Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

1963. MÁJUS 6, VASÁRNAP PEST *IEG\E* 3 Restaurálták és helyére vontatták az utolsó hajómalmot Áz Országos Műemléki Fel­ügyelőség helyreállította a Kö- zép-Európában is ritkaságnak számító ráckevei hajómalmot. Ez az ország utolsó hajómal- ma, amelyet még meg lehetett menteni a pusztulástól, pedig egyik hajóteste majdnem tíz évig volt víz alatt és szinte tel­jesen elkorhadt. A Duna fene­kéről kiemelt völgyhajót — amely a vizikerék tengelyének egyik végét tartotta — már javítani sem lehetett és ezért újra ácsolták. Korhű szerke­zetekkel és az utolsó hajómol­nár segítségével restaurálták a malmot is. A csaknem 100 éves hajómalmot most már végle­ges helyére vontatták. A híres ráckevei Savoyai-kastéllya] szemben, a soroksári Duna-ág partján kötötték ki, hogy két értékes műemléket láthassa­nak egy helyen a Ráckevét felkereső turisták. Lesz-e mezőgazdasági iskola Gombán? Még ha nem tudnám, akkor is sokat hallom és olvasom, hogy a nagyüzemi gépesített mezőgazdaságnak jól képzett szakemberekre van szüksége. Tanulnak is ezek a szakembe­rek egyetemeken, főiskolákon, technikumokban, meg most már szakmunkásképző mező- gazdasági iparitanuló iskolák­ban. Az ilyen iskola azonban ma még nagyon kevés, már­pedig tábornoknál, meg kapi­tánynál sokkal több harcos kell mindenféle seregbe, a földet táblásán és traktorosán művelő tsz-hadsorokba is. Gondoljuk csak el, harminc­féle szakmunkás kell manap­ság a mezőgazdaságba! Erre gondoltak Gombán a tanácsnál, az Üj Élet Tsz-nél, meg arra is, hogy a gombai gyerekek, ha kijárják az általánost, szin­tén csak tanulni szeretnének valami szakmát és e célból mostanában nagy részük el is TALÁLKOZZUNK! Szeretnék Veled, találkozni! Kicsit elbeszélgetni a mvnkádról, arról, amikor elhagytad az iskola padjait így képzelted-e el a jövődet? Szeretném hallani, hogyan töl­tőd üres óráidat? Milyen könyvet olvastál utoljára? Benn vagy-e még a tánccsoportban? Olyan vidám vagy-e, aho­gyan emlélcezetemben élsz, amilyen a híred? Randevúnk színes, pompás lesz. Tiszteletedre sok-sok ifjú vonul fel. Nagygyűlést tartanak, ahol Nagy Richárd, a KISZ Központi Bizottságának tagja szól Hozzád. A ked­vedért kiállítják azokat az ajándékokat, amelyeket a hel­sinki VIT-re utazó küldöttségünk visz a világ minden ré­széből összesereglett fiatalságnak. Gazdag, kultúr, sportműsor tarkítja közös szórakozá- sunlcat. A megye legjobb négy tánccsoportja mutatja be tudása legjavát. Fúvós zenekarok térzenét adnak. Csel­gáncs, gúlatorna, ökölvívás, motoros akrobatika és ki tudja még mi minden kápráztat majd el Téged. Az a hír járja, hogy egyik kedvenc labdarúgó-csapatunk is oda­utazik, ott mérkőzik majd. És más megyékben élő bará­taink motoros stafétával vonulnak be hozzánk. Mást nem árulok el Neked sem. Az eddig elmondot­tak is sokat ígérnek és azt hiszem máris örömmel, izga­lommal készülsz az utazásra, fiatal Barátom. Találkozzunk hát június 24-én, a nagy megyei ifjú­sági találkozón: Nagykőrösön.' ................. (s. á.) Kís érleti üzemeket rendeznek be a világ legkönnyebb kerámiaanyagának gyártására indul a községből tanulónak vagy segédmunkásnak, hogy majdan betanított munkás le­gyen — a gyáriparban. Na már most, ha ez továbbra is így megy, évről évre egyre több lesz a gép, meg a gép­kezelő, de egyre kevesebb a gépeken kívül azért csak szükséges ember, a szakmun­kás a mezőgazdaságban. Eszükbe