Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
1962. MÁJUS 20, VASÁRNAP rt,si uwr szfűrlaa Dicsérő és figyelmeztető számok Mire tanítanak a megyei ipar múlt évi eredményei? BEFEJEZŐDÖTT AZ IROSZOVETSEG KÖZGYŰLÉSÉ (Folytatás az 1. oldalról) A legtöbb iparvállalat ve- i zetöl és dolgozói már a múlt év végén, de ha nem, akkor az idén, az év elején megbeszélték az ötéves terv első esztendejében szerzet termelési tapasztalataikat. Ennek ellenére mindenütt kíváncsian várták az egész megye eredményeit. Nemcsak a kíváncsiság vezette őket, hanem az a törekvés is, hogy tanuljanak a közös tapasztalatokból. A termelés meny- nyiségi alakulásáról, sőt, a termelékenységről is, már korábban értesültek. Jelentős eredmény, hogy Pest megye szocialista ipara 1961-ben több mint négy százalékkal teljesítette túl tervét és 16 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. Ennek a 16 százaléknak közel 70 százalékát a termelékenység növelése révén biztosítottuk. Az exporttervek teljesítéséről, az önköltség alakulásáról és még a termelékenység helyzetéről is pontos adatok állnak rendelkezésre, amelyek többsége ugyan dicséretet tartalmaz, de figyelmeztet is. Rosszul tennénk, ha a számok e tulajdonságát nem használnánk fel az ez évi munka további javítására. A rendelkezésre álló számok elmondják, hogy az exporttervet 1961-ben 103,8 százalékra teljesítették iparvállalataink a megyében. Közel 12 százalékkal több áruféleséget vittek ki külföldre, mint 1960-ban. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a mennyiségi tervet legjobban teljesítő vállalatok exportáltak a legtöbbet. ami azt jelenti, hogy a megyei ipar tervtúlteljesítésének nagy része külföldön realizálódott. Például a Csepel Autógyárban csaknem hat százalékkal több dieselmotort, a Nagykőrösi Konzervgyárban 73 százalékkal több gyümölcs- konzervet, a Diósdi Csap- ágygyórban kerekein 24 százalékkal több csapágyat gyártottak, mint 1960-ban, s ezek a vállalatok, valamint a Gödöllői Ganz Árammérőgyár a legjobbak az exporttervek teljesítésében is. A termelékenység alakulásának részletes vizsgálatánál jóleső érzés hallani, hogy 1961-ben Pest megye ipara több mint 11 százalékkal növelte a termelékenységet és ez meghaladja az 1960. évi eredmény kétszeresét. Jó eredménynek számít, hogy a könnyűipari üzemek közel hatszázalékos termelésnövelést valósítottak meg létszámfelvétel nélkül. A Nagykőrösi Konzervgyár a többlettermelésnek 19 százalékát biztosította a termelékenység javításával. Bár a Nagykőrösi Konzervgyárat objektív okok miatt nem lehet a többi vállalattal azonos mércével mérni, a fenti arány az idén feltétlenül javításra szorul. Önköltségi számaink is jók. Állami vállalataink nemcsak az előző évinél, hanem a tervezettnél is alacsonyabb költségszinttel termeltek. Előírt önköltségi tervüket 102 millió forinttal teljesítették túl. S most lássuk a legfontosabb figyelmeztetéseket. Termelési és termelékenységi eredményeink azt bizonyítják, hoigy ipari üzemeink jobban kihasználták a termelő berendezéseket, több helyen növelték a második, illetve a harmadik műszakban dolgozók számát. Ennek ellenére elsősorban gépipari vállalatainknál még mindig jelentős kihasználatlan tartalékok vannak. Például még a legjobb eredményt elért Csepel Autógyárban a közvetlen termelő gépek 61,7 százaléka. ezen belül az esztergagépek alig több, -mint 64 százaléka, a marógépek 60 és fél százaléka volt csak kihasználva. Vannak olyan vállalataink a gépipariban, amelyek jóval kedvezőtlenebb eredményt tudtak felmutatni. Itt kell szólni arról is. hogy a megyei pártbizottság 1960 októberi határozata nyomán 1961 végén az állami iparban dolgozó munkásoknak csupán 49 százaléka dolgozott teljesítménybérben. Az előző évihez viszonyítva a 10 százalékos emelkedés számottevő, de a határozatban megjelölt 65 százalékos szint reális, tehát erőfeszítéseket kell tenni, megvalósítása érdekében. A készletgazdálkodásról is szólni kell. mert a számok azt mutatják, hogy 1961 végén jóval magasabbak voltak a vállalati anyagkészletek, különösen az elfekvő készletek mint egy évvel azelőtt. Tudjuk, hogy ezt kedvezőtlenül befolyásolta a tervkötelezettségek menetközben! változtatása, mégis kellő körültekintéssel ezen is lehetett volna és kell is javítani. önköltségi és anyagtakaré- kossági számaink is jobbak lehettek volna, ha például a Csepel Autógyár-ban és más vállalatoknál is nem emelkedik a selejtszázalék. Igaz, hogy mindössze tizedszázalékos emelkedésiről van szó például a Csepel Autógyár munkase- lej tjénél, de értékben ez jelentős összegeket képvisel. Jobb munkával nemcsak itt. hanem a váci Híradástechnikai Anyagok Gyáraiban, a Keményfém- ipari Vállalatnál és a Ceglédi Villamosipari Vállalatnál, a megváltozott termelési körül- ményék ellenére is javíthatták volna az eredményeket. Ehhez hasonló feladat a tapasztalt elég nagyarányú munkaerővándorlás csökkentése, amely nem kis mértékben okozója a minőség romlásának. Vállalatainknál igyekezzenek stabil, erős törzsgárdát kialakítani. Vállalataink egészében eredményes-munkát végeztek, amit az is bizonyít, hogy a vállalati nyereség! tervet 102 millió forinttal túlteljesítették. Hiba lenne, ha a számok mutatta figyelmeztetéseiket nem szívlelnék meg az idei még jobb eredmények érdekében. F. I. Nagy a sikere a Cegléden gyártott kolbászújdonságnak — Naponta huszonöt-harminc mázsát. — Lehet még fokozni ezt a mennyiséget? — Úgy gondolom, ha a közönség igénye megkívánja, többet is termelhetünk belőle. (-y -e) juk a szocialista építő- munkába, s a közös munkában társadalmunkat egységes, szocialista szellemű és világnézetű társadalommá formáljuk. A nópfrontpolitika mai formája azonban nem valami osztálybéke. hanem, az osztályharc magasabb fokú új formája, a szocialista társadalom építésének befejező szakaszában. Eszközei ma már 'békések, lényege a közös alkotómunka, és az antimarxista polgári nézetek, a kapitalizmus erkölcsi világnézeti, szellemi csökevényeinek éles bírálata. A továbbiakban Kállai Gyula részletesen szólott a párt szövetségi politikájáról és hangsúlyozta, hogy az széleskörű elismerésnek örvend. A párt célja — mondotta többek között —, hogy ennek a népfrontpolitikának az írók körében is a legteljesebb mértékben érvényt szerezzen. A továbbiakban ezeket mondotta: — Irodalmi életünk nagyon fontos kérdése a mai élet ábrázolása. Senki nem vitathatja: egyetlen irodalom sem fejlődik egészségesen, ha fő feladatát nem abban látja, hogy feltárja az adott világ sokrétű problémáit, segítse kora haladó erőinek győzelmét, részese legyen a kor társadalmi küzdelmeinek. A mi irodalmunk tekintete is korunkra irányul, mégis azt kell mondanunk, hogy a népünk életének utolsó 15 évében bekövetkezett sorsdöntő fordulatoknak a téma nagyszerűségéhez méltó megfogalmazása még nem született meg az irodalomban. Irodalmunk ezzel még adós, de bízunk benne, hogy ezt az adóságát is törleszteni fogja. A továbbiakban az íróknak az élettel, a dolgozó emberekkel való kapcsolatáról beszélt Kállai Gyula. Hangsúlyozta, | LYENNEK képzelem a fő1 könyvelőket. Ülnek a nagy íróasztal mögött. Előttük papírtenger, számológép, sokféle toll, ceruza. Minden a helyén. Precíz pontossággal. Ülnek magasan, soványan, fehér- hajúan, méltóságteljesen, nyugodtan. Ilyen Surányi Imre is a Váci Kötöttárugyár főkönyvelője. Így ül ebben a gyárban negyven esztendeje. Húszéves korában könyvelőként kezdte. Hét év után pénztáros lett. A felszabadulás után pedig kinevezték főkönyvelőnek. Hány darab, vagy méter áru százféle adatával, régi és új