Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
eesr JMECfEI ilCívhm 1962. MÁJUS 6, VASÁRNAP A mendei művelődési ház - és tanulságai f A napokban volt egyeszten- dös a mendei művelődési ház. S ez az egy esztendő sok tanulsággal szolgál Mendén. s azokban a községekben, ahol a jövőben szándékoznak hasonló jellegű épületet emelni. Az ötlet, hogy Mendén művelődési ház épüljön, még ia58-Dan vetődött feli Kezdeményezője a község akkori tanácstitkára, az azóta elhunyt Solti Péter volt. Művelődési házra a községben valóban szükség volt, s az építkezés gondolatát csak helyeselni lehetne, ha átgondoltabban. s főleg szerényebb keretek között kerül sor a megvalósításra. A terveket a községben lakó Kotreny András építészmérnök, az Építéstudományi Intézet munkatársa elismerésre méltó önzetlenséggel társadalmi munkában készítette el. Ezt a tervet a megyei tanács felülvizsgálta, s a házi kezelésben történő kivitelezést engedélyezte. Az építkezés nagyméretű földmunkát igényelt. Az országút melletti mélyfekvésű területet ugyanis, ahol az épület helyét kijelölték, fel kellett tölteni. Mintegy kétméteres töltés került a régi tala j szintre, amely alatt közel két méter mélyen kezdődött az alapozás. Mire tehát a jelenlegi talajszintre értek. máris hihetetlen mennyiségű munkát nyelt el a leendő művelődési ház. Hat és fél ezer köbméter földet hordtak a feltöltés- hez, döntő zömét társadalmi munkában. Dolgoztak itt a Vasútépítő Vállalat dömperei, a helyi téglagyár fogatai, a helyi erdészet, a termelőszövetkezet, a földtnűvesszö vetkezet. a Monon Gépállomás dömperei, a kordélyos vállalat szekerei, s természetesen a község lakosságának társadalmi munkásai; A mendei művelődési ház építése jól példázza, hogy mekkora erőket lehet mozgósítani egy jónak látszó ügy érdekében. Az emberek készek minden áldozatra, segítségre, ha a gyarapodásról, szépülésről, kulturálódásiról van szó. Ennek az erőnek, lelkesedésnek jó része azonban okosabb gazdálkodással hasznosabb értéket is produkálhatott volna. A helyi tanács az építés három éve alatt erre fordította a községfejlesztési alap kilencven százalékát, ami hozzávetőleges számítások szerint 700 ezer forint. Felvettek 290 ezer forint OTP-kölcsönt. amelyet évi 80 ezer forintos részletekben törlesztőnek, s csak 1965- ben tudják le adósságukat véglegesen. A megyei tanács községfejlesztési csoportja szintén adott 160 ezer forintot és szaktanácsokkal. anyagkiutalással, gyakori látogatással is segítette a nagy vállalkozást. Az épület értéke meghaladja a másfélmillió forintot. Emeletes, hatalmas színházterme és igen sok kisebb-nagyobb szobája van. Berendezése további százezer forintot igényelt, amelyet ugyancsak a megyei tai^cs fedezett. Nos. az impozáns épületet a múlt év áprilisában átadták rendeltetésének. Erre az időre azonban nem gondoskodott senki függetlenített igazgatóról, hogy a művelődési ház költségeihez. s méretéihez arányló kulturális élet kezdődhessen a községben. A kisebbfajta palotának is: beillő kulturális létesítmény: tehát a község kulturális életét tekintve, nem sok változást hozott. Ezért, s még másokért, a 'község lakossága nem a legjobb véleménnyel van erről a nagy vállalkozásról. Azóta különösen nincs jó véleménnyel, amióta köztudomású lett, hogy az épület sürgős tatarozásra szorul, mert a földszinti vizesblokk lesüllyedt, a falak repedeznek, s gyors — újabb pénzt igénylő — beavatkozásra van szükség. A művelődési ház az idén végre függetlenített igazgatót kapott s remény van rá. hogy rövidesen élet költözik az oly. sokszor némán álló falak közé. A tanulságot azonban az építkezésről, s az egy esztendő