jutott, ott áll még a falu szélén régi méltóságában ugyan alaposan megtépázva, málladozó vakolattal és ro­gyadozva, de ép emelettel és műemléki jelleggel, a báji Pa- tay méltóságos úrék egykori kastélya, jó lenne abból ilyen mezőgazdasági „inasiskolát” csinálni. Szóltak elgondolásuk­ról a Munkaügyi Minisztéri­umnak, onnan meg bürokrá­ciamentesen kiszállt egy elv­társ és miután szemrevételez­te a kastélyt, kijelentette, meg­felelne az iskola céljára, csak a rendbehozatala sok pénzbe kerül. A munkaügyinek nincs annyi pénze, talán, ha a föld­művelésügyi tárca is megnyit­ná a bukszáját, nem lenne akadály. Akadály azért lenne, még­pedig úgyszólván leküzdhetet­len. Nevezetesen egy másikkal, a Kenyeres volt uraság egykori, de ugyancsak műemlékjellegű kastélyával együtt a Patay- félét is a Terményforgalmi Vállalat bérli magtár céljára. Ezekben a hetekben a közsé­gi tanács kérésére bizottság szállt ki Gombára a kastélyok ügyében. A Kenyeres-félében ugyanis a gombaiak a föld magvai helyett saját ember- palántáikat szeretnék napköz­ben elraktározni. Nos, a bizott­ság, amelyben a Pest megyei Terményforgalmi Vállalat köz­pontján és monori járási ki- rendeltségén kívül az Arurak- tározási Hivatal kiküldöttje is részt vett, jegyzőkönyvileg megállapította, mindkét kastély elhanyagolt, részben. rossz állapotban van. A vállalat évi 5400 forint bért fizet értük, a községi tanács­nak, amelynek bérbeadó lété­re gondoskodnia kelletne az épületek állandó fenntartásá­ról. (Évi 5400 forintból?!) Egyébként hasonló befogadó- képességű csereraktár esetén A képen: a bányászati pavilon kiállítási darabjai nagy ládákban érkeznek a helyszínre (MTI foto: Lajos György felv.) Csaknem megháromszorozódott a mosóporok forgalma boltjaiban a kozmetikai cik­kek forgalma: az 1958. évi négymillió forinttal szemben 1961-ben már hétmillió fo­rintért vásároltak szépségápo­lási cikkeket Pest megye falvaiban és községeiben. Kozmetikai kiállításul egy­bekötött mosóbemutatót ren­dezett tegnap a Kiskunlachá- zi Földművesszövetkezet a kultúrhózban. A nagyszámú érdeklődőnek Merétey Pál technikus mutatta be a szin­tetikus mosóporok gazdasá­gos használatát. Gáti Zoltán, a MÉSZÖV előadója elmondotta, hogy a múlt évben a megye községei­ben mintegy 30 ilyen mosóbe­mutatót tartottak a földmű­vesszövetkezetek, s az idén a megye valamennyi földműves­szövetkezeti községében meg­ismertetik a háziasszonyokkal a korszerű mosási eljárást. A bemutatók hatására emelke­dett a falusi boltokban a szintetikus mosóporok forgal­ma. 1958-ban két és félmil­lió forint összegben vásárol­tak mosóport, a múlt évben pedig már hétmillió forint­ra emelkedett ez az összeg. Hasonlóképpen megnőtt a megye földművesszövetkezeti Búzagenelika i és nemesitési szímpozion Marton vásáron A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Me­zőgazdasági Kutató Intéze­tében június 12-én, 13-án és 14-én búzagenetikai és neme- sítési szimpoziont rendeznek, amelyen a hazai szakembe­reken kívül mintegy 50 kül­földi szakember vesz részt a Szovjetunióból, a népi de­mokratikus országokból és a nyugati államokból. Több ha­zai és külföldi búzagenetikai és nemesitési szakember tart bemutatókkal kísért előadást. (MTI) „Erről írjon szerkesztő úr!" Van protekció. Nem azért, mert gazdasági és társadal­mi berendezkedésünk saját­ja, velejárója, hanem azért, mert az új körülmények kö­zött még régi módon gon­dolkodó és