűlésére. Szívesen fogadták őket és el is fogadták a Zöld­mező tagjai a kihívást és a verseny feltételeit is. Már ez is bizonyítja, hogy bíznak a maguk sikerében a györgyeiek. Igaz, voltak, akik úgy véle­kedtek: jobbak a földjeink, könnyebben elérjük a jó ter­mést, mint szomszédaink. Ezeket azonban hamar letor­kolták, mondván, a Zöldmező tervében magasabb termés­átlagok is szerepelnek, minta Koasuithébauv Az esélyek tehát egyenlők, csupán a tagok akaratán, szor­galmán múlik, kié lesz a te­hén. A verseny első szakasza be­fejeződött — mindkét terme­lőszövetkezetben befejezték a vetést, felosztották a kapá­sok területét családokra. Az igazi verseny azonban, amely­ben részt vehet mindkét ter­melőszövetkezet valamennyi tagja — csak most kezdő­dik igazán. Nem érdektelen azonban, hogy az első szakasz­ban melyik szövetkezetét ille­ti az elsőség. Ha a jelekből ítélünk — ami nem biztos, hogy fedi az igazságot —, az újszivásiaik vannak előnyben. Így ítélik ezt meg ők maguk is. Hogy miből? Hát abból az egysze­rű tényből, hogy a Kossuth Ts* vezetősége a közelmúltban már átlátogatott a versenytárs portájára, azzal a szándékkal, hogy/ ellenőrizzék: hogyan teljesítették a versenyszerző­dés pontjait a györgyeiek. A vendégek — ahogyan ők mondják — egyetlen szövet­kezeti vezetőt sem találtak azon a napon a szövetkezeti iroda környékén. A „rosszmá- júak” ebből azt a csalhatatlan következtetést vonják le: nem a véletlen dolga, hogy „el­tűntek” a tsz vezetői. „Van tehát mit takargatni”, külön­ben megtörtént volna, az ér­tékelés. Ebből a „csalhatat­lan” jelből ítélik meg az új- szilvásiak, hogy a verseny el­ső szakaszában ők nyertek. Egyébként olyan nagy a bi­zakodás a köáségben, hogy az egyik tag ki is jelenthette: már holnap megvesszük a lán­cot a györgyei tehénnek. A sötétben tapogatózás bár­mennyire is mulatságos, de mégsem elegendő arra, hogy az egészséges versenyszelle­met ébrentartsa a két terme­lőszövetkezet tagjai között. Mindkét szövetkezeti gazda­ságban választottak verseny- bizottságot, amely hivatott ar­ra, hogy egyes időszakokban megítélje, melyik szövetke­zet az első. Ügy értesültünk’ a két versenybizottság már tárgyal arról, hogy a közeljö­vőben kölcsönösen megláto­gatják egymás határát, s a lá­tottak alapján határoznak — ha egyelőre nem is a tehén sorsáról, de arról igen, hogy indokolt-e gyűjteni a pénzt a láncra Újszilváson: Mihók Sándor Péntek este kilenc óra táj­ban Erdőkertesen az utcán összetalálkozott Gáspár Elemér 20 éves helybeli lakos és Gás­pár Miklós 24 éves váchartyá- ni lakos régi haragosukkal, Gáspár János Lajos 38 éves helybeli vándoriparossal. A két fiatalabb Gáspár úgy gon­dolta, hogy itt az alkalom a régi vitát elintézni, ezért zseb­késsel és rugós tőrrel elkezd­ték szürkülni. Gáspár János Lajost életve­szélyes állapotban vitték a mentőik a kórházba. Apa jobban tanul nálam A VIASZOSVÄSZONNAL letakart konyhaasztal két vé­gén könyvek, füzetek garma­da. — Ez az én helyem, az meg a lányomé — mutatja a kék munkásruhába öltözött vé­kony férfi. Megosztozunk az asztalon, hogy ne zavarjuk egymást a tanulásban. Mindezt Mészáros Lajos VIII. osztályos tanuló