Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

»62. MÁJUS 6, VASÁRNAP 9T.3T utcrEi kSCírlap Prukner Pál: 1V1««A.«« ]V1««A. jr/ ét hónapja nem látta már IV a mamát. Pedig csak fél óra járás választotta el őket- Busszal mindössze tíz perc. Tíz perc oda, tíz perc visz- sza. összesen húsz. Ha csak heti egy órát szán a mamá­ra, akkor is minden héten negyven percet tölthetne ve­le. Heti tízezemyolcvan perc­ből elveszünk hatvanat, ma­rad tízezerhúsz perc. De ez kevés neki. Szüksége van arra a hatvanra is. Mondja. A mama pedig vár. Reggel­től estig, estétől reggelig. Mindennap azzal ébred: ma biztosan eljön a fia. Ha ap­ró, otthoni munkáját elvé­gezte, leül az ajtóhoz köze­lebb eső hokedlira, lesi az ajtót és vár. Most, hogy már melegebb az idő, az ajtót is megnyitja résnyire, azon kémlel ki s nézi a lép­csőházat. Meresztgeti a sze­mét — kicsit rövidlátó már — olykor megremeg, ha is­merős formájú alakot lát elő­bukkanni a félhomályos lép­csőházból, ilyenkor a szája elé kapja a kezét, nehogy idő előtt kicsússzon rajta a szó: fiam, de azután belátja, hogy tévedett s vár újra, vár tovább. Estig. Akkor szo­morú egy kicsit, de amikor befekszik az ágyba, már men­tegeti a fiút: biztosan me­gint nagyon sok dolga volt... s már büszke, hiszen nem akárki ember az ő fia! Nem mindenkire bíznak rá olyan nagy feladatot, meg aztán nem is mindenkit tüntetnek ki. Az ő fia pedig már három kitün­tetést is kapott. Fontos em­ber! Érthető, ha szüksége van minden percre. Nem pa­zarolhatja feleslegesen az idejét egy öregasszonyra, aki ha eljön a fiú, nem is tud már mit beszélni vele — zsör­tölődjön talán a piaci árak, a szomszédasszony pletykái, a ház apró ügyes-bajos dol­gai miatt? — így inkább csak ül a díván szélén, ösz- szekuporodva és nézi és gyö­nyörködik benne. Az ő nagy fiában. Akinek felelős állása van, tágas, modem lakása •— még a főorvos úréknak sem volt olyan, ahova évti­zedeken át varrni, mosni járt! — akihez tisztelettel szólnak a hozzá forduló em­berek. akinek autó áll a ház elé,' ha vidéki útra in­dul .., Bizony, ilyen fontos ember az ő fia! S már szégyelli magát kicsinyes ön­zéséért, hogy egy órácskát el akart rabolni a fia éle­téből, mert biztos, hogy jön­— Vagy ha a bort nem sze­reti, hát akad még egy kis pá­linka is. Ha a hideg disznó- félét nem szeretné, van jó töl­töttkáposzta, de rittyenthetek egy kis jó rántottat, vagy ha nem sietnek, jófajta csirke­paprikást is. Ami éppen a leg­jobban esik, A mondat Végét már a tisztaszobában hadarta az asz- szony, ahol székkel kínálta a vendéget meg a gépkocsi veze­tőjét. Közben az urát is rend­beszedte. — Te meg, Péter, kapj már magadra valami rendesebb gúnyát, ne ebben a dolgozó bekecsben ténferegj itt a ven­dégek körül, aztán segíts, mert én nem tudok pálinkát szívm a hordóból, a muskotály meg még nincs is megkezdve. Péternek szót kellett fogad­ni, mert otthon neki volt leg­kisebb rangja, így kapta hát magát, egy csinos szürke öl­tönnyel átballagott a másik szobába, átöltözött, s hozta a bort meg a pálinkát. Tölteni is neki kellett. — Hát akkor... egészsé­günkre! — emelte meg a po­harát kényszeredetten, de a, titkár nem nyúlt a pálinká­hoz. — Nincs szívem egy éhező, szegény családnál enni-inni. Meg nem is azért jöttem. In­kább intézzük azt a segély­ügyet. aztán megyünk, mert sietős a dolgunk másutt is. — Segélyt? — ragyogott föl az asszony szeme. — Az bi­ra. Most meg morognak, ha az ember pénzéből nem futja mindenre... Kertészetben rengeteg a dolog. A zöm rá­adásul öreg. A kevés fiatal a városért bolondul. Elöreg­szik a falu. Hiába álmodja meg a jövőt helyettük az em­ber, hiába akar nagy kerté­szetet, kápráztató eredménye­ket! Nincs hozzá elegendő kéz. A lendület befullad, el­szürküli