cselekvő embe­rek vannak, olyanok, akik évtizedeken keresztül ahhoz szoktak hoizzá, hogy pártfo­gó, protektor kell, ha boldo­gulni akarnak. És ezek az emberek azoik, akik kiterme­lik a protekciót, még ott is, ahol eddig nem létezett. Majdnem minden héten napvilágot lát a lapok ha­sábjain egy-egy híradás: a szélhámos összeköttetéseire hivatkozva vállalta ennek vagy annak elintézését. Ter­mészetesen búsás pénzösszeg fejében. S kiderült, hogy az esetek döntő többségében a szélhámos áldozataivá lett emberek meg sem kísérelték ügyüket elintézni, hozzá sem fogtak ahhoz, hogy bármit elérjenek, nem lehettek te­hát rossz tapasztalataik sem, hanem egy ostoba, hamis vé­lekedésnek bedűlve, azonnal hittek a szélhámosnak, pusz­tán azért, mert az összeköt­tetésekre hivatkozott. Varázsige? Igen,, vannak, akik fülében varázsigeként cseng ez a szó: összeköttetés. Akik szemében háromszor akkorára nő az, akinek „ha­verjai” vannak, itt, vagy ott. Pedig ha belegondolná­nak, maguk is rájönnének vélekedésük tarthatatlansá­gára. Vajon mindenki, aki funk­cióba került, aki kisebb vagy nagyobb tisztséget visel, a protekciónak köszönheti azt? Vajon mindenki, aki új la­kásba költözött, akinek nagy képernyős televíziója van, azért mondhatja ffiind- • jjfcpagáénak. mert sikerült JCsszeköítetést” szereznie? Vajon azért ítélik el bíró­ságaink szigorúan, tekintet nélkül beosztásukra, azokat, akik kárt okoznak a társa­dalmi tulajdonban, mert „mindenkit kimentenek a ha­verok”? Vaknak, vagy nagyon el­fogultnak kell lenni ahhoz, hogy mindennek ellenkezőjét valaki ne lássa. Aki pedig látja, az azzal is tisztában van, hogy ezen túlmenően van még protekció, de azt is látja, hogyan lehet és kell harcolni a múlt e kolonca, a gondolkodásmódban még ma is ható örökség ellen. Mert harcolná kell ellene. De nem össze-vissza kia­bálással, nem általánosítá­sokkal, hanem mindig az adott tények figyelembe vé­telével. Mert a tények — sokszor hangoztatjuk — ma­kacs dolgok. És ha ezek a tények azt bizonyítják: pro­tekció, összeköttetés, vagy „haverok” által intéződött el valami, hágott valaki maga­sabbra a lépcsőfokon, akkor harcolni kell. nem megalkud­ni, nem beletörődve azt haj­togatni, hogy „akinek isten a barátja, az könnyen iid- vözül”. Szocialista rendünk — töb­bek között — azért is ma- gasabbrendű a kapitalista társadalomnál, mert az em­berek legfőbb értékmérőjévé a munkát tette, ügyek elin­tézésénél pedig az igazságot kívánja meg fő tényezőként. Míg a múltban születni lehe­tett jogokkal, addig ma min­denki maga érdemli ki az őt megillető jogokat. Míg a múltban nem az igazság, ha­nem az urak és proletárok ellentéte döntötte el ügyek sorsát, ma az dönti él, hogy kinek van igaza. Míg a múlt­ban elég volt egy jó Protek­tor, addig ma ez nagyon is kevés. Ideig-óráig még fel­karolhat valakit, de „hosszú távon” aligha. Aki a törvé­nyeket megsérti, a törvények­kel kerül szembe. Még akkor is, ha patrónusai vannak. Még akkor is, ha „összeköt­tetése” van. Mert ez rendiünk alapvető törvénye. És ezzel szembe­szállni, ellenkezőleg csele­kedni csak ideig-óráig le­het. Mi nem ismerjük a sze­mélyi hatalmat. És ezért nem ismerjük azt sem, hogy valaki csak azért kerüljön valahová, mert protekciója van. És ezért nem ismer­jük, hogy egy ügy igazság­talanul intéződjék el, csak azért, mert azt valaki úgy akarta. Harc ez. s nem is egyik napról a másikra lefolytatott harc. Nincs okunk ai'ra, hogy ne