történetéből le kell vonnunk: Mi szüksége van egy három és fél ezer lakosú községnek egy ekkora művelődési házra? Különösen akkor, ha egyetlen méternyi kövezett vagy betonozott járdájuk sincs, s ősszel, amikor beköszönt az esős idő, bokáig, sőt karékagyig járnak a latyakban? __ M iért kellett a lehető leg- alkalmatlanabb helyen, egy feltöltendő lapályban építkezni, ahol a földhordás előreláthatóan sok tízezer forint értékű társadalmi munkát nyel el? Nem gondolt arra senki, hogy egy súlyos tanteremhiánnyal küzdő községben ezt a társadalmi munkát hasznosabban is Syümölcsöztethették volna? Miért kellett egy ilyen hatalmas értékű munkát kockázatos házi kezelésű kivitelezésre engedélyezni? Az ügy — a vizesblokk lesüllyedésénél — sokkal rosz- szabbul is végződhetett volna. Ka már engedélyezték és támogatták a vállalkozást, arra már senkinek sem futotta figyelméből. hoay az új létesítmény kellő hasznosításáról is gondoskodni kell! Az építkezés befejezése 1961 első félére várható volt. A függetlenített ember státusa azonban — úgy látszik — Aem került „betervezésre”. M Könnyen mondhatja hogy könnyű utólag bölcsei- kedni, Nos, ez igaz. Nem is utólagos bölcselkedésről van itt szó. hanem arról, hogy ez az egész túlméretezett, s in,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\w dokolatlanul költséges eükép-í zelés felelős emberek egész so- 4 rónáik kezén átment. 4 A mendei művelődési há: tanulságai felhívják a figyelmünket. hogy sokkal gondosabban, szerényebben és célszerűbben kell gazdálkodnunk. s főleg nagyobb összhang szűk- 4 séges a különböző községi, já- 4 rási és megyei szervek között, 4 4 Tenkely Miklós J Csuka Zoltán: LABDAJÁTÉK Kék medrében kis patak vagy, meg se jössz, s már elsuhansz, s játékát futó habodnak csak nézem én, vén suhanc. Tükrödön az égbolt napja már nem egy, de millió; széjjelbontja, tovakapja ez a szép ribillió. Istenem, megint tavasz van, meg se kérdem, hányadik, szívem most, az új tavaszban égre tárja szárnyait, s mint raliéta, furcsa méta, mit tündérek játszanak, száll a szívem, célból célba a végtelen bolt alatt. Kék medrében, mint a csermely az idő csak fut velem, s megtölt édes gyötrelemmel, — visszatérő megigéző, múltat élő, megidéző labdázó szép szerelem. LODI FERENC: Fiatalok I. Nem szóltak semmit, úgy inaltak el, mint börtönből, mely nehéz vasra ver. Nadrágszíj volt, csak annyi az a föld, amelyért apjuk, jaj, még vágyva ölt. Lehúzta volna őket, mint a sár, s a nyár hiába szőkült rajta már. Sírnak sok volt, az életnek kevés, s a kevesen a sok: istenverés... Inkább szaladtak szét, húszévesen, városbatérő új ösvényeken, mely vissza is vissz, vissza-út lehet, ha egybeszánták mind a földeket. ....... n. S elnézem őket, jönnek vissza már: végesteien a táguló határ. Ezért volt csupa tűz a hallgatás, szívük mélyén a fölizzó parázs, a néma vád: ,.Csak másképp lenne már! Fiú és apja addig szemben áll”. S mint akik tudták, így lesz, így a jó, az apák szava most a bíztató. S mint a jegenyék, ha rájuk tűz a nap, a fiatalok rábólintanak, s dehogy törnék meg azt a mondatot, ha egyszer végre fölszakadhatott... Balázs kábán bámult a paradicsomládákkal púpozott, meg-megugró teherautó után. Csak állt. álldogált ott. kó- tyagos félálomban, s egyszerre úgy tetszett, lassan süppedj lába térdig fúródik a földbe, dereka roggyan, agya zsibbad. Ott áll a fényben, a kivilágított színpadon, dübörög a taps. Szeretné már kifújni magát, de a közönség nem engedi. Az öreg fák szegélyezte nézőtér csillagmennyezete alatt tenyerek csattognak. Rikkantás, „hogy volt!” süvít. Ismételni kell. Csángó férfitánc. Végig egyhelyben, lábujjhegyen. Comb, térd, boka, lábfej pengő citera- ütemre rezeg. — Hé, Balázs! — szaggat a kiáltás. — Balázs, alszik? Az emlék kilobban. Erőlködve emelgeti a szemhéját. A szétfeszített résen megpillantotta a lovast. — Izé ... csak — habozott kásás hango-n és megrázta fejét. A cigányos arc elmosolyodott a magasban. — Különben nem csodálkoznék rajta — mondta lóhátról. — De hát szükség törvényt bont. Hirtelen jött a rendelés. — Megértem — hümmögött Balázs, öklével megdörgölte szemét. Úgy volt, pihenő nap lesz. Sári már bontotta az ágyat, amikor bezörgettek az utasítással: mindenki a paradicsomtáblába. Sürgős svéd export. Az agronómus leugrott a nyeregből, méfmaskolta lova lucskos nyakát. — Jói befutott az öregisten — mondta, s kezehátáva! lecsapta homlokáról a verítéket. — Pokoli hőség. — A ló csülkéhez csatolta a zab- laszíjat, pányva helyett. Sehol fal, köröskörül ámyék- talan forróság. — Hányszor fordult a teherautó? — kérdezte, ahogy elindult a szüretelőkhöz. — Én bizony nem számoltam — mondta Balázs. — A brigadéros felírta. Az agro- nómus lovaglópálcája hegyével megfricskázta a törpe bokrot. — Elhiszem, hogy kimerült. Balázs sántikálva húzta fájós lábát. A vonatban még semmi baja nem volt. Rossz lépéstől lehet. — Hogy sikerült az este? — érdeklődött az agronómus. — Megismételtették. — Gratulálok. — Köszönöm. — És a felesége? — A kacagó áriát énekelte. Dicsérő oklevelet nyert. — Igazán örülök — mondta elismeréssel. — A menyecske nem jött ki segíteni? — Jött volna, de nem engedtem — felelte Balázs. — Délben majd hozza az ebé1 det. Az agronómus hirtelen elhallgatott. Napégette arcára árnyék csúszott. Hát ez az! — pattintott az ujjával türelmetlenül., Bezzeg a magukéban befogták a kisgyereket is! Nem volt kényeskedés. Most meg elvárják, hogy egy emligr keressen any- nvit. vagy még többet, mint régen együtt, az egész család. És még, sem vergődtek zöldag\ Cipekedett. Bokája szúrt, í Ingén át égette hátát a nap. i Komisz meleg volt. Fújtatott, nyúzta a munka: este szereplés, éjjel az utazás* szemernyit nem pihent. — Mozgás, ne aludjunk ott! — Inain csattant a hang. Lódult volna, de csak bicegett, görcsösen szorongatva a ládarácsot. Dögölj meg! — vicsorgott magában. Sülj meg a saját zsírodban! A dagadt ott állt a teherautó árnyékában, a tábla szélén és zsebkendővel töröl- gette húsos nyakát. Balázs letette a ládát. — Fél óráig tartott, amíg ideért — dohogott a dagadt. — Stoppoltam az időt. Balázs kilökte a derekát. — Jó vicc — morogta. — Magának éz vicc? — mondta a dagadt, s leguggolt. — Azt hiszik, az export tán vicc? Felibért akarnak fizetni? — Nem aludtam az éjjel — mondta Balázs. — Nem kell lumpolni. — Szerepeltünk a városban. — Édeskeveset érdekel — mondta a dagadt, a láda aljáról kihalászott egy-egy paradicsomot és a tolómércébe illesztette. Szép áru, szemmel láthatóan megüti az előírásos nagyságot. Meg kell hagyni, jól dolgoztak, d° hát nem árt egy kis szigor. Körmükre kell nézni. Tsz ide* tsz oda, csalafintaságért ma sem megy szomszédba a paraszt. Balázs tekintete izzadság- csíkozta nyakszirtjén perzselt. — Kár méricskélni — szólalt meg. — Ki van az már válogatva. S magáiban hozzátette: okos Berci. — Na, nyomja fel — mondta a dagadt, szuszogva fel- emelkedett. Előkiáltotta az árokparton hortyogó sofőrt s kisvártatva felbúvott, a motor. DÉKÁNY KÁLMÁN: LOMBTALAN ÁRNYAK berek sürgetve hívó szavai f sietnek elébe. — Egy csomagocskát akar- % nak átadni, kalauz elvtárs. % A kalauz arcán piros sej- % telmek gyúlnak. Zavar és % röstelbkedés. Bánja már, hogy $ elindult, de nem lehet vissza- % kozni, az egész kocsiból bo- f londot csinálni. £ f/’inn a járdaszigeten pedig í A töpörödött kis öregasz- f szony váralcozik. Reszkető f karja, mint száraz téli ág. 5 Nyújtja a csomagocskát. Kis \ szalonna kenyérkével. S fony- % nyadt arcának mély ráncai- % ba úgy elbújik a szív te- f méntélén aggodalma, hogy % ha ki nem világűrnek, látni í se lehetne. ^ — Itt van fiam... tedd el \ fiam ... — Tele vari a szava í felessel... A fiú, deresedő kalauz, í kényszeredve elveszi a cső-; magot. A szégyenkezés és a méreg vörösre marja arcát.; Kikergetik a világból ezzel; az ostoba féltéssel. Nevetsé-5 gessé teszik ennyi ember előtt. \ Hát nem gyerek ő!... Mire > való, hogy idejön a villamost 5 feltartani. % S a kalauz nagyon nyer- $ sen, fojtott ingerültséggel le- í szól a peronról: — Mondtam már anyám, % hogy szokjon le erről... í Az utasok egymásra néz-'( nek, valaki megjegyzi: — Szépen megköszönte. í A villamos lassan, nehézkésén elindul. S a töpörö- í dött kis öregasszony áll a; járdaszigeten. Úgy össze van ; .zsugorodva, mint akit bún- \ kával sújtottak le. Néz a; villamos után, s fátyolos sze- \ me tele van aggódással. S a kalauz morcán, szót- 1 lanul, beharapott ajak-; kai jegyeket oszt az új fel- í szállóknak. í 4, 4 villamos, mint mindig, 4f Ál most is dugig néppel. 4 Ideges, türelmetlen emberekí kel. 4 4 így rogyadozva, görnye- $ dezve vonszolja magát tova $ hosszú és unott pályáján. % Az utas számolja magában 0. % megállókat, ki kevesebbet, £ ki többet, úgy talán gyorsab- 4 ban múlik az idő. y '4 De miben ringassa magát 4 szegény kalauz, ki együtt for- 4 dúl a villamossal, együtt kél ^ és együtt fekszik. % Csörög, zötyög a villamos, £ megá ll a Szabadság-híd pes0 ti hídfőjénél. Áll, állong, '4 hogy az utasok is felébred- £ nek odabent és nyugtála- 4, nul kezdik tekergetni nya- 4/ kukat, sőt hangok is hallat- 4 szanak; no, mi az, miért nem £ megyünk már? í Senki nem tudja, senki nem á érti. y í, S akkor egy gyöngécske, £ félénk hang szüremlik be '4 kintről.^ Majdhogynem bocsá- 4 natkérőn kéredzkedik bel- 4, jebb: $ — ...a kalauz... a ka$ lauzt kérném szépen... Tes- ^ sék szólni a kalauznak... ^ A hangocska nem ér él a '4 kalauzig, mert a kalauz ott £ van beszorítva, a kocsi mé- ^ lyén. S az utasok türelmetle- '4 hók, szeretnék, ha mozogna 4 már ez <7, szörnyű negyven1 kilences, beljebb segítik hát 4 a hangocskát. '4 — Kalauz!... A kalauzt 4 kérik a kijárathoz!... Ka- 4 lauz!!! y 4 A kalauz ideges — most 4/ hogy vackolódjék ki in- 4 nen? Mi a csuda van már? í Kedvetlen képpel mégis el- 4, indul. Sóhajok és nyögések í kísérik útján és sürgető, elö- '4 relendítő taszítások. < A peronról jóindulatú em\ Szeberényi Lehel: í ’ A KÖSZÖNET Láng Etelka: LEVÉL Bokrok játszanak egymást ütögetve. Falevelek megtapsolják, szél-leányok táncait. S ami még a csendet szerte-dúlja, csak az ugró szöcske verte zaj. A púpos hegy mögött az este várja, hogy hangtalan vajúdással megszülessen és leélje tiszavirágnyi perceit. Míg fölötte, időtlen időket élő csillagok fényesednek. — A ml találkozásunk, annyi volt, mint egy nyárvégi este. — Megbocsáss, ha fájnak e sorok... Szerelmem pedig csillag-életű. írom: A vándorló idő vigye magával ezt a búcsúzásf, mert a gondolat túléli az embert. A szerelem sem lehet nyomtalan. Annak is fénye van, mint a csillagoknak. S ha a mi találkozásunk, egy nyárvégi este volt csak. a szerelmem várja a messzi embert, aki, ki tudja mikor születik, de a csillag-életű szerelem fénye remeg majd szívében és formálja, hogy emberebb legyen. És így. a mindennél fájóbb: — megszűnni örökre! — már nem sebez és könnyű nár - - 1 « Mert kétszer hal me» aki nem szeret és akit nem szeretnek.