a képzelet is. Megállt. — Azért nem értem ma­gát — csóválta a fejét. — Az ablakojj szórja a pénzt. Balázs szeme nagyra nyílt: — Hogy-hogy? — Hetven-nyolcvan forint elég szép napszám, nem? Eny- nyit megkereshetett volna a felesége, ha kijön. — Nagyon kimerült — mondta Balázs. — Aludnia kell. — Jó, jó, most indokolt. De máskor se jött még segí­teni. Balázs komoran nézte ba­kancsa orrát. Nem első eset, hogy Sári miatt macerálják. Mért fáj ez nekik? Gyenge kis teremtés. És micsoda hangja van! Nincs az a ma­dár, amely szebben énekelne. Irigyelnék? A balatoni fesz­tiválra is meghívták. Az egész megyéből csak kettőjüket, ügy látszik, a művészet nem számít. Csak a gürc. Elvár­ták volna, hogy beálljon szed­ni, éjszakai bumlizás után, pihenés nélkül. Hogyisne! Sáriból egyszer még híres énekesnő lehet. Beíratta zenedébe. Afoonyba kétszer egy héten utazni, elég stra­ni akart, miért is ne akart volna, de megint közbejött valami, valami fontos, vala­mi halaszthatatlan... de biz­tos jön holnap, hiszen meg­ígérte __ megígérte, mi­k oris ... de már nem jut az eszébe és korholja magát, hogy az utóbbi időben min­dent elfelejt, még azt is, hogy mikor járt itt utoljára a fia. Igen, mert akkor is be­tolakodott az a locsogó szom­szédasszony, pontosan akkor, amikor itt volt a fia és olyan szemeket meresztett rá, biz­tosan meg is orrolt a gye­rek érte. Azóta is naponta átjön és szidja, amiért ott ül a hokedlin és várja a fiát. Még azt is mondta: nem is alcar jönni a gyerek, nemhogy az ideje nem en­gedi ... Meg azt: ha olyan nagyon látni akarja, menjen fel ő a fiához, mert neki isj csak tíz perc, akár a fiúnak... \ Hogy mit is nem gondol az j a bolondos vénasszony! Men- : jen, csak úgy, anélkül, hogy : tudnának róla! Egyszer már! ment... akkor három hó- i napja nem látta a fiát. Úgy i hét óra lehetett, gondolta, i ilyenkor együtt a család ... i Együtt volt. Meg vendégek. | Csupa elegáns férfi és nő. j Dikőrt ittak, meg táncoltak, j A fia felesége nyitott ajtót. ] Megriadt a nagy társaságtól, j Hiába biztatta a menye, nem \ mert belépni a szobába. Be- \ érte azzal, hogyha félig nyi- \ tott ajtón látja egy percre a \ fiát. Valami roppant elő- \ kelő úrral beszélgetett. A 1 hangjukat nem hallhatta, \ csak kis, finom mozdulatai- i kát látta, ahogy cigaretta-1 va\ kínálják egymást... Ki- j nosan érezte magát. Azóta j nem megy hívatlanul. Csak j kellemetlenkedne vele a fiá- ] nak. Magyarázkodhatna, hogy: neki csak ilyen egyszerű \ anyja van... így alszik el \ csendesen és az álom mo- \ solyt hint arcára. Mert az; álom az olyan jó sokáig tart. j Sokszor egészen reggelig. \ Vagy nefn is alszik ilyenkor, i csak csukott szemmel, de \ ébren álmodik? A fiáról. \ Igen, róla, aki holnap biz- \ tos, hogy eljön. Biztos... És j reggel már frissen ébred, ti- '■ peg le a tejért — ott szók-: tam találkozni vele, a lép-: csöházban — aztán gyorsan: megissza a reggeli fejecskét, \ takarít, kikavar valamit dél- [ re, megfoltozza a. kilyukadt : harisnyát, kenyérbelet mor­zsol a galamboknak... egy- \ szóval hamar elröppen a '• pa az is. Iskoláztatni kell a hangját. Ezt már akkor el­határozta, amikor megesküd­tek. Tavaly ismerkedtek ösz- sze kultúrversenyen, járási döntőn. Göröngyöt rugdalt. — Sári nem tag — pus­mogta. — Nem kötelezhető munkára. — Nem mondtam, hogy kötelező. — Az agronómus csizmaszárba tűzte a lovag­lópálcát és rágyújtott. — Én csak azt mondtam, néha el­kelne a segítő kéz. Lökve fújta ki a cigaretta- füstöt. Aztán legyintett és otthagyta Balázst. Kis piramisok piroslottak. Balázs munkához látott. A forróság eltíkkasztotta. Mar­kából kipotyogott a paradi­csom. Aludni, aludni.. 