nyílt sisakkal vívjuk ezt a harcot, hogy kételkedjünk harcunk eredményességében. S ezért nincs okunk arra sem, hogy „bezzeg erről ne mer­jünk írni”. Erről írtam, s azt hiszem, fognak még erről jó néhá- nyan írni. A protekció nem emberektől független valami. Az emberek formálásával együtt hal el, lesz olyan em­lékké, mint ma a tőkés, a bank a gróf. _ A szocialista társadalom fel­építése, a szocialista ember kialakulása teszi emlékké — rossz emlékké. Mészáros Ottó lás útja nem a protekció, nem az összeköttetés, nem a jó ,^haveri” kör, hanem a becsületes munka, a párt politikájához való hűség, a nép ügyének rendíthetetlen szolgálata. De azt sem kell bizonygatni — mert van rá példa nem egy —, hogy itt- ott még érvényesülnek pro­tekciósok, hogy a „haverok” kihúznak nem egy vétkes embert a bajból. S ennek alapján terjeszthetik egye­sek: hogy létezik „szocialista” összeköttetés. Az utóbbi két szó már ele­ve felkavarja az indulato­kat. Lehet-e bármi köze két olyan szónak egymáshoz, mint: szocialista,, s össze­köttetés? Nincs idegenebb egymástól, mint éppen e két fogalom. És mégis: sokan összehozzák, s ha látnak — mert láthatnak — egy-egy pro­tekcióst, ha azt tapasztal­ják, hogy egy-egy ügy csak azért intéződött el, mert ösz- szeköttetést sikerült szerezni, akkor rögtön arról beszél­nek, hogy csak protekció kell, hogy csak azok érvé­nyesülnek, akiknek összeköt­tetésük van, s így tovább. Mint az én névtelen levél­íróm is. Nem ír egyetlen tényt sem.' Hogy itt és itt ez és ez tör­tént. s igazságtalanul történt, csak azért történhetett, mert az illetőnek protekciója volt. Nem. A tényekre nem sok szót veszteget. De annál töb­bet arra. hogy általánosság­ban. ítélkezzen, arra, hogy rágalmazzon, még akkor is, ha nem ez volt a célja. | Az újságírónak öröm, ha ol- : vasóitól levelet kap, amely- ; ben helyeselnek cikkének, I vagy éppen ellentmondanak í annak, vitáznak vele, vagy ösztönzik: tovább, tovább. Ezért vettem örömmel kézbe azt a tekintélyes vastagságú levelet, amely nevemre cí­mezve a minap érkezett, de örömöm nem sokáig tartott. A névtelen levél hosszadal­mas bevezető után így szól: ,,Azt kellene kiírni az új­ságba, hogy manapság csak az boldogul, akinek protek­ciója van. Aki ért ahhoz, hogy haverokat szerezzen, az­tán kölcsönösen tagargatják egymás suskusait. Erről ír­jon szerkesztő úr: az össze- ; köttetésröl, a protekcióról. De ; bezzeg erről maguk nem I mernek írni.” A levél további része ha- ; sonló stílusban íródott. Hang­vételéből könnyű megítélni, nem valószínű, hogy a jószán­dék vezette a névtelenségben megbúvó levélírót!. amikor véleményét papírra vetette, í De az idézett bekezdéssel j mégis érdemes foglalkozni. I Nem azért, mintha igaza len- i ne. Hanem azért, mert a I megfogalmazottak eléggé sű- ; rűn előforduló vélekedést je- i lentenek, olyan vélekedést, : amely miután általánosít, ! nélkülözi az alapot, de mégis I létezik. í Kell-e különösebben bi- j zonygatni, hogy társadalmi ; berendezésünk kiknek bizto- : sít boldogulást. Kell-e bi- ' zonygatni, hogy a boldogu­szor annyit, mint eddig a la­boratóriumi berendezésekkel. (MTI) ! j VASÁRNAPI POSTA: Az Építőanyagipari Köz­ponti Kutatóintézetben dr. Albert János Kossuth-díjas kutató, a durvakerámiai osz­tály vezetője, új fajta hőszi­getelő anyagot állított elő a kazánok, csővezetékek és kü­lönböző kemencék hőveszte­ségének csökkentésére. Ez az új szigetelő a rioporit, a