Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
"T^tridP 1962. ÁPRILIS 30, HÉTFŐ Jó, hogy a traktort nem lopták el Őrizetlenül hagytak három traktort a Tápiószelei Gépállomás dolgozói Tápiógyör- gye határában, a Földes-tanyától mintegy háromszáz méterre. Ismeretlen tettes kihasználta az alkalmat, \s ellopta róluk a szerelő-kulcsokat, néhány alkatrészt, a melegítő lámpát, a dinamót, egy vízmentes ponyvát és egy háromtonnás emelőt. Az ismeretlen tolvaj és a társadalmi tulajdon hanyag kezelői ellen nyomozás, illetve bűnvádi eljárás indult. El kell hárítani a szövetkezeti sertéstenyésztés előtt álló nehézségeket DUNABOGDÁNYI KÉPEK. Az utóbbi egy-két esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a párt-, tanácsi és gazdasági szervek egyik legfontosabb háziállat, a sertés tenyésztése érdekében. Szinte teljes egészében át kell szervezni a sertéstenyésztést. Korábban az egyéni gazdaságok adták a hízott sertés zömét, az átszervezés után a termelőszövetkezeteknek kellett vállalniuk a hizlalás gondját. Ma már nyugodtan elmondhatjuk — a meglevő nehéz| Esténként hangos a dunabogdányi művelődési ház. A kü- $ lönböző ssalkköTök tagjai találkoznak itt, hogy hasznosan tölt- \ sék el szabad idejüket. A CÉL: NÖVELNI A TERMELÉST Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése után a dolgozók, vezetők ezrei kérdezgetik, latolgatják : mi a következő láncszem? Egyesek azt mondják, álljunk meg egy szóra, szilárdítsuk meg eddigi eredményeinket, s csak azután lépjünk előre. Mások az energikus szervező munka lendületében úgy vélik, hogy nincs megállás, hanem a tíz és húsz holdak után a száz holdakat, sőt, az ezer holdakat is egyesíteni kell, ki tudja, milyen felső határig. Mindkét elmélet hirdetői egy követ fújnak lényegében, amikor az előrelépést a termelő üzemek számának csökkentésében, illetve az üzenlek szántóterületének és egyéb termelő eszközeinek öncélú gyarapításában látják. Eltévesztik a célt, akik így gondolkoznak, mert nem értik a dolog lényegét, ügy vélik, hogy nekünk tíz- és húszezer holdas mezőgazda- sági üzemekre van szükségünk, mert csak azokban lehet megvalósítani a szakosítás és a tömbösítés — mindenhádnak kikiáltott — módszereit. Csak pártunk politikai és gazdasági bölcsességének köszönhetjük, hogy ezek az emberek nem okozhattak máris helyrehozhatatlan károkat azzal, hogy mindaddig egyesítenek, amíg van egyesíteni való. Pártunk politikájának az a lényege, hogy az adott időben, s körülmények között, a lehető legmagasabb szintre emelkedjék a termelő munka színvonala. Ez a politika az alapvető népérdekek szolgálatában született, és nem merev formulákra, hanem az élet valóságos törvényszerűségeinek ismeretére támaszkodik. Mindebből az következik, hogy meg kell találni a mezőgazdasági üzemszervezésnek is azt a módját, amelynek segítségével egységnyi területen a legmagasabb hozamot érjük el. Pártunk azért javasolta folyton és türelmesen a dolgozó parasztoknak, a szocialista nagyüzemi gazdálkodást, mert ez a forma az egységnyi terület hozamát és a munka termelékenységét tekintve, 'magasabb színvonalú a kisüzemnél. Azt azonban egyetlen párthatározat 6em írja elő, hogy a mező- gazdasági üzemek egyesítése szakadatlanul tartson a végletekig, tekintet nélkül a realitásokra. • A különböző párt- és állami fórumokon gyümölcsöző vita folyik arról, hogy a jelenlegi körülmények között mekkora mezőgazdasági üzemek szervezése előnyös hazánkban. Bár ez a vita még nem fejeződött be teljesen, és ahhoz, hogy megnyugtató választ adhassunk erre a kérdésre, még további kísérletekre és tapasztalatokra van szükség, a körvonalak máris látszanak. Az ország boldogulásáért felelősséget érző, képzett és tapasztalt közgazdászok, neves agronómusok egyaránt azt vallják, hogy a mi jelenlegi viszonyaink között egyelőre nem ajánlatos 3000 holdnál nagyobb termelőszövetkezeteket szervezni, mert amilyen arányban eltérünk ettől az optimális nagyságtól, olyan arányban romlik a terhelő üzem gazdaságossága. Az állami gazdaságoknál természetesen nagyobb