dolgozók számokban kifejezett gondjával bíbelődött e négy évtized alatt? Talán még meg sem kísérelte kiszámolni. Ha csak nyolc órát töltött naponta a földszinti szobában, akkor is életéből 5 990 400 perc! De milyen könyvelő, főkönyvelő lenne az, aki nyolc órai munkaidő után otthagyná könyveit? Mennyi öröm, mennyi keserűség fér a sok millió percbe. Volt mindkettőből része. Hiszen a háború, a gazdasági válság, az idő nem hagyta érintetlen Surányi Imrét sem. Munkája helyett számokról beszél. Írnám, jegyezném, amit mond, de nem tudom követni gyors gondolatait. Hogy is érne fel kicsiny könyvelői tudásom az ő tapasztalatával? Inkább figyelem, ahogy beszél és arra gondolok, milyen derék gyerekei lehetnek egy ilyen munkában őszült embernek. Meg is kérdezem, hány családja van és hol dolgoznak? Kérdezem, de máris bánom. Surányi Imrének még a csendes mosoly is lehervad ajkáról. — Deportálták őket és .. . most második feleségemmel magunk vagyunk. Ö is megjárta a koncentrációs tábort, s egy életen át nem tudja csitítani szomorú emlékét. Pedig barátai, munkatársai szeretetükkel űzik tőle a bánatot. Negyven év! Csaknem fél évszázad a kötöttárugyárban. A gyár megkopott, gépei elavultak. Felszerelése nem tartott lépést az évtizedekkel. Ebben az esztendőben azonban már korszerűsítik: új öltözőt, fürdőt kapnak. Üj gépek kerülnek a régiek helyébe. Surányi Imre örül neki. Eszébe sem jut a régihez ragaszkodni, A negyven év nem a múlthoz húzza vissza. Inkább összegyűjtött tapasztalata a jövőt szolgálja. Május elsején kormánykitüntetést kapott. Mellé sok szívből fakadó jókívánságot. Szerényen, mintha meg sem érdemelné. Es épp ilyen halk- szavúan árulja el: a járási és a városi pártbizottság minden nagyobb dolgában segítségül hívja. a KT1V1STÁJA a pártnak, Es ez a szürke, máskor oly közömbös szó, most szép csengést kap Surányi Imre szájából. Hiszen ö pártonkí- vüli. Es mégis. Mégis úgy számítanak rá, mint kommunistára. (s. á.) hogy az életismeret hiánya akadályozza többek között a pozitív hős megfelelő ábrázolását is. Részletesen beszélt a sematizmus kérdéséről és hangoztatta, hogy nagyin sokan a sematizmus bélyegét egész mai életünkre rásütik. — Még mindig akadnak — mondotta —, akik úgy vélik, hogy a mai élet kérdéseiről nem is lehet nagy művet alkotni. mert ehhez bizonyos „történelmi távlat" kell. r Amennyiben az írónak szilárd marxista—leninista világnézete van, biztosan eligazodik korunk legbonyolultabb kérdéseiben is. Látja a fejlődés távlatait, tudja, hogy az egymással birkózó erők közül melyik lesz a győztes, s ha ez a képzettsége megfelelő tehetséggel párosul, nem kell évtizedeken át csak gyürkőznie. készülődnie arra, hogy korunk sorsdöntő társadalmi fordulatait ábrázolja. A továbbiakban Kállai Gyula az irodalomnak a jövő felrajzolásában betöltött szerepét elemezte. A továbbiakban arról beszélt: a nép, a párt, a kormány megbecsüli és szeretettel övezi az írókat. Barátot, fegyvertársat lát bennük a küzdelemben, amelyet a jobb, szebb életért folytat. Ezután az irodalom társadalmi jelentőségéről szólott, majd az írószövetség megnövekedett szerepét hangsúlyozta. s az íróknak az elnyomás, kizsákmányolás elleni, valamint a béke megőrzéséért folytatott harcban betöltött szerepét hangoztatta. Befejezésül ezeket mondotta: — Teljes szívvel és őszintén bízunk a magyar írókban, a magyar irodalom képviselőiben. Egy úton megyünk, azonos célokért harcolunk. Bízunk abban, hogy a jövőben tanúi leszünk a nagjigényű magyar szocialista irodalom felvirágzásának. Rendületlenül hiszünk abban, hogy népünk további nagy felemelkedés előtt áll az élet minden területén, s ebből a felemelkedésből — sőt ennek előmozdító erői közül — nem fog hiányozni a magyar irodalom sem. ★ A közgyűlés a vitában elhangzott