világ legkönnyebb kerámiaanyaga, pedig sokkal szilárdabb és jobban szigetel, mint az ed­dig ismert keramikus hőszi­getelők. A kutató kétféle összeté­telű rioporitot készített. A 300—900 fokos hőmérsék­letnél használható új anyag a hőveszteséget csaknem a felére csökkenti, és mégis kétszer olyan erős, mint ed­dig a legjobb hőszigetelő, a kovaföldből előállított ter- malit. így csupán 200 mé­ter hosszú, magasnyomású gőzvezetéknél évente 36 000 forintot takarítanak meg ez­zel a szigeteléssel, pedig sok ezer méter hosszú hasonló vezeték van az országban. Az új magyar találmányt 11 államban védi szaba­dalom és máris 15 or­szágban érdeklődtek kü­lönböző cégek, vállala­tok, hogyan kaphatnának ebből a kitűnő tulajdon­ságú anyagból. A kutatók a hazai ipart már kisegítették a laboratóriumban előállított új szigetelővel. Egy újítás alapján rioporitgyű- rűkkel védték meg a bor- sodnádasdi és a dunaújvárosi lemezhengermű hőkezelő ke­mencéjének géprészeit és sok értékes, nemes acélt takarí­tottak meg. Az új anyag töme­ges gyártásának előkészítésé­re most kísérleti üzemet ren­deznek be a Parafakőgyárban és a Kerámia Téglagyárban. Az év végéig mindkét helyen megkezdik a rioporit gyártá­sát, s így évente csaknem 5000 köbméter kitűnő szi­getelőanyagot készítenek, száz­a vállalat mindkét kastélyt hajlandó átadni. Kiderül még a jegyzőkönyvből, hogy évente összesen 80 vagonnyi termény fordul meg a magtárrá lett két kastélyban. A 274 négyzet- méter alapterületű Kenyeres­félében egyébként 21 vagon, a Patay-féle 304 négyzetméteres alap területén 13 vagont lehet egyszerre tárolni. Népgazdasá­gi érdek, hogy: a két kastély magtár maradjon. Hiszen vagy másfél évtizede valóban népgazdasági érdek volt, hogy a termés elraktá­rozására igénybe vettek kas­télyokat, de azóta — ezt lai­kus létemre csak éppen emlí­teni merészlem —, talán lehe­tett volna valami más meg­oldást találni. Lám, a gombai Űj Élet Tsz, noha nem tarto­zik éppen a megye legerősebb termelőszövetkezetei közé, ta­valy már épített egy harminc- vagonos magtárt és most épít, aratásig el is készül ve­ié, egy másik ugyanakkorát. Meg aztán valahogy úgy tűnik fel előttem, hogy a termés el­raktározása mellett népgazda­sági érdek gondoskodni arról is, hogy a jövőben elegendő legyen a terményt termelő szakember. Nemcsak Gombán, természetesen. De a gombaiak se erre gon­dolnak, hiszen mindenütt hi­vatkoznak rá, Bénye egy, Mo- nor, Űri, Káva szintén csak nyolc kilométerre fekszik tő­lük és más, kissé távolabbi községekkel a monori járás­ban, de még a nagykátaá já­rás jó részével is rendszeres és sűrű az autóbuszösszekötte­tésük:. Mert ilyen könnyen megközelíthető, tehát nagyobb környék mező- gazdasági szakmunkásképzésé­nek központja lehetne Gom­bán. így látja ezt a monori járá­si KISZ-bizottság is, és nem­csak a mezőgazdasági ipari­tanuló iskola tervét támogat­ja, de védnökséget vállal az átépítés münkája felett. Ele­ve biztosítja hozííá valameny- nyi tagja társadalmi munká­ját. Lesz-e szakiskola a Patay- kastélyból, vagy magtár ma­rad, amíg csak össze nem om­lik, ki válaszol erre a kérdés­re? Szokoly Endre •vXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVs I Készül az Ipari Vásár ! Az épülő Ipari Vásáron állványok, ládák, festékes dobo- \ zok és gépek között több ezer ember dolgozik, hogy a megnyi­tásra méltó környezetet teremtsen az ez évi ipán újáonsá- i goknak.

Next

/
Thumbnails
Contents