földterület . az optimális határ, hiszen ott fejlettebb eszközökkel és módszerekkel termelnek, de ezeket az üzemeket sem lehet büntetlenül növelni a végletekig. Természetesen, országos jellegű tapasztalatokról van szó, amikor a háromezer holdas, kedvező nagyságról beszélünk. Helyenként lehet, sőt, szükséges is eltérni ettől a nagyságtól, ha a körülmények úgy kívánják. Mi az, amire okvetlenül ügyelnünk kell, mielőtt egy-egy termelőszövetkezet területének növelésére szánjuk el magunkat? Az egyesítéseknél mindenek előtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a két vagy több termelőszövetkezet összevonásával növekszik-e az egységnyi területre jutó tiszta jövedelem, amely magában foglalja a termelékenység és a hozamok növekedését, illetve az önköltség csökkentését. Meg kell értenünk, hogy a mezőgazdasági üzemek szervezésénél a cél az első, s az'eszköz csak másodlagos. Mi a dolgozók igényeit kívánjuk maximálisan kielégíteni, .nem pedig egyes grandió-mániában szenvedő egyének beteges és káros vágyait. Ha az egységnyi területre jutó jövedelem növelése az egyesítéstől függ, akkor nem habozunk, de ha az adott feltételek a kisebb gazdaságok üzemeltetésének kedveznek, nem hallgathatunk a túlbuzgó „előresietők- ré‘. Itt-ott felüti a fejét egy másik, ugyancsak káros „elmélet” a mezőgazdasági üzemek szervezésében. Ezt az „elméletet" valaki így fogalmazta meg tömören: „egy üzem — egy végtermék”. Eme szulejmánizmus hirdetői pártunk helyes javaslatát kívánják túlteljesíteni: szűnjön meg az az ésszerűtlen gyakorlat, hogy minden üzem minden mezőgazdasági árut termeljen. Amikor azt akarjuk, hogy egy-egy üzemben csak azokat a fontosabb növényeket, állatfajokat tartsuk, amelyek életfeltételei ott a legjobbak, nem eshetünk újabb végletekbe. Hazánk éghajlati, talaj, épület, gé^ pesítési és kereskedelmi adottságai egyetlen mezőgazdasági üzemben sem kedveznek a monokultúrás törekvéseknek, s mi ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Szükséges és helyes törekvés tehát a szakosítás, de ügyelnünk kell arra, hogy mindenütt ésszerűen alkalmazzuk. Amennyire helytelen volt az erők szétforgácsolásával járó „minden üzem mindent termeljen" gyakorlat, éppen olyan káros lenne, ha figyelmen kívül hagynánk egy-egy mezőgazdasági üzem rendkívül változatos természeti, talaj- és biológiai adottságait. A mezőgazdasági üzemek szervezése bonyolult, sokágú, nagy tudást és tapasztalatot igényelő feladat, amelyet nem lehet tetszetős szólamokkal megoldani. Sohasem szabad szem elől ^vesztenünk, hogy népünk és pártunk nem mindenáron nagyobb üzemeket, túlszakosított termelést, hanem évről évre több mezőgazdasági terméket és árut vár a mezőgazdasági üzemektől. Nagymiklós István ségek ellenére is —, hogy a megye termelőszövetkezeteiben megalapoztál? a nagyüzemi sertéstenyésztést A közelmúltban több mint 100000 férőhely készült a termelőszövetkezetekben. • A kocalétszám a márciusi állatszámlálás adatai szerint' 8119, ami a tanácsi felügyelet alatt levő kocaállománynak mintegy 50 százalékát jelenti. A megye termelőszövetkezetei a húsellátásból a tulajdonukban levő sertések számához mérten jól kiveszik részüket, mert tavaly például a felvásárlásra került hízott sertés mintegy 85 százalékát adták. Figyelemre méltó az az eredmény, amelyet a termelő- szövetkezetek elértek a sertéstenyésztés fejlesztésében. Amikor a továbbiakban főként a hibákról és a feladatokról beszélünk, ezt nem azért tesszük, mintha lebecsülnénk az elért eredményeket, hanem azért, hogy a hibáiktól megszabadulva, töretlen leigyen a fejlődés. Bár évről évre növekedett a kocaállomány a termelőszövetkezetek tenyészeteiben, a növekedés az elmúlt évben nem volt kielégítő. A tervezettnél mintegy három és félezer kocával tartottak kevesebbet a múlt év végén. A kocaállomány az év első hónapjaiban tovább csökkent. A csökkenés Oka ismert: főként a tavalyi gyenge takarmánytermés okozta. A kétségtelenül meglevő nehézség ellenére sem szabad azonban belenyugodni a kocaállomány további csökkenésébe. A