Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
1962. ÁPRILIS 30, HÉTFŐ 9 Harcban született szabad májusok Könnyű dolga a ma krónikásának régi, harcos május elsejékre emlékeztetni. Köny- nyű — és ma már örömteli is, hiszen a világ proletariátusa a több mint hét évtizedes küzdelmekben győzelmet győzelemre halmozott. A szocializmus az egész földön hatalommá, a haladást megszabó világrendszerré vált. De fájdalmas is, hogy a tőke és a munka közt dúló vad viharokban otíy sok derék harcos dőlt ki a sorból, nem érhetve meg igaz ügyének diadalát. Ha mégis a beteljesedett műre, a harcban született szabad májusokra emlékezünk. Érdekes és fölöttébb tanulságos időtöltés tallózni a századforduló előtti utolsó évti- *ed magyar sajtójában. A magyar proletariátusnak .— annak is csali egy szűkebb rétege számára — mindössze egyetlen hetilapja volt. Ez a sovány sajtóorgánum nem tükrözhette eléggé a munkásság helyzetét, elképesztő elesettsé- gét, és főleg nem vezethette kellően tudatos harcra a tőke bérrabszolgáit. A burzsoázia azonban érezte, hogy a viszonylagos nyugalom nem szól örökre, erjed valami a kormos üzemekben, a bányák mélyén, a füstös kohók vöröslő fényében és a penészes falú munkáskolóniák, bérkaszárnyák rengetegében. A tőke maga teremtette sírásói mind A szocializmus eszméje — mint teória — már polgárjogot nyert hazánkban is, legalább is erre vallanak azok a cikkek, amelyek akkori vezető lapunkban, a Pesti Hírlapban napvilágot láttak. Ez a sajtóorgánum a kilencvenes éveket tekintve, nem volt reakciós. Igaz, egyértelműen polgári termék volt, de kevésbé konzervatív, mint laprakban és műhelyekben a munka nehéz misztériumát művelik.’* E sorokat olvasva, a gyanútlan krónikás már-már azt hihetné, hogy a költői képekben megformált vezércikk szerzője, s persze, maga az újság is, mély rokonszenveí érez a kizsákmányoltak iránt. A krónikásnak sajnos, csalód1343 — a második szabad május 1 társai. 1800. április 16-i számának vezércikkét a „Vörös május”-nak szenteli. Jelezvén a munkásság nagy készülődését, ezt írja: „A májusi virágok közt az idén egy olyan is lesz, amilyent a botanikusok eddigelé nem ismertek; sőt, nem ismert egyáltalán senki. S arL'börök felvonulása az 1957-es május 1-i ünnep«» hangosabban adnak élet jelt magukról, jobb sorsról álmodoznak és álmaikat ki is mondják. Igen, a tőkés rend urai nem hunyhatták be szemüket. A proletariátus nem volt még hatalom, de 1889-bsn megalakult a II. Internacio- náié és egységes mederbe igyekezett terelni az erejüket nem sikertelenül próbálgató munkásmozgalmakat. ról sincsen fogalma még senkinek, hogy micsoda gyümölcse lesz majd annak, ha egyszer gyöngéd szirmait elhullatta. A modern szocializmus • hajtja ki 1890. május elsején első politikai virágját a vén Európa területén mindenütt, ahol csak izmos kezekben pöröly forog, s gyánia kell. A vezércikk írója írása végén sem vonja meg lírája melegét a nagy demonstrációra készülő proletároktól, de kifejezi azon reményét és óhaját, hogy, a tőke és a munka között nem terül sor forradalomra, hiszen szükség van „kiegyezésükre”. Nem tudni, mi zajlott le a szerkesztőségi szobákban, érkezeit-e intelem magas körökből a redsktorhoz, annyi azonban tény, két nap múlva nyoma sem volt a gyengéd, s talán hízelgő hangnak. Az „Ipari rovatiban már az alábbi egy hasábos cikk olvasható: „A német szociáldemokraták a május elsejei munkaszünet ellen. Harmincnégy szociáldemokrata képviselő, a német birodalmi gyűlés tagjai, figyelemre méltó nyilatkozatban óvják a németországi munkásokat attól, hogy május 1-et általános ünnepként üljék meg”. Kétség sem lés; ahhoz, hogy itt óvatos, de azért félreérthetetlen célzásról volt szó. S hogy mennyire kilógott a lóláb, azt beszédesen bizonyítja ugyanezen lap május elsejét megelőző számának hosz- szabb lélegzetű cikke. Az írás hangja már egyenesen hisztérikus 'félelmet árul el, noha egyetlen példát sem hoz arról, hogy a sztrájkon kívül mit akarnak cselekedni a munkások. Ellenben nagyon is részletesen sorolja fel, hogy a különböző hatóságok hogyan készültek fel május 1-re. Erről a lapról még csak annyit: másnap boldog megkönnyebbüléssel írja, hogy alaptalan volt a félelem, „nem robbant dinamit, nem égett gyár, nem fütyült golyó, nem roppant fej’*,.. stb. Az idézett sajtóterméknél nem volt különb a Vasárnapi Újság című hetilap. Emez csak egyszerűen félt — s talán nem egészen ok nélkül. Az első május 1-et követően számos nevezetes ünnepi megmozdulása volt a magyar munkásoknak de az igazira akkor terülhetett sor, amikor a proletariátus valódi hatalommá lett) hazánkban. Nem lehet megindultság nélkül olvasni a Tanácsköztársaság sajtóját, ahogyan a millió gond, tennivaló és vészterhes katonai helyzet ellenére is szervezte a csodálatos demonstrációt, az első szabad május elsejét. A Vörös Újságban például a Forradalmi Kormányzótanács „Tudnivalókéban igazította el a sokféle és nagyszámú bizottságokat. A díszítő bizottság például ilyen kérést intézett a főváros dolgozóihoz: „Kérjük az elvtársakat, hogy erkélyeiket és ablakaikat vörös szőnyeggel és drapériákkal díszítsék május elsején. A menetben részt vevő elvtársnők a lehetőséghez képest vörös színű ruhában vagy kalapban jöjjenek”. De ami a legmeghatóbb, rendelet irta elő, hogy a Margitsziget egész nap a gyermekeké. Ugyancsak a Vörös Újság (ötoldalas cikkében) a többi között. így számol be a felejthetetlen napról: „A szolgaságban átsenyve- defct szelíd lobogású májusok után tegnap a magyar proletárság a hatalmas tettekre lendült munkásakaratnak, s a kivirágzott proletáröntudatnak, a mi nagy, emberi felszabadulásunknak ünnepét ülte meg. . Üzenet volt ez a május elseje. A vörös szín tengereben úszó Biiáapf« munkás* a magyar proletárok legjobbjai üzenték a kapitalista és imperialista hóhéroknak, hogy hitvány dőreség minden erőfeszítésük: a kommunizmus világa feltartóztathatatlan természeti törvényszerűség, amely elsöpör útjából mánNÉPSZAVA « ~ >«**>*• « Lv r ~*2*^~-*'»‘~** ■ Mate Db 5 »* « i Vwso-I te jw« +. « . 1 - ..:ü: ^ .. \ te»** *»' }■*•* X-OK* éwM* » te)» » W»* • v J vu y, . watete. mMm. *.-> -At »e T 4 vr Xn irfivm Timi ki .í í ■■ Vőröe matrózok 1919 május 1-ének diadalmenetében Részlei a VIII. kerületiek 1919-es felvonulásából den kicsinyes és gonosz emberi mesterkedést.” így történt, valóra vált. Valóra, noha negyed évszázadig ismét a tőke uralkodott rajtunk. De a májusok szelíden lobogó lángja nem aludt ki. És amikor a győzelmes szocialista forradalom országának katonafiai hozzánk is elhozták a szabadságot, újból magasra csapott a láng. Azóta is világol, mind erősebb fénynyel ontja, árasztja termékenyítő melegét. A. E. 193’! — hatszázezer dolgozó hallgatja Kádár János elvtárs beszédét A kiszesek 1961-es szinpompás felvonulása