további felszólalások, valamint Darvas József zárszavának meghallgatása ntán egyhangúlag elfogadta a Magyar írók Szövetsége alapszabályának módosítását, majd sor került a szövetség vezető szerveinek megválasztására. Ezzel a magyar írók kétnapos kongresszusa véget ért. VASÁRNAPI POSTA : Egyes foglalkozási ágak képviselői a legszívesebben nem dolgoznának. Pontosabban: legszívesebben nem azt a munkát végeznék, amely a feladatuk. Azt szeretnék, hogy a gyógyítás, a büntetés, a tűzoltás helyett a betegség, a bűn, a tűz megelőzésében merülne ki minden tevékenységük, hisz így sok-sok embert megóvhatnának a biológiai-erkölcsi- anyagi károsodástól. A „nem dolgozni” sivár fogalma tehát ezekben az esetekben humanista tartalmat kap. Mindez akkor érlelődött meg bennem, amikor megjöttem arról az útról, amelyre Selmeci István őrnagy, a Pest megyei Tűzrendészet! Osztályparancsnokság helyettes vezetője vitt magával. Az önkéntes tűzoltókat látogattuk végig Vecsésen. Cegléden, Nagykőrösön, Abonyban, s ez a látogatás komoly mérlegeléssé változtatta az induláskor még minden porcikámban berzenkedő, kötekedésre. lekicsinylésre ingerlő jókedvemet. Hogyne! Városi ember vagyok, s mint a nagyvárosi emberek egy részének, komikus képzeteim vannak a vidéki, a falusi önkéntes tűzoltókról. Még egy- szér sem találkoztam velük, de elkönyveltem magamban: annyit érthetnek csak a „szakmához”, a hivatásosok által Hogy ne verjék félre a harangot bravúros tökélyre vitt tűzoltáshoz, mint amennyit az igazi színművészethez értenek azok a derék mesteremberek, akik nagy garral műkedvelő előadásra készülnek Shakespeare Szentivánéji álom című tündérjátékában. Mondom, ilyesfajta képek éltek bennem — s teljesen kiforgatott ez a látogatás. Szégyenkeztem is, mint ahogy minden ember szégyenkezik olyankor, ha rádöbben, hogy a dolgok ismerete nélkül — eZ- marasztalólag ítél valamiről. Hiszen majdnem mindenről lehet viccelődni — de más a tréfálkozás és más az, ha az ember elvéti az arányt, és néhány felszíni fonákság miatt a lényeget is viccesnek látja. S az önkéntes tűzoltóság nem vicc! Alapjában nem az! Mert az eszme: „a szocializmus alapjainak a lerakása” a valóságban — hogy csak ezt említsem — új gyárak, lakóházak, szociális és kulturális célokat szolgáló épületek alapjainak a lerakását is jelenti. S az államnak — ilyen beruházások mellett — nincs pénze arra, hogy minden faluban, községben, kisebb városban fenntartsa a rendkívül költséges állami tűzoltóságot. Tűzoltóság nincs, de megelőző tűzrendészet, tűzveszély, tűzeset van — s ilyenkor jutnak főszerephez az önkéntesek. Kik ezek az önkéntesek? Különböző foglalkozású, világnézetű, más és más életelveket valló emberek, akiknek olyan szenvedélyük van, amely nemcsak szenvedély, hanem embertársaik, barátaik. munkatársaik, egyszóval: tágabb környezetük szempontjából is rendkívül hasznos dolog. Van közöttük gyárigazgató, mint Kovács László, a nagykőrösi parancsnokhelyettes, kémény- seprő-kirendeltségvezető, mint Polgár M. József, az abo- nyi, és járási egészségőr. mint Hollóst Sándor, a ve- csési parancsnok. S van motorszerelő, úttörő, tanácselnök-helyettes, párttitkár, gyárt munkás, tsz-tag, ktsz- tag. nyugdíjas — sok szakmát felsorolhatnánk. S aztán a „nem aktív“ önkéntesek! Mohár Lászlóné például, a Ceglédi Járási Tanács igazgatási osztályvezetője. aki a tűzrendészeti érdemérem első fokozatát kapta, mert semmilyen fáradságot nem sajnált azért, hogy a járás valamennyi községében jó tűzoltótestület jöjjön létre. Vagy dr. Szabó Károly, a nagykőrösi tanács igazgatási osztályának vezetője, aki Békés Sándorral (nyugdíjas hivatásos — most az önkéntesek parancsnoka) és a gyárak, intézmények vezetőivel összefogott akkor, amikor megtudták, hogy idén újévtől a város az önkéntesekre „marad”. S amikor tűz ütött ki, a néhány üzem eddigi gárdájára „felfejlesztett” újonctestület pontosan, tervszerűen indult „támadásra”. Ez az eset, s az út során tapasztalt sok kisebbjelentősebb benyomás egy rendkívül rokonszenves világot tárt fel előttem. Érzékletessé vált, hogy ezek a heterogén, a legkülönfélébb foglalkozási ágak képviselőiből verbuválódott társaságok hogyan forrtak egységes testületekké. Testületté, ahol mindenkinek rangja, rendfokozata van, s ahol mindenki katonás pontossággal betartja a feljebbvalója utasításait — de olyan testületté, ahol mindenkinek egyforma jogai és kötelességei vannak. A „szakma” elsajátítása, az elméleti és gyakorlati kiképzés alól senki számára nincs kibúvó — de aki már tűzoltónak jelentkezett, nem is akarja „elbliccelni” a foglalkozásokat. S a megelőző munkát, a járőrszolgálatot (de fontos ez ilyenkor, és különösen a cséplés idején!), egyformán vállalja és végzi hadnagy és őrvezető. Az összeforrottságon, a katonás szervezettségen kívül még egy rokonszenves vonásuk van a testületeknek. A családiasság. A közös névnapi ünnepségek, az együttes erővel épülő szertárak és oktatótermek, a műsorok, ahol a „pénzkereső“ zenészekkel együtt a nem zenész tűzoltókat is megvendégelik. A büszkeségük is ide kívánkozik: ,,A községnek is építünk. nemcsak önmagunknak”, vagy: „Nálunk büszke az a gyerek, ha jól tanul, és felveszik úttörőtűzoltónak — nálunk kiképzésre járnak, nem huligán- kodnak a fiatalemberek.” Az igazi büszkeség mégis az, hogy tűznél, árvíznél bizonyították: méltóak (vagy ha volna rá fedezet: méltóak lennének) az egyenruhára. De ami még ennél is nagyobb, s amelyet mindenütt a legnagyobb öröm- mel újságoltak; „Nálunk már évek óta nem vertük félre a harangot” — „Nálunk már évek óta nem volt jelentősebb tűzeset." %en‘ a nemdolgozás, a gondos megelőzés az önkéntes tűzoltók legfőbb, leges- legfőbb érdeme. Azoknak az igazgatóknak, munkásoknak, tsz-tagoknak, úttörőknek és iparosoknak a legfőbb érdeme ez, akik, ha úgy szükséges, olykor tán bizonytalankodva. de mégis percek alatt képesek szakmát változtatni. Murányi József Rövid ideje újfajta füstölt- kolbászt árusítanak a boltokban. Pesten fedeztük fel, s a megvásárolt kóstolót jónak találtuk. Nemzetiszínű papírszalag fut körbe a kolbászon, hirdetve, hegy a Ceglédi Húsipari Vállalat készítménye. — Halló! Igen. Itt Kiskoréii f. János igazgató. Nemcsak mi ^ gyártjuk az újfajta kolbászt, J hanem makói és szombathelyi J testvérvállalatunk is. Ez év ^ elején együtt kaptunk megbí-^ zást arra, hogy újfajta, olcsó? íüstöltkoltoászféleség előállítá- ? sával kísérletezzünk. Előrelát- ? ható, hogy az eddig bőségesen ? piacra kerülő népszerű füstölt ? lókol'bász termelése erősen J mérséklődmi fog, s tavasztól J kezdve már csak ritkán és sok- J kai kisebb mennyiségiben ke- J rülhet piacra. Valamivel pó- J tolni kell. Árban a 60 forin- J tos gyulai és a 36 forintos ló- í kolbász ára között mozgó új- J fajta szárazkolbász előállítása volt a cél. Nyomban hozzáfog- ? tónk a kísérletekhez. í — És meddig folytak a ki- J sértetek? J — Csaknem négy hónapig, J de április végén már meg- < kezdhettük a sorozatgyártást. ? Fogyasztói ára 45 forint, a ne- ? ve pedig Uttörőkol'bász lett. ? — Szabad a receptje után J érdeklődnünk? J — Nemes fűszereket adago- J lünk, hetven százalék sertés- J és harminc százalék marhahús J keverékéhez. — Aha! Ettől emlékeztet íze f a szalámiéra. ? — Szóval ízlik? Nagyon örü- ? lök! Még eddig mindenfelől? csak dicséretet kaptunk érte.; Sokat rendelnek belőle az élei- J mi szerkereskedelmi vállalatok, J ebből is úgy látjuk, nagy aj közönségsikere új gyártmá- J nyunknak. A Pest megyei vál- J latotoknak is állandóan szál-} Irtunk. S — Mennyit gyártanak belő- j le? ' 5 990400 PERCH