1 Csupa ásító száj gurult a láda kö­rül, a földön. A kupac egy­re nőtt. Ahogy fürge xezű asszonyok kiborították ko­saraikat, duzzadt, domboso- dott a piros hegy. Balázs körül megolvadt a levegő. Hullámzott, lebe­gett. Hangok forogtak, fel-fel- csattanó éles gúny. — Bezzeg a primadonnák lustálkodhatnak! — Flanc meg cicoma! És még kényeztetik ... — No hisz, sokra megy az olyan asszonnyal az ura! Balázs borzolódott, vála­szolni akart, megvédeni Sá­rit, mintha vasból lenne a nyelve. — Nézzétek, a primadonna! — Csoda, hogy egyáltalán főz. J \ Eminescu: í Kint megremeg a nyárfaág > * ! Kint megremeg a nyárfa-ág ! és ablakomra koppan — ! Úgy érzem most: a kerten át ! te jössz felém titokban. í J ; A tóba csillag fénye hull : s lent megdereng a mélyvíz — í Úgy érzem: kínom elcsitul * s már megbékélek én is. ' A hold szikrázik fényesen, ; a felhő szerteszéled — ; Úgy érzem: rád emlékezem í mindig, amíg csak élek. (Képes Géza fordítása) o.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ '— Hogy páváskodik! Fé­nyes délben. A fásulttá zargatott embert gépiesen vitte lába a dűlő- útra. Sári integetett. Szoknyá­ja libegett. A nap magasan az égbolt közepén lángolt. Hanangszó szállt remegve a mező felett. Dél. Hullámzó béke. Rin­gató asszomyi öl. Ernyedtsé­ge megnyugvássá simult, ahogy közeledett asszonyá­hoz. Sári megtérített az árok­parton, aztán maga is letele­pedett. Csendben, hogy ne délelőtt, a kora délután s akkor megint oda lehet ülni a hokedlira, amelyik köze­lebb van az ajtóhoz és vár­ni, újra várni__ T e gnap vásároltam egy nagy csokor orgonát. És este, amikor hazaértem, elő­ször hozzá kopogtattam be. A virággal. Mondtam: a fia küldi. Ma még nem jöhet, megint csak közbejött vala­mi. De talán holnap... Ka­pott a szón: igen, holnap biz­tosan eljön... Gondolom, aznap éjjel csodálatosan szép álma volt. J\XV\\\\V\NXXk\\V\Xk\\\\^^^ Langston Hughes: NÉGER VAGYOK Néger vagyok: Fekete, mint az éjfélszínű ében, vagy mint a dzsungel Afrika rejtelmes szívében. És voltam az a rabszolga, aki piramisokat emelt a sivatagi homokra, s a cézárok palotáinak márványlépcsőit századokon át fényesre csiszolta. Árucikk voltam: Messze tengereken túl aranyért eladtak, s Washington tábornok csizmájáról én tisztogattam le a tapadó sarat. Munkás voltam: Irtottam az erdőt, felforgattam a bányát, csapoltam mocsarát, s a Woolworth épületéhez én hordtam a követ és a téglát. Az áldozat voltam: Kongóban a belgák megcsonkították testemet, most meg Texasban fehér tigrisek űznek, s véremre szomjazón lincset üvöltenek. Néger vagyok: Fekete, mint az éjfélszínű ében, vagy mint a dzsungel Afrika ébredő szívében. Rakovszky József fordítása Szegénységi bizonyítvány zony a legjobbkor jönne, mert az uram motort akar venni. Hiába papolok neki, hogy jobb lenne egy televízió, ő csak a motort fújja. De ha egy kis se­gélyt kapnánk, akkor tán mind a kettő meglenne még a tavaszon. — Csak egy bökkenő van — vakarta meg a fejebúbját a titkár. — Mivel indokoljuk? — Mivel? A szegénységgelI ‘— vágta rá az asszony. — Mert azért, hogy jól élünk, mégiscsak szegények vagyunk ám. Mink már így szoktuk meg. Sz. Simon István legszívesebben egy tízest nyomna a markába, csakhogy megszabaduljon tőle. Péter sír is lépten-nyomon: panaszát hallja a munka­csapat, a vezetőség, a ta­nács, az , utca és a kocsma, tehát minden fontos falusi fórum, minthogy ahol meg­jelenik, másról nem is lehet szó, csak az ő keserves éle­téről, nagy nyomorúságáról. Elmondja, hogy minden gú­nya, ami rajta van, kölcsön '? jószág, tegnap már egy sütet % liszt nem volt otthon, enni $ sem tudnának, ha meg nem % szánja őket egy szakajtónyi- $ val a szomszédasszony. A 1 szalonna, hej, az már ré- f gén elfogyott, de még csak sült zsír sincs a kamrában, ' amivel meg lehetne egy ki- t csit kenni a kenyeret. Az