mond­ja, miközben szeretettel öleli kislányának, a VI-os Mariká­nak vállát. A Ceglédberceli Általános Iskola növendékei mindketten. Csak az egyik ötvenkettő, a másik tizenkét éves. S míg Marika délelőtt ugrándozva, addig apja este, cigarettázva tölti az óraszü­neteket. — Szemünk fénye ez a kis­lány—meséli tempósan. — So­kat keseregtünk, mert rosz- szul tanult. Igyekezett pe­dig, mégis megbukott ötö­dikben. Eleinte kérdezett ezt- azt. Jaj, de szégyelltem mon­dani, azt sem értem, mit kérdez, nemhogy segíteni tudnék! — Sokszor nem aludtam emiatt. Töprengtem. Gondol­tam, kinevetnek, ha vén fejemmel megyek iskolába. Egyik reggel mondtam az asz- szonynak, beiratkozom az ál­talánosba. Azt hitte, tréfálok. Később azt javasolta, ne menjek, úgy sem tudok én már odafigyelni; Dehát igen belőlük s igen szépeknek lát­szanak. — De nézze meg a kapual­jakat is — fojtotta le a hang­ját. — Mindenütt eladó la­kásokat hirdetnek. Mert az új házak legtöbbje üres. A város szélén viszont vis­kókban zsúfolódnak a sok- gyermekes családok. Majd az árakról váltottunk néhány szót. Arról, hogy a külföldiek szinte egyöntetű véleménye szerint Madrid­ban olcsóbban lehet vásárol­ni, mint más nyugati városok­ban. — Olcsóbban önöknek, kül­földieknek — válaszolta —, mert kedvezőek a valuta-át­váltás feltétele^ Nálunk vi­szont nagyon alacsonyaik a fi­zetések. S még folytatta volna, de az egyik kísérőnk észrevette, hogy a műsor már nem egé­szen köti le a figyelmemet; italt rendelt, mellém telepe­dett, s ezzel vége is szakadt újkeletű ismeretségemnek. Egy bUkaviadal-bemutató azonban új ismeretség megte­remtésére adott jó alkalmat számomra. Én ugyanis rendkí­vül unalmasnak találtam mindazt, ami a porondon tör­tént. Ügy láttam: a bika elég ostoba állat ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a torreádort, hanem mindenkor a levegőben előretartott vörös kendőnek A kenyérpótló cirkusz nevelőtelepén, egy Madrid környéki torreádoriskolában: — a bika jó méterrel a „tanuló” mellett ökleli fel a vörös lepedőt Amit csak menetközben, az antóbuszból lehetett fotózni: — a város széle utcai kúttal, lehúzott redőnnyel s a sze­gények lovával, a csacsival nére is nagy erők feszítenek Spanyolországban, s végződ­jék bárhogy is ez a jelenlegi sztrájkmozgalom, egy eted- ményt máris hozott: ismét Kié lesz a tehén ? HOL KÉSZÍTSÉK A HELYÉT: ÚJSZILVÁSON VAGY TÁPIÓGYÖRGYÉN?- — — —— — — — ­szaladjon, s jó célpontot nyújtson a különböző szúró­fegyvereknek. Arra viszont kétségtelenül jó lehet a bikaviadal-kultusz, hogy sokak figyelmét elterelje a napi gondoktól, s ha kenye­ret csupán keveseknek is, cir­kuszt annál nagyobb töme­geknek nyújtson. Erről vál­tottam néhány szót egyik szo­cialista-országbeli küldött-tár­sammal, amikor az angol nyelvű beszélgetést megértve egy helyi néző megszólított. Közömbös, udvarias szava­kat váltottunk csupán. Végül mégis arra kért: emlékül cse­réljünk pénzt. Én pesetát kap­tam, ő ezüst kétforintost. S mikor meglátta rajta az öt­ágú csillagot, a kalapácsot és a búzaszálat, oly áhítattal tet­te el, mint egy ereklyét, de oly hirtelen, mintha nem is kapta, hanem lopta volna. Majd szinte bocsánatkérően, magyarázkodva odasúgta: — Ha a rendőrség meglát­ná... Igen, ez a fojtott légkör, ez a feszültség mindenütt jelent­kezett. Ezt nem rejthette el még a „protokoll-szalag” gyors rohanása, s a vendéglá­tás gazdag pompája sem. S ha nem is találkozhattam spa­nyol munkásokkal és nem is tekinthettem meg a főváros szegénynegyedeit, s így nem is válaszolhatok arra, hogy mi is ott a helyzet, mi várható — azt mégis tanúsíthatom, hogy a hozzánk eljutó hírek reálisak. Minden terror elle­erős volt bennem az akarat, nem tudott lebeszélni. Mindez két évvel ezelőtt történt. Kézenlogtam Mari­kát, s mentem az iskolaigaz­gatóhoz. Majd leesett az ál­lam. Akkor tudtam meg, nem olyan nagy csoda az, amit én teszek. Hiszen egész osztály van az ilyen öreg nebulókból. Júniusban vizsgázom nyolca­dikból. — Aztán kinek milyen lesz a bizonyítványa? — Apa jobban tanul nálam — bizonykodik a szilvaszemű kisleány. — egyformán állunk — vigasztalja Mészáros Lajos. — Meglesz a jó általánosunk. Menne, menne mindkettőnk­nek, csak a nyelvtan meg fő­leg a matematika ne lenne. Ez a legnehezebb. Annál job­ban szeretem a földrajzot, iro­dalmat. — Azelőtt a rádióban csak a cigányzenét, meg a szív- küldit hallgattuk — meséli pergő nyelven a néni. — Most meg csupa beszédet. Néha még én is odafigyelek, mert ér­tem, miről van szó. A kis­lány meg a férjem egymás­nak magyaráznak, abból rám is ragad valami. — Leszázalékolt, beteg em­ber vagyok. Szerény kis nyugdíjból meg a kiskertből élünk hárman. Minden húsz­filléresnek megnézzük a he­lyét. Mégis járatjuk a rá- dióújságot. Ha pénteken megkapjuk, idehaza ceruzá­val aláhúzzuk, mit hallga­tunk meg, miről tanultunk már eddig. — Annak idején négy ele­mit végeztem, azt is össze­vissza. De valahogy soha :nem éreztem, hogy “keveset ; tudnék. Most meg! Most lá- ; tóm csak, a tudásnak még a i küszöbéig is alig értem. To- vább tanulok, ha szid is az asszony érte. Tudom, nem komolyan teszi. Már a kiskapuban mondja: — Nem akarom, hogy Ma­rika valaha is szemrehányást tehessen nekünk; nem tet­tünk meg mindent érte. AMIÉRT EZT a történetet megírtam: Marikát kilenc- hónapos korában fogadta örökbe ez a két talpig ember! Fogadott gyerek, akinek ked­véért Mészáros Lajos már ősz fejje], betegen, de erős akarattal, ismét beült az is­kolapadba. Komáromi Magda t fellebbentette a fátyolt. A vi-j lág újból felfigyelt a nép har-! cára a Franco-terror ónké- í nyével szemben. <i. s.) t $ , £és természetesen új lábbelit is kap az inárcsi Március 21. Tsz £ kovácsműhelye előtt. Nem lenne ebben semmi említésre mél- £ tó, ha Manci a maga nemében nem lenne ritkaság. Távolról J sem azért, mert csak a mamája ló, a papája viszont szamár, £ hiszen rajta kívül még két másik öszvére is van a tsz-nek. f Azok azonban sötét szőrűek, mint mindazok az öszvérek, ame- 'flyek nem az apjuk szürke gúnyájának egy árnyalattal mé- j lyebbszürke színét viselik. De Manci olyan ritka öszvér, hogy £ fehér szőrét szürke foltok tarkázzák. Talán egyedüli a maga \nemében. (Gábor felv.) s? A\\\V\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Gáspárok, ha találkoznak

Next

/
Thumbnails
Contents