számítások szerint ugyanis a jelenlegi koca- állomány mellett a termelő- szövetkezetek nem tudják teljesíteni hizlalása tervüket. Törekednek is a kocaállomány növelésére a tsz-ek, az évvégére 10 362 kocát kívánnak tartani —, de ez a növekedés is kicsi. A kocaállományt legalább 11000-re kell növelni ahhoz, hogy biztosítsák a hizlaláshoz szükséges süldőket. A tenyészállomány növelése mellett számos olyan feladat hárul a termelőszövetkezetek szakembereire, gondozóira, amelyek megoldása nélkül az eddigi eredmények is veszélyben forognak. Elsősorban az egészségügyi rendszabályok szigorú betartásáról kell beszélni, Mindenki előtt köztudott, hogy a nagyüzemi tenyésztésben a fertőzési veszély is nagyobb. Ennek ellenére nem egy ízben bűnös mulasztásokkal találkoznak az ellenőrzés során. A gazdaságokba érkező állatokat például 30 napig el kell különíteni-, közben el kell végezni vizsgálatukat, oltásukat. Ezt • a fontos rendelkezést alig-alig tartják be a termelőszövetkezetekben. Tavaly a malacoknak mintegy 25 százaléka hullott el különböző betegségekben. Elterjedt a paratifusz, a korábbi évekhez képest több tenyészetben lépett fel a brucellosis, továbbá a fertőző gyomor- és bél- gyulladás Érvényt kell szerezni az állategészségügyi rendelkezéseknek. A mulasztókat felelősségre kell vonni, de a .célravezető út mégsem ez. Sokkal nagyobb eredményeket érhetnek el a termelőszövetkezetek azzal, ha megfelelő tudással rendelkező, az állatokat szerető gondozókat állítanak a sertések mellé. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, előbb le kell számolni egy olyan káros nézettel, amely szerint sertésgondozónak, az is jó, aki más munkára már nem alkalmas. Anyagi iés erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni az állatgondozókat. Sok az állattenyésztéshez jól értő szövetkezeti gazda a termelőszövetkezetekben, csakhogy javarészük — épperi az előítéletek* miatt — nem vállalja a sertések gondozását. A vezetőség feladata megértetni a termelő- szövetkezet tagjaival: csakis hozzáértő, rátermett gondo-; zókkal lehet jövedelmező a sertéstenyésztés. A megye néhány szövetke- _ zetében — az áporkai Vörös ? Csillag, a ceglédi Vörös Csil-1 lag tsz és még másutt — jól | jövedelmező sertéstenyésztést í folytatnak. Az állami gazdaságok is létrehozták nagyüzemi sertéstenyészetüket. Az élenjáró gazdaságok tenyésztési tapasztalatait * gyümölcsöztetni keli valamennyi termelőszövetkezetben. A szövetkezetek küldjenek ezekbe a gazdaságokba hosszabb-rövidebb időre tagokat, akik a gyakorlatban és az elméletben is elsajátítják a legfontosabb ismereteket. A megyei tanács az ilyen továbbképző tanfolyamok szervezését a közeljövőben megkezdi. A korábbiakban már szó esett a takarmányozási nehézségekről. A legtakarékosabb szövetkezetekben is takarmánygondokkal küzdenek. Későn tavaszodik ki, későbben kezdődhet meg a legeltetés. Az állam olyan részt vállalt a termelőszövetkezeti vezetők gondjaiból, amely kapitalista gazdálkodás körülményei között elképzelhetetlen. A takar- mányihiány enyhítésére több ezer vagon kukoricát vásárolt az állam a szocialista országokból, Teljesen érthető azonban a takarmányelosztásnál érvényesülő elv: csakis azok a szövetkezetek részesülhettek támogatásban, amelyek ugyancsak hozzájárulnak az állam gondjainak megoldásához Hizlalnak süldőket, nevelnek, vagyis segítenek a húsellátásban. Az állam e takarmányjuttatásokkal sok termelőszövetkezetet segített ki a bajból. A végső megoldás azonban csak az lehet, hogy a termelőszövetkezetek maguk biztosítsák a tenyésztéshez és hizlaláshoz szükséges takarmányt. Erről beszélni éppen napjainkban aktuális, amikor vetik a kukoricát, amikor maholnap megkezdődik a növényápolás. A nagyüzemi sertéstenyésztés fejlesztése napirendre tű' zött egy fontos problémát, a fajta megválasztásának problémáját. A termelőszövetkezetekben gyorsan elterjedt Egy kis útbaigazítás a képzőművészeti szakkörben a fehér hússertés fajta. E fajta elterjesztése előtt is tudták azonban a szakemberek, hogy mind a takarmányozás, mind pedig az elhelyezés szempontjából rendkívül igényes. A szövetkezetek javarészében a fajta tenyésztésére még Nincsenek meg a feltételek. A körülmények figyelmen üdvül hagyását drága áron fizették meg egyes szövetkezetekben, A gyakorlat bizonyította be — sajnos, hogy ez így történt — hogy károsak az ilyen maximalista törekvések. Az idén már több mangalica, essex és Cornwall kocát kapnak a termelőszövetkezetek. Ahol a feltételek hiányoznak a fehér hússertés tenyésztéséhez, ott a kevésbé belterjes fajták tenyésztése, jobb eredménnyel járhat. El kell hárítani a termelőszövetkezeti sertéstenyésztés fejlődése előtt álló akadályokat — mégpedig minél hamarabb. annál jobb. Ez a feladat kisebb, mint amit az elmúlt években megoldottak a termelőszövetkezetek, a párt, a tanácsi és a gazdasági szervek. Mihók Sándor Munkásdinasztia Rangja, tekintélye van ennek a szónak a ; Dunakeszi Járműjavítóban és a gyári lakó- \ telepen. Errefelé nem is ritkaság: szinte min- • den emeleten találni egyet-kettőt a kolónia I virágos ablakú házaiban. Közöttük is különös I tisztelettel emlegetik Dobrovits János mű- ; vezető családját. A tisztelet elsősorban nem annak szól, hogy a családfőn kívül testvére, felesége és István í fia is a gyárban dolgozik, hanem derekas munkájuknak, példás családi életüknek. Ez a fiatalos külsejű ember, akinek csak ezüstös haja árulja el, hogy nemrégiben átlépte az ötödik X-et, korán ismerkedett meg a kalapácsnyéilel: tizenhárom éves gyerekfejjel kellett elszegődnie műszerész tanónc- nak. Három és fél esztendő után egyszerre kapta meg a segédlevelet és a felmondást. Nem is tudott többé elhelyezkedni a szakmájában. Nehéz idők jártak, a gazdasági válság szűkös esztendei. Még örülhetett, hogy egyáltalán munkát fkapott, negyvennyolc filléres órabérrel. Amikor 1939-ben a Dunakeszi Főműhelybe került, úgy érezte, megcsinálta a szerencséjét. Azt hitte, mindent elért, amit munkásember az életben elérhet: állami munkahelyet, — nyugdíjjal —, heti 17 pengős keresetet, — harmad magának —, és főbérleti szobakonyhát a faluban — petróleumlámpa világítással. Mindezekért hetvenhat órát dolgozott hetente! Hat évvel később megtanulta, hogy másképp is lehet élni: szebben, emberhez méltóan. A pártban tanították meg rá. A naptár ekkor 1945-öt mutatott Teltek az évek s amint sokasodtak az ezüst szálak Dobrovits János hajában, ügy csökkentek a gondok, a nehézségek életében. Élnvunkás lett, majd brigádvezető. Lakást kapott a gyári lakótelepen, amit később kétszobásra cserélt. Fia ipari tanuló lett —, nem ta- nonc! — s felesége dolgozni ment. Természetesen, a járműjavítóba. Most, hogy már ketten kerestek, tellett új bútorra a szép lakásba, meg rádióra, mosógépre. Aztán Dobrovits elvtárs művezető lett az 1-es alváz-üzemben. Ügy érezte, élete egyenesbe jutott, becsületes munkája gyümölcsét semmiféle vihar.nem fenyegeti. S egy napon minden, amit a felszabadulás óta elért, veszélybe került. A naptár 1956-ot mutatott... Elsők között jelentkezett a munkásőrségbe. A gyakorlatokról s a szolgálatból azóta sem hiányzott... Fiának nem kellett messze mennie jó példáért, amikor — kezében az esztergályos szakmunkás bizonyítvánnyal — belépett a járműjavítóba. Apja, anyja mutatták a követendő utat. Ez az út a párthoz, s a megbecsüléshez vezetett. Tizenkilenc éves korában vették fel a párt soraiba Dobrovits Istvánt, s nem csalódtak benne. Ma is tagja az alapszervezeti vezetőségnek, KISZ-összekötö. Tavaly újabb, nagy megtiszteltetés érte: egyszerre kapta meg édesapjával a kiváló dolgozó oklevelet. S a fiatal esztergályos, aki apja nyomdokain indult, maga is példakép lett az ifjúmunkások előtt. Szorgalmával, munkaszeretetével, a párthoz való hűségével.., Munkásdinasztia. Sok van belőle a Dunakeszi Járműjavítóban. Becsületes munkában megőszült apák és tisztességre nevelt fiúk. Nevüket nem kanta szárnyára a hír. mint a hősökét. Pedig ők is azok: a hétköznapok .névtelen hősei. Nyíri Éva Hangos jókedv mellett készülnek a szebbnél szebb térítők (Gábor felv.)