ege- í rek is elpusztulnak már a pad-/ f láson, mert egy szem gabona % nem sok, annyit sem lát- í nak. t \ Zárszámadás után kü­£ Ionosén keservesre hangolta t nótáját Péter, s úgy rítt, mint $ a húsvéti csirke a vércse ■/ karma között. Ha pedig hi- % vatalos emberrel jött össze, £ még erre is ráduplázott, azzal % a célzattal, hogy értsék meg: ' ennek a fene nagy szegény­ségnek egyedüli oka a szö- i vetkezet. y ^ Mikor a járási titkár meg- \ szólította a melegházban, Pé- S tér még Tiborc fájdalmas pa- i nászát is túllicitáita. Csinál- \ ta pedig mindezt olyan hi- í telesen és élethűen, hogy a 5 titkár kétségbeesetten össze- { csapta a tenyerét. 5 — No, majd segítünk ma­; gún valahogy, ha már eny- \ nyíre bajban van — mondta ( Péternek, s azzal már karon is j kapta, majd betuszkolta az ! udvaron várakozó autóba. — í Először elmegyünk magukhoz, ; hogy lássuk a szegénységet, '> azután meg betekintünk a ; tanácshoz, hogy mit lehetne \ tenni. \ Péternek idegesen ugrált j az ádámcsutkája, szívesen ; visszafordult volna, mondta volna már, hogy hát azért \ éppen nem olyan fekete az l ördög, de már késő volt. A ^ gépkocsi fékezett a Rivó-por- í ta előtt, s ki kellett szállni. A motorzúgásra előjött az % asszony, lelkendezve fogadta \ a vendéget, aki mögött Péter Í integetett, kacsingatott. \ — A titkár elvtárs... — Í csetlett-botlott Rívó. — El- ^ jött megnézni, hogy s mint $ élünk. í — Jöjjenek csak beljebb $— lelkesedett Rivómé — benn í, szokás fogadni a kedves ven- l déget. Aztán egy kis bor is. I disznóság, miegymás is ott j benn akad. ; Rívó újra integetett, fejét í rázta, szemeit meresztgette 5 asszonyára, aki úgy értette, j rosszul szólt, ezért újra neki- ' lendült. \ Ha elfogadnánk azt a • szólásmondást, hogy az okos \ ember azt is eltagadja, ami- í je van, a szamár meg azzal \ is kérkedik, amije nincsen, \ Rívó Pétert a világ legoko- ! sabb emberének kellene tar­: tanunk. Mert Rivónak ebben • ; olyan tehetsége van, hogy i még a csizmát meg a nadrá- ! got is le tudja hazudni, ta- \ gadni magáról. Úgy tud sír- * ni, de úgy, hogy aki hallja, \ Cs. Kovács László: Derkovits — Aludj szívem, aludj. —í Fölé hajolt, teste árnyékával / takarta be a szúró napsuga- :• rak elől. így ült ott, yra fö- is lé görbedten, mozdulatlanul, 'S szétnyílt ajkakkaL Énekelge- \ tett ’ magában. Nyugalom volt. Ebédszü- í net. A többi férfi szemére hú- ^ zott kalapja alatt szendergett. ij Az asszonyok vidáman tere- í feréltek. Egyikük — széles; csípőjű, barna asszony — meggyet kínálgatott. Sikongva ^ lövöldözni kezdtek a mag- j gal. ^ Először úgy tűnt, csak a £ maguk szórakozására. De egy- í re sűrűbben repült ki a mag j a körből. y Sári nem győzte kapkodni £ fejét. Közben féltette Balázs í, álmát. Hogy eltalálják vagy í mocorgásával felébresztheti, j Eszébe sem jutott, hogy í gonoszkodnának. Ö is szere- í tett játszani, s tudta, milyen i nehéz pontosan célozni síkos í gyümölcsmaggal. Baj nem cs- i hét, nem üt fájdalmat, ha í éppen eltalálná is. Csak hát í már úgy záporoztak körülöt- í te, mintha ő lenne a cél-; tábla. 5 Aggódott. Vigyáznia kell j Balázsra. Óvatosan megfor-; dúlt, hogy az árnyék, melyet; saját testével terített fölé, el \ ne mozduljon, és szemben ta- $ lálta magát csúfondáros ar- ; cukkal. 5 V Szája legörbült. $ y Nem védekezett többé. Lehúnyt pillákkal, megfe- ^ szített derékkal állta az ijeszt- £ getést. S magában zümmögte, $ dúdolta: aludj szívem, aludj. zavarja, csak a pillantásával becézte, biztatta. Balázs szótlanul evett. Mígnem, megállt kezében a kanál. A fáradtság ledöntötte, az asszony szoknyájára ejtet­te fejét, s álomba zuhant. Sári cirógatta fényes, feke­te haját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents