Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-15 / 111. szám

1962. MÁJUS 15, KEDD ns# megyei KÄirlan 3 Bélyegsorozat az előfizetéses lottószelvényeken A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az előfizetéses lottószelvényeken bélyegsoro­zatot ad ki. Júniustól hat, egymást követő hónapon át, az előfizetéses szelvények iga­zoló részén bélyeg formájú emblémát helyeznek el. A bélyegen a júniusi szelvényen O, a júliusin és az augusztusin T, a szeptemberin H, az ok­tóberin O, a novemberin pe­dig N betű lesz. Azok a fo­gadók, akije az „otthon” szót alkotó bélyegsorozatot össze­gyűjtik és címük feltünte­tésével december 24-ig be­küldik az Otthon Áruház cí­mére, sorsoláson vesznek részt. A december utolsó napjai­ban megtartandó húzáson száz értékes jutalmat, főnye­reményként teljes „Varia” szo­baberendezést sorsolnak ki a pályázók között. (MTI) — ELISMERŐ OKLEVÉL­LEL tüntette ki a Hazafias Népfront Cegléd Városi Bi­zottsága azokat az üzemeket, tsz-eket, közintézményeket, úttörőcsapatokat és iskolá­kat, amelyek a legkiválób­bak voltak a május elsejei felvonuláson. Több sertést hizlalnak, fejlesztik a baromfitenyésztést Pótolják a fagy okozta károkat a pilisi Hunyadi Tsz-ben Kevés beszédű, zárkózott fiatalember Kovács Endre, a pilisi Hunyadi Tsz fősgro nómusa. Legalábbis első lá­tásra ilyennek tűnt a minap ott kint, a szőlőpászták kö­zött, ahoJ határjárás közben rátaláltunk. Hamar kiderült, nem fukarkodik a szavak- ; kai, más oka van rossz ked- i vének. Oda a szőlc^ legna­gyobb része, kétszáznyolcvan holdat „szüretelt” le a fagy. Pedig sok reményt fűztek az idén ezekhez a pásztákhoz, hisz olyan szépek voltak a hajtások, a legtöbb vesszőn már a fürtök is kijöttek. Re­kordtermésre számítottak, de az idő most közbeszólt. Nem mérték még föl pontosan, de az agronómus szerint legalább hetven százaléka elfagyott a várható termésnek. Hiába füstöltek. Különben is, a fa­lut köröskörül szőlők öve- j zik, s a mínusz hat-hétfokos i hideg ellen — mert ennyire | süllyedt a hőmérséklet — nem J lehetett felvenni a küzdelmet. Nemcsak a szőlőben, hanem a kertészetben is kárt tett a fagy. Hat hold paradicsomot már kipalán ráztak, s ez mind el­pusztult. Erre még csak jön valami kártérítés, a MÉK a szerződés értelmében holdan­ként 1200 forintot megtérít. Viszont húsz holdra előké­szített szabadföldi palánta a melegágyakban fagyott el. Pedig azt is takargatták ha­surával, kátránypapírra;, még sem tudták megmenteni. A gyümölcsösben is komoly kár mutatkozik, a dió teljesen le­fagyott. Mit lehet ilyenkor termi? önkéntelenül is ez a gondo­lat motoszkált bennünk, amíg végigjártuk a környéket. Ilyen esetben tanácsot is nehéz ad­ni. Kovács Endre azonban, ahogy szavaiból (kivettük, nem veszítette el a reményt. — A vezetőség már foglal­kozott a rendkívüli helyzettel, s az elképzelésünk — magya­rázta — a fagy okozta várha­tó kiesést az állattartás növe­lésével pótoljuk majd. Mi­képpen? Ezt még nem be­széltük meg részletesen, min­den esetre több sertést hizlalnak, fölfejlesztjük a baromfiállo­mányt, s körülnézünk, hogyan tudnánk több jövedelemre szert tenni. Azt már bent az irodában tudtuk meg a fiatal főagro- nómustól, hogy pillanatnyi­lag reá hárul a legtöbb gor.d a szövetkezetben. Jelenleg hiányzik az elnök, Len tá r Kálmán elnökhelyettessel irá­nyítják a gazdaságot. Ha egyéb gond nem lenne, csu­pán ez a probléma is megne­hezítené a tagság összefogását, mozgósításét. Kovács Endre egy évvel ez­előtt került Pilisre egy Ko* márom megyei állami gazda­ságból. Ott még gyakornok­ként dolgozott, ide, ahogy ő mondja, a mélyvíz kellős kö­zepébe pottyant. Éppen akkor fejlődött föl a termelőszövet­kezet, ötszázról — három és félezer holdra. Akkor még mindössze negyven tagot tar­Ceglédbercelnek is lesz művelődési otthona — Községünkben élénk kul­túráiét folyik, annak ellenére, hogy a különböző csoportok­nak nem valami rózsás körül­ményeket biztosíthatunk. Itt van például az énekkarunk. Negyvenéves múltra tekint vissza. A váci dalostalálkozón is dicsőséget szereztek közsé­günknek. Van színjátszócso­portunk, úttörőzenekarunk, s különböző szakkörünk. Ezek­nek egytől egyig hely _kell! Ceglédbercelnek lesz művelő­dési otthona — mondja a szo­kásos kérdésre Joó Ágostonné tanácselnök. Majd így foly­tatja: — A tanácsülés úgy határo­zott, hogy elsősorban művelő­dési otthonra van szükségünk. A terveket társadalmi mun­kában most készítik. Ennek befejeztével indul meg a tény­leges építkezés. — Három évre osztottuk be a tennivalókat. Idén június­ban kezdi meg a Ceglédi Vá­rosi Tanács Építőipari Válla­lata a földszinti előcsarnok és a 350 személyt befogadó szé­lesvásznú mozihelyiség építé­sét. Novemberre elkészül. Ez­után a főútvonalra néző eme­leti rész építése jön sorra, ahol az öltözők, olvasószoba, KISZ- szobák lesznek. A harmadik ütemben vakolják a házat, be­kerítik és parkosítják az ud­varát Minderre községfejlesz­tésből szánunk két és fél mil­liót. Állami támogatást is ké­rünk. A berendezést a megyei művelődési osztály adja. — Erősen számítunk a tár­sadalmi munkára is. Már ed­dig szépszámmal kötöttünk munkaszerződéseket. Legtöb­bet — 1500 munkaórát a fel­sőtagozatos iskolások ajánlot­tak fel, a pedagógusok pedig kétszázkilencven munkaórát vállaltak. — Az épületben múzeális jelleggel kívánjuk bemutatni a helytörténeti és népvisele­ti ■ kutatócsoportunk által ös­szeszedett anyagot. Máris ér­dekes és szép darabjaink van­nak, s ezek szépen dekorál­ják majd művelődési ottho­nunk előcsarnokát. Jelenleg is és még hosszú ideig ez lesz a mi legfőbb újdonságunk — búcsúzott a tanácselnök asz- szony. tottak nyilván, ma már hét­száz tagja van a szövetkezet­nek. Eleinte Kovács Endre be­osztott mezőgazdászként dol­gozott, később ö került a szakirányítás élére. Verejté- kes napok következtek, hisz rengeteg problémával küszkö­dött a nagyüzem útjára lépett gazdaság. Szerencsére a fiatal főmezőgazdász nem maradt egyedül, segítettek neki a leg­nagyobb tapasztalattal ren­delkező gazdák. Különösen Gál János mezőgazdász, vagy Paksa Károly, de Hudova Mi­hály brigádvezető is ugyan­úgy, mint Csikós István, vagy Csikós János. Így aztán az év elején sikerült kialakítani a nagyüzemi táblás gazdálko­dást. A területeket önkéntes vál­lalás alapján szétosztották művelésre a családok között. Kezdetben idegenkedtek a vállalásoktól a tagok, de mire földbe került a kukorica, meg a burgonya, az utolsó négyszögölnek is akadt gazdája. Kovács Endre szerint még a „be nem tervezett” ter­mészeti csapás ellenére is si­kerrel zárhatják az évet. Többször született már a szö­vetkezet fennállása óta olyan teljesítmény, ami ezt az el­képzelést reálissá teszi. Elég csak a tavaszi szántás-vetést említeni. A múlt év őszéről még április 3"án is 1000 hold földterület maradt felszántat- lan. Április I3-án befejezték a szántást Bár ez elsősorban a gépállomás dolgozóinak ér­deme, de nagy része van a ve­tés idejében történő befejezé­sében a tagoltnak is. Tavaly ilyenkor még úgy kellett kér­lelni az embereiket, s alig-alig tudtak összeszedni egy-egy munkacsapatra valót. Most meg már jönnek hívás nélkül is, a múltkor is ötven ember dolgozott együtt Puksa Ká­roly brigádjában. — Igaz, nagyon megdöb­bentett bennünket — mondot­ta a búcsúzásnál a fiatal fő­mezőgazdász — a nagy kárt okozó fagy, de nem estünk és nem is esünk pánikba! Súlyán Pál Tekintély - „ zuha44 nélkül Az Egyesült izzó váci kép­csőüzemének egyik műhelyé­ben megállt a gép. Ma még nem ritka dolog az ilyesmi. Amíg a menetközbeni bajt helyre nem hozzák, a munká­sok dolog nélkül maradnak. Egy fiatalember úgy gondolta, jól hasznosítja a „lukas” per­ceket, s félrevonult szundítani SZERENCSE? Egy évvei ez­előtt szép üveg- készletet kaptam ajándékba. Hosz- szú, zöld doboz­ban hat rekesz. Benne fehér, kék, sárga, rózsaszín, zöld és piros csí­kos pohárcsalád. Azért család, mert az öblös vizespo­hárban kerek b°~ rospohár, s legbe- lül csínoska likő- röspolhár csücsül. Nagy volt az örömöm. Alig vár­tam, hogy vendég jöjjön. Szerencsé­re nem kellett so­káig várnom. Minden hétre akad ismerős-jó­ba rát. Elővettem tehát a poharaimat, s vártam a megle­petést. Lett is. Ki­derült, hogy elég egy kicsit kemé­nyebben megmar­kolni a dereku­kat, máris rop­pannak. Makacs ember vagyok. Amint törik a pohár, szaladok pótolni a hiányt. Meg a játék kedvéért. Mert játszunk, én és a kereskedelem. Be­megyek bárme­lyik üveges-boltba, s rámutatok a kért pohárra: ké­rem azt a kék csí­kos borospoharat! Erre az elárusí­tó: — Nem adha­tom, csak kész­letben! — Csupán ez az egy darab hiány­zik. Nem lehetne mégis? — Hová gon­dol! Szigorú uta­sítás! Szétszednék darabonként, s annak nem jutna, aki készletet akar vásárolni! Két lehetőség közül választhat­tam: vagy a szek­rény tetején gyűj­töm a készlete­ket, vagy fájó szívvel hagyom poihárcsaládomat lassan kipusztul­ni. Már-már , az utóbbi mellett döntöttem, ami­kor felfedeztem egy kis üzletet (a címét nem áru­lom el, nehogy ba­juk legyen belő­le). Immár har­madízben szolgál­nak ki készsége-’ sen, akár zöld, sárga, kicsi, vagy nagy poharat ké­rek. Legutóbb meg­kérdeztem a ked­ves eladónőt: — Nem lesz ab­ból zavar, hogy teljes készlet he­lyett csak egyes darabokat viszek? Csodálkozva né­zett rám. — Miért lenne zavar? Ön elviszi a kéket, egy óra múlva jön valaki a pirosért. Sor ke­rül mindre. Sze­rencsére, igen to­ros áru! Sajnos, ezt min­denki tudja. Csak az nem, aki a tiltó rendelkezést kiadta. Komáromi Magda egyet. A nála nem sokkal idő­sebb művezető azonban sarká­ra állt, s megzavarta pihené­sében az előző este elfáradt kollégát. A fiatal munkás egyszerűen fütyült művezetőjére, s to­vább szundított. Mit lehet itt tenni? A művezető hamar fel­találta magát, s egy köcsög hideg vizet zúdított az álmos emberre. Erre aztán kitört a szóbeli hadakozás, megjelent a vizes fél papája is — aki szintén üzemi ember —, s csak nagy nehezen lehetett véget vetni a csetepatéinak. Az ügyből fegyelmi lett, s még elbocsátó határozat is szüle­tett. Nem kísérjük tovább útján a megfellebbezett fegyelmi döntést, hiszen az adott eset csak tünet. Olyan tünet, amely az egyes vezetők tekintélyének hiányára hívja fel a figyel­met, Nem aprócska ügy ez, inert az igen nagy tempóban bővülő, modernizálódó és gya­rapodó ipar szüntelenül kéri, igényli a vezető műszaki em­bereket. Szükség tan a tekintélyre. És az is igaz, hogy a fiatal művezetők, csoportvezetők, üzemvezetők nem rendelkez­nek a hosszú évek és az idős kor adta tekintéllyel. Mégsem következik ebből szükségsze­rűen, hogy az ifjú műszaki gárda nem is formálhat jogot a tekintélyre. Az életben tapasztaltak el­lentmondanak. Az Érdi Gépállomás tanmű­helyvezetője harminc körüli fiatalember, aki úgy szerezte meg képzettségét, hogy felnőtt korában ült iskolapadba. Meg­lepődtem, amikor hosszú idő után újból összetalálkoztunk, olyan szigorúnak véltem. Ké­sőbb rá kellett jönni, hogy nem is annyira szigorúság, mint következetesség, precizi­tás jellemzi a műhely vezető­jét. Olyan tekintélye volt, hogy akár a gépállomás! igaz­gató is megirigyelhette. (Idő­közben igazgató is lett.) Hogyan is tett szert az irigy­lésre méltó presztízsre? Mindenek előtt józan és ki­egyensúlyozott életmódja és viselkedése hozta meg a kí­vánt eredményt. Mégis, ezek elé kell helyezni szakmai kép­zettségét, kiváló műszaki is­mereteit. Aki tudja, ismeri csínját-bínját a munkának, aki mindig kész a megnyugta­tó, sőt irányadó válaszra, aki­ről tudják, hogy ért ahhoz, amit csinál, annak rövid idő alatt nagyra nő a tekintélye! Képzettség, hozzáértés, szorgalom és példamutató vi­selkedés — ez tehát a tekin­tély nyitja. A váci példából indultunk, térjünk vissza kiinduló pon­tunkra. Csaknem teljesen bi­zonyos, hogy a fegyelmivel végződött incidensre nem ke­rül sor, ha az ifjú művezetőt jobban tisztelik munkatársai. Már az emberségesen, de ha­tározottan fogalmazott kérő. vagy akár rendreutasitó szó is fogott volna az álmos fiatal­emberen, ha többet lát főnö­kében hasonló korú ifjúnál. Nem mindig könnyű megta­lálni a helyes hangot, de arra maga az idő figyelmeztet, hogy hatalmi szóval, erősza- Icoskodással ma már nem él­het senki. Mindez nem ismeretlen. Mégsem árt gondolkodni fö­lötte. Jobb módszer — mint a hideg zuhany. Tóth György Gépek a konzervgyáraknak A nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz lakatos és forgá- ’csoló részlegében nagyrészt konzervipari gépeket készítenek. Gyártmányaik szinte az egész országban valamennyi kon­zervgyárban és hűtőházban hírt szereztek szövetkezetüknek. Az alábbi képek munkájukról adnak számot. A borsó előfőző berendezés nemsokára vasútra kerül, hogy a Békéscsabai Konzervgyárban munkába állva fel­dolgozza az idei borsót Ezt a forgódobos gyümölcsosztályozót a Miskolci Hűtőház rendelte. Péceli Imre. részlegvezető a kész gépet vizsgálja Képünkön a már elkészült vagonkirakó gépek láthatók — szállításra készen (Gábor felv.) Napirenden továbbra is: a falusi lakosság ellátása Szokásos félévi küldött- gyűlésüket a napokban tar­tották meg megyénk kisipa­rosai. Napirenden a koráb­ban hozott határozatok vég­rehajtása, valamint a leg­fontosabb feladatok megtár­gyalása szerepelt. Farkas Bé­la, a Kisiparosok Pest me­gyei Titkárságának helyettes vezetője számolt be az el­múlt félévről. Elmondotta, hogy a múlt év őszén ho­zott határozatokat a helyi kisipari csoportok túlnyomó- részt végrehajtották, g en­nek alapján az elmúlt hat hónapban tovább növekedett megyénkben a falusi lakos­ság kisipari ellátása, össze­sen 119 új iparigazolványt adtak ki azokban az ipar­ágakban. ahol hiány mutat­kozott kisiparosokból. Ebből nyolcvan kisiparos faluhe­lyen kezdte meg a javító, szolgáltató tevékenységét. A jövőben ugyancsak nagy gon­dot fordítanak mind a me­gyei titkárság vezetői, mind pedig a járási csoportok, hogy még inkább növeljék a szükséges iparágakban a .kis­iparosok létszámát. Szóba- került az utánpótlás, az ipari tanulók szerződtetésének kér­dése is A jövő hónapban már megkezdődnek a szerző­déskötések, s az elmúlt év­hez hasonlóan szinte vala­mennyi kisipari szakmában lehetőség kínálkozik az álta­lános iskolát elvégzett fiata­loknak szerződés'kötésére. Kö­rülbelül 360 jelentkezőre szá­mítanak. Jelentkezni augusz­tus 20-ig lehet a járási KlOSZ-titkárságokon. A kül­döttgyűlés vitájában sokan felszólaltak, majd a követ­kező napirendi pontként az értekezlet szervezeti kérdése­ket tárgyalt. Jelentkezzetek építőipari tanulónak! Központi fűtés- szerelő, épületlakatos és villanyszerelő szakmára. Tanulóidő 3 év. Követelmé­nyek: 8 általános iskolai végbizonyítvány, vagy fél­évi bizonyítvány, 14—16 éves életkor. Tanulóidő alatt étkezést, otthont, munkaruhát, bakancsot, szerszámot biztosítunk. A .villanyszerelőknek otthont nem biztosítunk. Budapes­tiek és környékbeliek előny­ben. Tanulóidő kezdődik 1962. szeptember 1-én. Je­lentkezési határidő: 1962. május 26-ig személyesen, vagy írásban az-É. M. 23. sz. Állami Építőipari Válla­lat, Budapest V., Rosenberg hp. u. 16., IV. em. Munka­ügyi osztályán. Jelentkezést csak Hajdú-Bihar, Nógrád, Heves és Pest megyékből fogadunk el. MOTORKERÉKPÁR HENGERFŰRÁS a Ceglédi Vasipari Ktsz Déli. út 23/a sz. részlegében. Rövid határidővel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents